#radikalizmus

[izraelinfo]

Zsidó felsőbbrendűség: Amikor egy kultúra barbárságba süllyed

Nimrod Aloni nevelésfilozófia professzor a Haaretz hasábjain megjelent írásában kifejti, hogy a történelem során több vallási és ideológiai rendszer is a barbárság szakadékába süllyedt, és most a zsidó kultúra is hasonló úton jár a kahanizmus, a bibizmus és a vallási felsőbbrendűség révén. Az írás rámutat arra, hogy ezek az ideológiák a humanitás, a tisztesség és a törvényesség kulturális…

[onsieluenkeli]

Uh, hát nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön, de most nálam ez mindent visz. És értem már hogy ez a sorozat nyugaton miért iszonyatosan népszerű. És irigylem őket. Annyira, de annyira irigylem... Azért, mert ők megtehetik, Hollywood még most is megteheti hogy nyakig turkáljon az aktualitásokban, az emberi problémákban, a botrányokban, és a politikában, és nem félnek görbe tükröt tartani... nem félnek zseniális szatírákat alkotni! 🍿 👏🏻 A 4. évad befejező része a döntés szabadságról és a demokráciáról szólt. - Zseniálisak.

(Alig várom az 5. évadot. Biztos vagyok benne, hogy ez már a generációs szakadékokról, és az aktuális Amerikai elnök választásról fog szólni. A Toxikus és gyűlölködő politikáról, a radikalizmus népszerűvé válásáról, Trump nárcisztikusságáról stb... sok sok csavarral, és felismerésekkel)

Mindenkinek hála és köszönet, akik ajánlották. Krvajó.

.

[hicapacity]

Mivel ma 73 éve történt, hogy dölyfös Dolfó,

a XX. század legretardáltabb történelmi majomparádéjának levezénylője /a.k.a. Hitler Adolf/ volt olyan kedves, és végre mindenki nagy örömére leciánozta saját magát és a hozzá legközelebb álló szeretteit, barátait, kitartottjait és szeretőjét, így e jeles pillanat mementóján elmélkedve merült fel bennem a kérdés, mi szerint ha az élet egy vicc, a halál meg a csattanója, akkor ösztönözhetünk-e arra mindenkit, hogy Hitler halálának napja kapcsán érdemes átgondolni amit a humorérzék elvesztésének és a hatalomvágy felerősödésének relációjáról tudni vélünk. Politikai hovatovább 1 percben.. Vajon a felcsúti ormány röfi hány ellenlábasát végeztetné ki másnap, amint legalizáltatható volna a halálbünti az EU-ban? 

[futykosmano]

btw ezért nem leszek itt nagyon szeretve, és a a felvetés is teljes mértékben radikalista és “alt right”, de

sajnos alig várom, hogy mikor indulunk mi is muszlimokat vadászni a hit nevében. Azzal, hogy erdogan nyíltan kiállt az iszlamista radikalizmus mellett, sajnos nem maradt más út. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt kell mondanom, de a 21. századi megfigyelés korszakában, ha csak bárki “hitetlenek elpusztítására” akár csak gondol, annak kard által kell elvésznie. Sajnos egy sebezhető céltábla lett az európai kultúra, aminek a vallási tolerancia issza meg a levét. Segíteni kell az elesetteken, de nem szabad hagyni olyan embereket közöttünk élni, akik képesek ártatlan emberek életet venni egy karikatúra miatt. Ha nem csapunk oda, akkor ez mindennapos lesz. #nemvagyokfideszszavazo #nemvagyokjobboldali. De ami sok az sok. Soha nem gondoltam volna, hogy trumpnak fogok szurkolni, de itt már nem lehet mást tenni. Egy preciíziós szőnyegbombázás mekkában, majd szigorú terrorelhárítási jelenlég európában elejét veheti ezeknek a tragédiáknak. A vallásod nevében nem gyilkolhatsz meg teljesen ártatlan embereket... 

[vilaglato]

Futótűzként terjed az iszlám radikalizmus az osztrák börtönökben

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push();   A hatóságok vizsgálata alapján az osztrák börtönök tele vannak iszlamista gyűlöletkeltő irodalommal, ami azt jelenti, hogy a börtönben elképesztő mértékben radikalizálódnak a rabok. A Kronen Zeitung számol be arról, hogy a Korneuburg városá...

A teljes cikket itt találod ...

[korkep-blog]

Olasz szakértő: A migránskvóta a kudarc újraosztásáról szól

Az európai kisebbségi muszlimok közt nagyobb a hajlandóság a radikalizmusra, mint a muszlim országokban, átlagosan legalább a tízszerese.

Az európai kisebbségi muszlimok közt nagyobb a hajlandóság a radikalizmusra és a dzsihádra, mint a muszlim országokban, a migránskvóta pedig egy kudarc szétosztásáról szól – mondja Paolo Quercia olasz biztonságpolitikai szakértő a Mandinernek.

(…)

  Hogyan látják az olaszok a bevándorlást?

  Nem egységesen. Olaszországot számos ideológiai törésvonal osztja meg: egy hangos és befolyásos kisebbség például támogatja és aktívan reklámozza a korlátlan bevándorlást. Ez az álláspont az Európába való költözés egyetemes jogát hirdeti (…). Egy másik, idegen- és muszlimellenes megközelítés az, amelyik minden bevándorlást egyértelműen elutasít. Ezt azonban nem támogatja egy politikus vagy közéleti személyiség sem.

  A harmadik megközelítés, amelyet talán az olaszok legnagyobb része a magáénak vall, növekvő aggodalommal tekint a tömeges illegális bevándorlásra. (…) Ők elvesztették a bizalmukat az Európai Unióban és abban, hogy az EU képes ellenőrizni a saját külső határait. (…)

  Ha a hatóságok segítenek az illegális migránsoknak a tengeren, az nem bátorítás az újabb indulók számára?

  A húzóerőt nem az jelenti, hogy megmentik a tengerre merészkedőket, hanem az, hogy az európai országok elfogadták a tömeges és gyors migráció politikáját. (…) Ami bátorította az útra kelőket, az az volt, hogy számos EU-s ország úgy döntött, évente több ezer idegent importál, hogy hanyatló gazdaságát segítsék. Ez a politika ugyanakkor kiforgatta és megerőszakolta a humanitárius és nemzetközi jogot, valamint a menekültügyi egyezmény eredeti szellemét.

(…)

  Mit gondol, integrálhatók a bevándorlók úgy, hogy közben nem adják fel a kultúrájukat?

  Személy szerint nem gondolom, hogy a multikulturális társadalom elképzelése hosszabb távon életképes maradna. Ezt az elképzelést a svéd miniszterelnök, Olof Palme importálta Európába  a hatvanas években, csaknem ötven évvel ezelőtt, de kiderült, hogy ez tévedés, és ez nyilvánvaló a svéd közbiztonsági állapotokból is. (…) Az európai kisebbségi  muszlimok közt nagyobb a hajlandóság a radikalizmusra és a dzsihádra, mint a muszlim országokban, átlagosan legalább a tízszerese.

  (…)

  Mit gondol az uniós kvótákról?

  Szerintem az EU-nak kellene, hogy legyen egy olyan kül- és biztonságpolitikája, amely elég fejlett ahhoz, hogy a gyakorlatban a segítségével elkerülhessük a szubszaharai Afrikából érkező illegális migrációt, együttműködve ebben olyan országokkal, amelyek hajlandóak kontrollálni a jelenséget az uniós sztenderdek szerint. És persze büntetni kellene – főleg gazdaságilag – azokat, akik nem együttműködőek. A kvóta feletti vitatkozás egyértelműen egy arról szóló vita, hogy miként osszunk szét egy kudarcot. (…)

  Hogyan értékeli a magyar miniszterelnök illegális bevándorlással kapcsolatos politikáját?

  Orbán Viktor európai médiából kirajzolódó képe annyira negatív és a hírek annyira manipuláltak, hogy igazán nehéz tisztességesen véleményt alkotni a kérdésben. Először el kéne végeznem a saját kutatásomat, mielőtt véleményt mondok. (…)

  Az illegális bevándorlók száma folyamatosan nő. A fő ok az, hogy a védelem nem elég, ők be akarnak lépni az európai térbe legálisan vagy illegálisan, hogy élvezhessék a világ e speciális geopolitikai régiójának előnyeit. Szerintem mindez ��rhető, de minden országnak joga van elfogadni vagy elutasítani ezt. Akik elutasítják, azoknak humanitárius módon kell elutasítaniuk, és cselekedniük kell, hogy menedéket nyújtsanak azoknak, akiket valóban üldöznek vagy háború elől menekülnek. Ezt pedig a migránsok hazájában kellene megtenni, ahol lehetséges – vagy a velük szomszédos országokban. Ez morális kötelessége minden országnak, amelyik bezárja kapuit a bevándorlók és menekültek előtt. És egyértelmű, hogy ennek az európai országok nem tesznek eleget.

