#magyar film

[almaprincess66]

Hello tumblr! Szerintem még nem írtam filmkritikát ide ezelőtt, de mindenre megvan az első alkalom.

A mai filmünk az új 2024 március 14-én bemutatott Most vagy Soha!

Az élmények még nagyon frissek, de sajnos azt kell bevallanom hogy nekem tetszett a film. Tudom, meglepő, hogy úgy kell beharangozni azt, hogy valami tetszik, hogy "sajnos".

Ezt többek között a film IMBT értékelése miatt monom ami kemény 1.1 csillagon áll az én filmkritikám megírásakor.

Voltam sikeres abban a szituációban lenni, hogy fogalmam sem volt a filmmel kapcsolatos akármilyen reklámozási vagy gyártási információról. Tehát ilyen szempontból a véleményem független.

Na akkor most a filmről:

Nekem tetszett. Történelmi film ami egyik legfontosabb eseményünket dolgozza fel. Számomra megtette azt az egyetlen dolgot, amit egy történelmi filmnek meg kellet tennie. Felkelteni az érdeklődésemet a benne lejáttszódó események és a benne szereplő személyek iránt. Mivel még nem végeztem nagyon mély kutatást a Március 15-ei forradalommal kapcsolatban, így nem tudok a történelmi hűségéről beszélni. (Annyival tisztában vagyok hogy a nem forradalmi szál teljesen fiktív volt.)

Vizuálisan nagyon ott volt, a kosztümök és a díszlet megadta a hangulatot. A színészjátékkal szemben nincsenek kivetéseim. A vágással sem. A zenei aláfestés is nagyon illet. A kritika amit ezekre hallottam az a túlhasznált volt ami szerintem ha nem vagy nagy moziba járós akkor nem fog feltűnni.

A cselekmény érdekes volt. Igen, ez nem egy olyan film volt ami igényelte a folyamatos figyelmedet és agyi munkádat. Ami nem egy rossz dolog! Vitatkozhatunk arról hogy egy történelmi filmnek minek kell és minek nem kell lennie, de nagyobb nézőcsoporthoz való elérés érdekében valamire áldozni kell.

A karakterek nem annyira elmélyítettek ami a forgatókönyvön van és nem a színészeken, bár hozzátenném, hogy mélységet adni amikor egy ekkora szereplő gárdával dolgozol, nem éppen a legkönnyebb feladat. Ezt kijelenthetem, mert ismerem a helyzetet. Nem is nevezném túlzottan realisztikusnam az elvárást, úgy hogy ne térjünk el nagyon a fő történet száltól.

Újranézős-e a film? Talán. Én biztosan újranézném majd a jövőben (feltehetőleg egy füzettel amiben a történelmi személyekről és az eseményekről vannak hosszú jegyzeteim).

A filmek szubjektívek, valaki szemete más aranya és így tovább. Mindenesetre nekem inspirációt adott egy kis írói szösszenetemhez és motivációt, hogy kezembe vegyek egy Jókai Mór könyvet.

Fenntartom a véleményem megváltoztatásának jogát és remélem, hogy nektek is tetszeni fog legalább egy kicsit ez a film.

[matekonkol]

Említettem már itt a TANERŐ című filmtervünket,

amit "szerencsés" időzítéssel ennek a tanévnek az elején adtunk be a Nemzeti Filmintézethez Vida Orsolya írótársammal. A történetet disztópiának (negatív utópiának) írtuk, pár év múlva, a jövő Magyarországán játszódik. Elvileg. Azt már az írásakor is sejtettük, hogy ha nem nyerünk rá időben támogatást, a valóság utolér minket – azóta ez a státusztörvénnyel és a könnygázzal részben meg is történt. A hét eseményeinek hatására szeretném három részletét megosztani a történetünknek.

15. jelenet:

"Január első tanítási napja. Kata és Peti érkeznek az iskolához, látják, hogy hatalmas sor alakult ki a bejáratnál. Eszter felhívja Katát, hogy ő már előrébb áll, és már látja, hogy mi a baj, felszerelték a beléptetőkapukat. Matyi is megérkezik a suli elé, Kata kihangosítja a telefonját. Eszter nem érti, hogy ez most miért történt, hiszen ez még csak egy tervezet volt. Peti szerint ez biztosan Géza (az új igazgató) buzgólkodásának eredménye.

