#romok

[csacskamacskamocska]

Ha elég sokszor mondják el,

hogy valakit nem lehet megmenteni, és ő maga nem is szeretné, akkor egy nap fel kell mászni a romokra és le kell ülni teázni. Levegőt venni, pihenni, és kimondani: itt csak romok vannak. Nem az én háborúm volt. Az én harcom a pincében zajlott. Hogy félelmünkben ne váljunk állatokká. Se farkasokká, se visító patkányokká.

Nade nem is ez a mai nap kérdése, mert egyszer mindenhol béke lesz aztán, de tök mindegy, a háborúk alatt is szeretnek, szülnek, válnak és újraszeretnek emberek – ez valahogy mindennél fontosabb. A kérdés az, ami tegnap felmerült bennem, hogy mikor jönnek már rá az oktatással foglalkozók, hogy amíg nem tanítanak az iskolákban kommunikációt, önismeretet, konfliktuskezelést, addig rengeteg lesz a válás, az öngyilkosság és úgy összességében az elégedetlen és boldogtalan ember? Nem sok kell. A fiam egy évig tanult egy remek tanártól tanulásmódszertant. Ennek a keretein belül tanulta a fentieket. Akkorát fogott rajta, ami aztán évek alatt kiérlelődött benne. A felhasznált technikák sikerre vitték, a pozitív élmények megerősítették a megoldásokba vetett hitét. Nyíltan és egyértelműen tud kommunikálni érzelmekről, a gondolatairól vagy a félelmeiről. Az elragadtatásomban amúgy benne van az is, hogy kicsit azért az autizmus spektrumon nem a nullán áll, szóval voltak bennem rémületek.

Hallgatom a barátnőim panaszait, és eszembe jut a többi barátnőm panasza, és mindegyikünknek, de tényleg mindegyik barátnőmnek, akár házas, akár nem, kapcsolatban él, barátai vannak, mindnek egy gondja van AZZAL AKIT SZERET: Mi a fasz van a férfiakkal?

[whyyareallnamestaken]

Éveken át építettem a falat magam köré, tulajdonképpen egész életemben ezt csináltam, erre ő fogta magát, ledöntötte a falakat és csak romokat hagyott maga után.

[the-bagira]

🥾 Cserkút - Babás szerkövek - Zsongor-kő - Pálos kolostor romok - Cserkút körtúra

[a-belso-suttog2]

A szerelem sokszor csal, mert nem hagy maga után csak romokat ...hurrikánszerűen tesz rendetlenséget a szìvedben...

[veddafenyt]

"A múltban élni nagy vétek...És miközben a régi sebeidet pátyolgatod elrohan az élet..TE pedig csak álltál és vártál.. Miközben annyi minden történhetett volna. Annyi de annyi minden! Magadba roskadva ültél a romokon amik egykoron egy egész kastélyt alkottak.. És Veled volt Ő is.. De jött egy nagy vihar és az egész vár összedőlt, ő pedig elment és Te nem építetted újra, és ott sem hagytad, vártad...Vártad a csodát hogy felépíti önmagát.De az élet nem így megy..Ha TE nem teszel érte akkor semmi nem fog történni. SEMMI ...

És ez életed egyik napról a másikra eltelik aztán majd csak azt veszed észre ,hogy eltelt egy egész élet a romokon ülve.🩶

[diogenesz2020portugal]

A legszomorúbb nap

Lisszabon történetében 1755 november elseje volt.

Az 1755-ös lisszaboni földrengés első rezdülését november 1-jén 9:30-kor észlelték. A pár perccel később érkező második, már annyira erős volt, hogy a keletkezett cunamival együtt a város legnagyobb részét romba döntötte.

Földrengés és szökőár pusztította el a királyi palotát, amely a Tejo folyó mellett állt a Terreiro do Paço terén. A palotával együtt elveszett a 70.000 kötetes királyi könyvtár, valamint több száz műalkotás, köztük Tiziano, Rubens és Correggio festményei. Eltűnt a királyi archívum a Vasco da Gama és más korai navigátorok felfedezéseinek részletes történelmi feljegyzéseivel együtt. A királyi család sértetlenül megmenekült a katasztrófától: I. József király és az udvar elhagyta a várost, miután napkeltekor szentmisén vettek részt, teljesítve a király egyik lánya kívánságát, hogy Lisszabontól távol töltsék az időt a nagy meleg miatt, Belém környékén voltak.