  Mandiner.hu, Olasz szakértő: A migránskvóta a kudarc újraosztásáról szól

[izraelinfo]

(szélső)bal?

Töredelmesen bevallom, baloldali vagyok, de nem hiszem, hogy ettől szélsőséges hazaáruló, vagy akasztófára való börtöntöltelék lennék. Imádom Izraelt, rengeteg szép dolog van itt, de mindig akadnak hibák, és mindig lehet jobb is. A baloldal rendszerint a hibákra mutat rá, és nyilvános vitát indít el a javítás lehetséges módozatairól.

Nem, nem hiszem, hogy az izraeli katonák (köztük a fiam)…

[zsirpubli]

szted mi a célja ezzel gaetznek? eddig olyan take-et találtam h már a saját pártja se akar vele dolgozni, szóval maradt neki a radikalizmus fullban tolása egyfajta personal brand építésre

nézzük hogy állnak a dolgok washingtonban ma

[onsieluenkeli]

Tudom ez elsőre hihetetlenül hangzik, de az internet és a csorda effekt generálta gyűlöletet, amúgy ha nem is lehet teljesen megszűntetni, de látványosan visszaszorítani lehetséges.

(Egyszer/kétszer én is írtam ezt, és hasonló cikkek is készültek már).

Állítólag a 2016-os amerikai választások után Zuckerberg-re igen erős nyomást helyeztek azért hogy megzabolázza a Facebookot, legalábbis Amerikában.

Született egy sokkalta hatékonyabb mesterséges intelligencia ami pluszban statisztikákat számol, odafigyel a konfliktusokra, és észreveszi kik generálhatják elsőként a balhékat, és ennek függvényében bizony tiltja a rendszerből a bajkeverő felhasználókat. Csírájában próbálja oltani a gyűlöletet a Facebook, és ez az ötlet, egészen hatékony. Legalábbis észrevehetően normálisabb mint például Magyarországon.

Sokkalta több moderátort használnak, akik nem győzik megszűntetni a gyűlöletet keltő csoportokat, közösségeket, oldalakat.

Az amerikaiak tényleg jól használják a Facebookot, és a legtöbb felhasználó tevékenységén látszik, hogy tanulták a social felület helyes működését. A túlsparton inkább a gyerekekkel van sokszor a probléma, hiszen ők még zöldfülűek az internethez, mind a bully-t adó, mint pedig a bully-t kapó irányból.

A rossz hír

kapaszkodj

Az, hogy Zuckerberg nem akarja azt a bivaly erős mesterséges intelligenciát, és a moderátori rendszert használni a világ legtöbb országában. És nem azért dönt így, mert anyagilag belerokkanna, vagy mert nyelvi akadályokba ütközik... hanem mert a háttérben léteznek egyfajta deal-ek a kormányok között, és ezek miatt elnézőbb a Facebook.

Fájó belegondolni, de igaz.

Ha nem lenne - deal - normál esetben, azok a konteohívők és szélsőségesek, mint például 🦨 gödény félék, orosz hírek, PS srácok, és hasonlók... nem lennének fent a Facebookon. (Léteznének, csak máshol, ��s persze sokkalta kevesebben).

Nektek még sosem volt furcsa az, hogy feltűnően jól elvannak odafent, miközben sokszor megértek volna egy jó nagy Bann-t!?

És mi szokott lenni a "deal" ?

Szárazon fogalmazva = zsarolások. Például az 🇺🇲 amerikaiak akarnak valamit, és cserébe a következő választásokkor békén hagyják a Facebookot. -> Minden kormánynak egy leuralt online 🐑🐑🐑 játszótér = aranyat ér. Jobb mint bármelyik útszéli plakát cunami.

Igen, vannak olyan országok, például Szlovákia, ahol elméletileg az aktuális kormány rég köthetett volna egy jobb üzletet azért hogy a radikalizmus ne erősödjön az online tereken, de úgytűnik ez mégsem sikerülhet mindig, és biztos létezik rá magyarázat valahol... 🤔 Talán pont az miatt nem kapnak segítséget, mert akkor már egész Európában szabályozni kellene egyenlően a Facebookot, és a netet uraló politikai elit hirtelen elveszítene egy rakás potenciálisan zsarolható kormányt. Fuck.

.

[mentalnahigijena]

Crtice - III

Čini se da petrovdansko proglašenje nezavisne države nije ostalo bez šireg odjeka, budući da se komunisti nakon rata sistemacki hvataju posla izgradnje državnosti osnivanjem niza političkih, privrednih, naučnih i kulturnih ustanova. Riječ je pokušaj ukupne zamisli titoizma da se Crna Gora afirmira, tako da se iz pasivne pokrajine pretvori u subjekt jugoslavenske politike. Crnogorci su napočetku istupali u srbovanju kao „najveći Srbi“, potom kao žestoki revolucionari u komunističkom radikalizmu, što je odražavalo njihov dinarski mentalitet sklon pretjerivanjima, ostrašćenosti, neumjerenosti i čestoj nedostatku volje za kompromis. Među svim piscima zasigurno je da su Njegoš i Marx ostavili najjači trag na oblikovanju crnogorske inteligencije u savremeno doba. Prema Zogoviću, paradoksalno je da daleko više zasluga za njezino prianjanje uz komunističko učenje pripada Njegošu negoli Marxu, tvrdnja koja je ozbiljno naljutila staljinista Đilasa, ideološkog čistunca u prvom životnom periodu. I kasniji će disidentski Đilas opisivati da je visoko uzdizanje ideala pravde i potraga za njezinim ispunjenjem nešto tako svojstveno crnogorstvu i Njegošu, što je nesumljivo poslužilo kao okidač za nesmetano prihvaćanje socijalističkih ideja. Kodeks čojstva, što je poseban norma crnogorskog morala i svjetonazora, i neprestana borba za slobodu stvorile su preduslove za jaku recepciju komunističkih ideala. Naime, isti je kodeks sadržavao u sebi nekakav univerzalni osjećaj, smisao za opšteljudsku stvar, koji je nadilazio uske ograde svijeta omeđena Lovćenom i Komovima, čime je otvarao crnogorsku dušu za prihvaćanje kozmopolitskih ideja. Sasvim sigurno, nije se komunizam slučajno nakalemio na crnogorsku dušu. Vjekovno rusofilstvo isto je tako odigralo posebnu ulogu, omogućilo je blagi prijelaz sa „svete“ na „crvenu Rusiju“, da se bez ikakvih potresa prijeđe iz doba cetinjskih mitropolita i dinastije Petrovića u doba lenjinista i staljinista kakvim su se prikazivali Vukašin Marković i Milovan Đilas. Crnogorski komunizam zaista se prepoznavao po prepoznatljivom dinamizmu kao jedno od najradikalnijih krila unutar okvira ukupne istorije jugoslavenskog komunizma. Ilustrativan je podatak da je Crna Gora značila uz Hoxhinu Albaniju kao jedna od najateiziranijih zemalja istočne Jeurope, a da je glavni grad republike dobio naziv po diktatoru Titu, što također pokazuje daleko veću crnogorsku privrženost komunizmu od drugih naroda. Ako pamćenje ne vara, nijedan narod nakon propasti Jugoslavije nije podigao novi Titov spomenik u glavnom gradu kao što su prije nekoliko godina učinili Crnogorci. U suštini se istorija jugoslovenskog komunizma ne može shvatiti u potpunosti ako se pod posebno povećalo ne stavi njegova crnogorska komponenta. Treći veliki sukob koji je buknuo među Crnogorcima u 20. vijeku, nakon bjelaško-zelenaškog obračunavanja i partizansko-četničkoga bratoubilačkog rata, uslijedio je podjelama na liniji između titovaca i informbiroovaca (ibeovaca). Gledajući broj stanovnika Crnogorci su bili daleko najzastupljeniji u ibeovskom pokretu, broj se penjao gotovo do trećine svih Staljinovih pristaša u Jugoslaviji. Neki su od istaknutijih ibeovaca Vlado Dapčević, brat poznatijeg generala Peke Dapčevića, zatim Titov general Arso Jovanović i Radovan Zogović, možda najveći crnogorski pjesnik 20. vijeka. U Baru je čak 1974. održan i kongres ilegalne informbiroovske KPJ. Rankovićevim padom 1966. i ultrakomunistička Crna Gora dospjela je u razdoblje „liberalizacije“. Nije se problematizirao socijalistički sustav i partijski monopol, uostalom kao ni u cijeloj Jugoslaviji, već su tzv. identitetska pitanja iskočila u prvi plan. Sukobom, rečeno komunističkim rječnikom, „crnogorskih separatista“ i „velikosrpskih nacionalista“ postavljala su se pitanja jesu li Crnogorci poseban narod ili samo pokrajinski ogranak srpskoga

[hicapacity]

igaz, hogy az elkövető székely magyar , akinek a romákhoz semmi de semmi köze, ám egy kis uszításra ez az incidens is simán megfelel azoknak, akik ilyen durva patkányalkatúságban szenvednek, és a gyűlöletcsoportban hangadóként mesterkednek a magyar-roma együttélés ellehetetlenítésén. Nekik a székelyek szentek! Pedig a székely soha nem volt magyar, és már nem is lesz!

