#közélet

[frankyoungestein]

Egész jó a srác

[abogyombenvagy]

A kisebbik rossz ismét nagy hiba lehet

2024 mindenképpen fordulatokban bővelkedő év volt a magyar politika számára. Eme dömpingből azonban a jövő fonalát szeretném kiszálazni inkább, mint az összes eseményt egyenként elemezni. Fontosnak érzem megjegyezni: attól, hogy nem tudok megoldást kínálni egy problémára, attól még az nem szűnik meg problémának lenni. Így vizsgálnám meg röviden honnan jöttünk, és merre tartunk.

A bukta „íze”

Van, amikor a foszlós kelt tészta nem elég erős, hogy óvón körbefogja az olcsó dzsemet, és a nemtelen belső vulkáni lávaként a felszínre tör, majd ráég a még értékelhető tésztára. Ám, sajnos a nélkülözés és az állandó fenyegetettség emlékét régóta magával cipelő néplélek nem meri kidobni a felsült süteményt, hanem inkább két pofára tömi magába, ahelyett, hogy esélyt adna, és újat sütne.

Némi reményre azért okot adhat, ha pont a Sas fészkébe költöznek a Kutyák. Ilyenkor lehet csak igazán érezni a bukta ízét!

Ki itt a nagykutya!

Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna (Suzi) végre eldöntötték, hogy itt az ideje kicsit felnőni, és érdemi terepre léptek a politika ingoványos terepén. A XII. kerület új tésztát tett a sütőbe a legutóbbi választáson, reméljük nem bukta készül ismét. Üdvözlendő fordulat, és noha a Kutyapárt továbbra is örökségeként cipeli a komédiás szerepét, úgy tűnik a hatalom még nem torzította el kaján mosolyukat, és továbbra is a jó ügyekért küzdenek. Ha nem simogatja meg őket a korrupció szele, nem kapja el őket a gerincvesztés, akkor most, hogy végre betöltötték a tizennyolcat, lehetnek már irányításra alkalmasak is. De nem ők az egyetlenek, akik minőségüket emelve új korba léptek.

Újravasalva

Vona Gábor új köntöse kicsit avíttas - mondjuk a progresszió sose volt a terepe, a letűnt korok nagy kedvelője ő -, ámde reformkori mérsékelt modora mégiscsak lehetne a régi-új norma a politikai kommunikációban. Már amennyiben azt gondoljuk, hogy régen minden jobb volt… Nagy kár, hogy a régi ruhatárában finoman szólva érdekes darabok lógnak, melyek nem igazán összeegyeztethetők egy általam elképzelt, demokratikus, mérsékelt és kiegyensúlyozott Magyarország jövőképével. De, szó-mi-szó, e hangnemet receptre is felírhatnák Menczer Tamásnak vagy Bayer Zsoltnak, következő alanyunk kedvenc beszélgetőpartnereinek.

Messiás M(m)agyar módra - ahogy a (séf) nép szereti

Magyar Péter Vona Gábor arisztokratikus, reformkori hangnemével, Erőss Páli örökségével lépett színre. Első, Partizánnak adott interjújában egy sziksztuszi kápolnai freskót csapott fel a plafonra. Majd a plafont pofonra, a freskót feszkóra cserélte, a Madonna inkább primadonna lett, és épülni látszik az új buborék, melyet elébb összefogásnak, később MZP-nek hívtunk. Halovány köd volt ez a remény, és a nap első sugaraira hamar fel is szállt. Proletár kommentharcos, sértődékeny kedves vezető, illetlen szavak, szagos testrészek, megbántott politikai hullák. Önmagunknak hazudunk, ha a poszt-Fideszi szektára tesszük az összes zsetont.

Mert sárkány ellen sárkány kell? Talán. Ha nincs más választás. De a sárkány az sárkány, nem változik át majd szelíd őzikévé. És a sárkány talán túlságosan is kitakarja a mögötte nyomuló opportunisták hadát, a politikai-gazdasági „gold-diggereket”, a hatalompatákat [1].

De hol van az új generáció?

Értetetlenül állok a tény előtt, miért nem látszik az új generáció, azok, akik már nyomokban sem tartalmaznak semmit az MSZMP-ből, apa-anya nem tagja semmilyen pártnak, és/vagy Buda-dombi körnek. Hiányuk ordító, kellene a momentum, csak nem a Momentum.

