#romok

[mergezoszavak]

a legszebb álmot az előzőek romjaiból emeltem

[csacskamacskamocska]

Ha elég sokszor mondják el,

hogy valakit nem lehet megmenteni, és ő maga nem is szeretné, akkor egy nap fel kell mászni a romokra és le kell ülni teázni. Levegőt venni, pihenni, és kimondani: itt csak romok vannak. Nem az én háborúm volt. Az én harcom a pincében zajlott. Hogy félelmünkben ne váljunk állatokká. Se farkasokká, se visító patkányokká.

Nade nem is ez a mai nap kérdése, mert egyszer mindenhol béke lesz aztán, de tök mindegy, a háborúk alatt is szeretnek, szülnek, válnak és újraszeretnek emberek – ez valahogy mindennél fontosabb. A kérdés az, ami tegnap felmerült bennem, hogy mikor jönnek már rá az oktatással foglalkozók, hogy amíg nem tanítanak az iskolákban kommunikációt, önismeretet, konfliktuskezelést, addig rengeteg lesz a válás, az öngyilkosság és úgy összességében az elégedetlen és boldogtalan ember? Nem sok kell. A fiam egy évig tanult egy remek tanártól tanulásmódszertant. Ennek a keretein belül tanulta a fentieket. Akkorát fogott rajta, ami aztán évek alatt kiérlelődött benne. A felhasznált technikák sikerre vitték, a pozitív élmények megerősítették a megoldásokba vetett hitét. Nyíltan és egyértelműen tud kommunikálni érzelmekről, a gondolatairól vagy a félelmeiről. Az elragadtatásomban amúgy benne van az is, hogy kicsit azért az autizmus spektrumon nem a nullán áll, szóval voltak bennem rémületek.

Hallgatom a barátnőim panaszait, és eszembe jut a többi barátnőm panasza, és mindegyikünknek, de tényleg mindegyik barátnőmnek, akár házas, akár nem, kapcsolatban él, barátai vannak, mindnek egy gondja van AZZAL AKIT SZERET: Mi a fasz van a férfiakkal?

[whyyareallnamestaken]

Éveken át építettem a falat magam köré, tulajdonképpen egész életemben ezt csináltam, erre ő fogta magát, ledöntötte a falakat és csak romokat hagyott maga után.

[the-bagira]

🥾 Cserkút - Babás szerkövek - Zsongor-kő - Pálos kolostor romok - Cserkút körtúra

[88alexandra88]

A szerelem sokszor csal, mert nem hagy maga után csak romokat ...hurrikánszerűen tesz rendetlenséget a szìvedben...

[frankyoungestein]

Tóta W. Árpád: Apu, vedd meg nekem a várost!

vélemény + Tóta W. Árpád

4 perc

2025.01.29. 08:00

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet. Vélemény Rákosdubajról.

Hetek óta szomorúan kotorászok a postaládában. Talán ma jön! – mondom reggelenként, de mindig csalódnom kell. A rákosrendezői konzultációt várom. Megkérdeztek már arról, hogy adócsökkentés legyen, vagy költsük migránsra, meg hogy szülhessenek-e a plüssök. Gondoltam, legalább a budapestiek véleményét csak kikérik, mielőtt tokkal-vonóval eladnak egy fél kerületet. Ön szerint épüljön Rákosrendezőn Tündérmeseország Seherezádé legszebb meséjéből, vagy maradjon füstölgő szeméttelep és bűzhödt televény?

De még ennyit sem kérdeznek. A pofázásügyi miniszter a főváros elővásárlási joga hallatán befogja a fülét, és visítani kezd, hogy úgyse hallom, úgyse! És mindig eggyel több de! Aztán jön az ápoló, elnézést kér, és közli a szakvéleményt, hogy Magyarországon az abudabi emír dönt arról, ki mit vehet meg.

Pedig a szuverenitásról volt kérdés nemrég, és úgy hallottam, senki se írta be, hogy ruházzuk át szentkoronástul Muhammad bin Zajedre.

