#agyfélteke

[bdpst24]

Balkezes dallamok cseppet sem kétbalkezeseknek

A balkezeseket mindig valamilyen fajta mítosz övezte. A középkorban egyenesen üldözték őket, boszorkányságnak tartották, hogy a másik kezüket használják, ma pedig éppen az ellenkezője igaz, kreatív zseniként tekintenek rájuk, akik kivételes tehetséggel és szemléletmóddal rendelkeznek. A balkezesek agya kicsit másképp működik, náluk a jobb agyfélteke domináns, mely a kreativitásért, intuícióért,…

[szenvedellyel-szeretni1]

Az epilepszia kezelésére van egy módszer amely műtétileg vágja el a jobb és a bal agyfélteke közötti kapcsolatot. A cél, hogy blokkoljuk a rohamokat kiváltó jeleket. A gond csak az, hogy ezzel kiiktatjuk az agy azon képességét, hogy kommunikáljon önmagával. A bal féltekének fogalma sincs mire készül a jobb. A páciensnek gondjai lehetnek a kordinációval, a memóriával, a beszéddel. Ezt a drasztikus megoldást csak akkor veszik fontolóra ha már minden más opciót kizártak, mert amint a sebész vágott többé nincs visszaút... A sebészeknek mindig jó okuk van arra, hogy kockáztassanak a rizikós, mindent vagy semmit, nincs visszaút felé műtétekkel. Amik esetenként borzalmas következményekkel járnak. És időnként beválnak.

S9e16

[zongoraoktato]

#offline #zongora #hála #rekreáció #lélek #együttlennijó #mentálhigiéné #memória #agytorna #agyfélteke #agyféltekeharmonizáció #zeneszeretet #zenél #zene #tanarno #tanítás #tanulás #motiváció #happy #myhobby #gyakorlás #kikapcsolódás #kikapcsolodas #terápia #élnijó #elnijo #énidő #enido #szeretem #flow (helyszín: Budapest VI. kerület) https://www.instagram.com/p/CI2_cqShqIo/?igshid=ipog5eu2yf8c

[coachcard]

Vizuális, kreatív kártyák segítik a tanulást

[csillagszemumnek-itelve]

Agyam egyik fele: ne gondolj rá! Nem éri meg! Sose leszel jobban, ha így folytatod!Tele vagy sebekkel, hegekkel, nagyon fáj, nem hiszem el, hogy nem volt még elég...

Agyam másik fele: csak is kizárólag vele foglalkozz,senki és semmi más nem számít! CSAK Ő!!!+! Keresd őt a tömegben, nézz be minden autóba, még akkor is ha tudod, hogy tök hülyeség. Ugyan, hogy felejtenéd el, mikor még az álmaidban is vele vagy?

Szívem egyik fele: igen, nem számít mit mondanak mások, szeretem, ő kell.

Szívem másik fele: igen, én is szeretem, ő kell.

Kedves első agyféltek, ezt megszívtad!

[gyavaforradalmar]

néha azért belém csap, hogy sosem szántam rá időt az egyéniségem igazi kialakítására, legfeljebb talán úgy tizenöt éves koromban, de az olyan is volt. és tudjuk, ezt nem lehet erőltetni, de épp ezért bánt, hogy egyeseknek erőlködés nélkül is megy. olyan magától értetődően tudnak szépeket mondani meg alkotni, és a saját módjukon egyediek lenni, és önérzetes tartózkodással elvonatkoztatni magukat a mindennapoktól. az én karakteremnek meg nincs semmiféle mélysége, elcsépeltek a gondolataim, azért nézek filmeket, mert egy vicces videóesszét láttam róluk, azért hallgatok zenéket, mert még három éve rájöttem, milyen jól hangzik az a gitárszóló bennük, és nem azért, mert bármit elmondanának rólam. és a MŰVÉSZET nem feltétlen tud úgy megszólítani, ahogy egyes embereket, mert én be szoktam ismerni, ha egy metaforának semmi értelme, ahelyett hogy hanyatt vágjam magam az alkotó elvont szimbolizmusától. és költészet napján nem tudok kiposztolni egy verset ami csak én vagyok az egész univerzumban, legfeljebb a végzős szöveggyűjteményt tudnám átlapozni egy akármiért, amivel akkor még úgy emlékszem, hogy azonosultam, tudva hogy tízezer másik kamaszlány is ugyanúgy azonosult vele, amikor memoriterként bevágta. és minden szavam elhasználták már, és ha néha azt is hiszem, sikerült okosat mondanom, pár napon belül ezerszer szebb megfogalmazásban fog szembejönni velem. és ha az ember elmúlt tizenéves, akkor már nem tudja azzal hitegetni magát, hogy majd idővel kialakul, hogy egy nap majd okos felnőtt lesz, ízléssel meg személyiséggel meg mindennel. hiába telik az idő, még mindig nem tudtam rájönni, miért van, hogy egyeseknek még a to do-list blogbejegyzése is művészetnek tűnik, miközben én megfeszülhetek, akkor is a középszerűség definíciója maradok. még ha jó is vagyok dolgokban, az csak annyira elég, hogy betagozódjak a társadalomba, és én legyek az, akitől ezek az elképesztően egyedi művészlelkek elvonatkoztatják magukat. én vagyok az unalom, a bal agyfélteke, a kiábrándító valóság, és mi se bizonyítja ezt jobban, hogy ezt is ennyire felejthető hangnemben írtam meg, sőt még a szóismétléseket is kijavítottam benne, mintha negyedik osztályos fogalmazást készítenék.

