#múzeum

[homregeszet]

Vaskori háromélű nyílhegy Miskolc szívében. ☺️

[multidezo]

A Kútmúzeum a Nagy Gyula Területi Múzeum része, előzetes bejelentkezéssel 

látogatható.

Békés Megyei Hírlap, 2003.05.29.

[barataimnakcsaktoma]

A kívül-belül csodálatos Néprajzi Múzeum. Budapest, Magyarország

Ma voltam először, de minden tekintetben világbajnok épület. Tartalmi szempontból is, és építészetileg is.

The Museum of Ethnography (Budapest, Hungary) is beautiful in every aspect!

[kedvesmajam]

reggel picit eltoltam az időt, de kis késéssel beértem a melóba. a vezető rámöntötte két lakóm ügyét. mivel ma nem bent dolgoztam, hanem átmentem máshova, kicsit sokkolt. és nagyon nehezen élem meg, hogy szeret más kollégákról rosszat mondani

átmentem a központba, de a kolléga, akivel dolgoztam volna, betegség miatt nem volt bent. gondolkodtam, hogy haladok a közös dolgainkkal, de úgy döntöttem, inkább a saját dolgommal foglalkozok, úgyhogy elkezdtem kivonatolni a halálos interjúmat. közben néztem jegyet a Munkácsy kiállításra, de drágának találtam, nem is lehetett szép kártyával fizetni, úgyhogy elengedtem. elment a net, nem is tudtam a legjobban figyelni az interjúra. volt egy beszélgetésem megbeszélve H-ral a kutatói megbízásomról. azt gondoltam, megvétózták, de kiderült, hogy csak P. fontoskodott bele, vállalható dolgokat emeltek bele. nehéz volt ez is, hogy egyszerűen mindig csak az akadályok

nem tudtam megülni a fenekemen, elmentem a Szépműbe. arra gondoltam, csak veszek későbbre jegyet, de azért arra is, hogy ha nincsenek sokan, be is megyek

valami nagy dolgot vártam. mert mindig nagy dolgokat várok. több festményt, több leírást vártam. de el tudtam engedni az elvárásaimat, csak igyekeztem megélni a jelent. Munkácsy pályájának eleje áll hozzám a legközelebb. azok a már-már ellesett pillanatok. talán pont azért, mert olyan kis apró részletek vannak a képeken, amik élettel telivé teszik, s pont ezt az életet látom sokszor a munkám során, amit mások nem. a szalonképekben is van némi csintalanság, a virágos képek nagyon távol állnak tőlem. mikor végigértem a termeken, visszamentem a kiállítás elejére és elidőztem a képek előtt. néztem a ruhák hullását és fodrait, a festékrétegeket. aztán rájöttem, hogy én ezeket a képeket ismerem. gyerekkoromban sokat jártunk anyával a Galériába. nem szerettem, féltem egy Dózsa szobortól. de beugrott egy emlék, hogy apa mesél. mesél arról, miért lettek ennyire feketék a képek, milyen az Ásító inas és mi is az a köpülés. érdekes, hogy ezek eszembe jutottak, mintha az, hogy apa mesél, nem csak akkor történne, mikor tényleg mesél, hanem régen is mesélt volna. mert talán a paraszti kultúra olyan ismerős volt neki

az Ásító inas előtt sok időt töltöttem. megfigyeltem minden részletét és próbáltam minél jobban felidézni apa akkori szavait

a Köpülő asszonyt is sokáig néztem. tetszett, ahogy kicsurran a tej, ahogy ott áll a gyerek és ahogy a nagy feketeség betölti a hátteret

a csavargós képek és a Siralomház is nagyon tetszett. megnéztem minden alakot, minden arckifejezést

közel három órát töltöttem a kiállításon. megnéztem minden részletet, ami érdekelt, nem töltöttem időt azzal, ami nem. közben hagytam, hogy jöjjenek érzések és emlékek. az egykori művészettörténet iránti érdeklődésem, az annak valóra nem válása miatti kudarc. a rajziskola, az anatómia ismerete. azok a hétvégi galérialátogatások

gondolkodtam azon is, vajon a sok gyerekkori festménynézésnek mennyi hatása volt arra, hogy érdekelt a művészet és grafikusnak készültem. és hogy miért jártunk mindig a galériába, miért nem csináltunk olyan programot, ami gyereknek való. és hogy vajon anya szeretett-e a Galériába járni vagy csak lenni akart valahol. máshová nem emlékszem, hogy jártunk

