#önértékelés

[csacskamacskamocska]

Az önbizalomhiány egy lyukas vödör

Hiába posztolod ki, hogy csúnya vagyok, béna vagyok, stb, és hiába mondják rá tucatjával, hogy nem vagy csúnya, nincs kockafejed, nem vagy szar, sőt, a gyakorlottak rámutatnak, hogy nézd meg milyen szép vagy, milyen ügyes, milyen klassz életed van, hiába. Ideig-óráig picit felfújja az embereket, picit jobb érzés, de aztán megint összerogynak. Csúnya vagyok, kövér vagyok, tehetségtelen, alkalmatlan, stb... és ontják(ontjuk) a segélykiáltást. Sokan vannak, akik ezt a segítségértkiáltozást már olyan finomra csiszolták, hogy már nem is látszik, hogy az, az átlag olvasó számára akár magamutogatásnak is tűnhet. Tényleg nehéz szétválogatni, hogy mi a burkolt segélykiáltás és mi a nyílt öntömjénezés. (utálom azt az érzést, amikor olyan embereken megeseik a szívem, akiket amúgy valamiért nem kedvelek. Megsajnálom, mert meghallom a segélykiáltását) A megtépázott önbizalmat nem lehet lájkokal befoltozni, sem az űrt kitölteni. Muszáj visszalépegetni oda, ahol a tényszerű önértékelés megsérült. Többnyire gyerekkorban, de ezt már szinte uncsi újra elmondani, de kapunk valami negatív SZEMLÉLETMÓDOT, mert nem feltétlen folyamatos negatív kritika tágítja azt a lyukat az önértékelésünkön, van, hogy mi magunk, a belénk táplált irreális elvárásokkal. Aztán, mutogatjuk ezt a sérült részünket, és biztos lesz valaki, aki belénkrúg és tovább tágítja. Nem lehet kívülről meggyógyítani. Néhanap megtörténik, hogy jön „valaki”, akit a tudatalattink azonosít mondjuk az anyánkkal vagy az apánkkal, ezért az ő elismerése gyógyító tud lenni. Ha hiteles, akkor vissza is tud épülni az önértékelésünk. De ez igen ritka. Namármost két út van: vagy segítséget kér az ember egy szakembertől és kicsengeti az árát vagy fárasztja a környezetét és rombolja a saját életét.

Bármi pénzt megér, hogy az ember ne függjön (betegesen) a külső megerősítéstől.

Amúgy, ami geci idegesítő, hogy van több férfi barátom, aki rondának tartja magát. Nem tudod nekik elmagyarázni, hogy nem rondák. Senkit nem lehet azzal megalázni, hogy mutogatod valakinek, hogy látod, ő például ronda, te meg nem. És az is benne van, hogy akit kedvelsz, azt szépnek látod, akármilyen is valójában. Nem is tudod, milyen valójában. Úgyhogy az igazi igazság az lenne, hogy: látom, nem számít, hogy szeretlek és szépnek látlak, mert más elismerésére vágysz. Ezt pedig nem tudom megadni, fordulj szakemberhez.

Tényszerűen meg mitől fontos, hogy szépek vagyunk-e? Ha nem vagyunk undorítóan elhanyagoltak, akkor igazán az egész szépség dolog csak arról szól, hogy a mejelenésünk körénk vonza-e azokat az embereket, akiket szeretnénk, hogy körülöttünk legyenek. A megjelenésünkkel be tudjuk-e vonzani a megfelelő (vagy nem megfelelő, de áhított) partnert. Semmi más értelme nincs. Merthogy egyébként a testünk arra van, hogy hordozza az agyunkat ide-oda. Jó karbantartani, hogy sokáig tudjuk ezt csinálni. Meg persze van élvezeti értéke annak, ha látjuk, hogy másokat rabulejt a testünk valami részlete vagy egésze, hát micsoda ajándék hatalom ez: Mutogatom a kulccsontomat és mások begerjednek. Lehet szomorkodni, hogy ez a bónusz nincs meg, az ember kénytelen az intellektusra gyúrni.

De a lényeg, hogy az önértékelési zavar áthatja az ember életét. Nem csak a tumblin szivárog ki a sorok között, hanem otthon is. Ronda vagyok, kinek kellenék, örülök, hogy ez a gyönyörű nő/pasi megtűr maga mellett.

Hozzáteszem, van ennek a dolognak intimitása is. Van belső bizalmi feelingje is, ha tudod, hogy a másik mivel nem tud megbékélni és te próbálod azokon a pontokon megerősíteni. Nyilván, ehhez szeretni kell.

[szavaktetteknelkul]

ugyanazokat a köröket futjuk

[welcominthehell]

Fogalmuk sincs milyen önbizalomhiánnyal élni.

