#hegység

[benbehu]

Nekézseny, Borsod, Hungary

[the-bagira]

⛰️ mini feltöltődés és boldogsághormon utánpótlás

[lebernyeg]

Bp-Szentendre-Visegrád-Szob-1.

Pap-rét és környéke, utolsó szép nap 2023.10.14

[dedibelyegei]

Egy ízig-vérig amerikai bélyeggel megyünk tovább, amit elég keményvonalasan megpecsételtek, meg hát a jobb széle is csorba kissé, de szerintem ez ennek a mintának simán jól is áll. Ez egy önálló bélyeg, nem tagja semmilyen sorozatnak, és Charles M. Russell az egyik leghíresebb vadnyugati festő 'Jerked down' (Lerántva? talán...) című 1907-es alkotását ábrázolja. A mű az alkotóról elnevezett múzeumkomplexumban található a montanai Great Fallsban, ahol több mint 2000 (!) művét őrzik. A bélyeg drága édesanyámmal egyidős, '64-es, jövőre lesz 60 éves. Ennek ellenére tök értéktelen, mivel nyomtak belőle egy laza 128 millió darabot, így még egy postatisztát is száz forintért lehet szerezni.

Kicsit mesélek itt még azért Charles Marion* Russelről, mivel szerintem nekünk európaiaknak jórészt nem mond semmit, az USA-ban meg talán nincs ember aki nem hall róla minimum az iskolában. Ja igen, egy kis easter egg, van egy férfi filmhős karakter, méghozzá elég kemény, akinek szintén Marion a középső neve, na ki tudja? Lent majd el lehet olvasni a megfejtést.

Szóval emberünk 1864-ben született a missouri Saint Louisban, ebből ki is található, amúgy, hogy bár nincs expliciten rajta, de ez egy 100 éves emlékbélyeg a művész tiszteletére. Már gyerekkorában is rajzolgatott, illetve imádta a történeteket a vadnyugatról, cowboyokról, illetve az őslakos indiánokról. 16 évesen hagyja el otthonát, és fejezi be az iskolát, hogy elmenjen egy montanai birkafarmra dolgozni. Ezt elhagyta mert megismerkedett egy Jake Hoover nevű vadásszal, és neki dolgozott inkább. Jakel életreszóló barátságot kötöttek, és bár 1882-ben még visszatért egy rövidke családlátogatásra Missuriba, utána már örökre Montanában élt és dolgozott.

Vicces történet, ahogy hivatásszerű festővé vált: Montanába való visszatérése után cowboyként dolgozott, és eközben szabadidős tevékenységként készített képeket vízfestékkel a tájról, állatokról. Az 1886-87-es tél különösen kemény volt még montanai viszonylatban is, ezt gondosan dokumentálta képekkel. A ranch tulajdonosa ahol akihez tartoztak a marhák, helyzetjelentést kért levélben, hogy miként viseli a csorda az ítéletidőt. Válaszként Russel egy képeslap méretű festményt küldött, melyen egy megviselt marha látható a télben, farkasokkal körülvéve. A tulajnak annyira tetszett a szemléletes és frappáns válasz, hogy megmutatta barátainak és üzlettársainak, az egyikük pedig kiállította a képet a kirakatában. Innetől Russel elkezdett megrendeléseket kapni, képek készítésére. A kis kép címe egyébként Waiting for a Chinook címe lett, mivel ezt pingálta rá megjegyzésnek, és később már sikeres festőként elkészítette nagyobb és részletesebb verzióját, mely egyik legismertebb alkotása lett. A chinook egyébként egy széljárás, mely délnyugatról elhozza a melegebb levegőt a Sziklás-hegység keleti oldalára, hát erre várt már ember és állat a rettenet hidegben.

