#önismeret

[lea15]

,, Ők azért nevetnek rajtam, mert más vagyok.

Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok."

/Kurt Cobain/

[ez-most-fajt]

tedd rendbe önmagad, mielőtt tönkretennél mást.

[elvesztett-bizalom]

Külső segítség nélkül kell önmagadról gondoskodnod.

Mert nincs az a mennyiségű pia, drog vagy szex, ami rendbe hozhatna.

Ez egy belső munka.

[elfelejthetnelek]

Legyél jobb! Magadért.

[idonttalkwithpplhere]

Mindkettő.

[greenivydusk]

In love with nature

Though my heart is scattered now,

I still have a home to run

when I tremble under the pressure

the world places on my shoulder.

You, Nature, my pure forever changing,

you are my comforter, my soul yearns

your arms around me, in every breeze,

or ug of a tree branch, caressing leaves.

My loneliness fades away, your smile

makes everythig ten times better.

I adore your colorful diverse attires

and that with you I am never left behind.

[kortarsfuzio]

"A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak."

Marilyn Monroe

[sooosady]

Soha sem fog felnőni igaz?

[staruponwine]

Nem tudom merre kéne tartsak, de azt tudom, hogy nem a megfelelő úton haladok. Zsigeri frusztrációt, elégedetlenséget érzek a jelenlegi önmagammal kapcsolatban. Instabil, erőtlen vagyok, és érzem, hogy valami egyáltalán nem okés.

A következő évet szeretném kevesebb halogatással, lustálkodással tölteni, meg érthető módon, kevesebb betegséggel is. Szeretnék jobban ragaszkodni a rutinokhoz, megfelelően étkezni, edzeni, aludni, tanulni és dolgozni. Mindezeket, a pénzügyeimmel együtt, vezetni fogom, és azt sem bánnám, ha néha átesnék a ló túloldalára a kis táblázataimmal.

Egy társat se lenne rossz találni, egy partnert, akivel hasonló értékrenddel rendelkeznénk és egymás hétköznapjait szebbé tehetnénk. Ideje lenne már... ^^

[semmiszinei]

ha nem ismered saját magad, kit ismer valójában a külvilág?

[melankolias-world]

Szeretsz engem? Alice kérdezte.

Nem, nem szeretlek! válaszolt a Fehér Nyúl.

Alice homlokát ráncolta , és összekulcsolta a kezét, ahogy tette, amikor megbántották.

Látod? válaszolt a Fehér Nyúl.

Most azt fogod kérdezni magadtól, mitől vagy tökéletlen, és mit csináltál rosszul, hogy legalább egy kicsit ne tudjalak szeretni.

Tudod, ezért nem tudlak szeretni.

Nem leszel mindig szeretve Alice, lesznek napok, amikor mások elfáradnak és unják az életet, a homokba dugják a fejüket, és bántani fognak.

Mivel az emberek ilyenek, valahogy mindig megbántják egymás érzéseit, akár figyelmetlenség, félreértés, akár önmagukkal való konfliktus miatt.

Ha nem szereted magad, legalább egy kicsit, ha nem teremted meg szíved köré az önszeretet és a boldogság páncélját, a mások által okozott gyenge bosszúságok halálosak lesznek és elpusztítanak.

Amikor először megláttalak, megállapodást kötöttem magammal: „Elkerüllek, hogy szeresselek, amíg meg nem tanulod szeretni önmagad. "

[vivneha]

3 K É R DÉ S

Ezeket mindennap tedd fel magadnak és válaszold is meg:

- ki a legfontosabb?

- én.

- számít számomra idegen emberek véleménye?

- nem.

- kinek a boldogsága a legfontosabb?

- az enyém.

[csacskamacskamocska]

Piszok jó kis élet

Mostanában kezdtem el érezni, hogy mennyire jó életem van. Ez nem annak a felismerése, hogy mennyire jó kis életem van, hanem annak a felismerése, hogy szabad azt gondolnom, hogy nekem nagyon jó. Jóanyám kialakított bennem egy olyasféle gondolkodásmódot, amiben a munka, a teljesítmény, az ambíciók álltak középen. Ha nem dolgozol, ne is egyél, nem érdemled meg a szeretetet, semmirekellő, haszontalan vagy. nem is szabad megállni, mert bezzeg ő... hat ember munkáját végzi, egy vonatot is elvontat, bármit képes megtenni, elérni, úgyhogy ehhez mérje magát a világ minden más embere, és benne én is. Nem mertem pihenni, és folyamatosan frusztrált, hogy "nem vittem semmire" vagy nem vittem elég sokra. Folyamatosan dolgoztam mások elismeréséért és szeretetéért, egyáltalán nem voltam képes elhinni, hogy bárki szerethet csak úgy, valami megfoghatatlan dologért amit velem él meg.