[defacto-io]

A fiúk egy kicsit jobbak matekból, mint a lányok, de sokkal jobbnak gondolják magukat

A fiúk és a lányok matek önértékelése közötti különbség hozzájárul a munkaerőpiaci különbségekhez, és ahhoz, hogy tehetséges lányok kisebb valószínűséggel mennek tudományos pályára vagy vállalnak később vezető pozíciót, mint a tehetséges fiúk. Brit ikerpárok adatain végzett elemzésünk azt mutatja, hogy a tényleges matematika teljesítmény a fiúk és a lányok matek önértékelésében lévő különbség kis részét tudja csak megmagyarázni. Fontos szerepe van a szülők sztereotipikus értékelésének és a testvérek matek önértékelésének is. A fiúk matek önértékelése magasabb, ha a fiú ikertestvérük matek önértékelése is magasabb, a lányoké viszont nem. A gyerekek önértékelését a testvér tényleges matek tudása nem befolyásolja.

A legtöbb országban a fiúk egy kicsit jobbak matekból, mint a lányok. Ha azonban a fiúk és lányok önértékelését vizsgáljuk, azaz azt, hogy mennyire gondolják magukat jónak matekból, a különbség a tesztpontszámbeli különbség többszöröse. Ezt mutatja az 1. ábra, amely a Trends in International Mathematics and Science Study (TIMMS) adatai alapján készült. Az ábra negyedikes diákok matematikai teszteredményében és önértékelésében lévő nemek közötti különbséget veti össze OECD országokban. A fiúk átlagosan 0,1 szórásegységgel jobbak matekból, mint a lányok, azonban 0,3 szórásegységgel gondolják magukat jobbnak. Magyarországon is hasonló a helyzet, bár az önértékelésbeli különbség kicsit kisebb, de még így is jelentős. Miért baj ez? Azért, mert annak ellenére tartja távol bizonyos területektől a nőket, hogy a teljesítményük alapján nem kellene ezektől távol maradniuk (például a természettudományoktól vagy a vezető pozícióktól). Ha tehetséges nők azért kerülik ezeket a területeket, mert tévesen alábecsülik a képességeiket a férfiakhoz képest, az akár generációkon átívelő felesleges társadalmi és gazdasági veszteségeket okoz.

1. ábra: Két ország kivételével mindenhol nagyobb a különbség a fiúk és a lányok matek önértékelésben, mint a tesztpontszámaikban

Forrás: TIMMS 2019-es adatfelvétel, 4. osztályos adatok. Minden pont egy országot jelöl. A vízszintes tengely a nemek közötti matek tesztpontszámbeli, a függőleges tengely a matek önértékelésbeli különbséget mutatja. Az átlóban levő zöld vonal azt mutatja, ahol a két különbség megegyezne. A matek önértékelés és tesztpontszám adatok sztenderdizáltak (az átlaguk nulla és a szórásuk egy). A nemek közötti különbség a fiúk és a lányok mutatóinak különbsége, azaz a pozitív különbség azt mutatja, hogy a fiúk mutatója nagyobb, mint a lányoké.  

Kutatásunkban ikrek adatain keresztül próbáljuk jobban megérteni, mi táplálja azt az elképzelést, hogy „a fiúk sokkal jobbak matekból, mint a lányok”, annak ellenére, hogy valójában csak egy kicsivel jobbak. Ehhez a Twins Early Development Study (TEDS) longitudinális kutatás adatait használjuk, amiben születésüktől kezdve tudunk azonos és ellenkező nemű ikerpárokat követni. Olyan fiúkat és lányokat hasonlítunk össze, akiknek ugyanazok a szüleik, és hasonlóak a matek osztályzataik, tesztpontszámaik, és a különböző intelligenciatesztekkel mért kognitív készségeik. A matek önértékelésben lévő nemek közötti különbség ezeknél az ikerpároknál is fennáll, sőt, még nagyobb is, mint a teljes mintában. Ennek a különbségnek maximum a negyede tudható be a tényleges matematika eredményeik különbségének. A szülők megítélése a fiaik és lányaik matek készségeiről ugyanennyire torzított. Ez a torzítás még a gyerekeket tanító matematika tanárok értékelésében is fennáll, bár ott valamivel alacsonyabb.

Az ikrek adatai segítenek jobban megérteni, hogy hogyan termelődnek újra a fiúk és lányok eltérő matematika készségeivel kapcsolatos előítéletek a családokon belül. A szülő megítélése a gyerekekről nagyon fontos, ez adja a matek önértékelésben lévő nemek közötti különbség 23 százalékát (az objektív készségeken felül). Azt találjuk, hogy csak azokban a családokban számottevő a különbség a fiúk és a lányok matek önértékelésében, ahol a szülők értékelése a gyerekeiről sztereotipikus: felülértékelik a fiaik és alulértékelik a lányaik matematika készségeit az objektív osztályzataikhoz képest.