Átmennek a beléptető kapun, ki kell tenni minden fémtárgyat és mint a reptereken, átvilágítják őket. Miután véget ér az ellenőrzés, mindenkinek bele kell néznie egy kamerába is, hogy levegyék a mintát retina-szkenneléshez. Az aulában kitett monitorok videói az új felsőoktatási törvényt ismertetik: állami egyetemi helyet csak két módon lehet szerezni: “önkéntes” katonai szolgálattal, illetve a lányoknak már egy gyermek után is jár az állami hely. A hangosbemondóban arról tájékoztatják a diákokat, hogy további információkat az osztályfőnöküktől kapnak, így az első óra elmarad.

Bakó István (történelemtanár, osztályfőnök) olyan elegánsan és vidáman sétál be a terembe, mint még soha. Elmondja, hogy a DÖK-öt feloszlatták, és az utolsó órák ma elmaradnak, hogy a végzősök részt vehessenek a Honvédség kötelező toborzó előadásán. Látszik rajta, hogy teljes mértékben elégedett a változtatásokkal, amikor elkezd arról moralizálni, hogy az igazi magyar a hazáért mindent feláldozna, és aki ezt megtagadja, azt hazaárulónak fogják tartani. “Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete” – idézi. Szerinte egyébként is szerencsések a diákjai, mert az anyaság csak nőiesebbé tesz, a katonaság pedig csak férfiasabbá."

18. jelenet:

"Bakó határozottan vonul az iskola folyosóján, kollégák és diákok szinte félreállnak az útjából. Az igazgatói irodába nyit be, azonban a két másik igazgatóhelyettes, Árpád és Sándor már ott ül Gézával szemben. Gézát láthatóan zavarja Bakó késése, aki hatalmas önbizalommal ül le az asztalhoz és semmit nem érzékel Géza feszültségéből. Géza hivatalos hangon, magázódva közli velük az újabb tervezeteket, amiket hamarosan be is fognak vezetni. Az első ilyen, hogy a tanárok nem mondhatnak fel, sőt, vészhelyzetre hivatkozva bárhova áthelyezhetik őket, vidékre is. A másik intézkedés szerint 50 fős osztályok bevezetésére is sor kerülhet, a tanárhiányra hivatkozva. Hogy ez milyen tárgyakra és tanárokra fog vonatkozni, arról a későbbiekben lesz döntés.

Árpád már előre dolgozott, és listázta a tanárokat, hogy kiket lehet elmozdítani szükség esetén. Géza ránéz a listára, tanulmányozza, majd felnéz Bakóra és elteszi a papírt. Bakó nem érti, hogy miért nem osztja meg vele senki a tartalmát. Ekkor Sándor beszámol az iskolai toborzás jó eredményeiről és következő lépéseiről, amivel Géza nagyon elégedett. Bakó szorong, csak ő nem csinált hasonló önkéntes feladatot."

21. jelenet:

"Egy független tévé híradójában Matyi TikTok-videóját mutatják, ahogy bemondja viccesen, hogy “találjátok ki, hogy kinek az iskolájában kezdtek sztrájkba a tanárok”, majd magára mutat és táncolni kezd egy vicces dalra. Több bejátszást is mutatnak röviden más városok diákjaitól, ahogy elkezdik követni Matyi formátumát a saját videóikban, ahogy egyre több gimnázium csatlakozik a sztrájkhoz.

Békés tüntetés: diákok, tanárok és szülők élőláncot alkotnak az iskola épülete körül. Felbukkan (a korábban kirúgott, a szalagavatóról erőszakkal kivezetett, liberális) Weiss is, hogy támogassa őket, feleségével és idősebb barátaival együtt.

Egy közéleti YouTube-csatorna beszélgetős műsorában Szegedi tanárnő az egyik vendég egy szakszervezeti képviselő mellett. (Az eddigre a másik oldalra átállt) Bakóval is készül interjú, ahogy az élőláncban áll, és elterjed a rendszert egyébként támogató, de ezért az ügyért lázadó igazgatóhelyettes híre.

