#testképzavar

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Már nem tudom, mi az igaz és mi a nem. Mintha két külön ember élne bennem... és egyszerre beszélnének.

- Ne hülyéskedj! Nincs ezzel semmi baj. Rendben vagy - mondja az egyik.

- Ne higgy neki, kövér vagy! Le kell fogynod! - mondja a másik.

Voltak idők, amikor mindkettőnek hittem. Külön-külön. Voltak idők, mikor meg voltam elégedve magammal. És voltak idők, amikor alig mertem tükörbe nézni, mert ahányszor megtettem, elöntött az undor.

Most pedig abban az időben vagyok, amikor már képtelen vagyok eldönteni, hogy melyiknek higgyek. Hogy mi a valóság és mi az, amit a bolond eszem láttat velem.

Egyik nap ez, másik nap az.

Talán mindkettő igaz, talán egyik sem. Talán a tükörképem sem igazi és én sem vagyok az.

[banatostenger]

Meg kell vonnom magamtól azt ami hizlal…

[the-death-is-my-desire]

Amikor az egyik közeli kollégád is elkezd aggódni érted.

Azt hiszem kezdem felismerni, hogy baj van.

[anyadisszeretne]

A sötétségről kérdeztél, s én csak néztem magam elé mert nem tudtam mit is mondhatnék....

Mióta a depresszió két karja szorít magához az érzéseim az élet felé vegyesek. Egyszer boldog vagyok máskor pedig annyira szomorú, hogy az ágyból is nehezemre esik kikelni. Amikor 2020-ban vizsgáltak bipoláris zavar gyanújával már szinte imádkoztam, hogy legyen ez hiszen végre magyarázatot kapnék magammal kapcsolatban. Azonban negatív lett az eredmény és a pszichiáter közölte, hogy valószínűleg a traumatikus gyerekkor az oka az anya valamint az apa hiánya. De nem volt traumatikus a gyerekkorom, igaz anya nélkül nőttem fel és apu egy ideig távol volt de minden szeretetet és minden törődést megkaptam vagyis azt hiszem. A mama mindig mindent megadott nekünk, kivéve persze a lelki biztonságot de ha meg azt nézzük azt mindenki saját magának teremti meg és nekem ez is sikerült. Tehát amikor sem a bipoláris zavar, sem a skizofrénia nem nyert úgy döntöttem, hogy majd én analizálom magam és a következőkre jutottam : majdnem biztos vagyok abban, hogy jól vagyok csak annyira félek a boldogságtól, hogy mindig az útjába akarok állni ugyanis egész életemben mindenkitől azt láttam, hogy a boldogság gonosz mivel tart egy ideig aztán bumm eltűnik és jön a szar. Tehát többnyire ez lehet a baj valamint a testképzavar amivel a lányok 99.9% küzd a maradék 1% pedig még nem ismerte be. Durva volt ezt 20 évesen megállapítani viszont most, hogy megint öregebb vagyok egy évvel és szültem egy babát úgy érzem ismét tévedtem. Mármint a diagnózis ugyan az, kivéve azt, hogy iszonyatosan félek attól, hogy rossz anya leszek. Én nem tudok énekelni se rajzolni, nem szeretem a meséket és még a mondókákat sem ismerem. Én nem tudom gügyögni és úgy csinálni mintha egész nap nem lenne más dolgom csak ő rá vigyázni.

Tehát amikor a sötétségről kérdezel akkor csak névvel tudok felelni, Anna mert a sötétség mindig erősebb lesz mint a fény ami kezd kialudni az évek múltával.

[drakvuf]

testképzavar középhaladó szint

Két hete panaszkodtam a pszichológusnak, hogy ahogy elkezdtem újra edzeni egyből kurva kövérnek láttam magam, pedig előtte egész okés volt a viszonyom a testemmel.

Aztán múlt héten már beütött a kreatin + edzés kombó, szépen látszódnak újra az izmaim, viszont ezzel párhuzamosan a súlyom is felment és most ezen görcsölök éppen, mert legalább fél éve nem volt ennyire magasan. Tehát most egyszerre látom geci kövérnek és kurva izmosnak is magam. Plot twist: egyik se vagyok.

