#önismeret

[elvesztett-bizalom]

Külső segítség nélkül kell önmagadról gondoskodnod.

Mert nincs az a mennyiségű pia, drog vagy szex, ami rendbe hozhatna.

Ez egy belső munka.

[elfelejthetnelek]

Legyél jobb! Magadért.

[sooosady]

Soha sem fog felnőni igaz?

[melankolias-world]

Szeretsz engem? Alice kérdezte.

Nem, nem szeretlek! válaszolt a Fehér Nyúl.

Alice homlokát ráncolta , és összekulcsolta a kezét, ahogy tette, amikor megbántották.

Látod? válaszolt a Fehér Nyúl.

Most azt fogod kérdezni magadtól, mitől vagy tökéletlen, és mit csináltál rosszul, hogy legalább egy kicsit ne tudjalak szeretni.

Tudod, ezért nem tudlak szeretni.

Nem leszel mindig szeretve Alice, lesznek napok, amikor mások elfáradnak és unják az életet, a homokba dugják a fejüket, és bántani fognak.

Mivel az emberek ilyenek, valahogy mindig megbántják egymás érzéseit, akár figyelmetlenség, félreértés, akár önmagukkal való konfliktus miatt.

Ha nem szereted magad, legalább egy kicsit, ha nem teremted meg szíved köré az önszeretet és a boldogság páncélját, a mások által okozott gyenge bosszúságok halálosak lesznek és elpusztítanak.

Amikor először megláttalak, megállapodást kötöttem magammal: „Elkerüllek, hogy szeresselek, amíg meg nem tanulod szeretni önmagad. "

[vivneha]

3 K É R DÉ S

Ezeket mindennap tedd fel magadnak és válaszold is meg:

- ki a legfontosabb?

- én.

- számít számomra idegen emberek véleménye?

- nem.

- kinek a boldogsága a legfontosabb?

- az enyém.

[imjustasleepwalker]

Mindig rájövök - miután elkövetem ugyanazt a hibát újra és újra -, hogy nem szabad(na) túlságosan kötődnöm emberekhez.

Nem szabad(na) többet feltételeznem róluk, csak azért, mert mutatnak magukról egy szebb képet.

Nem szabad(na) elhinnem a vigaszt nyújtó szavakat amik - akármennyire is őszintének tűnnek -, nem feltétlen azok.

Nem szabad(na) elhinnem, hogy szeretik a társaságomat, ha később úgyis - bármilyen ok nélkül - eltűnnek az életemből. Nem szabad(na) elhinnem, hogy nincs olyan ember, aki tényleg képes lenne arra, hogy mellettem maradjon. Nem szabad(na).

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

[the-bagira]

Hogy a fenébe is elégíthetném ki a valakinek - a párom - igényeit, szükségleteit, amikor a sajátaimmal nemhogy nem is vagyok tisztában, de még azzal sem, hogy egyáltalán léteznek és hogy keresnem kéne őket, majd foglalkoznom és törődnöm velük, magammal?

[elvesztett-bizalom]

“Belefáradtam, hogy bebizonyítsam másoknak, megváltoztam. Úgysem számít. És már nem akarok nekik megmutatni semmit. Kizárólag magamnak akarok megfelelni. És mielőtt bárki azt mondaná erre, hogy az nem nehéz, megjegyzem, szerintem az a legnehezebb. Magunknak megfelelni.”

~ Leiner Laura: Bízz bennem ~

[elangane]

Majom belső monológjai

II. Személyem úgyis régen mulatott...

Személyem úgyis régen mulatott...

Inkább felelősségtudatos.

Segíteni akart, azt hittem ugatott.

De mi van ha hamis képet mutatott?

Minek érzek, lennék inkább gép.

Miért vérzek bűnért ami másé?

Nem számít ha rám lép,

Anélkül is fájok már én.

Gondolod én vagyok a gonosz,

Pedig a testemnek csak én vagyok a foglya.

S ő az aki problémákat okoz.

Aztán mind rám fogja!?

Mit hazudok..?

Nem ő okozta minden hibámat.

Nem miatta nem kaptam még cicákat.

Nem ő kelti a vitákat.

Ezeket mind én csináltam.

-2023.03.31.

[hopablog]

Fejlesztened kell magad és rendezned belül a dolgokat, mert különben csak öregebb, mogorvább, és egyre magányosabb leszel. És mindent meg fogsz tenni, hogy betöltsd ezt a lyukat – barátokkal, karriereddel és értelmetlen kalandokkal, de a lyuk... nem töltődik be. És egy nap körülnézel, és rá fogsz jönni, hogy mindenki szeret... de senki sem kedvel. És ez a legmagányosabb érzés a világon.

[thehappinessisfleeting]

Emberi Lustaság..

Miért van az hogy felismerünk dolgokat mégsem változtatunk rajtuk?