Itt jelzem a szultánnak, hogy lassan autót kell cserélnem. Ha megengedi.

Kezdjük az elején. Rákosrendező harminc éve rohad, mégpedig állami tulajdonban. Az agyhalottak királynője kimehet a romok közé magyarázni, hogy Karácsony Gergely túrta ott szét a ganét, de mi most maradjunk az írástudók szintjén. Ezzel a területtel valamit már bőven ideje kezdeni. Budapestnek biztosan szüksége van új és olcsó lakásokra, elférne ott egy park, és még a gyorsvasút is kéznél lenne. Hogy még mi kell a városnak, azt elvileg az önkormányzat nevű szervezet hivatott eldönteni, ahogy a neve is utal erre. Szóval a tiszta deal úgy kezdődne, hogy az állam a telket a városnak adja el vagy át, Budapest vezetése pályáztatja meg a kivitelezést a maga szempontjai és elvárásai szerint, aztán vállalja érte a politikai felelősséget.

Nem ez történik, hanem a kormány leszállási engedélyt ad egy arab kolonizációs űrhajónak, átláthatatlan körülmények és feltételek közt.

Ők választottak táncpartnert, ragaszkodnak hozzá, és hallani sem akarnak semmilyen konzultációról vagy kompromisszumról. A migránsellenes harc csúcspontjaként Budapest közepén megcsinálnak egy arab kerületet, ahol a sejk szava a törvény. Szép munka!

És egészen gyanús, hogy mennyire akarják ezt a bizniszt. Gyakorlatilag a képregények álarcos tolvajának öltöztek be, zsákkal a hátukon.

Itt bizony lopni indulnak a fiúk. Már a hátuszonyukról felismerjük őket: Habony, Garancsi, jön az egész falka. Azt is meg merem tippelni, melyik bányából hoznák a követ. Ez megmagyarázza az erősen nyomott árat is; ismerjük ezt a vidám kilencvenes évekből. Minimálbér papíron, a többi zsebbe. Ja, ha innen fúj a szél, akkor mindjárt tiszta minden. Ezért kellett eleve egy diktatúrát bevonni. Ezért kell nekik szabad kezet adni, és ezért nem szempont, hogy mi lenne jó Budapestnek. Meg a szuverén magyaroknak.

Elindultak ők lopni már tizennégy éve. A bűnszervezet mostanra akkorára nőtt, hogy érdekei simán felülírják a közjót. Ezért nem épülhet például Diákváros, ezért nincs bérlakásprogram. Egyszerű megérteni. Ezek nem innovátorok, nem kreatív vállalkozók, hanem egysejtű ragadozók. A tökhülye táskahordó, amikor végre ellop ötvenmilliót, vesz belőle egy lakást és kiadja. A pártban körberöhögött suta hülyegyereknek is saját Airbnb-szállója van. Eddig terjed a horizontjuk.

Nekik nem érdekük a lakhatási válság enyhítése. A súlyosbítása az érdekük.

A megfelelő ügyfél tehát luxusapartmanokat épít, lehetőleg gazdag araboknak, és nem lakótelepet.

A felháborodás most jórészt akörül pezseg, hogy az arabok ocsmány épületeket fognak felhúzni. Belgrádban már bizonyították, hogy értenek a hányadékjellegű tornyokhoz. Ott ráadásul a panelek közé még odakentek egy gigantikus uborkát, és úgy nevezték el, hogy KULA. Pont úgy is néz ki. A városképvédelmi kifogások fókusza az, hogy ezek belógnak majd a Hősök tere látképébe, és akkor vége a világnak. Van is egy kreatív verseny a nyilvánosságban, hogy ki tud több és otrombább toronyházat rajzolni a királyszobrok mögé. Ám ezzel az érveléssel az a baj, hogy esztétikai bűnökre nem fogékony még a művelt közönség sem, a városok pedig eleve úgy alakultak ki, hogy egymást előbb-utóbb kitakarták az új épületek. Nyilván volt finnyogás, amikor valaki először épített emeletet, le is árnyékolta a gombaházak történelmi sziluettjét meg a totemoszlopot, de aztán valahogy mégis elterjedt.

