#lány barát

[felrebaszott-hercegno]

szemeidbe nézek és elveszek

[hianyod-mar-faj]

Rá sem ismerek azokra akiket egykor legjobb barátnak, testvérnek szólítottam.

[anonympeople]

Megismertelek és már nem szükék a hétköznapok. Tudom, tudom ez nagyon közhelyes. Mióta megláttalak a pult másik végén állva, ahogy a sokadik rövideddel küzdöttél, azóta nem tudlak elfelejteni.

Szép lassan hétről hétre többször jöttél és egyre többet beszélgettünk.

Nekem ezt nem szabad, nem helyes amit teszek, de mégis annyira boldoggá tesz. Bejövök dolgozni és csak arra várok mikor lépsz be az ajtón, ha elmész pedig arra, hogy mikor jutok eszedbe.

Ma voltál bent, de már nem olyan voltál mint ezelőtt. Kedvtelen és zárkózott… Három napja nem válaszolsz az üzeneteimre és olyan mintha egy pici részemet most elszakítanák tőlem.

Ismerős érzés mert estem már át szakításom. Együtt sem vagyunk, még barátoknak sem nevezném magunkat, csak két idegen. Mégis most a legnagyobb fájdalmat okozod nekem te kedves idegen…

[mylilpicked]

"Stoppos ez a picsa, jaj de nem tudja mit akar"

[pdflower]

Nagyon szeretem Őt.

De tudom, hogy téged sokkal jobban tudtalak volna.

[csacskamacskamocska]

Picike pride – hetero szívvel

Beszélgetünk..., a pasasról, akit 27 év házasság után a felesége rajtakapta egy másik pasival és váltak, a pasas szerette volna maga elmondani a felnőtt lányának a válás okát. A lány reakciója: nagyon örül, mert már egy ideje szerette volna bevallani, hogy leszbikus. Szélsőjobbos, mihazánkos család, a családfő megátalkodott homofób. És meleg a négyből két gyerek, és végül csak kiderül, hogy az apa is. A gyerekek és az anya felszabadulnak, az apa meghasonlik. A fiú, aki évekig járt terápiára a szorongásaival és fóbiáival, aztán miután leérettségizett, a 18. születésnapját követően kiállt, hogy apa, anya, meleg vagyok! A szülők pedig: oké, de mi eddig is tudtuk. Kérsz még egy szelet sütit? Az anya, akinek a gyereke még nem coming outolt a család felé, ezért a nő eljár rendezvényekre, pridera, hogy a tevékenykedéséről lehessen beszélgetni, így puhítsa a környezetét, előkészítse a terepet. 50+ os férfi, aki magányosan élve megvárta amíg meghalnak a szülei, hogy a kis faluban ahol éltek, a szülőknek ne kelljen megküzdenie az ő másságával és csak utána kezdte keresni a kapcsolódásokat. Szülők, aki kiállnak a gyerekükért akár a családdal szemben is. Őket csak együtt lehet megtagadni. És a család végül elfogadja, hogy a fiú unokájuk mostantól lány unoka. És az a csodás nő, aki annyira nem tudott mit kezdeni a rászakadt hírrel és magánnyal, hogy inkább egy egész csoportot szervezett a hozzá hasonló szülőknek, hogy minden gyerek kaphasson egy szülői ölelést, aki a sajátjától nem kaphatott. És sztorik, sztorik, drámaiak, gyönyörűek, szívszorítóak sokszor, én a végén már szétkönnyeztem a sminkemet.

