#zárt tér

[csakazolvassa]

rezzenetlenül sakkozó férfiak

Októberben és novemberben sok filmet láttam, és több film kapcsán is eltűnődtem a Nagy Kérdésen, hogy ha férfiakat tömlöcbe vetnek (Libertate), avagy egy koma magára marad lehetetlen körülmények között, akkor hogy nem nő ki a szakálla. A másik, ennél is izgalmasabb kérdés: hogyan lehet imbolygó vasúti kocsiban, a kanyarban sikoltó síneken (avagy tengerjáró hajón!) fatáblán sakkozni, még a…

[viragfold]

A spektákulum kognitív reorganizációja

CONTEXT

[mirabellomonferrato]

Van villany és szuper a vésőgép!

Méghogy az olaszok nem pontosak, hogy folyton késnek. A villanyszerelő ránktelefonált, hogy jöhet-e egy negyed órával korábban? Mint az örültek kezdtünk kapkodni, hogy jöhet persze, csak mi egy másik városban vagyunk. Szakadt az eső, a piac miatt le volt zárva a tér Mirabelloban, de odaértünk pont negyedre és tádám, ott is volt a villanyszerelő. Egy fekete, rasztahajú srác. És beszélt angolul! Lecserélte a villanyórát. Állította, hogy most van áram a lakásban. Oks, kipróbáltuk. Bedugtam a fúrógépet. Meg se mukkant. Bedugtam egy másik konnektorba, meg se mukkant. Baromi csalódottak voltunk. A srác vonogatta a vállát, hívjunk szerelőt, ő ennyit tudott tenni, hogy lecserélte az órát egy modernebbre. KI GONDOLTA VOLNA, HOGY OLASZORSZÁGBAN A KONNEKTOROKON VAN KI-BE KAPCSOLÓ? Én nem. De valahogy rájöttünk, és tádám, az emeleten volt is áram. Úgy örültem, de úgy! :) :) :) Amúgy a két lakás ilyen villanyvezeték labirintus teljesen extrém kötődobozokkal és biztosítékkapcsolókkal és vezeték megoldásokkal. le fogom az egészet szedni a picsába, kicserélem mert ez használhatatlan, kibogozhatatlan. De van áram, úgyhogy kaptam a vésőgépet (amit lecikiztetek a múltkor, hát gyorsan szívjátok vissza mert egy csodát vettem! Amit B vett az konkrétan egy rakás szar, miután kipróbálta az enyémet, vissza akarja vinni a sajátját. :D) Felszedtem a padlót, megkerestük a vízvezetéket. Újabb talányok, de lettek ötleteink a megoldásra. Hulla fáradt vagyok, úgyhogy most csak ilyen bolond képeket mutogatok, miszerint én és a vésőgép... ( a kesztyű azért kellett, mert kézzel kotortam össze a sittet) És a csodálatos árok, amit készítettem, amiben a totál korrodálott vízcső megy. 😲

A neonnarancssárga pulóvert a barkácsáruházban vettem 12 euróért, mert bevallom nem ilyen ultrafos időre készültem. Olyan párás a levegő, hogy az ülőpárnák egyik napról a másikra a zárt térben teljesen nedvesek lettek, a teregetett ruhák a szálláson nem száradnak meg. Kicsit átértékelődött bennünk a "párás levegő" fogalma.

A szállásunkról a látkép.

[tomschgn]

KÉPZŐMŰVÉSZET

🖼 Edouard Vuillard: Söprögető nő a Saint-Honoré utca 346-ban (1895)

"entrópia fn Tud 1. Fiz Az atomok és a molekulák rendezetlen mozgásának mértéke. | Az energia átalakulási képességének jellemzője. | Az anyagok termodinamikai állapotának az a mértéke, amelyből következtethetünk a folyamatok irányára. 2. Távk A bizonytalanságnak az információ növekedésével csökkenő mértéke. [nk: gör tőből]"

– Magyar Értelmező Kéziszótár (6. kiadás, Akadémiai Kiadó, 1985)

Az entrópia a rendezetlenség mértéke, és a fizika jelenlegi állása szerint a dolgok természete, hogy az egyre nagyobb entrópia felé haladnak. A termodinamika leírja, hogy az entrópia, a rendezetlenség egészen addig növekszik, amíg a hőmérséklet a zárt rendszerben ki nem egyenlítődik – ez az Univerzum esetében a világegyetem teljes kihűlését jelenti. A dolgok a rendezettből a rendezetlenség felé tartanak, aztán egyszer, sok-sok milliárd milliárd milliárdnyi év múlva az utolsó fekete lyuk is elpárolog, a szubatomi részecskék is szétfoszlanak, és az univerzumból tényleg nem marad semmi. A tér és az idő elveszti jelentőségét, mert nem lesz, ami leküzdje a távolságot, és nem lesz, ami változzon, és ezáltal az idő múlásának értelmet adjon.

Olyan még nem fordult elő, hogy amikor sorsára hagyunk egy tárgyat, az egyszer csak jobb állapotba kerül, mint volt. Nem, a dolgok a romlás felé haladnak, a világ természete az, hogy széthullik körülöttünk, s az, hogy viszonylagos rendet látunk, annak köszönhető, hogy derekasan küzdünk a világ egyben tartásáért.

Amikor takarítunk, az entrópia növekedése ellen küzdünk, tulajdonképpen a világvége, az univerzum szubatomi szintű széthullása ellen vívunk szélmalomharcot. Teszünk azért, hogy a tárgyak meg a por ne a véletlen alapján helyezkedjenek el, hogy a növekvő rendezetlenség fölött uralkodjon a rend. Mert van egy viszolygásunk a rendetlenséggel szemben, mintha legbelül éreznénk, hogy azzal a pusztulás már betette a lábát az életterünkbe.

A takarítás tehát nem más, mint egy egzisztenciális keresztes hadjárat a mindenség elkerülhetetlen elmúlásával szemben.

[retyerutya]

Ha az elmúlt 500 év nem a mienk volt, le kéne vonni belőle a tanulságokat. Mondjuk hogy egyedül mindig gyengébbek leszünk, mint egy jó szövetségben (ki is szereti idézni, "együtt erő vagyunk, szanaszét gyengeség"?).Pláne egy felforduló világrendben,ha Orbán szerint ez jön. De sajnos a szociopata hatalom nem tud együttműködni, meg hát senki normális nem is akar vele.

Az is hülyeség,hogy az amerikai demokraták demokráciaexportőrök, egyik amerikai oldal sem utazik már ebben. Ezért kéne az EU-t erősíteni, ja, hogy épp az ellenkezőjére fizettek be az oroszok.

