#túl sok

[imafraidmyself]

Xy: "Túl sokat vársz az emberektől"

Én: "Ezek csak alapvető emberi dolgok, vagyis annak kéne, hogy legyenek"

Odafigyelés, bizalom, szeretet

Sorolhatnám a végtelenségig....

[im-remember]

Néha úgy érzem alig kapok levegőt, összenyom a teher, és nem tudok segíteni magamon.

[cloud-breakingdreams]

Beszéljünk a traumákról? Beszéljünk.

Okoztam neked? Rendben, elfogadom.

Én vagyok a "toxikus volt barátnő"? Legyen, ezt is elfogadom.

Ha számodra az a toxikusság, hogy valaki időt akar veled tölteni, mert szeret, akkor használd nyugodtan ezt a szót rám.

Már nem érdekel.

De akkor mikor legközelebb arról beszélsz, hogy én milyen toxikus voltam, kérek említsd meg azt is, hogy te is az voltál.

Mert azzal kidobni valakit, hogy "azért nem szeretlek már, mert túl sok voltál, mert túl sok időt akartál velem tölteni, és túl törődő voltál" az sem egészséges.

Abba belegondoltál, mikor te arról beszéltél, hogy én okoztam neked traumát, mert "nem tudod, hogy az új barátnődnek elég-e az idő, amit vele töltesz", hogy én nem tudom önmagamat adni, egy esetlegesen alakuló új kapcsolatban!?

Mert ugyan tudom, hogy nem ez határoz meg, de mi van akkor, ha megint ezért dobnak, mert én túl önmagam voltam és túl sok szeretetet adtam valakinek?

(csak majdnem egy hete érlelődik ez bennem, szóval ha látod, csak nyugodtan olvasd el, sőt olvasd fel az új barátnődnek, ennél toxikusabb már úgy sem lehetek)

Lexa

[soursoulsblog]

Nem tudom eldönteni, hogy túl sok vagy túl kevés voltam számodra.

[forget-me-forgotten]

duplazár

Amikor már duplára zárom az ajtót,

mindig jössz, kopogtatsz,

hogy ne haragudjak, de

valamit megint elfelejtettél.

Aztán belépsz az előtérbe,

kitépsz a szívemből,

még egy kis darabot és lefutsz a lépcsőn.

Már a lépcsőfordulón túl vagy, amikor látom,

megint itt hagytál valamit.

Egy újabb kis emlékfoszlány,

amit szépen megőrzök magamnak,

vérző szívemet befoltozom vele, egymagamban.

Bemegyek, kettőre zárom az ajtót de már a reteszt is rátolom.

Túlságosan feledékeny vagy.

[megegettpopcorn]

248.

szeretem ha az emberek semmibe vesznek és viccet csinálnak abból ami motiválna engem, hogy megcsináljam az adott dolgot.. hogyha én is elszeretnék érni valamit az életemben.. akár csak egy apró dolgot. Ők meg csak kinevetnek, viccesen rákérdeznek, hogy valóban így van e vagy csak menőségből, trendből esetleg viccből csinálom e. Imádom, szeretem mert tényleg annyi erőt ad, hogy utánna már kedvem se lesz nekiállni a dolognak és aztán meg csodálkoznak, hogy nem sikerül..

Nem igazán értem mit nevezünk "büszkeségnek" mikor mindenen csak nevetnek és csúfolódnak.. nem büszkék az emberek rám. Nem hiszik el, hogy megtudnám csinálni. Pedig én próbálkozom.. ez sem elég?

[sotet-depi]

Kezd elfogyni az emberekbe vetett hittem és kezd eltűnni a jó szívem. Már értem Lucifer, hogy lett ördög hiszen ő is egyszer angyal volt

[amit-sose-mondtam-el]

... és van, hogy a problémák ott kezdődnek, hogy hazudunk a fájdalmunkról.

[ket-veglet-kozt]

Túl sok időt pocsékolunk értéktelen emberekre

[paleobiogeografia]

A nap másik találata: rokonoktól örökölt hagyatékban vagy miben talált nagyon retro sörcímke-gyűjtemény, származási hely alapján kategorizálva.