Mennyi fájdalom körbe-körbe a titkolózások, hazugságok, önismeret és elvárások körül. Mennyi elpazarolt élet, ami boldog lehetett volna vagy sokkal több boldogság lehetett volna benne, és mennyi sok rémisztő figyelmetlenség, felszínesség. Nem az az érdekes, hogy nekem mit jelent vagy jelent-e bármit is az, hogy a környezetemben valaki homoszexuális. Nem hangoztatom, hogy nekem ám vannak meleg barátaim mert nem érdekel senki szexuális élete, kivéve a férfié, aki a szerelmem. Ha valaki azt mondja, hogy mától hívjam Lorettának, akkor úgy hívom, nézze el nekem, ha néha belezavarodok, nekem is meg kell szoknom, ne vegye tiszteletlenségnek. És nem érdekel, hogy szatyorban hordja-e ki a gyerekét. Ha nagyon közeli barát lenne, még az is lehet, hogy kihordanám én. De a fájdalom, amit a titkolózás okoz az embereknek, az zavar. A mögötte megbújó kommunikációs és önismereti problémák zavarnak, a beletörődés a felszínes vágyba vagy a vágy hiányába egy kapcsolatban, az zavar. A szorongás okozta frusztráció vagy agresszió az zavar. És nyilván nem leszek népszerű az önzőn heteronormatív gondolataimmal, de ha elfogadóbbak lennénk az összes mindenféle betűvel ellátott identitásukat kereső vagy másságukra rátaláló emberrel, akkor mindenkinek sokkal kurvább jobb lenne, szóval egyszerűen praktikus lenne és pl a heteróknak is jobb lenne, ha sok meleg nem érezné azt a nyomást, hogy a környezet elvárásainak kell megfelelniük a kapcsolataikban. Mert szembetalálkozni azzal, hogy rossz szándék nélkül, de átbasztak vagy az egész életedet kell újraírnod, amire nem voltál felkészülve, minden álmod, terved a „normális” életről az megy a kukába – szóval ez nekünk se könnyű. És azt gondolom, nagyon kell szereti azokat az embereket, érintett családtagokat, barátokat, ismerősöket, akik ezt képesek szívből való szeretettel végigcsinálni, de azokat is, akik szép lassan de feldolgozzák a saját normáik átalakulását és kinyilvánítják az elfogadásukat és szeretetüket a másik ember felé. Persze, ez nem ennyire egyszerű, ezt én is tudom, ez mindkét oldalon egy spektrum, stb, annyira sokszínű az egész, hogy szinte nem is lehet mindenkire igaz véleményt formálni, stb, az idő, a vágyak, az emberek, a körülmények gyurmáznak mindenkit, ma ez fontos, holnap az, akár hetero vagy akár nem, de vannak dolgok amik mindenkit meghatároznak, hogy telik ez a kurva élet.

[anyadisszeretne]

Bírom ezeket a srácokat akik előadják egy tiktok videó erejéig, hogy kedvesek nem csalnak meg és ajtót nyitnak előtted majd amikor megvan a videó odaszólnak a "csak egy barát lánynak" hogy nem jössz át filmezni Amanda úgyis dolgozik.

De a lányok is ilyenek ezen a szaron ( jajj én nem olyan lány vagyok, azt olyan terpeszbe vágja magát,hogy simán átmész a Duna másik oldalára a lábain.

[alyrarkhon]

Tulajdonképpen máig csodálkozom, milyen bátor voltam, a nyugati pu metrólejárójánál történt (a westend felőli oldalon) a mozgólépcsők előtt. Maga a csók ilyen hát oké, de a tény, hogy megtörtént az azért meglehetősen sokat ad az értékéhez. (pár hónapig jártunk ezután, aztán egy közös "barát" addig fúrta a dolgot, amíg vége nem lett. A lány szerintem azóta is azt hiszi, hogy megcsaltam, pedig fel se merült)

[mimca]

Falakat emeltél magad köré…

Nem véletlenül. Meguntam. Unom mindegyikőtöket. Nem akarok szeretni. Nem akarok reménykedni. Nem akarok kötődni soha többé senkihez! Nem akarok ismerkedni. Nem akarok gyereket. Nem akarom elmesélni én ki vagyok. Nem akarom megkérdezni mi a kedvenc színed. Nem akarok beszélni senkivel. Igen bassza meg 21,5 évesen ki vagyok égve és nem érdekel senki. Ne szóljatok hozzám, ne keressetek, hagyjatok egyedül! Jobb magamban szomorkodni és egyedül a gondolataimba roskadni. Jobb a csend. A békesség. Szomorúság. Szeretnék meghalni. Engedjetek meghalni. Nem bírom a csalódásokat tovább. Csak legyen végre csend. Béke. Nem vagyok én ide elég jó. Nem vagyok elég jó semmihez. Kevés vagyok mint ember, mint barát, mint lány gyermek, mint szerető, mint pár. Nem tudok küzdeni tovább. Nem megy.

@mimca

[afterburn1ck]

Szinger 2023.03.23-2023.11.23.

Hát.. csak azért, hogy teljes maradjon a kép, ha esetleg amnézia súlytana. Tökéletes volt. Mármint nem a kapcsolat, mert az összedőlt mint a kártyavár. A lány gyakorlatilag ideál volt, black stílus, kihúzott szemek, car enthusiast, ügyes-okos csak sajnos nem szeretett. Egy ideig azt hitte ugyan de pár hónap alatt rájött, hogy nem olyan biztos ez.. Sajnos ismét egy olyan helyzet alakult ki ahol én lehettem akármilyen egyenes, lényegre törő vagy udvarias nem számított.

