kunzsuzsi - Tumblr blog

[kunzsuzsi]

Hát, amúgy... Vetkőzzön le!

Mint egy mozi főhősét, úgy látom magam kívülről. Sajnálom, átölelném, puszit nyomnék a homlokára – ekkor értem meg, hogy mennyit ért az elmúlt 10 év terápiája. Read more: Hát, amúgy… Vetkőzzön le! – Elég lesz alulról, mondja az asszisztens. Együttérző a hangja. Én meg pucér seggel topogok egy függöny nélküli rendelőben. Felmászom a székbe, széttettem már a lábam huszonvalahány különböző…

[kunzsuzsi]

Őszintének lenni nehezebb, mint meztelennek.

Itt állok előtted, mindent látsz belőlem, hidd el, a bőrt is lefejti rólam a nézésed. Úgy érzem magam, mint akit meghámoztak, pedig csak a ruháimat dobáltam le, néhány pillanat alatt egy túlfűtött szállodai szobában vagy abban az ötödik emeleti lakásban, ahol először megkívántalak. Continue reading Őszintének lenni nehezebb, mint meztelennek.

[kunzsuzsi]

Emléked: nemet mondtunk a szemünkben lévő igenekre.

Azt mondtad, úgysem látlak többé, de én egy pillanatig sem hittem el, biztos voltam benne, hogy amik azon az éjszakán ketten lettünk, abból lennie kell legalább még egyszer. Continue reading Emléked: nemet mondtunk a szemünkben lévő igenekre.

[kunzsuzsi]

Bipolka: Mélyebben leszel, mint a szakadék.

Ha jó, akkor lesz rossz is, ha rossz, akkor meg tudod, hogy lesz jobb is. De olyan nincs, hogy minden marad. Continue reading Bipolka: Mélyebben leszel, mint a szakadék.

[kunzsuzsi]

Emléked: nem jó, de legalább nagyon kevés.

Nézem a csillagokat, kereslek odafenn, turkálom a füvet az ujjaimmal, markolom a valóságot, ami nem múlik el, és minden pillanatban kétrét hajt – a fájdalom. Belőlem kihasad. Continue reading Emléked: nem jó, de legalább nagyon kevés.

[kunzsuzsi]

Emléked: befejezetlen melléknévi igenév;

Olyan vagy, mint a csend egy koncert után, érzem, hogy ott vagy, de semmi nem utal rád. Olyan vagy, mint egy pillanat, amelyikről nem tudom eldönteni, hogy örökre megtartom vagy kitépem magamból. Continue reading Emléked: befejezetlen melléknévi igenév;

[kunzsuzsi]

Bipolka: Csak neked nem lehet.

“Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek” – mondták, és én mindig elhittem, hogy nem kiabálhatok meg nem szabad sírni sem, ha fáj. Úgyhogy nem sírtam, csak néztem némán, ahogy folyik ki az életem a markomon át a talajra, a lábam elé és ahogy mások tapossák. Continue reading Bipolka: Csak neked nem lehet.

[kunzsuzsi]

Bipolka: Nem lehet kimondani.

Ülünk a szobában ketten: én, meg a csendem. Nem szólunk egymáshoz, csak várjuk a másik válaszát a gondolatokra, mintha lenne, aki a fejünkben olvasna. Egyáltalán, az egész teljesen mihaszna, de csak múlatni akarom az időt, túl lenni rajta. Így telnek el a napok, egymással párhuzamban. Continue reading Bipolka: Nem lehet kimondani.

[kunzsuzsi]

Emléked: te vagyok én.

Furcsa, hogy barna hajad van. Olyan, mintha más lenne a képen. Arról ismerlek meg, hogy ugyanúgy tartod a kezed és ugyanolyan élvezettel eszed a friss péksüteményt, mint én tegnap a vérvétel után. Vagy bármikor. Imádjuk a péksüteményeket és ez meg is látszik rajtunk. Continue reading Untitled

[kunzsuzsi]

[kunzsuzsi]

[kunzsuzsi]

Bipolka: Szabadesés.

Tudod mi rosszabb a depressziónál? Ha nem vagy depressziós. És tudod mi az ijesztőbb? Ha már csak az emléke marad. Continue reading Untitled

[kunzsuzsi]

[kunzsuzsi]

Nem kell többé felébredni.

Olyan vagy, mint az a csillag, amit csak távcsővel lehet észlelni, vagy a Szaturnusz gyűrűje azon a nyári éjszakán, amire csak mi ketten emlékszünk. OIyan vagy, mint egy zene, amit rongyosra hallgatok és soha nem unom meg, hiába tudom kívülről a szövegét. Continue reading Untitled

[kunzsuzsi]

Mindennapi nem is annyira apró hazugságaink.

Azt mondtad visszajössz, pedig azt kértem, menj el. Azt mondta csak egy perc, mostanra pedig már vagy tíz telt el. Úgy volt, hogy minden rendben lesz, de semmi nem alakult jól, most pedig itt állok, csupaszon és azt gondolom, a vége, a vége lenne jó. Continue reading Untitled

[kunzsuzsi]

Emlékem: emlékem.

Így kell búcsúzni, azt hiszem. Continue reading Untitled

[kunzsuzsi]