#rasszizmus

[hicapacity]

[matekonkol]

Császi Ádám: Háromezer számozott darab (2023)

Régóta nem hagytam ki ennyi időt (8 napot) filmnézés és filmnaplózás közt. Ennek több oka is van: a kézenfekvő magyarázat az, hogy annyira tetszett a film, hogy nincs kérdésem, nincs nagy hiányérzetem -- legfeljebb annyi, hogy minden karakterrel töltöttem volna több időt még és az egész filmet néztem volna még egyszer ennyi ideig. Gratulálok, köszönöm, és várom az újranézést.

A másik része a dolognak, hogy én a cigánytémában nem vagyok elég képzett, tapasztalt pedig pláne nem. Egy olyan filmnél, ami a megszólalás lehetőségeit keresi és kritizálja egyszerre, nehéz volt nem azzal kezdeni a megszólalást, hogy a beszélői pozícióm és privilégiumaim interszekcionális, újbaloldali közegekben olykor rituálisan végzett önkritikájával kezdjem. Pedig létfontosságú, hogy ahogy a feminizmusért tennie, változtatnia, küzdenie kell férfiaknak is, az osztálytársadalom meghaladásáért a polgári családból jövőknek is, a heteronormativitás ellen annak kedvezményezettjeinek is, úgy az antirasszizmusért a fehéreknek is.

Nem az a kérdés, hogy miért beszélhetek én vagy Császi Ádám vagy bárki cigányokról, hanem az, hogy mit mondunk, és amit mondunk, azok tettekké válnak-e (vagy megmaradnak virtue signaling szintjén), közösségben/népben gondolkodnunk-e (vagy lehajolás, sajnálat, stb marad a tett), és hogy az önmagában nem elégséges, sőt, kizsákmányoló reprezentáción túl tud-e a tett emancipáció, részvételiség is lenni.

Minden igaz tehát, amit Nefelejcs Gergő írt a Tetten a filmről és András Csaba az új szemen (nagyon ajánlom mindkét cikket!), és kivételesen örülök, hogy a film előtt olvastam a két baloldali keretezését -- ugyanis (sajnos?) szinte figyelemelterelő módon esztétikus és érdekes maga a posztmodern játékosság, a forma, a filmnyelv is; illetve a játékosság miatt elég könnyen nézhető ironikus, poénos, liberális, polgárpukkasztó öncélként is.

Bárcsak lenne valamilyen témában egyszer bátorságom egy ilyen filmet csinálni. A Ki mint veti ágyát kezdeti ötlete majdnem egy hasonló, negyedik falat sorozatosan megtörő, brechti videóesszé lett, de inkább az elkötelezett realizmus irányába írtam tovább. A következő filmünk eggyel önreflexívebb és kizökkentőbb lesz, de még várat magára a kiáltvány.

Amúgy ahogy látom, három fun fact mellett elment a legtöbb kritika: hogy a rasszista rendezőt alakító Horváth Kristóf is cigány; hogy a színházigazgatót alakító Wieland Speck a Berlinale elmúlt 30 évének egyik legbefolyásosabb szekcióvezetője, off screen is hivatásos kapuőr; és hogy a riportereket szinte mind Budapestre immigrált színészek játsszák.

[padgany]

Gyűlölet

Keddi nap volt, Józsi a külvárosi, penészes és repedezett falú konyhában pucolta a vödörnyi krumplit. Az anyja kérte meg a feladatra, jobban mondva parancsolta neki, míg ő Józsi kishúgát vitte a körzeti orvoshoz. Sok gondolat kavargott a fejében, szerette négy testvérét, és a mai napon még ezek között az omladozó, sötét foltokkal tarkított falak között is jól érezte magát. Ma ő volt öccsei főnöke és vigyázója, és nem az iskolában kellett unatkoznia a véget nem érő tanórák alatt. Tudta, hogy ez újabb lemaradást és rossz jegyeket jelent majd, de ez már nem érdekelte. Ott mindenki ellenséges volt vele, míg itthon csak az anyja, és az - esténként hazaérkező munkanélküli - apja, aki általában részegen, vagy megmagyarázhatatlanul furcsa állapotban kiabált vele, mielőtt az beesett az ágyba vagy a tévé elé. 