[loslombardo]

Jobb és bal agyfélteke mozgató.... Jön vagy megy? 😉

[rekai-zsolt]

Incze Mózes: Csendes szó

Ez volt az első Incze M. kép amit láttam. Erre gondoltam, hogy három lépésből matt, pedig a kép látványos, hangulata van, "akadémikus" stílusban van megfestve, és mégis...

Hamar rájöttem, megint az van, hogy a képzet és megvilágítás szétválik.

Mivel "fecni jegyzetet" akartam írni, nem volt előttem a kép, hanem a képzetét idéztem fel, valami olyasmit, amit az első megpillantáskor éreztem, de nincsen fotografikus memóriám, hanem a mentális reprezentációk kapcsoltak be.

Mi lenne, ha olyan képeket festenék, amely elemei létesítenek gesztus szintű kapcsolatot egymással, de a nyomok gyorsan gátlódnak, szóródnak...  

Először falat írtam, de jól tudom, a falak is átjárhatóak, de legalább is megkerülhetőek, átmászhatóak...

Nevezzük a tapasztalatot és mintát "Három lépés a talány" köztesnek, amit ki kellett volna dolgozni, vagy a mentális reprezentációkra (jobb agyfélteke, kreatív én,) hogy gyűjtsenek megvalósítási lehetőségeket.

Ez az a problémamegoldás, hogy a kezdeti kihívás után elengedem az elképzelést, nem gondolok  feladatra, de azért rejtett figyelmi egységek dolgoznak, és kiküldenek megoldásokat, intuitíve látom, mire vagyok predesztinálva ügylet kapcsán.

Erre még visszatérünk, mert ami jött, legkevésbé sem az volt, amit vártam...

Nos a szürke háttér az nekem differenciálatlan belső tér, szürkületi zóna.

Ezt támasztja alá a kézről lelógó kendő. A kék szellemi szín,  lila spirituális.

A nyitott tenyér igazságosság, a jobb kéz erő, hatalom.

A szalag jelentését Keserű Ilonától venném, aki egy antik síron szalag-gubancot látott, és megértette, hogy az a halott felett lebeg, tehát az életének elágazásait, átkeresztezéseit jelenti.

Itt  textil feletti kör a szellemi tökéletesség, a tenyérből felfutó és aláívelő pedig a lét kézben tarthatóságát és kézben tarthatatlanságát jelenti.

[felelszvagymersz]

A gondolkodó típusú ember és a szerelem

Alapvetően kétféle típusú ember létezik: a gondolkodó (más néven intellektualizáló) és az érző, érzelmes (más szóval szentimentális) típus. Az előbbi a logikára hagyatkozik és a tényeken alapuló tudás alapján hoz döntéseket; az utóbbi pedig a személyes érzések, szubjektív érzelmek alapján. Erre mondják, hogy az intellektualizáló típus a fejével gondolkodik, az érző típusú ember pedig a szívével.