még tegnap megnéztem a moziműsort, mert a kollégák ajánlottak egy filmet. elmentem moziba. nem tudom miért, de nem az én filmem. talán azért, mert a terápia világa ismerős nekem, mint ahogy a transzgenerációs trauma is. és nem annyira szeretem a befejezetlen történeteket. persze, jó, hogy én találhatom ki a végét, de itt inkább zavaró volt

végülis jó nap volt a mai. persze nem szép dolog munkaidőben mindenféle nem munka dolgot csinálni, de megérdemeltem, mert ezerrel dolgozom, sosincs idő magamra

fura most benne lenni ennyi emlékben, ennyi intenzív megélésben. kicsit mintha szaladnék előre, nehogy elfogyjon az idő vagy elillanjon a varázs. meg is beszéltük, mikor megyünk a szülőfalujába. talán lassítani kellene a múltidézésen. vagy legalább bizonyosságot szerezni arról, hogy jó terapeutához járok. ha most választanék, biztosan klinikai és nem tanácsadó pszichológust keresnék, de a szűk keresztmetszet a brainspotting volt, amit alig használtunk az eltelt nyolc hónapban

az is nehéz, hogy anya megint nagyon aktív, folyamatosan a születésnapomat nyomja

reggel 103,4 kilót mértem, ami kevesebb a tegnapinál, amit nem értek

[drakvuf]

Let’s gooo

[photomita]

1062 Budapest, Andrássy út 60., Terror Háza Múzeum.

[eugeniovonsavoy]

Flanek Péter: Bográcsparty (2024)

avagy az MKVM megint nem bírt magával

[izraelinfo]

Mesélj többet Shmuel Katzról - kiállítás

99 éve született Budapesten Menachem Beer építész. 22 évvel később kivándorolt ​​Izraelbe, és a nyugat-galileai Gaaton kibuc egyik alapítója volt. Építészeti tanulmányait a Technionban végezte, majd az országos kibucmozgalom műszaki osztályára került. Közel hetvenéves munkája során számtalan, főként kibucépületet tervezett, és mindig arra törekedett, hogy művészi elemek is megjelenjenek azokban.…

[nonquebecoisayul]

Ismét vonaton ülünk, a vadiúj Siemens Via Rail-kocsikon tartunk vissza Montréalba, ahol most épp Eliza fogad majd bennünket. Egy utolsó gyűjtemény Québec városából: azt a csodás inuit kanadai lúd szobrot muszáj volt idetennem (Mikisiti Saila nunavuti művész 2002-es munkája). Az interiőr pedig szállodánkból való.

[kezenani]

szalonképek

imádom

kutyusos <3

kakukktojás:

[homregeszet]

Nálunk mindennap Halloween van. 💀

[multidezo]

Békés Megyei Hírlap, 2005. február 5.

Nagy Gyulára emlékeztek

[sonnenscheinmano]

Ma

reggel felébredtem, aztán rájöttem, hogy néhány nap múlva bezár a kockaházas kiállítás a Ludwigban, szóval felszálltam egy vonatra, s elmentem a fővárosba művelődni. Utána meg jöttem haza. Vannak előnyei a rokkantnyugdíjas életnek.

[telaviv-delhi]

Hatalmas buli volt a vonulás, love is love, az Ügyvédem teljesen beállt a sok boldog, laza ember kisugárzásától. Budapest egy napig majdnem európai, élhető várossá változott (a messzimesszi távolban 20-30 fehéringes-feketenadrágos férfiseggfej zajongott, mint a hülyegyerekek. Talán a szexuális frusztrációjuk megoldását kellene keresniük). Utána az Ügyvédemmel életem legbizarabb eseményén vettem részt: főzés a Holokauszt Múzeumban. Mikor először ajánlotta Ügyvédem a programot, azt hittem, hogy megint elromlott a szimuláció és visszakérdeztem, h miért nem grill party. De ez is zseniális progi volt, már kilenc éve tolja a vegán észtágítást Steiner Kristóf a szerelmével, Nimroddal, az izraeli Nemzeti Színház néhai művészével (aki részben kolozsvári származású, mint kiderült) Utána hármas szelfi velük, nagyon jó a vájbjuk, szerintem haverok leszünk.

[otthonzulles]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni.

Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról.

A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó.

A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port?

Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén.

A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály.

A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön.

A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak.

Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el.

Ez mára mind nincs.

Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították.

És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha.

Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma.

__________________________________________________

már láttam másnál is copypastázva ezt, nálam draftban nyugodott, legyen akkor most kint. a szerző ahogy nézem nem közszereplő

[bdpst24]

Látványraktárában kezd rendezvénysorozatot a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum