#elbaszott

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Arra kellett rájönnöm az évek alatt hogy az élet úgy hozza össze a dolgokat nálam hogy valahogy sosem sikerül semmi elsőre.. másnak egy csettintés alatt, nekem meg második harmadik nekifutásra sikerül csak valami. Ha pedig össze is jönnek a dolgok, akkor egy kis idő múlva rájövök hogy mennyire vakvágányon vagyok. A vége szinte mindig csalódás. Ezzel pedig kezd nagyon de nagyon kilenni a hócipőm...

Én lennék ennyire elbaszva?

[cloud-breakingdreams]

Elbaszott vagyok. Ennyi.

Lexa

[imafraidmyself]

Előbb-utóbb eltörik az emberben valami, s attól fogva nincs benne többé erő és akarat.

Umberto Eco

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

– Mindennek ára van.

– Még a szeretetnek is?

– A szeret az egyetlen dolog, aminek nem kéne, hogy ára legyen, de manapság... már annak is. Igen.

[idonttalkwithpplhere]

Nem tudok másképp erre a világra nézni, csak undorral.

[neonkonnycseppek]

Valamiért azt érzem, hogy egyszerű a lelkem, mégsem értenek meg. Keresem a helyem, mégsem találom… Örökre így lesz? Azzal nyugtatom magam, hogy nem, de nem nagyon akarom még magam sem elhinni…

@neonkonnycseppek

[banatostenger]

„Majd a síromnál sírhattok….“

[fiatalkoriszennyezodesek]

...Ölelhet sok nyálas, faszfej, Egyik sem fog úgy szeretni,

Mint én! Mert ennyire szép, Mert ennyire más, Ez az arc, Ez a hang, Ez a szem, Ez az orr, Ez a száj. Csak felfal belül, Reménytelen. Mert ez egy elbaszott szerelem. Micsoda elbaszott szerelem...

[wandering-thoughts-blog]

Csendet szeretnék.

A fejemben.

📄@wandering-thoughts-blog

[mwagneto]

re: nadrág poszt nagyon hasonló kínjaim vannak :(( még asszem tavaly vettem egy Nagyon Jó cargo nadrágot C&A-ban, az azóta is 10/10, de nagyon szerettem volna egy feketét is, de sehol se találok hasonló minőséget :(

overall a C&A hit or miss, de érdemes lehet megnézni, a férfi nadrágjaikat nem nagyon vágom tho (pedig amúgy szerintem a női cuccok double suck és szívesebben vennék férfit csak my ass is too fat and my thighs won't quit :()

ooo amúgy ez jó ötlet a c&a-ba kb sose megyek szóval lehet megéri megnézni csak ott is ettől félek hogy ott hagyom a vesémet vmi nadrágért amiről 1 hét után kiderül hogy wc papírból van

[shrews-things]

I keep a file in my notes app dedicated to documenting my little sibling's sleeptalking and you can't imagine how happy I am that I could add to it again right on the first night of being home

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultragáz már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

[imafraidmyself]

Már a szervezetem is jelez, hogy nem bírja ezt a sok stresszt

[nobody-is-only-an-alien]

A mostani világ arra tanítja az embereket hogy ne merjenek szeretni...

~csakegyidegen~

👽👽👽

[idonttalkwithpplhere]

Tipikus, "nem szeretem a magamutogatós lányokat", de mégis csak az olyanokat követi. Vicc.

[sullyedokapitany]