Konklúzió nincs, max annyi, hogy akárhogy is nézem nagyon messze van még a Steve Rambo test...

[szarazeletszepazelet]

Bikinifelső

Mondhatnám, hogy ábrándoztam arról, hogy majd egyszer újra írok, hogy újra írok ide, de az orbitális hazugság volna.

Általában véve szentimentálisan gondolkodtam azon, hogy milyen voltam régen, proli, de tehetséges és szomorkodtam, hogy már soha nem leszek a régi. De ábrándozni egyáltalán nem ábrándoztam.

Kiapadt az a kút, vagy befagyott az a tó, vagy inkább tengerszem. De van olyan, hogy amikor egyáltalán nem gondolnám, jön egy globális felmelegedés okozta iszonyú károkat magamögött hagyó özönvíz, ami a tetszhalott magot is szárba szökkenti, vagy olyan, de olyan halálosan erős kánikula, amitől sokan sajnos tényleg meghalnak, és még a szépséges millió éves gleccserek is elkezdenek olvadni.

Ha ábrándoztam volna azon, hogy egyszer majd írok ide, amikor is azt érzem újra, hogy SZAR AZ ÉLET, SZÉP AZ ÉLET, az biztos, hogy álmaimban erősebb témával rukkoltam volna elő és tuti nem gondoltam volna, hogy 237 nemírós év múltán (látszólag) ilyen kis bagatell topikkal térek majd vissza.

A hosszúlére eresztett bevezető után jöjjön a nyúlfarknyi sztori.

Kb. 25 évvel ezelőtt, rengeteg diétás önsanyargatás és durva testképzavar után , cigizgetés közben "testi vágyainkról" beszélgettünk az én egyik legkedvesebb kollléganőmmel. Én 30 körül voltam, totál az élet császára állapotban egyébként, ő kicsit több, mint 30. Szóval, nem azt ecseteltük, hogy mit jelent számunkra a bomba forma - divatosabb nevén, amit akkor talán még a Cosmopolitan sem így nevezett: Beach Body haha - és nem is azt taglaltuk, hogy mi az ideálisnak vélt versenysúlyunk, vagy hogy mit nem adnánk azért, ha hosszabb lábunk, combunk formásabb mellünk, lapos hasunk lehetne.

Ő azt mondta, hogy arra vágyik, hogy reggel csak beleugrik egy farmerba, felkap egy pólót és azt érzi, hogy "de jól néz ki" és már megy is a dolgára.

Én meg azt, hogy nyáron egy sortban és egy bikinfelsőben biciklizem be a gyárba Budapest utcáin, a Duna parton, akárhol , pontosan olyan "egyébként de jól nézek ki" érzéssel.

Valószínű, ha akkor ezt megteszem, tényleg iszonyú jól néztem volna ki ahogy bebringázom az Orlayba testemen egy háromszög-bikinifelsővel és egy farmershorttal. Ráadásul senki nem is gondolta volna azt, hogy ez furcsa, vagy nem oda illő.

Természetesen soha nem tettem meg még Balatonon sem, külföldön sem, meg éjszaka sem, mert nem mertem, mert azt gondoltam kövér vagyok, és hogy ehhez én soha nem kapok / kaphatok jogosítványt az élettől.

Nyilván azt sem hittem, hogy ez valaha megtörténik. Nem terveztem, nem próbálgattam az alkalomhoz és az alakomhoz illő bikinfelsőket és a seggemet sem méregettem, hogy szépen, de modorosan kerekedjen majd egy rövidnadrágban, ha végre eljő a megfelelő alkalom.

És mégis megtörtént, totál természetesen úgy mint egy lágy, szerelmes (valamelyik) első csók.

30 körüli önmagamhoz képest 20-25 év és 15 kg extrával, a mai napon, ebben a rohadt kánilkulában egy zöld bikinifelsőben és farmer rövidnadrágban (pontosabban letolt rövid, farmeroverálban) bringáztam Pest utcáin, a Duna parton, át a Lánchídon be a munkahelyemre és aztán este vissza.

Sütött a Nap, tekertem, mint állat, hűsített a szél, fénylett a Duna és mondhatnám, hogy azt éreztem, hogy igazán-igazán tökéletesen jól érzem magam, enyém a világ és egyébként de jól nézek ki...de az utóbbi orbitális hazugság volna, mert hogy eszembe se jutott, mert hogy momentán kurvára nem ez a lényeg.

Szép az élet.

[onsieluenkeli]

Vagány

Azokban az országokban ahol nincsenek ennyire beoltva a nemi sztereotípiák, igazán nagy különbséget nem is nagyon látsz a két nem között, stílusban és öltözködésben sem. És mégis roppant jól néznek ki. 🥴B*sszus mennyire kevesebb megfelelési kényszerük lehet, és közben mennyivel több levegőjük, szabadságuk, önazonosságuk. Az emberek egymást tisztelik emberként, nem pedig a nemük, a koruk, a bőrszinük stb... alapján. Legalábbis törekszenek rá.

Az a baj, hogy az esetemben sajnos vannak akik összekeverik a cross dressereket, a magam fajtákkal. Pedig a testképzavar nem öltözködésről szól, és nem is homoszexualitás.

....

Én itthon simán hordok ősztől tavaszig baggy/Harlem szerű bohém pants-okat,  mert hihetetlenül lazák és kényelmesek. És mivel kicsi vagyok, rajtam minden úgy is áll. (Történt már olyan is, hogy valaki azért ült rám, mert azt hitte egy halom félredobott gyűrött ruha vagyok).

A Kilt pedig bizonyítottan a világ egyik legjobb ruhaneműje.

Azért, mert az első világháborúban a skót csapatok voltak a leghatékonyabbak, a parancsnokaik egyedül őket tudták a mustárgázzal felitatott földekre, és a lövészárkokba beküldeni. Mert azokon a csatatereken ahol ezt a vegyifegyvert bevetették, ott még sokáig maradt veszélyes a méreg, és mindig a testzsírral érintkezve aktiválódott.

A skótoknak a pucérság vastagra edzette a bőrt a lábukon, a méreg pedig nem tudott áthatolni rajta. (És nagyon gyorsan lábat is tudtak mosni) A Kilt pedig azzal hogy nem ért le egészen a földig, nem tudott úgy átázni a pocsolyákban. Szóval deréktól felfelé a méregtől mentes és száraz volt a skót katona, lefelé pedig immunis. = Ezért becsülik a mai napig annyira az angol seregben a skótszoknyát, mint viseletet.

.

[szomorusboldogsag]

Kicsi korom óta, állandóan úgy érzem, mintha a testemen kívül lebegnék és onnan nézném magamat. És gyűlölöm, amit látok... a viselkedésemet, a hangomat. Nem tudom hogy tegyek ellene. Nagyon félek, hogy ez az érzés sosem múlik el.

[banatostenger]

“Kezdődhet a stressz, testképzavar , szorongás, depresszió miatti koplalás„

[the-death-is-my-desire]

„Ne fogyj tovább!”

A mondat, amitől kikészülök. A mondat, amit soha nem kérek senkitől, mégis megkapom minden áldott nap vagy húszszor. A mondat, ami egyszerre felemel, mégis belelök újra, meg újra abba a gödörbe, amiből nem tudok kimászni. A mondat, amit hiába dobálnak hozzám, mégis fogyok tovább, bármit is csinálok, ezzel megszegve régebbi ígéreteimet. A mondat, ami miatt már nem tudom mi a helyes. A mondat, amitől szeretnék megsemmisülni, hisz' egyre többször a figyelem középpontjába kerülök így, miközben eddig mindenki szart rám. A mondat, ami miatt már szégyenlem magam. A mondat, amitől minden ruhám nagy már rám. A mondat, amitől félek.

A mondat, amiből már kurvára elegem van. Igen, megint fogytam, de nem mondom már el senkinek. Senkinek semmi köze hozzá... Hamár segíteni nem tudtok, - és nem is kell - akkor hagyjatok a picsába békén!

-21.7 kg

Neked mi a mondatod?

[imnothungrybitch]

Már nem vágysz rám,

Már nem találsz vonzónak..

És tudom jól,

A tökéletlen testem az oka..

