#testkép

[dalszoveg-planet]

Mert mindig hiányzik valami Mindig van valami a tükörben, ami szerintem rosszul néz ki

Olivia Rodrigo - pretty isn't pretty

[tomschgn]

Mátis Rita elmúlt öt évben készített festményeiből látható kiállítás a 📌 Pécsi Galériában 🗓 február 20. és március 16. között.

Az én személyes niche-em, az alműfaj alműfaja, amire kiélezett érzékekkel figyelek: az önakt. Ebben minden bizonnyal szerepet játszik ambivalens viszonyom a testemmel, és kíváncsi vagyok: mihez kezdenek mások a kérdéssel? Mit és hogyan mutatnak meg magukból az alkotók, mit akarnak mondani a saját testükkel, testükről, milyen (kulturális) kontextusba helyezik? Mátis Rita ennek a műfajnak az egyik nagyasszonya.

Volt egy korszaka, amikor nemcsak megfestette magát, de a képei minden szereplőjét magáról mintázta, és a kibontakozó jelenetekben megannyi meztelen Mátis Rita interaktált egymással (önmagával). A Wild dining című kiállításában nem találunk ezekből a régi munkákból, szinte kivétel nélkül a covid alatt és után készült aktjait akasztották a falakra. Ezeken már más szereplőkkel is találkozhatunk, de a festő alakját is újra meg újra felfedezhetjük a képeken.

Habár a kiállított képek jelentős hányadát ismertem már, a látvány mégis megdöbbentett, amikor személyesen is ott állhattam a vásznak előtt. Részben a színek vibrálása, részben a főalakok mögött–körül kibontakozó apró jelenetek tobzódó sokasága ért váratlanul, különösen a legfrissebb, az elmúlt másfél-két évben készült festményeken, amelyekkel most találkoztam először. Komoly változáson esett át Mátis stílusa: míg a bemutatott korszak korai festményei, például a Medúza tutaja (2020) letisztult, a nőalakokat egyszerűen befogadható környezetben ábrázolja, az új munkákon Bosch-szerűen mini jelenetek és innen-onnan ismerős, borzasztó lények töltik ki a teret. Ennek egyik mintapéldája az Enitharmon palástja (2024), ami annyira tartalmas, hogy Mátis egy külön cikket is szentelt a különböző jelenetek kifejtésére a Képíráson.

„A korábbi képeimen én játszottam el a történeteket, most a történetek játszanak el engem” – írta egy másik cikkben, szintén a Képíráson, ezzel univerzális megoldókulcsot adva művészetéhez a befogadók számára. Visszatérve az elején feltett kérdésemre: mihez kezd az alkotó a saját testével? Mátis Rita narratívákban gondolkodik, mindig is ezt tette, s most a vászonra zsúfolt rengeteg apró részleteben ez még markánsabban tetten érhető. Történetekben beszél magáról. Ahogy a kiállítás ajánlószövegében mestere, Konkoly Gyula megfogalmazta: „Ezek a képek novellák. Ha szeretik az enigmatikus történeteket, olvassanak Mátis Ritát!”

🖼 1️⃣ Mátis Rita: Medúza tutaja (2020) 🖼 2️⃣ Mátis Rita: Ártatlanságbaesés (2020) 🖼 3️⃣ Mátis Rita: Enitharmon palástja (2024)

[thismadeitshit]

Olyan régóta tartom a gyomrom.Észre se vegye, hogy már csinálom.Keményen dolgozom rajta. De én sem érzem másként. Kíváncsi vagyok, változni fogok-e valaha. Nem hiszem, hogy így élhetek. Arra ébredek, hogy utálom a testem. Félek, hogy nincs semmi, amitől jobb lesz. Ha nem vagyok boldog és olyan; csendes és csinos. Számítok egyáltalán? Utálok ilyennek lenni, amikor lefekszem.