A legjobb fiú barát valahogy mindig előnyt élvezett. Sajnos nagyon sok dolog volt amiről nem tudtam, nem tudhattam ismét így idő előtt nem tudtam lelépni csak amikor már nyakig a szarban voltam. Talán őt tudnám nevezni annak az "ő"-nek akit elképzeltem volna. Legalábbis ha azt a pár hónapot vesszük alapul, mert egyébként gyerek volt még és az a helyzet én már unom a gyerekeket ilyen szempontból. Mellém egy nő kell, nem egy kibaszott kislány.

Ahogy anno P-nál, itt is az "EGO"-ja győzött a lánynak. Nem volt képes ésszerűen dönteni, de nem baj mert ahogy eddig is, nem én jöttem ki vesztesként.

Kerek perec, szerettelek. Sweetheart...

Я буду ускоряться, пока не умру.

2024.03.02.

[labjegyzet]

Elhozzuk neked az iskolás lét izgalmas pillanatait!

8 könyv, amelytől újra iskolásnak érezheted magad! Elérkezett a szeptember! Ha már nem kell iskolába járnod, de szeretnéd újra érezni, hogy milyen sulisnak lenni, akkor ezeket a könyveket ajánljuk!

Vera Brosgol: Ánya kísértete

Ánya sok mindenre számított, mit találhat egy kiszáradt kút mélyén, de egy új barát nem jutott volna eszébe. Különösen nem egy olyan új barát, aki egy évszázada halott. Belezuhanni egy kútba önmagában is balszerencse, de Ánya élete sem fenékig tejfel. Cikinek érzi a családját, elégedetlen a testével, és már szinte le is mondott arról, hogy beilleszkedjen az iskolában. Pont egy új barátra van szüksége – még akkor is, ha az halott. Ánya új barinője azonban véresen komolyan gondolja, hogy örökre barátok lesznek…

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/anya_kisertete

Naomi Novik: Solomancia-trilógia

A ​Solomancia első leckéje: A tanulás még soha nem volt ennyire halálos. A végzet iskolájának neve Solomancia, a mágikus hatalommal bírók tanintézménye, ahol a kudarc szó szerint halált jelent – mígnem egy El nevű lány el nem kezdi feltárni a hely titkait. Három köteten keresztül kísérjük végig az iskolai útját, és a végére azt is megtudjuk, hogy a világ megmentésére semmiféle varázslóiskola nem tud felkészíteni…

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/nn_solomancia

Papp Dóra: Tükörlelkek 1-2.

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/tükörlelkek

Raina Telgemeier: Görcs

Raina egyik éjjel szörnyű hasfájásra ébred. Az anyukájának is csikar a hasa, ezért először csak egy vírusra gyanakodnak. Raina visszatér az iskolába, ahol a szokásos jó és rossz dolgok fogadják: barátok és kevésbé barátságos osztálytársak, akik szeretnek undorító dolgokkal viccelni. Raina gyomorpanaszai azonban nem akarnak elmúlni… a tetejébe még az étel, az iskola és a változó barátságok miatt is aggódnia kell. Mi lesz így?

Raina Telgemeier ismét egy elgondolkodtató, bájos és vicces igaz történetet mesél el a felnövésről és arról, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, és legyőzzük azokat.

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/raina_telgemeier_konyvek

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök sorozat

A nehezen barátkozó Dorka (becenevén Indián) egy szűkös panellakásban él nagyhangú édesapja és túlérzékeny édesanyja egyetlen gyermekeként, míg osztálytársa, a hideg jómódban felnövő, szelíd Matyi életének legnagyobb eredménye, hogy alacsony termete ellenére a középiskola legjobb kosarasaként tartják számon. Dorka és Matyi szerelme viharos erővel csap le mindkettejükre, és Dorkának nem csak meg kell tartania Matyi súlyos titkát, de hamarosan szembe is kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel.

Hajdú-Antal Zsuzsanna szívszorítóan szép első regénye, amely John Green és Gayle Forman nyomdokain halad, biztosan nem fogja hidegen hagyni egyetlen olvasóját sem.

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/hajdu_antal_zsuzsanna_konyvek

P. G. Wodehouse: Diákélet St. Austinban

A kötet írásainak helyszíne a St. Austin gimnázium és annak kollégiuma. A pályakezdő P. G. Wodehouse korai, de annál szeretetreméltóbb írásai ezek, amelyekben azonban már jól észrevehető a későbbi érett alkotó humora és szellemessége. A korabeli, jellegzetesen angol, bentlakásos diákélet leírásában szerepet kap a krikett, a rögbi és az egyéb sportesemények, amelyek döntő fontosságúak voltak az iskola hírnevének megőrzésében. A diákcsínyekről és tréfákról, a dolgozatok ellógásáról, a tanárok bosszantásáról és az időnként elkerülhetetlen összecsapásokról szóló szórakoztató, vidám krónika teljessé teszi az írói életmű bemutatását.