Kinőhetne egy mozgalomból, egy lázadásból. Esélyes jelölt lehet a hatalom által is igen becsült státusz egyetem, a zugligeti MOME. Ha eltekintünk budai lokációjától, és sznobizmusától. A MOME Front már többre jutott, mint a korábbi társmozgalmak. Ámde kellemetlen pletykák szállingóznak ki a diákokat állítólag előretoló akarnokok személyeiről. Mondjuk az évtizede halott SZDSZ kihantolása hogy-is-mondjam, hullaszagú…

De vajon melyik diáklázadás mögött nem álltak akarnokok? Naív lenne azt gondoljuk volt ilyen. Guruló dollárok, rubelek, font, euró vagy jüan és kiforrott eszmei háttér nélkül nehéz elképzelni bármilyen fiatal csoport felemelkedését. A fontosabb kérdés az, hogy az integritásukat, relatív tisztaságukat át tudják-e menteni a hatalmi küzdelem utáni létbe, ahogy azt a Bibó-Soros tápon hízlalt Orbán Viktornak nem sikerült.

A legfontosabb kérdés

Harminc éve szünet nélkül a kisebbik rosszat választjuk. Nem lett minden rossz, de összességében inkább rossz, mint jó. A „nemzeti tőkésosztály” kódnevű kísérletnek és az „ortodox közgazdaságtannak” adtunk tizenöt évet. Talán kevesebb is elég lett volna.

Brüsszel vagy Vlagyivosztok - egészségedre -, Rogán helyett Vasing Tóni. Anélkül, hogy valaki lelkébe beletrumpolnék, ezek mind másodlagos kérdések.

A kisebbik rossz ledózerolta a közoktatást, az közegészségügyet, a szociális hálót, a kultúrát, a közbeszédet, a forintot, a közvagyont, a közlekedést, a középosztályt, a demokráciát; hozott helyére oligarchákat, propagandát, gyűlöletet, inflációt, rendeleti kormányzást, vendégmunkásokkal felpumpált alacsony hozzáadott értékű munkahelyeket, túlárazott, felesleges irodaházakat, hibrid diktatúrát.

Nem lettünk Ausztria, és a polgárság se épült vissza. Az álmok kergetése ámokfutásba csapott át.

A legfontosabb kérdés, hogy 2026-ban is a kisebbik rosszat választjuk-e vagy elfogadjuk végre, hogy csak a némileg jobb emelhet feljebb minket.

A szociopata és a pszichopata mintájára.

[egyrokacsodaorszagban]

ezaszerelem

ha te lennél a Carmina Burana tételei

közé erőszakolt büfészünet,

hiába kínálná Ókovács Szilveszter térden állva,

az Opera Café némán visszhangzó

falai között a pogácsát,

inkább maradnék veled,

egy üres nézőtér bársonyülésében

hallgatva félórányi csöndedet.

[balazsturay]

Római karlendítés, vagy sem, azoknak, akik nem hiszik el, vagy nem értik, amit látnak, érdemes megnézniük a U.S.A.I.D nevű segélyszervezet lerombolását. Ez az az intézmény, amelyik rizst ad az éhezőknek, oltást az anélkül amúgy lárifári bacikba belehaló gyerekeknek. Ha semmi másért, semmilyen humánus, az emberi együttérzés, és empátiát nélkülöző okból nem akarunk segíteni nálunk kiszolgáltatottabb embereknek, akkor talán a “migrációs nyomás” elkerülése végett mégis érdemes normálisan viselkednünk. Mert menekülni akkor menekülnek el tömegek, ha nem sikerül a lepusztított bolygó, és tömeggyilkos diktátoroknak hátrahagyott gyarmatok iszonyát se felszámolni, se értelmes mértékben enyhíteni.

Persze akik szerint a feketék üldözik az évtizedeken át őket a legbrutálisabban elnyomó, a termőföldeket szinte az utolsó fűszálig ma is birtokló Dél-afrikai fehéreket, azoknak én nem hiszem el, hogy római volt a falóban.