Annyira harapom a nyelvem, hogy vérezni fog. Megölöm magam, de szerintem ez egyáltalán nem segít. Próbálok kicsi lenni .Menj át rajtam, és olyan udvariasan veszem. Mert még mindig érdekel, mit gondolnak, és hogy tetszek-e nekik. Mosolyogtam és mutattam a fogam.

Most már nem mosolygok semmin.Kíváncsi vagyok, változni fogok-e valaha.Én, nem akarok ilyen lenni.Arra ébredek, hogy utálom a testem. Próbálok létezni.

Minden; ami elszomorít, terapeuta, bokszzsák. Bárcsak tehetném azt amit akarok, és nem érezném magam rosszul, esküszöm, hogy sikítani fogok. Soha senki nem hallgat rá, és nem érdekli őket, hogy megöl. De arra ébredek, hogy gyűlölöm a testem. Félek, hogy nincs semmi, amitől jobb lesz…

[csakazolvassa]

miért ne bolygassuk a tabukat?

A tabu, az nem véletlen. Lényege, hogy érinthetetlen. Jellemző, hogy ezt nem értik: a tabut le kell dönteni! És egy kicsit ijesztő is. Kórusban kiáltozzákt, mi a probléma, mit kéne tenni, kik a rossz emberek, sajnosmanapság és miről kéne többet beszélni (EDUKÁCIÓ). Le kell dönteni a tabukat, a tabu maradi, káros, mint egy ablaktalan szoba – régebben én is írtam ilyeneket, tabudöntésnek nevezve az…

[bdpst24]

Fotókkal: VÉR VAGYOK - egy középkori tündérmese

Fotókkal: VÉR VAGYOK - egy középkori tündérmese

Jan Fabre 2000-ben színházi szöveget/verset írt az emberi test egyik alapvető alkotóeleméről: a vérről. Művében, amelynek központi témája a középkori testkép, az azóta magunkban hordozott testi-lelki sebeket is elénk tárja. A bűntudattól áthatott vallásos gondolkodás éles ellentéte a zabolátlan, természetes élet­öröm. – A fizikai korlátoktól, tabuktól szabadulni igyekvő testek cseppfolyóssá…

[yuriko-feelings]

Mit is mondjak egyszerűen elegem van abból hogy a társadalom fellé mindig nagyok az elvárások. Fogyle mert túl dagat vagy ha nem lennél az meg az ideállom is lennén…

Ne egyél már ilyen sokat mert elhízol.

Ennek itt a fordítottja is az is baj ha túl vékeny vagy kis híznod kénne és többet kénne enned.

Ezek után meg csodáldokznak hogy az emberben ki alakul a testkép zavar, evés zavar és a megfelélsi kényszer.

E kis “beszólások” tönkre tehetik egy ember életétt főleg ha kis gyerek kóra óta ezt hallgatja.

Persze hogy ezek után senkinek nem fogja el hinni hogy szép és jól nézki és fel vessz egy ruhàt ami kicsit többet mutatta a testéből és akkor már ideggörcsel és pánikolva megy ki az utcára hogy valaki megint megszólja.

Ezek a beszólások azoktól az emberektől fáj a legjobban akik úgy mond közel állnak hozzád de még is napi szinten ezt hallgatod tőluk.

De kérdezem én miért jó ez?

Mit érsz el vele?

Nőveled az egódat hogy u megint be szóltam egy “DAGAT DISZNÓNAK” és ez milyen vicces mi?

Mert nem ez nem vicces egy életre tönkre tehetsz vele egy embert ezekel a szavakal és lehet hogy ez odáig is fajul hogy öngyilkos lesz.

Vicces mi?

Vicces volt egy embert a halállba kergetni?

Szóval szerintem itt az ideje ezeken változtattni és támogatni a másikat, elfogadni a másikat nem bántani….