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/Wodehouse-Diakelet-StAustinban

Papp Dóra: Bolyongó

Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról…

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/papp_dora_konyvei

Kate McMullan: Sárkányvadász Akadémia sorozat A sorozat első részében megismerkedünk a főhőssel, Kanócfalvi Wiglaffal, a sokgyermekes szegény parasztcsaládban élő fiúval, akinek egy vándor énekes megjósolja, hogy fényes jövő vár rá: hőssé fog válni, noha a fiú – akit csúfolnak is emiatt a testvérei – irtózik a vértől, és egy légynek sem tudna ártani. Amikor Wiglaf a Sárkányvadász Akadémia új diákokat toborzó hirdetését meglátja az egyik fára kiragasztva a faluban, azonnal tudja: neki ebben az iskolában a helye. Boldogan útnak is indul hűséges malacával, Daisyvel, ám hamarosan meg kell tapasztalnia, hogy a sárkányvadászokat nevelő „oktatási intézmény” egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzelte… Hamarosan bekövetkezik az első nagy próbatétel is, és Wiglaf úgy válik hőssé, hogy egyetlen csepp vért sem kell kiontania. A humoros, izgalmas, kilenc részes sorozat elsősorban a 8-12 éves fiúknak okozhat felhőtlen szórakozást.

A könyvet innen tudod megrendelni: https://bit.ly/sarkanyvadasz_akademia

[onsieluenkeli]

A Nikizés olyan nekem, mint például szegény Donáth Annának a propaganda. Magyarázhatunk bármit, tehetünk akármit, ami a hátunkra ég, azt nem tudjuk levakarni, és újra, és újra előjön.

Eredetileg a 10 - az egyik unokatesómat takarta, akinek a története annyira szimpatikus volt a Flórának, hogy azt szerette volna, hogy rá hasonlítsak. Jó példakép volt. Az amerikaiak pedig a Diplot értették a 10-es alatt, mert hozzám hasonlóan mindenki rajta lógott volt, zseniálisan inspirálódott, és az összes zenésznek szüksége volt rá.

Ennyit erről.

Amúgy a Niki pedig úgy jelent meg, hogy kinyúltam érte. Annyira lehúzta az életfájdalom, hogy egyszerűen nem bírtam ki. Aggódtam. Tényleg nagyon maga alatt volt. Pont akkoriban történt, amikor Magyarországon már felerősödött a gyűlölet, az intolerancia, a gárdisták, és a Nikiéket is nagyon csúnyán vegzálták... Szavak nélkül is tudtuk mind, hogy tartanunk kell magunkat, és egymás hátát. - Ma már ilyen nem nagyon van, de anno még létezett.

Amikor ránézek úgy évente 1x, csak elmosolyodom, mert tényleg jól néz ki, és NEM, NEM, NEM magamat látom benne!  Ez nonszensz! Hááááála az égnek! Annyi a közös bennünk hogy ő is kicsi, szeret enni, és van annyira vagány, pimasz, és gyönyörű mint a Flóra. A szemei az övé, a Flóra mosolya pedig az enyém. 45 = szívből barát. Így voltunk mindig. :)

És tényleg kenterbe veri a megélhetési clickbait celebeket, és az öreg, és lefarcolt, facebook-on függő depressziós nőket. Bírom. A Niki nem ciki...

Én sem értem, esküszöm én sem értem miért kell minket megint zaklatni!? Semmilyen okot nem adtunk hozzá! Nem tudom fel tűnt-e, de az országban sokkalta nagyobb problémák is vannak...

És mégis már a DTK, és a Csepelyi Adrienn is ennél a bunkósodásnál tart. Talán egy ner parazita az agyukba fúródott, és azt súgja nekik hogy transz-fó-bi-a... A legtöbbünk egészen kicsi kortól zaklatva van szexuáló keverő-kavaró humorral amit egyre nehezebb lenyelni. Nekünk ez pontosan ugyanolyan bántó, mint mondjuk a zsidóknak a gázkamrás, patkányozós, szappanos zsidóviccek. Vagy egy nyomoréknak a hibáin viccelni. Csak mi nem tudunk nevetni. Sokan már ennyi miatt is öngyilkosok lesznek, szóval tényleg nem értem miért kell megint rajtunk szórakozni? Nem kellene még csak ránk gondolni sem!

Ahogy mindenkinek, nekem is JOGOM van a privát élethez! Ez pedig itt továbbra sem a Tinder! Ezért sem értem miért kell rajtunk szórakozni?