[csillagpontradio]

Kitűnően szerepeltek a 2024-es évjáratú borok a XXI. Synvino Borversenyen

Összesen 400 nevezés érkezett az ország 18 borvidékéről a Syngenta XXI. alkalommal szervezett borversenyére. Idén a legjobbaknak j��ró Synvino díjakat Kiss István Pincészete 2017-es 6 putto-nyos Sárgamuskotály aszúja, az Ikon Borászat 2024-es Ikon Sauvignon Blanc-ja, a Gál Szőlőbirtok és Pincészet...

[csakazolvassa]

2024 tanulságai

Most van az évnek összegző szaka! És persze mesélek is, hogy volt, mint volt Az Életem Mostanában.Continue reading 2024 tanulságai

[multidezo]

Békés Megyei Hírlap 1994. november 5.

A vonalban egy *jóképű hang" tulajdonosa

[angelofghetto]

Összeszedett beszélgetés Lakner Zoltán és Ruff Bálint elemzéseivel (RB néha szörnyen hadar) az ország jelenéről, következménytelenségekről, a hatalom meggyengülésének feltételeiről, a feltámadt közéletről, széteső és feltörekvő pártokról, a polgármesterek dolgáról, lehetséges kecsegtető jövőjéről, kemény kihívásokról.

Generációk nőttek fel úgy, hogy nem láttak működő demokráciát, csak ezt a panoptikumot, amit most leváltani készülünk. Nekik vázolnám amolyan szőkenős egyszerűsítéssel, hogy milyen is lenne ez, vagy hogy milyen volt, mikor még élőben izgultuk végig a parlamenti közvetítéseket, mert azt hittük, végleg átkerülünk a győztes oldalra...

Vannak a parlamenti képviselők, akiket beválasztunk a tiszteltházba, akiknek az a dolguk, hogy bennünket képviseljenek, nem az, hogy biztos megélhetésük legyen nagy fizetésért, majdan nagy nyugdíjjal. Kell hogy fogadóóráik legyenek, mikor a polgárok elmondhatják panaszaikat, javaslataikat az ország dolgaival kapcsolatban. A képviselőnek ezeket kell összegyűjteni, és magasabb fórum elé vinni. A plénum előtt felszólalásokban kell ezeket felvetni, javaslatokat tenni a megoldásra. A parlamenti képviselő dolga, ahogy a nevében is van, az, hogy a területéhez tartozó valamennyi választópolgárt képviselje. A parlamenti munka szerves része a vita, amelyben mindenki elmondhatja a véleményét, a különböző álláspontok ütköztetésével valamilyen közös nevezőre kell jutni, ha ez nem sikerül, akkor a többségi szavazás dönt, és indulhat a cselekvés, ami lehet törvények módosítása, kiegészítése, pénzek átcsoportosítása, stb. A választások nem pofára mennek, hanem programra. Azt fogják megválasztani, aki a legvonzóbb tervekkel rendelkezik, feltéve, hogy a realitás talaján marad. Ezután tartozik azzal, hogy legjobb tudása szerint, a rendelkezésre álló leghatékonyabb eszközei segítségével a beígértek megvalósítására törekszik, majd ezekről beszámol.

Az, hogy újabban mindent titkosítanak, nem normális. Az állampolgároknak joga van megtudni, mi lesz az adóforintjaikkal, sőt beleszólásuk is lehet, mert ez a demokrácia. Fékekre és ellensúlyokra (ellenzék, intézményrendszerek szétválása) pont azért van szükség, hogy a hatalmon lévő erők ne elszabadult hajóágyúként működjenek.

Erről már írtam, de egy új falóvernek minden sztori új: A rendszerváltás után nem sokkal volt egy éjszakai stúdióbeszélgetés az akkor még közszolgálati tévében a pártok eredeti felhalmozódásáról. Kezdetben volt mondjuk egy falu, ahol az emberek az ügyes-bajos dolgaikkal valami tanult emberhez (tanító, doktor, pap) fordultak, hogy vigye magasabb fórum elé. Aztán a közös bajok mentén egymásra találtak az érdekcsoportok, külön a földműveseknek, az iparosoknak, a városi polgároknak, stb. Mindenki megtalálhatta azt a pártot, ami az ő érdekeit képviselte. A rendszerváltásnak az a baja, hogy ez így nem alakult ki rendesen, hanem mindenki ugyanazt a hatalmat akarta megszerezni kis különbségekkel, meg persze a kiemelkedő fizetést költségtérítésekkel, amire azt mondták akkoriban, azért kell akkora fizetés a politikusoknak, hogy ne szoruljanak rá kenőpénzek elfogadására. (Nem is szorulnak rá, nótás kedvükben fogadják el.) És sajnos máig ez megy. Beülnek a jóba, eltötyögnek a nyugdíjig, néha berzenkednek kicsit a cirkusz kedvéért. Nem csoda, hogy itt tartunk, még sokat kell tanulnunk a nemfeudális-nemgyarmati viszonyokról, a polgári öntudatról és a számonkérési jogainkról.

