#zaj

[samott]

[wandering-thoughts-blog]

Csendet szeretnék.

A fejemben.

📄@wandering-thoughts-blog

[final-smashey]

[idonttalkwithpplhere]

Fojtogató légkör

Csak ültem a kocsiban. Hálásnak kellett volna lennem, ugyanis nem mindenkinek "húzgálják a seggét"(habár nem kértem). Hallgattam, ahogy mondod a saját igazad és nem kezdtem el vitatkozni, mert felesleges. Nem is mondok már semmit, mert úgyse hallgatsz végig vagy ha meg is szólalok, kiabálással próbálsz elnyomni. A gyomrom görcsbe rándult az idegességtől. Igyekeztem a torkomon lévő gombócot lenyelni.

[nem-tudom-mivan-velem]

Szeretem az estéket.

-Ekkor már csend van a házban.

Bár,ha belegondolok ekkor van a legnagyobb zaj a fejemben…:(

[tulsagosanoszintee]

“Az élet olyan irónikus.

Szomorúság kell a boldogság megismeréséhez,

zaj kell ahhoz, hogy értékeljük a csendet,

és hiány kell ahhoz, hogy értékeljük a jelenlétet.”

[chikkienuggie]

This is so one direction coated @zip-zap-zaj

[softicyhuman]

Zene: Segít, hogy csak egy zajt halljak a gondolataim zaján kívül.

[soursoulsblog]

Sötétség a fény hiánya.

Csend a zaj hiánya.

Semmi a minden hiánya.

Én a te hiánya.

[haw-duck]

Én mennék, tennék, lennék az aki vagyok. Ott lennék ahová nem jutnak el zajok. Mikor oda érnék eltűnnének a bajok. Ott szólnának legszebben a dalok.

[ktimisblog]

Ma végre sikerült kb. két órát csendben, telefon nélkül csak bámulva a falat feküdni az ágyban. Azt hiszem legutoljára talán akkor ültem ennyit nyugiban mikor a kórházban kellett egész napokat végigülni, hogy végre sorra kerüljek.

Persze ide eljutni se csak egy döntés kérdése volt. Annyira sikerült elpattintani ma is azt a bizonyos húrt a fejemben, hogy a tervezett tanulás helyett inkább lefeküdtem (nagy nehezen és meglepő módon sikerült egy másfél órát aludnom is) és bámultam ki a fejemből.

Ilyenkor -meg kb mindig amikor van időm gondolkodni- általában kavarognak a gondolataim akörül, hogy mekkora szarban vagyok és hogy hogyan is juthatnék ki innen. Nem jutottam túl messzire a megoldás illetően ma sem, de mégis jó volt az a csendes két óra.

Én nem tudom, hogy más szokott-e úgy lenni vele, hogy visszasírja a vezetékes telefonos időket? Mert a "zajt" ne úgy képzeljétek el, hogy itt nonstop rádió vagy tv megy. Persze akkora gyerekzaj amekkorát egy egy éves tud csapni az van, néha megsz��lal Kalap Jakab vagy a kisfiam xilofonozik, de ezen felül csend van. Viszont én már zajnak élem meg a telefonomat is. És nem a csörgésre gondolok. Akkora gyűlölethullám, érdektelen hírtömeg, a mással való foglalkozás, más szerepben tetszelgés tud szembejönni az interneten, hogy nem tudom feldolgozni lelkileg. Én már kivontam magam a közösségi médiából is, hogy senki életét ne lássam, de még a vinteden is megtalálnak.

Persze ebben nyilván közrejátszik a jelenlegi idegállapotom is, de esküszöm néha olyan jó lenne ha békén hagyna mindenki.

Felmerül a kérdés, hogy miért nem teszem félre a telefonomat többször és ülök a csendben vagy olvasok amire nagyon vágyok? Itt jön képbe a nagyon nagyon felerősödött megfelelési kényszerem mindenki felé (fel kell venni a telefont ha hívnak) és nem merem megcsinálni hogy csak úgy félreteszem.

Már leírva is hülyének érzem magam...

[sernik-krakowski]

crawls out of the ground zombie style drops this off and then scurries into the dirt once more

[algebraicvarietyshow]

jesus and mary chain

nagyon régóta vártam, hogy lássam őket élőben, és talán az ilyen nagy klasszikusokat tekintve ők maradtak már csak ki (azok közül akik egyáltalán láthatóak még). ehhez képest azt sose gondoltam volna, hogy amikor látom őket, az a mátrában lesz egy olyan színpad előtt, ahol annyira lazán állnak az emberek, hogy simán lehet ide-oda járkálni koncert közben. ez persze nem baj, illetve az kifejezetten előny, hogy nem mások könyökében állva kell nézni a koncertet és még látni is belőle valamit. némi zökkenőkkel indult a dolog, és kicsit túl sokat játszottak az új lemezről, amit már egy nyolcórás repülőút alatt se sikerült végighallgatnom, de így is a hangulat megjött valahol a happy when it rains és a nine million rainy days között (nem esett persze, szerencsére). valami hiányérzet azért maradt bennem, nem is azzal kapcsolatban, hogy hogy fog szólni (olvastam eleget ezekről az újra-összeállás utáni koncertekről, meg ennek értékelését amúgyis meghagynám a hozzáértőknek), hanem, hogy mit fog kiváltani, a just like honey katartikus pillanata például némileg elmaradt. de ezzel együtt az alaphangulat megvolt, egyáltalán nem bántam ezt meg.

a fekete zaj amúgy egy csodás hely, először voltam itt, és nyilván azért nem én vagyok az elsődleges célközönség, de ennyiből is látszik, hogy mennyire barátságos fesztivál. a mátra viszont megint egészen sárga így augusztusra, az erdő helyenként kimondottan őszinek tűnik, a kilencmillió esős napból azért néhány tényleg jót tett volna.

[nofatclips]

Live version of A bolyongás ideje by Thy Catafalque from the album Mezolit - Live at Fekete Zaj

[ozkar-krapo]

Walter MARCHETTI

"In Terram utopicam"

(LP. Get Back. 2002 / rec. 1966-75?) [IT]