A késeléses kettős gyilkosság helyszíne, a magyar-cigány egyūttélés újabb mélypontja. Drogok, árvaház, a társadalom kitermeli a maga szociopatáit.

https://infostart.hu/bunugyek/2020/05/25/rettegett-a-kornyezete-a-deak-teri-keselotol

A 18 éves fiú beismerő vallomást tett, rajta kívül a rendőrség csoportosan, felfegyverkezve elkövetett garázdaságért egy testépítő ikerpárt is őrizetbe vett. A bíróság mindhármukat letartóztatta.

Mint arról az Infostat is beszámolt, a budapesti, V. kerületi Deák Ferenc téren péntek hajnali fél négy körül két, fiatalokból álló társaság verekedett össze. Egy tizennyolc éves férfi a nála lévő késsel megszúrt két fiatalt, egyikőjük 16, a másik 21 éves, mindketten meghaltak.

A Blikk azt írta, hogy támadókban szemernyi irgalom sem volt, még a haldoklókat is hasba, fejbe rugdosták, majd elmenekültek a helyszínről.

A bulvárlap megtalálta a gyilkossággal gyanúsított fiú barátait, akik szerint borítékolható volt, hogy a fiú börtönbe kerül. Mint mondták, gyerekként még csendes, visszahúzódó fiú volt, de pokoli körülmények között élt. Aztán intézetbe került, de ott még kegyetlenebbé vált. Amikor találkoztak vele, nem ismertek rá. Másfél évig szökésben volt, mire elkapták és visszavitték. Mostanában rettegett tőlük a környék, társaival belekötöttek az élő fába is. Garázdaság és kábítószerezés miatt volt is dolga a rendőrséggel.

Az ügyészség vasárnap arról számolt be, hogy a gyanúsítottak egzisztenciális és személyi körülményei rendezetlenek, állandó, bejelentett munkahellyel nem rendelkeznek, ketten kábítószerfogyasztók.

Az emberöléssel gyanúsított férfi állandó bejelentett lakcímén nem tartózkodott. Ellene folyamatban lévő más büntetőeljárásokban - ismeretlen helyen való tartózkodása miatt - körözést, illetve elfogatóparancsot bocsátottak ki.

A másik két gyanúsított lakhatási körülményei is bizonytalanok: egyikük nem rendelkezik érvényes lakóhellyel, egy ellenük 2019-ben indult nyomozás adatai alapján pedig, miután a szüleik kirakták őket a lakásukból, egy VI. kerületi albérletben éltek, ahol egyikük 8 napon túl gyógyuló sérülést okozott a főbérlőnek.

[nemzetinet]

Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek – Kassai Lajos rendhagyó könyvbemutatója

Kassai Lajos, a magyar lovasíjász-kultúra megalapítója igazán rendhagyó módot talált arra, hogy bemutassa legújabb, Levelek című könyvét. A bemutató résztvevői két világ találkozásának kereszttüzében igyekeztek választ kapni olyan kérdésekre, mint hogy mit jelent ma a hagyományőrzés, mi is az ősök útja, és hogy mik a modernitás legfontosabb problémái. A válaszkeresésben Puzsér Róbert publicista, televíziós műsorvezető volt a szerző segítségére.

– Mezőhegyi Gyula beszámolója –

A hagyományok őre formát bont

Egy könyvbemutató általában a mű témája és a szerző személye körül forog. Kassai Lajos mindezeken túllépve, a legnagyobb örömmel áldozta fel a könyv promotálására szánt időt a párbeszéd oltárán. Nem csupán a megközelítés volt egyedi, hanem a beszélgetőpartner kiválasztása is. Kassai szerint a lövészárkok azért alakultak ki, mert az eltérő gondolkodásmóddal rendelkező emberek nem vállalják fel az esetleges párbeszéd során keletkező konfrontációt. Puzsér Róbert személyére is azért esett a választása, hogy jelezze, ideje szakítani ezzel a gyakorlattal.

A főként hagyományőrzőkből álló olvasókör tagjai szemlátomást kétségekkel és némi értetlenséggel fogadták a kormánnyal és a nemzeti radikalizmussal szemben sokszor igen kritikus hangvételt megütő Puzsér Róbert megjelenését. Talán épp ez a rendhagyó felállás okozta, hogy ebben a kurzusok közti térben, az úgynevezett senki földjén meglepően érdekes és konstruktív beszélgetés zajlott le. A két résztvevő könnyedén lépte át a politikai lövészárkokat, és kezdett diskurzust folytatni a párbeszédről és a vitakultúráról. Kassai már az elején kijelentette, hogy égető szükség van egy konstruktív vitára, hiszen itt egy magyar harcművészetről van szó. Ráadásul egy olyan magyar harcművészetről, amely folyamatosan terjed a világban. Már szinte nincs is olyan kontinens, ahol ne lennének pályák, ne lennének tanítványok. Ez a harcművészet jelenleg a magyar kultúra egyik zászlóshajója.

Kassai Lajos / Fotó: Polgár Portál

Kiút a gondolatbuborékból

Puzsér Róbert a saját jelenlétét és szerepét azzal indokolta, hogy szeretne egy lehetséges kiút lenni az úgynevezett gondolatbuborékok világából. Ugyanis az internetes közösségi oldalak elterjedésével az ilyen kulturális és szellemi burokban élés ma már szinte mindennapos. Szerinte „mindenkinek a személyes felelőssége, hogy megelégszik-e egy véleménybuborékon belüli világgal, vagy megpróbál kijutni onnan, akár olyan áron is, hogy saját belső világát konfrontálja. A posztmodern korszellem a véleménybuborékban való biztonságos maradás mellett kampányol, ez azonban biztonság helyett csak távol tart minket a realitástól. Párhuzamos alternatív valóságok keletkeznek, mely valóságok soha és semmilyen körülmények között nem találkoznak. Ez a saját környezetünkbe való szociokulturális beágyazódás legfőbb veszélye. Azért nem vitázunk, mert félünk veszíteni. Ha viszont nem vitatkozunk, úgy érezhetjük, hogy máris nyertünk. Viták nélkül viszont megszűnik az egyezményes valóság. Nem csak az egyéneknek, de a kurzusoknak is megvan a maga alternatív valósága, kialakul egy saját, dogmatikus igazságkódexe. Ebből a csapdából csakis a kurzusok közti kommunikációval lehet kitörni.

Ami Puzsér Róbertnek elsőre szemet szúrt a könyvvel kapcsolatban, hogy Kassai Lajos következetesen távol akarja tartani a lovasíjászatot a politikától, és ő is úgy véli, hogy jó ha a lovasíjászat, a hagyományőrzés, a tradíció nem vegyül a politikával. Ennek a tézisnek – vagy vágynak – a megvalósíthatóságát sokan élesen vitatják. Az Amerikai Népszava hasábjain igen sokan illették nemtelen vádakkal Kassai Lajost. A lap sok esetben nácinak, fasisztának nevezve őt, és ugyanezeket a jelzőket Puzsér Róbert is megkapta már. Mindez azt bizonyítja, hogy a klasszikus vélemény-elit egyszerűen nem tud mit kezdeni a kurzuson kívüli gondolkodókkal, így marad a vádaskodás. Mindenesetre a hagyományőrzés apolitikussága nem olyan mértékben hermetikus, mint ahogy az kívánatos lenne. A politika nagyon is szédelgett a hagyományőrzéssel, nagyon is szédeleg a tradíció felélesztésének a vágyával, és azzal az egész kulturális hullámmal, amit úgy nevezünk, hogy nemzeti radikalizmus. A tarsolylemeznek tagadhatatlanul van politikai vonatkozása is. A kérdés, hogy a jobboldaliság fogalma meddig jelent kulturális identitást, és honnantól lesz politika?