Aki nem figyel a közügyekre, vagy "nem érdekli a politika", azzal könnyen előfordulhat, hogy demokráciában tér nyugovóra, de diktatúrában ébred.

[vilagunk-ma]

Sport-politika

A politika és a politikusok minden jó elrontói, ezért kellene minél távolabb tartani őket a sporttól és a sportolóktól

[tonysantoro]

Nem is lehet aktuálisabb :D

[ghettogoulash]

mindenki egy g*ci

Személyes hírlevél átka, hogy az ember hajlamos nem egy-két tematika mentén írni, szóval ha untat a közélet és urambátyámozás, ezt most ugord át!

...fél füllel hallom Dezső bekamuzta magáról, hogy ő okleveles lósperma-laboráns szakellenőr, szépen el is molyolt a lósperma felett évekig, aztán most feltűnt valakinek, hogy eltűnt két tucat lófasz a lovakról, szóval rányitottak váratlanul az ajtót - miközben épp Alpakákat fejt lefele.

Szóval bukta van, mert Dezsőrő kiderült, hogy egyrészt hülye a munkájához és fogalma nincs, hogy néz ki egy ló, másrészt Alpakát lopott egy román állatkertből, harmadrészt kis geci a munkatársaival -ami persze nem kirívó dolog a lósperma-laboráns szakellenőrök között, mint inkább erény és ezt el is néznék neki-, de végül: papírja sincs minderről...

No, egy normális országban ott jelentik fel az ilyet lendületből, pláne mert -rossz adatokkal!- hamisított magának egy bizonyítványt- erre bazdmeg itt mély kussolás és lapítás megy, merthogy a főokosok, akik aláírták a juttatásról szóló mindenféle papírt, meg ellenjegyezték, hogy Dezsőhöz lehet hordani hektoliterszám a spermát, hát egyiknek se jutott eszébe, hogy Dezsőnek ELŐBB illett volna felmutatnia a képzésről szóló papírt. Így aztán most mindenki azon van, hogy a fröccsenő szar őt elkerülje, inkább nem is lögybölik a szarosvödröt.

taps

Innen indítanám azt a gondolatot, hogy míg 30 éve egy ilyen eset még eléri valamelyik helyi sajtó ingerküszöbét és hetekre témát ad az adott közösségnek, manapság egy facebook poszt kommentmezőjében süllyed el perceken belül és évtizedek múltán már nyoma se lesz írott formában, csak a hamar elkopó szóbeszéd marad - ami amúgy hatalmas érvágás a jövő történészeinek, mert mindezek nélkül nehéz kihámozni a korabeli viszonyokat és hiteles kontextusba helyezni történéseket.

Hamar eljutunk az aktuálpolitikához is, mikor a helyi iskola udvarán emléktáblát avatunk egy -már elhunyt- helyi vállalkozónak, aki a rendszerváltozás idején bőkezűen támogatta az oktatást... de már a szülők jó részének se rémlik, hogy amúgy egy elítélt adócsaló maffiózóról beszélünk, akinek amúgy nem koszorút kellene akasztani a neve mellé - de persze azért nincs pénz a tanterem kifestésére, mert Brüsszel nem adott, véletlenül sem mert az ilyen vállalkozók lopták szét a közvagyont!