Nem csak a szülők számítanak, hanem a testvérek is. Ahol fiú és lány gyerek is van a családban, könnyebben osztják a „matekból jó” címkét a fiúra és az „olvasásból jó” címkét a lányra, ami aztán attól függetlenül a gyerekeken ragad, hogy ténylegesen ki mennyire jó matekból. Érdekes módon azoknak a gyereknek, akiknek fiú ikertestvére van, nemtől függetlenül rosszabb a matek önértékelése, mint azoknak, akiknek lány ikertestvére van, akkor is, ha az objektív matek készségeik hasonlóak.  Ha azonban azt is figyelembe vesszük, hogy a fiú ikertestvér matek önértékelése milyen, eltérő kapcsolatot találunk a fiúk és a lányok között. A fiúk jobbnak gondolják magukat matekból, ha a fiú ikertestvérük jónak gondolja magát matekból, a lányok azonban nem. A gyerekek matek önértékelése a fiútestvérük tényleges matek tudásától nem függ, csak az önértékelésétől. Az eredményeink arra utalnak, hogy a fiúk önbizalma szempontjából kedvező lehet, ha magas önbizalmú fiúkkal vannak együtt, a lányok számára viszont nem. Ez a jelenség lehet az oka annak, hogy miért olyan nagy még mindig a nők hátránya a tudományos pályákon és az üzleti világban, ami jellemzően tele van magas önbizalmú férfiakkal. Az ilyen környezet tovább növelheti a férfiak önbizalmát, ezért ez számukra vonzóbb közeg lehet, mint a nők számára. A Defacto szerint ezért fontos, hogy a lányok matematikával kapcsolatos önbizalmát mind a családon belül, mind az iskolában tudatosan növeljük.

A bejegyzés alapjául szolgáló tanulmány: Anna Adamecz, John Jerrim, Jean-Baptiste Pingault and Nikki Shure: Peers, parents, and self-perceptions: The gender gap in mathematics self-assessment. MKE WP 38841. 

Adamecz Anna, a UCL Social Research Institute adjunktusa és a HUN-REN KRTK KTI tudományos főmunkatársa

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[wandering-thoughts-blog]

Szeptember 28.

Érdekes nap. Emberi sorsok.

Szabadnapos voltam.

Olyan sokminden járt a fejemben.

Hol siklott ki az életem?

Valószínűleg már 10 éves koromban elkezdődött a borderline betegség kialakulása nálam.

Amikor a nővérem kezét fogtam, hogy betudja adagolni magának az aznapi heroin adagját.

Kisujj esküt tettem, hogy soha nem köpöm be.

Azt mondta, ha egyszer felnövök megtudom, mit jelent az orgazmus szó.

Mára már tudom.

Azt mondta : Timi, drága egyetlen húgocskám, minden alkalommal, mikor ezt teszem. Boldogság járja át a testem, mintha ezer orgazmusom lenne egyszerre.

Egyébként egy csodás lány volt, okos, szép.

Mindig felnéztem rá. A környezetem is.

Soha nem érhettem a nyomába.

20 éves korára, meg volt mindene, mama kedvence, örökölt házat. Autót, modellkedett, volt szakmája, tanult volt, jogosítványa. Minden alap tőkéje egy normális élethez.

Mentális betegségeket kaptam, örökségem ; egy halom tartozás, omló állapotban lévő falusi viskó, szorongás, depresszió, nulla önértékelés, megfelelési kényszer, naphosszat sorolhatnám eme értékes csodás dolgokat.

10 éves voltam mikor meghalt túladagolásban.

22 éves vagyok, nem jutottam még semmire, küzdök a mindennapokkal, 16 éves korom óta nem telt el nap, hogy ne dolgoztam volna.

Minden rosszban van valami jó, megtanultam ideje korán felnevelni magam.

Ő volt a tökéletesség megtestesülője én pedig a szerencsétlen, a semmirekellő, a csúnya.

Bár te haltál volna meg helyette.

A heroin függőség rossz aljas s sírba visz hamar.

Mára már azt kívánom, bár én haltam volna meg helyette.

@wandering-thoughts-blog

[telaviv-delhi]

Ügyvédem szerint erős kisebbrendűségi izém van, ami alacsony önértékelés meg ilyesmi, márminthogy boldognak meg boldogtalannak dicsekszem, hogy éppen merre szenvedek... mert igen, a turistáskodás nemcsak drága, hanem megerőltető foglalkozás, rohanás, időpontok.... ma például mellkasi fájdalmaim llettek.az érkezést követő hercehurcától. Szóval itt ücsörgök Panama City egyik luxustornyában, a harmincadik emelet magasságában, az üvegerkélyen, teljesen befosva a magasságtól... de sikerült találni egy 24 órás kínait, iszom a lazítókat...

[onsieluenkeli]

Hát ja.

Vidd el gyerekedet a Mc'Donald'sba a "mentális egészség" hónapjában, azért hogy matricákat ragasztghasson... És egyen a rákkeltő és sokszorosan ☠ használt olajban kisütött, napfényt sosem látott, halporral etetett, mesterséges ízfokozókkal és ☠ tartósítószerrel összekevert tápos csirkehúsból, és a fólia alatt termesztett, ☠ permetezett és génkezelt salátából, és szintén génkezelt, és ☠ permetezett krumpliból. + Egy gagyi műanyag ajándék mellett.

Szóval, vidd el gyerekedet lustán a Mc'Donald'sba a "mentális egészség" hónapjában, ahol gyönyörűen behúzzák és agymossák a reklámok, a gagyi ajándékok, és soha többé nem fogja értékelni azt a valóban egészséges ételt, amit esetleg AnyuApu vásárol a piacon, készít, süt, és kínál...