[csajokamotoron]

Elrontott időmérő, büntetés, bravúros pontszerzés – ez Farkas Kevin asseni hétvégéje

A H-Moto UNI Győr Team 17 éves motorosának, Farkas Kevinnek ezúttal összejött a bravúr a Red Bull Rookies Cup-sorozat negyedik versenyhétvégéjén. A motorsport Mekkájában, Assenben rendezett megmérettetéseken. Az alaposan elrontott időmérőt követően sikerült a pontszerzők közé verekednie magát az első futamon Farkas Kevinnek Assenben, ahol egy utolsó körös előzéssel a 15. lett, míg a második futamon a 19. helyen végzett, aminek fő okaként egy utolsó körös incidenst nevezett meg Kevin. A sorozat most elmegy egy hosszabb nyári szünetre, és augusztus 17-18-án tér vissza a Red Bull Ringen. Tavaly rendkívül sikeres esztendőt tudhatott magáénak a H-Moto UNI Győr Team, amely 2024-ben immár kibővült, hiszen a Northen Talent Cup sorozatban 2022-ben második Farkas Kevin is csatlakozott a csapathoz, aki a Hungarian Motorsport Academy (HUMDA) támogatottja, azaz kizárólag a felkészülésre és a versenyzésre kell koncentrálnia. A 17 éves Farkas Kevin idén a juniorok között húzza a gázt, és a negyedik versenyhétvégéjét teljesítette a MotoGP előszobájának számító Red Bull Rookies Cup mezőnyében. Előzőleg Mugellóban nem jött össze a várt nagy kiugrás: a gyengébb időmérős szereplés miatt a 24. rajthelyről indulva előbb a 17., majd a 18. pozícióban látta meg a kockás zászlót. Assenben végig úgy tűnt, hogy egy hullámvasúton ül Kevin, ugyanis egy elrontott felmenetelt egy remeklés követett egészen péntektől vasárnapig. Az első szabadedzést elrontotta, majd a másodikon már megvillant, hiszen a 14. időt motorozta, amire lehetett volna építeni. Ám jött az időmérő, ahol akkorát hibázott, hogy a stewardok – nyolc másik társával együtt – egy úgynevezett hosszú körös büntetésre ítélték a 19. rajthelyet megszerző motorost. Kevin kifejezetten jól rajtolt, az élmezőnnyel haladt, ám eltaktikázta a büntetést – egy körrel később teljesítette, mint a többiek – így visszaesett, ám jó tempót motorozva és az utolsó körös előzésének köszönhetően mégis odaért a pontszerző 15. helyre. Vasárnap ismét esélye volt az utolsó pontszerző helyek egyikére, ám ezúttal az utolsó körben történt incidens miatt a 19. helyen zárt. „Egyáltalán nem indult fényesen a hétvégém, ráadásul amikor már azt hittem, kijöttem a gödörből, újabb hibát követtem el. Az első szabadedzésen és az időmérőn nagyot hibáztam, utóbbiban ráadásul akkorát, hogy a versenybírók meg is büntettek. Ugyan a mezőny második feléből kellett elrajtolnom, de remekül kaptam el a rajtot, így ott motoroztam az élmezőny végén. Ekkor sajnos eltaktikáztam a hosszú körös büntetésem letöltését, így a végén csak hatalmas mentéssel sikerült pontszerzőként zárnom. Vasárnap nem nekem jött ki jól az utolsó körös csetepaté, így a 19. helyen zártam. Most lesz egy kis időm pihenni, feltöltődni, hogy az augusztus közepén rendezendő folytatásban a lehető legjobb formában térjek vissza” – jelentette ki a HMA versenyzője, Farkas Kevin, aki összetettben 6 pontjával a 21. helyen várja a folytatást. A Hungarian Motorsport Academy utánpótlásnevelési rendszert a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt. hozta létre és működteti. Read the full article

[newsworldsblog]

Gyorsan aktivizálódik az orosz vezetésű bank Budapesten, hiába van miatta nemzetközi idegeskedés

Már júniusban érkezhet Budapestre az IIB nevű bank, amelynek vezetésébe bekerült az a Boros Imre, akinek titkosszolgálati vádak miatt tört meg politikai pályája évekkel ezelőtt. Közben az Orbán-kormány már tárgyal arról, hogy Magyarország csatlakozzon egy másik orosz vezetésű bankhoz.

Úgy tűnik, a Vlagyimir Putyin elnök által pár éve újjáélesztett egykori KGST bank Budapestre költözését nem akaszthatja meg semmi. Hiába tiltakozik nyíltan az Egyesült Államok, mondván, hogy ez szerintük a fenyegető orosz befolyás terjedésének újabb nyilvánvaló jele. Hiába elégedetlenkednek európai diplomaták a háttérben amiatt, ahogy a magyar kormány magyarázza az ügyet. És hiába ismerik el zárt ajtók mögött még a magyar titkosszolgálatok is, hogy ők sem tudják kétséget kizáróan megállapítani, hogy a bank nem jelent hírszerzési veszélyt Magyarországra.

A felzúdulás ellenére is rohamos tempóban zajlik ugyanis a Nemzetközi Beruházási Bank (International Investment Bank, IIB) nevű pénzintézet Magyarországra költözése, derül ki a Direkt36 által gyűjtött információkból:

A banknál úgy számolnak, hogy júniusban költöznek Budapestre. Már eldőlt az is, hogy mintegy 30-40 fős stábbal fognak dolgozni (ami a banki szférában elég kicsinek számít). Keresik a székhelyüket is, és felmerült a brit nagykövetség egykori impozáns belvárosi épülete, valamint a Szabadság tér környéke is. A bank vezetésében magyar részről újonnan szerepet vállal Boros Imre, az első Orbán-kormány egykori minisztere, akiről korábban titkosszolgálati múlttal kapcsolatos vádak és dokumentumok jelentek meg. (Boros tagadja az ügynökvádat.) A pénzintézet az eddig ismerteken túl március elején egy újabb magyarországi projekt finanszírozásáról is döntött, de egyelőre nem árulják el, miről van szó. A magyar kormány már a szintén orosz irányítású Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankkal (IBEC) is csatlakozási tárgyalásokat folytat. Az orosz tervek szerint ez a pénzintézet a jövőben egyesülni fog a Budapestre költöző IIB-vel. Közben a bankkal kapcsolatos történéseket közelről követő források – diplomaták és banki szakemberek – is találgatnak arról, vajon miért érheti meg a magyar kormánynak ennyire szorosra fűzni a viszonyt az orosz dominanciájú IIB-vel. A bank gazdasági jelentősége ugyanis meglehetősen kicsi, főleg azokhoz a nyugati pénzügyi intézményekhez képest, amelyeknek Magyarország már amúgy is tagja. A Budapestre költözéssel azonban az oroszok további hírszerző kapacitásra tehetnek szert Magyarországon, miközben a befektetéseik révén betekintést kaphatnak nagy stratégiai magyar vállalatok működésébe. Az IIB egy hivatalos közleményt adott ki, melyben tagadja a kémkedéssel kapcsolatos vádakat.

