#én kérek elnézést

[eltiron2]

[csakcsiga]

Ha alapítanèk egy reggae zenekart Fejér megyében lehetne a neve BaracSKA

[diogenesz2020portugal]

Hogy hívják a mellimplantátummal rendelkező szex szimbólumot?

Szilikon

[fovarosiblog]

Az atombombát fejlesztő gesztenyeember: Kipkoppenheimer

[megegettpopcorn]

248.

szeretem ha az emberek semmibe vesznek és viccet csinálnak abból ami motiválna engem, hogy megcsináljam az adott dolgot.. hogyha én is elszeretnék érni valamit az életemben.. akár csak egy apró dolgot. Ők meg csak kinevetnek, viccesen rákérdeznek, hogy valóban így van e vagy csak menőségből, trendből esetleg viccből csinálom e. Imádom, szeretem mert tényleg annyi erőt ad, hogy utánna már kedvem se lesz nekiállni a dolognak és aztán meg csodálkoznak, hogy nem sikerül..

Nem igazán értem mit nevezünk "büszkeségnek" mikor mindenen csak nevetnek és csúfolódnak.. nem büszkék az emberek rám. Nem hiszik el, hogy megtudnám csinálni. Pedig én próbálkozom.. ez sem elég?

[fovarosiblog]

Csak a korlát végzi.

Residential building, by Julio Lafuente and Gaetano Rebecchini (1977).

Rome, Italy.

© Roberto Conte (2024)

Follow me on Instagram.

[frankyoungestein]

nesztek

[eltiron2]

[csakcsiga]

Jó ez a sör még ha szar is!

[diogenesz2020portugal]

Hogy mondod azt,

amikor a pápa fogadja a muszlim papot?

Meghallgatásra talál az imám.

[stegal]

Na most én kérek elnézést, hogy ezen simán felröhögtem..

[zoeeozzoeeoz]

Volt egy kisebb gond, az egyik gépemmel, amit nem tudtam megjavítani, és ezért kerestem a szerelő srácot, de hiába hívtam, nem vette fel, nem is hívott vissza. Egy hét után elkezdtem keresni másik szerelőt. Találtam is egy szimpatikus hirdetést, felhívtam. Egy nő vette fel.

Én: Jó napot kívánok, XY vagyok a Zs cégtől, és a szerelővel szeretnék beszélni.

Nő: Miben segíthetek?

Én: A szerelővel szeretnék beszélni.

Nő: Mondja már mi a baja!!!

Én: Elnézést kérek, nem akartam felidegesíteni, Ön a szerelő?

Nő: Nem. Én a felesége vagyok.

Én: És beszélhetnék akkor a férjével?

Nő: NEM! Mondja el nekem , mi a gondja a gépének, azt majd én elmondom a férjemnek ha ráérek, és majd vissza hívja Önt, ha úgy itéli meg, hogy érdemes.

Én: öööööööööööö..............ez most komoly?

Nő: MONDJA MÁR AZ ISTEN SZERELMÉRE! NEM ÉREK RÁ ÓRÁKIG ITT SZARAKODNI MAGÁVAL!

Én: bip-bip-bip-bip

Miután leraktam a telefont, még egy darabig próbáltam helyén kezelni a dolgokat, de nem sikerült. Nem kicsit felbaszott idegileg a dolog. Aztán miután lenyugodtam, kinevettem saját magam, de közben morgolódtam, hogy "Karcsiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii hol a fenébeeeeeeeeee vaaaaaaaaaaaaaaaaagy????" Karcsi a szerelőm. Kérdésem eljuthatott Karcsihoz, mert miután elkezdtem ismét másik szerelő után nézni, Karcsi végre előkerült.

Karcsi: Bocsánat, hogy nem jelentkeztem, de történtek dolgok, majd mesélek. Mi a gond?

Én: Megmentőm! Szóval ez lenne.

