#szövegek

[orsiisworld]

Az életem egy része rendben van, és jól érzem magam,

A másik része pedig hullik szét és stresszelek

Miért nem lehet egy időben minden rendben?

[wawattykadin]

Tamblr lık sözler verdik biz birimize...

[habkeinb0ck]

„Nem kell a virág, és nem kellenek a szép szavak. Nem vagyok álmodozó szűz, sem elsőbálozó, nincs felesleges időm se több. Minden esélyt megkaptatok. Ne akarjatok ti már semmit se tőlem. Nem kell a kábítás. Politikust választok, nem szeretőt."

Ezt a szöveget 29-én adtam le a patinás nyomtatott hetilapnak, amelynek felkérésére időről időre írok a közélet dolgairól. Tegnap gondoltam, kifotózok egy részletet, de a cikkem nem volt a helyén. Elfelejtettek bármikor is jelezni erről, így nem tudtam más lapnak odaadni. Aztán abban maradtunk, kiteszik online. Eleve azt kértem, hogy ne kerüljön fizetőfal mögé, a történtek után pedig már el is vártam. Úgy tűnt, átment a kérés. De nem. Őszinte leszek: nagyon dühös vagyok, nemcsak a maszatoló magyarázkodás miatt, hanem azért is, mert az elmúlt években általam írt szövegek egyik legfontosabbikának érzem. Ezért kiteszem itt, kimentem a fizetőfal rabságából a szöveget. A cikkért járó tiszteletdíjról természetesen lemondok. Szélesebb közönségnek szántam, úgyhogy most tényleg minden megosztást köszönök.

Politikust választok, nem szeretőt

Értem én, hogy fáj. Nem feltétlenül így képzeltem én sem. Álmomban magasabb volt, vállasabb, és hullámos hajú. Jobb volt a humora, higgadt, szarkasztikus. És pont azt gondolta a világról, amit én. Kézenfogva szaladtunk a virágos réten.

Csak hát ez nem egy (leány)álom, én pedig nem a szerelmet keresem. Mégcsak szeretőt sem.

Hetek óta kapom jobbról és balról, hogy szerelmes vagyok. Hogy neki bármit elnézek, hogy odavagyok érte. Pedig nem is tetszik. Látom az erényeit - a hibáit még inkább -, elismerem az eredményeit, a rátermettségét, és hogy olyasmit ajánl, amit régóta senki sem. Hogy megváltoztathatja az életem folyását, legalábbis kivezethet az alagútból, amelynek nem látszik fény a végén. Mégsem tetszik. Sajnálom. Nincs meg a kémia. Na de micsoda szerencse, hogy nem szeretőt keresek.

Mindenhol az ő arcát látom, mindenki róla beszél, akkor is, ha egészen más volt a téma. Ha akarnám sem tudnám elkerülni. Alanyi jogon is folyton szem előtt lenne, így viszont tényleg szinte csak ő van mindenütt, de nála jobbat nem mond senki. Ezért aztán akkor is ő lesz az egyetlen választásom, ha álmaimban magasabb volt, vállasabb, hullámos hajú, és a humora is jobb.

Kvintesszenciája lett a letűnt szerelmek keserű összegzéseinek. Benne, rajta keresztül mutatkozik meg mindaz, amiért régóta úgy éreztem, nincs kit választanom, az egyik ugat, a másik vakkant, de egyik se csinál semmit. Csak ígér. Most őrá ugatnak, vakkantanak, aludni sem lehet, úgy visszhangzik minden udvar a csaholástól. Tudjuk, közhely, a jeges rémülettől, félelmükben zajonganak így. Rettegnek, hogy beleszerettem. Pedig nem is.

Én csak azt vártam, hogy jöjjön valaki, aki véget vet a csaholásnak, de legalább tud vele mit kezdeni. Akinek ha mást nem, azt elhiszem, hogy legalább annyira elege van a felesleges zajongásból, mint nekem. Aki legalább úgy tesz, mintha meg akarná oldani ezt az elhúzódó migrént. Nem érdekel, hogy ajurvéda, homeopata vagy a nyugati medicinában hisz, amíg működik a gyógyítása, és én jobban lehetek. Nem akarom, hogy meggyőzzön, nem akarom, hogy elcsábítson, nem akarok vakon hinni benne. Azt akarom, hogy tegye a dolgát. És ne kelljen szeretnem, ne is akarja a szerelmemet, ne várja a rajongásomat, a kritikátlan odaadást.

