#hamis világ

[csillagok-leszunk]

A gondolataim nem hagynak aludni soha, fáradok és kimerültem.

1:00

[senki-hercegnoje]

Régebben azt hittem,hogy a szüleink nagyon szigorúak voltak,de ahogy ma elnézem ezeket a gyerekeket azt hiszem, a szüleink megmentették az életünket. 💯

[elfelejthetnelek]

A száj hazudhat,

de mit sem ér ha a szem igazat mond.

[ertem-miert-nehez]

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

[dopeforme]

Csak a hazudozáshoz értettél, de ahhoz nagyon!

Biztosan fárasztó mindig megjátszanod magad.

Mostmár pihenhetsz...

[softicyhuman]

Igazság szerint... mindenki leszar mindenkit. Olyan önző világban élünk, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézi.

Ahogy én is.

[dzsenna]

[mylilpicked]

17 évesen miattad meghalt mindenem, de még szintén abban az évemben mások segítségével erőre kaptam és feltámadtam.

Köszönöm a halált mint tapasztalatot és a feltámadást mint új lehetőséget.

A fake fuckboy kontra real best friends.

[efemerra]

Fáj

Fáj látni, hogy fáj;

– A világot –

Fáj látni. Oly sivár.

A szót,

Mely kimondott hazugság.

A tettet,

Mely haldokló csalárdság.

A mosolyt,

Mely csupán egy külcsíny.

Az érzést,

Mely a szívtelen felszín.

Fáj látni az embert –

Az embert látni fáj…

Aki azon nyomban odébbáll,

Nyögve tapos, majd meghátrál.

[imafraidmyself]

Kicseszettül nehéz amikor nincsenek barátaid

[csillagok-leszunk]

Csupán egyetlen egy döntés akár az egész életedet megváltoztatja.

[senki-hercegnoje]

2024

Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.

[hicapacity]

Biztos megvan nektek a Beatles "Help" című slágere. Gyermekkorom óta jól ismerem, de csak nemrég állt össze nekem, hogy miről is szól valójában. A gyermekkori trauma árnyékáról.

"When I was younger, so much younger than today

I never needed anybody's help in any way"

(Amikor fiatalabb, jóval fiatalabb voltam, mint ma,

Nem volt szükségem rá, hogy bárki bárhogyan segítsen rajtam)

A sz��veget szerző John Lennon a II. világháború közepén született, miközben bombák hulltak a kórház környékén. Kisgyermekként átélte, hogy a szülei elhagyják. Az apja élete nagy részét a tengeren és börtönben töltötte. Az anyja egyszerűen képtelen volt arra, hogy biztonságot és figyelmet adjon a fiának - négy éves korában ő is elhagyta. A kis Johnnyt a nagynénje és nagybátyja nevelte fel.

Amikor arról énekel, hogy gyermekkorában nem volt szüksége senkinek a segítségére - akkor itt annak a Hamis Énnek a hangja szólal meg, amit egy elhagyott kisgyermek öltött magára egyfajta védőpáncélként. Egy kisgyermek, aki megtanulta, hogy hiába fejezi ki a szükségleteit a világ felé - a világtól nem számíthat segítségre. Csak saját magára számíthat. És csak akkor fogadják el, ha megjátssza magát: keménynek mutatkozik.

De valójában nagyon is szüksége volt rá, hogy "segítsenek" neki - hogy észrevegyék, hogy értékeljék, hogy figyeljenek rá. És ennek a szükségletnek az elnyomása megbetegít. A dal folytatásában elmondja, hogy ma már nem annyira "önelégült", mint régen, nem fél sérülékenynek mutatkozni - és "megnyitotta az ajtókat".

Az ajtók megnyitása azonban nem ment éppen egyszerűen. Sajnos Lennon, aki a 60-as éveket végigdrogozta és bulizta, hogy felejtse a sanyarú gyermekkort - a saját gyermeke életében éppúgy nem volt képes jelen lenni, mint ahogy a szülei az ő életében. Első fia, Julian Lennon ezt mondta róla felnőttként:

"Apa hangosan tudott beszélni békéről meg szeretetről a világnak, de soha nem tudta ezeket kimutatni azok felé az emberek felé, akik állítólag a legtöbbet jelentették neki: a feleségének és a fiának. Hogyan beszélhetsz békéről és szeretetről, amikor a családod darabokra hullott - nincs kommunikáció, megcsalás és válás van?"