Van erre a témára egy jó cikk a Magyar Hangban: https://hang.hu/belfold/halal-a-furdoszobaban-iskolai-botrannyal-indult-a-rendszervaltozas-tiszakecsken-1-resz-104603

Zseniálisan bemutatja a vidéki rögvalóságot a rendszerváltozás idején, hogyan csúszott félre a sajtó szerepének értelmezése a közéletben és tekintenek rá máig ellenségként. Társadalmunk tragédiája, hogy azt a két embert -akik egyenes gerinccel álltak ebben a sztoriban-, gyakorlatilag kicsinálta a helyi közösség - az újságíró Benke elköltözött hamar, a tanárnő Tajti meg évekig persona non grata volt városszerte.

Zárásként illene valami bölcs gondolatot írnom, úgymint amelyik nép a múltjával sincs tisztában, az meg is érdemli az alpakagecit, hiába várt lófaszt...

[holitt-holott]

Ami minket jellemez

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi jellemez engem leginkább, ha a leendő szakmámat, a jelenlegi környezetemet nem veszem figyelembe, hanem egyedül arra fókuszálok, ami bennem van.

Mégis, ha az embert a gondolatai határozzák meg, akkor nem tudok ettől eltekinteni. Hagytam magam, hogy az aktuálpolitika, társadalmi kérdések, kulturális kérdések túlzottan is hassanak rám és szinte teljesen lefoglalták a mindennapjaimat. Bár nagyon is fontos része az életünknek, és fontos ezekről beszélgetni, de nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon fölöttünk, mert az őrületbe fog kergetni minket.

Mindeközben vágyakozom arra, hogy megtaláljam a hozzám illő hobbit, ami majd jellemzi a személyiségem. Folyamatosan kísérletezgetek, elhatározom, hogy rajzolni fogok vagy olvasni jobbnál jobb könyveket, bérletet veszek a helyi röpi edzésekre... És akkor szembesülök, hogy hiába vannak meg az eszközeim a rajzoláshoz, ha egyszer nem kezdek bele, mert folyamatosan csak ihletet próbálok keresni az interneten. Vagy hiába kölcsönzök ki könyveket a könyvtárból, ha inkább rövidebb cikkeket vagy videókat nézek helyette. És lehet, hogy van egy fantasztikus kis közösség a röpi edzéseken, ha az egyetlen dolog, ami közös bennünk az a röplabda, és én nem a röplabda, meg a Haikyuu körül forgok 0-24, akkor előbb utóbb kikopok magamtól a közösségből, bármennyire is élvezem a társaságukat.

Néha azt érzem, hogy magamnak való vagyok a gondolataim miatt, amit nem értenek meg az emberek. Ilyenkor bezárkózom és ilyeneket írok.

Pedig valójában sok minden jellemez még engem. A kétség minden emberi eszmében. Az, hogy hívő vagyok és meleg is. A vágy, hogy megtaláljam az igazi ősi bölcsességek forrását. A vágy, hogy alkossak valami maradandót, amivel el tudom juttatni az üzenet minden embernek, amit érzek, pedig magam sem tudom még megfogalmazni. Az elesetteken való segítségre és a jóságra való törekvés.

Szeretnék írni egy könyvet, ezt már régóta tudom. De míg egy költőnek tehetségre van szüksége elsősorban, egy írónak élettapasztalatra. 21 évesen pedig még vajmi keveset tudok az életről, így hát türelmesnek kell lennem, és éberen figyelnem kell a világ és az emberi lélek rezdüléseit.

[csillagpontradio]

Miskolc nyerte le a Városmarketing Nagykövete címet

Miskolc nyerte el a Városmarketing Nagykövete címet a 2025-ös Digital Marketing Forumon A Digital Hungary által szervezett Digital Marketing Forum 2025-ös rendezvénye az ország legnagyobb marketing szakmai rendezvénye, amelynek keretében odaítélik a Városmarketing Gyémánt Díjakat is. A budapesti...

[csakazolvassa]

az új irodalomról

Én csak irtóztam a felolvasásoktól, a dörgölőzéstől, a nepotizmustól, meg hogy mindig az számít, ki kivel van jóban, kinek van lekötelezve. Úriszten, mondtam, ennek semmi köze a minőséghez. Jól kiismertem ezt irodlomtnörténész, kritikus emberem mellett is, ki mindenkivel és hogyan kell, lehet jóban lenni, kiknek a hálája segít, és ez mindig is taszított, és nem kértem a pártfogásából. De…