Hetek óta hallgatom jobbról és balról, hogy csak szerelmes ne legyek, ő a sátán vagy annak a fattya. Nem értik, hogy nem nyílik az én szívem a szerelemre, a csábítók csukott kapukon döngetnek. Nem értik, hogy azzal nálam nem mennek semmire, ha szidják, hiszen nyitott szemmel megyek bele bármibe, már ha belemegyek. Nem értik, hogy elegem van a kérőkből, akiknek a legjobb ajánlatuk, hogy a másik még rosszabb. Nem ígérnek semmit, csak pusztulással riogatnak, ha őt - nem őket - választom.

Azt is unom, hogy hazudjanak róla. Mintha a befeketítésétől ők maguk szebbnek látszanának. Ráadásul hülyének néznek, azt pedig nagyon nem szeretem. Mindegy, ki csinálja. Nézd, a horogkeresztet véste az ajtófélfába! Én meg nézek értetlenül, hogy de hiszen az a küszöb, és nem horogkereszt, hanem hindu swastika. Hiszen még a pöttyök is ott vannak. Nincsenek, rosszul látod! Most nekünk hiszel vagy a szemednek?

Nektek higgyek? Mondanám, hogy hittem nektek eleget, de ez sosem volt igaz. Én csupán megadtam az esélyt, hogy tegyétek a dolgotokat, hogy kéretlen kérőből partnerré váljatok. De ti ezt sosem akartátok igazán. Mert az melós, ahhoz fel kell nőni, felelősséget vállalni, következményekkel szembenézni, kiállni arra a kurva szégyen(szín)padra, amikor nem teljesítettetek lófaszt sem abból, amit ígértetek vagy elhúzni a balfenéken, miután kiderült, hogy üres a közös kassza.

Azt mondtátok, együtt könnyebb, jobb lesz az élet, aztán tudjátok, mi lett? Lószar se. És akkor én adjak nektek újabb esélyt, mert a másik, akivel még nem próbáltam, biztosan rosszabb lenne? Mert ha majd most, uti-utoljára rátok bízom magam, megváltoztok? Én vagyok szerelmes, ezzel csúfoltok? Belőletek van elegem! Hiszen tönkretettétek a lányságomat, elraboltátok a legszebb éveimet. Pedig nem is tetszettetek soha. Ti sem.

Nem hiszek a nagy szerelemben, a tökéletesben még kevésbé. De bárki jobb, mint ti. Ha csak annyit megtesz értem, hogy nem néz hülyének, nekem már elég jó. Ha legalább úgy csinál, mintha érdekelnék a gondjaim, és mintha komolyan gondolná a - jónak tűnő - megoldásokat rájuk. Mintha egyáltalán érdekelné, miből van elegem. Mintha meghallana. Tudjátok, milyen szexi, ha valaki figyel rám? Még akkor is, ha csak úgy tesz.

Nem kell a virág, és nem kellenek a szép szavak. Nem vagyok álmodozó szűz, sem elsőbálozó, nincs felesleges időm se több. Minden esélyt megkaptatok. Ne akarjatok ti már semmit se tőlem. Nem kell a kábítás. Politikust választok, nem szeretőt.

Mérő Vera, Facebook

[erosnekszulettem]

Reszlet egy beszélgetésből...:

"- Te miért nem vagy akkor valaki mással? Ő nyilván kurva jól elszorakozik nélküled valakivel. Sőt mondok jobbat te is tudod hogy alig telt el még pár hét és máris valaki mással keresi a "vigaszát" te meg vagy olyan hülye hogy nem csinálsz semmit!?

- Igazából nincs kedvem senki meg semmi máshoz nem érdekel éppen ki vagy mi van benne vagy éppen hogy hol van benne ha neki ez kell ki vagyok én hogy ez ellen tegyek bármit is? Nem ez fáj a legjobban inkább csak az álszent szövegek a sok kamu.. Ha éppen mással akar dugni hajrá ha ez lenne számomra a bosszúja eléggé rövid látó... mert nem a fájdalom a legrosszabb ebben inkább az hogyan lesz ugyan olyan hányingert keltően hasonló mindenki máshoz előtte és hogy semmivel de tényleg semmivel sem jobb mint bárki más... Ez csak nekem szar mondjuk az én hibám hogy ez most fáj nekem.. én láttam értékesebbnek mástól.. és fáj ráébredni hogy a szép csomagolás alatt nem rejtőzik talán semmi más csak egy nagy rakás gőzölgő szar..."