Mert lusták vagyunk.. mert az hogy változzunk energiába kerül és a szabadidőnkbe ami az egyik legféltettebb kincsünk.

És mégis mit teszünk a szabadidőnkkel?

Elpazaroljuk... igen, pontosan ezt tesszük vele, Te is és Én is.

Mit csinálunk szabadidőnk nagyrészében? Számítógépezünk, nyomkodjuk a telefont, bambulunk a tévére...

Ez mind olyan kidobott idő amiből nem tanulunk és nem fejlődünk tőle sehova sem. Néha persze ez is kell de mi folyamatosan ezt tesszük, és kérdezem én mi értelme van ha nem tanít semmire?

Ha engem kérdezel nincs értelme, eldobjuk azt az időt magunktól amikor még könnyen tanulhatnánk es fejleszthetnénk magunkat hogy jobb emberek lehessünk.

[hurricane-333]

Is karma really a bitch?

🫴Jót ad ha helyesen cselekszel... Rosszat ad ha szemétkedsz.... 🫳

Én általában ugyanezt teszem... Am I a bitch too? 👀🌶

[imjustasleepwalker]

Bármiféle alap vagy háttér-információ nélkül feltételezel rólam dolgokat - amikről hangosan sírsz az interneten, és még csak a nevemen se nevezel meg -, de én vagyok az aki fél tőled.

Az irónia.

[csacskamacskamocska]

Lenne egy pár téma

Önismeret A barátnőm beszélgetett egy faszival, aki nagyon lájkolgatta meg még írt is neki valami kamu üggyel, na végre beszélgettek hosszan telefonon. Majd a pasi eltűnt. De azért bőszen lájkolgatta (tudom, hogy ez viccesen tűnik, hogy ez számít, de amikor csak ez a kapcsolódás van, akkor számít. A lájk az olyan mintha bólogatnál, rámosolyognál, helyeselnél, tapsolnál, vagy megsimogatnál valakit) Barátnőm idővel felhívta a csávót, megint beszélgettek egy nagyot, aztán a pasi úgy eltűnt mint a kámfor. Ismerem ezt a barátnőmet, tudom, hogy harsány, rondán beszél és lehengerlő. És nem teszi le a telefont. Szóval a beszélgetés addig tart amíg ő akarja mert ha egyet kérdezel arról másfél órát simán beszél. Fel sem merült benne, hogy a telefonbeszélgetés után egyszerűen nem volt szimpatikus a csávónak. Hogy tök más képet mutat a posztjaiban mint a valóságban. Egyszer randiztam egy pasival. Még amikor társkeresőztem. Volt valami szöveg, hogy irodalomkedvelő vagyok a sok minden fantasztikus egyéb tulajdonságom mellett. Arra emlékszem, hogy a faszinak csak a fél arca látszódott. A találkozáskor ki is derült miért, mert orrtól lefelé nem volt valami vonzó. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy beszélgettünk irodalomról, amikor is kiderült, hogy ő valóban irodalomkedvelő, én meg csak ültem ott mint egy hülye, hogy nem olvastam ezt se meg azt se és nem tudom nem láttam, nem voltam ott, nem járok könyvbemutatókra, nem tudom kinek ki a kije. Nyilvánvalóan nem nyügöztem le, hiába voltam csinos és még fiatalnak mondható, és hiába volt a pasi nem szép, azért kudarcnak éltem meg, hogy így leszerepeltem. Mivelhogy képes voltam a saját „alakításomat” értékelni a másik szemével. És ezen a rossz érzésen nem segített az, hogy a pasi ronda volt. Azért az ember mindig meglepődik, amikor valaki nem kedveli vagy jobban megismerve nem kedveli, vagy MÁR nem kedveli és elhagyja. Az, hogy nem kedvelhet mindenki, az mintha ránk valójában nem vonatkozna. :D

Nem tudom hány szinten kell ismerni valakit, hogy azt mondhassuk, tényleg ismerjük. Nem tudom, hogy amikor szeretünk valakit, szeretjük-e az egészet. Azt mondta egy pszichológus, hogy ahhol nincs beszélgetés egy kapcsolatban, ott a vonzalom hiányzik. Nem határozta meg, hogy mit ért vonzalom alatt, de elgondolkodtam rajta, hogy a „vonzalom” milyen tág vagy sokrétű. Jó hallgatni őt, jó vele lenni, jó beszélni vele, akarom, hogy legyen köztünk valami kötelék, meg akarom osztani vele „magam”. És persze a testiség is vonzalom.

Nem is tudom hol láttam a napokban ezt. „Megosztani magam”. A gyerekkorban tanuljuk meg, hogy milyen az, amikor egyfelé figyelünk valakivel. Megmutatja a rajzát és a szülő figyel. Vagy közösen kitalálják, hogy mi legyen holnap. A gyerek rájön, hogy megosztani magát, a belső világát mással, az jó dolog. És onnantól arra vágyunk. Aztán valakit egyszercsak nem érdekel.

