#testkép

[dalszoveg-planet]

Mert mindig hiányzik valami Mindig van valami a tükörben, ami szerintem rosszul néz ki

Olivia Rodrigo - pretty isn't pretty

[drakvuf]

testképzavar középhaladó szint

Két hete panaszkodtam a pszichológusnak, hogy ahogy elkezdtem újra edzeni egyből kurva kövérnek láttam magam, pedig előtte egész okés volt a viszonyom a testemmel.

Aztán múlt héten már beütött a kreatin + edzés kombó, szépen látszódnak újra az izmaim, viszont ezzel párhuzamosan a súlyom is felment és most ezen görcsölök éppen, mert legalább fél éve nem volt ennyire magasan. Tehát most egyszerre látom geci kövérnek és kurva izmosnak is magam. Plot twist: egyik se vagyok.

Konklúzió nincs, max annyi, hogy akárhogy is nézem nagyon messze van még a Steve Rambo test...

[kultramaraton]

TEST+KÉP

🖼 Suzanne Valadon: Feltárul a jövendő (1912)

Suzanne Valadon többször felbukkant már ezeken a hasábokon: eddig Henri Toulouse-Lautrec képein találkozhattunk vele, de modell pályafutása során olyan nagy nevek műtermeiben is megfordult, mint Renoir vagy Degas. Ezúttal azonban alkotóként foglalkozom vele – a Test+Kép rovatban azt vizsgálom, hogy az önaktot készítő művészek mit és miként kommunikáltak a testükkel, a testükről.

Marie-Clémentine Valadon 1865-ben született a franciaországi Bessines-sur-Gartempe településen. Anyja vezetéknevét viseli, apja ismeretlen. Mivel akkoriban a törvénytelen gyermek születése társadalmi kiközösítést jelentett, a kis családnak távoznia kellett a községből, Maria Párizsban nőtt fel. Tizenöt évesen került kapcsolatba a művészvilággal, amikor cirkuszi artistának állt, egy baleset miatt azonban pályafutása hamar derékba tört. Ekkoriban számos felkérést kapott nagy – vagy később naggyá váló – képzőművészekből, így közel másfél évtizeden át járt műteremről műteremre modellkedni, alakját Renoir, Degas vagy Steinlen számos festményén felfedezhetjük. Maria azonban nemcsak pózolt, hanem figyelt is: testközelből, a legnagyobb mesterektől leshette el a festészet trükkjeit. A kilencvenes évek közepétől kezdve ő maga is aktívan festett. Henri Toulouse-Lautrec javaslatára felvette a Suzanne művésznevet, képeit így szignózta. Degas csakhamar felfigyelt tehetségére, és nemcsak vásárolt tőle festményeket, de kiállítások szervezőinek is beajánlotta.

Kedvelt témája volt a női akt, és több munkája is született, melyhez önmagát használta modellnek. Ezekből a képeiből magabiztosság árad, egy olyan nőt látunk magunk előtt, aki otthon érzi magát a testében, ��s ez egybevág azokkal az anekdotákkal, amiket Valadon életéről ismerünk. Tudni kell a korszakról, hogy miközben mi a monarchia évtizedeit éltük, a francia fővárosban bordélyokban és night clubokban tivornyázott a művészvilág. Valadont sem kellett félteni, élte a bohém, nagyvilági életet: egy alkalommal például úgy jelent meg az egyik szórakozóhelyen, hogy egy arcát takaró maszkon kívül semmit nem viselt.

Akkoriban azonban az ember lányát könnyen szájára vehette Párizs. A francia főváros nem véletlenül kapta a szerelem városa állandó eposzi jelzőt: ebben az időszakban a legális és illegális prostitúció is virágkorát élte, és a művészvilágban felbukkanó nők: színészek, artisták, modellek nem ritkán az elitet kiszolgáló luxus escortok voltak – erről a világról érzékletes képet ad Émile Zola Nana című regénye. Valadon koránt sem visszafogott életmódja magára vonzotta a tekinteteket, azonban fontos értenünk a különbséget: miközben tudható, hogy Suzanne modellként számos festőjével folytatott viszonyt, szabados szexuális életet élt, de soha nem volt prostituált.

Ezt a kulturális kontextust fontos ismernünk, amikor Valadon önaktjait nézzük, mert jelentőséget ad annak, amit fentebb írtam: hogy a művésznő mennyire magabiztos, mennyire rendben van a testével, hogy mennyire éli és élvezi a nőiségét. Ez a korát megelőző, jó értelemben vett feminizmus megnyilvánulása: Suzanne Valadon nőként teljesen egyenrangúnak tartotta magát a férfiakkal, ugyanazt a bohém életet élte, mint a kortársai, ugyanazokra a szórakozóhelyekre járt, ugyanolyan szabadosan viselkedett. Valadon meztelen magabiztossága azt üzeni, hogy tisztában van a saját értékével és nem fél megélni azt.