[angelofghetto]

a víz az úr

Néha elfelejtjük, ezért emlékeztetnie kell bennünket, hogy partok közé rekeszthetjük, pancsolhatunk benne, lefagyaszthatjuk jégkockának az italunkba, vagy felforralhatjuk levesnek, de azért ő az úr.

Az a történet jut eszembe, amit először Géczy Gábortól hallottam a Tisza szabályozásáról. Amíg le nem szabályozták, addig a Tiszának hatalmas ártere volt a kanyarulatai között, és ez épp úgy tette termékennyé a földet, mint a Nílus rendszeres áradása. De kellett a legelő a marháknak, amelyek nem épp önként Ausztriába vándoroltak, hogy élelmezzék a császári seregeket. Szerintem erről is írtam már. A régiségben úgy működött a Tisza, hogy elárasztotta az ártereket, laposan terítve be a környéket. Oda persze senki nem építkezett. A helybéliek sűrűn karókat vertek le a meder szélén. A sekélyesben boldogan ívtak a halak, a folyó letette a hordalékát. Mikor a víz visszavonult, az ivadékok átevickéltek a karók között, a nagy halak fennakadtak, így kézzel lehetett kosarakba szedni az élő halat. A növényzet szinte felrobbant a hordalék természetes tápanyagaitól. Erre mondják, ha az ember besegít a természetnek, a természet sokszorosan adja vissza azt.

De igaz ez negatív irányba is. Ha elrekesztik a vizet, helyet talál magának, és néha ott, ahol senki sem számít rá. Ilyenkor önti el a part menti utakat, mossa el a hidakat, árasztja el a házakat.

A Pucket szigeti cunami is az embernek köszönhető. Nem véletlen, hogy az őslakosok hagyományosan a magaslati helyekre építkeznek arrafelé. Valamikor a mangrove erdők természetes hullámtörők és víztározók ként szolgáltak a part mentén, de aztán strand kellett a gazdag turistáknak. Ez lett a vége.

Sokszor volt már a Dunán is áradás, és minden alkalommal ugyanazok a szövegek jönnek a védekezésről, a távlati tervekről, hogy mit kéne tenni, meg hogy a beruházások. Gumicsizmát húznak a fontoselvtársak, és komoly képpel, nagy hümmögések közepette megtekintik a megtekinteni valókat, de már otthon vacsoráznak, miután a személyi sofőr hazaszállítja őket a szép autóval. Aztán valahogy mindig másra kell a pénz, meg hogy a prioritások. És a levonulással elapad a lelkesedés is, egészen a következő áradásig.

Mindezzel együtt hatalmas riszpekt a homokot szállítóknak, a zsákokat töltögetőknek, azoknak, akik tudják, és koordinálják, mennyit, hova és hogyan pakoljanak belőlük, és persze a pakolóknak, az őrszemeknek, akik figyelik a kis buzgárokat, hogy ne legyen baj. És a szendvicskészítőknek, a vízhordóknak, a takarítóknak, és mindenki másnak, aki mindannyiunk nevében és helyett dolgozik, a meteorológusoknak,akik az eget és a műholdfelvételeket követik, és a vízügyeseknek, akik a sodrást és az örvényeket. Mert lehet ilyenkor nagyokat nyilatkozni a mikrofonokba, meg belevigyorogni a kamerába a szebbik profiljukkal, de ilyenkor valójában az számít, aki gyakorlatban legény a gáton.

(Biztosan a Dunáról is van ilyen, csak az talán nem olyan látványos.)

[homregeszet]

Egy korsó régészet

A sör régészete

A sör az egyik legkedveltebb alkoholos ital a bor mellett. A hazai sörfogyasztás 60-70 liter/fő (15 év feletti) között mozgott 2019 és 2020 között, ami csupán a 26. helyre sorolja kis országunkat a világranglistát tekintve. Az első helyen, nem meglepő módon, a csehek állnak a hazai fogyasztás több mint kétszeresével.[1]

(Diagram a sörfogyasztásról 1. kép)

A sör fogyasztásának mennyisége csupán történetének hosszúsága mellett törpül el, így egy jó hideg korsónyi mellett most hadd invitáljuk meg olvasóinkat egy rövid régészeti áttekintésre e nedű történetéről.