Azért tartottam fontosnak ezt a rövid felvezetést, mert a továbbiakban megpróbálom logikus lépések sorozataként elmagyarázni a szerelmet (hogy mi van?), mely érzésre az intellektualizáló típus csak egy biológiai ösztönként tekint (ez hülye). Persze, tisztában vagyok a fiziológiai és tudományos háttérrel, meg a hormonokkal, de úgy érzem meg kell próbálnom externalizálni azt, ahogy megélem az egészet, amikor épp megtörténik velem. Hátha segít kicsit megérteni az érzelmes típusú embereknek, hogy mi hogyan éljük meg ezeket az extrán bonyolult történéseket magunkban. Hiszen mivel én a gondolkodó típusba tartozom, ezért rettentően nehéz számomra megérteni az érzelmeket, legyen az bármilyen típusú. Ennek hátránya, hogy mindig, mindent megpróbálok elemjeire boncolni és megérteni, megmagyarázni. Ezt általában nem értik az érzelmes típusú emberek, persze, ők könnyen beszélnek, mikor azt mondják „ne agyalj, hanem érezz!”, hiszen nekik ez a fajta megközelítés a természetes. Szeretném hangsúlyozni, hogy számorma nincs jó, vagy rossz típus, nem nézem le az érző típust, aki folyton a szíve után megy és emiatt sokszor rossz döntéseket hoz; de ugyanígy a gondolkodó sem hibás, amiért először elemezni próbál egy helyzetet, és csak azután megélni a pillanatot, csak azután dönteni. Szóval az érzelmes típusú embereknek szeretnék egy kis betekintést adni az állandóan kattogó agyamba, hátha ezentúl ritkábban vágják a fejemhez, hogy „lazítsd el magad, chill, csak fogadd el az érzést, ami történik és add át magad neki”. Cöhh.

Azért választottam pont a szerelmet, mert a szerelem talán az egyik legnehezebben megmagyarázható érzelem, embertípustól függetlenül. Igazi keménydió, amit megpróbálok feltörni a továbbiakban (igazi mentális kihívás, ez az!). Most azt kérded, miért, és a válaszom, hogy azért, mert gondolkodó típus vagyok, és emiatt nem tudok csak úgy túllépni és elfogadni semmilyen érzést, vagy érzelmet, legalább minimális szinten értenem kell, hogy mi van mögötte, milyen indíttatásból érzem, mi váltotta ki, miért jó ez nekem. Szóval a továbbiakat légy szíves úgy olvasd, hogy ez egy gondolkodó típusú személy felfogása a szerelemről, aki most bátorkodik levezetni a folyamatot (komolyan mit szívott ez a lány?!), és bár nálam ilyesmiképp zajlik le a dolog, az még nem jelenti, hogy minden más gondolkodó típusnál is ez történik az agyban.

Amikor legelőször érzem a szerelmet, vagy legalábbis valami olyasminek mondható dolgot, akkor mindig egy mentális konfliktus során jön a felismerés, hogy érzek valami szokatlan dolgot:

Jobb agyfélteke: Úristen, mennyire szeretem ezt a személyt! Bal agyfélteke: Dehogy szereted. Nincs benne semmi logika, hogy szeresd. Jobb agyfélteke: <3 <3 <3 Bal agyfélteke: Emlékszel a legutóbbi „nagy szerelmedre”? Jobb agyfélteke: De ő MÁS <3 Bal agyfélteke: Lehetetlen. Ő is csak egy hús-vér ember, legfeljebb más hibákkal rendelkezik, melyekre eddig nem figyeltél fel, mert nem találkoztál még velük. Jobb agyfélteke: Túl sok minden tökéletes benne, sosem volt még ilyen őszinte és ártatlan a szerelmem más iránt! <3 Bal agyfélteke: TÉVEDÉS. Van bármi bizonyítékod, amellyel alátámaszthatod az állítást, miszerint szereted? Én: Mi történik, úristen, hagyjátok abba!

A mentális konfliktus felismerése után kezdek el gondolkodni azon, hogy mi is történt. Le kell szögezzem, a szerelem félig-meddig igenis döntés kérdése, hiszen amellett, hogy fizikálisan vonzódom valakihez (kémia!), van egy check-list az agyamban, melyen különböző felsorolt kritériumok szerepelnek. Ezeket a kritériumokat vizsgálom és pipálgatom ki sorra. Azért létezik ez a check-list a fejemben, mert egyrészt szeretem rendszerezni a dolgokat agyban – gondolkodó típus! –, másrészt számomra egy párkapcsolat elsősorban nem a testi dolgokról szól. Mármint… Sosem értettem, hogy miért akar valaki a legaprónyibb vonzódás után is párkapcsolatba lépni: a szex miatt? A testi közelség és érintések miatt? Hogy ne maradjon le valamiről? Persze, ezek egyértelműen klassz dolgok, de ha megvan az érzelmi kötődés (ami számomra a legfontosabb, ha szerelmen alapuló párkapcsolatról beszélünk), akkor a testiség is együtt jár vele idővel. Amint említettem, számomra a párkapcsolat elsősorban mentális dolgokról szól, arról, hogy megosztjuk egymással a gondolatainkat, ötleteinket; arról szól, hogy van egy olyan személyiség, akinek szerelmes vagyok a gondolataiba, az életfelfogásába, érdekel, a különc kis alig észrevehető dolgaiba; hogy miként közelít meg új dolgokat és teóriákat; gyakorlatilag biztonságot és nagyon mély barátságot érzek, egy olyan kötődést, mely különleges, hiszen egy hullámhosszon vagyok az illetővel, és minél több minőségi időt szeretnék vele tölteni, hogy különböző teóriákat vitathassunk meg és együtt hülyéskedhessünk. Elvégre mindenki vágyik arra, hogy megértsék, nem? Hogy valaki igazán megértse és elfogadja őt. Ide sorolnám még az intelligenciát, bár ez talán kicsit csalás, tekintve, hogy jómagam sapioszexuális vagyok. Szóval a lényeg, hogy én ezeket keresem egy párkapcsolatban, a testiség és nemi élet pedig majd úgyis jön idővel (ideális esetben). Szóval a mentális check listnél - kritériumlistánál tartottunk, nálam ez az első fázisa a szerelemnek.