Azután üljetek le Tv-t nézni, persze zsákkal a fejeteken... nehogy valami szexista sz@r tönkretegye a kis lelkét a gyereknek, ahelyett hogy vennéd a fáradságot és szeretetben, és magabiztosan megtanítanád jól szűrni, szelektálni, KRITIKUSAN gondolkozni, hogy tudatosan helyén kezelje az információt, erős önértékelés mellett. - Például ne húzzák be a Mc'Donald's féle orbitális parasztvakítások.

Úgytűnik aki az NTREA mögött van, az nem igazán ilyen személy... ¯\_(ツ)_/¯

⤵️⤵️⤵️

Uh Elnézést

Figyelmetlenül feldobtam egy szennyújság clickbait cikkéhez tartozó képét is, ami arról szól, hogy Jamie Oliver egészségtelenebbül készít ételeket mint a McDonald's. DE ha megnézitek, teljesen különböző ételekről van szó, és ezeket egymáshoz hasonlítani elképesztően nagy ostobaság.

A lényegalényeg

Jamie Olivernek néhány éve nem alaptalanul sikerült megreformálnia egész Angliában az iskolai menzát, ami Európa számos országa követett. Tényleg odafigyel a gyerekekre, és egy olyan aki nem szemetet akar leküldeni a torkukon, és nem pénztárcánk nézi a kiskorúakat.

.

[csacskamacskamocska]

Tegnap azt basztam el,

hogy munka közben elkezdtem zenét hallgatni. Lehozott az életről. Most itt állok, egy egész használható élettel, és még azt se mondanám, hogy semmihez sincs kedvem, csak... ha érzékeny vagy a világra, akkor mindig érzékeny vagy, nem csak alkalmanként. Ha látod a fonákságokat meg az emberek "valódi" arcát, azt mindig látod, nem csak akkor amikor van erőd hozzá. Ha szerelmes vagy, nem múlik el csak attól, hogy itt az ideje. Ha megbántottak, az nem oldódik fel csak azért mert úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. És, ha mindenki arra számít, hogy te majd megoldod, megvitatod, megcsinálod és lerendezed, akkor mindig elő kell kaparni a sarokból még egy kis lelkierőt a mosolygáshoz, hogy igen, ez csak természetes, hisz szegény kisöregek, mi a faszt csinálnának nélkülem? Amúgymeg, persze működik a világ nélkülem is, szerencsére, de egy kis ölelgetés már nagyon kijárna nekem. Nem tudom, hol kell a kuponokat beváltani? Cirka másfél éve volt, amikor indítottam egy projektet a melóhelyemen. Önfenntartónak volt tervezve. Ilyen "vidd el amire szükséged van és rakj a helyére valamit, amire másoknak szüksége lehet" Kb ez volt. Nem akarom a részleteit elmesélni. Fél éve megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A négyből három lerabolva. Kettőt kivontam a forgalomból és összeraktam a maradék cuccot 2 dobozba, a két központi helyen. Egyetlen emeleten vagyunk, 3 folyosón, nem nagy hely, amúgy kb 120 ember dolgozik itt. Tegnap megnéztem hogy állnak a kihelyezett dobozok. A maradék kettő is lerabolva. Akik itt dolgoznak, azok többdiplomás, stabil anyagi háttérrel rendelkező, nem rászorult emberek. És képtelenek egy szociális, közösségi alapon működő dolgot fenntartani. „Az ember okos. De nagy tömegben buta és hisztérikus állattá válik. Ezerötszáz éve mindenki szentül hitte, hogy a Föld körül forog a világ. Ötszáz éve még mindenki szentül hitte, hogy a Föld lapos, és öt perce maga még szentül hitte, hogy a Földön csak emberek élnek. Vajon mit fogunk hinni holnap?” Az emberek, irigyek, önzők, kegyetlenek egymással. Azt mondjuk, hogy van amiért ölni tudnánk. A gyerekünkért, az anyánkért, a szerelmünkért. Ölni tudnánk, ha azzal megmentjük, megvédjük. De valójában kegyetlenül öldökölünk minden pillanatban. Rávilágítanál egy ellentmondásra, egy tudatlanságra, egy ferdeségre vagy betegségre? Ha megteszed, valakibe belemártod a kést. És néha persze nem lehet kibírni, hogy ne tegye meg az ember. Ez akkor szokott lenni, amikor a belső tartás gyenge, az önértékelés sebzett, a frusztráció tehetetlen dühé érett, és akkor kerüli az ember az érzelmeket, a lírai dolgokat, az intimitást is, mert fél, hogy összeomlik a látszat gondosan épített vára. Ha a saját gyengeségeinkkel nem tudunk szembenézni, a mások érzelmeit is utálni fogjuk. Két lábon járó szenzibilitás vagy – írta nekem valaki – annak minden előnyével és hátrányával. Nos, a való életben erről nem nagyon tudnak. Szerencsére. :) Ők élvezik az előnyét, én viselem a hátrányait.