A legkorábbi bizonyíték malátázott gabona készítéséről és annak fermentálásáról a Natúf-kultúra által használt Raqefet-barlangból, a mai Izrael területéről került elő és Kr.e. 11000 körülre datálják. A barlangot 1956-ban fedezték fel, ami kultúra temetkezési helyeként szolgált, s ennek padlójában figyelték meg az ember vájta tölcséreket. Ezekben a tölcsérekben szerves anyagokat figyeltek meg és a mintavételekből kiderült, hogy sörfőzéshez köthető kémiai nyomokat viselnek.[2]

Az első írásos emlékek a sör készítéséről és annak fajtáiról Mezopotámiából származnak, a korai iratokban 9 féle sör típust különböztetnek meg aszerint, hogy mit tartalmaznak és mekkora űrtartalomban tárolják. A későbbi időszakban ez megváltozik és a különböző típusokat a minőségük szerint írják le, mint aranysör, barnasör, édes barnasör, vörössör és szűrt sör. Az összetevők leírása vagy inkább jelölése is változik korszakonként, azonban bizonyos elemek, mint a bappir, a sörkenyér, megőrzik alakjukat és nyomon követhetőek, mely arra enged következtetni, hogy állandó és változatlan elemét képezi a technológiának.[3]

(Sumér pecséten ábrázolt sörivás 2. kép)

Az adminisztratív és irodalmi források keresztmetszetét jelenti Hammurapi törvénygyűjteménye, melyben szabályozza a kocsmaüzemeltetést (a kocsma nem szolgálhat bűnözők rejtekhelyeként vagy törvénytelen találkozók helyeként), a sörforgalmazást és a sörfogyasztás kifizetésére vonatkozó szabályokat.[4] Ebből megtudhatjuk, hogy az italért pénzzel és gabonával is lehetett fizetni, valamint a hitelbe vásárolt alkoholt a következő aratásból kellett megtéríteni.[5]

Az irodalmi szövegek közül a leghíresebb a „Himmnusz Ninkasihoz” mely három táblán maradt fenn az Óbabiloni időszakból. Ez a költemény a sörfőzés istennőjéhez szól és emelett mindhárom esetben tartalmaz még egy női kocsmáros nyitóestjéhez szóló ivóéneket. Ebben leírják a sörkészítést lépésről lépésre az alapanyagok megnevezésével, mint a bappir, a sörkenyér, melyet árpából, búzalisztből és fűszerekből készült.[6]

Az egyiptomi birodalomból is számos régészeti emléket ismerünk, melyeken a sörkészítés folyamatát ábrázolják vagy ahhoz kötődő feljegyzések szerepelnek. Ilyen a Ty sírjának domborműve, melyen a sörkészítés folyamatának minden mozzanata szerepel, valamint a Rhind Mathematical Papyrus, melyen a különböző mértékegységek átszámítási feladatai szerepelnek. Más iratokban az szerepel, hogy beérkezett gabonából a templomok és paloták számára, mennyi sör készült, melyet egy adózási irat szerint falusi munkások készítettek. Egy orvosi papíruszon tizenhét különböző sört jegyeztek le. A források alapján a sörfőzés technológiája nem változott a görög-római időkig.[7]

(Ty sírjának domborművének rajza 3. kép)

Az egyiptomi források és régészeti leletek alapján a kenyér kulcsfontosságú szerepet töltött be. Ez a fajta cipó gazdag élesztőben és enyhén sütött, hogy az élesztőgombák ne haljanak meg. A kenyeret összetörték és szűrön keresztül, vízzel passzírozták az edénybe.[8]

Egy másik gyakori összetevője az egyiptomi sörnek a datolya volt, mely növelte a fermentálódó folyadék cukortartalmát és alkohol fokát, vagy az elkészült sör ízét javította. Az íz javításának céljából vagy orvosi célokból számos fűszert és gyümölcsöt használtak, mint a dom gyümölcs, a koriander, füge, krisztustövis gyümölcs és a szikomor füge, melynek fája Nu istennő megtestesülését jelképezte és gyakori melléklete volt a síroknak.[9]

Az európai sörfőzés régészeti bizonyítékait főleg az analitikai vizsgálatok világították meg, amik alapján Machrie Moor (Isle of Arran, Scotland) i. e. 3. évezred körüli lelőhelyén tárolóedényeken találtak gabona és mézmaradványokat, ami sörből származhat. A Balfarg (Glenrothes, Fife, Scotland) lelőhelyen, melyet szintén az i. e. 3. évezredre datálnak, pollenvizsgálatokkal, a gabona mellett, réti legyezőfű és beléndek maradványait mutatták ki. Kinloch Bay-nél (Island of Rhum, Scotland) egy neolit (i. e. 2. évezred) edényben összetört gabonát, mézet és réti legyezőfüvet, hangát és királypáfrányt találtak és egyfajta sörként azonosították. North Mains (Strathallan,Perthshire, Scotland) (i. e. 1600-1500) ásatásán egy bronzkori temető feltárásánál egy fiatal nő sírjában talált edényben gabonát figyeltek meg, réti legyezőfű pollenjével valamint egy öregember sírjában ugyanezt hárs pollennel kiegészülve.[10] A dániai Egtved lelőhelyén egy bronzkori (i. e. 2. évezred) fiatal nő sírjában egy nyírfakéreg vödörben hársfa, réti legyezőfű, fehér lóhere, fenyérmirtusz, vörösáfonya, kékáfonya és árpa maradványait figyelték meg, melyet sörként azonosítottak. Hochdorf lelőhelyén pedig az említett gödrökön kívül egy edényben gabonaszemek mellett beléndek maradványait találták meg.[11]