Az iskola iránt érzett undora már az első osztály megkezdése óta tartott. Hiperaktív és vásott gyerek volt, nem tudott elülni a fenekén és még annyira sem volt képes figyelni az órákon, mint a legrosszabb osztálytársai. Ez évismétlést jelentett és különleges bánásmódot a tanárok részéről, ami sokszor indokolatlan kiabálást és kettes érdemjegyeket jelentett. Mielőtt felső tagozatba lépett, az egyik tanára odament hozzá és könnyes szemekkel elmondta neki, hogy az este pezsgőt fog bontani, amiért többé nem kell őt tanítania. Nem szerették. Eleinte nem értette, hogy miért ilyen ellenségesek vele, idővel aztán már nem is remélt szeretetet és azon kapta magát, hogy már ő is goromba vagy ellenséges az idegenekkel. Már azelőtt kialakult benne ez, mielőtt az apja részegen leültette és elmagyarázta neki, hogy sokkal nagyobb esélye van, ha először ő üt és nem a másik. Talán azért alakult ki benne ez a zsigeri ellenségesség, mert mindig kinevették és megalázták. Eleinte a régimódi játékai miatt, amiket a napközi idejére vihettek be a gyerekek, később a ruházata vagy a haja miatt, vagy éppen azért csúfolták, mert bűzlött. Mindezek oka a pénz hiánya és az volt, hogy hetente csak kétszer fürödhetett az öccsei és a kishúga után egy kádnyi elhasznált vízben. 

Egyszóval nem szerette a sulit, az osztálytársait, a hétről hétre ismétlődő órarendet és a szoros, tervszerű haladást, amivel sosem sikerült lépést tartania. Egyedül az irodalmat kedvelte, főleg a verseket, és ez volt az egyetlen tantárgy, amiben jeleskedett is. Hatodikban rájött, hogy a ritmikus és egymással rímelő sorok mögötti mondanivaló sokszor nagy hatással van rá. Az irodalom tanár volt az egyetlen, aki kedves volt vele, az ő szemében sosem látott megvetést, lenézést vagy gyűlöletet. Ő volt az egyetlen tanár, aki figyelt rá, és aki alkalomadtán, az órák után még az ő, és a családja hogylétéről is érdeklődött. Legutóbbi beszélgetésük során arra buzdította Józsit, hogy váltson könyvtári tagságot. Persze miután ezt elmondta az anyjának, az kinevette és elküldte a boltba, este pedig az apja kevert le neki egy nagy pofont, mondván nincsen pénzük ilyen ostobaságokra és, ha a szeme elé kerül az a tanár, azt is jól szájon vágja majd. 

Másnap a tanára az utolsó óra után újra leültette maga elé az elcsigázott ábrázatú Józsit.

 -  Mi történt a száddal Józsi? Verekedtél?

-  Á nem, csak bicóztam és eltanyáltam.

-  Beszéltél a szüleiddel? Mit szóltak a könyvtári tagsághoz? Ott aztán annyi verses kötetet tudnál olvasni, amennyit csak akarnál.

-  Jó lenne, tanár úr, de sajnos nincs pénzünk ilyenekre. Azt hiszem lemondok a dologról.

-  Sajnálom, Józsi. Viszont pont ma olvastam az újságban, hogy jövő hét kedden, a költészet napja alkalmából aki bemegy a könyvtárba és elszaval egy verset, az ingyenes tagságot kap egy évre. Szerintem el kellene menned, válassz egy verset, amit szeretsz, tanuld meg és így ingyen is tag lehetsz, nem kell fizetni a tagságért és a könyvekért. 

-  Ó, ez jól hangzik! Még átgondolom. Talán nem lesz délután feladatom és akkor elmegyek. 

 A krumplit már megpucolta, az öccseit rendre intette és leült melléjük a tévé elé. Egy rajzfilmet néztek, egy beszélő fehér kutya éppen a kövér, szemüveges gazdájával verekedett. Nem értette, hogy a testvérei min nevetnek, miközben a rajzfilmben elhangzott káromkod��sokat ismételgetik. Nem figyelt, csak testben volt jelen, magában József Attila: Tiszta szívvel című versét szavalta. Remélte, hogy hamarosan megérkezik az anyja és a húga, és azt is, hogy nem kap több feladatot, hogy bemehessen a városba. Nem sokkal később hangos káromkodás kíséretében csörtetett be anyja, aki kézen fogva rángatta a rémült tekintetű húgát és olyan hangerővel csapta be a bejárati ajtót, hogy abba még a falak is beleremegtek.