[siriturnmyfeelingsoff]

Te

Érdekes ismerkedtünk meg. Harmadik napja öltöttem magamra akkor az egyenruhámat, izgulva, készülve az utolsó vizsgámra. Egy hajnali Athén járat volt, a „kis” géppel, kettesként dolgoztam elöl. Nem emlékszem Rád, csak arra, hogy volt egy magas, jóképű, fiatal másodpilótánk, mint ahogy ezt megtudtam a saját magam által írt üzenetekből – azt most visszaolvasva – „flirty” volt, írtam édesanyámnak.. Szintén nemrégiben talált videón láttam, te voltál, aki először engedte, hogy beüljek a kapitány ülésébe. Elmondásod alapján te4 gratuláltál nekem először a sikeres vizsgámhoz. Bejelöltél. Ennyi. Nem emlékszem, mert a szívem még másé volt. Még nem voltunk készen egymásra.

(09.22)Jött a szeptember. Akkori barátomtól jöttem haza, sietve hajamat megcsináltam itthon, konstatáltam, hogy öltözetem nézett már ki jobban is. Két barátnőm itthon volt, azt mondták „jó lesz az úgy”. A buszon, a reptér felé, a beosztásomat nézve vettem tudomásul, hogy én leszek az egyetlen hölgy a járaton! Kint szívtam el utolsó cigarettámat kollégáimmal, akiket ugyan nem is ismertem, álltam a paddal szembe. Megérkezett a „jóképű, fiatal” másodpilótánk. Köszöntünk. Ennyi. Csodák-csodájára a kettes pozíció Rám maradt. Nap közben így elöl dolgoztam ezen az Edinburgh járaton.  járat előtti ellenőrzésem közben a lépcsőn próbáltam elhúzni azt a nyavalyás korlátot. Nem volt könnyű bevallom! Te a repülőgép orrában álltál, végezve a Te dolgod, az úgynevezett „walkaroundot”. Ám te nem a gépet nézted. Engem – ahogy szenvedek. Jól tudtam, hogy nézel. Féltem összenézni, de összekaptam magam és lenéztem Rád a lépcső tetejéről. Összenéztünk. Ugyan volt köztünk távolság, de abban az össze nézésben volt valami. Attól a pillanattól kezdve emlékszem Rád! Mosolyogtál a bénázásomon! Sok dolgunk volt a járaton, nem tudtam bemenni hozzád! Na persze nem is voltam szabad, de szerettem volna társalogni. Jött a hívás már EDI-Ből haza, kapitány úr szeretne kijönni. Hát bementem hozzád. Mint ahogy elsőre is felajánlottad, hogy üljek le. Hát így tettem hivatkozva fáradtságomra. Megkérdezted mit sportolok. Válaszom hát semmit, de úsztam. Egy kis beszélgetés, ennyi. Budapesten, na már utasok nélkül, végeztük utolsó dolgainkat a gépben, te az ajtónak támaszkodva néztél, majd kollégaimmal még tekertünk gyorsan egy cigarettát és mentünk. Beültem a crew car-ba. Írtál. „Van crewcarod?” Volt.. és párom is, amit később tudattam is, barátnőimmel megdiskurálva a Corvin plázában; Mt mondjak neki? Hát az igazat.. ám te nem hátráltál meg, a beszélgetés folytatódott. Egyik napról a másikra csak rajtad gondolkodtam, te visszamentél Szarajevóba utoljára. A már ekkor is hadilábon levő kapcsolatomnak vége lett, nem te voltál az ok, de felgyorsítottad a folyamatot. Tetszettél. Sokáig nem találkoztunk, azt hittem már nem is fogunk. Párizsban másra sem vágytam csak a te üzenetedre. Első megbeszélt randink már volt ekkoriban, de betegség miatt lemondtam. Majd eljött végre a november 6.-a. Széll Kálmán tér. Vártál az étterem előtt, arcra puszit kaptam. Sokat nevettünk, jól éreztem magam, izgalmam elmúlt. Majd mikor az étterem zárt átmentünk a mellettünk levő bar-ba. Iszogattunk, nem mondom, kicsit meg is éreztem. Kedves voltál és közvetlen. Miután ez a hely is zárt felsétáltunk a várba. Csodálatos volt, csak te meg én, senki más. Olyan természetes volt veled. „Kérdezzük meg mennyi lehet egy este a Hiltonban!” Megkérdeztük, drága.. Majd látván mennyi idő arra jutottunk, hogy legyen ennek az estének itt vége. A villamost várva, láttad, hogy fázom, megöleltél, bebújtatva a kabátod alá. Olyan melegség árasztott el amit nem csak a bőrömön éreztem, hanem a lelkemben. Felszálltam a 4-6-osra, és arcomon levakarhatatlan mosoly ült. % percenként konstatáltam, hogy még mindig mosolygok, mint egy dilis.

Rá talán két napra találkoztunk újra. Normafa! Ittunk egy teát és feltúráztunk a Széchenyi kilátódba, megmutattad Budakeszit messziről. A kilátóból lefele megfogtad a kezem, sétáltunk mint egy szerelmes pár! Majd átmentünk, nem is tudom pontosan hova, egy szép házakkal teli környékre. Elmesélted a terveid. Szeretnél egy Budapestre néző medencés házat. Tetszettek az álmaid. Hazavittél ugyanis másnap hajnalra mentem dolgozni.

3. randi! Menjünk hajózni a Dunán. Féltél azon a kis sétahajón. Felmentünk a felső fedélzetre, fújt a téli hideg szél, de nem fáztam, gyönyörű volt. Még csináltunk egy közös képet is, ami azóta is nálad van. Ettünkk egy levest és elálmosodtuk, de nem volt baj, mert tudtuk, hogy másnap is találkozunk, így hazamentünk.