[tobbejszakaskaland]

tehát van az a fajta fájdalom, ami a szívedtől indul és az egész testeden átfut és a végén a hideg ráz, a gyomrod összeugrik és bekönnyesedik a szemed is

na az a legrosszabb.

[dangel-here]

Ma már azt nevezik “fiús öltözködésnek”,ha egy lány utálja a testét,és eltakarja bő ruhákkal.

@dangel-here

[onsieluenkeli]

A terhes hasról van egy utolsó érdekes történetem. (Azok fogják ezt igazán értékelni, akik szültek már)

Amy Schumer jó pár éven át rendesen bekövetett. Legalább 2014-től... ő az instáján aktív. Onnan vettem észre hogy ugyanabba a NewYorker baráti társaságba tartozott, mint akik pedig engemet érdekeltek. Kezdetekben még vérbeli StandUpos-ként volt aktív online... és indokolatlanul, de nem egyszer betalált. Eléggé bunkón és bántón. Emlékszem kértem is hogy fejezze be, mert nem vagyok céltábla, és hihetetlen dolog történt, mert a 3. figyelmeztetés óta egyetlen egyszer sem okozott fájdalmat. Valahogy megértette azt amit kértem. És azzal hogy követett minket, fokozatosan megkedvelt, és megnyílt előttünk.

Például amikor harmadszorra figyelmeztettem, elmesélte hogy gyerekkorában eléggé súlyosan bántalmazták és molesztálták, és amikor durva, az valójában nála PTSD. És ne haragudjunk rá, terápiára is jár... Ettől a választól leesett az állam, és tényleg elkezdett szimpatikussá válni. Láttam hogyan edzett, randizgatott, és mindenről mesélt. A férje autista (alkalmazkodnia kellett hozzá), a demokraták oldalán pedig szenzációs segítség.

Szóval, 2016-ra fokozatosan kiderült hogy Amy nem az a tahó, bunkó, ostoba rendneck humorista, hanem nagyon is emberi, másokra is odafigyelő, egy jó lelkű tipikus 🇺🇲 amerikai nő, aki szeret segíteni, és megértésre is képes.

Látta Flórát, im��dta. Nem véletlenül lett ő is terhes nem sokra rá. A Flórától a kedvelhető, és szerethető Motherhood-ot tanulta. Tőlem pedig az aktivizmus inspirálta.

Szépen és lassan felépített egy nagyon is jó Amy Schumert és büszke vagyok rá. Örülök, hogy sikerült valakire hatnunk normálisan. Ez a legjobb. Tökéletlenül tökéletes.

Amikor babát várt, a poklok-poklát élte meg. 9 hónapon át nem akarta a saját szervezete elfogadni a magzatot. 9 hónapon át hányt, és nagyon rosszul volt, mert a szervezete vetélni akart... Számtalanszor kórházba is került miatta, és sokszor live bejelentkezésekben mutatta meg néha sírva is, hogy mennyire szenved. És persze mindent kipróbált. Pszichoterápiától kezdve az összes tanácsig. Nagyon mélyen hinni akart a terhességében, hogy a szervezete is felfogja végre hogy babát vár...

A baba világra jött, hála az égnek egészségesen, de Amynek továbbra sem volt olyan könnyű. Az egyik probléma ami előjött nála, pont egy érdekes testképzavar lett. Egy fordított testképzavar. Azért mert szegénynek mire vééégre felfogta az agya, hogy babát vár, és megszerette a duci testét, letelt a 9 hónap... és utána az vált furcsává hogy elkezdett a hasa kisebb lenni. Értitek? Sokszor megijedt, mert azt hitte baj történt... - Ilyen is van, és még ez is előfordulhat.

Úgy tudott ezen átlendülni, hogy amikor csak tehette szoktatta magát a régi-új testéhez.. 👏🏻 elképesztő dolgokat árult el, elképesztő nő is, tényleg. Egy olyan gyönyörű pozitív jellemfejlődéssel, hogy az csak nah!

.

[elegvolt]

A tükör azt mutatta, amit mindig is utáltam.

A testemet...

[amit-sose-mondtam-el]

- Egyél, nem akarom, hogy elfogyj...!- mondta, én pedig keserűen elmosolyodtam. Mert még csak nem is sejtette, hogy ez a célom. Elfogyni. Eltűnni.