Karcsi: Oké, holnap bent leszel reggel fél 7-kor?

Én: Simán! Gyere.

Karcsi jött, szerelt,mesélt, és ugyan olyan gyorsan és csendben el is tünt ismét, ahogy jött.

Már el is felejtettem az egészet, eltelt vagy 2 hét! mikor ismeretlen számról hívnak. Ezeket nem szoktam felvenni, de most még is.

Pasi: Helló! A feleségem mondta hogy keresett.

Én: Tuti nem. Ki maga?

Pasi: Szerelő vagyok. Miről lenne szó?

Én: Jaaaaa, igeeeen. Kb 2 hete kerestem önt, egy gépem szerelése miatt, de azóta...

Pasi: Nem hagyja végig mondani, belevág a szavamba: A lényeget mondja Kedves, nem érek rá litániákat hallgatni!

Én: ...............már megoldódott . Thx hogy vissza hívott.

Pasi: Asszonyom! Elmondja végre, hogy mi a gond a gépével?

Én: Ez és ez volt a gond vele, de mint mondtam az előbb, már megoldódott.

Pasi: Oké, nem megyek ki Önhöz, mert messze van,(címet még nem is mondtam) be kéne hozni a gépet, és majd el is kéne vinni, ha megcsináltam.

Én: Ember!!!! Ez egy ipari gép! Biztos nem fogok teherautót, meg rakodó embert bérelni a maga kedvéért! Az ilyen gépeket helyben szokták/kell szerelni.

Pasi: Akkor nem lesz megszerelve!

Én: Már megszerelték! Az előbb, többször is mondtam, hogy már megoldódott a dolog.

Pasi: AKKOR MEG MI A @@@@@@@@@@@@@ ÉRT HIVOGAT ENGEM, ÉS TART FEL A MUNKÁBAN???????@@@@@@@@@@@

Én: Őn hívott vissza. Mint mondtam, a legelején, már megoldódott!

Pasi: @@@@@@@@@@@@@@@@

Én: bip-bip-bip-bip

Nem kommentálom, nem írom le a véleményem, már lehiggadtam.

[otthonzulles]

nem bánnám ha '26-ban nem jutna el a szavazóurnákig!

Állunk a teszkóban az ún. csemegepultnál, ketten, egy kb. nyolcvanas úrral. Az eladó (természetesen) szöszöl valamivel, hiszen még csak ketten várunk rá. Nézzük a kínálatot. Letakargatva minden műanyag fóliával, enyhén már barnulgatnak a felső sorok; márványos gépsonkák, szalonnaszeplős olaszok, sonkafoltos zalák, rószaszín-pucér párizsik. Vannak árak, mondja a bácsi. Ritkás ősz haja gondosan a füle mögé fésülve, szemüvegkerete csillog; tiptop úriember. Vannak, mondom, és empatikusan sóhajtok. Az ember már gondolkozik, melyiket vegye, folytatja. Azt mondja a feleségem, vegyem az olcsóbbat. Én meg folyton vitatkozok. Tudja, a sajtos pulykapárizsit szeretem, de nagyon. Persze megy az ára felfele, mint a rakéta. Ha minden nap azt vacsorázunk, nem jövünk ki hó végéig, érti. Értem, mondom. Az eladó felénk pillant, és szöszöl tovább. Háttal áll, de ha jól láttam egy pillanatra, a szeletelőt pucolgatja, szép fényesre. Tudja, hogy oldom meg, mondja a bácsi. Nem tudom, mondom. Veszek kevesebbet, feleli. Szigorúan tíz dekagramm. Kettőnknek, mert azért csak szereti az asszony is. És nincs „maradhat”, emeli meg a hangját kissé, nyilván az eladónak címezve, miheztartás végett. Műszakvezető voltam harminchat évig az Izzóban, onnan mentem nyugdíjba, mondja. Átgürcöltem az életem, most meg itt tartok. Tíz dekagramm, szigorúan. Sajnálom, mondom. Sokan vannak így, teszem hozzá, mintha ez jelentene bármit is; nem jelent, de úgy érzem, valamit csak hozzá kell tennem. Elintézte nekünk a brüsszeli kurva, mondja a bácsi. Az eladó megint felénk néz.