4. randi! (10.16) Menjünk fürdőzni, legyen a Gellért! Érdekes élmény volt először fürdőruhára vetkőzni így előtted. Medencéztünk, szaunáztunk, beszélgettünk. Majd mikor az egyik belső medence sarkában ültem, nem volt menekvés. Megcsókoltál. Akkora már annyira vártam ezt a pillanatot, hogy lábaimmal körülölelve egyből közelebb is húztalak, nem akartam, hogy vége legyen. Az a csók minden gátlást feloldott. Az a fajta csók volt, ami pont olyan tökéletes volt amit az ember elképzel. Utána, hogy a napnak na legyen vége elmentünk megnézni a Blokád c. filmet az Allé mozijába. 5. „randi” (10.19) Egyik legspontánabb napom. Arra keltem, hogy két barátnőm belép a lakásba, „megyünk kávézni”. Felkaptam gyors egy ruhát ehhez, mit sem törődve az öltözékemmel. Kávéztunk, majd vásároltunk. Megjött lakótársam barátja, nem akartam otthon ülni, találkoztam egy másik kedves barátnőmmel, ez már este. Az alkohol kedvet hozott a bulizáshoz. Te koncerten voltál. Jött az ötlet, menjünk együtt haza hozzád! Kapva az alkalmon találkoztunk a villamoson, taxi a Széll Kálmán tértől! És akkor „pont, pont, pont”.  és még jó párszor aznap este.

Innentől már sajnos nem tudom pontosan számozni a találkozókat, de ha jól emlékszem a karácsonyi party volt a következő találkozónk, te is elutaztál előtte és én is. Hamar megláttalak de én nem akartam odamenni. Amikor épp indultam táncolni az asztalok között, valaki hátulról megfogta a karom! Te voltál az. Beszélgettünk egy darabid, társalogtunk másokkal is, majd kimentünk a Duna partra, hogy tudjunk olyat is csinálni, amint egy munkahelyi bulin nem.

Másnap munka után egyből hozzád mentem. Az együtt töltött estéinket nyugalommal jellemezném. Keltünk hajnalban, mentél dolgozni, néztem ahogy magadra öltöd az egyenruhád.

Jött a születésnapom. Egyedül voltam a városban, de megbeszéltük, hogy 30-án együtt alszunk, te aznap dolgoztál. Hívtál én pedig lementem a ház elé. Megérkeztél pontban éjfélkor értem. Kezdődhet egy ember következő évtizedébe való belépése ilyen jól? A számára legkedvesebb ember – munkaruhában – éjfélkor várja. Filmbeillő volt.

Szilveszterkor, miután véget ért számomra az est értem jöttél. Mindig veled akartam lenni.

Majd jött a január. Találkozunk még párszor, de mintha bezárkóztál volna. Jött a hír, hogy beteljesítheted az álmaidat, persze tudtuk ez mivel jár. Nem tudtuk megbeszélni ugyan, de én mindenben támogattalak volna, ott lettem volna bármilyen körülmények között.

Utolsó találkozásunkat csend jellemezte. Hangos csend. Bemutattál mint „barátnőd”. Az volnék?

Majd ennél hosszabb csend.. Már alig beszélünk. Mi történt?

Már nem találkozunk. Elengedlek. Ha valakit szeretsz elengeded -és életemben előszőr így is érzek.

Bár lenne még mondanivalóm Számodra bőven. A sok gondolat közül ide most csak egyet írnék le. Váltsd valóra az álmaidat, Nálad okosabb és szorgalmasabb emberrel aligha találkoztam volna, hatalmas karrier áll előtted! Menj ha menned kell. És ha egyszer még együtt kell lennünk együtt leszünk. De most az én életemnek is mennie kell tovább – veled vagy nélküled. Rengeteg dolgot tanultam tőled és hálás vagyok neked

Remélem sikerült leírnom mindent, Téged elfelejteni nem foglak, de az emlékek halványulnak, így ennek visszaolvasásával talán minden fel fog élénkülni.

Köszönöm!

[vaningyen]

illetve idén is el fog szállni a hiány, ezért a jövő évi költségvetésben szereplő hiánycsökkentés sem 4,5%-ról indul, hanem 5,5-ről. tavaly 6,7% volt, asszem a 3%-os célig legalább évi egy százalékpontot kell lefaragni. az 5,7-et jelent, ha ki akarják centizni.

noha ezt tavaly is sikerült elbaszni (bár akkor ilyen posztcovid szabályok miatt ennek nem ugyanaz volt a tétje, mint most), szerintem idén is "bátrak" lesznek. ami alapján simán lesz egy 6%-os hiány, túlzottdeficit-eljárás (mondjuk ha más okok miatt sem kapsz pénzt, akkor ez mindegy) és ráfordulás egy választás előtti évre.

tavaly a mezőgazdaság jó évet zárt, idén már most is vannak jelei a szárazságnak. mindenesetre a tavalyi relatíve jó év után idén inkább lefelé mutató bizonytalanság van így a klímaválság kellős közepén. könnyen lehet, hogy idén a magyar gazdaság eléri a stagfláció állapotát. tavaly a recesszió tankönyvi módon levitte az inflációt.

ennek ellenére pusztán az infláció gyors zuhanásától nem indult be a növekedés, noha a recessziót elképesztő mértékű pénzszórássl igyekezett a kormány tompítani. emiatt azonban igencsak szűkös most a fiskális mozgástér, amit a kormány olyan módon próbált tompítani, mint a minimálbér jelentős emelése, hiszen azt részben a kormányzaton kívüli szereplők (vállalkozások) fizetik, még ha valószínűleg sok a minimálbéres állami alkalmazott is.

a fogyasztás azonban ennek ellenére sem indult be, ám ismételten elkerülhetetlenné váltak a megszorítások, mint az varga mihály 650 milliárdos kijelentéséből kiderült. még ha ezen beruházások felét el is lopják, ez a pénz hiányozni fog a magyar gazdaságból munkabérek agy éppen építőanyag-kereskedők, -gyártók bevételén és így bérein. a közmunkásokat is számolva a munkanélküliség már meghaladja a 6%-ot, nincs már túlfeszített vagy feszes munkaerőpiac.

erre hamarosan a cégek is rá fognak jönni, és el fognak kezdődni a leépítések. legalább lesz munkaerő belföldön az akkumulátorgyárakba. 2025-ben kezdi meg a termelést a debreceni catl és bmw. gyakorlatilag ez az az egy lap, amire mindent feltettek.

alternatív változat, hogy nem centizik ki és az ep-választások után reálpolitikusként megszorításokat vezetnek be, akkor az idei válság mélyebb lehet, de lesz tér választási költségvetésre

Ugye tudod, hogy ez mit jelent Orbanisztánban?

[egy-lany-blogja]

Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat.

Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért!

Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást.

Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot.

Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett.

Nem néztek fel, nem mosolyogtok.

Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek.

A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink.

Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok.

Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést.

Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek.

A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok.

Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel.

A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér.

Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem.

Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak.

Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér.

Cinizmus, intrika, egománia..

Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét:

egy nő buja, érzéki, lágy testét.

Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát.

Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya..

Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással?

Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán?

Miért untatok bele, hogy vagytok?

Egyszer éltek..

Mi történt veletek fiatalok?

[telaviv-delhi]

Ūgyvédem a macskatartás árnyoldalairól:

- Itt nálunk egy kisebb horror zajlott le az elmúlt 20 percben. Erős koppanás az ablakon, anya kinéz, egy kismadár piheg a földön. Nekikoppant az ablaknak. Anya kézbe veszi, a madárka piheg, de magához tér annyira, hogy kivergődje magát anya kezéből. Dolfi tökéletes időzítéssel ér oda, felkiáltok, de már szalad is a madárral. Anya előröl én hátulról szaladok, a madár kétségbeesve csipog. Dolfi átszalad a szomszédba és kéjesen néz rám szájában a madárral. Rohanok a slagért és telibe tolom Dolfit egy erős vízsugárral. Dolfi elrohan, madár marad. Slaggal a kezemben várom, hogy anya átmenekítse a madarat. Anya behozza a nappaliba és tovább locsolom a leselkedő Dolfit. Majd jön az igazi horror: a madár kirepül anya kezéből zárt térben, csapódik-száll ide-oda, én pánikrohamot kapok és sikoltozva, bőgve felrohanok az emeltre, bezárkózom a fürdőszobába és hiperventillálok. Lerogyok a vécére. Hangosan és gyorsan zihlálok. Pár perc múlva csitul a légzésem és beállok a zuhany alá. Anya megnyugtat, hogy kivitte a madarat, aki elrepült. Happy end.

Én, a cinikus: - Hm.... azért én megnézném a Macskák Áldozatainak Szorgosan Gyarapodó Temetőjét friss hantot keresve 👿

Ūgyvédem, 4 befogadott kóbor macska boldogtatan gazdija: - Sajnos van friss hant, múltheti... Jaj és Dettike mindezt a fotelből retetgte végig, a madár neki is csapódott, Detti teljesen kikészülve rettegett a fotelben. Sztem Dolfit óránként fejbe csaphatnám egy lapáttal, akkor se tanulna belőle semmit

[ayahuascahungary]

Az európai ember imádja a formalitásokat. Éles viták szólnak arról, hogy melyik a helyes szertartás és hogy a sámán óramutató járásával azonosan, vagy ellentétesen adja körbe a poharat, vagy a pipát. Az európai kiváló megfigyelő, és híven elsajátítja a szertartás csínját-bínját pár alkalmat követően. Díszes ruhákba öltözik, mert azok tükrözik megváltozott lelkivilágát és tökéletes böjtre törekszik, hisz annyi rettenetes dolgot lehet olvasni...