-  Há’ ez az orvos is egy rasszista paraszt! Mit képzel ez magáról? Asziszi  koszos cigányok vagyunk? Aszongya, a penész miatt fullad a kis Kamilla, és hogy mielőbb meg kell csináltatnunk a falakat, vagy el kellene költöznünk. Há’ ezeket a gyógyszereket is csak álmomban tudnám kifizetni, - dobta az asztalra a kiváltatlan recepteket – jajj more! Hát te meg hogy pucoltad meg ezeket a krumplikat te istenverte? Na takaroggyá’ kifele vidd ki a szemetet, mert különben kapsz este az apádtó’. 

Az udvaron állt a szemetes zsákkal és haragot érzett. Haragot az anyja, az orvos és mindenki iránt. Nagy lendülettel vágta a kukába a zsákot, de ez sem segített, kivételesen azt érezte, bárcsak az iskolában lehetne. Az úton két bicikliző fiú kiáltott felé. Mindketten idősebbek voltak. Nem jártak iskolába és egyiknek sem volt jó híre az utcában. Az egyik rákiáltott.

-  Hé te! Józsi! Há’ gyere má’ ide. Nem jössz be velünk délután a városba? Elkapjuk azt a szemét kis kutyaképű nácicsicska Arnoldot. Hallom múltkor téged is leköpött a bandájával a buszmegállóba. - Mondta Márió, az idősebbik, cigivel a szájában. 

-  Más dolgom van, meg amúgy sincs kedvem hozzá. Rohaggyon meg az is ott, ahol van! Nem akarok törődni vele. 

-  Na gyere má’, megérdemelné a kis rohadék, nem? Előtte jól beiszunk, aztán mikor kijön az uszodából, a sarkon elkapjuk. 

-  Mondtam már, hogy nem megyek! 

-  Jóvan jóvan, azért ha meggondolod magad, háromkor mi a szökőkútnál leszünk. Na cső!

Visszament a házba, az anyja hangja már a konyhából szűrődött, ahogy valakivel hangosan telefonált. Megsimogatta Kamilla fejét, aki köhögőrohamok közepette figyelte a tévét. A kislány Józsira mosolygott, majd nézte tovább a rajzfilmet öccseivel. 

Józsi elhatározta magát. A Vármegyei könyvtár kapujában állt. Átgondolta, mi fog történni: elszavalja a verset, majd el is kezdi olvasgatni József Attila valamelyik verses kötetét. Nem vágyott másra csak egy kis csendre, nem akart se az iskolába lenni, se otthon, se Márióékkal. Itt akart lenni, olvasni akart. A tanára szerint ez hasznos lenne neki és ő is vágyott rá, mondhatott bárki bármit. 

Belépett a kapun és a pult felé haladt, ami mögött egy szemüveges hölgy és egy magas, vékonyarcú férfi diskurált az előttük heverő könyvek helyéről. A pulthoz lépett, köszönt, de mintha észre sem vették volna.

-  Jónapot! Hahó! - Köszönt Józsi már másodjára.

-  Mit akarsz itt? Ez nem a hajléktalan szálló, itt könyvek vannak, nem adunk semmit. - Válaszolta a férfi. 

-  Én nem ezért jöttem, szeretnék könyvtári tag lenni és azt hallottam…

-  Nem mondta neked senki, hogy ilyen szakadt öltözékben nem illik könyvtárba jönni? Ez a Vármegyei könyvtár, itt más emberek is vannak, akiket megzavarsz! Menj el, - folytotta Józsiba a szót a szemüveges hölgy - amúgy sem vagy ide való. Nincs szükségünk bajkeverőkre. 

-  Elszavalnám József Attila…

-  Megkérlek, hogy távozz, fiam! - Rivallt rá a férfi. - Hányszor kell még elmondanunk, hogy nem látjuk szívesen itt a magadfajtákat? 

Józsi csak állt és nézett maga elé. Ugyanazt érezte, mint kicsiként, amikor fintorogtak rá társai, vagy amikor kiabáltak vele a tanárok. Talán az apjának igaza volt; aki előbb üt, annak nagyobb az esélye. Hiba volt hallgatni a tanárára, már a nyugalom és a csend iránti vágya is hiba volt. Kilépett a kapun, még tíz perc volt háromig. Sietősre vette a lépteit, a szökőkút két saroknyira volt.