(Európai sörfőzés régészeti bizonyítékainak térképe 4. kép)

Remélem ezen gyors összegzés alatt még nem fogyott ki az a korsó és sok érdekességgel szolgáltunk eme bejegyzésünkben, mellyel gazdagítottuk olvasóink ismereteit. Egészségünkre!

Fölföldi Boldizsár

Felhasznált irodalom

Billy Quinn & Declan Moore: Fulachta fiadh and the beer experiment. In: Dining and Dwelling.  2008.

Eli Luoma:  Egyptian Brewing: The Production of Beer Based on Archaeological Evidence. Wisconsin, 2009.

Elisa Guerra Doce: The Origins of Inebriation: Archaeological Evidence of the Consumption of Fermented Beverages and Drugsin Prehistoric Eurasia. In: J Archaeol Method Theory (2015) 22:751–782

Max Nelson: The barbarian’s beverage. A History of Beer in Ancient Europe. New York, 2005.

Peter Damerow: Sumerian Beer: The Origins of Brewing Technology in Ancient Mesopotamia. In: Cuneiform Digital Library Journal 2012:2.

Samuel Delwen: Brewing and baking in Ancient Egyptian materials and technology. Edited by P. T. Nicholson and I. Shaw, pp. 537-576. Cambridge: Cambridge University Press.

Sci.news Archaeology

Visual Capitalist

Beer Studies

[1] https://www.visualcapitalist.com/which-countries-drink-the-most-beer/ [2] http://www.sci-news.com/archaeology/raqefet-cave-brewery-06412.html [3] DAMEROW 2012. 4. [4] DAMEROW 2012. 3. [5] KMOSKÓ 1911. 40-41. [6] DAMEROW 2012. 3. [7] DELWEN 2000. 539. [8] DELWEN 2000. 537. [9] DELWEN 2000. 558-559. [10] GUERRA-DOCE 2015. 752-753. [11] NELSON 2005. 12.

[orsiisworld]

Boldog és szomorú is vagyok

Elégedett és elégedetlen is vagyok

Fáradt vagyok, de közben pörgök is

Szeretem magam, de nem is szeretem

Jól vagyok, de nem is vagyok jól

Mérges vagyok, de laza is

Stresszes vagyok, de nyugodt is

Érzékeny vagyok, de nemis

Határozott vagyok, de közben mégsem

Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre?

Nagyon tudok szeretni, talán csak ez az egy biztos

[hiveswap]

Biológa: Populációk és kölcsönhatásaik / növényi-állati sejtek

Magyar: Babits Jónás könyve / Szövegek írásban és szóban

Történelem: Medieval Towns and trade

[brgzmpff]

hetek óta akarom mondani, hogy a tombolát azért találtuk ki, hogy bárkinek elérhetővé tudjuk tenni a műtárgyakat. 5000 forintért egy kiló sajtot lehet venni, nem egy egyedi műalkotást. 50 eladott szelvénynél lesz a kiállítás nullán, utána már minden szelvénynél ujjongani fognak a mosómedvék. Bencével és Adéllal a közös csetet neveztem el a végtelen közös éjszakázások után tanulságként ja, és a mosómedvék-nek :)

minden szelvény nyer, mert azt szeretnénk, ha örülés lenne, és hát nekem ugye van a játékelmélet kattanásom, amit szeretek az árazási stratégiáknál játszani. lsd a minimalizmus sorozatom, aminek talán még mindig minden darabja 20 000 forint, de lehet már átáraztam méret szerint.

ha nem viszi el a város vagy az ország mind a száz szelvényt, a megmaradó tárgyakat, képeket utána felteszem rendes piaci áron a boltba.