Amúgy őszintén... kinek van kedve mások magánéletében, és nemi szervénél kurkászó, párkapcsolat mániás öreg nők, pletykáfészkek, és Facebook nyugdíjasok előtt kitenni a magánéletét? – SZERINTEM SENKINEK!

Amúgy tudom hogy a Mérő Vera miatt lettem megint céltábla...

Ezt figyeld

Tegyük fel hogy van egy érett gondolkozású és felelősségteljes lányod aki egy egészséges családban szocializálódott, és jól ismeri önmagát, az érzéseit, és bátran ki mer állni saját maga mellett, pontosan ki tudja jelölni a határait. És ez a lány egy számára nem igazán szimpatikus srácnak jelzi, hogy nem vágyik rá, nem szeretne tőle többet, olyan komolyabb kapcsolatot. És tegyük fel hogy az a srác szintén eléggé érett és felelős gondolkozású, és képes arra hogy megértse a lányt, és mindenféle sértődöttség helyett hátra lépjen, és befejezze a nyomulást. - Vannak ilyenek! Hála az égnek azért vannak, és legyenek is!

Mert

Amerikában ahogy a szakítást, úgy a vesztést, és az elutasítást is tanítják az iskolákban! Az ilyen szitukra szokták azt mondani, hogy legyél továbbra is aranyos, kedves, vicces és okos, mert ilyen emberekre örökké szükség van, és nem szeretném hogy az elutasítás miatt sérüljél! Szerelmet olyannak adj, és olyannál keresd, aki meglátja benned az értékeidet, szimpatikus vagy a számára, viszonozza a bókokat, érdeklődik irántad, ismer, kiáll melletted, megvéd, ad és kap = egy��tt többek vagytok! De aki visszautasít, hidd el okkal teszi, mert érzi hogy ezeket úgysem éritek el! Mással pedig simán megtörténhet az, hogy sikerül majd, mind a kettőtöknek! Nem kell vérig sértődni, gyűlölni, bántani, mert akkor tényleg teljesen elveszíted, és nem kell olyan sérülést okozni, amivel hosszú időre tönkre teheted a másikat... <- = -> Az ilyen elutasítások és megértések a legnormálisabbak, és a legegészségesebbek. Nem? De! Nekem ezt még a Sia magyarázta, csak most ugrott be!

És ez igaz a melegek közötti kapcsolatokra is, a biszexuális kapcsolatokra is, a transzneműekre is, a mozgássérültekre is, de még a munkahelyi és jó szomszédok közötti kapcsolatokra is! - Nem?

Magyarországon, főképp az idősebbek között ilyenkor mindig megy a veszekedés, a dráma, a gúnycunami, a kioktatás, a lejáratás. Mert az ego sérül, és képtelenek elfogadni az e.l.u.t.a.s.í.t.á.s.t! Ilyenkor PONTOSAN olyanok mint a szakítani képtelen, sérült férfiak! Vagy a veszíteni képtelen gyerekek.

Magyarországon sokszor a nők zaklatnak és oltogatnak már-már betegesen valakihez, és ilyenkor PONTOSAN olyanok mint az irányításmániás, mindent leuraló, határokat átlépő sérült férfiak!

8x írtam normálisan hogy a Mérő Vera nem az esetem, különbözünk, nem is ismerem, nem az életem része, és nem érdekel, miközben a munkáját tényleg tisztelem. Vannak akik megértették, és nekik - köszönöm. Egy csomó embert tudok hasonlóan respektálni, és sosem gondolok máshogy rájuk.

De mégis azt érzem hogy sajnos továbbra is beakadt a lemez, és vannak még akik nem tudják megérteni, plusz agyon manipulálják és oltogatják őt is, és másokat is. Lásd némelyik kopaszodó, ráncosodó, unatkozó, klímaxos írónőket. Nincsen annál undorítóbb amikor idegenek etetnek valakit, és össze-vissza hazudnak. Csak a bizalmával, a hitével, és a lelkével szórakoznak.

Lehet hogy tévedek, de én úgy látom, hogy néhány hónappal ezelőttig, amíg a Klubrádiónak dolgozott, a srácok felhúzták magukhoz, motiválták, dicsérték, bíztatták. Képes volt több irányba figyelni, aktuális maradni, és rengeteget tanulhatott. És amióta nincsen ott, azóta jött át fokozatosan a nyuggerek, és egy káoszos világba. Lassan már csak a naftalin szagú nénik fogják imádni! Láttátok? Basszus, úgy nézett ki a WMN díjátadón mint Soltész Rezső a 80-as évekből, bugyiban.

Ez már 💯 nem az én világom. És neki sokkalta nagyobb, és fontosabb dolog hiányzik. Az a tapasztalat, azaz élmény, a csapat, amiről fentebb is írtam.