Nem szépek a szocialista lakótelepek sem. Volt hozzájuk játszótér meg park, de a házak azért épültek, hogy legyen hol lakni annak is, akinek erre futja. Körülbelül akkor volt ez utoljára szempont. De ez elég ahhoz, hogy megbocsássuk a csúnyaságukat. Rákos-Dubajnál hasonló mentő körülmény nem látszik.

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet.

Sztálin beérte húsz méterrel. De ő sem állt sokáig.

[diogenesz2020portugal]

A legszomorúbb nap

Lisszabon történetében 1755 november elseje volt.

Az 1755-ös lisszaboni földrengés első rezdülését november 1-jén 9:30-kor észlelték. A pár perccel később érkező második, már annyira erős volt, hogy a keletkezett cunamival együtt a város legnagyobb részét romba döntötte.

Földrengés és szökőár pusztította el a királyi palotát, amely a Tejo folyó mellett állt a Terreiro do Paço terén. A palotával együtt elveszett a 70.000 kötetes királyi könyvtár, valamint több száz műalkotás, köztük Tiziano, Rubens és Correggio festményei. Eltűnt a királyi archívum a Vasco da Gama és más korai navigátorok felfedezéseinek részletes történelmi feljegyzéseivel együtt. A királyi család sértetlenül megmenekült a katasztrófától: I. József király és az udvar elhagyta a várost, miután napkeltekor szentmisén vettek részt, teljesítve a király egyik lánya kívánságát, hogy Lisszabontól távol töltsék az időt a nagy meleg miatt, Belém környékén voltak.

A Richter-skála szerinti 9,2-es földrengés nagyjából 3-6 percig tarthatott. Az épületek kártyavárként omlottak össze. Mivel Mindenszentek napja volt, rengetegen a templomokban lelték halálukat; mise közbe az emberek fejére hullottak a freskóval díszített, bibliai jeleneteket ábrázoló mennyezetek. A várost repedések szabdalták fel, amelyeknek szélessége elérte akár az öt métert is. A túlélők, akiknek sikerült előkaparni magukat a romok alól, levegőért kapkodtak a kavargó por által elsötétült égbolt alatt. A romok között a sokktól céltalanul őgyelgő vagy a téglakupacokon transzban üldögélő, reszkető, vérző, szürke mocsok lepte kísértetek azonban nem sokáig örülhettek, hamarosan egy újabb kataklizmával kellett szembenézniük.

Negyven perccel a halálos rezgéshullámok után szökőár csapott le a városra elpusztítván a kikötői dokkokat és a belvárost. Az apokalipszist okozó rengéseket követően rengeteg ember a szabad, nyitott tereken keresett menedéket.

Ilyen terület volt a kikötő környéke is, amelyet elsőként ért el a városra elementáris erővel rázúduló, több méter magas vízfal. Az óceán ugyan visszavonult, de helyébe egy másik őselem, a tűz lépett. A házakban felállított gyertyák ugyanis a rengések hatására eldőltek, a mise idejére a tűzön hagyott ebéd alól kiszabaduló lángok hatalmas pusztítást okoztak: a város száraz részeit lassan elborították a lángok. A tűz egy héten keresztül tombolt a városban.

Becslések szerint a földrengésben és annak utóhatásaiban mintegy 70.000-100.000 ember halt meg - a lisszaboni lakosság körülbelül egynegyede.

Mária Antónia osztrák főhercegnő, a későbbi Marie Antoinette francia királyné a monda szerint a földrengés napján született. A keresztszüleinek választott portugál királyi pár, I. József (1714–1777) és felesége, Bourbon Mária portugál királyné (1718–1781) a tragédia miatt nem tudott részt venni a Bécsben megtartott keresztelőn. Később sokan baljós előjelnek tartották mindezt. 