Egyszer már belekóstolt az apja műanyag palackos borába, amikor nem voltak otthon a szülei. - Duplán elhibázott döntés volt, - gondolta az ágyban fekve, miközben a könnyeit és az ajkáról, szívével szinkronban lüktető vért törölgette. - Finom sem volt, és észre is vették.

De most más hatást tapasztalt. Annyit húzott le Márió borából, míg szédülni nem kezdett, és míg a bátorság, a düh és minden benne feszülő érzés hatása alá nem került. A következő képkocka a magzatpózban fekvő Arnold volt, aki már kiüvöltötte magát és már csak nyögdécselni tudott, miközben a három srác tiszta erejéből rugdalta a fejét és a teste különböző pontjait. Józsi ránézett társaira, akik szemében ugyan az látszódott, ami az övéből is sugárzott volna, ha láthatta volna kívülről önmagát. Márió állította le végül, miután már többször is rászóltak, hogy hagyja végre abba. Ekkor egy ideje már meg sem rándult Arnold teste a rúgások után. Mindkét srác elfutott, Józsi azonban még egy percig a mozdulatlan Arnoldot bámulta, az élettelen test fölött fujtatva állt. Az anyjára, apjára, az orvosra, a tanárára, a Vármegyei könyvtárra és a versekre gondolt, majd elindult a buszmegálló felé.

Mire hazaért, már besötétedett. Benyitott a házba, szótlanul haladt el kiabáló anyja mellett.

-  Hát te meg hol a francba voltál? Azt hiszed csak úgy elmehetsz? Na meglátod, kapsz majd az apádtól, ha hazaér!

Bement a szobába, az öccsei már aludtak. Kamilla sípoló lélegzete törte meg a csendet, a sötétséget pedig a falakra vetülő kék és piros villogás.

[izraelinfo]

Zsidó felsőbbrendűség: Amikor egy kultúra barbárságba süllyed

Nimrod Aloni nevelésfilozófia professzor a Haaretz hasábjain megjelent írásában kifejti, hogy a történelem során több vallási és ideológiai rendszer is a barbárság szakadékába süllyedt, és most a zsidó kultúra is hasonló úton jár a kahanizmus, a bibizmus és a vallási felsőbbrendűség révén. Az írás rámutat arra, hogy ezek az ideológiák a humanitás, a tisztesség és a törvényesség kulturális…

[telavivdelhi2]

I'm Black But Look White. Here Are The Horrible Things White People Feel Safe Telling Me.

Érdemes végigolvasni, fekete szülők fehér bőrű gyermekeként élni rasszista fehérek között. Ahogyan a boomerek mondanàk: mega-giga-oltári szopás.

[prologusblog]

R. F. Kuang: Bábel, ​avagy az erőszak szükségszerűsége kritika

Félelemmel vegyes izgalommal vártam Kuang új könyvét. Be kell vallanom, hogy míg a Mákháborúért oda meg vissza voltam, a második kötet (Sárkányköztársaság) már gyomorgörcsös volt, a harmadik pedig (A lángoló isten) teljesen lehozott az életről. Így nem tudtam, mire számíthatok a Bábeltől. Szerencsére nem voltam gyáva nyúl, és végül elolvastam, amit cseppet sem bántam meg.  Agave Könyvek, 2023…

[sronti]

Megnéztem a Fallout-ot (sorozat), és jól szórakoztam igazából, de valamit nem tudok elfelejteni belőle, spoileres lesz innentől.

Ez pedig a diversity kezelése. Az atomháború előtti világ esztétikájában az ötvenes-hatvanas évek volt, ami elválaszthatatlan a szexizmustól és rasszizmustól, közben a koncepcióban, ahogy a military-industrial complex képviselői összeülnek és mozgatják a kormányt, volt valami a hetvenes évek hangulatából, de közben a Vault-Tec vezetője vagy mi egy fekete nő volt, aki ráadásul anya is volt és a sorozat többi része is gyakorlatilag semleges volt mind nemi, mint bőrszín, mind szexuális orientáció tekintetében, amennyire ki lehetett ezt venni.

Nyilván ez egy alternatív idővonal, szóval nem lehet rajta történelmi hitelességet számonkérni. De közben elgondolkodtatott rajta, hogy lehet-e egyáltalán ilyen világot kialakítani rasszizmus, szexizmus és homofóbia nélkül, vagy valami nagyon erős alternatív csoportképző nélkül. Egyelőre arra hajlok, hogy nem.