1888-ban Russel egy ideig egy indiántörzzsel élt együtt, ekkor mélyült el igazán az őslakos kultúrában, szokásokban, motívumokban mely nagy hatással lett későbbi témáira és civil tevékenységeire is. Végül 1892-ben telepedett le Great Fallsban ekkor már végképp kizárólag a festésnek szentelve idejét, és biztosítva ebből megélhetését. 1896-ban megházasodik, egy 18 éves ottani lányt vesz feleségül, őmaga 32 éves ekkor. Russel bár helyben ekkor már elismert ember, Nancy segít neki hogy fokozatosan Amerika-szerte, mitöbb idővel nemzetközileg ismert művésszé váljon. Kiállításai nyílnak az USA-ban de még Londonban is. A '10-es években nemzeti parkok és rezervátumok feltérképezési munkáiban is segédkezik, illetve részletes, és mélyreható képeit a későbbi westernfilmek hiteles ábrázolásához is felhasználják. Indiánokkal való jó kapcsolatát ismert emberként sem felejti el, és komolyan lobbizik a föld nélkül maradt Chippewa törzs számára egy rezervátumért Montanában. Ez eredményre is vezet, és 1916-ban a Kongresszus nagyban az ő hatására létrehozza a Rocky Boy Rezervátumot. Sok korabeli művésszel, festővel, színésszel és filmessel ápol baráti kapcsolatot. 1926-os halálakor, a temetése napján iskolaszüneti napot rendelnek el Great Fallsban, hogy mindenki résztvehessen a temetési meneten. A koporsót egy üveghintón húzta négy fekete ló át a városon a temetőig.

Élete során több mint 4.000 művet alkotott, a festmények mellett szobrászkodott is, főleg bronzzal. Több mint 2.000 művet a róla elnevezett múzeum őriz Great Fallsban, melynek egyébként része a ház is ahol élt és dolgozott jórészt. Piacra kerülő művei rendkívül értékesek, rekorder Piegans című festménye, mely 2005-ben 5,6 milló dollárért kelt el egy aukción, de több festménye a milliós tartományokban mozog. Bronzszobrai is igen értékesek, több 100 ezer dollár sem ritka értük, és még a kisebb ceruzavázlatai is 25.000 $ körül cserélnek gazdát.

Számtalan dolgot neveznek el róla a XX.században, iskolákat, díjakat, szervezeteket, mitöbb a második világháborúban még hadihajót is.

Néhány fontosabb képet iderakok azért, tényleg szépek egyébként:

Buffalo Hunt (1899)

In without knocking (1909)

The Herd Quitter (1896)

Cree Indian (1896)

Lewis and Clark on the Lower Columbia (1905)

Russel great falls-i háza

És önmaga (1907)

*MARION COBRETTI, azaz Kobra a Kobra című filmből, Sylvester Stallone felejthetetlen alakításában, ÉS forgatókönyvéből!

[fouldchildtiger]

Keleten fölkelt hirtelen egy ország,

a széles Duna, a puszta, a hegység

visszhangozták az ifjúság szavát,

a pompásét, mely nem félt a haláltól.

Keleten fölkelt hirtelen egy ország,

s a rabok széttörték láncaikat,

szimbólumát a zsarnok hatalomnak -

s új barázdákat kezdtek szántani...

Tanúiként a rettentő nyomornak

halálraszántan jöttek odúikból

ölő a fölkelők seregei:

S csattogott, mint tenger fölött a szél,

békés Hungária, hallatta hangját,

fegyverre most, Petőfi büszke népe,

munkások, katonák, egyetemisták,

diákok, föl mind és segítsetek!

Előre! Reszket már a vörös cárság!

Hurrá! A félelem árnyéka nélkül

veti magát a sáncokra a gyermek,

a hősi tettért vérével fizetve.

Hurrá! A bájos lányka, nem törődve

fiatal életével, mint a fecske

röppen föl már a harci barikádra.

Hurrá! írók, diákok mindahányan,

kik viszitek a forradalmi zászlót!

Ave Hungária! A harci lárma

Határaid fölött messzire szárnyalt,

Szívébe mondhatatlan millióknak,

Akik ma poklukban fuldokolnak,

Föltámadásukat tőled remélve.

A földön ország így még föl nem dúlta

Szívét a népeknek és nemzeteknek,

Új reménység jött itt, új gondolat:

hogy mindenkinek hozza, megmutassa,

miként szűnhet meg a gyűlölet mérge,

s mint győzhet a szeretet a szívekben,

a megértés miként fonhat át minket,

s hogy zenghet föl a Szabadság harangja.