Néhány demonstráció után a tiltakozók megszavazzák, hogy elbarrikádozzák az iskolát. Géza rendőrökkel érkezik a helyszínre, akik végül megsokkolózzák Matyit, mint az egyik leghangosabb aktivistát. Annak ellenére, hogy eltávolítanak és letartóztatnak pár embert, a blokád megmarad.

Egy éjszaka, amikor Bakó áll éjjeli őrséget, felbukkan egy csoport kopasz verőember és durván összeverik anélkül, hogy bármit mondanának vagy kérdeznének."

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

[iwannapushthebutton]

Vadon (1988)

dir.: András Ferenc

dop.: Szabó Gábor

[tomschgn]

FILM

🎞 Futni mentem Magyar vígjáték, dir. Herendi Gábor, 2024

A hétvégén hallgattam meg Behumi Dóriék rádióműsorának/podcastjének azt az epizódját, amiben Galambos Péter Galambbal beszélgettek. Ő volt David Schwimmer (Ross) magyar hangja a Jóbarátokban, és amikor a sorozat titkát fejtegették, kitértek arra, hogy a Jóbarátokban nem lehet csalódni. Ha egy pocsék nap végén megnézel egy-két epizódot, garantáltan jobban fogod magad érezni tőle.

Én egy igazán elcseszett nap végén jutottam el a moziba az új magyar romkom, a Futni mentem vetítésére, és valahogy utána hazafelé baktatva már nem is igazán tudtam felidézni, hogy miért voltam annyira padlón három órával korábban. A nevetés a legjobb orvosság, és a Futni mentem nem holmi kuruzsló kotyvaléka, vagy egy sötét utcasarkon egy fura figura ballonkabátjából előhúzott kitudjamilyen tabletta, hanem egy laborban kifejlesztett, patikamérlegen kimért készítmény, amibe minden összetevőből tökéletes arányban került. És persze szeretet van benne. Rengeteg szeretet, amivel ezt a projektet életben tartották annak ellenére, hogy pénz viszont, na az nem jutott.

Végül egyébként Behumi Dóriék is erre jutottak a Jóbarátok kapcsán a podcastben: minden pillanatában érződik, hogy mindenki, akinek köze volt hozzá, szeretettel dolgozott rajta. Úgy tűnik, Herendi Gáborék megfejtették a titkos összetevőt.

[csakazolvassa]

rezzenetlenül sakkozó férfiak

Októberben és novemberben sok filmet láttam, és több film kapcsán is eltűnődtem a Nagy Kérdésen, hogy ha férfiakat tömlöcbe vetnek (Libertate), avagy egy koma magára marad lehetetlen körülmények között, akkor hogy nem nő ki a szakálla. A másik, ennél is izgalmasabb kérdés: hogyan lehet imbolygó vasúti kocsiban, a kanyarban sikoltó síneken (avagy tengerjáró hajón!) fatáblán sakkozni, még a…

[bakawitch]

Testing the masses....

[csillagfolyam]

Elvesztettem valakit, aki nem törődött velem. Te elvesztettél valakit, aki bármit megtenne érted.

[magyarfilmekatolcettig]

Szerelmem, Elektra - 1974. Rendezte: Jancsó Miklós. Főszerepben: Törőcsik Mari, Madaras József, Cserhalmi György, Balázsovits Lajos, Cseh Tamás. https://podcasters.spotify.com/pod/show/magyarfilmekatolcettig

[soha-nem-leszel-az-enyem]

Nem veszítheted el, ami nem volt a tiéd

[matekonkol]

biztos sok ilyen készült az 1950-es évektől, nekem a Párbeszéd (1963) jut először eszembe mindig a "párkapcsolatok + épülő iparváros" témában.

de az 1959-es Kölyök is ilyen a google szerint, hozzá is adom a watchlistemhez!

Tiszaújváros, 1965.  From the Budapest Municipal Photography Company archive.

[matekonkol]

Császi Ádám: Háromezer számozott darab (2023)

Régóta nem hagytam ki ennyi időt (8 napot) filmnézés és filmnaplózás közt. Ennek több oka is van: a kézenfekvő magyarázat az, hogy annyira tetszett a film, hogy nincs kérdésem, nincs nagy hiányérzetem -- legfeljebb annyi, hogy minden karakterrel t��ltöttem volna több időt még és az egész filmet néztem volna még egyszer ennyi ideig. Gratulálok, köszönöm, és várom az újranézést.

