#közélet

[egyrokacsodaorszagban]

ezaszerelem

ha te lennél a Carmina Burana tételei

közé erőszakolt büfészünet,

hiába kínálná Ókovács Szilveszter térden állva,

az Opera Café némán visszhangzó

falai között a pogácsát,

inkább maradnék veled,

egy üres nézőtér bársonyülésében

hallgatva félórányi csöndedet.

[csillagpontradio]

Ismét pályázhatnak egymillió forintos támogatásra a vidéki éttermek

Újra megjelentette Magyarország Kormánya a vidéki kis- és közepes vendéglátóipari vállalkozások versenyképességének növelését célzó támogatási programjának egész évben nyitva tartó, vidéki éttermeknek szóló felhívását. Ez a kör a program májusi indulásakor elsőként pályázhatott az üzletenként...

[multidezo]

Békés Megyei Hírlap 1994. november 5.

A vonalban egy *jóképű hang" tulajdonosa

[angelofghetto]

Összeszedett beszélgetés Lakner Zoltán és Ruff Bálint elemzéseivel (RB néha szörnyen hadar) az ország jelenéről, következménytelenségekről, a hatalom meggyengülésének feltételeiről, a feltámadt közéletről, széteső és feltörekvő pártokról, a polgármesterek dolgáról, lehetséges kecsegtető jövőjéről, kemény kihívásokról.

Generációk nőttek fel úgy, hogy nem láttak működő demokráciát, csak ezt a panoptikumot, amit most leváltani készülünk. Nekik vázolnám amolyan szőkenős egyszerűsítéssel, hogy milyen is lenne ez, vagy hogy milyen volt, mikor még élőben izgultuk végig a parlamenti közvetítéseket, mert azt hittük, végleg átkerülünk a győztes oldalra...

Vannak a parlamenti képviselők, akiket beválasztunk a tiszteltházba, akiknek az a dolguk, hogy bennünket képviseljenek, nem az, hogy biztos megélhetésük legyen nagy fizetésért, majdan nagy nyugdíjjal. Kell hogy fogadóóráik legyenek, mikor a polgárok elmondhatják panaszaikat, javaslataikat az ország dolgaival kapcsolatban. A képviselőnek ezeket kell összegyűjteni, és magasabb fórum elé vinni. A plénum előtt felszólalásokban kell ezeket felvetni, javaslatokat tenni a megoldásra. A parlamenti képviselő dolga, ahogy a nevében is van, az, hogy a területéhez tartozó valamennyi választópolgárt képviselje. A parlamenti munka szerves része a vita, amelyben mindenki elmondhatja a véleményét, a különböző álláspontok ütköztetésével valamilyen közös nevezőre kell jutni, ha ez nem sikerül, akkor a többségi szavazás dönt, és indulhat a cselekvés, ami lehet törvények módosítása, kiegészítése, pénzek átcsoportosítása, stb. A választások nem pofára mennek, hanem programra. Azt fogják megválasztani, aki a legvonzóbb tervekkel rendelkezik, feltéve, hogy a realitás talaján marad. Ezután tartozik azzal, hogy legjobb tudása szerint, a rendelkezésre álló leghatékonyabb eszközei segítségével a beígértek megvalósítására törekszik, majd ezekről beszámol.

Az, hogy újabban mindent titkosítanak, nem normális. Az állampolgároknak joga van megtudni, mi lesz az adóforintjaikkal, sőt beleszólásuk is lehet, mert ez a demokrácia. Fékekre és ellensúlyokra (ellenzék, intézményrendszerek szétválása) pont azért van szükség, hogy a hatalmon lévő erők ne elszabadult hajóágyúként működjenek.

Erről már írtam, de egy új falóvernek minden sztori új: A rendszerváltás után nem sokkal volt egy éjszakai stúdióbeszélgetés az akkor még közszolgálati tévében a pártok eredeti felhalmozódásáról. Kezdetben volt mondjuk egy falu, ahol az emberek az ügyes-bajos dolgaikkal valami tanult emberhez (tanító, doktor, pap) fordultak, hogy vigye magasabb fórum elé. Aztán a közös bajok mentén egymásra találtak az érdekcsoportok, külön a földműveseknek, az iparosoknak, a városi polgároknak, stb. Mindenki megtalálhatta azt a pártot, ami az ő érdekeit képviselte. A rendszerváltásnak az a baja, hogy ez így nem alakult ki rendesen, hanem mindenki ugyanazt a hatalmat akarta megszerezni kis különbségekkel, meg persze a kiemelkedő fizetést költségtérítésekkel, amire azt mondták akkoriban, azért kell akkora fizetés a politikusoknak, hogy ne szoruljanak rá kenőpénzek elfogadására. (Nem is szorulnak rá, nótás kedvükben fogadják el.) És sajnos máig ez megy. Beülnek a jóba, eltötyögnek a nyugdíjig, néha berzenkednek kicsit a cirkusz kedvéért. Nem csoda, hogy itt tartunk, még sokat kell tanulnunk a nemfeudális-nemgyarmati viszonyokról, a polgári öntudatról és a számonkérési jogainkról.