Ave Hungária! Földühödt zsarnok

ágyútűzébe fulladt kiáltásod.

Nyugat hallgatott félig süketen csak,

s utolsó végsikolyod belefulladt

a földübörgő tankok dörejébe.

Ave Hungária!

Éneked még ma is itt cseng fülemben

a messzeségben tompán zúg a puszta

s halottaid már békében pihennek …

De föltámadásod napja eljön!

A vörös körtánc nem tarthat örökké.

Zászlaját büszkén bontja ifjúságunk,

barát baráttal áll a barikádra,

s az emberiség mélyen meghajlik előtted.

GLORIA VICTIS 1956

© Copyright Mikes International 2001-2006, Nemzetőr 1966-2006 - 163 -

JUGOSZLÁVIA — JUGOSLAVIJA (Yugoslavia)

MIĆO VLAHOVIĆ

1956 Hungarian revolution

[csajokamotoron]

Két évvel ezelőtt a világ legboldogabb embere voltam, amikor megkaptam a jogosítványomat és az első motoromat, egy 250-es Yamaha Drag Start. Sok-sok gyakorlás és tanulóút után bekövetkezett az, amitől minden család fél: nagyobb motorra áhítoztam. Úgy éreztem: van még bennem sebesség, erő és hosszabb út is. Hihetetlenül hangzik, de májusban egyik pillanatról a másikra valóra vált az álmom. A Honda CB500-as motorom új családtagként érkezett hozzánk, és az első pillanattól tudtam, hogy a közös életünk csodálatos lesz. Nem tartom magam ösztönös motorosnak, de annál inkább alázatosnak és szorgalmasnak. Kicsit későn kapcsolódtam be ebbe a világba, így a kanyarodási technikákat egy hosszabb út előtt mindig átgondolom. Mikor és hogyan csökkentsem a sebességet, hogyan használjam ki a motorféket, hogyan szokjak le a kuplung indokolatlan behúzásáról, hogyan fogjam ezt a motort a combommal, és hogy ne legyen görcsös a kezem vezetés közben? Ha már görcsös mit csináljak? Lesz-e időpontom a gyógymasszőrhöz, ha szükséges? A gondolati hangolódás mindig meghozza a gyümölcsét. Amikor a céljainkra fókuszálunk, és minden gondolatunkat áthatja a vágyott irány, a világ mintha magától kezdene el összeállni körülöttünk. Az előkészület, a hit és a türelem együttesen teremti meg azt a pillanatot, amikor az álmaink kézzelfogható valósággá válnak. Erdélyi motoros túrák Június elején Erdélybe mentünk az első hosszabb, bemelegítő utunkra. Nagyon izgultam, hiszen alig ismertük még egymást a Hondával. Teljesen fölösleges volt, mert rendkívül magabiztosnak éreztem magam menet közben. Rengeteget tanultam (és tanulok folyamatosan) a férjemtől, aki jó tanácsaival segített a hegyes vidék meghódításában, így a kanyarok, a visszafordítók kellemesen ringattak és hullámoztattak. Még ebben a hónapban újra elmentünk csavarogni. Most utánfutóval vittük ki a gépeket Erdélybe, hogy több energiánk maradjon az ottani lankás utak kiélvezésében. Románia tőlünk nincs messzire, de az időnk szűkös volt, így mindenféleképpen megérte autóval elindulni. Két napot motoroztunk, de a fejben kigondolt jó tanácsaim ellenére a kezem merev görcsben állt. Nem tudtam kellőképpen lazítani a kormányfogáson, így a vállamtól lezsibbadtam és két hétig alig tudtam mozdítani a kezem. Természetesen ez semmit sem változtatott a lelkesedésemen, így júliusra már meg is szerveztük a következő kirándulásunkat. https://csajokamotoron.hu/racz-balog-reni-anya-a-motoron/ Horvát túra A négy napos horvát utunkra is futóval vittük a motorokat. Oda utoljára. Nem is sejtettük, hogy a legnagyobb problémát a parkolás fogja okozni. A szálláshelyek nem utánfutós vendégekre rendezkedtek be, így az ottlétünk alatt egy központi parkolóban pihent az autónk. Szerencsére bőven kárpótolt az időjárás, a tenger és a fantasztikus útvonalaink. Az utolsó napon zárásként egy „kilátóhoz” (nem véletlen a macskaköröm) keveredtünk Makarshka mellett, amelyről kiderült, hogy Horvátország egyetlen panorámaútja, a Biokovo-hegység legmagasabb csúcsa, a horvátok Stelviója. Mivel nem készültem a végtelent meghódítani, sőt azt sem tudtam valójában, mi a végállomás, így hihetetlen katarzist éltem át, amikor felértünk a tetejére és megszerezhettem az első matricámat. Nagyszerű érzés volt fölmenni és megnyugtató volt leérni. Boldogságomban folyamatosan mosolyogtam a bukósisak alatt. Minden út Rómába vezet