A másik amin gondolkoztam az volt, hogy a készítők

a, azért csinálták ezt, hogy lehessen colorblind, genderrandom casting anélkül, hogy bele kellene menni ezekbe a kérdésekbe.

b, a mostani kapitalizmus leképezésehez jobban illett ez a fajta diverzitás?

c, igazából nem érdekelte ez őket és úgyis az Amazon Prime-on jön ki, aminél nincs ironikusabb, szóval akkor már nem mindegy?

Lehet, hogy a Fallout mitológiában van valami, ami ezt megmagyarázza, nagyon keveset játszottam vele és elsőre gugli nem mondott erről semmi érdekeset.

Az egész sorozatban volt valami a Rich Men North of Richmond dal stílusából. Abban is van egy ilyen egyszerű elitellenesség, amivel semmit se lehet kezdeni igazából, de mivel nem kell mélyre mennie, ezért szélesebb rétegeket ér el. Arra viszont jó volt, hogy ezt átgondoljam. A diverz casting tök jó, de közben rákényszerít, hogy vagy beemeld az ehhez kapcsolódó kérdéseket a történetbe, vagy látványosan meg kell tagadnod a létezésüket ahhoz, hogy működjön.

[troger]

ez is hatalmas érvelés ám!

a fenti logikát alkalmazva: nem látom, hogy az Izraelt támogatók nagy tömegben költöznének oda és lépnének be az IDF-be 🧐

hihetetlen, hogy amúgy értelmes emberek hogy bírnak ennyire sekélyes gondolatsíkra lemenni :(

what if i told you

hogy amikor éppen a zöldhajú queer vegánok vannak kirekesztve, üldöztetve vagy netalán megtámadva, az ő EMBERI JOGAIKÉRT is ki lehet - KELL - állni akkor is, ha az ember fia amúgy nem szopott még faszt, és puncit sem varratott magának 🤔

ha a szolidaritást fogalmát megértettük, vegyük észre a fenti érvelésben megbúvó

rasszizmust

is. az összes arab és az iszlám fundamentalisták közé egyenlőségjelet tenni (nem ritka sajnos) súlyos rasszizmus: az egész népcsoportot a legrosszabb tagjainak tulajdonságaival ruházza fel. az ilyen retorika célja, hogy démonizálja a másik oldalt.

ugyanez pepitában a "minden német afd-szavazó náci" vagy a "minden magyar mihazánkos nyilas (de minimum fideszes nackó, hiszen újra és újra megválasztják őket)".

megállja-e a helyét, az állítás hogy minden zsidó az arabok kiirtását követelő Lehavát és a civileket terrorizáló telepeseket képviseli?

mert ha velük vagytok egy platformon, akkor itt valóban minden észérv hiábavaló

(3 éves cikk; nem tudom, javult-e a helyzet vagy épp hogy nem)

[dedibelyegei]

Másik B betűs debütáló országgal folytatjuk, méghozzá Belgiummal, ahonnan egy királyi bélyeg érkezik 1984-ből, liégei pecséttel. Ez egy önálló 50 frankos bélyeg, nem tagja sorozatnak, viszont ekkortájt minden évben készültek hasonlók I. Baudouin (Baldvin) királyról, aki a belg��k talán legnépszerűbb uralkodója volt a mai napig. A bélyegből több mint harmincmilliót nyomtak, így használtan nem képvisel jelentős értéket, nagyjából 100 forintért hozzá lehet jutni, a postatiszták azonban érnek valamit, állapottól függően 600-1.000 forintot kérnek értük.

Megvallom én soha életemben nem hallottam ezelőtt Baldvin királyról, pedig nem volt oly rég mikor ő uralkodott, már én is éltem mikor ő még regnált. 1930-ban született, és 1951-ben, mindössze 21 évesen került trónra, nem akármilyen körülmények között. Apja, III.Lipót király 1934-ben kezdte meg uralkodását, és a háború során az egész királyi család Brüsszelben német felügyelet alatt élt (az ország lényegében megszállás alatt volt), majd a normandiai partraszállás után a családot a nácik elhurcolták Németországba majd Ausztriába, beleértve természetesen Baldvint és testvéreit is. Végül amerikai katonák szabadítják ki őket 1945 májusában. Azonban Lipót király szempontjából tovább folytatódtak a viszontagságok, mivel német kollaborációval vádolták meg, és az ellenzői megakadályozták hazatérését, így a királyi família Svájcban telepedett le, egészen 1950 júniusáig. Előtte májusban népszavazást tartottak Belgiumban III.Lipót visszatéréséről, mely ugyan hivatalosan pozitív kimenetelű lett, azonban a kérdésben olyan nagy volt a megosztottság a vallonok (igen) és flamandok (NEM) között, hogy a király úgy döntött megelőzvén egy polgárháborús helyzetet inkább lemond, és rangidős fiát, a 21 éves Baldvint nevezi utódjának.

