#hamis világ

[csillagok-leszunk]

A gondolataim nem hagynak aludni soha, fáradok és kimerültem.

1:00

[senki-hercegnoje]

Régebben azt hittem,hogy a szüleink nagyon szigorúak voltak,de ahogy ma elnézem ezeket a gyerekeket azt hiszem, a szüleink megmentették az életünket. 💯

[elfelejthetnelek]

A száj hazudhat,

de mit sem ér ha a szem igazat mond.

[ertem-miert-nehez]

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

[dopeforme]

Gyerekkorod óta a hazugság az amibe kapaszkodtál, amiről azt hitted, hogy ki fog majd menteni minden probléma elől, de csak újabb szar helyzeteket fog szülni. Kérlek, fordulj orvoshoz!Gondolj arra,hogy egy nap úgy is kiderül majd milyen romlott vagy.. Ez már beteges. Beteg vagy.

[softicyhuman]

Igazság szerint... mindenki leszar mindenkit. Olyan önző világban élünk, hogy mindenki csak a saját érdekeit nézi.

Ahogy én is.

[dzsenna]

[efemerra]

Fáj

Fáj látni, hogy fáj;

– A világot –

Fáj látni. Oly sivár.

A szót,

Mely kimondott hazugság.

A tettet,

Mely haldokló csalárdság.

A mosolyt,

Mely csupán egy külcsíny.

Az érzést,

Mely a szívtelen felszín.

Fáj látni az embert –

Az embert látni fáj…

Aki azon nyomban odébbáll,

Nyögve tapos, majd meghátrál.

[mylilpicked]

17 évesen miattad meghalt mindenem, de még szintén abban az évemben mások segítségével erőre kaptam és feltámadtam.

Köszönöm a halált mint tapasztalatot és a feltámadást mint új lehetőséget.

A fake fuckboy kontra real best friends.

[idonttalkwithpplhere]

Nem tudok másképp erre a világra nézni, csak undorral.

[imafraidmyself]

Kicseszettül nehéz amikor nincsenek barátaid

[csillagok-leszunk]

Leszek valaha elég jó?

[senki-hercegnoje]

2024

Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.

[hicapacity]

Ezen a képen Lukács Györgyöt, a magyar marxista filozófust láthatjátok, amint tanítványaival és barátaival éppen a kor filozófiai problémáit vitatják meg. Hogy miért mutatom meg nektek ezt a képet most? Mert a kép szerepel a Beszélgetések Lukács Györggyel című német kötet címlapján, ami a 70-es évek elején jelent meg. Ebben Lukács és tanítványai többek között kemény kritikában részesítik Aldous Huxley írót és Timothy Leary pszichológust, a 60-as évek pszichedelikus mozgalmának vezető alakjait. Lukácsék szerint drogok segítségével egy hamis mágikus ál-valóságot teremtettek, egy új "ateista vallást", ami tévútra vezeti a fiatalságot, akárcsak a Beatles koncertjei. A fiatalok a konstruktív társadalom-kritika helyett inkább befelé fordulnak, az érzékek egoisztikus orgiáit részesítik előnyben a valósággal szemben. Kritikájukat azóta is sokan hangoztatták és hangoztatják - és egyébként a pszichedelikus kultúra bal- és jobboldali kritikája nem is tére el egymástól olyan sokban. Ez a kritika persze felszínes és félreértéseken alapszik. Hiszen a pszichedelikumokat nem lehet megfeleltetni a "kábítószereknek", hiszen egyáltalán nem "kábítanak", nem pusztán random "hallucinációkat" gerjesztenek - hanem inkább képessé tesznek másként érzékelni a valóságot. Ezt ma már a pszichedelikus gyógyászat eredményességét bizonyító kutatások is alátámasztják.

.. Ami miatt ezt a konkrét kritikát itt most kiemeltem, az maga a kép: nézzétek meg, milyen tárgyak is szerepelnek Lukács és tanítványai előtt az asztalon! Kávé, cigaretta, alkohol. A nyugati világ bevett tudatmódosító (tudat-szűkítő?) szerei hevernek a láthatóan hatásuk alatt álló, kedélyes társaság előtt. Akikben, tegyük hozzá, valószínűleg fel sem merült ennek az egész szituációnak az álszentsége és iróniája.

Ez szerintem annyira jellemző.

SP

[ertem-miert-nehez]

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

[poembyme]

Csak beszéltem...

Sokat gondoltunk a jövőre.

Olyan sokat, oly hevesen, és akkora erővel, hogy elfelejtettünk a jelenben élni.

Én ezeket akkor még nem bántam.

Mikor a földbe csapódtunk, és ezernyi darabra törtünk, akár az egyensúlyát vesztő tükör, mikor a másoknak biztos alapul szolgáló talajnak ütközik...na, úgy törtünk össze mi is.

Úgy törtelek össze, mikor a problémát nem ismerve, egy gyönyör teljes, tökéletesnek ígérkező, szerelmes pillantásokban gazdag éjszaka kezdetében, vadul elkezdtem magyarázkodni, és számszerüsíteni, mondván TE vagy a probléma.

Pedig nem.

Nem volt probléma, egyszerűen csak bepánikoltam, és azt csináltam amit ilyenkor egész életemben tettem.

Beszéltem.

És csak beszéltem....

Fel sem fogtam, hogy mit indítok el ezzel, hiszen tudatlan voltam, gyermek cipőben jártam még.

Tudom, hogy elbasztam.

Tudom, hogy azon a hétvégén akartad átadni a leveled, ami szerelmed vallomását, és érzéseid kiteljesedését hordozta.

De én?

Én csak beszéltem...

"Nem tudom mi lehet a probléma, biztos nem vagy elég jó nekem. Tudod te vagy a leggyönyörűbb teremtés, akit Isten a sötétségben úszó földre száműzött, hogy ne találjon magának fényességet, a feketeség közepette!....De azért 6/10"

Szóval csak beszéltem....

És tudod, nem bántam meg.

Nem bántam meg, ugyanis láthattad, hogy ki vagyok.

Egy gyarló ember, aki másokban keresi a hibát, ahelyett, hogy magára vállalná a felelősségét.

És most örülök, ugyan romokban heversz, de ahhoz, hogy egy szép palotát tudj építeni, egy gyönyörű házat, ahhoz le kell rombolnod azt a viskót, amiben eddig élted a hamis gazdagsában úszó életed.

Szóval sajnálom...

Bocsánatot kérek tőled, hisz Te voltál az, ki mellett újra színesbe borult a szürke, unalmas, hétköznapi világ.

Aki mellett úgy érezhettem bármit elérhetek.

El is értem, csak éppenséggel nem neked hoztam le a csillagokat, hanem magamnak.

Bocsánatot kérek. Bocsáss meg.

Mert csak beszéltem...