Augusztusban hirtelen fölindulásból lemondtuk az előre lefoglalt szállásunkat Szlovákiában és elindultunk Róma irányába. Igen, tudom, hogy pont ellentétes irány, de végülis minden út az örök városba vezet. Vittük magunkkal a sátrat és mindent, ami egy hetes kempingezéshez szükséges, és bíztunk abban, hogy az útvonalunkon találunk mindig szállást. Hát nem. A kempingek ebben a hónapban teltházasak és így alvóhely keresésére sok-sok időt pazaroltunk. Most először és utoljára indultunk el így. (Úgy tűnik, ez a nyár a most először és utoljára időszaka volt.) Rómába a második nap estéjén értünk. Nem lehet elmesélni azt, amit a város felé motorozva éreztem. Talán az az ember élhette át ugyanezt, aki először a Holdra tette a lábát. Magával ragadó eufória, büszkeség, elégedettség. Minden kanyar, minden kilométer emlékeztetett rá, hogy ez az utazás több, mint fizikai helyváltoztatás. Ez egy belső utazás is volt, amely során újraértelmeztem a teherbírásomat, az akaraterőmet, a kitartásomat. Hömpölygött a fejemben a sok történelmi lecke, úgy éltem meg, mintha egy zarándoklaton lennék. Nem maga a város volt a lényeg számomra, hanem az út, amely elvezetett Rómába, és a társ, férj, akivel együtt értünk célba. Rómára egy napot szántunk, mert volt néhány csúcs még előttünk, amit szerettünk volna meghódítani. Az alföldiek értik ezt a vágyat talán, a motorosok meg főként. A Dolomitokba indultunk, és az út már az első méterektől kezdve magával ragadott. Mintha egy festménybe csöppentünk volna, amely egyszerre volt ijesztő és csábító, zöldellő és sziklás, nagyon is valóságos és meseszerű. Hágó túra Öt ikonikus hágót jártunk be: a Pordoi, a Sella, a Gardena, a Valparola és a Falzarego hágót. Közel voltak egymáshoz, mégis mindegyik újabb lélegzetelállító kilátással ajándékozott meg minket. Hatalmas önbizalmat adott egy-egy csúcs meghódítása, a Kanyarfotó képsorozatai pedig örök bizonyságul állnak, hogy nem csak álmodtam ezt az utat. A sok sikeresen vett visszafordító és izgalmas kanyar után végül egy kavicsos kiállóhelyen értek utol a gravitáció törvényei. Hihetetlen érzés volt, hogy minden nehéz fordulón gond nélkül átjutottam, csak hogy végül egy teljesen ártalmatlan helyzetben dőljek el. Ahogy a motorral együtt a földre kerültem, először a meglepetés, a sírás, majd a sírós nevetés lett úrrá rajtam. A Hondán látható pici karcolás egy apró, de fájdalmas emlék, hogy a tökéletesség mulandó. Miközben újra talpra állítottuk a motort, és próbáltam összeszedni magam, arra gondoltam, hogy ez is része az útnak. Az ilyen pillanatok nemcsak a kaland részei, hanem azok, amikre talán a legélénkebben emlékszünk majd – az ügyetlenségünkre, a nevetésünkre, és arra, hogyan találtunk vissza az egyensúlyunkhoz, szó szerint és átvitt értelemben is. Hazafelé Hazafelé Szlovénián keresztül indultunk. A kezem akkorra már olyan görcsös volt, hogy a finom-motorika eltűnt belőle. Komolyan, egy villát sem tudtam megfogni. Sajnos a bankkártyát kénytelen voltam kézbe venni, amikor a helyi hatóság képviselői igen kegyetlen módon büntetést szabtak ki ránk, de a jókedvemen ez sem változtatott semmit. Viszont ügyetlenebb lettem és ez mind tempóban és technikában is okozott némi furcsaságot. A férjem végig támogatott a sokáig tartó hazaútban, amiért nagyon hálás vagyok. Neki köszönhetem, hogy életem nagy kalandját éltem át ebben az évben és támogató figyelme tényleg segített minden útszakasz teljesítésében. A kezem meggyógyult, ki emlékszik már rá, mit élt át a nyáron? Nagyon nehéz elmesélni, mit éltünk át. Ki akar jönni szóban és írásban is, de tudod, hogy minden soha nem fog. Az a kettőnkké marad felejthetetlen emlékként. Mindezek után talán nem meglepő, hogy már most, ezen a hideg estén a 2025-ös tavaszi, nyári és őszi kiruccanásokat tervezgetjük. Az álmaink újra életre kelnek, az útiterv-vázlatok már most tele vannak izgalmas lehetőségekkel. És közben, ebben a pillanatban, még mindig úgy érzem magam, mint a világ legboldogabb embere. Lelkes tervezgetést mindenkinek! Read the full article

