#tanítás

[csacskamacskamocska]

Tanítani egymást

A nagy változásokhoz nagy megrázkódtatás kell. Mert amúgy elvagyunk a szarban, az állóvízben, a langyos pocsolyában. Ha lehet nem mozdulunk, kibírjuk, pici, lényegtelen változtatásokkal próbálkozunk, átmeneti sikerekkel. Mert nem akarjuk feladni a meggyőződésünket, hogy a világ és az életünk működik úgy ahogy nekünk kényelmes, és legyen olyan kedves a világ és a környezetünk és a kapcsolataink, úgy működjön ahogy szerintünk kell. Pont. Ha konfliktusba kerülünk, minden hasonló, de működő kapcsolatunk (múlt és jelen) minket igazol. Kognitív torzítás. Mert a különbséget nem vagyunk hajlandóak meglátni. A férjemmel ez meg az remekül működött! Csakhát elváltunk... vagyis nem működött. Más barátaimmal nincs ez a gond... más barátaiddal nem pont ilyen kapcsolatban vagy. Másokkal... másokkal más.

Szeretném, ha értenéd, hogy amire szükségem van, az teljesen normális. Szeretném, ha értenéd, hogy nekem is vannak nehézségeim abban, hogy hozzájussak a szükségleteimhez.

Tegnap egy követőmtől kaptam egy érdekes cikket. Ez már nem az első eset, hogy egy követőm inspirál valami téma átgondolására. :) Köszönet érte! 🧡

Szeretetkapcsolatban a cselekedeteinket nem választjuk le magunkról. Az énünk egy részét (egészséges kapcsolatban nem az egészet) beleolvasztjuk a másikba, így jön létre a MI, a közös rész, ami maga a kapcsolat. Teljesen benne vagyunk, a szerves részünk az összekapcsolódott rész is, de megőrizzük a személyiségünket, a szabadságérzetünket. Ám e miatt érezhetjük azt, hogy egy elutasítással az egész lényünket, a kapcsolódásunkat utasítja el a másik. pedig csak nem kérte a vacsorát amit főztünk vagy nem akart elmenni egy koncertre. Minél jobban visszahúzódunk a MI részből, annál kevésbé bántó az elutasítás ÉRZÉS. És létrejön az ÉN+Mi rész -- légüres tér -- Mi rész+Én. Benne is vagyunk meg nem is. Rengeteg lehetőség kimarad. Rengeteg. MI-ben lenni nagyon klassz dolog.

Többnyire úgy gondoljuk, hogy a másiknak kéne tanulnia, változnia, kupálódnia. Én pl rájöttem, hogy még mindig csak egyszer tudom elmondani, hogy mi bajom van, többször már nem. Ebben semmit sem fejlődtem. Igaz, nem is volt még soha másféle reakció, mint az elutasítás. Senki nem tanított rá, hogy hogyan is kéne. Én meg lebénulok. Mint gyerekkoromban. Pont, mint gyerekkoromban. Aztán két gyerek: Hallgass meg engem! Te hallgass meg engem! Nem, te! Nem, te! Aztán senki se hallgat meg senkit.

Mennem kell, pedig a cikkben bőven volt gondolkodnivaló, csak szégyenteljesen slendrián módon volt összedobálva, azért is nem teszem közzé. :D

[kobak]

WRO robotika verseny, Brescia

Rövid beszámoló. Tényleg rövid. #büszkeapa :)

Az elmúlt néhány napot Észak-Olaszországban, Bresciában töltöttük. Brescia szerda óta megtelt gyerekekkel. 47 országból érkeztek diákok a 6 évestől a 19 évesig. Idén két gyermekem is részt vett a versenyen. RoboMission és RoboSport kategóriákban, így nem egymással versenyeztek, hanem Miközben most is izgulunk és drukkolunk a magyar csapatért az idei FGC-n, a WRO open már befejeződött. Az…

[csakazolvassa]

miért mumus a magyar? 2. (az irodalomról)