A Richter-skála szerinti 9,2-es földrengés nagyjából 3-6 percig tarthatott. Az épületek kártyavárként omlottak össze. Mivel Mindenszentek napja volt, rengetegen a templomokban lelték halálukat; mise közbe az emberek fejére hullottak a freskóval díszített, bibliai jeleneteket ábrázoló mennyezetek. A várost repedések szabdalták fel, amelyeknek szélessége elérte akár az öt métert is. A túlélők, akiknek sikerült előkaparni magukat a romok alól, levegőért kapkodtak a kavargó por által elsötétült égbolt alatt. A romok között a sokktól céltalanul őgyelgő vagy a téglakupacokon transzban üldögélő, reszkető, vérző, szürke mocsok lepte kísértetek azonban nem sokáig örülhettek, hamarosan egy újabb kataklizmával kellett szembenézniük.

Negyven perccel a halálos rezgéshullámok után szökőár csapott le a városra elpusztítván a kikötői dokkokat és a belvárost. Az apokalipszist okozó rengéseket követően rengeteg ember a szabad, nyitott tereken keresett menedéket.

Ilyen terület volt a kikötő környéke is, amelyet elsőként ért el a városra elementáris erővel rázúduló, több méter magas vízfal. Az óceán ugyan visszavonult, de helyébe egy másik őselem, a tűz lépett. A házakban felállított gyertyák ugyanis a rengések hatására eldőltek, a mise idejére a tűzön hagyott ebéd alól kiszabaduló lángok hatalmas pusztítást okoztak: a város száraz részeit lassan elborították a lángok. A tűz egy héten keresztül tombolt a városban.

Becslések szerint a földrengésben és annak utóhatásaiban mintegy 70.000-100.000 ember halt meg - a lisszaboni lakosság körülbelül egynegyede.

Mária Antónia osztrák főhercegnő, a későbbi Marie Antoinette francia királyné a monda szerint a földrengés napján született. A keresztszüleinek választott portugál királyi pár, I. József (1714–1777) és felesége, Bourbon Mária portugál királyné (1718–1781) a tragédia miatt nem tudott részt venni a Bécsben megtartott keresztelőn. Később sokan baljós előjelnek tartották mindezt. 

A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra. Sok szemtanú beszámolója jelent meg az újságokban. Heves vita alakult ki azon, hogy a földrengés természeti jelenség vagy isteni harag jele volt, Lisszabon ugyanis híres volt gazdagságáról és hírhedt inkvizíciójáról. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. A Candide megírására Voltaire-t olyan tragikus és sok emberáldozatot követelő események ösztönözték, mint a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés. Mindkettő esemény szerepel a könyvben, a főhős, Candide is megtapasztalja eme borzalmakat.

A földrengés után azonnal I. József király főminisztere, Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki már megrajzoltatta új várostervének körvonalait. Pombal első parancsa ez volt: "Temessék el a holtakat és adjanak enni az élőknek”. Fokozatosan újjáépítette a várost. A helyreállításban fontos szerepet vállalt a magyar származású hadmérnök, a pozsonyi születésű Carlos Mardel (Martell Károly).

[egy-lany-blogja]

Nők vagyunk. Tudunk álmodni, várni és vágyni, akár ezer életen át is egyért. Tudunk hallgatni, nyelni, tűrni, és ismét várni, mert nők vagyunk. Tudunk könnyes szemmel reggel kávét kavarni, bele hashajtót álmodni, majd megadóan belekortyolni, hogy neked jó legyen, hiszen nők vagyunk. Nők. Ezer teherrel a vállunkon, szeretve, de néha csupán tűrve, mert nők vagyunk. Szívünk tüskékkel tele, szemünkben a büszkeség tüze, mert nők vagyunk. Nők. A tűzhely felett állva, a családnak vacsorát kavarva, hajnalban a gyárban, majd az iskolában, otthon gyermekét csendben ölelő, téged éjjel szerető nők vagyunk. Erősek vagyunk. Gyengédek, ha engeded, de forgószél, ha bajt érez. Forgószél, ami eltarol mindent, mi az útjába áll, hogy a romok helyére ismét csodát álmodjon. Mert nők vagyunk. Angyalok vagy sárkányok, áldás vagy átok, hidd el, egyre megy. Erősek vagyunk. Mert nők vagyunk. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[amit-sose-mondtam-el]

azt mondta engedjem be, mutassam meg neki a szívemet és én megtettem, de csak romok voltak és őt ez sem zavarta, csak felvett egy darabkát és a helyére rakta és szerette, szerette minden egyes összetört porcikámat…

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (44)

Kettős lét

Huszonnégy év telt el, s semmi se jött úgy,

Ahogy álmodtam, ahogy vágytam réges-rég.

Múltam darabokra hullt, álmokból romok,

A tervek, melyek fényt hoztak, most sötétségbe vesznek még.

