#csalódottság

[neonkonnycseppek]

Nem szabad magamat kettesben hagyni, a saját gondolataimmal …

@neonkonnycseppek

[idonttalkwithpplhere]

Az ember szép lassan elfárad. Belefárad.

[crushed-soul-fake-smile]

"Egyik nap úgy érzem gyógyulok, a másik nap pedig ugyanúgy összetörve érzem magam.

Olyan ez,mint egy körforgás, aminek soha nem lesz vége."

[meghasadtam]

attól félek, hogy várni fogok rád, s közben egyedül maradok. attól félek, hogy valaki mással leszek együtt, s közben ugyanezt érzem majd.

[elvesztett-bizalom]

Külső segítség nélkül kell önmagadról gondoskodnod.

Mert nincs az a mennyiségű pia, drog vagy szex, ami rendbe hozhatna.

Ez egy belső munka.

[tavolrol-csodalni]

Legszomorúbb, hogy hosszabb ideig fogok emlékezni rád, mint ameddig ismertelek…

[ejfelikivansag]

Vedd észre

Amikor boldog vagyok, állandóan beszélek.

Amikor szomorú vagyok, egy szót sem mondok.

[egysornemsor]

“Olyan vagy, mint egy kagyló. Igaz gyöngyöt rejtesz, és egyszer találni fogsz valakit, akinek képes leszel megnyílni, hogy megtalálja benned a szépséget.”

És ha igazgyöngy helyett

nincs már a lelkemben semmi?

— Életem tragédiája egy mondatban

[alarcok-mogott-rejtozo]

"Apa"

A legtöbb embernek erről a szóról a szeretet és a család jut eszébe, egy férfi, aki szereti és büszke a gyermekeire, megvédi a családját, játszik a gyermekeivel, kedves velük és vigasztalja őket, ha lehorzyolják a térdüket. Ő az első hősük.

Nekem ettől a szótól összeszorul a gyomrom, nekem az apa nem az első hősöm, hanem az első ember akitől félek, aki miatt fájt, és akiben a legnagyobbat csalódtam. Nem az aki biztatott, hogy érjem el a céljeim, ha elbukom is folytassam, hanem aki a legjobban elbizonytalanított, aki a legkisebb hibámért is kiabált, akár egy nyelvbotlásért is. Az én életemben ő nem egy hős, nem egy követendő példa, sokkal inkább elrettentés, hogy ilyen ne legyek.

[semmiszinei]

inkább okozz másnak csalódást, minthogy saját magadat és az értékrendedet áruld el

másokért ne add fel az erkölcseidet

[idonttalkwithpplhere]

Akármennyire is fáj, senkit se kényszeríthetünk arra, hogy minket válasszon, szeressen.

[crushed-soul-fake-smile]

Ő volt az az ember, akinek a szívemmel együtt a lelkemet is odaadtam.

És Ő az ok, hogy másnak, ha akarnék se tudnék már mit adni.

[tavolrol-csodalni]

Egyáltalán nem várom, hogy ez véget érjen…

[the-death-is-my-desire]

Miért hittem azt, hogy egyszer tényleg úgy fog alakulni minden, ahogyan elterveztem? Miért? Én naiv...

[ejfelikivansag]

Mégis mit baszhattam el ennyire, hogy ezt kapjam?

[hopelessforyou]

Velem szemben állsz és az élet megint egy játszmának érződik. Elfordulok,de te közelebb jössz. A tartásod laza,a barátaiddal beszélgetsz,úgy nevetsz a vicceiken,mintha semmi más nem érdekelne a világon,de érzed a jelenlétem. Az orrodba kúszik az illatom,mikor felnevetek megfeszülsz. Régóta játszuk már ezt,a Vadász és a Préda,én menekülök te pedig mindig utolérsz. Nem tudom elakartam e bújni valaha annyira,hogy ne találj rám. Közel vagy,háttal állsz nekem,érzem a pólód anyagát,szinte észrevétlenül ér hozzám. Megborzongok. Senki észre sem veszi. Tiltottak vagyunk egymás számára,kívánhatjuk csak,amit nem kóstolhatunk meg többet soha. Elfelejtelek,győzködöm magam most is,mint számtalanszor,de elkapom a tekinteted,áthidalva az emberek között a sötétben. Mióta figyelsz? Képtelen vagyok máshová nézni. Ezt nem szabadna. Tűz kavarog bennem,pedig hónapok óta csak hamu van. Megtörik minden,átöleled őt. Kapaszkodsz belé,szinte megsajnállak. Megpróbálod csillapítani magadban a vágyat,iszol. Senki nem mondta neked,hogy a szíved akkor sem hazudik? Nem telik el sok idő,az ujjaid finoman kérlelve karolják át az enyémeket,kicsit legyek még a tiéd. A világ megáll,megint összetartozunk. Nem érzékelem kik vannak körülöttünk,a szemeiket,hogy valami rosszat teszünk,hazatértem egy lerombolt otthonba. Becsukom a szemem,már tudod,hogy megadom magam. Lassan húzlak közel,kiélvezve az összes olyan pillanatot,ami még értünk létezik. Az ujjaim lassan kúsznak fel a nyakadon,elbúcsúzva a helyektől,ahol a csókjaim nyomai maradtak. Közelebb húzódsz,nem tudsz parancsolni most magadnak. Bármit megtehetnék. A lélegzeted belefut a számba. A bőrünk felkiált,mert nem éri egymást mindenhol. Felemelem a tekintetem,a szemeid sötét pokol,úgy hívogat,mint soha semmi. Arra késztet,hogy egész életemet végig imádkoznám bűnösként,csak ne vesszen el belőlük ez a csillogás. Kezeim remegnek az ujjaid körül,lassan engedem el őket,mintha közben magamról is lemondanék,a forróság egyre jobban felemészt,de közben valami jéghideg kúszik lassan a bensőmbe. Elszakítom a tekintetem,a füledhez nyomom az ajkam és azt suttogom: Ő már vár.