Az apolitikusság útja

Kassai válaszában röviden felvázolta a rendszerváltás óta eltelt 30 éves időszakot. Megjegyezte, hogy a rendszerváltáskor az elvtársak számára nem az ideológia megteremtése, hanem csakis a vagyonátmentés számított. Ennek hatására létrejött egy morális és kulturális vákuum. Ebben a légüres térben jelent meg az addig csak kevesek számára ismert hagyományőrzés. Ő maga nem tartozott hagyományőrző csoportokhoz. Mikor az íjat fejleszteni kezdte, gyermeki érdeklődés volt benne. Meglátta Cs. Sebestyén Károly honfoglalás kori magyar íját és megtetszett neki a forma, magáénak érezte. Ennek hatására, az ősi harcmodor feltérképezésének vágyával kezdett a lovaglással is foglalkozni. Ekkor még nem jelentek meg a vásárokban és rendezvényeken a tarsolylemezek, az árpádsávos lobogók, a jurták. Ekkor ez még csupán egy életérzés volt. Később kapcsolatba lépett más hagyományőrzőkkel is, de nem azzal a vággyal, hogy saját iskolát teremtsen. Ám a gyakorlások során kialakult egy rendszer, a rendszerből pedig kibontakoztak egy sportág körvonalai. 1994-ben rendezte az első versenyt. Ez idő tájt a legtöbben még farmerban és baseball sapkában gyakorolták ezt a sportot. Ő azonban úgy gondolta, hogy a lovasíjászatnak megvannak a hagyományai és kulturális gyökerei, és ehhez meg kell adni a formát is. Tehát nem a formához keresték a tartalmat, hanem a tartalomhoz keresték a formát. A motiválhatóság és a képzettségi szint mérhetősége kedvéért vizsgafokozatokat is kialakítottak. Kialakult a formaruha, a kaftán és a kaftán színével jelzett fokozatok. Kassai nem jó szemmel nézte, amikor a politika díszletként kezdte használni a magyar kultúra bizonyos elemeit. Ő maga nem politizál. A politikai véleményét nagyon radikálisan elzárja attól a környezettől, amiben ez a dolog formálódik, hiszen ez egy kulturális tevékenység. Sok hagyományőrző kört talán áthat a politikai hovatartozás, de a lovasíjászokat nem. Sokaknak a forma az elsődleges, a lovasíjászoknak a tartalom.

Kassai Lajos, Puzsér Róbert / Fotó: Polgár Portál

Civilek, szektások, hagyományőrzők

Puzsér kitért arra, hogy a politikusokkal ellentétben Kassaiék úgymond civilek voltak, márpedig a civil fogalmát a baloldal szinte kisajátította. Aki pedig nem baloldali értelemben számított civilnek, az a baloldal szemében szektás lett. Kassai arra a kérdésre, miszerint hol végződik a hagyományőrzés, és hol kezdődik a szekta, egyszerű választ adott. A hagyományőrzés csak egy része a lovasíjászatnak, de a központi eleme a személyiség fejlesztése. Egy lovasíjász annyit őriz meg a hagyományokból, amennyit a karatés a japán hagyományokból. A lovasíjászat egy lehetséges út önmagunk megismerése felé. A lóval való foglalkozás pedig egy lehetséges út a bennünket körülvevő világ megismerése felé. A lovasíjászatnak még nagyon fontos elemei azok a határsávok, amikor a gondolat cselekvéssé válik. Az íjász a célt nézve elképzeli, ahogy eltalálja a célt. Ez egyelőre még csak egy gondolat, majd egy mozdulattal a gondolat cselekvéssé válik. A kettő közötti határsáv pedig a senki földje. Egy olyan zóna, ahol a gondolat átformálódik cselekedetté. Ez a folyamat közel tudja vinni az embert önmaga megismeréséhez. Megtapasztalhat ezen a senki földjén olyan élményeket, amelyek más területen nagyon nehezen foghatóak meg. Ugyancsak nagyon fontos az a fajta összpontosítás, amikor egyidejűleg kell figyelni a lóra és a lövésre. Minél nagyobb gyakorlatot szerzünk, a kettő közötti különbség annál kisebb lesz. Ugyanis önmagunk és a világ megismerése nem ellentétes folyamat és a tökéletes lövés pillanatában a kettő egybeforr. Ez a találkozás a lovasíjászat filozófiájának az alapja. Egy közösségnek két csapdája lehet: az anarchia és a szektásodás. Alapvető különbség, hogy ha valaki el akarja kezdeni a lovasíjászatot, azt Kassai először megpróbálja lebeszélni. A szekták esetében ez pont fordítva működik. Különbség még az is, hogy a lovasíjászokhoz nehéz bekerülni, de könnyen ki lehet kerülni.

Nem vita. Beszélgetés

Puzsér: Mi a lovasíjászat? Meditációs technika, hagyományőrzés vagy versenysport? Ha mindhárom, akkor az hogyan oszlik meg?

Kassai: A harcművészetek mindhárom dolgot tartalmazzák. Bele lehet látni a magyar hagyományt, bele lehet látni egy spirituális utat, bele lehet látni az önfejlesztés lehetőségét és bele lehet látni egy profi sport kibontakozását. Ha a jövőben olimpiai sportág lenne, ugyan sokkal szélesebb közeghez jutna el, de rengeteg értékét is elvesztené. Ma még egy komplex, egyensúlyi állapotban van. Mint alapító, feladatomnak tekintem, hogy megőrizzem ezt a komplexitást. A harmadik generáció kezében fog eldőlni ez a kérdés.

Puzsér: Ha ez megtörténne, a hagyomány leválna?

Kassai: Mindenképp. Személyes tapasztalatom, hogy az olimpia nem annyira sport, mint inkább egy olyan üzlet, ahol az egészség és a komplexitás is fel van áldozva az eredményesség oltárán. Egy harcművészet ragaszkodik a komplexitáshoz. Nem a csúcsdöntés utáni abbahagyás, hanem az egész életen át tartó gyakorlás a cél.

Puzsér: Megragadott a könyvből egy rövid részlet. A közösségben az egyes embert szeretjük, nem az elvont értelemben vett közösséget. Aki a közösséget szereti, az tönkreteheti a közösséget. Aki az egyes embert szereti, az építi igazán a közösséget. A közösség soha nem előbbre való, mint az egyes ember. Zavarba ejtő, nagyon liberális nézőpont, méghozzá a legjobb értelemben. Ha ez lett volna a liberalizmus, ma talán nem lenne szitokszó. Ez már-már individualista nézőpont. A kérdés az, hogy egy ilyen szigorú és szoros szabályokat hordozó közösségben hogyan őrzi meg valaki a szuverenitását?

Kassai: A nu age hozta be azt a gondolkodásmódot, melyek révén létrejöttek az úgynevezett tradicionális iskolák, és a szintetizált hitrendszerek. Mivel anyagiasak, nem az út vagy a cél, hanem a befizetett díj érdekli őket. Mi nem hívunk, nem csalogatunk magunk közé senkit, ellenben hosszú és nehéz utat ígérünk azoknak, akik minket választanak.

Puzsér: Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Mit követtek az ősök?

Kassai: A hagyomány nem a bő gatya, a tarsolylemez, a kaftán és a hegyes süveg. A hagyomány például az ártéri vízgazdálkodás. A hagyomány évezredek tapasztalatán keresztül megmutatta a helyes utat, hogy hogyan tudunk a természettel összhangban élni. Nagyon sok hagyományunk van. Van, amit folytatni kell, és van, amiért nem lenne kár, ha eltűnne, mert időszerűtlenné vált.

Puzsér: Tehát a hagyományőrzés és a modernitás összehangolása lenne a cél? Össze lehet hangolni e kettőt? És ha igen, akkor milyen erővonalak mentén?

Kassai: Ehhez jóval magasabb intelligencia kellene, mint amivel jelenleg rendelkezünk. Az intelligencia az, ami a lényegest a lényegtelentől megkülönbözteti. Tudnunk kell, mi a tartható, és mi a lecserélhető. Létrejött egy technikai forradalom. Egy olyan civilizáció vesz körbe bennünket, ami köszönő viszonyban sincs azzal, amit az őseink megéltek. Épp ezért annak sincs igaza, aki szerint itt a modernizáció, dobjunk el minden hagyományt, és annak sincs, aki most akar jurtalakóvá válni. A két véglet csatázik egymással, ahelyett, hogy létrejönne egy fúzió.

Puzsér: A két szélsőség, a „múltat végképp eltörölni”, és a „jelenről tudomást nem venni, csak a múltban élni” azért alakult ki, mert a kellő intelligencia mellett az egészséges nemzettudat is hiányzik. A kaftán előhozza mindkét oldalon a démonokat. A feladat az lenne, hogy ezeket a démonokat megszelídítsük. Ehhez azonban le kellene vennünk róluk a kaftánt. Tudomásul kellene vennünk, hogy ebben az országban az XX. század kölcsönösen megterhelte az emberi lelkeket és az emberi pszichéket. Természetesen ezeket az ellentmondásokat a politika tudatosan duzzasztja, de a kollektív tudat mélyén azért ott vannak ezek a démonikus félelmek is. Ez terheli meg a múltnak és a modernitásnak való megfelelést is.