Lépéseim alatt repedeznek a kövek,

Az úton tövisek szúrják fájó lelkem.

Minden kanyarban újabb csalódás vár,

Minden emlék mögött valami elveszett, meg nem lelt rejtelem.

Olykor nézem magam a tükörben hosszan,

Szemeimben látom, amit nem tudok kitörölni.

Sikertelenség árnyéka húz le a mélybe,

Kétségek közt vergődöm, csendben, nem menekülhetek innen.

Gondolatok kavarognak, vajon elengedjem-e mind?

A múlt lánca, mi a mába fonódik, vajon letehetem?

De valami mindig visszahúz, s megállít,

Mintha a végzet játszana velem, nem enged szabadulni.

Mégis, mindezek után, minden éjszaka végén,

Mikor a sötétség elnyeln�� egész lelkemet,

Te ott vagy, és kezed fogva találok vissza,

Az élet, bár nem úgy alakult, ahogy hittem,

Veled megtaláltam, amit mindig is kerestem.

[glittering-under-the-glass]

“Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Szerb Antal - Utas és holdvilág

[medeaft]

The one who walks among the ruins (originally: A romok közt járó lény) 2024 Acrylic on paper

Who is this creature? What is it doing? Maybe it wonders even more about what you are doing: we can guess maybe it lives here, after all, wandering among these ruins; but what are you? Are you nice? Are you a friend?

This painting idea started with the mental image of the colour scheme; but I have been wanting to paint a swamp with ruins for a long time, so of course that was on my mind separately somewhere.

[csacskamacskamocska]

Tegnap ismét

lehetőségem volt rá, hogy elmondjam, úgy használnám fel a közpénz egy részét a médiában, hogy szociális ismeretterjesztő filmeket készítenék. Felkérnék egy-két közkedvelt vloggert, és tanítanék, tanítanék, tanítanék. Most pl arról, hogy mit csinálj, ha földrengés van. Nem számít, hogy nálunk ritkán van és nem fenyeget emberéleteket, de az embereket nyilván foglalkoztatja ez a dolog. Jó, persze hazudni nem kéne meg politizálni nem kéne benne, hanem ilyen BBC Shakespeare sorozat szerűen, ragaszkodni a valósághoz és minőségi színészekkel megjeleníteni. Elképesztő lenne, hogy alapvető tudások eljutnának a legegyszerűbb emberekhez is. napi 2x10 perces filmben. Lehet, hogy a gyakorikérdésekről kéne válogatni, és akkor Bébike Káposztásbasznádalsón végre tudná, hogy ha bedaueroltatja a haját, attól még a magzatának nem lesz göndör a haja. Jól van, nem kell kiröhögni engem, tudom, hogy ez csak olyan idealista képzelgés és a kormánynak nem célja az oktatás, és elképzelni sem tudják, hogy azt lehet szórakoztatóan és jól csinálni. Ők maguk sem néznek ilyesféle videókat. Sajna az élet minden kérdésére mindenkinek nem lehet időben választ adni és továbbra is lenne olyan, aki döbbenten áll az okmányirodában, hogy ahhoz, hogy új személyit kapjon a régi helyett, amit nem hozott magával, valahogy igazolnia kell, hogy ő kicsoda. És üvöltözne a pasijával, hogy az miért nem mondta. Aki azért nem mondta, mert ő sem gondolta.

Na, ez csak ilyen bolond nap ez a mai, tegnap rengeteget nevettem és egy kicsit becsíptem és ma későn keltem, most kávézok, süt a nap és szeretem ezt a gondtalanság érzést, mert a gondok meg fognak oldódni, de amúgy, ha ott haldokolnál a romok alatt, mit sajnálnál jobban, azt hogy nem mosogattál el vagy azt, hogy nem mentél el a barátaiddal egy jót beszélgetni?

[kampeszino]

Radnóti: Első ecloga

Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies;... Vergilius

  PÁSZTOR: Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ: Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már! PÁSZTOR: Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, - már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? KÖLTŐ: Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak. PÁSZTOR: Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt, s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan; asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa. Azt hiszem, ismerted Federícót,* elmenekült, mondd? KÖLTŐ: Nem menekült. Két éve megölték már Granadában. PÁSZTOR: Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? KÖLTŐ: Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. PÁSZTOR: Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla* se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? KÖLTŐ: Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.

[duvad]

Teljes értékű, BIOS szintű PC emulátor-t találtam!

itt vannak a romok hozzá, dos-t, windowst lehet alájuk telepíteni és 90%-ban minden megy rajtuk, még voodoo kártyát is tud emulálni.. elég sok nyűgöt meg lehet vele oldani..

VIDEO