[drakvuf]

testképzavar középhaladó szint

Két hete panaszkodtam a pszichológusnak, hogy ahogy elkezdtem újra edzeni egyből kurva kövérnek láttam magam, pedig előtte egész okés volt a viszonyom a testemmel.

Aztán múlt héten már beütött a kreatin + edzés kombó, szépen látszódnak újra az izmaim, viszont ezzel párhuzamosan a súlyom is felment és most ezen görcsölök éppen, mert legalább fél éve nem volt ennyire magasan. Tehát most egyszerre látom geci kövérnek és kurva izmosnak is magam. Plot twist: egyik se vagyok.

Konklúzió nincs, max annyi, hogy akárhogy is nézem nagyon messze van még a Steve Rambo test...

[xxtiredafxx]

A szorongás kiöli belőlem az étvágyat.

[szavaknelkul15]

Utálom, hogy mindenki a kinézetemmel van elfoglalva. Utálom, hogy valaki sose lesz megelégedve a testemmel...leginkább én.

@szavaknelkul15

[toodeeppain23]

ha a sírástól fogyni lehetne azt hiszem nem lenne problémám a túlsúllyal

[mostnapok]

Tudtam, hogy ez lesz.

Pedig többször is figyelmeztettem magam. "Mostnapok!" - mondtam magamnak. "Leszarom." - válaszoltam türelmetlenül és a föld alól is előszedtem még valami ehetőt.

Tegnap óta a test, ami szerdán még vékony volt, kövér.

Egyfolytában eszem. Mindig túl sokat. Még.

Valószínűleg semmi sem változott rajtam, csak van a hasamban némi térfogat. Mégis teljesen más testet látok a tükörben.

Lassan visszatér a józan ész. A hibából tanulni kell. A hibából tanulni kell. A hibából tanulni kell...

Legközelebb, amikor azt találom mondani, hogy "erre a napra már mindegy", akkor majd jól szembeüvöltöm magam, hogy SOSEM MINDEGY!

[guy-from-your-unconscious]

a húgom

küldött ma egy képet magáról messengeren, mert új hajat vágatott magának. kilenc évvel fiatalabb mint én, azaz tizenhat éves. a sztorival eddig semmi probléma, de a kép így nézett ki:

nagyon jól állt neki az új haj, meg is dicsértem. ezt követően a következő párbeszéd zajlott le:

én: hát minek törölted ki az arcod?

ő: mert csúnya

én: nem

ő: de

én: buta vagy

ő: az biztos *könnyezve röhögő szmájli*

borzasztó látni, hogy mennyire nincsenek képben a fiatalok a saját értékeikkel. legyen szó itt külsőről vagy akár belső tulajdonságokról. persze én is voltam tizenéves, jól tudom, hogy én se szerettem a testem, nem szerettem magam (enyhe kifejezés). de azért a beszélgetés végén mondtam neki, hogy ő bizony nagyon szép, és hogy szeretem.

ui.: a képen nem a húgom van, ez csak illusztráció.

[bagdyernoke]

Derék dolog, ha az embernek a testképe közelít a valósághoz

talált, süllyedt

[depresssionblog]

Ördögi kör

Szomorú vagyok, mert nem kellek senkinek.

Eszek, mert szomorú vagyok.

Hízok, mert eszek.

Szomorú vagyok, mert dagadt geci vagyok.

És kezdődik előlről..

[harompe]

lmao oké bence

[csakazolvassa]

a konszenzus és ami a konszenzuson túl van

Egyszer, még 2013-ban épp férfi és nő kétpólusú feszültségéről írtam valami fontosat, de legalábbis tetszetőset itt a blogon, és akkor egy – egyébként nem buta – olvasó nekem szegezte a kérdést: miért vagyok heteronormatív? Láthatólag élvezte, hogy az újonnan tanult, ütősnek hitt fogalmat ellenem veti be. Megrángatta a trónt, amelyre úgy kerültem, hogy soha ilyesmit nem akartam. Így kezelte a…