Hogy rohadna meg az elvtársaival együtt, folytatja a bácsi. A fonderléjer, érti. Ki nem állhatja a magyarokat. Elintézte nekünk ezt a rohadt háborús inflációt, hogy a magyarok pénze ne érjen semmit. És miért?

Nem mondok semmit. A fólia alá pakolt pulykapárizsit nézegetem, kacér kis sajtpöttyök csillognak benne. Mert a Viktor próbálja menteni a szuverenitást, magyarázza a bácsi. Ez a legbecsületesebb az összes közül, nekem elhiheti. Ennek a szava arany. Láttam én sok gané embert, de az Orbán az tisztességes, szavalja. Ledolgoztam az életem, ugyanolyan mocskos kommunisták alatt, mint ezek a brüsszeli szemétládák. Most meg a tíz dekagrammnál nem merek többet kérni. Hát mit szól? Sajnálom, mondom. Az nem megy a fejembe, mondja, hogy tudja ezt mindenki, és csak tűri a birka nép, csak tűri. De meddig? Maga is pontosan tudja, mondja, és rám néz, szinte kérő tekintettel. Szép kék, kicsit fátyolos szeme van, mint apámnak volt. Én nem tudom, mondom. De hát nem olvas híreket? Nem tájékozódik? Rázom a fejemet. Nem nyitja ki a rádiót? Nem néz tévét? Nem érdekli a közélet? Nem, mondom. Hát tudja, ne haragudjon, de valahol itt a probléma, mondja szigorúan. Tájékozódni kell, uram, mert a tudatlan tömeget félrevezetik. Ne haragudjon, nem magára mondtam a tudatlant. De biztosan érti. Értem, mondom. Elnézést, tudna jönni, szólok oda az eladónak. Pillanat, feleli, és szöszöl. Mindig így volt, mindig így lesz, mondja a bácsi rezignáltan. Ne haragudjon, de sietnék, mondom az eladónak. Egy grimasszal odajön. Kérek húsz deka sajtos pulykát, meg húsz deka pápait, mondom. Na, maga is szereti, mondja a bácsi. Az eladó mér, csomagol. Huszonhárom lett. Maradhat, mondom. Az eladó elviszi a pápai rúdját szeletelni. Odanyújtom a sajtos pulykát. Kedves uram, mondom rekedten és halkan, hogy csak ő hallja. Ezt fogadja el, egészségére. Megkövülten néz. Na, ne vicceljen, rázza meg a fejét. Ne vicceljen. Nem viccelek, mondom. Szó sincs róla, mondja a bácsi, és kezdi újra felhúzni magát. Hát én nem azért mondtam. Hát mit gondol maga, hogy én kéregetek? Nem, mondom, csak gondoltam... Micsoda dolog, mondja a bácsi; tartom hülyén a huszonhárom dekát a kezemben, ő pedig a nagy tenyerével hárító mozdulatot tesz, még távolabb is lép egy kicsit. Rázza a fejét. Micsoda dolog, nem ez a megoldás, mondja, hanem az, hogy a gazembereket el kell takarítani! Elnézést, mondom. Viszontlátásra, feleli megbántva. Eltolom a kocsim, sokszorosan megszégyenülve. Még hallom, ahogy kikéri az adagját. Így mondja, szép, daktilikus lüktetéssel: „tíz dekagrammot kérek.”

(eredeti itt)

[eltiron2]

[diogenesz2020portugal]

Fiala

nagy port kavart föl.

[sztivan]

én kérek előre is elnézést, de

Rage Against the Fasín