Kassai: Úgy tűnik, a vita elmaradt, hiszen a lényeges dolgokban nagyon komoly egyetértés van közöttünk. Még valamit elmondanék. A könyv olyan leveleket tartalmaz, melyeket 15 éven keresztül gyűjtöttem csokorba. Ezek egyfajta intelmek a vezetőknek, tanítványoknak, valamint parlamenti felszólalások, úti feljegyzések, hasonlók. Egy közös van bennük, mindenképpen átjárja a hazaszeretet ezeket az írásokat. Emellett pedig egy pici betekintést is ad abba a próbálkoz��sba, hogyan lehet harminc év alatt összehozni egy működő közösséget. A mai ember lelki betegségeinek az egyik oka a közösségek hiánya. Sokkal többet kell mindenkinek tenni azért, hogy megfelelő közösségek jöhessenek létre.

Puzsér: Bár az ön világa nagyon más, mint az én világom, de kifejezetten érdekes volt belenézni. Én is próbáltam lehántani róla azt, ami a forma, és lehatolni oda, ahol a tartalom van. Tartalom pedig bőven van benne, ezt gondolom.

  The post Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek – Kassai Lajos rendhagyó könyvbemutatója appeared first on PolgárPortál.

Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek – Kassai Lajos rendhagyó könyvbemutatója a Nemzeti.net-en jelent meg,

[hicapacity]

Uganda - Hungary - parallel

mottő:

     Megtelő meszesgödrök

Ez a hasonlat az ugandai népirtások és a magyar közélet párhuzamairól szól. Senkinek se legyenek kétségei affelől, hogy hány pillanat alatt hullana le a radikalizálódásra hajlamosított fideszesek és jobbikosok által fenntartott “békejobbos ábránd”! A magyarok mindig is jeleskedtek, ha egymást kellett tömegesen kiirtaniuk. A győlölködéssel radikalizált magyarság orbán parancsára bármikor újra telelőné a meszesgödröket, és NEM meglepő módon ma sem migránsok vannak a célkeresztjükben, hanem a magyar nép szelidebbik fele, a civilek, a baloldaliak és a “libsik”. A gyülölködésre kondícionált magyarság meszesgödör romantikája nem múlt el a holokauszttal, hanem új értelmet nyert!

[thedeliblog]

#204 #switch - Christian Hosoi | A Stílus Királya

Christian Hosoi, a legjobbak legjobbjaival versenyzett: Steve Caballero-val, Mike McGill-lel, Lance Mountain-nal, Mark „Gator” Rokowski-val és Tony Hawk-kal. Híres volt a hatalmas szállásokról. A legmagasabb 3,6 méter volt a félcső drop fölött, ami összességében majdnem 7,5 méter magasság a levegőben. Nevéhez számos ruha-, cipő- és gördeszka kollekció kötődik. Az egyik leghíresebb, még ma is ikonikus deszka forma a „hammer head”. Számos dokumentumfilmben szerepelt, melyek legnagyobb része az életpályáját mutatja be. Ő is benne volt a Tony Hawk’s Project 8 videojátékban. Pro deszkásként bejárta a világot, ezernyi versenyt nyert és több pénzt keresett, mint amennyit el tudott volna költeni.

Mégis, amikor a 80-as évek végén bedőlni látszott a gördeszka ipar és a street deszkázás szinte eltörölte a félcső korszakot, Hosoi élete is sötét fordulatot vett. A 90-es évek számára már a drogfüggőségről és a rendezetlen anyagi életről szólt. Élete látszólag legsikeresebb szakaszában a dolgok elkezdtek széthullani és egy végeláthatatlan küzdelemben találta magát a kristálymettel szemben. Ez a függőség vezetett 2000-ben a letartoztatásához, amikor a Los Angeles-ből Honolulu-ba vezető útján elfogták több mint fél kg kristálymettel. Kábítószerkereskedelemmel és terjesztéssel vádolták majd 10 év börtönbüntetésre ítélték. Több, mint négy év után szabadult jó magaviselettel.   

Jelenleg Kaliforniában él feleségével és négy gyermekével.

""A legjobbnak lenni benne. Pusztán a legjobb akartam lenni.""

Hogyan kerültél kapcsolatba a gördeszkázással akkoriban és mi az, amit annyira szeretsz benne?

Amikor elkezdtem, az életmód, az öröm, a radikalizmus, az agresszivitás az egyéniség vonzottak benne és az, hogy lényegében magaddal versengt��l. Magától értetődő volt, hogy egy kaliforniai kis srácnak gördeszkáznia is kell, mivel apám szörfözött. Hawaii-on nőtt föl és végig szörfözte az 50-60-as éveket, majd Kaliforniába jött művészeti iskolába. Ő szerzett nekem először gördeszkát és vele mentem szörfözni Hawaii-ra is. Emlékszem, ahogy nézegetem a magazinokat és azt mondom magamban: “Én ezt akarom csinálni!” A gördeszkázás vagány dolog volt, újdonság volt, ami együtt járt egy kreatív, művész életstílussal. Ugyanakkor lázadó természetű is volt. Én úgy nőttem fel, hogy mindig eredetinek kell lennem. Ha az emberek valamit csinálnak, akkor én valami mást csinálok. A gördeszkázás is ilyen. Nem egy sport, hanem egy életmód, amit az emberek elvittek a világ minden tájára. Legyen az a divat vagy a zene, a gördeszkázás számos területre volt nagy hatással. Ahogy néztem a magazinokban Jay Adams-et vagy Tony Alva-t, a stílust, a nyers erőt, a szabadságot, hogy új fejezheted ki magad, ahogy csak akarod, mind a deszkázás felé vonzottak és egyszerre ez lett a szenvedélyem és egyben a célom is. A legjobbnak lenni benne. Pusztán a legjobb akartam lenni. Így kezdődött. Apám támogatott, anyám pedig száz százalékban mögötte állt. Ő mindig is segítette apámat és a művészetét, az iskoláit. 1961-ben házasodtak össze és nekik még az volt a normális, hogy egymásért élnek.

Pro deszkás lettél 14 évesen, beutaztad így a világot és 17 évesen már a saját cégedet vitted. Mit szólt ehhez a családod?

Nagyon fiatal voltam. De a szüleimmel nagyon szabadon éltünk. Mindenre nyitottak voltak. Apám művész volt, anyám pedig titkárnő Beverly Hills-ben. Én pedig röpködtem mindenfele és mindent ezüst tálcán tettek elém. Képzeld csak el, hogy ott vagy szinte még gyerekként és az az álmod, hogy pro deszkás legyél. És úgy érzed, hogy simán meg tudnád szorongatni a profikat. Magabiztos voltam. Megnyertem a Marina del Rey amatőr versenyt és a Gold Cup Series-t. A nagykutyákhoz akartam tartozni és így meneteltem előre, versenyről versenyre, szponzortól szponzorig, a Bones Brigade-től a Dogtown-ig. Tőlük kaptam az első saját nevemmel ellátott deszkát, ami azt jelentette, hogy profi lettem. Fantasztikus volt. Az, hogy eljutottam a Dogtown-ig, hogy saját deszkám legyen és pro legyek, maga volt a valóra vált álom. Aztán nem sokkal ezután kivonultak az üzletből. Akkoriban Tony Hawk, Mike Smith és Gator volt a csapatban, de mindannyian más utakra tértünk. Engem Tom Sims-szel hozott össze a sors, ami egy másik valóra vált álom. Aztán ott ülök az irodájában Santa Barbara-ban és ő azt mondja nekem: „Christian, szeretnék neked adni egy saját modellt a Sims-nél.” Újabb ámulat. Szóval elmondhatom, hogy mindezen történések tükrében különös időkben élhettem és a deszkás világ akkori nagyjai közt lehettem, akikre gyerekkoromban felnéztem, akiket a magazinokból ismertem. Aztán pedig deszkákat ajánlanak nekem. Annyira szürreális élmény, amikor kapsz egy lehetőséget és a neved ott van a deszkád alján. Erre vágysz gyerekkorodban, erről álmodozol, hogy majd egyszer hozza a postás vagy átadják, mint egy díjat vagy ilyesmi. És amikor ott állsz, mert megtörtént, az valami egészen különleges pillanat. Ettől tényleg jelentősnek éreztem magam és, hogy tartozok valahova. És amikor az ipar és a deszkás társaim és általában a deszkások is azt mondják, hogy: „Igen, ez fantasztikus!”, mert ők is ugyanúgy osztoznak az örömben, az valahogy még jobbá teszi az egészet. Ettől függetlenül is elérheted, de ha nincsenek mögötted a deszkás kortársaid, a rajongóid, akkor nem olyan különleges. Szóval kiváltságos időszak volt az az életemben, amikor pro lettem.

Olyan magasra jutottál, hogy felállhattál a gördeszkás világ csúcsára. Igaz, hogy nyolcadikos korodban 2.000 $-t (mai átváltással kb. 600.000 Ft) kerestél?

Hogy mennyit kerestem?

Nyolcadikos korodban 2.000$-t. Havonta.