Baldvin alatt rengeteg mélyreható változás történt az országgal, illetve fiatal korának köszönhetően, a mai napog ő a leghosszabb ideig regnáló belga uralkodó. Regnálása alatt lett Belgiumból szövetségi állam, egész életében törekedett az egység megteremtésére, mely mint tudjuk a mai napig nem valósult meg teljesen, az ország kultúrálisan és nyelvileg, még mindig három régióra van felosztva. 1955-ben meglátogatta az akkori kongói gyarmatot, ahol a lakosság örömmel fogadta, majd 1959-ben a kormánnyal egybehangzóan megadja a függetlenséget az afrikai országnak, az ünnepélyes ceremónián személyesen résztvesz és beszédet mond, a kongói képviselők ovációval fogadják.

Uralkodása alatt és támogatásával jönnek létre az Unió előd szervezetei, illetve 1992-ben a mai Európai Unió, melyben Belgium természetesen ekképpen szintén alapító tag. A király mélyen vallásos ember lévén, egy témában ment komolyan szembe a mindenkori belga kormány akaratával, ez pedig az abortusz kérdése volt. 1990-ben megtagadta a törvény aláírását, azonban tisztában volt vele, hogy a király nem mehet szembe a nép által választott képviselők akaratával, így saját kérésére az alkotmány egyik paragrafusa alapján, a minisztertanács a királyt uralkodásra alkalmatannak minősítette, és elfogadták a törvényt. Két nappal később a szövetségi parlament visszaállította a király hatáskörét. Ez az eset mai napig vitás kérdés a belgák között, sokan alkotmányellenes manipulációnak tartják.

A fentiek ellenére uralkodása alatt számtalanul állt ki az idegengyűlölet és rasszizmus ellen, uralkodása alatt sosem volt hajlandó fogadni a mindenkori szélsőjobb képviselőit. Halála váratlanul következett be egy spanyol nyaralás közben, 1993 nyarán szívelégtelenségben hunyt el, mindössze 62 évesen. Nemzeti gyászt rendeltek el, temetésén több más nemzet uralkodója megjelent, így többek közt II.Erzsébet, illetve Akihito japán császár. Több mint félmillió belga rótta le személyesen kegyeletét a ravatalnál. Mivel feleségével gyermekük nem született, így öccse Albert lett a következő belga király, aki II.Albertként egészen 2013-ig uralkodott, mikoris 80 éves korában megromlott egészsége miatt lemond, és fia Fülöp veszi át a helyét, aki jelenleg is regnál.

1960-ban a királyi erők egyenruhájában:

1969-ben feleségével, Fabiola királynéval

[angelofghetto]

"- Adjon neki időt. Fehér fiú."

Akkor újra megkérdezem: ez rasszizmus, vagy karakterológia?

[samuraisam]

más is tapasztalta,

hogy a blokkolás nem működik? én mostanra jutottam el oda, hogy nem bírom/nincs türelmem egy sort sem elolvasni abból, amit magyar liberálisok írnak (masszív rasszizmus és dehumanizáció a palesztinok kapcsán, egyéni felelősség, hogy veszel-e palackos üdítőt, legújabban geert wilders fain centrista, és hasonló take-ek). már nagyon sokszor klikkeltem a blokkra pár embernél, de mindig újra feltűnnek.

(egyébként a @sronti szokta őket a dashemre reblogolni, de nála ez biztosan szakmai ártalom vagy hogy mondják.)

[ablakosinstitute]

Intézetünk munkáslevelezői feltárják Orbán Viktor indiai gyökereit. De semmi rasszizmus, rasszizmus az nuku!