Rengeteg haszna van, ha az ember ilyen dolgozós, mert a csinálás tényleg kitermel mindenfélét, nem csak a kihasználtság vagy kimerültség érzését. Az ember valami stabil bástya lesz, és/vagy motor, aki majd megcsinálja, elintézi, van ismerőse hozzá, és bármennyi időt és energiát beleöl, munkákba és kapcsolatokba, és gyűlik a tapasztalat, az élmény, az ismeret.

Az volt az áttörés amikor megfogalmazódott bennem, hogy mindazt amit teszek, azt egyetlen ember szeretetéért, elismeréséért, a vele töltött időért teszem. Nyilván választottam valakit, akinek a világlátása, kommunikációja, minden porcikája alkalmas arra, hogy fenntartsam a saját működésemet, amit jónak gondoltam, az egyetlen igaz útnak. Próbáltam bemagyarázni másoknak és magamnak is, hogy nem miatta teszem, hanem mert engem érdekel az a dolog, mert szeretem csinálni, mert ez meg az. És el is hitték, hiszen én is elhittem. De ki kellett mondanom, hogy hazudok magamnak és fel kellett vállalnom, hogy felszámolok ezekkel a dolgokkal. Na, értelmesebben: Nem azért hagytam ott dolgokat és hagytam abba tevékenységeket, mert Logant már nem szerettem, hanem azért mert ráébredtem, hogy mennyire nem egészséges számomra amit teszek, és elfogadtam, hogy ennek a járulékos vesztesége a kapcsolatom lesz Logannel. Az ő szerepe ebben valójában teljesen másodlagos. Bár hosszú ideig csak arra koncentráltam, hogy ő mit csinál vagy mit nem, vagy hogyan csinálja, kivel, mikor, stb, stb. de a lényeget nem vettem észre.

Akármilyen szarul hangzik vagy kínos leírni: Én vagyok az életem közepe. Az én időm, az én életem folyik. Azt kell csinálnom, arra kell koncentrálnom, ami nekem jó, és akkor senkitől sem fogom várni, hogy figyeljen rám vagy törődjön velem. Senki elismeréséért vagy szeretetéért semmilyen árat nem éri meg megfizetni. Nem baj, hogy ez énközpontúan hangzik. A lényeg az, hogy amit teszek, az nekem jó legyen. Az is lehet nekem jó, ha adok, ha segítek, ha törődöm valakivel. De legyen az is valahogy érdek nélküli. Mégis a legfontosabb, hogy semmi se számít, konkrétan semmi, ami értékesebb lenne annál az időnél amit kreatív dolgokba tudok beletenni.

Nem könnyű különbséget tenni az önszeretet és az önimádat, az egoizmus és az egészséges felismerés között, hogy csak magadat ismered (valamennyire) és csak a saját fejeddel tudsz gondolkodni, bármit is hiszel. Egyensúlyban tartani ezt talán csak úgy lehet, hogy folyamatosan kommunikálja az ember az elismerését mások felé. Szeretem magam, fontos vagyok magamnak, tudom, hogy én vagyok aki tehet magáért bármit is, sőt az egyetlen vagyok, akinek kötelessége tenni magáért bármit is, DE látlak téged! Látom a szépséget, látom a jó dolgokat, látom az erőfeszítéseidet, látom az értékeidet, és ezeket nagyra tartom. Mások érdek nélküli elismerése tartja egyensúlyban az önszeretetet.

Nem választ el semennyi idő attól, hogy azt vagy olyan dolgokat csináljak, amit szeretek. Nincs olyan, hogy "még ezt" és majd utána... Amíg az ember így gondolkodik, addig sosem jön el az "utána". Viszont, hogy azért senki se érezze magát kirekesztve, lehet élvezni a ”még ezt megcsinálom„ dolgot is. De akkor valójában ez volt a cél. :)

[imjustasleepwalker]

Mindig rájövök - miután elkövetem ugyanazt a hibát újra és újra -, hogy nem szabad(na) túlságosan kötődnöm emberekhez.

Nem szabad(na) többet feltételeznem róluk, csak azért, mert mutatnak magukról egy szebb képet.

Nem szabad(na) elhinnem a vigaszt nyújtó szavakat amik - akármennyire is őszintének tűnnek -, nem feltétlen azok.

Nem szabad(na) elhinnem, hogy szeretik a társaságomat, ha később úgyis - bármilyen ok nélkül - eltűnnek az életemből. Nem szabad(na) elhinnem, hogy nincs olyan ember, aki tényleg képes lenne arra, hogy mellettem maradjon. Nem szabad(na).

[the-bagira]

Hogy a fenébe is elégíthetném ki a valakinek - a párom - igényeit, szükségleteit, amikor a sajátaimmal nemhogy nem is vagyok tisztában, de még azzal sem, hogy egyáltalán léteznek és hogy keresnem kéne őket, majd foglalkoznom és törődnöm velük, magammal?

[kortarsfuzio]