[szavaktetteknelkul]

Ugyanígy, ugyanott, ahol mindig vagyunk. Megrekedve, boldogan? Újabb és újabb problémák, mire megoldottuk, többet és többet mondtál. Változtatok magamon, azon vagyok minden percben hogy az általad tökéletes embert hozzam ki magamból. Azt mondod tökéletes vagyok, mégis mi ez megint akkor? Miért kell? Sosem vagyunk együtt, megöl ez az egész, a távval még megbékülök, de miért kell? Annyira hiányzik a beszélgetésünk, annyira hiányzol. De mikor keresel, mit kapok? Egy szavas bántó és fájó dolgot. Mikor próbálom elhinni a "minden oké" - t, végül elmondod hogy semmi sem oké velünk. De szidsz, hogyha képtelen vagyok elhinni azt hogy minden rendben. Könyörgöm, dönts már. Mi lenne a jó? Mégis mit csináljak? Mit kéne csinálnom hogy jó legyek? Hogy jók legyünk? Nem érzem magam elégnek. Mikor elégnek érzem magam, úgy érzem jó társ vagyok a számodra, újból és újból lerombolod mind ezt. Mégis mihez kezdjek? De te sem tudod. Nem tudod mit akarsz, nem tudjuk megbeszélni, ha meg sem osztod velem. Kommunikáció nélkül, mond mit ér az egész? Ebben az állapotban vagyunk már mióta. Megrekedve.

[welcominthehell]

Vajon titkon hány ember utálhatja azt.. ahogy kinéz..

[vanista]

Egész jó ez a … Péter motivációs sorozat

A névhez segítség, hogy van benne SZ. Könnyen kitalálható a címekből. Megfejtés lenn.

KI VAGYOK ÉN?

SORSUNK ALAKULÁSA

ÖNÉRTÉKELÉS, ÖNBECSÜLÉS

MIRE VALÓ A GAZDAGSÁG?

A BOLDOGSÁG TUDOMÁNYA

FORMÁLHATJUK-E A SZEMÉLYISÉGÜNKET?

HOGYAN NE ADJUK FEL?

HOGYAN KELL JÓL SZERETNI?

Geszti

[onsieluenkeli]

Jó. Másképpen fogalmazok. (Talán így jobban érthető).

Már rég észrevettem 20 - rajtad is azt, ahogyan sokaknál, hogy ahhoz képest, hogy a Tél nem a kedvenc, mindig ilyenkor vagytok a legkreatívabbak, a legaranyosabbak, a figyelmesek. Ősztől tavaszig mindenki kuckózigzig... és az embereknek egy jó nagy része ilyenkor szeretni valóbb, és szeretni tudóbb, és önzetlenebb is.  

Mindenki a saját útját tapossa, és mégsem annyira gáz, ha egymáséba is lépünk.

Töltődsz, és töltődünk mind.

Tavasztól őszig pedig a terveinket valósítjuk meg, kicsiket, meg a nagyobbakat, és az ízéket, meg a bosszantóakat is, és felerősödik bennünk egy kicsit jobban azaz önzőbb én is. Ez nem is baj. Sőt, szerintem nagyon szépen ki van egyensúlyozva az egész év, a kettővel együtt. Kell az egyik, és szükséges jó a másik is.

Tervek, és kreativitás

Emlékszel LZS-re? Kicsivel fiatalabb nálam, nálad pedig idősebb. És bármennyire is tip-top, neki nagyon nincsen már úgy háttere, családi segítsége. A szülei sajnos leépülőben vannak. Nagyon nehéz a hiányuk miatt az élete, de LZS mégis folyton példaképeket keres, ötleteket, csiszolja magát és a kreativitását. Ugyanaz, és mégis más. És nagyon rendben van ő is! Örülök ha nekem sikerül inspirálni, máskor pedig annak, ha másnak sikerül ez. Szerettem, és imádtam amikor példakép voltál, és azt sem bántam, amikor te kerestél számodra húzó💪🏻erőket, inspirációkat.

Ennek kellene a normálisnak lennie a neten. Élni és élni hagyni. Szabadon dönteni, választani. Egészséges. (Éppen a minap olvasgattam erről. És jobb mint  a rohadt híreken lógni).

És még milliárdszor jobb, mint azok a klímaxos, a Facebookon unatkozó leöregedett ultragáz nők, akik semmit, és senkit se értékelnek, és akiket már csak az dob fel hogy a macskájukat százszor fotózzák, és másoknak a ráncos segglyukába hunyorítanak, és mások életét tippelik, és élik. Sunnyogva🗡 ítélkeznek, leuralnak, stb... - Ha ti is itt tartotok, akkor tudni fogod hogy nagy baj van.

De azért hála az égnek, hogy nem olyanok vagytok, és van még ⚖

Flóra újra a stresszel jön szegény, és megint zseniálisan az önszeretettel foglalkozik. Volt már ilyen. - Sajnos mind a ketten tudjuk jól.

Például most éppen azzal jött, hogy a francba várja el az önszeretetet valaki, ha azt a személyt szinte naponta a háta mögött betalálják? (7)

Szadista módon lealáznak, eldöntik milyen vagyok, leégetve ♿ túrázni hívnak, vagy éppen manipulálva lelkiismereti furdalást okoznak mert vannak akár egyedülálló anyák is mögöttem, akiket amúgy szintén lesajnálnak, lenéznek, és szintén az önértékelésüket pusztítják ... stb... és nem akarnak sem megérteni, sem odafigyelni arra amit magyarázok. Pszichológiához, pedagógiához abszolút nem értő nők, idősebbek, sérültek.