gyertek nézzétek meg a kiállítást valamelyik este, vagy pénteken 11-20 óráig, írjatok simán, ha máskor jönnétek, ha nem is vagyok ott egy óra alatt mindig le tudok menni. és tombolázzatok velünk :)

tőlem ezek a képek lesznek a tombolán, Bence képeit, tárgyait, rajzolt zine-jeit nincs erőm befotózni, de elég erős anyag, külön hangsúlyozom, hogy Bence fotóit Koleszár Adél válogatta, ami eléggé menőség ám :)

TBT a magam részéről ettől a sorozattól elég nehezen válok meg. Minden rajzi rész egyvonalas rajz, a szövegek külön kerültek rá, de a legkevesebb vonal elve mentén dolgoztam, és ezek sokkal mélyebbről fakadnak bennem, mint amit amúgy meg szoktam mutatni, sokkal személyesebb pillanatok, amikor ennyire belefeledkezem a rajzolásba, sokkal otthonabb érzés nekem, és nagyon régen nem álltam ki ilyen képekkel, hálás vagyok a mosómedvéknek, hogy ezeket a képeket adták a kezem alá, hálás vagyok nekik, hogy ennyire magamba tudtak toszogatni a végtelen beszélgetéseinkkel.

Hallgassátok hozzá a zenét is, amiből dolgoztam.

És tombolázzatok velünk :)

ps: kicsit röhögök, hogy ezek amúgy színes fotók :D

[anyadisszeretne]

Egy olyan országban vagyok szülő ahol a gyerekek botot nyomnak a gyengébb végbelébe. Ahol a tanárok sztárjkolnak de figyelni nem figyelnek a gyermekemre. Ahol a kormány 80 % pedofil és korrupt. Ahol nőkről készülnek képek amelyekhez szexista szövegek vannak. Ahol a rendőrök nem védenek, a katonák tiktokon táncolnak. Ahol előrébb vannak a tiktok "influencerek" mint a normál dolgozó emberek.

Tehát szerinted félek tőled? Ugyan babám.,

[retisonic]

19. Galaxisok- Minket Ne Szeress!

Az van, hogy jó eséllyel én vagyok az a fajta Galaxisok rajongó, akit Benedek a leginkább lenéz és megvet.  Annyira nem szeretem az első lemezt, mert nekem az még túl Cseh Tamás, viszont eléggé karmolom a másodikat, amiről meg Benedek mindenhol elmondja, hogy nem a kedvence. Imádom a harmadikat, és csalódás volt a negyedik, és nem azért, mert hogy zongora, hanem mert furák sokszor a szövegek. Természetesen az ötödik lemez a kedvenc Galaxis lemezem, ami így kicsit ilyen dacból született, hogy a harmadik lemez világáért sivalkodó pondrók, mint én, megkapják, amit akartak. A hatodik lemezt, amiről egyszer Benedek egy interjúban azt mondta, hogy a zenekar fő műve, én megint nem szerettem annyira, mert szerintem túl sok szám volt rajta.

Nagy mák, hogy ezt az új lemezt úgy hallottam először, hogy semmit nem olvastam róla előzetesen. Valószínűleg ha meglátom, hogy a lemezt a spanyol új hullám, a MOVIDA MADRILENA legendái inspirálták, akkor legyintek egyet, és hagyom az egészet a faszba, és puffogok magamban, hogy most tényleg SZÜKSÉGES EZ?! Na ezért nem jó előítéletes bunkónak lenni! Mert, hogy a kedvenc Tik Tok/Insta influenszeremet idézzem, ez a lemez NÁLAM SIMÁN 10+ PONT! Az első hallgatás után csak egy problémám volt, hogy csak 27 perc. Ez furán hangozhat egy olyan valakitől, akinek a tűréshatára egy lemezzel kapcsolatban általában kb 43 percig terjed, és az előbb hisztizett, hogy a Történetek Más Életéből túl hosszú, de az van, hogy ez meg az alsó határt nem üti meg! Kimondom és vállalom: szerintem az ideális lemez hosszúság 31 és 44 perc között van! Ettől eltérni csak kivételes esetben lehet! A 27 perc szerintem egy EP, még két szám simán belefért volna!

