#bipoláris

[egyetlen-eselyem]

A saját kérdéseink bizonytalaníttanak el igazán.

[naposmedve]

Érdemes lenne egy olyan emberért harcolnod, aki rossz hatással van a mentális egészségedre, hazudik, és kicsit sem veszi észre magát semmiben? Kezdtem azt hinni, hogy velem van a baj, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

[eletkeptelen-pieceofshit]

Vannak napok, amikor egyszerűen képtelen vagyok elviselni az ürességet. Nem sírok, pedig bárcsak tudnék

[call-me-the-liquid-perfect-pitch]

Talán nem maga a kettősség ijeszt meg, hanem az olykor fellobbanó erős vágyódás, álmodozás, gyermeki én és lelkesedés fellángolása miután mindent eldobtál volna és csak számoltál vissza, legyen vége.Folyamatosan telnek a napok a fejed felett és te csak néha képes vagy megélni a gyönyört a gyomorforgató iszonyban Megmagyarázhatatlan érzés. Reméled, hogy tovább marad veled, mint egy két nap vagy hét. Egyszerűen iszonyat jó, mámoros, hirtelen minden újra szép. De ha elfogy a glitter és az arany, utána is velem tartanak majd? Én olyankor képtelen vagyok magammal tartani, mikor újra minden elkezd elsötétülni és fogságban tartja mindazt, aki lehetnék.

[kunzsuzsi]

Bipolka: Szabadesés.

Tudod mi rosszabb a depressziónál? Ha nem vagy depressziós. És tudod mi az ijesztőbb? Ha már csak az emléke marad. Continue reading Untitled

[blackrosesuicidegirl]

Igen megint szarul vagyok.

Igen valóban beteg vagyok.

De tudod mit? Ez most más, mert ő nem csak jól kezeli, de ösztönöz is arra, hogy jobban legyek. Úgyhogy baszd meg depresszió, rövid látogatás lesz ez számodra!!

[titokban-szeretni]

Megint semmi motivációm nincs semmihez. Csak fekszek egész nap és nyomkodom a telefonom. Minden baráti találkozót lemondtam, és érzem, hogy ez nem lesz így jó.

Bele fogok bolondulni ebbe a helyzetbe

[paflany]

Girlbossed too hard

Mára egy olyan melókában ülök több pénzért mint amennyiért valaha dolgoztam, ahol igazából nagyon keveset értek abból amit csinálni kéne, de tőlem várják a megváltást, mert majd én hozom az új szemléletet meg a data alapú működést a csapatba, ki is küldenek rögtön hozzájuk UK-be trainingezni (gec céges kártya meg üzleti út, ilyen se volt még)

Meg van egy olyan párkapcsolatom ahol mindketten annyira tiszteljük és szeretjük egymást, semmiféle kétség vagy bántódás vagy bizalmatlanság nem fér kettőnk közé, nagyon szerencsésnek érzem magam hogy így megtaláltuk egymást, ilyen feltétel nélküli szeretetet még soha nem éltem meg, nem is engedem ezt már el soha, hirtelen értelmet nyert egy csomó minden amit eddig csak így oldalról, kívülről szemléltem. Projektben van, hogy jövőre saját lakást vagy házat veszünk, elköteleződünk, jó lesz, csak mi meg a kisállatok.

Aztán persze van az is, hogy a pmdd-től kéthetente vannak olyan depressziós epizódjaim, hogy meg akarok halni, meg összeveszek mindenkivel a közelemben, meg úgy általában nem lehet mellettem meglenni. De szuper, hogy valójában nem major depressziós meg mittudomén bipoláris vagyok, hanem csak a méhem és a hormonaim irányítják az életem, makes sense, mindig kell valami, amin bosszankodni lehet. Erre majd valami ssri-t felírhatnak, és talán jobb lesz, talán nem, igazából csak kibírni kell, egy hónapban 2 hétig nagyon lent vagyok, 1 hétig menstruálok, és akkor 1 hétig funkcionálok normális emberként, az is valami!!

Na a legutóbbi ilyen epizód kezdetén sikeresen összevesztem az utolsó barátaimmal is, vagyishát nem is vesztem össze, csak megmondtam nekik, hogy meg vagyok bántódva, mert úgy érzem nem kezeljük jól egymást barátként, és azóta nem beszélek velük. Ami szomorú, hogy ezt kb mindenki csak így nyugtázta, és azóta ők se beszélnének velem :D I guess akkor ez éppen idejében történt, nem volt mar szükségünk egymásra ilyen formában. Csak hát azóta rohadt egyedül vagyok, hiányzik a group chat a hülye memekkel, szerettem olvasni hogy kivel mi történik… és akkor most nagyon éles a csend a lakásban, home officeban tökegyedül otthon 10 órán át, az értesítéseim még soha nem voltak ennyire szárazak, most mit kell csinálni? 32 évesen hogyan szerez új barátokat az ember?

[anyadisszeretne]

A sötétségről kérdeztél, s én csak néztem magam elé mert nem tudtam mit is mondhatnék....

Mióta a depresszió két karja szorít magához az érzéseim az élet felé vegyesek. Egyszer boldog vagyok máskor pedig annyira szomorú, hogy az ágyból is nehezemre esik kikelni. Amikor 2020-ban vizsgáltak bipoláris zavar gyanújával már szinte imádkoztam, hogy legyen ez hiszen végre magyarázatot kapnék magammal kapcsolatban. Azonban negatív lett az eredmény és a pszichiáter közölte, hogy valószínűleg a traumatikus gyerekkor az oka az anya valamint az apa hiánya. De nem volt traumatikus a gyerekkorom, igaz anya nélkül nőttem fel és apu egy ideig távol volt de minden szeretetet és minden törődést megkaptam vagyis azt hiszem. A mama mindig mindent megadott nekünk, kivéve persze a lelki biztonságot de ha meg azt nézzük azt mindenki saját magának teremti meg és nekem ez is sikerült. Tehát amikor sem a bipoláris zavar, sem a skizofrénia nem nyert úgy döntöttem, hogy majd én analizálom magam és a következőkre jutottam : majdnem biztos vagyok abban, hogy jól vagyok csak annyira félek a boldogságtól, hogy mindig az útjába akarok állni ugyanis egész életemben mindenkitől azt láttam, hogy a boldogság gonosz mivel tart egy ideig aztán bumm eltűnik és jön a szar. Tehát többnyire ez lehet a baj valamint a testképzavar amivel a lányok 99.9% küzd a maradék 1% pedig még nem ismerte be. Durva volt ezt 20 évesen megállapítani viszont most, hogy megint öregebb vagyok egy évvel és szültem egy babát úgy érzem ismét tévedtem. Mármint a diagnózis ugyan az, kivéve azt, hogy iszonyatosan félek attól, hogy rossz anya leszek. Én nem tudok énekelni se rajzolni, nem szeretem a meséket és még a mondókákat sem ismerem. Én nem tudom gügyögni és úgy csinálni mintha egész nap nem lenne más dolgom csak ő rá vigyázni.

Tehát amikor a sötétségről kérdezel akkor csak névvel tudok felelni, Anna mert a sötétség mindig erősebb lesz mint a fény ami kezd kialudni az évek múltával.

[eletkeptelen-pieceofshit]

Legrosszabb

Sok mindent átéltem a mentális betegségem miatt, de talán a legrosszabb az egészben, hogy mennyire magányossá teszi az embert

[tobbpenztazembereknek]

A változás kora egy idősödő nő egyes szám első személyű története, a Mi ketten (rasszista történet) címűben pedig felváltva halljuk egy vidéken élő cigány lány, majd asszony és egy neki segíteni próbáló, pesti értelmiségi nő egyre zaklatottabb, kétségbeesettebb monológjait. 