[myreach4thestars]

Kiotó 7. nap

November 30-án, az utolsó napunkon Kiotóban a Ginkakujiban (Ezüst pavilon) kezdtünk, - ahova menet buszmegállóból sétálva kiszúrtam egy GM helyet, ahol 3 ízű sifontortácskát vettem - mely egy zen templom Kiotó keleti hegyei (Higashiyama) mentén. 1482-ben Shogun Ashikaga Yoshimasa a mai templom területén építette nyugdíjas villáját, nagyapja nyugdíjas villájának, Kinkakujinak (Arany Pavilon) a mintájára. A villát halála után zen templommá alakították át és csak nevében ezüst. A Ginkakuji az Ezüst Pavilonból, fél tucat másik templomépületből, egy gyönyörű mohakertből és egy egyedülálló homokos kertből áll. Az ösvényen végighaladva szép kilátásban is volt részünk.

Innen a Filozófus ösvényén folytattuk a sétánkat: körülbelül két kilométer hosszú az út, mely a Ginkakuji (Ezüst Pavilon) körül kezdődik, és Nanzenji szomszédságában ér véget. A Filozófus ösvénye egy kőút a kiotói Higashiyama kerület északi részén. Az ösvény egy csatorna mentén halad, amelyet több száz cseresznyefa szegélyez. Éttermek, kávézók és butikok találhatók az ösvény mentén, valamint számos kisebb templom és szentély, amelyek egy rövid sétára találhatók a csatornától.

Elhaladtunk az Eikando Templom előtt: a Nanzenjitől északra található Eikando nagyon híres őszi színeiről és az őszi esti megvilágításról. A templomnak hosszú története van, és számos épület és egy tókert található területén. Az őszi színek valóban gyönyörűek voltak, de óriási volt a tömeg, így továbbhaladtunk.

A Nanzenji templom következett: a Nanzenji templom tágas területe a kiotói erdős Higashiyama-hegység tövében található, az egyik legfontosabb zen templom egész Japánban. Nanzenji központi templomterülete ingyenesen látogatható - mi ezt tekintettük meg. Egy nagy tégla vízvezeték halad át a templom területén. A Meidzsi-korszakban (1868-1912) épült vízvezeték egy csatornarendszer része, amelyet víz és áruk szállítására építettek Kyoto és a Biwa-tó között a szomszédos Shiga prefektúrában. Itt is nagyon szépek voltak az őszi színek.

Mindezek után megebédeltünk, majd Kiotó leghíresebb gésa negyedében, Gionban sátálgattunk: tele van üzletekkel, éttermekkel és ochayakkal (teaházakkal). Sok itt a hagyományos fából készült machiya kereskedőház.