1.      Kritériumlista – kvalitások, melyekre vágysz a potenciális partnerben. Ez többnyire tudatos és merev elképzelések alapján áll össze.

-        Intelligencia

-        Hűség (=lojalitás) és őszinteség

-        Kíváncsiság, tudásvágy

-        Bizalom

-        Függetlenség és kölcsönös támogatás

-        Érzelmi kitörésektől mentesség (nem kell hiszti, nem kell dühroham)

-        Ne manipuláljon

-        Egyenesség, nem kellenek játszmák (mentális/érzelmi játszmák)

-        Ambíció, életcélok, elhivatottság (lelkes érdeklődési körei iránt)

-        Felelősségteljes, érett, mégis gyermeki

-        Közös alapú humor

-        Egyéb szubjektív kvalitások (pl én imádom, ha valaki quirky, erre nem tudok hirtelen megfelelő magyar szót, ami mindent magába foglal)

Ez a lista remek előszűrő, minimum 80%-ban elvárt a személyiségbeli egyezés ahhoz, hogy tovább léphessünk a következő fázisra:

2.      Elemzés – ha a check listet kipipáltam, jöhet az elemzés. Előbb a potenciális jelölt elemzése: Tényleg olyan sok szempontból megfelel az elvárásaimnak? Tekinthetem barátomnak? Tényleg ilyen legbelül? Mennyire ismerem már jól? Illene a jövőképembe? El tudom képzelni, hogy szerves része legyen a mindennapjaimnak? Eléggé passzol a személyiségünk? Stb. Majd saját magam elemzése: Miért kedvelem őt annyira? Mi ez, amit érzek? Hogyan hat rám? Nem vagyok túl elfogult? Ugye nem ködösítik el az érzelmeim a róla alkotott objektív képet? Akarom én ezt most, akarok egy komolyabb szintű elköteleződést? Stb.

3.      Saját magam meggyőzése – Ez kissé absztraktnak tűnik (Bár ha még mindig olvasod, akkor ezek szerint nem vesztetted el totálisan az érdeklődésed, és kvázi könnyen megérted a további fázisokat is). A saját magam meggyőzése alatt a döntéshozó folyamatomra gondoltam. Racionalizálom a fenti pontok alapján született állításaimat és megkezdem a döntéshozatali folyamatot. Legelőször az elsődleges benyomást veszem figyelembe (hú, lehetek még ennél is hivatalosabb?): mivel intuitív vagyok és jó megfigyelő (már ami az embereket illeti), könnyen tudom olvasni és szinte érezni a másik személyt. De lényegében, ha már ezen a szűrőn átesett a potenciális jelölt, az már baromira nagydolog, tekintve, hogy a fejlett emberismeretem miatt (ehhez rengeteg pszichológiát olvasok) könnyen átlátok a maszkokon, és ha valaki megjátsza magát. Szóval, ha pozitív a megítélésem, akkor jön képbe a logikai szűrő a fejemben. Itt egy nagyon tudatos elemzés történik, gyakorlatilag ugyanaz, melyet fentebb írtam a 2. fázisnál. Ez egy nagyon részletes, elképesztően alapos és emiatt kimerítő és fárasztó, elmondhatatlanul hosszas elemzés. Általában megragadok ennél a lépésnél hetekre, hónapokra. Ezért számomra itt történik a nagy áttörés. Ha végre kikerülök ebből a loopból, akkor 90%-os biztosságra vehető a döntés, melyet meghoztam agyban. Ha a másik „megfelel” ennek az értéknek, akkor jön számításba, hogy párkapcsolatba lépjek vele. Legtöbbször ez az érték 90% alá esik (ha csak éppen kicsivel alá, akkor folytatom a loopot az agyamban addig, amíg biztosan pozitív, vagy biztosan negatív lesz az eredmény, ezért is tart hetekig, hónapokig), és ilyenkor egy banyek. megállapítással szomorúan konstatálom, hogy ez ennyi volt. Persze, attól ha kedvelem az illetőt más szinteken, akkor szívesen maradok barát vele, de legalább tudom hová tenni őt magamban, elkönyvelem magamban, hogy bár kedvelem, nem jobban, mint egy barátot. Itt jön a következő két, utolsó fázis:

4.      Szerelem-szerű érzés – ilyenkor kér az agyam „engedélyt” arra, hogy szerelembe essek. (Tényleg nagyon robotikus vagyok, ha érzelmek megértéséről és feldolgozásáról van szó). Ez elég unalmas, tekintve, hogy itt kell működésbe léptetni a tudatos énemet (logika!) a nem tudatos, érző énemmel (szerelem!) EGYSZERRE. És ez bizony baromi nehéz, megtalálni az egyensúlyt. De számomra itt jön a trükk: nagyon lojális vagyok. A szerelem olyan számomra, mint egy nagyon ritkán aktivált kapcsoló az agyban. Ha egyszer bekapcsoltam, akkor nagyon elkötelezett és lojális vagyok, nagyon erkölcstelen és hazug dolognak kell ahhoz történnie, hogy lecsapjuk a biztosítékkal együtt ezt a kapcsolót.

5.      Szerelem – amint megtörténik, amint érzem, mert a folyamat végére értem, jöhet a róla való beszélgetés, a vallomás a másik fél irányába, a kezdeményezés, vagy a következő szintre emelés, felőlem bárhogyan hívhatod. Itt már nincsenek játszmák. Nincs hazugság. Csak tiszta és őszinte szerelem. Itt hangsúlyozom, _nem_ a testiségről van szó, inkább a fentebb említett „mit várok egy kapcsolattól, mit jelent számomra egy kapcsolat” rész. Szóval a személyiség iránti már-már gyermeteg értelemben vett plátói és puritán szerelem. És ekkor a szerelem „megfertőz”, szétterjed az agyamban és az életem minden részét érintő területeken.

BUMM. Levezettem a szerelmet. Tehát amint említettem, ez félig-meddig igenis logikus folyamat, de elképesztően bonyolult és összetett, furcsa és megmagyarázhatatlan. Eleinte mindenképpen indokolatlannak tűnő. De abszolút felemelő, hiszen amellett, hogy melegséggel tölt el, ténylegesen igazi kihívást jelent az agynak. Méghozzá jókora mentális kihívást. És mi más lenne igazán attraktív egy gondolkodó típusú ember számára, mint egy mentális kihívás, ugyebár?

[coachcard]

2 kulcsszó: kreativitás és játékosság

A CoachCard kártyái megmozgatják a jobb agyféltekénket is, így biztosítják, hogy nem csak a logikus és racionális agyunk gondolkozik a fejlesztési alkalmak során. Ha neked is fontos az ügyfél elégedettség, kérd a 4+1 technikát a honlapunkon való regisztrációval: http://shop.coachcard.hu/index.php?route=account/register Támogatunk az értékteremtésben!

[szoszirup]

Fémgombócban ülünk. Piros dudor jelzi, hogy hol fáj. Ott is vagyunk.

Páratlan cipők szomorkodnak a tócsában. Hol az asszony? – kérdezi a sánta kutya, aki belenyal a vízbe. Penészes lábbelink némán kiált – nincs neki nyelve sem. Viseltes lett, magányában értéktelen. Csak kettesével, uraim! Ki ez a magányos, hitvány orv, nem lehet csak utánzat? Használatát vesztett tárgy, definíciója helyt áll-e még, vagy az is elhagyta, mint párja? Nevenincs műbőrdarab, ami formailag már csak mímeli egykori rangját. Dupla vagy semmi, hazárd játék, orosz rulett, lábra kötött betontömb. Jóéjszakát.

Próbálom megnyitni ezt a csapot, ami ruganyos tekervényeim mélyén lapul. Onnan ömlene az isteni manna, belefolyhatna ujjaimba, én pedig csak hátradőlnék mint egy kiskirály, nézve birodalmát, ahogy épül, szépül. Jajj, de döcögve megy, csak csepeg a csap, nagy, üres, hideg tekervény, fémhangja van, nagyot koppan és visszhangzik, de artikulálatlan marad, néma, nem mondja ki a titkot, a két kéz pedig csak bambán várja az utasítást. Hogy, mit? Pirosbetűs ünnep? Ma zárva? Talán leltár van. Eladják? Biztos veszteséges. Non-profit, így van ez. Sokat dőzsöltek… A gyönge kezek összenyúlnak, egyik simogatja a másikat, jobb is talán, fogtak már eleget ma, még betű is folyjon ki belőlük? Jobb és bal, kéz a kézben, de melyik a lány? A jobb az agresszív, az üt, az ír, az maszturbál (S.S.). A bal lágyan piheg, lírai pózban, a jobb agyfélteke finoman instruálja. Így telik az idő, simul az agyhullám, az ujjpercek pedig egyre ropognak. Lehet meg kéne nyomni a kis fehér ikszet, hátha rend lesz.