@eperszagucigany

[perfectsadpain]

Ha néha eszembe is jut, bár lenne egy jól működő családom. Diszfunkcionalitás az élet. Az a fajta belsővérzésem van, amit csak az lát..aki szintén vérzik. Olyan virág vagyok, amely már csak akkor mutat jól, ha a könyvek lapjai közül vesszük ki csipesszel. Törékeny, sebezhető, kissé dögszagú. Halva születtem, holtan keservesen sóhajtás nélkül. Olyan ez.. mint a méhen kívüli terhesség, veszélyes az anyára, de a magzat eleve esélytelenül indul. Csatározásokat vívok a nőiességemmel. Leszbi vibeom van, szóval jó velem dugni. Azt hiheted, hogy miattad vagyok tíz percre heteró. Aztán az ondó szagát légfrissítővel fedjük el. Mostanában foglalkoztat a női lét. Valóban ki kell e nyalnom a seggét a világnak, hogy aztán kaphassak egy szép úrnát, meg öt szál virágot? Senki sem tudja... Már, nem beszélek. Ez is olyan mint az étvágy, néha van, néha pedig még azt is kihányod amit meg sem ettél. A szavak nehezek, keserűek, odaégettek lettek. Azt hiszem bipoláris vagyok, és depressziós. Felfalni látszik az élet. Ma sem takarítottam ki, nem mintha lenne bármi értelme.

[blackrosesuicidegirl]

[mehetnenktovabb]

Fent a hegytetőn,

majd lent a völgyben.

Kínoz, belep, kitakar,

mint a tenger, a zivatar.

Sírok majd nevetek,

néha sírva nevetek.

Bennem ez a sok érzelem,

egyszer majd végez velem.

(Bélyeg: bipoláris)

[onsieluenkeli]

Ha van 🧢sapka az a baj, ha nincsen az...

¯\_(ツ)_/¯ egyre kínosabb

Alig 3 napja még Lady Chatterley szeretője című könnyvel rúgtak belém, és hogy én ♿ nem engedek el mást egy kapcsolatban (nem igaz)... Tegnap meg agyba-főbe a Flóra felé manipuláltak... L.o.L.

- Most? - Most akkor? - Most akkor melyik... melyik 🧢sapka a jó? Kezdem Gas🔥lightingban érezni magamat, vagy egy bipoláris hullámvasutban. Egyik nap ez, másik nap az :(:

Pusztító a net... tele Fals ☠ manipulálásokkal...

Be kéne fejezni...

A Flórával mi nem vagyunk egymáshoz láncolva. Szabad, örökké szabad! És tudja ezt nagyon jól! (Nem kell neki ezerszer elmagyarázni, nem ostoba)

Amúgy 8 = mindenkit jelenti, 5 = barátságot. Azért pláne külföldön élő fiatalok, huszon/harmincévesek nincsenek rábetegedve az itthoni borzalmas politikára. A legtöbben lesz@rják mi megy itthon, és inkább a saját életükre koncentrálnak. A lelküknek milliárdszor jobb hogy nem mennek tőnkre! Az pedig, hogy ő hogyan szimpatizál esetleg a Tisza párttal rá tartozik, csakis rá! Kamala Harris-re jobban fókuszál a legtöbb külföldön élő... és a 40 év alatti!

A Flóra nincsen ráhülyülve a társkereső és párkapcsolati netes undormány játékokra sem! Mi igazán flörtölni sem szoktunk. Képes jól, és értelmesen netezni. Persze van hogy mérges, depressziós, nyűgös, bunkó, vagy hülyéskedik. Nem tökéletes ő sem, de azért szerencsére nem egy tönkrement magyar anyuka a 80-as évekből. Egészségre és azért stabilitása törekszik! És ez jó! (Amúgy ő sem bírja azokat, akik a háta mögött kavarják a sz@rt).

Mostanság magára koncentrál, énidőzik, pihen, offlineozik, kötöget, és remélem hogy randizgat. Tudom hogy a boldogságra törekszik, és el tudja dönteni mit is akar, mi a jó neki, vagy miből van elege... Kurvajól szokott kapaszkodni! Felnőtt nő, aki legalább annyira utálja ha irányítják, kioktatják, és leuralják mint én. Neki is agyzsibbasztó a net, és örülök amikor nincs itt. Én is sokszor hanyagolom ezt a francba...