Végül újra ellátogattunk az ezúttal kivilágított Kodaiji templomba. Hosszú sor fogadott előtte, amíg várakoztunk megeszegettem kettő sifontortácskát, tudva még menni fogunk egy darabig :D. Elképesztő látvány volt a kert kivilágítva! Az egyik részén vetítettek is, a végén a bambuszerdő is nagyon látványos volt.

Hazaérve videótelóztunk Rendesékkel (Nagybácsi, Apa, Vera, Artúr kutya) és Dénessel.

[myvrnk]

A nagy éj

Tegnap-kezdett ablakon át ámulva nem egyszer

néztelek, álltam s ámultam. Még szinte kizárt az

új város, s a meggyőzetlen táj sötétlett

rám, mintha nem is lennék. A legközelebbi dolgok

sem bánták ott, érzem-e őket. Egy laterna

mellett utca nyomult: idegennek láttam.

Szemközt egy szoba - érzést keltő lámpasugárkör -

érdekelt már: látták, rám csapták a spalétát.

Álltam. S felsírt egy gyerek. És az anyáktól a környék

házaiban tudtam, mire képesek - ám ugyanakkor

tudtam minden sírás nem csituló okait. Vagy

felcsendült egy ének hangja, s e várakozásból

úgy-valameddig elért; vénség köhögött lent,

mintha a teste a lét szelidebb igazát vitatná,

ingerülten. Óra ütötte az órát -

későn kezdtem rászámolni, lerázott.

Mint idegen gyerek, bár befogadták végül, a labdát

mégis mindig elejti, nem ismer egy játékot

sem, mely a többinek oly könnyű s természetes - áll csak,

félretekint, hová? -: így álltam... S hirtelen akkor

rájöttem, mindezt te csinálod, játszva vélem, a felnőtt

éj, s ámulvást néztelek. Ott, hol a tornyok

haragoskodtak, s másfele-néző sorssal a város

állt körül, kitalálhatatlan hegység fordult

szembe velem, s leszűkült körben éhes

örök-idegenség fogta be minden érzésemnek

véletlen lobogását - ott, te Hatalmas, nem volt

szégyened az, hogy ismersz. Lélegzésed rajtam

hullámzott. És messzi komoly létekre elosztott

mosolyod átjárt.

[versinator]

Enyhülni ellenállt

Tőzsdét dallamuk lyukakban csomósodik Szemért fogukat nyírfaág elhiszik Rezzenés úgysincs szöszök oldalamhoz Honom boulevard gyökérben vállához Kari zokogástól látomásaim szertedúlta Osztályban kamaszt mozdulatot biztosította

Zúzmara épülget óvod quartier Figyelget énekében havazáskor bakter Őzre anyával taraján fiatalka Feldobja felissza összekulcsolta vidámka Felcsillan kalapozza réghalott forgatta Estének pattanj kibomolt széljárta

Londonnál hajbókolva pipaccsal lapjaik Horgol érdeklik nre vadászik Visszaül kenyerekkel felpillantok gombokhoz Leverik pápaszemet könyveik ricsajoz Dühömet továbbszalad kopogva borította Marhalepény borzadó szőrén elolvasta

Berajzolt kinyitják gombolyag úriember Sövény meglátogattuk gerlét műszer Rácsókolom rakódik ríjj kakaska Köszönettel lebocsátják túlnéz aprócska Térdemből kisiklatják túlzottan támasztotta Vándorba összehajtogatom suhanna ápolta

Ronsard szolgálnak jajduló továbbutazik Eszembejut beajánl összedől leverik Üldögélsz mocskol indiába fodroz Gyárat felhallik vidámka barátjához Történelemben békéről hintáztunk írhatta Ninivé lebukik oldalából visszaadta

Imának kanyarodnak háboruról huber Szívrohama skandálom tiszára müller Verselőre köszöntek párisnál barka Szivárgó hegység szakálluk sáska Elsimítja csapdosva fognom lehúzta Hunyorít angyalokkal koral hangulata

[seo-hungary]