Az előző posztban arról írtam, hogy a magyar közoktatásban többnyire nem tartják meg a nyelvtanórákat: a tipikus magyartanár nem tudja, nem is szereti a nyelvtant, és így persze a gyerekek se szeretik, nem értik. Eközben létezik az extra elvárás is, hogy a magyarórának, irodalomnak és nyelvtannak is élménynek kellene lennie. Lehetne szeretni, van is ilyen csodatanár, csak általában rosszul…

[angelofghetto]

Eddig nem ismertem ezt a fickót, de azonnal beleszerettem ezekbe a mondataiba. Nemcsak hogy tökéletesen egyetértek, de megfejtést is adott nekem arra, hogy miért szerették a diákjaim a tanítási stílusomat (szemben a többi tanárral, aki a kötelező gyakorlatokat erőltette újra és újra). Szabad teret kaptak, egy nyitott ajtót arra, hogy miért lesz jó nekik személy szerint az, amit épp tanulnak. (Ebbe eddig így nem gondoltam bele, csak a kreativitás részig jutottam.) Azok voltak a kedvenceim, akiknek provokatív kérdéseik voltak, mert ők a saját fejükkel gondolkoztak.

[the-fool-who-loves]

Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok.

-Müller Péter

[zeroz2ro]

„Egy jogszabályt be nem tartó, azzal nyíltan szembehelyezkedő vezető nem irányíthat állami intézményt. A Belügyminisztérium 2024. augusztus 28-án azonnali hatállyal felmentette a Madách Imre Gimnázium igazgatóját.” - BM Az igazgató a történelmet és földrajzot tanító Mészáros Csaba, aki 2000 óta vezeti az intézményt és 1993 óta dolgozik az iskolában." Azonnal kirúgták az egyik legjobb magyar gimnázium igazgatóját, aki csak annyit mondott, hogy „szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a digitális eszközöket – (iskolai) laptop, mobiltelefonok – a tanítás előtt (a rendelet 5. §-át alkalmazva) nem vesszük el. Iskolánk pedagógiai célja a digitális kultúra helyes használatára való nevelés, nem pedig a tiltás. Bármelyik órán sor kerülhet az eszközök alkalmazására, így életszerűtlen lenne az állandó beadás-kivétel. A mobiltelefonok iskolai használatát, a kép- és hangrögzítés korlátait házirendünk már régóta tartalmazza, amit eddig is betartattunk. Ennek érvényesítése szigorúbb lesz. Kérünk minden diákot, hogy órai magatartásával senki se kockáztassa azt, hogy az okos eszközöket a tanítás előtt el kelljen venni." Ráadásul a mobiltelefon tiltását az iskolák házirendjére bízták, vagyis minden iskola maga határozza meg a szabályokat. Ezzel magyarázta a Fidesz, hogy ők nem tiltottak ki semmit.

[stickalittle]

Fárasztó minden hülyének elmagyarázni, hogy mi a baj a telefonleadással Magyarországon.

“Más országban is le kell adni.” jön a fideszkörben keringő magyarázat. Az már nincs hozzátéve, hogy tényleg le kell adni, vagy csak nem lehet elővenni órán, más országban az iskolára van-e bízva, hogy meg tudják-e oldani az őrzését, vagy központi törvény írja elő, mit kell csinálni, punktum, nem vállalva érte a felelősséget. Más országban a tanítás megkezdése előtt találták-e ki a törvényt, vagy volt rá elegendő felkészülési ideje az iskoláknak, más országban ki vannak-e alakítva ehhez megfelelő tárolórekeszek, vagy ott is egy közös dobozba dobálják bele a készülékeket, más országban egész napra kell-e elzárni a telefonokat, vagy csak az órák alatt, más országban a diákok kapnak-e a sajátjuk helyett elektronikai eszközt a tanuláshoz? Más országban is olyan állapotok vannak-e, hogy a gyereket a szülői kapcsolattartás reménye nélkül rá lehet bízni az iskolára, az ellátásra, a társadalomra? Megannyi részletkérdés, amire nincs válasza a hülyének, csak az, hogy “nehogy már amiatt is Orbán úr legyen a hibás, amikor más országban is le kell adni a telefont”, ennél tovább nem lát a fasz. De fárasztó minden hülyét külön kezelni, egyszerűbb letiltani.

