#színház

[the-bagira]

Ma munka után hazaérve Anyukám unokahugomra vigyázott ma Én *elfelejtve, hogy ma színházba mennek Apukámmal*: ...és a Mama hogy kicsípte magát. Anyukám: Az jó, mert akkor látszik.

[nemzetikonyvtar]

Száztíz éve született Gobbi Hilda

Gobbi Hilda hagyatékának egy része – ötvenhét albuma, könyvtára, a vele készült interjúk előzetes megtekintésre-javításra átadott szövegei, saját cikkeinek, rádióműsorainak gépiratai és néhány dokumentum a Nemzeti Színház egykori irattárából – 1989-ben került az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárába. 2013-ban, a színésznő születésének 100. évfordulóján a Tár Gobbi Hilda-kiállítást rendezett. Már az anyaggyűjtés során egyértelműnek tűnt, hogy elsősorban az albumokat kell megmutatni: kíséreljük meg láttatni azt, hogyan látta és láttatta Gobbi Hilda önmagát. Honlapunk ebből a munkából született, virtuális kiállításunk ezeken a köteteken át mutatja be a Gobbi-életpályát.

https://gobbi.oszk.hu

[otthonzulles]

órák kérdése és ömlenek az uniós pénzek!! az igazságügy-miniszter asszony? nem ér rá ilyen pimf kérdésekkel foglalkozni.

(jucika posztja 16.-ika 12:31)

[bekesmegyeikonyvtar]

Állandó teltház Kétegyházán

Források: Békés, 56. évf. 12. sz. (1924. február 9.), Zombainé Szarka Mária: Kétegyháza - Chitighaz története képekben (Kétegyháza, 2016)

[meztelenreklam]

Szinházi cukorka különlegességek rendkívüli nagy választékban kaphatók.

Vidéki megbízások pontosan eszközöltetnek.

Alföldi híradó, 1908. október 4.

[barataimnakcsaktoma]

Ma lenne 92 éves Latinovits! Ez az óriási ember, a színészkirály! 🖤

„Minden napja felért egy forradalommal…” – mondta róla Huszárik Zoltán. „Kardot rántott, és kis híján kard által vérzett el. Ezért nem hiszek az öngyilkosságában sem. A forradalom nem futamodik meg, a forradalmár ütközetben esik el. Nekiment a vonatnak, mint a hatalomnak, mert azt képzelte, a mozdony fog kisiklani, nem ő.”

Továbbra is Huszárik szavai:

"...Latinovits pedig el tudja hitetni, hogy ő a világ összes nőjét karolja egyetlen nő derekának átfogásával, a világ összes borát hörpinti fel egyetlen talpas pohárból, és a világ összes ízét érzi szájában egyetlen vacsoraasztalnál.

Olyan természetességgel viszonyult forrón a hétköznapi élet apróságaihoz, hogy minden újradefiniálódott körülötte." 🔥

Hát mi az a végtelen tűz, szenvedély, mélység, minőség, gondolat, és tartalom, ami a szemében van?

[csacskamacskamocska]

Nézem ezt az autistás sorozatot

mostanra már eléggé lehangolt a sok féligazság meg dramaturgiai elbaszás, szóval naggggyon nagggyon középszerű, de nem bírom abbahagyni, most már végignézem. Török sorozat. Nagyon más kultúra, ez még ebből az idealizált meséből is lejön. Nem élnék ott.

Kiderült, hogy a fiam is valami autistás sorozatot néz, úgyhogy versengtünk, hogy kinek a főszereplője jobb autista. :D Nem dőlt el, de az az egybiztos, hogy ebben a sorozatban mindenki zseniális, aki autistát játszik. Sajnos még 90 rész van belőle. Rémisztően hangzik mert már tényleg csak a forgatókönyvre figyelek, és kifejezetten következetlenek.