[greenivydusk]

Bűbájosnak lenni nem is olyan könnyű...

Nem nevezném magam boszorkánynak - senkit nem nyomok el, legalábbis igyekszem aszerint élni, hogy a másikat is embernek tekintem. Minimum velem egyenrangú lénynek.

Íme, néhány tipp egy folk bűbájos naplójából, a.k.a. az enyémből:

Keresztény kultúrkörből származom, és jelentős részét még most sem vagyok hajlandó lejjebb adni annak az erkölcsi mércének, amire megtanított: felebaráti szeretet, magántulajdonhoz való jog, ne ölj, ne lopj, lehetőleg kerüld a bálványimádást -erre majd még bővebben kitérek egy másik posztban.

Filozófiai tanulmányok: időnként tedd ki magad a tiédtől eltérő perspektíváknak. Nem baj, ha nem értesz később együtt velük, de új mélységeit fedezheted fel a világ felfogásának, akár formálhatod is vele a sajátodat. Légy bár a modern vagy a tradicionális ókori iskolák képviselője, nyugati, keleti, stb. irányzatok híve, mindenképp értékes tudásra teszel szert vele.

Az én ösvényem szűken halad, és nehezen járható, de nem jelenti azt, hogy az egyetlen igaz és üdvözítő, hisz még senki sem mondta meg, mi lenne a nagy igazság. Mindenki mást tapasztal, látnok között sincs két egyforma. Arra figyelj oda, hogy ha zárt ösvény tagjai nemet mondanak, akkor ne sértődj meg, és szidalmazd őket! Okkal teszik! Senki sem tartozik feléd számadással, nem köteles tanítani téged, még juttatás fejében sem!

Mivel japán alapszakos vagyok, ezért élénk érdeklődést fejezek ki a keleti ösvények iránt. A megértés szándéka vezérel, hogy találkozzam az enyémtől eltérő mentalitással - sokat tanulhatunk tőlük a közösségi szemléletről, amit lenyűgözőnek tartok.

Magyar hagyományok: rengeteg folk praktika van, amit mai szemmel mágikusnak tekinthetünk: regölések, ráolvasások, stb. érdemes kutatni ezeket. A népmeséink, népdalaink, szokáshagyományaink megőrzik, honnan jöttünk, és nekünk ebből el kell döntenünk, milyen irányba haladunk inkább tovább.

Az imádság ereje: sok érzelmet elfojtunk magunkban mert a keep smiling elvén azt gondoljuk, hogy a negatív élmények rosszak. Nos, nem feltétlenül. Egy kiadós sírás, sokszor gyógyítóbb, mint több tízezreket kiadni pszichológusoknak. Sokszor már az segít, ha kiadjuk magunkból, megelőzve ezzel egy csomó pszichoszomatikus megbetegetést. Nyilván, ha nagy a baj, és úgy érezzük, forduljunk nyugodtan szakemberhez, de már azzal sokat tehetsz magadért, ha akár a plüsskutyusodnak, akár egy megbízható személynek kibeszéled a napi aktualitást. Naplóvezetést is nagyon ajánlom.

Sportolj: ha teheted, minél többet mozdulj ki a friss levegőre, az oxigén segít megőrizni elméd frissességét, és nem utolsó sorban, ha olyan környéken laksz, fenomenális látványokban lehet részed. A modern ember szinte teljesen elszigetelődött a természettől, ideje visszakanyarodni a gyökereinkhez.

Hulladékcsökkentett életmód: használj újra, javítsd meg, vásárolj kevesebbet! Tájékozódj a témában, ma már számos ismeretterjesztő oldalt, könyvet, cikket, videót stb. találsz a témában.

Kézműveskedj! Nincs is jobb, mint a kreativitás örömének eredményét megosztani a szeretteinkkel!

Selejtezz! Időről időre szabadulj meg attól, ami már nem szolgál téged, teljesen kihasználtad az utolsó utáni funkciójáig, és már nem javítható állapotú. Ha új lehetőségekre vágysz, mindig nézd meg, hogy teremtettél-e helyet a számára!

Beszélgess másokkal! Légy aktív részese a lokális közösségednek, nézd meg, te hol tudsz értéket hozzáadni, hogy másoknak is jobb legyen! Ötletelj! Ne csak elvárd, hogy neked jussanak a javak, te is teremts másoknak is javakat! Az ember társas lény, könnyebb a kettőnek, mint az egynek - ez is a Példabeszédekben van ám benne!

Határozd meg a saját értékrended, és élj is aszerint! Tudd, mit akarsz, nem baj, ha hosszabb időbe telik rájönni, nem minden folyó sebessége egyforma. De gondolkodj el rajta, hogy számodra mi a fontos igazán. ÉS ha másnak ez nem az, azzal is tanulj meg együtt élni! Ha neked az utazás fontosabb a családalapításnál, ne szidd a gyerekest és fordítva!