A földrengés nagy hatással volt az európai gondolkodásra. Sok szemtanú beszámolója jelent meg az újságokban. Heves vita alakult ki azon, hogy a földrengés természeti jelenség vagy isteni harag jele volt, Lisszabon ugyanis híres volt gazdagságáról és hírhedt inkvizíciójáról. Neves irodalmi személyek vitatták írásaikban az eseményt. A Candide megírására Voltaire-t olyan tragikus és sok emberáldozatot követelő események ösztönözték, mint a hétéves háború és az 1755-ös lisszaboni földrengés. Mindkettő esemény szerepel a könyvben, a főhős, Candide is megtapasztalja eme borzalmakat.

A földrengés után azonnal I. József király főminisztere, Sebastião José de Carvalho e Melo, a későbbi Pombal márki már megrajzoltatta új várostervének körvonalait. Pombal első parancsa ez volt: "Temessék el a holtakat és adjanak enni az élőknek”. Fokozatosan újjáépítette a várost. A helyreállításban fontos szerepet vállalt a magyar származású hadmérnök, a pozsonyi születésű Carlos Mardel (Martell Károly).

[egy-lany-blogja]

Nők vagyunk. Tudunk álmodni, várni és vágyni, akár ezer életen át is egyért. Tudunk hallgatni, nyelni, tűrni, és ismét várni, mert nők vagyunk. Tudunk könnyes szemmel reggel kávét kavarni, bele hashajtót álmodni, majd megadóan belekortyolni, hogy neked jó legyen, hiszen nők vagyunk. Nők. Ezer teherrel a vállunkon, szeretve, de néha csupán tűrve, mert nők vagyunk. Szívünk tüskékkel tele, szemünkben a büszkeség tüze, mert nők vagyunk. Nők. A tűzhely felett állva, a családnak vacsorát kavarva, hajnalban a gyárban, majd az iskolában, otthon gyermekét csendben ölelő, téged éjjel szerető nők vagyunk. Erősek vagyunk. Gyengédek, ha engeded, de forgószél, ha bajt érez. Forgószél, ami eltarol mindent, mi az útjába áll, hogy a romok helyére ismét csodát álmodjon. Mert nők vagyunk. Angyalok vagy sárkányok, áldás vagy átok, hidd el, egyre megy. Erősek vagyunk. Mert nők vagyunk. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[amit-sose-mondtam-el]

azt mondta engedjem be, mutassam meg neki a szívemet és én megtettem, de csak romok voltak és őt ez sem zavarta, csak felvett egy darabkát és a helyére rakta és szerette, szerette minden egyes összetört porcikámat…

[glittering-under-the-glass]

“Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”

Szerb Antal - Utas és holdvilág

[hicapacity]

Azért gyűlölködik Orbán nagy nyilvánosság előtt a komplett ellenzék ellen, és azért uszít pont úgy, mint ‘39-ben H. Adolf a zsidók ellen, mert így erről beszélünk, és nem az elviselhetetlen Európa rekorder inflációról.

Maga alá tojt a tényektől, és hogy ne őrá irányuljon a megvetés, inkább olyan feszültséget gerjeszt, ami őróla leveszi a fókuszt.

Uszít a multik ellen, uszít az üzlethálózatok ellen, uszít a sajtó ellen, gyűlölködik az ellenzék ellen, és Magyar Péter ellen.

Bárki ellen kész aljas szólamokkal kiállni, csak hogy ne őróla legyen szó. Bárkire és mindenkire áttolja a felelősséget, csak hogy ő mentesüljön a tehertől. Túl nagy a baj ahhoz, hogy képes legyen felelősséget vállalni.

Ebben a helyzetben akár az oroszokat is behívná, csak hogy ő megszabaduljon a nyomástól, ami rá nehezedik.

Így nem kell a problémákkal törődnie, és lophat tovább kedvére.

Nagyobb bajt szeretne okozni, hogy az infláció és a gazdasági problémák csak a kisebbik gond legyen.

Mivel a gazdasági problémák elhatalmasodása megállíthatatlan, kell egy komolyabb gondot teremteni.