Semmi kedvem bántani, csak totál különbözünk.

Sajnos Magyarországon ha nem szeretnéd hogy össze oltogassanak valakivel aki neked nem tetszik, sokszor porig kell aláznod a másikat csak azért, hogy FELFOGJÁK! – ez sem normális! Mert nem bírják abbahagyni a manipulálást, mint a szakítani, és veszíteni képtelen, sérült férfiak! = Szlavicsek Judit.

Itt van például EZ a negatív nyugdíjasok klubja. A Felhő Coffee ahová idős nők irkálhatják ki magukból a múltbéli problémáikat. És valaki itt is manipulál. Valszeg nem engemet, inkább a többieket eteti.

Csak súgom. Hiába 7 percezel, hiába járatsz le, nekem ilyen sztorikhoz nincsen közöm!

A házasság nem érdekel, és nem is fog! Ráadásul ma már egyre kevesebben bólintanak rá, pláne túl korán. A megcsalást, és a zugevést pedig a 21. században már sokan kezelik, és a legtöbben azért már képesek a partnerekkel beszélni!

A másik írás szintén egy idős nőtől, aki nem érti hogy a tangabugyival miért nem tudja a férjét elcsábítani...  Tipikus, öreg, sztereotip, és szánalmas.

A harmadik írás egy frusztrált randevúról szól. Ez meg azért ultragáz, mert ma már nem így ismerkednek az emberek.

A negyedik álnéven íródott. Egy koraszülött életben maradásának az ünneplését nyirja ki az író, egy halott koraszülött tragédiájával.  És persze PONT most fantáziálta ki valaki, amikor én igazi történetet meséltem magamról, és Drávucz Rita is a kislányáról. Fúúú, valakit OTT nagyon, de nagyon, de nagyon zavartunk... bocsh, hogy élünk!

Ezeknek a nőknek meg kellene nézniük a Girls című sorozat összes évadát hogy lássák mennyire más egy Milleniumi generáció, és milyenek az élet írta valódi történetek. Erősen kétlem, hogy bírnák. Le kellene jönniük a Facebook buborékból azért, hogy hitelesebb inspirációkat találjanak, meg egészségesebb életet, és öleléseket. Ez olyan mint a Deadpool. Aki nem látta, nem érti, és imád sértegetni, de aki látta mind a két részt, az jobban érti miért is választottam. Vagy inkább ő, engemet.

+

Pink, pedig igen, több mint 10 éve itt van mögöttünk. Rengetegszer inspiráltuk és tanítottuk egymást. Nekem köszönhetően lett a Borok szerelmese, ő pedig a Chandelier dal múzsája volt, a Glitter in the air című Grammy előadása miatt. Ismer. És mindig rám gondol amikor a hosszú hajú fiával közösen edz, vagy meditál. Ha éppen nincsen turnén és ráér mindig tud valami zseniálisat. És elolvasta azokat a könyveket is, amelyeket még a Flóra talált az aktivistákról. Pink-et nem lehet nem szeretni... és igen, ő közel áll hozzám, ahogy a csajokhoz is. Jó Influencer, sokunknak.

Pink nem csak előadó, de nő, anya, aktivista és Influencer is, a legjobbak között, és nem olyan mint a rosszul szocializálódott, mások határait folyton megsértő, pletykás, manipuláló, bántó, negatív, idős magyarok... Neki nem egy flippergolyó vagyok, akit passzolgathat, vagy alázhat. Tisztel, és szeret... múzsának nagyon rég.

Ha pedig valaki csak egy csöppet tud a világon javítani, az már tökre jó!

+

És még valami, ami tényleg nagyon fontos! Látok nem egy olyan idősebb nőt akik feltehetőleg Facebook függők. Rohadt kíváncsiak, és már attól is ki vannak borulva, ha nincsenek szórakoztatva, lenyűgözve, etetve folyton. Hiányolják botrányt, a veszekedéseket, és a lincseléseket. És ilyenkor mindenféle ostoba dologra asszociálnak, csak arra nem, hogy vannak akik pihennek.

Én kúrvára élvezem, hogy pihentetem a digitális világot. :)

.