[izraelinfo]

Több mint háromszáz holland település polgármestere nyílt levelet írt az antiszemitizmus ellen

Több mint háromszáz holland település polgármestere nyílt levelet tett közzé pénteken az antiszemitizmus közelmúltbeli megerősödése ellen – írta az NlTimes hírportál. “Továbbra is lépjünk fel a diszkrimináció és a rasszizmus minden formája ellen” – hangsúlyozták a városvezetők. Felhívásuk szerint az antiszemitizmus “a rasszizmus egyik ősi formája, amely, ha nem tesznek ellene semmit,…

[helsinkiaznyugate]

nincs is jobb, mint egy kis rasszizmus. haha-hihi, nevessünk

Mi a kurvaélet fasza volt a célja a szerkesztőségnek?!

[sronti]

Megy a másik thread @kakitunder -el és @hochfunf -el, hogy mitől lett a lakhatási válság mindenfelé a gazdag világban, és mivel mostanában sokat foglalkoztam ezzel, így van Véleményem:

A boomer és a silent generation a kivétel. Korábban borzasztó volt városokban lakni, ha nem voltál kifejezetten gazdag. A tizenkilencedik század előtt nem nagyon foglalkoztak a többség lakhatási körülményeivel, amíg rá nem jöttek, hogy a járványok például ebből vannak és ez mindenkinek rossz.

A huszadik század közepére egyfajta aranykor jött létre sok helyen. Relatíve megfizethető ingatlanok, szociális bérlakásrendszerek, a városok körüli közlekedés fejlődése, így a még városi területek növekedése voltak fontos tényezők ebben. Először az USA-ban pedig Roseevelt-től kezdve egy jól működő, államilagcgarantált hitelkonstrukció biztosított hozzáférést a középosztály aljának is a lakhatáshoz (erről @berciktya tud mesélni, és igen az árnyoldalán ott volt a rasszizmus és az autócentrikus tervezés). Mivel mindez egybeesett a tömegmédia megjelenésével és a mostani generációk első emlékeivel, ez lett a bázis, amihez a mostani helyzetet mérjük pedig ez egyáltalán nem egyértelmű választás.

Szerintem két fő döntés okozza a mostani válságot: az állam és a közösségek (önkormányzatok) szerepének visszavágása a lakhatás biztosításában és szabályozásban és a neoliberális ideológia nevében és a városi lakások köré épített gazdasági rendszer elszabadulása.

Eleinte még hozott pozitív változásokat is a tőke elszabadulása a lakás célú ingatlanpiacon, olyan is volt, ahol a korábbiakhoz képest több lakás épült és lettek olyan városrészek, ahol egyszerűen csak jobb lett élni és kevesebb elpazarolt telek vagy ingatlan lett.

Viszont valami nagyon félrement, az ösztönzők nem simán lakásépítésre, hanem telekfelhalmozásra és befektetési célú építkezésekre ösztönöznek, a fő bevételi forrás pedig a piaci érték növekedése lett a bérleti díjak, vagy a lakáseladások helyett.

Itt kicsit ingoványos talajra lépek, de szerintem az is probléma, hogy az alacsony kamatok szintén a felhalmozás felé tolják a helyzetet. Egy ilyen környezetben az eleve gazdagabb emberek és befektetők nagyon keresik a lehetőségeket (lásd bitcoin, nft-k), a városi ingatlan pedig elég vonzó erre. Szóval az első (vagy akár második) lakást vásárlóknak olyanokkal kell versenyezni, akik a nagyobb vagyonuk miatt nagyon olcsón jutnak szinte végtelen hitelhez. Ennek ellensúlya csak az állam lehetne, de mivel az állam szintén rá van szorulva a spekulációból befolyó jövedelemre és nem engedheti csődbe menni az ennek kiszolgáltatott gazdasági szereplőket, így szépen folyik a pénz a szegényebbektől a gazdagabbak felé.

A tőkekoncentráció kiszorítja a kisebb szereplőket és olyanok jelennek meg, akik végletekig le tudják nyomni a költségeket, leginkább szart adnak ki a kezeik közül, de eredményesen lobbiznak a szabályozások ellen, így olyan profitot tudnak elérni, amivel a terjeszkedésük megállíthatatlanná válik. Az állam és önkormányzatok szerepének visszavágása pedig lehetetlenné teszi az ellentartást a tőkének, mind szabályozói, mind engedélyezői, mind pedig hosszabb távú tervezési szinten. Ugyanakkor ezeknek a szereplőknek nem érdeke a kínálat növekedése, hiszen a szűkösség maximalizálja a profitot.