Átvettünk rengeteg dolgot az őslakosoktól de lehet, pont a lényeg valahogy kimaradt. Jött egy kérdés pár napja, és a hétköznapok is abba az irányba vittek, hogy leírjak pár gondolatot a révülés fontosságáról. Régen magam is csak azt vettem észre, hogy ha az átélő eljut valamiféle feladó tudatállapotba, sokkal hatékonyabban dolgozik a medicin. Ennek megértése sokkal összetettebb és fontosabb mind egyéni, mind közösségi szinten mint az ember elsőre gondolná. Ha megnézzük a világ sámán-kultúráit kiviláglik, hogy időtlen idők óta nem csak medicinekkel képesek tudóink lábukat vetni a tudás mennyei sztrádájára. Írtam egy cikket pár éve arról, hogy miért kell elrendezni a dolgokat szertartás előtt. Annak az volt az előzménye, hogy láttam élményeket, ahol a szellemvilág tárt karokkal várt és fogadott volna, ha az utazó nem épp személyes testi, kapcsolati, vagy épp egzisztenciális problémáival rakta volna előtte tele a fejét. Az Ayahuasca ilyenkor megáll az ajtóban, benéz és azt mondja visszajövök később. Az átélő ilyenkor csak azt érzi, erőnek erejével húzzák felfelé a mennyei sztrádára, de kövekkel a lábán olyan mint ázott pillangó, és nem érti. Előjönnek kérdések, hogy keveset ittam? Rossz volt a főzet? Csak nem kellett volna odakapatni... De kevesen veszik észre a probléma mögött megbúvó valós akadályt. Nézzük picit a ronda fizikát. Az agy rettentő összetett képlet, de az Ayahuasca gyógyítását annyian kutatták az elmúlt években, hogy mindenféle agytomográfos felvételnek köszönhetően annyit már tudunk, hogy az amigdala tárolja az érzelmeket és az ösztöni válaszreakciókat. A legtöbb itt található patológiás folyamat "javításának" képessége a gyermekkor lezárultával gyakorlatilag teljesen megszűnik. Irányító szervként az egész limbikus rendszer inkább kifelé ad adatokat, minthogy befelé engedné azokat. Ez valószínűleg az élettanilag nélkülözhetetlen szerv védelme miatt alakult ki így. Az alap program összerakásra kerül életünk első pár évében, és mint BIOS, teszi a dolgát, de hogy felülírjuk azt, rettentő nagy energiákat kell mozgósítani. Legyen ez évekig tartó meditáció, vagy épp az Ayahuasca adta különleges kémiai "együttállás", ami az agyban egy szertartás alatt lezajlik. Az amigdala a közhiedelemmel ellentétben nem pont középen található, hanem a temporális lebeny belső, mediális részén. A tudatos gondolkodásért, a döntések meghozataláért ugyanakkor nagyrészt a homloklebeny felelős. Ezek között nincs valódi határvonal, nevüket kizárólag az őket fedő koponyalemezekről kapták. Ugyanakkor a vizsgálatok azt mutatták, hogy elektromos áramlástani szempontból a rendszer nagyrészt "bentről kifelé" dolgozik. Ez az egyszerű fizikai folyamat az oka annak, hogy az emberek megfelelő magukon végzett munka nélkül képtelenek az érzelmeiket a kívánt mederbe terelni, és egy élet is kevésnek bizonyulhat, hogy ez a mindössze pár mikrovoltot megmozgató folyamat reflexé válhasson. Az amigdala szabad. Önmagában nem érzékeli a külvilágot, csak a homloklebeny, talamusz és egyéb szervek által közvetített információkra megtanult válaszreakciókat rántja elő -egészséges esetben- a helyzetnek megfelelően tarsolyából. Egy szertartás alatt az egész agy tüzel. Olyan összetett áramlások zajlanak benne, amik a normál esetben bentről kifelé tartó hullámokat interferenciába kényszerítik. Ez a fizikai folyamat a rendszer részleges kaotikus működése az, ami a hagyományos áramlási zónákat ideiglenesen felülírja. Ezért fordulhat elő, hogy Ayahuasca szertartás alatt a fülből, a szemből érkező elektromos jelek végül teljesen más területeken landolnak. Ezzel képeket, és akár hangokat hozva létre az átélő számára. Az élmény erősödésével ezért lehet, hogy emlékképek, látomások is megjelenhetnek. De a gyógyítás nem ezekben a képekben van valójában kódolva, hanem a homloklebeny és az amigdala ideiglenesen megváltozott kapcsolatába. Feltételezések szerint a konstruktív gondolkodásért felelős területek ekkor kerülnek fizikai kapcsolatba az érzelmeket tároló, amúgy nagyrészt zárt agyterülettel. Nem is áll olyan messze a spiritualizmus a fizikától. Lehet, egyszer összeérnek. :) De mi történik, amikor az ember szertartás alatt a mindennapi gondjaival küzd, és az óráját nézi? A kontrol az egész folyamatot részben, vagy egészében blokkolni képes. A talamusz nevű szervünk, ami dekódolja, relézi az amigdala számára a kintről érkező ingereket és mindössze 15 milliszekundum alatt tájékoztatja, hogy a "lótusz kinyílásnak" nem most van az ideje. Ha pedig a hullámfüggvény már az elején interferenciába fut, a folyamat másképp, vagy egyáltalán nem zajlik le. Akit ez a fizikai folyamat részletesebben érdekel, ajánlom Dr. Mátyás Ferenc kutatómunkáját a témában: http://www.matyaslab.com/#publications Mit tehet a tudatos működés ez ellen akkor?  És miért annyira fontos, hogy a hétköznapi problémákat a jurta ajtaján kint hagyjuk? Készülni kell minden szertartásra. Prioritásban kell kezelni az elvégzendő dolgokat, és azokat melyek félelmet generálnak bennünk. Jó rendet rakni, és felhívni azokat, akikkel elintézendő dolgunk van. Végletesen leegyszerűsítve  kell egy a sámánihoz nagyban hasonló olyan mély hit, és bizalom az esemény felé, ami képes felülírni a talamusz generálta reflexszerű védekezést. Ha ezt a nem jól megválasztott helyszín, időpont, esetleg a megfelelő sitterelés hiánya gátolja, akkor ezen változtatni kell. Valójában sosem az Ayahuasca, aki gyógyít. Hanem ő az, aki megteremti -csúnyán szólva- a megfelelő fizikai körülményeket az agy számára, hogy visszatérhessen az origóba. Az agy, s vele együtt magunk is magunkat gyógyítjuk meg ebben a tudatállapotban. Ezért volt lehetséges évezredek óta, elérve ezt a pontot egyeseknek csodás látomások, másoknak pusztán önnön, vagy csoportos problémáik más szemszögből látása. Sokan a ceremóniát követő években értik csak meg, hogy az egész nem csak arról szólt, hogy ott és akkor megtörténjen veled a teljes felszabadultság, a problémák elengedése. Hanem arról, hogy ezt a folyamatot látva, minden sejtedben megélve ott, megtanuld magadtól ezt létrehozni, alkalmazni a hétköznapjaidban. A teljes elengedést úgy hívják, révület. Ehhez ez kell. Merni kell gyerekként belerévülni hétköznapi csodákba, és nem elnyomni az amúgy sejtjeinkbe kódolt örömöt. Amikor a test ideig óráig pusztán a reflexeire támaszkodik teljesen. Átadja magát a gyógyítónak, és elengedi az orvos kezét. Az pedig csak így tud kinyitni nyikorgó poros ajtókat, hol magunk akár évek óta nem fogtunk kilincset. A képzeletbeli szobát ahová az Aya belép, és beszélget veled azon az estén, nem a berendezési tárgyaktól kell kipucolni, hanem a vendégektől. Csönd legyen belül, és a helyzethez képest határtalanság vegyen körül lélekben, ahol ha ideig óráig őrültségnek tűnő dolgokat is teszel, se legyenek ítélőid, számonkérőid és biztonságban legyél. A gyógyulásnak tér kell belül és kívül egyaránt. S ha ezt megteremted, mint csodás kaleidoszkóp nyílik ki ha a régen várt szabadságát megérzi. A jó sámán pedig együtt táncol veled... Do not go gentle into that good night Do not go gentle into that good night, Old age should burn and rave at close of day; Rage, rage against the dying of the light. Though wise men at their end know dark is right, Because their words had forked no lightning they Do not go gentle into that good night. Good men, the last wave by, crying how bright Their frail deeds might have danced in a green bay, Rage, rage against the dying of the light. Wild men who caught and sang the sun in flight, And learn, too late, they grieved it on its way, Do not go gentle into that good night. Grave men, near death, who see with blinding sight Blind eyes could blaze like meteors and be gay, Rage, rage against the dying of the light. And you, my father, there on the sad height, Curse, bless, me now with your fierce tears, I pray. Do not go gentle into that good night. Rage, rage against the dying of the light.

[kokainista]

Mi történt veletek fiatalok?