[csillagpontradio]

Balkezesség - Interjú Kovács Németi Gabriella pszichológussal

A balkezesség nem megszokás, hanem biológiai alapokon nyugvó, a balt a jobbal szemben előnyben részesítő kézhasználat, ami a jobb agyfélteke dominanciával magyarázható. A jobbkezeseknek valószínűleg eszükbe sem jut, milyen mindennapos problémákba ütközik egy balkezes. A villanykörte csavaros...

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/a-letezo-legerosebb-osi-ima-mely-stimulalja-a-dns-t/ A létező legerősebb Ősi Ima, mely stimulálja a DNS-t

A létező legerősebb Ősi Ima, mely stimulálja a DNS-t, hatására képes újjászületni a test. Ana Bekoach Az Ana Bekoach 42 szó kőré épülő kódsorozat a Teremtés könyvéből.

A 42 szó első betűi alkotják Isten szent neveit, (ami a Tórában elrejtve is megtalálható),mely 7 sorba van felosztva, és az Életfa a hét szefiráját helyettesiti.  Minden sor hét különböző típusú energiát tartalmaz. E betűkombinációkból felépülő ima, egy olyan eszköz, mely minden alkalommal, ha meditálunk, visszavisz minket a romlatlan, tiszta forráshoz.

Ana Bekoach minden mondata, 7 bolygónak, 7 napnak, 7 különleges Angyalnak felel meg. Ana Bekoach, olyan energiákat aktivál, s juttat a a testbe, melyek hatására, meggyógyulhatunk, újjászülethetünk, emellett védelmet biztosít, örömöt, boldogságot, gazdagságot, békét hozhat.

Ana Bekoach fény és szeretet!

Ez az Ősi Ima hatalmas erőket aktivál, de önmagunkkal szemben nem véd meg. Akit felelőtlen, egyéni cél, számító hozzáállás vezérel, vagy nincs felkészülve a változásra, az az ellenkező hatásokkal szembesül. Ana Bekoachnak minden sora más és más lelki, fizikai, szellemi terület hat, ezért mielőtt úgy döntesz, hogy segítségül hívod, feltétlenül olvass utána az alkalmazás szabályainak.

Csak úgy kíváncsiságból nem tanácsos elkezdeni.

Ősi Solfeggio, Gyógyító frekvenciák

Tudományosan is bizonyított tény, hogy a zene, bizonyos speciális hangok, mint például az OM mantra is, mely egy szakrális szótag, az Amen megfelelője, sőt Mozart némely szonátái is gyógyító, regeneráló hatással vannak a testünkre. Az alábbi cikkben a Hat Solfeggió frekvenciáról gyűjtöttünk információt, bár az Ana Bekoach szekvenciáknál nincs erősebb. (A hat frekvencia videóit megtalálod a „Videótár/ Gyógyító Frekvenciák’ címen.)

A Solfeggio frekvenciák az ősi zenei skálából erednek, s ezeket a hangfrekvenciákat tartalmazzák az ősi gregorián énekek is, mint például Keresztelő Szent János himnusza, de ahogy sok minden mással együtt az egyházi hatóságok szerint évszázadokkal ezelőtt, ezek is elvesztek.

Őseink hitték, hogy különleges vallásos énekek, hangok hatalmas lelki áldásokat közvetítenek, ha a szertartások alatt együtt éneklik öket. E hatékony frekvenciákat Dr. Joseph Puleó és Dr. Leonard Horowitz fedezte fel újra, s adta vissza az emberiségnek.

Keresztelő Szent János Himnusza: “Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek zenghessék hírét szabadult szolgáid, oldd meg, Szent János, kötelét a bűntől szennyes ajaknak.”

Hat solfeggio frekvenciát különböztetnek meg, mindegyik más-más hatású:

DO – 396 Hz – Megszabadít a bűntudattól és a félelmektől,

RE – 417 Hz – Feloldja a Múltat és elősegíti a Változást,

Mi – 528 Hz – Szerelem, Csodák, (DNS helyreállítás),

Fa – 639 Hz – Csatlakozás, Kapcsolatok, (A két agyfélteke öszekapcsolása),

Sol – 741 Hz – Intuíció felébresztése,

La – 852 Hz – Feltétel nélküli szeretet,

Például a harmadik hangjegy, frekvencia 528, tárgya a “MI” hangjegy a skálán, és a “AI gestorum” a latin szóból származik “csoda” (megjegyzem a csoda: angolul: miracle, latinul=miraculum).