Aki nem figyel a közügyekre, vagy "nem érdekli a politika", azzal könnyen előfordulhat, hogy demokráciában tér nyugovóra, de diktatúrában ébred.

[vilagunk-ma]

Sport-politika

A politika és a politikusok minden jó elrontói, ezért kellene minél távolabb tartani őket a sporttól és a sportolóktól

[csakazolvassa]

az új irodalomról

Én csak irtóztam a felolvasásoktól, a dörgölőzéstől, a nepotizmustól, meg hogy mindig az számít, ki kivel van jóban, kinek van lekötelezve. Úriszten, mondtam, ennek semmi köze a minőséghez. Jól kiismertem ezt irodlomtnörténész, kritikus emberem mellett is, ki mindenkivel és hogyan kell, lehet jóban lenni, kiknek a hálája segít, és ez mindig is taszított, és nem kértem a pártfogásából. De…

[tonysantoro]

Nem is lehet aktuálisabb :D

[ghettogoulash]

mindenki egy g*ci

Személyes hírlevél átka, hogy az ember hajlamos nem egy-két tematika mentén írni, szóval ha untat a közélet és urambátyámozás, ezt most ugord át!

...fél füllel hallom Dezső bekamuzta magáról, hogy ő okleveles lósperma-laboráns szakellenőr, szépen el is molyolt a lósperma felett évekig, aztán most feltűnt valakinek, hogy eltűnt két tucat lófasz a lovakról, szóval rányitottak váratlanul az ajtót - miközben épp Alpakákat fejt lefele.

Szóval bukta van, mert Dezsőrő kiderült, hogy egyrészt hülye a munkájához és fogalma nincs, hogy néz ki egy ló, másrészt Alpakát lopott egy román állatkertből, harmadrészt kis geci a munkatársaival -ami persze nem kirívó dolog a lósperma-laboráns szakellenőrök között, mint inkább erény és ezt el is néznék neki-, de végül: papírja sincs minderről...

No, egy normális országban ott jelentik fel az ilyet lendületből, pláne mert -rossz adatokkal!- hamisított magának egy bizonyítványt- erre bazdmeg itt mély kussolás és lapítás megy, merthogy a főokosok, akik aláírták a juttatásról szóló mindenféle papírt, meg ellenjegyezték, hogy Dezsőhöz lehet hordani hektoliterszám a spermát, hát egyiknek se jutott eszébe, hogy Dezsőnek ELŐBB illett volna felmutatnia a képzésről szóló papírt. Így aztán most mindenki azon van, hogy a fröccsenő szar őt elkerülje, inkább nem is lögybölik a szarosvödröt.

taps

Innen indítanám azt a gondolatot, hogy míg 30 éve egy ilyen eset még eléri valamelyik helyi sajtó ingerküszöbét és hetekre témát ad az adott közösségnek, manapság egy facebook poszt kommentmezőjében süllyed el perceken belül és évtizedek múltán már nyoma se lesz írott formában, csak a hamar elkopó szóbeszéd marad - ami amúgy hatalmas érvágás a jövő történészeinek, mert mindezek nélkül nehéz kihámozni a korabeli viszonyokat és hiteles kontextusba helyezni történéseket.

Hamar eljutunk az aktuálpolitikához is, mikor a helyi iskola udvarán emléktáblát avatunk egy -már elhunyt- helyi vállalkozónak, aki a rendszerváltozás idején bőkezűen támogatta az oktatást... de már a szülők jó részének se rémlik, hogy amúgy egy elítélt adócsaló maffiózóról beszélünk, akinek amúgy nem koszorút kellene akasztani a neve mellé - de persze azért nincs pénz a tanterem kifestésére, mert Brüsszel nem adott, véletlenül sem mert az ilyen vállalkozók lopták szét a közvagyont!

Van erre a témára egy jó cikk a Magyar Hangban: https://hang.hu/belfold/halal-a-furdoszobaban-iskolai-botrannyal-indult-a-rendszervaltozas-tiszakecsken-1-resz-104603

Zseniálisan bemutatja a vidéki rögvalóságot a rendszerváltozás idején, hogyan csúszott félre a sajtó szerepének értelmezése a közéletben és tekintenek rá máig ellenségként. Társadalmunk tragédiája, hogy azt a két embert -akik egyenes gerinccel álltak ebben a sztoriban-, gyakorlatilag kicsinálta a helyi közösség - az újságíró Benke elköltözött hamar, a tanárnő Tajti meg évekig persona non grata volt városszerte.

Zárásként illene valami bölcs gondolatot írnom, úgymint amelyik nép a múltjával sincs tisztában, az meg is érdemli az alpakagecit, hiába várt lófaszt...

[holitt-holott]

Ami minket jellemez

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi jellemez engem leginkább, ha a leendő szakmámat, a jelenlegi környezetemet nem veszem figyelembe, hanem egyedül arra fókuszálok, ami bennem van.

Mégis, ha az embert a gondolatai határozzák meg, akkor nem tudok ettől eltekinteni. Hagytam magam, hogy az aktuálpolitika, társadalmi kérdések, kulturális kérdések túlzottan is hassanak rám és szinte teljesen lefoglalták a mindennapjaimat. Bár nagyon is fontos része az életünknek, és fontos ezekről beszélgetni, de nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon fölöttünk, mert az őrületbe fog kergetni minket.