Mi történt veletek fiatalok? Egyre ritkábban látok ölelkező párokat, egymást a padon felfaló fiatalokat. Mi nem ilyenek voltunk, mi pusztultunk egymásért! Nyomkodjátok a telefont, étterembe, randin is, nem néztek egymás szemébe, nem tudjátok, hogy a másik mit szeret, mit akar, nem ismeritek és nem is akarjátok megismerni egymást. Szelfi és chat kapcsolatokban éltek, nem akarjátok megélni a valós boldogságot. Rohantok, vásároltok, rohantok, autóval, gyalog, egymás mellett. Nem néztek fel, nem mosolyogtok. Aszexuálisok vagytok, prűdök és tabusítottak, virtuálisak, eltömegesedettek, közhelyesek, lélektelenek. A társkeresőkön profi fotókon pózoltok, luxusautó a háttér, tanult a mosoly, tömeg a séró, tucat a smink. Képmutatóak vagytok, nem akartok megnyílni, eljátsszátok az elérhetetlent, közben hibákat-hibára halmoztok. Nem tudtok magatokról mesélni, nincs véleményetek semmiről sem, nem érdekel benneteket semmi, csak a poszt, a szelfi és egy zárt világ, ami kizárja a valóságot, a kacagást, a mély lélegzetvételt, az érintést, a remegést, az izgalmat, a bizsergést. Önmagatok felé gravitál minden, magatoknak éltek, tanultok, dolgoztok, vásároltok, tetszelegtek. A szerelmed kellékes a színházadban, a barátok, ismerősök kacatok. Lányok ti fiút játszotok, fiúk ti sosem nőtök fel. A személyiségeteket felzabálta a posztmodern tér. Ti már nem tudjátok milyen más csókjától kocsonyaként remegni, nem tudjátok milyen egy hideg buszon összebújva iskolába menni, nem tudjátok mekkora boldogság az első randi, az első együttlét, az őszinte ráfeszülés, a gyertyagyújtás, a félelem és halálos szerelem. Színészek vagytok, fakó színészek, fásultak, besavanyodottak. Nincs életetek, csak a business, a money és a virtuális tér. Cinizmus, intrika, egománia.. Nem tudjátok értékelni a világ legcsodálatosabb teremtményét: egy nő buja, érzéki, lágy testét. Nem tudjátok értékelni egy szerelmes férfi ölelését, szenvedélyét, hódolatát. Amit tudtok: mikor jön ki a legújabb okosteló, hol lehet online rendelni, milyen sminkben kell szelfizni, mennyire vagi a műkörmöt a bőrkormányon fotózni, milyen színű legyen a szakáll, trottyos a gatya.. Mi a baj srácok? Mi van veletek lányok? Miért nem törődtök egymással? Miért unalmasabb a másik? Miért nem ismeritek meg egymást, miért nem ölelitek meg egymást? Miért szeretkeztek olyan ritkán? Miért untatok bele, hogy vagytok? Egyszer éltek.. Mi történt veletek fiatalok?

[a-boldogsag-osvenyen]

Ismerkedés a 21. században

Nehéz dolog odamenni a másikhoz meg bla bla bla. Csapó. Következő jelenet.

Igazából nem könnyű dolog az ismerkedés. Ha csak őszinte vagy, bunkónak néz. Ha csak poénból bunkó vagy, azt hiszi őszinte vagy. De nézzük közelebbről. Ha azt mondod szép a szeme, akkor azt mondja, hogy "Persze. Eddig hány lánynak mondtad ezt?". Abba bele sem gondol, hogy csúnya szemű (persze mindenki szubjektív saját szemszögéből nézve) Nővel ki a faszom akarna randizni? Lépjünk is tovább.

Ha megkérdezi, hogy hogy áll rajta a ruha és azt mondod, hogy szarul (mert tényleg szarul), akkor igazi gyökér bunkó vagy.

Ha megkérdezi, hogy hogy áll rajta a ruha és azt mondod, hogy jól (és tényleg jól), akkor csak nyalsz és be akarsz vágódni.

Ha azt mondod, hogy jól (pedig amúgy szarul), akkor hazudsz és szintén csak nyalni akarsz neki. Már egy átlátszó geci leszel, aki valami nagyobb dolgokat akar mozgatni a háttérben (Tuti csak meg akar dugni és be akar vágódni. Ez még a szart is megeszi, csak megdughasson. Mikor lesz már egy őszinte pali?)

Az alapvető felállás szerint minden egyedülálló Nő valamilyen szinten önbizalomhiányos. Na már most ez a helyzet gerjeszti azt, hogy egy hapsi bármely tette egy pesszimista reakciót idéz elő. Hiába akar a Nő őszinteséget. Ha megkapja az szarul esik, ha nem kapja meg, akkor instant tagadás, mert nem mondja az igazat.

Ha tényleg egy normális és komoly kapcsolatot szeretne az ember (nem csak becsapni a virslit a kiflibe), mély és őszinte alapokra építve, akkor miről is kezdje a cseverészést?

Humoros vagy.

-Nem vesz semmit komolyan.

Komoly vagy.

-Ki ez a szürke szar? Hol a kis felszabadultság?

Előző kapcsolatok.

-Tuti nem tette még magát túl rajta.

Utazás.

-Jaj. Sosincs itthon. Már látom, ahogy dugja a holland kurvákat, amíg távol van.

A munka.

-Karrierista.

Kedvenc hobbi, szórakozás.

-Nem veszi komolyan az életet. Ez csak egy életművész, csinál mindent... Hol lesz helyem nekem ebben az egészben?

Zene.

-Tuti bulizós partymókus. Nem komoly kapcsolatot keres. Velem is csak szórakozik.

Kaja.

-Jaaaj. Ő az a gyerek, aki tud sütni-főzni. Ezzel akarsz bevágódni? Azt hiszed én nem tudok?

Esetleges egzisztenciák:

-El akarja magát adni a majom azzal amije van és elért. Azt hiszi pénz éhes kurva vagyok, csak egy őszinte kapcsolatot szeretnék.

Esetleges egzisztenciák nem léte és annak okai:

-Ez egy csöves geci. Hol vegyem komolyan, ha még szart sem ért el az életben?

Ha túl sokat árulsz el magadról.

-Ez szeret magáról pofázni. Ha mindenkivel ilyen nyíltan beszél a dolgairól, akkor nem lesz meg a zárt kis fészek, amin belül gyűlöljük együtt a világot. Oda a privát tér.

Ha alig árulsz el magadról valamit is.

-Tuti van valami csalafintaság a dologban. Nem véletlenül titkolózik. Nem akarom megtudni, hogy mi az, mert tuti rossz, ha nem mondja el.

Állatok.

-Jaj. Cuki kutyával, meg cicával akarja eladni magát, hogy mennyire szereti Őket, de ez tuti csak egy álca, amivel Nőket szed fel. Azt hiszi, hogy hülye vagyok.

Ha belelátsz a tekintetén keresztül a lelkébe és az instagrammos mosolyán át látod, hogy a szeme viszont nem mosolyog (majd szóvá teszed, hogy miért olyan a hangulata amilyen), akkor megijeszted, hogy kiismerhető, nem elég rejtélyes. Tuti dominálni akarod...

Ha nem veszed észre, hogy valami nyomasztja, akkor meg érzéketlen tuskó.

Ha első este le akarod smárolni, akkor sietsz és nem veszed komolyan, ha második találkozókor akarod lesmárolni, akkor miért nem tetted meg múltkor? Nem vagy elég férfi. Ha megdugod első este, akkor egy ribancnak érzi magát és ez nem lesz komoly kapcsolat. Ha vársz vele, hogy akkor történjen meg amikor eljött az ideje, akkor miért vársz? Nem akarod eléggé ezt az egészet... Vagy van valami a háttérben.