Na de ez legyen a legnagyobb probléma! Elhiszem amúgy, hogy a MOVIDA MADRILENA ihlette a dalokat, tökre nem értek hozzá, de ha azt mondanák, hogy mondjuk a brit új hullámhoz nyúltak vissza, azt is simán elhinném, és még egyet is értenék vele, mert hogy én azt is kihallom a dalokból. A szinti baromi jó az egész lemezen. Nem tudom, milyen szinti, nem vagyok szakértő, és nyilván most valami orbitális hülyeséget fogok mondani, de mivel hatalmas Inspiral Carpets és Charlatans fan vagyok, én igazán értékelem. A dalokkal kapcsolatban kivételesen az sem zavar, hogy nincs nagy változatosság a tempóban, mert 27 perc alatt nehéz lenne bármit is megunni. Aminek viszont nagyon örülök, hogy megint olyan szövegek vannak, amikbe bele tudom élni magam, sehol egy Dominik, a szúnyogok királya, vagy mi. Én mindig ezt szerettem Benedek szövegeiben, hogy ilyen leíró prózák, nem kell kódfejtő tudás az értelmezésükhöz. Tudom, geci egyszerű vagyok. Na mindegy, a lényeg, hogy ez egy szuper lemez, és kíváncsian várom a következőt. Egyszer amikor hallgattam a Minket Ne Szeresst, akkor azon gondolkoztam, hogy milyen vicces lenne, ha így egy csomó ilyen visszajelzés menne a zenekar felé, hogy jó, jó, de mi a faszom ez a MOVIDA MADRILENA, és akkor a következő lemezen Benedek így beolvasna az akadékoskodó rajongóknak, hogy: NEM SZERETITEK A MOVIDA MADRILENAT? AKKOR BASSZÁTOK MEG! Persze ezt egy kicsit jobban megfogalmazva.

Kedvenc számok: Nem Tudom Megvédeni Magam, Ez A Nyár, Vissza A Természetbe

[eugeniovonsavoy]

Amúgy miért csodálkozunk Sztrítfájter Szilárd főigazgatón, amikor

a Telexen ilyen színvonalú szövegek jelennek meg közgyűjteményi témában:

"A sajtómeghívó láttán arra számítottam, hogy a szalonkocsi már legalább működőképes állapotban van, és talán némi sajtos pogácsát is elmajszolhatunk a fedélzetén, hogy egy morzsányit felidézzünk abból, milyen lehetett itt anno a kormányzó úrnak étkezni két fontos tárgyalás között. Az étkezőhelyiségben azonban mindössze két létra vár egy fúrókészlet társaságában, így kénytelen vagyok elővenni a sarki boltban előrelátóan megvásárolt rántott húsos zsömlémet, és megenni az ablakban állva."

Mert ez nem a Szily Laci-féle ál-ironikus kamugonzó mocskolódás, hanem hogy a szerző tök őszintén egy fogalmatlan proli. Meg a szokásos elbaszás a telexen, hogy kintornás szöveggondozók újságírók valamiért képtelenek értelmezni ezt a főigazgató/igazgató megkülönböztetést. Az meg külön szép, ahogy Tenczer visszamondja azt a sok-sok tücsköt, bogarat információt, amivel Mikrofonállvány Doma és csapata kábította a tisztelt klaviatúraverő társaságot. Nem mintha fenn állt volna a komoly belekérdezés veszélye... Látszik, hogy darab gondolata nincs arról, amiről ír és nem is érdekli. Csak a pogácsa meg a húsos zsömle.

Sztrítfájter Szilárd csak egy tünet, az értelmiség hiányának tünete.

[kiforditom-szetszedem]

Doctor Who S13 Flux

Irtó komplex sztori, fáradtan nem ajánlott nekiállni, mert három agy szükségeltetik, hogy követni lehessen, mi történik. Ehhez képest a tavaly évvégi, Disney+os epizódok faék egyszerűségűek, nagy a váltás.

Külön tetszik az új utitárs, Dan akcentusa, új szín. Azt juttatta eszemben, amikor még Londonban éltem, velem szembeni szobában lakott Peter, a Pray As You Go megálmodója. Ez minden napra pár reflexív gondolat, előbb webes, majd app formában is megjelent. Folyamatosan vadászott hangokra, hogy a lehető legváltozatosabb legyen, az emberi hangok legszélesebb skáláján tudjanak a szövegek megszólalni.

Visszatérve a DW-ra, maradt az S14-ből három speciális epizód

Eve of the Daleks Legend of the Sea Devils The Power of the Doctor

Szerintem még áprilisban befejezem, aztán májusban jühet a D+on az S14.

[egy-lany-blogja]

Vannak olyan zene szövegek amiket csak felnőttként vagy bizonyos élet helyzetekbe kerülve értünk csak meg...