“Lehetőleg akkor kezdd el hallgatni, amikor senki sem zavar meg. Mondjuk elalvás előtt. A még jobb hatás érdekében használj jó minőségű fülhallgatót. Fókuszálj közben a hangokra, hagyd, hogy vezessenek. A legjobb hatás elérése érdekében legalább hat hétig kell az egyes frekvenciákat hallgatni, minden nap 15 percen át. Ugyanakkor sosem szabad, hogy kötelességnek érezd. Ha épp semmi kedved hozzá, vagy bármilyen feszültséget érzel, próbáld meg egy másik alkalommal. Nem kell állandóan hallgatnod, hogy hatásos legyen.”)

Egy kis történelem

“(David Hulse) A századfordulón a DNS-re terelődött a figyelem a világ kollektív tudatosságába. Isteni lényként ebbe az emberi tapasztalásba inkarnálódtunk, mintegy fénymásolatként, egy rakás használati utasítással. (DNS) Tudjuk, hogy csak nagyon kis része (mintegy 3%-a) alkotja a fiziológiánk (testünk, működésünk) információt.

Carl Sagan azt írja, hogy a DNS-nek döntő része (mintegy 97%-a) használatban van. Ő úgy nevezi ezt, hogy “genetikai halandzsa”. Lehetséges, hogy ezeknek a még rejtett, nyugvó részeknek szerepük van az emberi potenciál, képesség meghatározásában?

A régi vallás-paradigma a “potenciál, képesség” meghatározásáról az emberi értelem számára titok maradt, és ezért alakult ki egy misztikus kifejezés rá, a “lélek”, az ami szétválasztott minket, amit nem szereztünk meg, és nem is szerezhettünk meg, csak a legvallásosabb rendszerekben.  A régi paradigma és ennek előfeltételei azt állítják, hogy az ember az édesanyáink biológiai méhében kezdődött.

Telliard de Chardin azt mondja, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik szellemi/spirituális tapasztalatokat akarunk szerezni, hanem sokkal inkább spirituális lények vagyunk, akik emberi tapasztalatokat akarnak szerezni. Ez a felfogásbeli eltolódás óriási eltéréseket okoz abban, ahogy mi magunkat észleljük/megéljük/felfogjuk ebben  a harmadik/negyedik  idő-univerzum conitinuumban.”

[tanakart-blog]

Megoldás vagy humbuk?

“Te mit gondolsz?“

 ​700 millió diszlexiás gyógyulhat meg egy egyszerű módszerrel.

Megvan a diszlexia ellenszere?

A Guardian arról számolt be, hogy francia tudósok rájöttek, mi okozza a diszlexiát, és ezzel egyidejűleg a gyógymódot is megtalálták. A tudósok szerint az idézi elő a diszlexiát, vagyis az olvasási nehézséget, hogy az érintettek szeme nem működik rendesen.

Dr. Mark Fromer, a New York-i Lenox Hill Kórház szemésze 2015-ben így nyilatkozott: "A diszlexia agyi zavar, nem szembetegség. Nincsen olyan tanulmány, amely egyértelműen bizonyította volna, hogy a vizuális képzés hasznos lehet a diszlexiás betegek számára" - szögezte le. Korábbi elmélete most megdőlni látszik.

Szimmetria miatt?

A diszlexiások szemében ugyanis szimmetrikusan rendeződnek el a sejtek, míg a nem-diszlexiásoknál aszimmetrikusan, azaz az egyik szem domináns: felülírhatja a másik által látottakat. Így jön létre egységes kép az agyban. A diszlexiásoknál ez azonban hiányzik. Az ő agyuknál nincs domináns szem, így az agynak két eltérő képből kell összeraknia a nagy képet.

A varázslámpa lehet a megoldás

A tudósok az elmélet megalkotása után már a gyógymódot is felfedezték, amely azon alapszik, hogy a két agyfélteke között minimális eltéréssel készülnek el a képek. Ezért ha az elsődleges és a tükörkép létrejötte közti kis időtartamba, pár milliszekundum idejéig belevillan egy LED-lámpa, akkor kiradírozza a tükörképet, így létre tud jönni az egységes kép. Ez a villanás egyébként olyan gyors, hogy szabad szemmel nem is észlelhető.

De a tesztek során jelentősen megjavította a diszlexiások olvasási teljesítményét. Ők ezért varázslámpának nevezték a LED-lámpát.”