Ha úgy nézzük elég pesszimista hozzáállás mind a Nők, mind férfiak részéről ez az egész. A világ nem fekete és nem fehér. Mindenről beszélhetsz, de semmiről sem sokat, csak pont eleget. Be kell próbálkozni pont annyira, hogy tudja mit szeretnél és Ő utasíthassa el... Végeláthatatlan pengeélen való táncolás, ahol csak jó félválaszok vannak, hogy utána elkezdődhessen a megismerést követő teljes őszinteségre való összecsiszolódás talán éveken át.

Ehhez két dolog szükségeltetik. A Nők részéről picit több önbizalom. A hapsik részéről az őszinteség (Meg, hogy ne a faszukról egy képpel kezdjék az ismerkedést.)

Én ha könyvet írok majd, azt a Nőkről fogom írni és az lesz a címe, hogy: Mindegy.

[videkma]

Ingyen utazhatnak az egészségügyi dolgozók a helyközi közlekedésben (...és tartsák be a másfél méteres távolságot egymástól)

Ingyen utazhatnak az egészségügyi dolgozók a helyközi közlekedésben (…és tartsák be a másfél méteres távolságot egymástól)

Az egészségügyi dolgozók a MÁV-START, a MÁV-HÉV, a GYSEV, a Volánbusz és más helyközi autóbuszos szolgáltatók járatait használhatják ingyenesen.

(more…)

[wuhanqueen]

12. 9/14 szo

Reggel igazán jó volt, kicsit trollkodtam éjszaka („kimentem” a Dalmáért a reptérre), úgyhogy 7kor már ébren voltam és aztán 10-kor a Domenicoval elmentünk a pagodához. És annyira jó volt, mert fújt a szél, meg az ugye füves-fás rész, úgyhogy nagyon jó idő volt. Nem az az állsz és megsülsz. Szóval elég jó volt. Meg a pagoda magasan van, mondjuk ez nem befolyásol semmit, de hogy annyira szép volt meg megnyugtató, ahogy a szél fújta a fákat és lengedeztek. <3 Aztán ettünk és mentem aludni, mert eléggé elfáradtam. A kevés alvásban. Ja mert eleve kettőkor értünk vissza. Olyan délután négyig-ötig aludtam, aztán olvasgattam az olvasós házit, de csak kb. kiszótáraztam. Aztán már 7 óra lett és mehettem is enni az emberekkel. Li Jing és sok másik ember is jött, voltak franciák meg két másik koreai meg asszem még, akikre nem emlékszem már. Szóval voltunk vagy tízen. A buszon mögöttem ült egy kínai srác, aki elkezdett velem beszélgetni, hogy honnan vagyok, voltam-e már Oroszországban, a szüleim hol laknak, meg ilyesmik. Érdekes volt. Aztán Amanda mondta, hogy ő is találkozott már vele és tőle is ugyanezeket megkérdezte. Fura volt. A Main Gate-nél találkoztunk Li Jing egyik kínai haverjával. Olyan helyre mentünk enni, ami kínai. Olyan kerek asztalos (nem forgós, mert hot pot-os volt) és naagyon finom volt. Volt finom gomba, mint a BBQ-snál és valami üvegtésztás cucc meg sárga golyó, ami édes volt és tárós tölteléke volt, meg volt még valami csirke husi meg bundás kukorica meg tavaszi tekercs. Most nem jut több eszembe hirtelen. De nagyon finom volt. Utána mentünk metróval aaaa jó messzire. A metró itt tök érdekes. Majd azt is egyszer lefotózom. Addigis meglepi :D Meg például amikor bemegyünk, ott is a táskákat leellenőrzik meg át kell menni ilyen becsipogós kapun, mint a reptéren. Itt elég hosszú egy megálló, nem olyan, mint a Móricz meg az Újbuda táv, ami kb. 15 méter. Szóval jó sokat metróztunk és leszálltunk a Jianghan Road-nál, ami ilyen sétálós utca sok bolttal, és azt kb. mindenki tudja, hogy van Wuhan-ban. Szóval az híres. És onnan sétáltunk elég sokat a Space-ig, ami egy khm.. Szórakozóhely. A kínai haver egyik barátja ott dolgozott, úgyhogy bejutottunk. Lifttel mentünk a másodikra, aztán hosszú folyosó, és egy bazinagy terem, tele kínaiakkal. Fekete volt és tele volt asztalokkal és körülötte ültek és ittak meg néhányan álltak és kábé azt csinálták, mint amit én is szoktam az ilyen partikákban xDD (magyarul semmit, csak ők kicsit aktívabban csinálták), szóval érdekes volt. A terem elejében pedig ácsorogtak emberek és ott „tomboltak”. Meg mindenhova felálltak. Asztalra, székre, minden magas helyre, amit találtak. Iszonyú hangos volt, de tényleg. Amikor kimentem, még kábé 5 percig nem hallottam rendesen, mert annyira nagyon hangos volt.. És zárt tér volt ugye, de akinek kedve volt, az cigizett, úgyhogy finom volt a levegő, meg baromi büdös lett minden ruhám.. Rengeteg fény volt, néha kisült a retinám. Álandóan villogtak. A zene szar volt, de tényleg. Semmi dallam nem volt benne, csak tucctuccbömmbömm. És ami a legrosszabb volt, hogy az égből potyogtak ilyen tenyérnagyságú papírkák meg szívecskék és egyéb dolgok, szóval kábé ilyen óriás konfettik voltak. De annyi volt belőlük, mint két ősz alatt avar a földön az erdőben. De tényleg. Konkrétan szemeten kellett járni. És az elején percenként hullattak ilyeneket, ami néha rohadt idegesítő volt, mert folyton az arcomba szálltak ezek a fecnik. A másik, ami nagyon nem tetszett, hogy volt füstgép, de hideget fújt és nagyon fehéret, úgyhogy néha még hőkezelve is lettem.. Szóval igazán élveztem. Mondjuk 5 percig, amíg érdekes volt a dolog, aztán köszi, hazamentem egy idő után. Tényleg már annyira rossz volt, hogy azt is szívesebben bevállaltam volna, hogy egy kínai öreg nénivel kelljen beszélnem. De a taxis bácsi beszélgetett velem és tök kedves volt. Vagyis. Vicces volt xD Kábé annyit nézett engem is, mint az utat, mert szép külföldi vagyok. Végig azt magyarázta, hogy milyen szép vagyok, és milyen jó az orrom, meg hogy vékony vagyok, mert a kínaiak nem szeretik a kövéreket, meg ő tanult angolt tök sok ideig, és nem tud semmit, csak azt, hogy money, bye meg hi kb. Szóval nagyon jól elvoltunk. Úgyhogy megmentette az estém :D Kind of.