Mindeközben vágyakozom arra, hogy megtaláljam a hozzám illő hobbit, ami majd jellemzi a személyiségem. Folyamatosan kísérletezgetek, elhatározom, hogy rajzolni fogok vagy olvasni jobbnál jobb könyveket, bérletet veszek a helyi röpi edzésekre... És akkor szembesülök, hogy hiába vannak meg az eszközeim a rajzoláshoz, ha egyszer nem kezdek bele, mert folyamatosan csak ihletet próbálok keresni az interneten. Vagy hiába kölcsönzök ki könyveket a könyvtárból, ha inkább rövidebb cikkeket vagy videókat nézek helyette. És lehet, hogy van egy fantasztikus kis közösség a röpi edzéseken, ha az egyetlen dolog, ami közös bennünk az a röplabda, és én nem a röplabda, meg a Haikyuu körül forgok 0-24, akkor előbb utóbb kikopok magamtól a közösségből, bármennyire is élvezem a társaságukat.

Néha azt érzem, hogy magamnak való vagyok a gondolataim miatt, amit nem értenek meg az emberek. Ilyenkor bezárkózom és ilyeneket írok.

Pedig valójában sok minden jellemez még engem. A kétség minden emberi eszmében. Az, hogy hívő vagyok és meleg is. A vágy, hogy megtaláljam az igazi ősi bölcsességek forrását. A vágy, hogy alkossak valami maradandót, amivel el tudom juttatni az üzenet minden embernek, amit érzek, pedig magam sem tudom még megfogalmazni. Az elesetteken való segítségre és a jóságra való törekvés.

Szeretnék írni egy könyvet, ezt már régóta tudom. De míg egy költőnek tehetségre van szüksége elsősorban, egy írónak élettapasztalatra. 21 évesen pedig még vajmi keveset tudok az életről, így hát türelmesnek kell lennem, és éberen figyelnem kell a világ és az emberi lélek rezdüléseit.

[csillagpontradio]

Utcát neveztek el Szabó Gyuri bácsiról

Bükkszentkereszt önkormányzata nemrég megtisztelő döntést hozott: a Gyógynövénykerthez vezető utcát a legendás bükki füvesember, Szabó György nevére keresztelte át. A Szabó György utcával Gyuri bácsi emléke immár nemcsak a falu szívében él tovább, hanem a térképén is. Szabó György, közismert nevén...

[multidezo]

Békés Megyei Népújság 1974. szeptember 21.

Olvasói lángos-ügy

[vilagunk-ma]

Az EU évfordulóra

A kommunista, nemzeti szocialista rendszer bukása után Európa hurrá optimista érzései a bizonytalantól való félelemmel vegyülve máig kiható rossz döntést eredményezett, mégpedig a Közép-Kelet európai országok Uniós csatlakozását. Hatalmas hiba volt elkapkodni, siettetni a folyamatot, nem volt átmenet, egyik tömbből a másikba ugrottunk. Alig több mint 10 év telt el a "rendszerváltás" és az EU csatlakozás között (az ember életében sok, de a történelmet tekintve semmi). Alsó hangon is legalább 30 évet kellett volna várni, időt kellett volna hagyni arra hogy identitást és stabilitást szerezzen az ország és csak utánna csatlakozni, akkor talán nem csesződött volna el ennyire minden. Remélhetőleg a balkáni országokkal nem követik el ezt a hibát, tekintve hogy most vagyunk kb. 30 évvel a háború vége után és még nem kebelezte be az EU az egész térséget, a szerbeket elnézve nem is fogja egyhamar. Az Európai Unió nagyon jó lehetőségeket tartogat (tartogatott?), amiket nem tudtunk jól kihasználni, úgy érzem nagyon sok bennmaradt, sokkal jobb is lehetett volna. Talán még lehet is, csak rajtunk múlik, hogy jobb lesz-e nekünk.

[csakazolvassa]

na és mi a baj ezzel?

…és amúgy miért érdekel ez az egész? Hadd károgjanak a klímáról. Járványról. A sport “káros hatásairól”. Testről, táplálkozásról. Nyekeregjenek csak, hogy melegük van és nem jutnak be szakrendelésre (tökéletesen megelőzhető, életmóderedetű) kórságaikkal! Én nem károgok, nem szenvedek – és ha szenvednék, se kárognék. Hanem cselekednék. Utálom a károgást. Főleg akkor, ha lájkokért és…

[csillagpontradio]

16%-kal nőtt az utazók száma az őszi szünetben - A fürdővárosok voltak a szünidő legnagyobb nyertesei

Kiemelkedő utazási kedvet hozott hazánkban az október 26. és november 3. közötti időszak. A vendégek száma a félmilliót is meghaladta, 16%-kal túlszárnyalva a tavalyi iskolai szünetben mért értéket is. Látványosan nőtt a szálláshelyek forgalma is, közel 1,2 millió éjszakát regisztráltak. Ez a...