the-bagira

[the-bagira]

"Tudom hogy vége, de az emléked él, az illatod tőlem messze viszi a szél! Ez a lélek még mindig remél hiányzol, itt az utolsó levél!

A sok szép emlék, egyszerűen nem ereszt el tőled, pedig, tudom a lelkem mélyén, ennyi elég volt belőled! Elég volt a csalódásból, miken keresztül mentem, miért hagytál egyedül? Én mi rosszat tettem?"

[the-bagira]

"Egy emlék maradsz, a naplómban egy fejezet, örökre itt leszel a szívben ami szeretett! Nehéz életben maradni a másik fél nélkül, de miért a vétlen szenved végül?

Nincs visszaút, tovább kell lépnem! Meg kell tanulnom nélküled élnem! Nincs visszaút, rólad szól ez a dal, ha elmúlik a rossz, eláll a vihar!"

[the-bagira]

[the-bagira]

Önpusztító emberek

"Először is, mivel érzelmeit szavak helyett inkább tettekkel fejezi ki, az ilyen férfi alig reagál a szóbeli kommunikációra. Másodszor, mivel a tettei eredendően nemcsak önmagára hanem másokra nézve is pusztítóak, vele akar-e maradni egyáltalán? Kúlturánkban bevett szokás, hogy magára hagyják az önpusztító férfit, és sokan ezt meg is teszik. Csakhogy nem mindig könnyű, ugye? A terapeuta például nem hagyhatja magára a pácienst azért, mert az nem akar jobban lenni. És kihajíthatja otthonról egy szülő drogfüggő, alkoholista fiát? Helyes vagy könnyű egy szerető feleségnek húszévi házasság után elhagynia a férjét, mert szenvedélyes játékos lett belőle? Kidobja-e a harmincas, egyedülálló nő egyébként jó és ígéretes kapcsolatát az ablakon, ha rájön, hogy a barátja sokat iszik?"

Alon Gratch: Ha a férfi beszélni tudna...

[the-bagira]

[the-bagira]

és már ez se fog rámrohadni

[the-bagira]

Tojásleves

kevés olaj vagy zsír

2 evőkanál liszt

1 kiskanál pirospaprika

5 dl víz

1 kiskanál só

2-3 kiskanál ecet

1 db tojás

1. Egy közepes méretű edénybe annyi olajt vagy zsírt öntünk, hogy ellepje az edény alját. 2. 2 fakanálnyi lisztet teszünk bele, maradjon kicsit folyós a keverék. Hagyjuk pirulni, krémszínű lesz. 3. Belekeverünk 1 kiskanálnyi pirospaprikát. 4. Ráengedünk kb. 5 dl vizet. 5. Beleteszünk 1 kiskanálnyi sót. 6. Beleteszünk 2-3 kiskanálnyi ecetet. 7. Felverünk egy tojást, majd mikor forr a leves, folyamatos kevergetés mellett beleengedjük a tojást. Takarékra vesszük, mert futhat. Kicsit még a tűzön hagyjuk, kb. fél percig, majd levesszük.

[the-bagira]

Dear Ex,

"Ha most ott állnál előttem, nem kiabálnék, nem kérnék számon, nem követelnék semmit, csak annyit kérdeznék: hogy vagy? Nem udvariasságból, hanem mert tényleg érdekelne, mert valahol még mindig bennem maradt az a rész, ami szeretett. Nem múlt el csak attól, hogy vége lett.

Azt remélném, hogy azt mondod: nem vagyok jól. Hiányzol. Elcsesztem. Tudom, hogy megbántottalak, hogy önző voltam, hogy magamat sajnáltattam. Hogy nem figyeltem rád. Hogy minden rólam szólt, miközben te próbáltál tartani engem, én még azt sem vettem észre, mennyire egyedül hagytalak.

De ha ezt tényleg kimondanád, valószínűleg csak sírnék. Nem biztos, hogy elhinném, mert amit mondtál, az sosem tartott sokáig. Az ígéretek ideig-óráig éltek, aztán eltűntek, mint minden, ami nem volt valódi. A változás mindig csak hangzott, de soha nem történt meg. Mélyen tudom, hogy valószínűleg nem is fog.

A legrosszabb az, hogy én tényleg hittem benne. Hittem abban, hogy gyógyulni akarsz. Hogy változni fogsz. Hogy egyszer majd visszanézel, és azt mondod: kár, hogy elveszítettelek.

Amikor megláttam a régi képet — amit én csináltam rólad —, valami összeszorult bennem. Mert emlékszem arra a napra. Emlékszem, milyen volt akkor még hinni. És talán most is ez fáj a legjobban: hogy akkor is hittem. Hogy most is hiányzol, és hogy még mindig nem tudtam teljesen elengedni azt, amit veled elveszítettem.

Mindent elmondtunk egymásnak, amit lehetett. Nem maradt már kérdés, csak az, hogy amit én adtam, az valaha is fontos volt-e. Hogy sajnálod-e. Hogy gondolsz-e még rám. És ha gondolsz is, már nem számít.

Most már csak azt tanulom, hogy ne akarjam tovább bizonygatni a saját szeretetem értékét olyasvalakinek, aki soha nem tudta megtartani azt."