Múltkor megnéztem a Kernnel A kellékes c. darabot. Ühüm. A darab Kern András címet kellett volna kapjon. Én nem láttam mást. Csak ide, csak most, leírom: fogalmam sincs mi volt a darab vége, egy idő után elkalandozott a figyelmem és arra eszméltem, hogy tapsolni kell. Sosem fogom megtudni, hogy mi volt a csattanó, a vége jelenet, vagy egyáltalán volt-e valami, vagy Kern mondta, hogy na most már menjenek haza, hisz nincs ma előadás, jóccakát. Persze Kernt mindenhol dicsőítik, hogy hányféle darabból odarittyent egy kis monológot, egy jó anekdotát. És tulajdonképpen szórakoztató volt, csak... ez a mélység még mellig sem ér, nemhogy úszni kelljen. Na, ma csak ilyen mesélnivalók vannak. Az ünnep alatt kipihentem magam és kisimultam, mint a felfújt luftballon. Csak az hangolt le, hogy növesztettem egy irdatlan nagy mérges pattanást. Hülye tinédzser!

[kedvesmaajam]

eléggé fáradt vagyok, ami egészen érthető. négyig én adtam az ügyeletet, utána szűk négy órát tudtam aludni, de mivel akkor már a ház egy része ébren volt, keveset tudtam pihenni. aminek örülök, hogy egy egészen jól elvoltunk a kollégával, beszélgettünk filmekről, színházról. meg is néztem éjjel a Mindent anyámról filmet, mert régen nagyon szerettem. most nem ütött akkorát, gondolom, akkor a lázadás korszakában többet jelentett. az is jó volt, hogy egész sokat beszélgettem a lakókkal, ez az, amit nagyon szerettem az éjszakai munkában

hazajöttem és megpróbáltam aludni. három órát pihentem, de megint nem sikerült mélyen aludnom. egy körül fel is adtam. fáradt voltam, sorozatot néztem. aztán felkerekedtem, mert nem szerettem volna egész nap feküdni. kótyagos voltam, de megpróbáltam övet venni, megint sikertelenül

anya hívott. úgy voltam vele, hogy ha harmadjára is hív, felveszem. beszéltünk. nem sokat. arra hivatkoztam, hogy sokat éjszakázom. azt sikerült elmondanom, hogy majd találkozunk, ne nyaggasson. belekezdett a fizikai fájdalmaiba, de nem mondta végig

este színházba mentem. rég próbáltam jegyet venni a darabra, ezért is nem akartam nem menni. fáradtan érkeztem, enervált voltam, de a darab nagyon jó volt. igazi könnyed, humoros darab, amiben azért mégis rengeteg mondanivaló volt. nagyon jó volt végre egy humoros darabot látni, nevetni

ami nagyon jó, hogy a darabban sokat ittak pálinkát, a végén az egyik színész részeg férfit alakított, de a sóvárgás nem jelent meg és nem is éreztem magam kényelmetlenül

a héten kétszer megyek pszichológushoz. jövő héten nem tudok menni, azt pótoljuk. nem tudom, milyen lesz. de megvan a téma, BZ-ről szeretnék beszélni, aki a ... utáni személy. azt remélem, ez a szinte dupla alkalom jó lesz, a mélyére tudunk menni. fontos beszélni az aktualitásokról, de szeretnék a múlt feldolgozásával is foglalkozni

jó volt ma pihengetni, itthon lenni. jó volt színházba menni és szórakozni. jó volt arra gondolni, hogy tegnap futottam. jó volt megélni, hogy nem a szakmámmal van gondom, hanem a konkrét hellyel, ahol dolgozom

jó lenne ma éjjel visszaaludnom a kimaradt órákat és az is, ha holnap nem aludnék el

[palkerekfy]

Hatan érkeznek terápiára

Énekelve és humorosan számolnak be sokféle élethelyzetükről, számos feldolgozandó érzésükről: Trixi kényszeresen hazudozik; maga is elhiszi minden egyes hazugságát. Nincs a hazugságai mögött rosszindulat vagy haszonlesés, egyszerűen csak így hívja fel magára a figyelmet, így tud másokat lenyűgözni. Jetti elégedetlen a saját testével,ezért időnként kisebbrendűségi érzése is van, és nagyon…

[parasztopera]

A Halál kilovagolt Perzsiából

/2025.01.19. - Katona Kamra/

Tetszett a narrációs technika, a szétesés megjelenítése, Mészáros Béla nagyszerű volt.