Ja, igen. Nyolcadikos koromban, 15 évesen. A csúcson, ha pontosak akarunk lenni, több, mint 30.000 $-t (mai átváltással kb. 9.000.000 Ft) kerestem havonta.

Hogyan történt a „Christ Air” és a „Rocket Air” trükkök feltalálása?

Először a Rocket Air volt. Texas-ban voltunk a Kahuna félcsőnél. A verseny előtti éjszakán azon agyaltunk, hogy milyen új szállós trükköt találjunk ki (akkoriban ez inkább feltalálás volt). Mindenki dobálta be az ötleteit, meg az elnevezéseket. Ott feküdtünk az ágyban a hotelszobánkban és trükkök kitalálásán versengtünk. Mondom: “Az én verzióm: két láb a tail-en, két kézzel a nose-t fogom kiszálláskor.” Lance (Mountain), Neil (Blender) és a többiek is rápörögnek: „Próbáljuk ki holnap!”. Másnap kimentünk és próbálkoztunk. Elkezdtem backside air-eket csinálni. Aztán, mondom: “Várjunk csak, felmegyek, backside air, anti-judo, fordulás, grab és arccal lefelé.” Szerintem néhány próbálkozásból megvolt, aztán fellőttem fej fölé és kész. Működött. Betoltam a versenyen is, ha jól emlékszem. Szóval ezek az új trükkök gyakran ilyen természetesen és könnyen jöttek.

A Christ Air is hasonló volt. Néztem Monty Nolder-t, ahogy a Nold Air-eket csinálja. Tony Magnusson pedig a láb nélküli szállásokat. Caballero is tolta a láb nélküli air-eket. “Várjunk csak!”, mondom, “Én is csinálok egyet. Kitartom oldalra a kezeimet, a lábaimat összezárva egyenesen, mint a keresztrefeszített állapot.” És a Christ Air nevet adtam neki. Kipróbáltam és bejött, ugyanolyan természetesen és egyszerűen. Utána már csak csiszolni kellett rajtuk. Így alakultak ki ezek a trükkök. Ebben az az érdekes, hogy Christian-nak hívnak, a becenevem Christ volt, és én találtam fel a Christ Air-t. Hogy teljes legyen a kép, közel két évtizeddel később, keresztény vagyok és Krisztusban hiszek (angol szójáték: christian-keresztény; Christ-Krisztus). Soha sem jártam templomban, soha sem olvastam a Bibliát. Mindig is kereszteket hordtam, de soha semmit nem tudtam Istenről. Nem voltam isten-ellenes, csak abban hittem, hogy jónak kell lennünk. Szóval egész életemben arra törekedtem, hogy jó ember legyek, inkább, hogy elkötelezzem magam egyik vagy másik oldal mellett. Úgy voltam vele, hogy jó ez így. Milyen ironikus, hogy pont hozzám kötődik ez a trükk.

Talán minden idők egyik leghíresebb lap formája a „hammer head”. Ez hogyan jött?

Akkoriban Tony Alva-nál hajtottam, ő tervezte meg a hal alakú lapokat. Én pedig a küszöbön álltam, hogy megalapítsam a saját cégemet és azzal együtt egy új formát is kellett. Sokat agyaltam rajta, hogy milyen legyen. Csináljak bevágásokat ott, ahol a backside air-eknél a grab-et fogom? Az olyan lenne, amibe szinte beakad a kezem. De nézem a deszkát, kivágva - akkoriban az apámmal habszivacsból vágtunk ki formákat, hogy azokkal kísérletezzünk - és próbálom elképzelni, hogy milyen érzés lehet vele hajtani. Megfogtam, néztem, de borzasztóan nézett ki. A jó öreg lapos nose, kivágva egy helyen…csúnya. Aztán nézegetem a nose-t, meg a tail-t és egyszer csak beugrik, hogy azokba is vágjunk bele. Megcsináltuk és rögtön iszonyat jól nézett ki. Mondom: „Ez brutál jó lett!” Ez is természetesen jött. Nem úgy, hogy: „Na, most csinálok egy hammer head-et”. Nem. Pusztán a funkcióra mentünk, amikor új formákkal kísérleteztünk, hogy jobban feküdjön a lap a trükkjeinkhez. Így jött létre ez az alak és ez is egy adott pillanatban alakult ki. Nem terveztem, nem készültünk rá, csak úsztunk az árral és ez jött ki belőle. Ezzel az alakkal indítottam a Hosoi Skateboards-ot.

Tehát ott állsz a csúcson, hírneved van, dől a pénz, utazgatsz mindenfelé a világban. Aztán egyszer csak…

Gyerekkoromban kezdődött, már akkor nagy céljaim voltak, nagy álmaim, hogy tegyek valamit, hogy legyek valaki, aki elér dolgokat. Szerintem így indulnak a dolgok az emberben, hogy keres valamit. Legtöbben a szeretetet, ezt én is egész életemben hajtottam. De rossz helyeken kerestem. A gördeszkázásban, a pénzben a népszerűségben, a barátokban, a lányokban. Vártam, hogy egy nap elégedett leszek. De ez soha nem jött el. Eljött egy pont, amikorra már minden „jót” kipróbáltam és a „jó dolgok” nem töltöttek el elégedettséggel, úgyhogy kipróbáltam milyen az, ha a rossz dolgokhoz nyúlok. Egyre többet drogoztam, csajoztam, egyre neccesebb szituációkba keveredtem, de igazán mindig azt az utolsó és végleges kielégülést kerestem, ahol elmondhatom, hogy az élet csúcsán vagyok, mindent elértem, amit akartam. De valahogy nem találtam. Olyan voltam mint egy zsák, ami egy csomó helyen ki van szakadva. Pakoltam tele a zsákot, pakoltam, pakoltam, de folyton kiszóródott belőle minden. A húszas éveim elején jött a kokain, a heroin, minden, amit csak értem, de egyik sem ragadott el úgy, mint a kristálymet. Aztán szép lassan egyre szorosabbra húzta a pórázt, minden nap kellet, aztán már egész nap. A mindenem lett. Csak az érdekelt. Egyre lejjebb mentem a legsötétebb bugyrokba és egyre több őrültséget csináltam. Persze én pörgésként éltem meg az egészet. 1999-ben találkoztam egy lánnyal, aki ma a feleségem, és ő egyszer azt mondja nekem: „Christian, ki akarok szállni a drogokból. Elmegyek egy gyülekezetbe.” „Jövök én is!” mondom. Mire ő: „Te? Miért jönnél?” Mondom: „Mert Isten jó. Én is jó vagyok és ha van Menny, akkor én biztos oda kerülök!” Ez volt az elképzelésem: tégy több jót, mint rosszat és biztos a mennyben kötsz ki. A karmában hittem. Elmentem hát vele, életemben először. Soha sem imádkoztam, soha sem olvastam a Bibliát. Millió Bibliát láttam millió hotelszobában, de egyszer se olvastam egy szót sem belőlük. Elmentem tehát, de semmi sem változott. Ugyanúgy toltam a drogokat és nem sokkal ezután le is tartóztattak. Az első dolog az volt, hogy felhívtam a feleségem, aki akkor még a barátnőm volt, és azt mondtam: „Legalább tíz év sitt lebeg a fejem fölött és nem tudom, hogy hogy fogom túlélni.” Erre ő azt mondja: „Tudod, mit? Bízzunk az Úrban! Szeretlek és bíznunk kell Istenben!” „Istenben? Mit tesz értem Isten? Nekem ügyvéd kell bébi, óvadék, nem Isten. Nem haldoklok!” „Isten segíteni fog! Szerezz egy Bibliát!” Én meg azon tűnődök, hogy most mi is történik?!? Szereztem hát egy Bibliát elkezdtem olvasni és egyszerre minden világos lett. Rájöttem, hogy miért vagyok ott, hogy jutottam el odáig, hogy miért élek a Földön, hogy Istennek célja van az életemmel és tényleg segíteni fog. Ott megtörtént. Ennyi. Három héttel később a barátnőmmel együtt imádkoztunk a telefonban és átadtam az életem Jézus Krisztusnak a San Bernardino börtönben. Olyan érzés volt, mint ha az összes bűnt, mocskot, sérelmet, szégyent és fájdalmat lemosta volna valaki rólam és teljesen új ember lettem. Mindenki azt mondta, hogy mekkora szégyen, hogy a szabadságból börtönbe kerültem. De valójában az addigi életem börtönéből, ahol el voltam határolva Istentől, bűnben és a halállal dacolva éltem egy olyan cellába kerültem, ahol végül szabad lettem. És ezután szabad emberként töltöttem le a következő közel öt évet a börtönben.

""Nekem ügyvéd kell bébi, óvadék, nem Isten.""

A gördeszkázás igyekszik felkarolni a maga legendáit. Miért van ez?

