#felelem

[ujrakezdesm]

A bevésődés valaki iránt az olyan, hogy amikor meglátod, minden megváltozik, mintha hirtelen nem is a gravitáció tartana a földön, hanem ő. Semmi más nem számít, bármit tennél, bármi lennél őérte.

[bbherewegoagain]

Rohadt ijesztő,hogy a saját gondolataim felemésztenek.

[xszerelmes-lelekx]

"Ezer kés került a hátamba, és én ezret kivettem,

de az egyiknél remegett a kezem.."

[imafraidmyself]

A lelki dolgokat a test megbosszulja

Herczeg Szonja

[csekofanni]

Amiről senki sem beszél. 

Rendben van, ha nem érzed magad mindig teljesen boldognak egy kapcsolatban.

Rendben van, ha nehezen engeded el a kételyeket és ezért sokszor vagy szomorú.

Rendben van, ha félsz az újabb sérülésektől.

Nem hálátlan vagy, csakis te tudhatod, hogy hogyan éled meg a traumáidat.

Sokat sérültél, de megérdemled a legtisztább és legőszintébb szeretetet.

[soselehettudni]

[annafenesi]

Félelmetes volt vissza térni és látni, hogy mennyi minden változott de mégis minden ugyan olyan maradt....

[lea15]

Félelmetes dolgokat mondhat egy beteg ember.

[egy-lany-blogja]

Még sehol semmi, de én már most attól félek,hogy elveszítelek...

[ujrakezdesm]

“Az a legszebb az egészben,

Hogy örökké is tarthatott volna…”

[amit-sose-mondtam-el]

néha, amikor nagyon fáj, egyszerűen csak az ölébe kucorodom és minden fájdalmam a mellkasába sírom és minden alkalommal hallom, hogy az enyémmel együtt az ő szíve is megszakad

[xszerelmes-lelekx]

A cél nem az, hogy megszüntessük a félelmünket. Csupán az, hogy annyira megtanuljuk kézben tartani, hogy képesek legyünk megszüntetni azokat a viselkedésmintákat, amelyeket a félelmünk irányít.

[wandering-thoughts-blog]

Csendet szeretnék.

A fejemben.

📄@wandering-thoughts-blog

[imafraidmyself]

Annyira hozzászoktam a boldogtalansághoz, hogy kiiktattam az életemből a reményt, mert attól féltem, hogy az csak újabb szenvedéshez vezet

Melanie Milburne

[dopeforme]

Egy Borderline gondolatai

Meggyötörtél, eltiportàl,

Lelki társam sosem voltál.

Szép szavakkal elhalmoztál,

A magányból kirántottál.

Viszont belül üres voltál,

Hazugsággal kopogtattál,

Mint a tömény, bódítottál,

Rút szándékkal behálóztál.

Bennem mindent megrongáltál,

Ezer szobrot porrá zúztál,

Minden rózsát kiszagattál,

A belső kertre nem vigyáztál.

Kegyetlen, Te hiú ember,

A sok sebre nincsen felcser,

Bár a karom össze varrták,

Belsőm benzinnel locsolták.

Azóta tombolnak a lángok,

Maradt hamu,por, szilánkok.

Sebhely, varrat, könnyek, félek,

Holnap is imádni foglak téged.

Gyűlölöm, hogy tovább élek,

Magas hőfok, tovább égek,

Szétperzsel mi feszül bennem,

Úgy alakult, itt kell lennem.

Átok, kóma, felébredtem,

Bent a zárton megkérdeztem:

Mit szúrtam el, miért élek?

Még több gyógyszer, nem is érzek...

Sebaj, faszom, így is lehet,

Ha eszembe jutsz, Rivo- t eszek,

Egyszer csak majd nem fáj többet,

Nem hullatok majd több könnyet.

Gönczi Viktória

[smileandscars69]

Amikor a legboldogabbnak kellene lennem, én akkor is a béka segge alatt vagyok…

El sem merem hinni, hogy megtalálhat a boldogság, rettegek, hogy bármelyik pillanatban darabjaira hullik…