Lennon nem volt gonosz ember, vagy született "rossz apa" - egyszerűen ő maga is egy transzgenerációs trauma ördögi körében vergődött. Amiből az élete utolsó éveiben őszintén próbált felépülni. Második fiával, Sean-nal próbálta bepótolni, amit elmulasztott: az élete utolsó éveiben csendes, visszavonult életet folytatott, mint "háztartásbeli" apuka nevelte a gyerekét.

"Bizonyos értelemben egy kísérletet folytatok," mondta el egy interjúban 1980-ban. "Vajon válhat a piálás és drogozás helyett a család a művészet inspirációjává? Érdekes lesz kitalálni."

Nem tudta meg: egy hónappal később halott volt. Én hiszem, hogy sikerült volna neki.

[ertem-miert-nehez]

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

[dopeforme]

Gyerekkorod óta a hazugság az amibe kapaszkodtál, amiről azt hitted, hogy ki fog majd menteni minden probléma elől, de csak újabb szar helyzeteket fog szülni. Kérlek, fordulj orvoshoz!Gondolj arra,hogy egy nap úgy is kiderül majd milyen romlott vagy.. Ez már beteges. Beteg vagy.

[poembyme]

Csak beszéltem...

Sokat gondoltunk a jövőre.

Olyan sokat, oly hevesen, és akkora erővel, hogy elfelejtettünk a jelenben élni.

Én ezeket akkor még nem bántam.

Mikor a földbe csapódtunk, és ezernyi darabra törtünk, akár az egyensúlyát vesztő tükör, mikor a másoknak biztos alapul szolgáló talajnak ütközik...na, úgy törtünk össze mi is.

Úgy törtelek össze, mikor a problémát nem ismerve, egy gyönyör teljes, tökéletesnek ígérkező, szerelmes pillantásokban gazdag éjszaka kezdetében, vadul elkezdtem magyarázkodni, és számszerüsíteni, mondván TE vagy a probléma.

Pedig nem.

Nem volt probléma, egyszerűen csak bepánikoltam, és azt csináltam amit ilyenkor egész életemben tettem.

Beszéltem.

És csak beszéltem....

Fel sem fogtam, hogy mit indítok el ezzel, hiszen tudatlan voltam, gyermek cipőben jártam még.

Tudom, hogy elbasztam.

Tudom, hogy azon a hétvégén akartad átadni a leveled, ami szerelmed vallomását, és érzéseid kiteljesedését hordozta.

De én?

Én csak beszéltem...

"Nem tudom mi lehet a probléma, biztos nem vagy elég jó nekem. Tudod te vagy a leggyönyörűbb teremtés, akit Isten a sötétségben úszó földre száműzött, hogy ne találjon magának fényességet, a feketeség közepette!....De azért 6/10"

Szóval csak beszéltem....

És tudod, nem bántam meg.

Nem bántam meg, ugyanis láthattad, hogy ki vagyok.

Egy gyarló ember, aki másokban keresi a hibát, ahelyett, hogy magára vállalná a felelősségét.

És most örülök, ugyan romokban heversz, de ahhoz, hogy egy szép palotát tudj építeni, egy gyönyörű házat, ahhoz le kell rombolnod azt a viskót, amiben eddig élted a hamis gazdagsában úszó életed.

Szóval sajnálom...

Bocsánatot kérek tőled, hisz Te voltál az, ki mellett újra színesbe borult a szürke, unalmas, hétköznapi világ.

Aki mellett úgy érezhettem bármit elérhetek.

El is értem, csak éppenséggel nem neked hoztam le a csillagokat, hanem magamnak.

Bocsánatot kérek. Bocsáss meg.

Mert csak beszéltem...