[the-bagira]

Tegnap kikértem a ChatGPT véleményét, hogy a hangulatomhoz milyen magyar szinkronos, szerelmesebb filmet ajánl. A listában szerepelt többek között egy film, ami arról szól, hogy egy férfi beleszeret egy mesterséges intelligenciába. Már csak az hiányzott, hogy a végén megkérdezze: "Ugye érted, miért ajánlottam pont ezt?" Viszont 2 perc alatt sikerült olyan filmet találnom, ami úgyahogy még a tetszésmet is elnyerte.

[the-bagira]

Agy, test, lélek

Tartalmas egy nap volt. Reggel fél 7-kor keltem, szerencsére viszonylag jól aludtam, ahhoz képest, hogy korán keltem. A délelőttöt suliban töltöttem, bár a végén már elkalandoztak a gondolataim.

Suli után - a múltkori alkalomhoz hasonlóan - ebédeltem az Árkádban, csak most Mekit. A múltkori alkalomhoz eltérően pedig nem sikerült helyet vadásznom, szóval állva habzsoltam a sajtburegeremet a sült krumplival. Az új Mix menünek hála, ital helyett epres shaket választottam. Ilyenkor szoktam tervezgetni, hogy miként állok neki a túrámnak, persze Misinára és Mecsekszentkútra is óránként megy busz.

A lényeg a lényeg, hogy megettem a kis ebédemet, shake-emmel elsétáltam pár megállót, és az ÖSSZES szóba jövő járat pont akkor ment el. Itt egy kicsit elkeseredtem. Kicsit nagyon. Végül fél órát vártam egy "normális" járatra, amivel feljutottam egy picit a hegyre, felmentem a parkba, ami exemmel egyik kis kedvenc helyünk volt.

Sok emlék futott át az agyamon, meg nagyon sok gondolat. Közben elkezdtem inni a kis hell kávémat, élveztem a napsütést. Egyszercsak a padunkon ülve meghallotam egy hangoskodó csövit (vagy legalábbis nem volt túl bíztató megjelenésű a fazon), mivel egyes egyedül voltam, amerre csak a szem ellátott, egyből elspuriztam. Persze egyenesen fel a hegyre, két lépésenként köptem ki a tüdőmet, mire felértem az utcán. Utamat egészen a Mandulásig folytattam, ott leültem a következő padra. Mivel Anyukámék hívtak Szigetvárra éjszakai fürdésre 7-től, szerettem volna fél 5-re hazaérni, így a Mandulástól busszal utaztam vissza a városba. A buszmegállóban egy pár megkérdezte, hogy ha a vasútállomásra szeretnének menni, akkor jó helyen állnak-e. Válaszoltam nekik, hogy remélem igen, mert én is oda megyek. Utamat hazafelé vettem, itthon pedig megpihentem kicsit, ittam egy kávét, és elkészülődtem a fürdésre.

Az éjszakai fürdés nagyon jó és hangulatos volt. A hegyi menettől éreztem a fáradt kis lábaimat és mennyei érzés volt belesétálni a medencébe és konkrétan ellazulni. Szerencsére nem voltak sokan. A fürdőzés közepette meg is vacsoráztunk a büfében. Utána még egy kis szaunázásra is volt lehetőségem. Egyedül ülve a szaunában, ahol 2 éve az exem ült velem szemben, szintén felidéződtek bennem az emlékek. Próbálom feldolgozni a gyászt és közben erős lenni. Még áztattuk magunkat, aztán lassan eljött az idő az öltözésre. A hazaúton már nagyon álmos voltam.

Ez egy annyira jó kis tartalmas nap volt: reggel adtam az AGYNAK, délután a TESTNEK, este pedig a LÉLEKNEK.

[the-bagira]

Rákóczi-túrós pohárkrém

15 dkg zabkeksz

35 dkg tehéntúró

0.5 kávéskanál vanília aroma

25 dkg mascarpone

10 dkg porcukor

15 dkg lekvár

A zabkekszet összetörjük, vagy aprítóban ledaráljuk. A túrót, a mascarponét, vaníliát és a porcukrot alaposan kikeverjük. Előveszünk négy poharat, szórunk az aljára kekszmorzsát, teszünk rá a túrókrémből, majd kanalazunk rá a lekvárból. Ismét morzsa, túrókrém, a tetejére pár pötty lekvár és morzsa jöhet. Ha kész, azonnal tálalhatjuk, de hűtőbe is tehetjük.

Megjegyzés: Régebbi posztban csináltam a hagyományos verziót, itt csokis zabkekszet használtam áfonyalekvárral.

[the-bagira]

"Az a tény, hogy szeretted, és ez az érzés nem múlt el attól, hogy vége lett. Néha a túllépés nem azért nehéz, mert maradtak kérdések, hanem mert amit elveszítettél, az valóban értékes volt."

[the-bagira]

[the-bagira]

[the-bagira]

⛰️ Kopasz-hegyi kilátó (Villányi-hegység)

[the-bagira]

[the-bagira]

🍿 Nem tudom miért vettem ilyet, ha nem számítottam jóra, de egyébként egész jó. Az ára meg nem volt kint, és olcsóbb volt mint a többi, úgyhogy visszatértem még párszor. Muhaha.