..................

És akkor meg vagytok lepődve mennyire a földön kúszik ez az ország!? Ha akad olyan akinek még nincsen tőnkretéve az önértékelése, az csak azért van, mert még nem vették észre!

..................

Jobban bírom mint régen.

De még mindig borzalmas.

És olyanok művelik, akiknek szintén önértékelési zavaraik vannak. És nem igazán boldog, egészséges, és kiegyensúlyozott az életük. A lelkük mélyén ők lerántanának magukkal, és azt akarják ugyanazt a szenvedést járd be. Ha boldog vagy, -> akkor biztosra veheted, hogy azt a napodat máris tőnkre akarják tenni. Ha valaki tetszik neked, -> máris a nemi szervednél taperolnak. Ha Anya vagy, -> akkor azt akarják, legyél egy sz@ranya, és egyből lenéznek. Ha egyedülálló vagy, -> akkor azt asszociálják rád, hogy rittig csak boldogtalan lehetsz, meghaltál, és szenvedsz. Ha a gyereked barnább bőrű, -> máris mélyszegény, szerencsétlen, rasszista támadásokat megélő cigánynak nézik. Ha pedig Magyarországon élsz, -> akkor pusztulj és haljál éhen, te Lúzer.

És ezek mind róluk árulkodnak, és mondanak el sok mindent. Azokról az emberekről, akik sajnos ezen a negatív, keserű, boldogtalan, alacsony önértékelési szinten élik az életüket.

Amúgy az egészséges önértékelés tudjátok milyen!?

Amikor valaki nem érzi azt hogy folyton bizonyítania, menőznie, és önigazolnia kell. Rendben van magával, és egyszerűen nincsen szüksége ezekre.

És amikor valakinek nem a szadizmus, mások folytonos lejáratása, lenézése, lesajnálása a betege. És nem attól van jobban, mert sikerült valakit megint elgáncsolnia.

- Nah tőlem meggebedhetnek, de mi 20:17 akkor sem ilyenek vagyunk. :) Az hétszentség. Amúgy vakar a franc többet segíteni nekik.

.

[csacskamacskamocska]

Bizonyos szempontból egy egoista jobb mint egy narcisztikus egy pszichopatánál meg biztosan jobb

Az egoista csak énközpontú. Nem is akar másnak látszani. Utálja a cigányokat mert szerinte azok az ő adójából élnek, utálja a melegeket mert szerinte az ő adójából vonulnak fel, utál mindent és mindenkit ami szerinte őt megrövidíti vagy ami neki járna, amiről azt feltételezi, hogy neki jobb és kényelmesebb élete lenne, ha az övé lenne AZ IS. Nem feltétlen tudja jobban a dolgokat másoknál és nem is manipulál senkit. Egyszerűen kiveszi a sütit a tálból, és nem érti miért kéne figyelnie másra, mások is figyeljenek magukra. Ő is megteremti magának azt ami kell, más is harcolja ki. Kb kiszámítható az észjárása. Önző, énközpontú. Nem okoz kárt csak max bosszankodsz rajta, mert betonfejű. Empátiája csak a hozzá hasonlókkal szemben van, süket és vak bármi másra. Igen, ebben hasonlít a narcisztikusra, de az egoizmus nem személyiségzavar. Nincs benne elhazudás, rejtett sérelem, alacsony önértékelés. Csak egy beszűkült látásmód. Az önző ember a gyerekétől is elvenné azt ami kell neki, legyőzné a társasjátékban, fociban. Nem azért utálja a kormányt mert hazug tolvaj banda, hanem mert ő nincs tűzközelben. Ha ott lenne, lopna. A narcisztikus valójában csupa sérülés. Egy végleg elveszett ember valahol belül. Már sosem találod meg, és a viselkedésére nem mentség, hogy egy áldozat volt valamikor. Az egész élete gyerekkorától kezdve egy hálószövés. Acélsodrony a sérülései köré és finom, ragacsos pókfonál a szükségletei köré. Manipulál. Hazudik. Eldob és visszaszerez. Az érzéseit elhazudja. Vetít. A narcisztikus kastélyában nem hét szoba van, hanem ezerszer hét. Mindig újat épít, mindig mást. Csak neked. És ez vonzó és varázslatos. Amíg meg nem érzed a hullák szagát. Amíg rá nem jössz, hogy sokan vagytok és mégtöbben lesztek. A padló mozog, a falak tükörből vannak, nincs stabilitás, nincs valóság. És nem vagy fontos. Nem te vagy fontos, csak az, hogy ne találj ki a kastélyból. Akármit gondoltál, nem tudod ki ő. De ez a te hibád – mondja. Hiszen beengedett, mindent megtett érted. Te meg hálátlan vagy. Önző. Korlátozni akarod. Stb. Úgyhogy meg kell értened, hogy ez büntetést érdemel. És megbüntet. Nem is titkolja. Ismer, tudja hogyan tud kínozni és hogyan tud a lelked mélyéig elandalítani. Nézed, ahogy rajonganak érte azok, akik csak a színjátékát látják, akiket nem is érdekel a valóság, és beleőrülsz. A tükrei közt elveszted önmagad. A büntetések kiheverése elveszi minden erőd. Úgy tud elpusztítani, hogy lehet, hogy saját magadat pusztítod el.