Forrás: http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/latas/cikkek/kiderult_mi_okozza_a_diszlexiat/20171019134000

(Zsuzsi)

[pulzusspiritus-blog]

Ez a Park nagyon Para

Avagy hogyan juss ki élve kevesebb, mint 55 perc alatt

A második világháború idején szovjet laboratóriumokban próbáltak szuperkatonákat létrehozni különböző genetikai módszerekkel. Egy szupertitkos kutatóintézetben kutya, robot és ember alkatrészekből szerettek volna élő buldózert összetákolni. Ám egy ködös napon a laborból nyomtalanul eltűnt a kutya, a katona és az összes orvos. Ide zártak be minket.

Nos, a labor nem igazi, de az atmoszférát pöccre eltalálták. Orosz feliratok, régi bőrdzsekik, gázmaszkok és a ’40-es években cukinak számító, manapság inkább horrorfilmbe illő műanyag gyerekjátékokkal találkoztunk a ParaPark 5-ös számú kísérlet című szabadulószobájában. Az esti program Nyugisan kezdődött (haha, érted, mert a Nyugiban van), egy kedves operátor elmagyarázta a szabályokat, tanácsokat adott, megnyugtatott minket, hogy nem szervkereskedők, tényleg látni fogjuk még a napvilágot. Ezután szépen bezárt minket és indult az óra. 60 perc állt rendelkezésünkre, hogy felforgassuk az egész helyiséget, megtaláljunk és megfejtsünk minden fejtörőt, kódot, rejtvényt, és kijussunk.

Mi pedig szépen metódikusan hozzáláttunk a feladatokhoz, és emellett a paraszint emeléséhez. Ebben a helyzetben ugyanis meglehetősen nehéz megtartani az ember hidegvérét. Szerkesztőségi csapatunk tagjai között ilyen téren tapasztaltabb tag is akadt személyemben, megpróbáltam tanulni korábbi szabadulásaim hibáiból, de mindhiába. Tudtam, mire kellene figyelni, de az izgalom – és néha a félelem – kitörölte az agyamból ezt a gondolatmenetet. Sőt, a tapasztalat nem feltétlenül jelent előnyt, itt nagyon sokat segít az, ha valaki szűz szemmel nézi meg azt, amire te vérprofiként legyintenél és így nem vennél észre egy nyomot.

A pálya trükkös volt, erős csapatmunkát igényelt, jó kommunikációra épít, ezért is népszerű csapatépítő programként egyes cégeknél. Szükség volt a memóriánkra, logikánkra, kézügyességünkre, de mindenek felett arra, hogy megtaláljunk minden nyomot. Ez bizony nehéz feladat, meg lehet akadni, ha pl. nem veszünk észre egy számsort a szék oldalán vagy a betűket a szekrény hátuljában – mi ezt a hibát úgy követtük el, hogy az adott berendezést többen, többször is átnéztük. Ilyen esetekben operátor barátunk egy-egy frappáns utalással vagy egy monitoron megjelenő képpel igyekezett minket a helyes irányba terelni. Végül 55 perc alatt ki is jutottunk.

Ha valaki kipróbálná ezt (melegen ajánlom!), és úgy érzi, hogy az agya a periodikusan ismétlődő heves vészreakció és a bal agyfélteke logikájának utolsó cseppig való kifacsarása mellett nem válik teljesen rántottává, igyekezzen odafigyelni társai viselkedésére is, igazán érdekes dolgokat tudhatnak meg egymásról a tettestársak; ki az, aki átmegy acélkezű, érces hangú vasemberré és ki az, aki lemegy szolgába és könyörög, hogy adjanak neki utasítást, és ki az, aki amúgy keménykedik, de igazából a horror műfaj gondolatától is kiszalad alóla a föld (ezutóbbi én volnék).

Köszönjük az élményt a ParaParknak!

HCN

[vernyak]

Hasonlóan nemzetközi együttműködés keretében valósulhat meg a SMART i.e. projekt, a Közép-Európai Operatív Program támogatásával. A pályázat megvalósítása során az úgynevezett „jobb agyféltekés” oktatás módszereit vizsgáljuk. (Közismert, hogy az agy bal agyfélteke felelős általában az analitikus, elemző tevékenységekért, a számolásért, olvasásért, információk részletes feldolgozásáért. Ezzel szemben a jobb agyfélteke felelős a vizualitásért, a színek, hangok, formák, érzések észleléséért.) Oktatási rendszerünket számos kritika éri amiatt, hogy a hagyományos tantárgyi struktúra a bal agyféltekét fejleszti, a jobb agyféltekét pedig elhanyagolja, ez a projekt így épp a jobb agyféltekére koncentrál.

http://www.metropolitan.hu/rolunk/704/tudomanyos-elet.html

aha, tudományos élet, köcsögök

pszeudotudományos bullshitegyetem, mint közismert