A másik része a dolognak, hogy én a cigánytémában nem vagyok elég képzett, tapasztalt pedig pláne nem. Egy olyan filmnél, ami a megszólalás lehetőségeit keresi és kritizálja egyszerre, nehéz volt nem azzal kezdeni a megszólalást, hogy a beszélői pozícióm és privilégiumaim interszekcionális, újbaloldali közegekben olykor rituálisan végzett önkritikájával kezdjem. Pedig létfontosságú, hogy ahogy a feminizmusért tennie, változtatnia, küzdenie kell férfiaknak is, az osztálytársadalom meghaladásáért a polgári családból jövőknek is, a heteronormativitás ellen annak kedvezményezettjeinek is, úgy az antirasszizmusért a fehéreknek is.

Nem az a kérdés, hogy miért beszélhetek én vagy Császi Ádám vagy bárki cigányokról, hanem az, hogy mit mondunk, és amit mondunk, azok tettekké válnak-e (vagy megmaradnak virtue signaling szintjén), közösségben/népben gondolkodnunk-e (vagy lehajolás, sajnálat, stb marad a tett), és hogy az önmagában nem elégséges, sőt, kizsákmányoló reprezentáción túl tud-e a tett emancipáció, részvételiség is lenni.

Minden igaz tehát, amit Nefelejcs Gergő írt a Tetten a filmről és András Csaba az új szemen (nagyon ajánlom mindkét cikket!), és kivételesen örülök, hogy a film előtt olvastam a két baloldali keretezését -- ugyanis (sajnos?) szinte figyelemelterelő módon esztétikus és érdekes maga a posztmodern játékosság, a forma, a filmnyelv is; illetve a játékosság miatt elég könnyen nézhető ironikus, poénos, liberális, polgárpukkasztó öncélként is.

Bárcsak lenne valamilyen témában egyszer bátorságom egy ilyen filmet csinálni. A Ki mint veti ágyát kezdeti ötlete majdnem egy hasonló, negyedik falat sorozatosan megtörő, brechti videóesszé lett, de inkább az elkötelezett realizmus irányába írtam tovább. A következő filmünk eggyel önreflexívebb és kizökkentőbb lesz, de még várat magára a kiáltvány.

Amúgy ahogy látom, három fun fact mellett elment a legtöbb kritika: hogy a rasszista rendezőt alakító Horváth Kristóf is cigány; hogy a színházigazgatót alakító Wieland Speck a Berlinale elmúlt 30 évének egyik legbefolyásosabb szekcióvezetője, off screen is hivatásos kapuőr; és hogy a riportereket szinte mind Budapestre immigrált színészek játsszák.

[iwannapushthebutton]

Vadon (1988)

dir.: András Ferenc

dop.: Szabó Gábor

[orsiisworld]

Egy zene 1000 emlék, ugye?

De mivan a tárgyakkal? Helyekkel? Tettekkel?

Egy zene sok mindent elmondd, de a többi felülmúlhatlan..

Egy pad, ahol sokat ültetek

Egy utca, ahol megfogta a kezed

Egy sör, amit ittatok

Egy bulizóhely, ahol jól éreztétek magatokat

Egy kocsma, ahova mindig mentetek

Egy film, amit együtt néztetek

Legyen szó, szerelemről és barátokról, ezek nagyon sokat számítanak

[matekonkol]

Köszi a tagget, igen, én vettem föl a három fölszólaló beszédét, és ebből a posztomból szemlézett a telex meg a 444 :)

Egyáltalán nem a témától függ, hanem jóval mélyebbről, konkrétan a Vidnyánszky Attila seggéből indult a kérdés. A választ pedig előre tudtuk már hónapok óta, de ettől nem lett kevésbé undorító. Magyar szavazó likes this.

[sotet-kiralyno]

A csillagokról tudni kell, hogy a káoszból születnek, bonyolult utat bejárva, de amint ragyogni kezdenek a fényük megváltoztatja az egész univerzumot

[analograblings]

passing by / budapest (2024)

camera: ektar h35n film: kodak gold 200