Gyógyítható személyiségzavar, de elenyésző számban jutnak/mennek el szakemberhez. nagyon mély depresszióba tudnak esni, és olyankor, a depresszió miatt előfordul, de amikor javul a közérzetük, el is hagyják a terápiát.

A pszichopata, a valódi, az egy teljesen más ügy. Bár sokban hasonlíthat a viselkedése a narcisztikushoz, megtanul téged, megtanul másokat és legfőbb szórakozása a madzagok rángatása, hogy szélsőséges helyzeteket hozzon létre és lássa a kínodat. Akármi történik, látja, hogy ő maga nem érez semmit, és ez dühíti. Az emberek unalmasak. Mindig hasonló dolgokat éreznek. A világ unalmas a pszichopata számára, mert a világ és benne az emberek nem képesek neki érzelmeket adni, érzéseket kiváltani belőle. Üresség van benne. Ebben az ürességben bolyong és fogalma nincs róla, hogy mások belül milyenek. Az intelligens pszichopata kialakít a saját ürességében egy világot, amit a megtanult dolgokból épít fel. Úgy tesz, mintha férj lenne, úgy tesz, mintha megbízható munkatárs lenne, úgy tesz, mintha gondos apa lenne. Másoktól ellesett viselkedésformákból épül ez fel. De sokat bolyong a babaházon kívül az ürességben. És ezt megérzik a körülöttelevők. Véletlen hideg tekintetekből, elejtett mondatokból, rémisztő helyzetekből és véleményekből amiből aztán a pszihopata kihátrál és visszarázódik a színházba. Csak vicc volt. Érzed, hogy valami baj van, de nem tudod megfogni, hogy mi. Elmondani sem tudod senkinek. Mert mit mondanál? Hogy úgy nézett rád, mintha nem is emberi lény lennél? Számára semmi sem vagy. Baba a babaházban. Bár a nagyon intelligens pszichopaták is kerülnek bajba mert nem tartják be a törvényeket vagy rosszul mérik fel a következményeket, esetleg egyszerűen fizikailag túl durvák voltak másokkal, de azért leginkább a nem annyira értelmes pszichopaták ülnek a börtönökben. (nem minden agresszív börtönviselt ember pszichopata, de az arányuk közöttük magas)

Hogy valaki narcisztikus, de pláne, hogy pszichopata azt tényleg csak szakember állapíthatja meg. Mi magunk is mutathatunk jegyeket, amik alapján egoistának, narcisztikusnak vagy pszichopatának gondolnak mások. Lehetnek nagyon hasonló válságmegoldó stratégiái az embernek. Van például, aki a számára kényemetlen helyzeteket orvosolja úgy, hogy lehasítja az érzelmeket. A variáció az IQ és EQ tekintetében számos és sok képlet lehet hasonló a fent említettekhez. Statisztikailag a férfiak között több a narcisztikus is és a pszichopata is. Ahogy egyre többet kutatják a dolgot, egyre magasabb a számuk a népesség tekintetében mert már a rejtőzködőkre is rábukkannak. Nem tudom, de az a gyanúm, hogy annak, hogy több férfi, mint nő, valami köze lehet a hormonokhoz és az anyasághoz és a nők agyának másabb működéséhez. Evolúciós zsákutca lenne, ha sok narcisztikus meg pszichopata nő lenne, amíg evolúciósan (bármilyen fájdalmas) a férfi kegyetlenség és a fantáziátlanság lehet előrevivő. Nem gyógyítható. A nincsből nem lehet vant csinálni sehogyansem. Ez csak egy rövid eszmefuttatás, könyvek és tanulmányok ezrei jelentek meg a témában, nyilván okosabb és hozzáértőbb emberektől, mint én. Engem csak az összemosások zavarnak, és az amikor valaki nem érti, mit jelent túlélni egy kapcsolatot egy narcisztikussal vagy pszichopatával. Vagy mit jelent benne lenni és küzdeni az ép eszedért vagy a szabadulásért. Ezen nem viccelődünk, nem oktatunk ki másokat, csak empatikusnak kell lenni. Abban szenvedett hatalmas hiányokat.

Meleg baráti ölelés minden Túlélőnek!

[angelofghetto]

A rendőr nem fog tenni semmit. Amíg nem folyik patakban a vér, vagy amíg nem hangzik ez a bűvös "kiskorú gyerekek vannak veszélyben" mondat, ki sem mennek. Hosszú távon a verőemberek sem segítenek, mert ha valaki "olyan", olyan is marad, a verés nem gyógyítja meg.