"A Miskolci Kaland: Fedezzük fel a Bükk-hegység tavaszi csodáit 2024-ben" című cikkünk egy izgalmas útmutatót nyújt azok számára, akik felfedeznék Miskolc és a Bükk-hegység természeti és kulturális kincseit a tavasz varázslatos időszakában. A cikk bemutatja a legjobb túraútvonalakat a kezdők és a kalandvágyóbb túrázók számára, kiemeli a fotográfiára tökéletes helyszíneket, ajánlásokat tesz a piknikezéshez ideális tisztásokról, és felhívja a figyelmet a környezettudatos látogatás fontosságára. Emellett hasznos információkat nyújt a közlekedésről, a szálláslehetőségekről és a tavaszi eseményekről, amelyek gazdagítják Miskolc és a környék kulturális életét. A cikk célja, hogy inspirálja az olvasókat, hogy maguk is felfedezzék a Bükk-hegység tavaszi csodáit, élvezzék a természet megújulását, és részt vegyenek a helyi közösségek életében.

[bdpst24]

A kanadai country zenész játszik a The Dead South vendégeként

A kanadai country zenész játszik a The Dead South vendégeként

Igazi kanadai western hangulat vár mindenkit június 6-án, a Budapest Parkba, ahol a The Dead South előzenekaraként Corb Lund country és western előadó mozgatja majd meg a közönséget.  Corb Lund a Sziklás-hegység lábánál fekvő Albertából származik, családjában hosszú hagyománya van a farmerkodásnak és a rodeózásnak, így Lund zenéje meglehetősen autentikus, noha mégsem ilyen egyszerű…

[csillagpontradio]

A hős magyar orvosnőt ünnepli a világ - Rekordot döntött a mélységi életmentéssel

A hős magyar orvosnőt ünnepli a világ. Rekordot döntött a mélységi életmentéssel. Ismerőse életét mentette az 1000 méter mély barlangban. Ilyen és hasonló szalagcímekkel jelentek meg a híradások a törökországi Taurus-hegység Morca barlangjában rekedt és életveszélyes állapotba került...

[csajokamotoron]

Marokkói Expedíció: véget ért a Honda Adventure Roads

Dél-Afrika, Norvégia és Izland után tehát újabb egzotikus helyszínt választottak a Honda Adventure Roads szervezői, a CRF1100L Africa Twin pedig ismét bebizonyította, hogy a világjárók eszményi társa. - Egyedülálló utazás Marokkó lenyűgöző tájain, feledhetetlen útjain és kihívásokkal teli, sivatagos részein - A Honda Adventure Roads 30 résztvevőjét a Honda HRC Dakar Rally csapatának versenyzői segítették a túra során - Az expedíció legizgalmasabb pillanatait megörökítő videók a Honda hivatalos Youtube-csatornáján tekinthetőek meg - A 2025-ös Honda Adventure Roads túra ismét elképesztően izgalmasnak ígérkezik: Rómától Isztambulig kanyarog az útvonal A Honda által szervezett Adventure Roads túrákat évről évre nagy figyelem kíséri, ugyanis a világ legszebb tájaira kalauzolja el a szerencsés résztvevőket. Idén Marokkó változatos terepeit ismerhette meg 30 bátor jelentkező, nem kevesebb, mint 2800 km-t gyűrve le a térség természeti csodái között. Kiindulási pontként Agadir szolgált, innen M’hamid aranyszínű dűnéit, az Atlasz-hegység hágóit és a Dades kanyont leküzdve jutott el a csapat a – kulturális pezsgéséről ismert – Fez városáig. A kilencnapos élménygyűjtés a Tazekka Nemzeti Parkban folytatódott, majd a tenger partján, Nadorban zárult. https://youtu.be/RCVCOXA0aI0?si=LpRqwIiU6_aqgOOl A résztvevők, mondhatni, természetes közegében tehették próbára az ikonikus kalandmotort, s nemcsak a hagyományos, lábbal kapcsolható váltóval felszerelt kivitelt ismerhették meg, hanem a Honda által fejlesztett, dupla kuplungos DCT erőátvitelre épülő változatot is. A Honda Adventure Roads csomag ezúttal is teljes körű szolgáltatást nyújtott, ezt bizonyítja, hogy első osztályú szállást, csomagszállítást, étkezést, navigációt, üzemanyagot és orvosi hátteret is magában foglalt, sőt a HRC gyári Dakar-versenypilótáitól tanulhatták el a motorozás mesterfogásait a jelenlévők. Ráadásként csupa prémium beszállító kiegészítőit, illetve alkatrészeit használhatták a túrázók. Az öltözéket például az Alpinestars, a kommunikációs rendszert a Cardo, a vízhatlan táskákat pedig az Enduristan biztosította, míg az abroncsok a Metzelertől érkeztek. A következő, szám szerint ötödik Honda Adventure Roads túra igazi transzkontinentális kalandnak ígérkezik, ugyanis Rómától Isztambulig motorozik majd a csapat nyolc országon keresztül. Read the full article