[aranysziv]

ha ott lettél volna, te nem árultad volna el. soha nem. most szereted a fájdalomtól megtisztult verseit, kézírását elemzed, könnyes szemmel, elcsukló hangon beszélsz róla, és akkor, ott, te lettél volna az első, aki felismeri benne a zsenit, nem rúgtad volna, gyaláztad volna, és nem végezted volna őt ki. és azt a verset rólad írta. imádod festményeit, zenéjét, építészetét, lángelméjét, géniuszát, a patetikus centenáriumok ünnepi szónoklatait nem te tartod, mert bolondnak sem te nézted volna, ha ott lettél volna mellette, hanem szerethető, értékes embernek. csodának. terészed, terészed, teigennagyrészed, mondanád az osztozáson. egyházakba, kulturális egyesületekbe nem tömörülsz, mert akkor, ott, te nem dobtad volna rá az első követ, és nem bírtad volna kéjjel vagy rezzenéstelen arccal nézni a vergődését. nem rángatnád le a keresztről, hogy újra és újra megfeszítsd. az nem te lennél. mert akkor épp most ölted volna meg. és holnap meg már te lennél az életmű-felfedező. a tűzön-vízen értő, érző jó barát. a sorok közt is jól olvasó. a mindent is értő kritikus. a jogos örökös.

de így csak egy lány vagy. akire az a fura csavargó azt mondja éjnek évadján a Boráros téri aluljáróban, hogy egy angyal. és más talán válaszra sem méltatná őt, de te nem bírod ki, hogy ne mondd neki, csak hogy tisztázásra kerüljön: kedves uram, én egy boszorkány vagyok, a viszontlátásra!, és vissza sem nézel, és egyébként is kikéred magadnak. a felkelő nap első fényeiben kifújod a levegőt és látszik a füst, azt gondolod, tán varázslat, elfújod neki, elfújod odáig a szívsérv emlékeit. de ez még gyónásnak is kevés. vajon megharagudnál, ha felnyitnám inkább a mellkasod, hogy megmelegedjek benne? mert ha kivesszük a bizsergést, a drámát és a motorikus hangokat, hogy elférjek, mi maradna neked? én is csak egy hang vagyok, vagy a hangnak az érzése. kikoptak belőlünk, elfogytak, elapadtak a harapások. de te vagy nekem mégis a korinthusi levél, amit az egyházi iskolában belém vertek, hogy szóról szóra tudjam, és milyen groteszk ez így utólag. pedig az a szeretet himnusza. és mégis megkövetelték, tudnom kellett, és én tudom is, azóta is, ez egy örök ígéret volt, amit csak a Hold érthet. ez is csak egy átírás, pont az ellenkezője valaminek, egy igazi tollból, igazi szavaké, igazi embertől. de valójában nem jutsz szóhoz, mikor először látod meg egy rákkal küzdő ember kemoterápiájának a nyomait a testén a szeretet ünnepén. árván kérdezed, mi az a folt, ami kilóg az ingje alól, és nem is érted, és nem is akarod, és hirtelen üres leszel, nem is érzel semmit, sem együttérzést, sem hálát, csak úgy kong a szíved, és félsz, rettegsz, hogy visszhangzik majd, és hallják mások is. pedig van ott szusz, nem is kevés, hiszen ott a hegy, és benned meg a gyűrődés, de eldugtad, elrejtetted, nem kell ide szem elé, próbálod a döbbenetet is eltüntetni, de kiül az arcodra, a szemedben minden válasz, attól kék, a tengertől, ott lapul minden a hullámok alatt. de már tudod kezelni. csak attól félsz, hogy más összeroskad a súlya alatt, hiszen megmondták, hogy túl nehéz. csak te bírod el. de ha feloldozna az idő alól, akkor a visszaszámolásnál a jég nem szakadna be alatta. de így csak minden egyes nap keresi majd, kutatja, és ha megvan, majd leköpi, aztán lenyeli, de megemészteni, azt még akkor sem fogja tudni, ha utolsó szó jogán is könyörög. és az nyolc napon túl fog gyógyulni, velem is, nélkülem is.

[angelofghetto]

Azt hiszem, pont erről szól, amit Kéri mond, hogy áttört az előítélete és figyelmetlensége fala.