Ez az értékrend aztán meg is hozta a gyümölcsét: élete során számos rangos művészeti díjat, elismerést elnyert. Aztán a magánéletében is lecsillapodott: 1895-től házaséletet élt. Kétszer házasodott, mindkettő nagyjából két évtizedet élt meg, és mindkettő válással végződött – noha második férjével ezután is kapcsolatot folytattak, és végül együtt temették el őket. Suzanne Valadon 1938-ban, 72 évesen hunyt el stroke miatt. Sírját a Saint-Ouen temetőben találjátok a Montmartre-on.

A Test+Kép rovatban korábban: 🇷🇺🇫🇷 Zinaida Serebriakova 🇦🇹 Egon Schiele

[csakazolvassa]

miért ne bolygassuk a tabukat?

A tabu, az nem véletlen. Lényege, hogy ��rinthetetlen. Jellemző, hogy ezt nem értik: a tabut le kell dönteni! És egy kicsit ijesztő is. Kórusban kiáltozzákt, mi a probléma, mit kéne tenni, kik a rossz emberek, sajnosmanapság és miről kéne többet beszélni (EDUKÁCIÓ). Le kell dönteni a tabukat, a tabu maradi, káros, mint egy ablaktalan szoba – régebben én is írtam ilyeneket, tabudöntésnek nevezve az…

[zoeeozzoeeoz]

Mióta lett divat itthon ez a női nadrágnak nevezett "izé" ? Olyan, mint régen a lovász legények nadrágja. Vagy mint az a népviseleti, bő szárú, gumis derekú, parasztnadrág. Ezt bárki felveszi, +50 kg-ot rádob optikailag! Hát mi ez????? És miért lett divat????? Átnéztem a ffi részlegre, is, ott meg továbbra is a cuppanos naci van ömlesztve. De ott legalább vannak normális szabású nacik is. Nőieknél mi ez a kismalacnak öltözés? És akkor még növelik a hatást, hogy hasra tesznek megkötőt. De ilyen 6-8 cm széleset, hogy ha azt megkötöd, és ráhajtod a felsődet, akkor terhesnek nézzél ki. Meg hasra tesznek 3-4 hajtást is, hogy még nagyobbnak látszódjon a hasad. Eszem megáll! Meg a zsák ruhák! De tényleg! Nagy lebernyegek, csíkosak, bokáig érőek,kemény/durva anyagból, oldalán zsebek, meg megkötő a derekában. Ezek ilyen pasi riasztó ruhák! brrrr........

Itt most tegyük félre a testkép zavart, meg nem akarok én senkit bántani ha valaki 100 kg-on felül van, de miért lett divat nőknél, +50kg túlsúlyosnak látszani? A cuppanos nacik sem jók mindenkinek, azokat is utálom. Miért nem lehet normális szabású nacikat kapni???? Ez most kb olyan, mikor pár éve a pasiknál volt divat, a "hajléktalan" külső.

Tudoooom! Nem kell megvenni őket, meg minek mentem oda! brrrrr........

[anyadisszeretne]

Egyszer az egyik volt párom elvitt a Mekibe, és én annyira testkép zavaros voltam, hogy úgy éreztem magam mint egy malac akit vágni visznek oda és őt fogják megsütni. Ezért ameddig kikérte az ennivalót én buszra szálltam és haza mentem. Hamar véget ért az a kapcsolatom is.

Azóta sem eszem Mekiben.

[drakvuf]

amúgy

kurva idegesítő, hogy most hogy két hete számolgatom a kalóriákat folyamatosan megy lefele a súlyom

mert nem tudok mást hibáztatni az eddigi eredményekért, mint magamat

[bdpst24]

Fotókkal: VÉR VAGYOK - egy középkori tündérmese

Fotókkal: VÉR VAGYOK - egy középkori tündérmese

Jan Fabre 2000-ben színházi szöveget/verset írt az emberi test egyik alapvető alkotóeleméről: a vérről. Művében, amelynek központi témája a középkori testkép, az azóta magunkban hordozott testi-lelki sebeket is elénk tárja. A bűntudattól áthatott vallásos gondolkodás éles ellentéte a zabolátlan, természetes élet­öröm. – A fizikai korlátoktól, tabuktól szabadulni igyekvő testek cseppfolyóssá…

[yuriko-feelings]

Mit is mondjak egyszerűen elegem van abból hogy a társadalom fellé mindig nagyok az elvárások. Fogyle mert túl dagat vagy ha nem lennél az meg az ideállom is lennén…

Ne egyél már ilyen sokat mert elhízol.