Mi nem vagyunk ellenségek. Neki is voltak brutál nehéz terhei, és problémai, én is szívtam jó pár évet az Alzheimerrel. Mi nem egymás örökös b@sztatói vagyunk traumákkal, PTSD-vel, rosszindulattal, erőltetésekkel... Néha pont attól jó, hogy nem megyünk egymás agyára. Máskor hiányzik. Sokszor köszönöm, és nem bánom amikor egyszerűen csak nyugi van. És örülök amikor randizik, utazgat, tervez a., opcióval, és színezi az életét. Értem, elfogadom, rendben van.

Ezt most tanította egy Afrikai nő - Akármi történik a Flóra mellett 1 hely már biztosan örökké foglalt. Az a különleges és gyönyörű kapcsolat (Daniel) pedig egy 2 személyes Lamborghinivel ér fel! Bárki aki pedig még jön, és megy... olyanok lesznek mint a Buszozás... fel és leszállnak, mennek, vagy maradnak, egy irányba tartanak, vagy sem. De a Lamborghini az örökké 🕶 menő marad... ziher!

+ Rá is igaz az, hogy nincsen közötök a magánéletéhez!

Viszont az mennyire undorító hogy valaki képes a halálát vizionálni!? Éppen tavaly veszítettem el egy másik ismerősömet, vagy az Apámat tragikusan, és a szívemet ki tudnám köpni annyira FÁJnak!

Alig 3 napja még Lady Chatterley történetével piszkáltak... ¯\_(ツ)_/¯ azután betegesen össze asszociálnak egy vadidegen jogvédőhöz, akihez semmi közöm! Most meg a Flóra = Ezekből látszik mennyire ócska 💩 már a net...

Uh

És emez a Pilinszky... Azaz igazság, hogy Pilinszky ezerszer jobban passzol ahhoz a jogvédőhöz! Könyörgöm, az a nő régi-módi, 50-es, cigiző = Pilinszkyvel valójában ők a hasonlóak! És Pilinszkyt ő imádja! Pilinszky hozzá való!

Mi a Flórával NEM verselünk, és azért ennyire megcsúszottak sem voltunk soha! Ez nem a mi világunk. 💯 Mi nem vagyunk olyan elvontak, elborultak, és öregek. Hozzánk inkább egy-egy Ázsiai típusú tanulságos történet a jó. Versekben pedig kb. olyan az izlésünk mint a Szentesinek.

Egyszer egy világhírű írónő magyarázta azt, hogy a feminizmussal a legnagyobb probléma hogy idősebb, negatív, traumákkal teli nők előszeretettel használják kioktatásokra, bosszúkra, bántalmazásokra úgy, hogy észre sem veszik! Sokszor nem csak férfiakat nyomasztanak, hanem fiatal és elvált nőket is, akiknél nem csoda hogy sokszor betelik a pohár, és inkább hanyagolják és ívben elkerülik ezt a fontos aktivizmust.

A valódi feministáknál nem igazán lehet látni azt, hogy a nőket túltolják, és egyfajta női magazinként működnek a nemeket folyton hangsúlyozva, élesen külön választva, vagy egymással szembe fordítva. A valódi feminista tényleg feministaként ír, és gondolkozik. Náluk alap a semleges gondolkozás, a csapatszellem, a "mi" gyakori megjelenítése, és a pozitívitás. = Ettől Magyarország sajnos fényévekre van.

Ezt most azért magyaráztam hogy attól hogy egy színész magában játszik, és nagy az egója, és nem akar érteni és ráhangolódni a többiekre, ott valahol kell lenni egy írtó sz@r rendezőnek is. Hiszen minden probléma valahol a gyökereknél kezdődik! Ott, ahol az aktivista nem jól adogatja a feminizmust, ott nem várható el, hogy az idős nők ne használják rosszul. És hát az én esetemben is valahol valaki kavarja a sz@rt, és (nagyon)rosszul... és sajnos ennek a függője.

.