Sajnos a humorral való lágyítás itt is elszomorított.

[the-bagira]

Budapest Vibe

[tomschgn]

SZÍNHÁZ

Miért olyan nehéz ez?

Mindössze két generációval ezelőtt, a nagyszüleim idejében az emberek nagy része lényegében el sem hagyta a faluját, a többségük mégis talált magának párt. Ehhez képest manapság teljesen magától értetődő, hogy egy ígéretes randi miatt vonatra szállok és másfél-két órát utazok Veszprém és Budapest között: ennyi kényelmetlenséget be kell vállalni, legalább már az elején kiderül, hogy ki mennyi energiát hajlandó fektetni a másikba.

Persze én nem vagyok reprezentatív, mindenféle gátlást meg szorongást cipelek magammal, de mégis: a statisztikák is azt sugallják, hogy ma nehezebb társat találni, mint ötven-hatvan (vagy akár csak harminc) évvel ezelőtt volt. A legutóbbi népszámlálás adataiból kiderül, hogy még soha ennyien nem voltak egyedülállók Magyarországon: a 20-39 éves korcsoportban Veszprémben 18 százalék, vagyis minden ötödik, Budapesten pedig 28 százalék, vagyis minden harmadik ember szingli.

Egy pszichológiai elmélet szerint az agyunk könnyen tud választani 4-5 opció közül, de nem tud mit kezdeni azzal, ha korlátlan számú lehetőség áll rendelkezésünkre. Magyarán: a nagyszüleink el tudták dönteni, hogy a 4-5 szóba jöhető falubeli lány/fiú közül ki illene hozzájuk a leginkább. Ki tudták választani az elérhető legjobbat. Nekünk viszont az egész világ minden nője/férfija közül kell választanunk, és ez magával hozza azt a bizonytalanságot, hogy mindig lehet odakint egy még jobb, még alkalmasabb jelölt, akiről lemondtunk. [A jelenséget a választás paradoxonának nevezik. A témában Barry Schwartz írt könyvet, ha azt nem is olvassátok el, az ide vágó TED-beszédét érdemes meghallgatni, magyar feliratot is be tudtok állítani hozzá.]

Egy-egy randiszituációban minden bizonytalanság a felszínre kerül. Hogy vajon érdemes-e a másiknak esélyt adni? Hogy vajon én elég jó vagyok-e neki? És hogy ebben a digitális világban, amikor a kommunikációnk jelentős része kijelzőkön keresztül történik, vajon képesek vagyunk-e jól működni akkor, amikor egymás szemébe nézünk, amikor bőr érintkezik bőrrel, amikor versenyt dobognak a szíveink? Az egész helyzet csupa kétség és küszködés.

Pontosan erről szól Neil LaBute színpadi műve, amit Göttinger Pál rendezett meg az Orlai Produkció részére. A másfél órás darab egyetlen jelenet: elejétől a végéig megnézhetjük, mihez kezd egymással egy fiatal férfi és nő (Barta Ágnes és Mészáros Martin), akik az imént ismerték meg egymást és felmennek a lány lakására.

Hamar kiderül, hogy mindkét félnek megvannak már a maga sérülései, rossz tapasztalatai, és ez óvatosságra inti őket. Mindketten azt fürkészik, vajon ez a partner is olyan lesz, mint azok, akik ártottak korábban? A nő attól tart, hogy a férfi rá akarja kényszeríteni az akaratát, hogy nem lesz képes vagy hajlandó tartani a megbeszélt határokat; a férfi pedig attól, hogy a nő csak játszik vele, meg akarja alázni. Újra és újra olyan helyzetbe sodorják egymást, ami ezeket a félelmeket erősíti.