Ennek itt a fordítottja is az is baj ha túl vékeny vagy kis híznod kénne és többet kénne enned.

Ezek után meg csodáldokznak hogy az emberben ki alakul a testkép zavar, evés zavar és a megfelélsi kényszer.

E kis “beszólások” tönkre tehetik egy ember életétt főleg ha kis gyerek kóra óta ezt hallgatja.

Persze hogy ezek után senkinek nem fogja el hinni hogy szép és jól nézki és fel vessz egy ruhàt ami kicsit többet mutatta a testéből és akkor már ideggörcsel és pánikolva megy ki az utcára hogy valaki megint megszólja.

Ezek a beszólások azoktól az emberektől fáj a legjobban akik úgy mond közel állnak hozzád de még is napi szinten ezt hallgatod tőluk.

De kérdezem én miért jó ez?

Mit érsz el vele?

Nőveled az egódat hogy u megint be szóltam egy “DAGAT DISZNÓNAK” és ez milyen vicces mi?

Mert nem ez nem vicces egy életre tönkre tehetsz vele egy embert ezekel a szavakal és lehet hogy ez odáig is fajul hogy öngyilkos lesz.

Vicces mi?

Vicces volt egy embert a halállba kergetni?

Szóval szerintem itt az ideje ezeken változtattni és támogatni a másikat, elfogadni a másikat nem bántani….

[xxtiredafxx]

A szorongás kiöli belőlem az étvágyat.

[szavaknelkul15]

Utálom, hogy mindenki a kinézetemmel van elfoglalva. Utálom, hogy valaki sose lesz megelégedve a testemmel...leginkább én.

@szavaknelkul15

[toodeeppain23]

ha a sírástól fogyni lehetne azt hiszem nem lenne problémám a túlsúllyal

[csakazolvassa]

a konszenzus és ami a konszenzuson túl van

Egyszer, még 2013-ban épp férfi és nő kétpólusú feszültségéről írtam valami fontosat, de legalábbis tetszetőset itt a blogon, és akkor egy – egyébként nem buta – olvasó nekem szegezte a kérdést: miért vagyok heteronormatív? Láthatólag élvezte, hogy az újonnan tanult, ütősnek hitt fogalmat ellenem veti be. Megrángatta a trónt, amelyre úgy kerültem, hogy soha ilyesmit nem akartam. Így kezelte a…

[mostnapok]

Tudtam, hogy ez lesz.

Pedig többször is figyelmeztettem magam. "Mostnapok!" - mondtam magamnak. "Leszarom." - válaszoltam türelmetlenül és a föld alól is előszedtem még valami ehetőt.

Tegnap óta a test, ami szerdán még vékony volt, kövér.

Egyfolytában eszem. Mindig túl sokat. Még.

Valószínűleg semmi sem változott rajtam, csak van a hasamban némi térfogat. Mégis teljesen más testet látok a tükörben.

Lassan visszatér a józan ész. A hibából tanulni kell. A hibából tanulni kell. A hibából tanulni kell...

Legközelebb, amikor azt találom mondani, hogy "erre a napra már mindegy", akkor majd jól szembeüvöltöm magam, hogy SOSEM MINDEGY!

[guy-from-your-unconscious]

a húgom

küldött ma egy képet magáról messengeren, mert új hajat vágatott magának. kilenc évvel fiatalabb mint én, azaz tizenhat éves. a sztorival eddig semmi probléma, de a kép így nézett ki:

nagyon jól állt neki az új haj, meg is dicsértem. ezt követően a következő párbeszéd zajlott le:

én: hát minek törölted ki az arcod?

ő: mert csúnya

én: nem

ő: de

én: buta vagy

ő: az biztos *könnyezve röhögő szmájli*

borzasztó látni, hogy mennyire nincsenek képben a fiatalok a saját értékeikkel. legyen szó itt külsőről vagy akár belső tulajdonságokról. persze én is voltam tizenéves, jól tudom, hogy én se szerettem a testem, nem szerettem magam (enyhe kifejezés). de azért a beszélgetés végén mondtam neki, hogy ő bizony nagyon szép, és hogy szeretem.

ui.: a képen nem a húgom van, ez csak illusztráció.

[frankyoungestein]

nesze nektek testkép izé

¿Qué nombre le pondrías tú a este grupo?