Elég egyértelmű, mit lehet tenni a válság: vissza kell hozni a szociális lakhatási lehetőségeket a városokban és irányt kell szabni az ingatlanfejlesztőknek és a várostervezésnek. Ami az elmúlt ötven évben volt a gazdag világban az teljes tévút.

Ide betegelem még @praesensperfectum -ot és @samuraisam -et, mert ők biztos tudnak még erről érdekeseket mondani.

[rosszulorzott]

gaza anon- ok, "az, akinek vegtelenul tobb hatalma van a konfliktusban, az inkabb talan megse oljon meg civileket es gyerekeket hatlamas mennyisegben" = "warmongering masinéria kiszolgálója"??? mert amit izrael csinal, az nem warmongering, hanem az emberi jogok maximalis tiszteletevel intezett, precizios csapasok, es az csak tok veletlen, hogy kozben a blokaddal nincs viz, elelem, korhazak porig rombolva, es a civilek partikazva alljak el a segelyes kamionok utjat gaza fele? feladom, tenyleg. 🤮

gondolom nem ez volt a terv, hogy elveszted a türelmed. de ez maga az a hatás, amit a warmongeringnek tudok be: olyan mértékben sarkítani a témát és felszítani az indulatokat, hogy az elvágja a kommunikáció lehetőségét

ezt részint szándékosan gerjesztik, a háború (és a kapcsolatos külső hatalmi érdekek érvényesítése) részeként, részint belesodródik és felzabáltatja magát vele valid igazi jó szándékú emberek tömege. dühítő, igazságtalan és undorító, hogy a jó érzéseinket használják ki így és erre - de az nem segít, ha nem nézünk oda. ebből a szempontból olyan, mint a szisztémás rasszizmus, szexizmus stb. nem elég elviekben a helyes elveket vallani, hanem minden ponton figyelni kell és kérdőre vonni a meggyőződéseinket, hogy azok mennyiben származnak magából az elfogult (biased) rendszerből és közegből. így kell ellenállni ennek az érzelmi manipulációnak is. szándékosan, kitartóan, napi gyakorlatként

a beszélgetés, ami lefolytatható lenne és le is kellene folytatni, nem lehet egyoldalú. nem írhatja le annyival a konfliktusok egyik szereplőjét - a területet, az államiságot, az életeket, az elszenvedett agressziót - hogy csak az az érdekes benne, hogyan állítsuk meg. nem keresheti arra a választ, hogy mi védi meg a palesztinokat, ha nem keresi arra a választ, hogy mi védi meg a zsidókat. ennek a szempontnak a beemelése nem jelenti azt, hogy automatikusan izraelnek, az állam politikai és hadi vezetésének adunk igazat, de amíg ez kimarad a szempontokból, addig a párbeszéd nem valósul meg. én ilyen véleményekben reménykedtem, amikor azt írtam, hogy a 26 tagállam talán okosabb nálam, és kinyilvánítottak olyat, amik erre derítenek fényt

egy hasonlatomban, amire nem reagáltál, a 2 vh végét hoztam példának, ahol lehetett választani a két tömb között értékalapon. a nácikat le kellett verni. ugyanígy meg tudom nevezni az ukrajnai és az izraeli helyzetben is a felelőst: az orosz agressziót vissza kell verni, a hamasz/x néven futó fundamentalista, terrorista, hódító formáció agresszióját vissza kell verni. orbán önkényuralmát és az ország népe ellen, európa nehezen kivívott békéje ellen folytatott háborúját vissza kell verni. semelyik cél ezek közül nem igazol a szememben _minden_ eszközt, de a cél maga megnevezhető, megnevezendő és vállalandó. amik ezek miatt történnek, azok nem lesznek tiszta dolgok, nem fogják képviselni maradéktalanul az elveinket, és mindent el kell követnünk a mocskos realitásban, hogy emlékeztessük magunkat rájuk. de az elvi tisztaság nevében nem adhatjuk fel a küzdelmet és főleg nem csinálhatunk hátraarcot és háríthatjuk az áldozatra a felelősség egészét

ezért nem azzal segítünk a helyzeten és minden ártatlan áldozatán és résztvevőjén bármelyik oldalon, ha mi is elveszítjük a fejünket, akiknek legalább annyi kiváltsága van, hogy nem teljesen közvetlenül érint