Ezt a célt sikerül elérni.

Azért nem lesz kormányváltás jövőre, mert kirobbant egy krízist, és ellavírozik a romok között.

Egyszerű módszer, de működni fog.

Láttunk már ilyet.

Akik ismerik a történelmet, ők értik, hogy mire megy ki ez az egész.

Ezesetben SEM szabad lebecsülni a hülyeség hatalmát.

Március 15. ‘25.

Szia!

��RaDJoN a TiSZa!

Orbán beszédéről

röviden:

Közösség elleni uszítás Btk. 332.

332. § Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet ellen,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy

c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen - különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel - erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[staruponwine]

~ Már én se tudom miért, de az érzés lappangva még bennem él, és az élénk emlékképek olykor felbukkannak egy kis kínzó gyötrelemért.

/ ne menj

a romok közé... /

[napikettoposts]

Ma Kowáksz Yulbrynner az arcán hatalmas vigyorral lépett be a Négycsöcsű ajtaján. - Sziasztok lányok, fiúk… és Trafikos! - köszöntött minket és így szólt Jócsajhoz, aki a pult mögött sertepertélt - Ma mindenki az én vendégem! Jócsaj kérdőn ránézett, Kowáksz elővett egy köteg húszezrest és lecsapta elé a pultra.

Közben elmondanék pár szót, hogy megvilág��tsam a dolgokat: Kowáksz és két társa a 70-es években kezdő szakmunkásként valamelyik élgyárban - ha jól emlékszem a Rátóti Gőz- és Léghajógyárban - kezdték a szakmát 800 forintos havi fizetésért. Az egyik játszadozásuk közben valamilyen gépet tönkretettek aminek a milliós értéke nem is volt olyan vészes, de a Rátóti Gőz- és Léghajógyár féléves dollárbevétele úszott el a hülyeségük folytán. A fegyelmi tárgyalás végeztével közölték velük, hogy 100 évet kell aláírniuk a cégnél fél fizetésért, vagy ha nem, akkor aki nem írja alá, annak nem is tudom, hány millió forint kártérítést kell fizetnie. Kowáksz és egyik társa nem maradt a cégnél, csak a harmadikuk, aki még most is fél fizetésért dolgozna, ha a Rátóti Gőz- és Léghajógyár tönkre nem ment volna és ki nem rúgtak volna mindenkit. de őt ugye nem rúghatták ki, ezért ő - mármint a harmadikuk - a mai napig ott söprögeti az udvart a romok között. Kowáksz és a másik, aki nem írta alá, elmentek hullamosónak. Ugyan a kártérítést a 80-as évek kezdetére kifizették, de a napi 1-2 lityi pálinkát nem birta másikójuk szervezete sem, mára már csak Kowáksz maradt életben, de ő is 65 helyett 125-nek néz ki. Már a napi egy lityi páleszt se nagyon bírja… Szóval ott tartottunk, hogy Kowáksz ledobta a köteg lovettát a pultra, Jócsaj besöpörte a fiókba és kiosztotta a népnek a piát. Mondjuk nem volt sok munkája, mert csak a mi négyünk (Mándoki, Pacal, Trafikos, meg én) társasága volt, a négy csöcshöz tartozó Jócsaj és Csókszáj, valamint Sopánka és Kowáksz. Nem is vártak senki mást, hiszen hivatalosan ma szünnap van. - Mond csak te Kowáksz! - szólítom meg a gavallért, miután lenyeltem egy korty teát, leöblítettem a szokásos Guinness-szel és rágyújtottam - Nem mintha érdekelne, de mi ez a rengeteg pénz? Rájöttek a Hajógyárban, hogy nem ti tettétek tönkre a gépezetet és visszafizették a kártérítést? - Á dehogy! Tudjátok, hogy az én munkám jól fizet… Bár vannak mellékhatásai - célzott arra, hogy mihelyst belépett az ajtón, mindenki orrára felkerült a csipesz - Tegnap behoztak egy pasast, s aláírtam a szállítólevelet, meg az átvételit, belüktem a hűtő ajtaját, befutott egy egy jól karbantartott, nagymellű 50-es is. Alig tudtam eltenni az üveget, még jó hogy a nyitott ajtón keresztül előbb láttam meg a lépcsőn lefelé jövet a lábait... Kérdezem a szöszit, hogy ebben a gyönyörű fekete öltönyben akarja eltemetni? Azt mondja a csaj, hogy mindig is úgy gondolta, hogy a megboldogult kékben nézett ki a legjobban, és kék öltönyben szeretné. Hogy nyomatékosítsa a kérését, a kivett a táskájából egy köteg húszezrest és sírva a kezembe nyomta a felét majd elment. Mielőtt nekiálltam volna, kivettem a szekrényből még egy üveg cserkót, lecsorgatom a felét a torkomon… Hát amig levegőt veszek, már hozzák is a következő delikvenst kék öltönyben. Őt is egy faros-bögyös csajszi kíséri. Mondom a csajszinak, hogy szerintem sokkal jobban nézne ki a pasi feketében. Igazat ad nekem, zokogva bólogat és elővesz a ridikülből egy köteg húszezrest, és átadja egy részét. akkor újra elővettem a cserkót, lenyeltem a maradékot… Ma reggel jön az első csaj, megnézi a férjét, gyönyörűen fest a kék öltönyben. Szó nélkül átnyújtja a húszezres köteg maradékát. Egy óra múlva jön a második, megnézi a férjét, mintha a pasira szabták volna a fekete öltönyt. Pityeregve átadja ő is a köteg maradékát. - Értem én; megcserélted a ruháikat! - tamáskodott Trafikos hitetlenkedve - De mikor volt időd átöltöztetni mindkét pasast? egész éjjel itt ittál, most meg dél sincs… - Mert nem gondolkodsz! - legyintett Kowáksz - Nem a ruháikat cseréltem meg, csak a fejüket!