Szerintem a történelemmel áll összefüggésben. Az emberek meg akarják ismerni a múltjukat, csakúgy mint más sportágakban is. Elérkeztünk egy olyan időszakba, amikor már bőven van történelmünk, és azok, akik már a 70-es években is ott voltak, most bekerülnek a Hall of Fame-be. Fiatalok vagyunk, ezért nincs még olyan sok Hall of Fame, de elkezdtük kiemelni azokat, akik előttünk jártak. És ezzel létrejön egy platform is, ha élünk vele, aminek a részesei lehetünk, tehetünk másokért, deszkázhatunk. Bár ezt ettől függetlenül is megtettük. Tony Hawk nagy támogatója a skatepark építésnek a Tony Hawk Alapítványon keresztül. Kinőtte magát a Tony Hawk Pro Skater-rel, amivel beszivárgott a neve egy csomó háztartásba. Így fel tudja használni a népszerűségét, hogy a gördeszkázást újabb szintekre emelje. Az X Games is így lett ütős. Street, félcső, megaramp, skatepark, legendák. Kialakulnak a különböző divíziók, fokozatok. Ezek számunkra elképesztő eredmények. Mi annak idején, ettünk, aludtunk és éltünk haltunk a gördeszkázásért. Nem számított semmi más. Szóval az, hogy még mindig a deszkás világban mozgok, ebből élek, és Steve Van Doren-nel utazgatok Vans-ben, meg Tony Alva-val, Steve Caballero-val és más legendás arcokkal, igen elképesztő dolog. Jó azt látni és megélni, hogy a kultúránk kezdi felismerni és megbecsülni a saját történelmét. Jó ez az időszak. A mai deszkások pedig elképesztő színvonalon vannak. És a legtöbbüktől tiszteletet és elismerést kapunk. Én ebből arra következtetek, hogy megértik a gördeszkázás történelmét és kutatják a gyökereit. Legyen szó mozdulatokról, trükkökről, cégekről, emberekről, mind mind érdekes és méltó arra, hogy megismerjék. Az, hogy sokan elgondolkoznak ezen és megpróbálják megérteni és feltárni a sport történetét, nekünk is lehetőséget adnak arra, hogy a mai napig részei lehetünk, hogy a karrierünk töretlen és, hogy tiszteletben részesülünk ahova csak megyünk. Bemutatókon részt venni, dedikálni a rajongóknak, akik kijönnek megnézni, hogyan deszkázunk. Megindító, hogy a mai napig érdeklődéssel várnak bennünket.

Mire emlékezzen az utókor rólad?

Azt szeretném, ha becsületes emberként emlékeznének rám, aki rajongott azért, amit csinált, mindenkinek megadta a tiszteletet, akivel csak találkozott, hűséges volt és elkötelezett volt azokban a dolgokban, amikben hitt és, hogy amit csak tett, azt igyekezett jobban és jobban tenni. Hogy Isten embere voltam, hogy szerettem az Urat teljes szívemből, lelkemből, testemből és erőmből.

Mi az ami hiányzik azokból az időkből? És mi az, amit örülsz, hogy magad mögött hagytál?

Hiányoznak a versenyek és az akkori deszkás kortársaim. Nagyon összetartó volt az egész társaság. Minden friss volt, új volt és innovatív volt. Igazán hiányzik az a frissesség. Amit nem sajnálok, az utólag az életmóddal járó zsákutcák, és a rám nehezedő nyomás, hogy a szívem helyett mások elvárásait kövessem. Olyan korban nőttem fel, ami a drogokról a rock ’n’ roll-ról és a szexről szólt. Ha nem vettél részt ezekben nem számítottál vagy nem nem voltál vagány. Nem volt választási lehetőségem. Vagy laza voltam vagy nem. Korábban aggódtam a gyerekeim miatt, hogy ők is ki lesznek szolgáltatva ebben a környezetben. De mivel én is személyesen át- és megéltem mindezt, el tudom nekik mesélni, hogy hova vezet.

Megváltoztatott, hogy apa lettél?

Amellett, hogy férjek vagyunk, az apaság az egyik legfontosabb felelősség és egyben lehetőség is. Jó dolog példaképnek lenni, de jó férjnek kell előbb lenni, tisztelni kell a feleségünket és szeretnünk kell őket. A gyereknevelés sok odaadással jár, amihez pedig türelem kell. Négy gyermekünk van és három unokánk. Már csak az, hogy gyerekeim vannak Isten ajándéka. A Biblia szerint a gyerekek az Úr ajándékai, mint egy jutalom vagy annak az elismerése, hogy képesek vagyunk felnevelni őket.   Ebben rejlik a lehetőség. Vannak olyan apák, akik menekülnek a gyerekeiktől, mert nem tudják kezelni a vele járó nyomást. Nincs hozzá türelmük. Nem állítom, hogy mindig minden tökéletesen működik, vannak hullám hegyek és völgyek. De nekünk apáknak jelen kell lennünk, elérhetőnek kell lennünk a gyermekeink számára és képviselnünk kell feléjük a becsületességet, a hűséget, az őszinteséget, a kitartást, a türelmet és a szeretetet. Ezek fényében kell őket felnevelnünk. Nyilván ott vannak még a siker kulcsai, az oktatás és egyebek, de mindennek az alapja, hogy legyenek tisztelettudóak és nagylelkűek. Kiegészítve ezt a tanulással bölcs és sikeres emberek lesznek bármihez is fognak. Apaként megvan a lehetőség arra, hogy példakép legyél és nem csak a gyermekeid számára, de mindazok számára is, akik figyelnek rád. Mert sokan azt nézik, hogy hogyan neveled a gyerekeidet. Hogyan fegyelmezed őket, gondoskodsz róluk, mentorálod őket. Nekem sok jó mentorom volt az életben és amit tőlük tanultam alkalmazom is és ebből a gyermekeim is profitálhatnak, hogy azzá váljanak, amivé akarnak, és amivé Isten alkotta őket.

""Királyok Királya""

Tudvalevő, hogy nagyon szeretted a gördeszkázás lázadó aspektusát. Egy korábbi interjúban újra és újra visszatérsz egy bizonyos témához, a gördeszkás állapot egyéniségéhez vagy egyediségéhez, amikor azt állítod: „Ne akarj követő lenni!” De te magad nem arról szólsz, hogy követőid legyenek? Érted az ellentmondást? Hogy kell ezt értelmezni?

Ha azt a fajta lázadást nézzük, amit megéltünk gördeszkásként, akkor annak az volt a lényege, hogy nem alkalmazkodtunk a főáramú társadalmi elvárásokhoz. Nem követtük a szabályokat. Ezt tett bennünket és a szubkultúránkat is vagánnyá. Sarkos volt és megvolt benne a törvényen kívüliség mentalitása. Így vagyunk mi keresztények is manapság. Mi vagyunk a leglázadóbb emberek, mert nem azt tesszük, amit a világ diktál. Az Urak Urát és a Királyok Királyát követjük. Én egy radikális lázadó vagyok azzal szemben, amit a világ mond nekem és a gyermekeimnek,  hogy hogyan kellene élniük. Hallgatod a prominens embereket, orvosokat, sikeres vállalkozókat. De amiről beszélnek mégsem tiszta és világos. Azért tartunk ott ahol vagyunk és érezzük úgy, hogy egy helyben toporgunk, mert elszakadtunk a szellemi gyökereinktől. Szóval míg korábban a hatóságok ellen lázadtam, most már a világi kultúra ellen.

A cikk a Freestyle Magazin, az Old Guys Rip Too, és a McSweeney’s oldalakon megjelent intrjúk szerkesztett változata. Fotók: az előbb említett források, Dave Swift, Hosoi Skateboards, internet.

[bukimevieningi]

Vaidas Žemaitis. Žmonės kyla (video)

Vaidas Žemaitis. Žmonės kyla (video)

Po LR Seimo rinkimų TS-LGBT koaliciją sudarę ir valdžią “paėmę” marginalai ėmėsi darbo. Radikalizmu pasižymintys naujieji “demokratijos nešėjai” pamiršo mūsų šimtametes tradicijas ir kultūrą. Nuo pat pirmų dienų jie ėmėsi svarbiausio – genderizmo ir iškrypėliškų vertybių diegimo bei narkotikų legalizavimo. Alkoholio ribojimų panaikinimas jau atrodo kaip visiškai nekaltas dalykas, palyginus su…

[balkantimes]

Ko je u većoj krizi: Macron ili islam?

Predsjednik Francuske Emmanuel Macron je održao govor u kojem je za sve probleme Francuske označio islam.

Mirnes Kovač

Nakon dužeg vremena usijanih političkih debata o sve izraženijem nasilju u francuskom društvu, početkom oktobra, francuski predsjednik Emmanuel Macron je održao govor u kojem je za sve probleme Francuske označio islam.