[jokerlennon]

már megint sajnálom :/ annyival jobb amikor nem sajnálom utálok tanárokat sajnálni mert általában nem érdemlik meg de ennyire nem szoktott elfajulni a helyzet istenem

[foreszt]

AI Weiwei

Weird AI Yankovic

[csakcsiga]

Mára lemondták a mozgásos programot, gondoltam jól van legalább pihenek egyet.

Aha, most végeztem egy másfél órás mobilizálás és átmozgatás komnóval... Igazából nem bánok semmit mert baromi jó volt végre nem 30+ fokban mozogni.

Tanulság nincs.

[dioskailacs]

volt egy barátnőm, aki soha az életében nem vállalt felelősséget semmilyen tettéért és soha nem kért semmiért bocsánatot. ha felhoztam valamit, ami fájt nekem, vagy megbántott, mindig volt magyarázata, hogy ez miért volt, és mindig én voltam az érkézetlen fasz, amiért képtelen vagyok megérteni őt és elfogadni úgy ahogy van. én pedig évekig hittem neki, és ha ő bántódott meg valamin, akkor bocsánatot kértem, amire persze mindig az volt a válasz, hogy a bocsánatkéréseiddel tele van a padlás. nagyjából tíz év után kecmeregtem ki az agymosásból, amiben addig voltam, és mikor megszakítottam vele a kapcsolatot, mondtam a pszichológusomnak, hogy bár soha nem tudhatom, milyen szörnyű lehetett neki gyerekkorában, mégiscsak szar, hogy így bánik másokkal. erre mondta a pszichológusom, hogy de hát maga pontosan tudja, hogy milyen volt a barátnőjének gyerekkorában, mert maga ugyanazt kapta tőle, amit ő a szüleitől. és akkor ez hatalmas megértés volt nekem, meg utána szembe kellett néznem azzal, hogyan épített le szép lassan az évek alatt és formált át olyanra, ami az ő érdekeit szolgálja, aztán amikor már túl sokat lázadoztam, amikor már problémássá váltam, elkezdett másokat behálózni (sikeresen), hogy mindig legyen valaki, aki körberajongja, és hát mindig van is, mert ilyenek a nárcisztikusok. na de a lényeg ebből, hogy azt volt ebben a legnehezebb feldolgozni, hogy én engedtem, hogy egy másik ember a saját igényeire tréneljen be úgy, hogy magamat maximálisan cserbenhagyom és semmilyen határt nem húzok, mert megtanultam a saját igényeim mindig a sor végére tartoznak. és ez egy viszonylag lájtos sztori, de ezek alapján bőven el tudom képzelni, milyen nehéz lehet egy olyan bántalmazó kapcsolatból kimászni, mind fitikailag, mind mentálisan, mind lelkileg, ami mondjuk párkapcsolati vagy szülő-gyerek, mert kívülről könnyű látni a mintákat, de aki ott van bent, az addig lett agymosva és manipulálva és idomítva arra hogy a saját igényei kifejezése bűntudattal és szégyennel társuljon, amíg már ez válik a normálissá, és amíg nincs valamiféle külső nagyon erős ellenpélda, addig általában fel sem merül az emberben, hogy vele milyen kegyetlenségek történnek. persze erre is hallottam már, hogy csak a nyomorult akaratgyenge emberekkel lehet ezt megcsinálni (és régen itt el is hallgattam volna mert hát ugye én is az vagyok és igen, aki nyomorult az megérdemli hogy bármit megcsináljanak vele), de ma már visszakérdeznék, hogy na de az elkövető milyen jogon teszi ezt meg a nála gyengébbel?

Having compassion and empathy for others doesn’t mean that you should tolerate disrespect and bad behavior. You can have compassion for others while also setting boundaries. If not, you’ll not only end up hurting yourself, but making other people more important than you. You’re important too. You need compassion too.

[little--sunshine]

Love being called into work on a day off