#magyartumblr

[koruti-hajnal]

Hosszú évek kihagyása után kérdezem kihagyott hosszú évekkel: Van-e még magyar tumbli?

[amit-sose-mondtam-el]

Mert a szerelem is háború, harc a lelked sötétebbik részével, hogy hagyjon végre boldognak lenni.

[ujrakezdesnelkuled]

"Ha egy nő keres, annak oka van! Ha nem, annak is. Addig "örülj" amíg keres és zaklat a dolgaival, hisztizik neked és féltékeny. Addig érdekled és addig foglalkozik veled. Mert ha már nem keres, nem zaklat, akkor gondolkodj el, hogy miért? Oka van, valami elmúlt. De lehet csak arra vár, hogy Te keresd és foglalkozz vele, ahogy ő tette veled is"

[gyogyirom-a-tmblr]

Magány

23 éves vagyok, és sose voltam még ennyire magányos. Nem találom a helyem. Itt állok mindennek a közepén, mindenki élete pörög, mint a filmszalag, enyémre pedig nyomtak egy pause-t.

Hétvégente nincs kit felhívjak, hogy csináljunk már valamit: “Menjünk el kávézni, beszélgessünk egy jót”.

Anyám nincs, apám iszik.

Akik tini korban barátok voltak, mára már elköltöztek, családosok, nincs idejük másra stb.

Én hónapok óta ezt az állapotot próbálom átmenetinek tekinteni. Eljárok dolgozni, edzeni, olvasok, önfejlesztek. Szeretek főzni, van egy cuki 40 kilós kutyám, szóval olyan vészes nem lehetek. Mégse találom a helyem ebben a világban.

Lassan ezek mellett kezd megfogalmazódni bennem a depresszió fogalma. Mert esténként olvasok egy jót, mondom magamban hogy #metime, de szünetek között sírok. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben. Inkább csak nyomom el magamban a tényt, hogy teljesen egyedül vagyok.

Senki nem készített fel, hogy barátok és család nélkül ennyire nehéz lehet. És mivel nincs kivel ezeket megbeszélnem, inkább kiírom ide, amit senki se olvas el. Hátha egy fokkal könnyebben alszom el így péntek este.

[szeretethianyy]

Remélem a halálomnak több értelme lesz mint az életemnek

-Joker

[elfelejthetnelek]

Szeretem az ágyamat, de szivesebben lennék a tiédben.

[szaftosteszta]

Az agyam és a szívem folyamatos harcot vív, de nap mint nap más győz.

[elbaszottkiralylanyod]

Bárki bármit mond, ez egy undorító nyár volt

@elbaszottkiralylanyod

[todayszotyi]

Van az úgy, hogy rájössz, hogy a munkahelyi mese a megbecsülésről tényleg csak egy mese…

[feltelszeretnihatmostenfelek]

Mert szeretnék végre boldog lenni

[pillanatnyigondolatok]

Megmentettük egymást majd szépen lassan tönkretettük.

[holt-kolto]

kaptam egy értesítést a tumblrtől, hogy már hat éves ez a blog, és nem használom már meg semmi, de na, ha flexelni akarok, még mindig azt hozom fel mennyien reblogolták a tumblr posztjaimat

szóval ja, gondolom senki nem nézi már ezt, de köszi arcok érdekes era volt ez

(ja meg újságíró leszek, egyszer majd ha nagy leszek, szóval volt értelme szar verseket írni)

[amit-sose-mondtam-el]

…és én inkább belehaltam abba a kevésbe, amink volt, mint hogy mindent elveszítsek.

[ujrakezdesnelkuled]

Ennyit még nem harcoltam senki figyelméért. De azt hiszem a háborút befejeztem és én lettem a vesztes. Most még talán megsem érzed, de majd ha magányosan nézel magad elé eszedbe fog jutni, hogy volt egy személy aki mindent megtett volna érted. Sajnálom én nagyon akartam talán az volt a baj hogy túlságosan is.

[miutanelhagytal]

Ne hagyd, hogy a magányod miatt újra kapcsolatba kerülj mérgező emberekkel.

Nem szabad mérget inni, csak azért mert szomjas vagy.

[szeretethianyy]

Mindennap arra gondolni hogy mi a faszért maradj életben.