#hogy az erősek túlélnek meg az erősek magasra jutnak meg az erőseké a siker
Explore tagged Tumblr posts
dioskailacs · 2 months ago
Text
volt egy barátnőm, aki soha az életében nem vállalt felelősséget semmilyen tettéért és soha nem kért semmiért bocsánatot. ha felhoztam valamit, ami fájt nekem, vagy megbántott, mindig volt magyarázata, hogy ez miért volt, és mindig én voltam az érkézetlen fasz, amiért képtelen vagyok megérteni őt és elfogadni úgy ahogy van. én pedig évekig hittem neki, és ha ő bántódott meg valamin, akkor bocsánatot kértem, amire persze mindig az volt a válasz, hogy a bocsánatkéréseiddel tele van a padlás. nagyjából tíz év után kecmeregtem ki az agymosásból, amiben addig voltam, és mikor megszakítottam vele a kapcsolatot, mondtam a pszichológusomnak, hogy bár soha nem tudhatom, milyen szörnyű lehetett neki gyerekkorában, mégiscsak szar, hogy így bánik másokkal. erre mondta a pszichológusom, hogy de hát maga pontosan tudja, hogy milyen volt a barátnőjének gyerekkorában, mert maga ugyanazt kapta tőle, amit ő a szüleitől. és akkor ez hatalmas megértés volt nekem, meg utána szembe kellett néznem azzal, hogyan épített le szép lassan az évek alatt és formált át olyanra, ami az ő érdekeit szolgálja, aztán amikor már túl sokat lázadoztam, amikor már problémássá váltam, elkezdett másokat behálózni (sikeresen), hogy mindig legyen valaki, aki körberajongja, és hát mindig van is, mert ilyenek a nárcisztikusok. na de a lényeg ebből, hogy azt volt ebben a legnehezebb feldolgozni, hogy én engedtem, hogy egy másik ember a saját igényeire tréneljen be úgy, hogy magamat maximálisan cserbenhagyom és semmilyen határt nem húzok, mert megtanultam a saját igényeim mindig a sor végére tartoznak. és ez egy viszonylag lájtos sztori, de ezek alapján bőven el tudom képzelni, milyen nehéz lehet egy olyan bántalmazó kapcsolatból kimászni, mind fitikailag, mind mentálisan, mind lelkileg, ami mondjuk párkapcsolati vagy szülő-gyerek, mert kívülről könnyű látni a mintákat, de aki ott van bent, az addig lett agymosva és manipulálva és idomítva arra hogy a saját igényei kifejezése bűntudattal és szégyennel társuljon, amíg már ez válik a normálissá, és amíg nincs valamiféle külső nagyon erős ellenpélda, addig általában fel sem merül az emberben, hogy vele milyen kegyetlenségek történnek. persze erre is hallottam már, hogy csak a nyomorult akaratgyenge emberekkel lehet ezt megcsinálni (és régen itt el is hallgattam volna mert hát ugye én is az vagyok és igen, aki nyomorult az megérdemli hogy bármit megcsináljanak vele), de ma már visszakérdeznék, hogy na de az elkövető milyen jogon teszi ezt meg a nála gyengébbel?
Having compassion and empathy for others doesn’t mean that you should tolerate disrespect and bad behavior. You can have compassion for others while also setting boundaries. If not, you’ll not only end up hurting yourself, but making other people more important than you. You’re important too. You need compassion too.
#és ez az egyik fő pillér ami miatt gyűlölöm a kapitalizmust mert az nem arról az erőről beszél ami val��di erő#hogy az erősek túlélnek meg az erősek magasra jutnak meg az erőseké a siker#mert a kapitalizmus az egymáson átgázoló a gyengébbet eltipró attitűdöt jutalmazza és ez nem erő hanem erőszak#istenem hányszor kaptam meg azt hogy gyenge szar vagyok és azért nem tudok érvényesülni de az soha nem jutott eszébe hogy esetleg megtanítsa#hogy azt hogy kell ha már mother nature kifelejtette belőlem azt a komponenst#in general csak az fáj hogy mindenki másnak aki nyomorult gyenge szarnak titulált megkapta azt az engedményt hogy lehessenek hibái#általában körülményekre hivatkozva#azért viselkedtem így mert ez meg az így hatott rám mert ezt hozta ki belőlem#minden valami külső tényező provokációjára adott természetes emberi reakció volt#de ha én viselkedtem 'rosszul' az sosem circumstantial volt hanem belőlem eredő gyógyíthatatlan személyiségbeli defekt#és túl sokáig hittem el másoknak a sok szart amit rólam mondtak és azonosultam ezekkel#pár éve jöttem csak rá hogy mennyire messzire kergettek saját magamtól és hogy én mennyire cserben hagytam saját magamat azért hogy#kiszolgáljam mások igényeit hogy szeretetet kapjak cserébe de hát így is kibasztam magammal mert milyen szeretet az ami feltételekhez van#kötve#szóval azzal is szembe kellett néznem hogy elfecséreltem az életem egy jó részét mások értelmetlen kiszolgálására#és akkor csodálkozom hogy utálom magam hát hogyne utálnám azt aki folyton cserben hagy és leszarja az igényeimet#pont úgy ahogy ezek az emberek tették#jaj full circle-be értem édesanyám van a közepén meg a lelki elhagyatottság a gyerekkoromban
3K notes · View notes