„Islam je religija koja je u krizi širom svijeta, mi to ne gledamo samo u našoj zemlji,“ izjavio je Macron 2. oktobra ove godine, obznanjujući dugo očekivani plan kojim će se „odbraniti francuske sekualrne vrijednosti“ protiv onog što je nazvao „islamističkim radikalizmom“, te insistirajući kako neće biti ustupaka u novom naporu da se „religija izbaci iz javnog obrazovnog sektora u Francuskoj“, kako su prenijeli mediji.

Zanimljivo je da se upravo u ovom sektoru, dvije sedmice nakon Macronovih poruka, desio strašan teroristički čin, gnusno ubistvo obezglavljenjem francuskog nastavnika Samuela Patya, koji je učenicima prezentirao famozne „karikature poslanika Muhammeda“.

Ovaj nastavnik historije i geografije je, prema medijskim navodima, počeo primati prijetnje roditelja učenika, a u subotu, 17. oktobra, ubio ga je osamnaestogodišnji Abdulah Anzorov, ruski izbjeglica čečenskog porijekla.

Deničarske kampanje mržnje

Ovaj gnusni zločin u kojem je stradao nastavnik, kao i raniji teroristički zločini u kojima su stradali novinari francuskog satiričnog magazina Charlie Hebdo, izazvao je šok i proteste.

Ponovno su na ulicama hiljade ljudi a istovremeno su svi reflektori upereni na islam i muslimane koje je predsjednik Macron „proročanski“ markirao kao krizne elemente u Francuskoj. Tako su se ranije prijetnje pretvorile u obećanje, a Macron je udovoljio otvorenim desničarskim kampanjama mržnje koje sve više podsjećaju na srednjovjekovnu Evropu reconquiste, kako je ovaj obračun sa islamom u Francuskoj nazvala znakovito nazvala krajnja desničarka Marine Le Pen.

Ubistvo francuskog nastavnika Samuela Patya se desilo upravo uoči početka hidržetskog mjeseca rebiu-l-evvela, u kojem muslimani širom svijeta tradicionalno slave mevlud - dan rođenja Muhammeda, prisjećajući se njegovog života, misije i djela.

Da paradoks bude veći, u gnusnom činu ubijen je učitelj, a islamska tradicija podučavanje i edukaciju ističe kao prvu i primarnu misiju poslanika Muhammeda!?

„Kako je moguće da se danas, četrnaest stoljeća nakon Muhammeda, dešava takva zloupotreba njegovog imena i misije, takvo nasilje i neznanje o čovjeku koji je čitav svoj život i čitavu svoju misiju proveo upravo u borbi protiv nasilja i neznanja?“, pitanje je koje danas u nevjerici postavljaju muslimanski intelektualci.

Ako bismo pristali na Macronove politikantske tvrdnje da je religija općenito u krizi, a posebno islam, onda bismo francuskog predsjednika mogli nadopuniti i kazati mu: Da, ali i svijet je u krizi općenito, u neviđenoj krizi koja je samo nakratko zaustavila priču o radikalizmu i terorizmu jer su pandemijom ugroženi svi i vjernici i ateisti, i muslimani i kršćani, i sekularno i sakralno, i politika i ekonomija…

U krizi temeljna načela nacije

A u posebno velikoj je krizi Francuska Republika koja svoje teške ekonomske probleme, milione nezadovoljnih radnika, nezaposlenih mladića i djevojaka, gladnih i nezbrinutih beskućnika mora riješiti podhitno jer Republici prijeti unutarnji raskol. U krizi su zapravo temeljna načela francuske nacije liberte, egalite, fraternite, a više ne postoje kolonijalni resursi kojima bi se mogle namiriti štete, niti robovi koji bi mogli besplatno raditi i graditi.

Kontroverza o crtežima koji navodno predstavljaju poslanika islama kao radikalni pristup neznanja i ignorancije pronašao je svog saveznika upravo u neznanju i ignoranciji nasilnih ekstremista koji misle da se ubijanjem i masakriranjem u ime islama može odbraniti islam.

Takvih je iz Francuske zbog gore spomenutih ekonomskih uslova i sistemske državne diskriminacije koja onemogućava integraciju, već kreira izolaciju i plodno tlo za radikalizaciju i ekstremizam, preko 1.700 otišao u Siriju boriti se za takozvanu „Islamsku državu“, što je najveći broj u Evropi?

I nakon propasti ISIL-a, Francuska još uvijek nema odgovora zašto je taj broj toliko visok, ali njen predsjednik Macron, ima blic-rješenje da je za sve kriv islam i da su za sve krivi imigranti. Svakako da muslimani današnjice imaju itekako velikih kriza, možda najvećih u historiji, ali one se nisu riješile ni dugogodišnjim kolonijalizmom i projektima civiliziranja koje je sprovodila Francuska, niti će se riješiti projektima interveniranja koje danas sprovode vodeće zapadne sile u središnjim zemljama tzv. muslimanskog svijeta.

Terorizam ili rasizam?

Već od ponedjeljka, prema medijskim izvještajima, krenule su opsežne racije u Francuskoj. A ciljevi su uglavnom muslimanska udruženja, škole, džamije, humanitarne organizacije – muslimani su označeni kao meta, a koliko je opasno biti musliman u Francuskoj govori incident koji se u srijedu desio usred Pariza, pored Ajfelovog tornja - zbodene su dvije muslimanke, a uhapšene su napadačice, prema izvještajima francuskih medija „bijele žene“ i „učinile su to uz povike prljavi Arapi“. Jedina razlika je što ovaj napad nije označen kao teroristički, već rasistički.

Izgleda da nije samo islam u krizi, već i Francuska Republika. Bolje kazano, Macron je u krizi jer je kapitulirao pred opasnom desničarskom politikom targetiranja islama i muslimana koju već 50 godina vode krajnji desničari na čelu sa Marina Le Pen, koja je najizgledniji protukandidat Macronu na izborima 2022. godine.

„Ova situacija zahtijeva strategiju ponovnog osvajanja (reconquista). Islamizam je jedna ratoborna ideologija čije je osvajačko sredstvo terorizam“, izjavila je Le Pen u ponedjeljak. Biće zanimljivo pratiti koliko će ovo natjecanje u targetiranju islama i muslimana u Francuskoj utjecati na rezultate izbora, odnosno, hoće li Macron ovom novom strategijom sataniziranja uspjeti zadržati kormilo Republike.

Možda je i Macron danas u istoj krizi u kojoj se prije dva stoljeća našao francuski imperijalni projekat kojeg ćemo ovdje uzgred spomenuti. U jednom briljantnom globalnom strateškom potezu, Napoleon Bonaparte je osvojio Kairo, i tada kao i sada jedan od ključnih centara arapskog svijeta i u savezništvu sa Tipu sultanom u Indiji protiv Britanaca, imao za cilj da spriječi da Indija padne u britanske imperijalne ruke.

Po dolasku s vojskom u Kairo, Napoleon je nosio arapsku odjeću, iskazivao poštovanje prema učenjacima sa Al-Azhara, iskazivao divljenje prema Kur'anu i Poslaniku, hvalio društvene i građanske klauzule šerijatskog zakona i obećao da će ih predstaviti Francuskoj. Izvori navode kako je Napoleon čak napravio i veliki prijem u čast rođenja Poslanika islama.

Ponavljanje iste greške

Nakon svega je dobio nadimak Ali Bonaparte, po zetu Poslanika i jednom od velikih islamskih halifa. Na kraju, Napoleonov upad u islamski svijet je završio neuspjehom a monarhija je obnovljena u Francuskoj. Napoleonov pristup je proistekao iz njegovog razumijevanja Prosvjetiteljstva i sržnih ideja Francuske revolucije – slobode, jednakosti i bratstva.

Međutim, ovaj način će se potpuno promijeniti u slijedećoj francuskoj avanturi u muslimanskom svijetu, 1830. godine, koji je izgledao potpuno drugačije, obilježen nasiljem i masovnim pokoljima. Upravo su kolonijalne operacije Francuske u Alžiru i širom sjeverne Afrike odredile ton cijele francuske kolonijalne vladavine i utjecale na položaj muslimanskih imigranata u samoj Francuskoj. Taj odnos i dalje boji razmišljanje i identitet imigrantskih zajednica u Europi danas, ali i stav o Francuskoj kod muslimana na svim meridijanima.

Ova paradigma je danas pred izazovom i žalosno je što Macron u svom pristupu ponovno čini istu grešku koja je skupo koštala muslimane Sjeverne Afrike, a koja može biti kobna za njihove sadašnje potomke u Francuskoj, većinu francuske imigrantske muslimanske populacije. Ali, jednako opasno, ovakva greška može biti kobna i za Francusku, ma koliko to ostrašćeni čuvari sekularizma negiraju ili ne žele da vide.

Stavovi izraženi u ovom tekstu autorovi su i ne odražavaju nužno uredničku politiku Al Jazeere.

Izvor