[myreach4thestars]

Kiotó 1. nap

November 24-én recepciós ügyintézés után (másnapi kicsekkolás) átvonatoztunk Osakaból Kiotó állomásig, onnan egy másik vonattal Kiotó egyik leghíresebb negyedébe, Arashiyamaba. Arashiyama Kiotó legnyugatibb részén található, az Arashiyama-hegység (jelentése: Viharhegység) tövében.

Először a Togetsukyo Hídhoz (155 méter hosszan nyúlik át a Katsura folyón) mentünk, de annyira tele volt, hogy skippeltük az átmenetelt rajta. A folyó melletti dombokon már nagyon szép színesek voltak a fák.

Második állomásunk a Tenryu-ji templom volt: először a főcsarnokot néztük meg (cipőinket le kellett venni előtte) és a folyosóit, épületeit, ahonnan már meg tudtuk figyelni a kertet és a tavat, majd visszahúztuk a cipőinket és gyalog fedeztük fel a kertet. Arashiyama sziklái tökéletesen illeszkednek a kert kialakításába. A főcsarnoktól egyre távolodva végül az északi kijáratán hagytuk el a kertet. Innen balra egyenesen a híres bambuszerdőbe jutottunk. Nagyon varázslatos és szuperzöld volt, tele emberekkel. Csak egy út van a ligetben, amely lassan felfelé vezet. Itt jobbra fordultunk. Elhaladtunk a Jojakko-ji Templom mellett, majd a Nisonin templom mellett. Ezután megebédeltünk.

Következő állomásunk a Gio-ji Templom volt: Arashiyama egyik legfestőibb helye. A mohával borított barlangra néző nádtetős nagyterem varázslatos látvány. Na ez valóban szuperzöld volt :D.

Ezután Saga-Toriimoto megőrzött utcáján sétáltunk végig. A modern faluban ma is megőrizték a fa rácsos, cseréptetős sorházak és az egyszerűbb, nádtetős parasztházak (minka) keverékét.

Ezt követően elsétáltunk az Adashino-Nembutsu-ji templom mellett, majd megnéztük az Otagi Nenbutsu-ji templomot, mely 1200 Rakan-szobor gyűjteményéről a leghíresebb, amelyek a történelmi Buddha tanítványait ábrázolják. Mivel minden szobrot más-más ember faragott, mindegyik teljesen egyedi, és sokuk humoros arckifejezésekkel vagy szeszélyes pózokkal rendelkezik.

Mindezek után utolsó állomásunkhoz mentünk (közben látva egy zenélő benzines kocsit, mint otthon a Family Frost :D), a Daikakuji templomhoz. Eredetileg a 800-as évek elején épült Saga császár különálló palotájaként, aki nagyon élvezte az ittöltött időt ezen a nyugodt környéken, Kiotó külvárosában. Harminc évvel a császár halála után a palotát templommá alakították, és azóta a Shingon buddhizmus egyik legmagasabb rangú temploma. A Daikakuji több épületből áll, amelyeket magasított fasétányok kötnek össze - itt egy zacskóban végig magunkkal vittük a cipőnket, zokniban sétálhattunk.

Hazaérve Veráékkal és anyuval videótelefonáltunk egy kicsit.

[prokee]

Német Érchegység, egy köpésre a cseh határtól (ami egyben a hegység gerince).

Pounce

(via)