[darkcat2024]

Most lassú lángon ég a szívem.

Bennem, ostrom van

Hol a béke, és az öröm

A fèny, a végtelen szeretet

Ott egy igazi tűzhányó robbant.

Néha bent reked a levegő

Nem akarom hogy lásd.

Ki vagyok, voltam, leszek

Az egészen más.

Bennem kastély, tengerek

Varázs erdők, tündérek

Ostrom alá hajtott emberek

Ágyúval pusztított fenyvesek

Most váll minden töröttê

Nem harcoltam ellene

Nézem a pusztulást.

Törött téglák, romok

Építeni kellene,

de mit lenne érdemes?

- Karhut Vanessza♥️

[arnyakkozottelek]

A könyv, amit sosem fogok kiadni. (44)

Kettős lét

Huszonnégy év telt el, s semmi se jött úgy,

Ahogy álmodtam, ahogy vágytam réges-rég.

Múltam darabokra hullt, álmokból romok,

A tervek, melyek fényt hoztak, most sötétségbe vesznek még.

Lépéseim alatt repedeznek a kövek,

Az úton tövisek szúrják fájó lelkem.

Minden kanyarban újabb csalódás vár,

Minden emlék mögött valami elveszett, meg nem lelt rejtelem.

Olykor nézem magam a tükörben hosszan,

Szemeimben látom, amit nem tudok kitörölni.

Sikertelenség árnyéka húz le a mélybe,

Kétségek közt vergődöm, csendben, nem menekülhetek innen.

Gondolatok kavarognak, vajon elengedjem-e mind?

A múlt lánca, mi a mába fonódik, vajon letehetem?

De valami mindig visszahúz, s megállít,

Mintha a végzet játszana velem, nem enged szabadulni.

Mégis, mindezek után, minden éjszaka végén,

Mikor a sötétség elnyelné egész lelkemet,

Te ott vagy, és kezed fogva találok vissza,

Az élet, bár nem úgy alakult, ahogy hittem,

Veled megtaláltam, amit mindig is kerestem.