Azon amit írsz, én is sokat gondolkoztam. Már gyerekkorban éreztem olyat, hogy inkább fiú akarok lenni, mert nekik jobb, ráadásul ahogy kezdtem nőies formákat ölteni kiskamaszként (és ebből egyértelműen kiderült számomra, hogy innen nincs visszaút) , jöttek a "kedves" bácsik, a fogdosások, a vetkőztető tekintetek, az odasziszegett gusztustalan beszólások és egyebek. Fiú ruhákban jártam, hogy egyre kevésbé látszódjam nőnek, de nyilván volt valami a kisugárzásomban, ami ezen is átütött. Igazából talán csodálkoznom kéne, hogyan lett belőlem mindezek ellenére viszonylag egészséges szexualitású heteró nő. Nyilván hozzájárult az a néhány csetlő-botló kamasz srác, aki próbált valami "hősieset" elkövetni, csakhogy felfigyeljek rá, és aztán a kevés zsebpénzéből nem magának vett bambit, hanem nekem (mert ő "nem szomjas"). Ebből a szempontból az akkor kollégista F volt a csúcs, aki egy nagyon hideg őszi napon beült velem a nagykörúton a Pepsi nevű presszóba (ami már nincs meg), a zsebéből előhalászott egy gyűrött papír húszforintost, rám mosolygott miközben kisimítgatta az asztalon, és azt mondta: kicsi lány, ennyi az összes pénzünk, szóval úgy idd az üdítőt, hogy addig ülünk itt a jó melegben, amíg tart. Azonnal beleszerettem, mert ezt olyan méltósággal és kedvességgel tudta előadni. Az első terhesség és a szülés békített meg a nemi identitásommal, mert akkor értettem meg a biológiai, érzelmi, szellemi "ajándékaim" szépségét. De a házimunkát továbbra is büntetésnek élem meg, nemi diszkriminációnak, miközben annyi hálás kreatív feladattól veszi el az időt, és még szeretnem is kellene, mert különben "nem vagyok nő". És akkor ott van, amit mindig leírok, hogy egy takarítás vagy mosogatás csak akkor látszik, ha nincs elvégezve, és ha el van végezve, akkor is csak addig látszik, míg valaki haza nem jön. Egy kifestett lakást, egy áthúzott ülőgarnitúrát, vagy egy szabályosan felhelyezett csillárt évekig lehet önbizalommal telve mutogatni, bár nem biztos, hogy több idő kell hozzájuk, mint egy vasárnapi ebéd elkészítéséhez, amit 10 perc alatt befal a család. És akkor ott az, hogy ma "csak" háziasszony, vagy anya valaki, aki nem akar karriert a kinti világban. Ha akar, akkor meg pont az a baj. Régen nagy respektje volt annak társadalmilag, ha valaki jó gazdasszony, családanya volt. Szóval akkor az van, hogy építsünk karriert, ahol üvegplafon van és -30% fizetési szint, és dolgozzunk kétszer annyit, hogy bekerülhessünk a harcosok klubjába. Lehet, hogy a pasik ezt élvezik, de hosszú távon ez egy nőt kicsinál. Vagy szoknyás férfi lesz belőle, vagy idegroncs.

Felnőtt életem kezdetétől egyenrangú párkapcsolatra áhítoztam, de nem találtam ilyet, legfeljebb a barát zónában. Párkapcsolati minőségben vagy tejbetökökkel találkoztam, akiknek inkább egy anya kellett volna (ők az energiáimat szívták le parazitaként), vagy egóbajnokokkal, akiknek inkább alattvaló (ők folyamatosan harcoltak velem, hogy végül ők győzhessenek), és persze perverz állatokkal, akik csak a hatvan kiló bélszínre hajtanak, csak friss legyen. A világban azt látom, egyenrangú kapcsolat nem létezik, csak egymást kiegészítő játszmák vagy defektusok.

Nagyikám azt mondta, hogy a legnagyobb ajándék, amit egy nő egy férfinak adhat, az a tulajdon férfiasságába vetett megingathatatlan hit. A nőt pedig szeretni kell, mert ha anyuci boldog, mindenki boldog. Ezek alapján csak egy kérdés van, milyen módszerekkel lehet ezeket megvalósítani.

Nehezen tudom megfogalmazni, miért lenne jobb a világnak, ha a férfipólustól visszahúzódnánk középre. Egy alkalommal egy középiskolás színjátszó előadáson voltam, a Jézus Krisztus szupersztárt adták elő. Utána volt egy kis összeverődés a társalgóban, és az egyik szereplő megkérdezte, hogy na, milyenek voltunk? És akkor azt válaszoltam neki, a női minőség nagyon jót tett az előadásnak. Behozott egyfajta puha és melengető, kedves, elfogadó, szeretteli attitűdöt, ami kiegyensúlyozta a fiúk robosztusabb, hangosabb játékát.

(bocs hogy megint hosszú voltam)

[nemarozsaversek]

Elengedlek.

De nem azért, mert nem szeretlek.

Sok sebet ejtettél az évek során,

És már ne fér el rajtam több.

Meg kell gyógyulnom.

Meg kell erősödnöm.

S meg kell tanulnom,

Hogy aki fájdalmat okoz,

Annak helye nincsen itt több.

[nemalelekhangok]

Sok idő kellett, mire rájöttem arra, hogy vannak kapcsolatok, amik nem azért mennek tönkre, mert bántottátok egymást. Ennél sokkal erősebb és veszélyesebb tényezők is vannak. Ilyenek a döntések, az emberek, az élethelyzetek. És a legalaptomosabb mindközül: az idő.