[angelofghetto]

tankönyvízű történelem

Hatalmasakat vihogtam a lenti videón. Egy fiatal hang próbál nagyon leleplezőnek szánt magyarázatokat csempészni a Mézga család rajzfilmsorozatba. Vannak dolgok, amelyeket csak azok értenek, aki akkor éltek. Korábban raktam ide ki egy "időutazós" videót, amiben egy szintén fiatal narrátor állítja, hogy az ötvenes-hatvanas években készült fotón egy nő mobiltelefont szorít a füléhez. Honnan is tudhatta volna a boldogtalan, hogy mi az a zsebrádió.

Szóval ez a tartalomgyártó szétcincálja a Mézga sorozatot, és ugyan díjazom az igyekezetét, de ennyi hülyeséget már régen hallottam, amit itt összehord. Nem állok egyedül a véleményemmel, mert legörgettem a komment részhez, és na.

Itt halkan elmondanám, mint veterán, hogy a számítógép és internet előtti korban nagyon más dolgokkal szórakoztatták magukat a népek, mások voltak a hétköznapok, és mindenki a sorok között olvasott, talán még azok is, akik a sorokat írták.

Amit a kedves csatornász manipulációnak vél, az egyszerűen a kor humora volt, mert mindenki tudta, hogy a komolynak látszó dolgokon lehetett a legnagyobbakat röhögni. Ez az egész a gyarlóságainkon, a két szálon futó életünkön (a parlamenti vs kocsmai politizálás, a hivatalos szövegek vs mindenki által levett valódi tartalom) élcelődik, és a szarból várat építő találékonyságon, amire a szükség tanít egy hiánygazdaságban. Önirónia.

A Mézga család egy - ma úgy mondanánk - nagyra vágyó panelproli család volt, akik próbáltak előkelősködni, és olyan státusz-szimbólumokkal ékeskedni, amire nem tellett, és ha még hozzá is jutottak valahogyan, nem tudták használni. Máris szomszéd pedig a felhúzott orrú tanult értelmiségi, aki nem közösködik ezekkel.

Ha már mindenképp rejtett üzenet, akkor inkább a két gyerek a szimbólum. Aladár a kisszerűségnek és ostobaságnak állít ellenpontot az elnyomott kreativitásával, Kriszta pedig az ósdi karótnyeltséget neveti ki azzal a nyerítő vihogással. Mindketten a fiatalság tiltakozását jelzik, a szabadságvágyat: Aladár az égi magasságokba törő tudás és megismerés felé áll arccal, Kriszta a nyugatmajmolásban leképeződő túlidealizált álmodozás felé. És ha minden áron bele akarjuk látni, talán ide vehetjük Géza papa tanult tehetetlenségét, és Paula mama minden epizódot záró sóhaját is, hogy mi lett volna, ha a háború után azt a másik utat lehetett volna választani, azt a hufnágelpistis, megfoghatatlan de messziről mégis mindig látszó nyugati jólétformát.

[diogenesz2020portugal]

https://youtu.be/mJVbhj2Fk3g?si=4jhXPaBOhbV_87fk

POSZT MORTEM LII. – BÁTYÁM NEVÉBEN - Tüdőgyulladás után

Testvérem, Karsai Dániel állapota az utóbbi hetekben rohamosan romlani kezdett. A beszédképességét nem veszítette el teljesen, de sajnos már a szövegek diktálása is túlságosan fárasztó számára. Arra kért meg ezért, hogy László Róbert barátunkkal közösen megfogalmazott posztokban mi számoljunk be az aktuális hírekről, eseményekről, természetesen Danival egyeztetve.

Március 28-án, születésnapja alkalmából egy lakásszínházi előadással szerettük volna meglepni, helyette épp ezen a napon muszáj volt kórházba mennie, mivel tüdőgyulladást kapott. A Korányi szakszerű ellátásának, a kimagasló színvonalú betegápolásnak, nem mellesleg Dani feketeöves akaraterejének köszönhetően a tüdőgyulladásból kigyógyult. Napokig a totális némaságban és a kommunikációképtelenség állapotában csak a reménybe tudtunk kapaszkodni.

Múlt hét csütörtök óta Dani ismét otthon pihen, sokat olvas, látogatóival – ha nem is úgy, mint akár csak pár hete, de kommunikál. És hatalmas mosollyal konstatálja, hogy a londoni derbin a Fulham 2-0-ra legyőzte a WestHam Unitedet.

Íme egy videó Dani állapotáról és egy mennyei lakomáról (felkavaró tartalom):

https://youtu.be/mJVbhj2Fk3g?feature=shared

https://vm.tiktok.com/ZGeuwo13U/

Karsai Péter