Kérdés, hogy Anyu miért nem lép le a gyerekekkel. Ha ez egy traumatikus kötődés egy nárcisztikushoz, ajánlom Vinter Éva YT-videóit. Elsőnek mondjuk EZT . (Zseniális a csatornája: okos, összeszedett, lényegre törő, pozitív szemléletű, tényfeltáró, támogató, nagyon őszinte, mégsem bántó.) Ha Anyu megnézi, felnyílhat a szeme, és tisztán megláthatja a valós helyzetét. Van, akinek ennyi is elég, hogy másképp kezdjen gondolkodni, és elkezdjen tenni magáért valamit. Na ezen a ponton lehet a környezet részéről segíteni, vagy csak "ott lenni", hogy ne érezze magát annyira elszigeteltnek. Máskülönben kívülről ebbe nem lehet beleszólni, mert sokan tanácsolják, hogy lépjen ki a kapcsolatból, és nem értik, miért nem teszi. Néha még védi is a bántalmazót. (Ez vagy azért van, mert szégyelli, és kifelé igyekszik titkolni, vagy azért, mert már maga is elhiszi, hogy "megérdemli", hogy ő az oka. ) Ez az áldozat esetében egy beszűkült gondolkodás (ami nem az ő hibája), és előbb tisztán kellene látnia, de ez nem könnyű, néha még szakértő segítségével sem. Az első, amit a bántalmazó lebont, az a logikus gondolkodás (gázlángozással), az önértékelés, a család és baráti kör, aki segíteni tudna az áldozatnak. A működése a beeteteés-megvonás elven alapul, ami erősen addiktív. Aki látott már heroin-függőt, láthatta mi a vége. És az intelligencia nem játszik, sőt minél okosabb az áldozat, annál nagyobb kihívás és sikerélmény a bántalmazónak.

Ha tényleg sikeres Anyu, és megteheti, azonnal költözzön, minél előbb váljon el/szakítson. Tudom hogy macerás, de az embert csak egy pontig érdeklik az anyagiak, utána már a józan eszét, az életét félti, és nem akarja a gyerekeinek sem ezt az életet, el kell költözni akár egy albiba, vagy rokonokhoz, barátokhoz, vidékre, akárhova, és azonnal távolságot teremteni, bármit ígér, vagy bárhogyan kényszerít, zsarol.

Ha ez nem opció, vannak "menekülő házak", ahova átmenetileg lehet vonulni bántalmazott anyáknak gyerekkel, ezek titkos címek, a Gyermekjóléti Szolgálatokkal kell felvenni a kapcsolatot. Ők valszleg pszichológust és egyéb szakembert is tudnak.

Nagyon fontos, hogy akinél beélesedik a folyamat, próbáljon anyagilag minél függetlenebbé (kevésbé kiszolgáltatottá) válni, legyen saját megtakarítása (akár a szülőknél), akármilyen kevés is, legalább hogy kis ideig kihúzza, ha borul a bili, és menni kell.

Egy dolgot észben kell tartani: kutyából nem lesz szalonna. Egy bántalmazó akármit ígér, mindig bántalmazó marad, legfeljebb ideig-óráig visszafogja magát, de ez számára komoly munka, ezért nem bírja túl sokáig. Nem a viselkedésével van baj, hanem a személyiségével.

Az egyetlen igazi kérdés az, hogy még 5-10-20-50 évet akar-e a nő leélni ilyen helyzetben, vagy nem.

A gyerekek az első adandó alkalommal meg fognak pattanni, ahogy megtehetik (és akkor Anya totál magára marad a romjain). Már most sérültek, akkor is, ha közvetlenül őket nem bántják, vagy csak a konyhában veszekednek/verekednek a szülők, mert a gyerek nem hülye, csak fiatal, pontosan megérzik a levegőben hogy a szülőkkel valami baj van.

Ha az abúzus szexuális jellegű, és a gyerekeket is érinti, kérdések sincsenek.

Van hasonló tapasztalatom. Persze engem nem ölt meg az exem, de minden módon akadályozta, hogy újabb tanfolyamot végezzek el. A vizsga hetében nem hogy kicsit segített volna a gyerekek körül, inkább a kocsmákat járta sorra (kettő között hazajött enni, aludni és hányni, ebben a sorrendben, majd megint eltűnt), és még ő is szaporította a tennivalóim sorát. Pedig a lehetőség neki is adott lett volna, a szülei ösztönözték, én is bátorítottam, de ő "utálta a sulikat meg a tanárokat". Egyáltalán nem fejlesztette magát semmiben, mert könnyebb volt a kocsmában panaszkodni, mint részt venni a saját életében. Sajnos túl későn vettem észre, milyen gyenge jellem, azért annyi esze volt, hogy profi módon leplezze.

Igazából nem tudom, bizonyos férfiak miért a nők elnyomásától várják, hogy tökösebb csávónak látszódjanak. Miért hátráltatják őket ahelyett, hogy segítenék, támogatnák, ösztönöznék, és utána büszkék lennének rá, együtt lehetnének büszkék. Át kellene állítani egy kapcsolót a fejükben: "ha egy ilyen nő engem választott, biztosan én sem lehetek akárki".

[shadow-dancer99]

[szavaktetteknelkul]

senki nem veszi észre mennyire rosszul érzem magam