egy-lany-blogja

[egy-lany-blogja]

...csak jól esett volna, ha valaki rám is figyel. Ha észre veszik, hogy baj van. Ha észre veszik a könnyeket a szememben. De mindez most már nem számít. Úgy tűnik, én vártam el nagy dolgokat.....

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

Mindegy, hogy hosszú vagy rövid nadrágban vagyok ,kihívóan e öltözöm fel vagy csak simán slamposan ,kócos e a hajam vagy szép rendezett , ki e vagyok sminkelve vagy nem ... ezeknek a dolgoknak semmi köze ahhoz,hogy hűséges maradok e hozzád vagy sem ... a hűség nem külsőségeken múlik hanem egy döntésen ...

[egy-lany-blogja]

#karizmatikzurafa

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

Az érzés amikor nem beszéltek egy nyelvet ,de érzed, hogy dolgod van vele ,érzed a vonzódást, a kémia kettőtök között kézzel fogható...

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

Egy újabb reményekkel teli nap...

[egy-lany-blogja]

Tudod… a szerelem rohadtul zavarba ejtő dolog. Egyszerre a legcsodálatosabb és a legpusztítóbb érzés, amit valaha átélhetsz. Olyan, mint amikor egy szivárványt látsz egy vihar közepén.. gyönyörű, de tudod, hogy pillanatokon belül leszakad az ég…

Felráz. Felébreszt. Megmutatja, hogy van még benned valami emberi… valami, ami képes szeretni. De ugyanakkor kiszolgáltatottá is tesz. Mert ha egyszer tényleg szeretsz valakit, akkor már nem vagy önmagad ura. A boldogságod attól az egy embertől függ. És ez ijesztő..

Megnevettet, feldob, aztán a következő pillanatban letép rólad mindent, ami stabil volt az életedben. És mégis… mégis mindig visszamész. Mert valahol mélyen… reméled, hogy ezúttal nem éget szét. Csak felmelegít

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

[egy-lany-blogja]

Még mindig nem bírom elfogadni, hogy talán nem melletted van a helyem. Szóval csak összeszorított fogakkal várom, hogy az élet eldöntse helyettem…

[egy-lany-blogja]

Te vagy az az ember kitől sosem kérnék többet mint egy síron túl is tartó szerelmet..

[egy-lany-blogja]

Szerelem és szerelem közt is van különbség:

aki olyan erősen megfog, hogy azóta se tudod teljsen kiverni a fejedből, gondolsz rá, rá tekintesz, megnézed oldalát és képeit hiába "léptél" túl rajta és van más, de teljesen a túl lépés nem történt meg és teljesen nem is fog.. talán ez volt a szín tiszta és valódi szerelem..

és van akivel együtt vagy, szereted de az a fajta mély kötődés, szerelem nem alakul ki, bárhogy is erőlködsz/szeretnéd.. ezt nem mi befolyásoljuk és nem is tudjuk irányítani, szóval nem is mi tehetünk erről, hanem az érzelmek/érzések vagy akár emlékek. Ekkor van az, hogy egy film láttán megfogalmazódik bennünk, hogy "bárcsak én is ilyen szerelmes lennék" vagy "bárcsak én is ilyet éreznék".. szeretni szereted a másik felet és jó vele de mégse teljes..

Túl léptünk, de a szívünk egy darabja ott marad/mindig is az övé lesz... talán ezt nevezzük szerelemnek.

[egy-lany-blogja]

Nem rólam szól......

Megkérdezték, hogy vagyok, és azt mondtam, "jól".

Könnyebb volt, mint elmagyarázni a bennem lévő vihart.

Megkérdezték, hogy mi van velem, és azt mondtam, hogy "semmi".

Mert szavakba öntve túl valóságos lett volna.

Megkérdezték, hogy szükségem van-e valamire, és nemet mondtam.

Mert a beismerés emlékeztetett volna arra, milyen magányos vagyok.

Néha a csend kényelmesebb, mint az igazság.

Néha könnyebb úgy tenni, mintha minden rendben lenne

inkább, mint hogy megpróbáljam elmagyarázni azt, amit még én sem értek.

Nem tudom, mikor tanultam meg ilyen jól színlelni...

de néha azt kívánom, bárcsak el tudnám felejteni, hogyan kell ezt csinálni.