Az este során ugyanazokat a köröket futják: a férfi kezdeményez, a nő átadja magát, majd hirtelen befeszül, ellöki magától a férfit, a fejéhez vágja azokat a sérelmeket, amiket valójában nem követett el, amik valahol a múltban estek meg és most csak felkavarodtak. A férfi abszurdnak találja a helyzetet, a nő fejéhez vágja, hogy csak játszik az érzéseivel, és már éppen elege van az egészből, felállna és lelépne, amikor a nő megretten attól, hogy elveszítheti, és arra kéri: maradjon. Érdekes, hogy emlékeim szerint egyszer sem hangzik el az: "szeretném, hogy maradj", a nő nem bátorít, éppen csak megenged. "Maradhatsz." (Ha akarsz. A te döntésed. Ez is jellemző: mindkét fél folyamatosan a másikra igyekszik tolni a döntés felelősségét.)

A fiú azzal szembesül, hogy elutasítják, de nem engedik el, a lány egyszerre vágyja és féli a férfi közelségét. Mindketten gyötrődnek, mert (hallelujah, ezt legalább kimondják) tetszenek egymásnak, de nem akarnak még egyszer sérülni, sem bántani a másikat. Ezért ülnek fel újra meg újra ugyanarra a körhintára: mert amikor már éppen elegük lenne a másikból, akkor felvillan annak a lehetősége, hogy ez a másik itt tényleg egy értékes ember, akit nem lenne szabad elveszíteni.

És a megfejtés? A szomorú, de mégis optimista válasz az, hogy ez ilyen. Hogy nagyon, nagyon sokan működünk így, a hozott sérüléseink hibák sorozatára kárhoztatnak minket, újra meg újra elkövetjük őket, akár egy estén belül is. És emberfeletti bizalomra meg hitre van szükségünk ahhoz, hogy a negyedik vagy ötödik alkalom után ne sétáljunk ki az ajtón, hanem még egyszer visszaüljünk az ágy szélére, amikor a másik annyit mond – megengedve, nem kérve –, hogy "maradhatsz." Azt hiszem, a többség nem maradt volna.

Hát ezért ilyen nehéz. Mert tele vagyunk félelmekkel, amik okkal születtek meg bennünk, de akkor is fogva tartanak minket, amikor nincs mitől megvédeni magunkat. És az, hogy a két szereplőnk a történet végére ha nem is borul egymás nyakába, de mégiscsak bizalmat szavaz a másiknak, azzal enged útra minket, hogy próbálkozzatok, ne adjátok fel, mert van remény.

🎭 Neil LaBute: Ha lenne valakim Orlai Produkció, dir. Göttinger Pál

Fotó: Éder Vera / Orlai Produkció

[latszalak]

Emberek, akik eljönnek a színházba a komédiára kb 400 ezer forintnyi ruhába burkolózva plussz ékszerek, borbély által frissen, alkalomra belőtt séró, drága parfüm és amikor záporoznak a poénok, akkor ő csak ül, mint a baszkakukk. Sehol egy mosoly vagy egy nevetés egészen addig, míg a darab rendezője neki is dob egy csontot, elhangzik a "kopkoppkopp, mit csinálsz Tibi? -SZAROK" párbeszéd. Na akkor itt kitör a nevetés belőle. Az első poén, amit értett és tényleg neki szólt.

Arra gondoltam, ez biztos az új nemzeti tőkés osztályunk. Az új magyar burzsoàzia.

[csakazolvassa]

2024 tanulságai

Most van az évnek összegző szaka! És persze mesélek is, hogy volt, mint volt Az Életem Mostanában.Continue reading 2024 tanulságai

[meztelenreklam]

8 Órai Ujság, 1926. augusztus 22.

[kozbeszedhu]

Bedő Dávid az egész Fidesz vezérkart meghívta Karsai Dániel darabjára