[diogenesz2020portugal]

Gábor György:

A miniszterelnök a napokban radikálisan új kultúrantropológiai és valláspszichológiai tanításban részesítette országa népét, miután világossá tette, hogy van „libsi (értsd bibsi) elégedetlenség” és van „keresztény elégedetlenség”. A miniszterelnök által felvázolt aszimmetrikus ellenfogalom sok minden másra is alkalmazható.

Máris mondok egy példát.

A „libsi (bibsi) hagyomány” azt mondja ki, hogy minden településen, ahol a zsidó közösség tíz férfivel rendelkezik, a közösség köteles templomot (zsinagógát) és iskolát állítani. Ám ott, ahol nem telik mindkettőre, a templom elhagyható, de az iskolát fel kell építeni, ugyanis a „libsi (bibsi) hagyományban” – hogy ismét a Talmudot idézzem – „az iskolának nagyobb a szentsége, mint a zsinagógáé”, továbbá ebben a hagyományban „a tanulás az örök élettel, míg az ima az időleges élettel foglalkozik”, vagy „egy művelt fattyú előnyt élvez a tudatlan főpappal szemben”, hiszen, ahogy azt Martin Buber mondta a „libsi (bibsi) hagyományról”: „Die Lehre ist das Eingangstor des Lebens”, azaz „A tanítás az élet kapuja”.

Miért is hoztam szóba mindezt? Azért, mert minden idők egyik legocsmányabb és legembertelenebb hazai politikai hatalma, az Orbán-rezsim, amely a „libsi (bibsi) hagyománnyal” szembeállítva önmagára mint a keresztény hagyomány megtestesítőjére tekint, elkövette azt, aminél aljasabbat aligha követhetett volna el: a magyar miniszterelnök az Iványi Gáborral és rajta keresztül a MET-tel szemben táplált személyes gyűlölete, torz, fékezhetetlen és pitiáner bosszúvágya mellé felsorakoztatta a legembertelenebb politikai igényeket mindig készségesen kiszolgáló hivatalokat, előbb a NAV-ot, most pedig a Budapesti Főváros Kormányhivatalát, s rajtuk keresztül elérte, hogy egy héttel az őszi iskolakezdés előtt törölték és megszűntették a MET fenntartásában működő Óvoda, valamint az Általános Iskola és Gimnázium működési jogkörét, ezzel nem csupán folytatva a MET totális szétverését és Iványi Gábor amúgy páratlan életművének megsemmisítését, hanem immár ellehetetlenítve és megalázó helyzetbe hozva az amúgy is többszörösen hátrányos helyzetben lévő óvodás és iskolás kisgyerekek sokaságát, valamint azokat az iskolákat, amelyek – ugyancsak ennek a kormánynak köszönhetően – komoly pedagógushiányban szenvednek, ám most arra lettek kényszerítve, hogy a megszokott környezetükből, a megszokott oktatók és diáktársak köréből kiszakított óvodásokat és tanulókat fogadják be.

A fent leírt „libsi (bibsi) hagyománynak” természetesen nem ellenfogalma az orbáni „keresztény hagyomány”. Az orbáni „keresztény hagyománynak” a legvalóságosabb ellenfogalma maga a keresztény hagyomány (így, idézőjelek nélkül), amelyet épp ezek a gazemberek, parvenük, a legközönségesebb bűnözőkből összeverődött gyülevész banda tipor meg nap mint nap.

Akik a hatalom minden mocsokkal terhelt pozíciójából erre voltak képesek – ismét hangsúlyozom – eleve hátrányos helyzetű kisgyerekekkel szemben, azoknak a kereszténység semmi más, csak egy aljasul kigondolt, minden hagyományt, emberséget és tisztességet nélkülöző provokatív politikai jel, amely nem a kereszténységet, hanem ennek a bandának a hazug, cinikus és szemforgató dicstelenségét hirdeti csupán.

Kaiszareiai Euszebiosz II-III. századi neves egyháztörténetíró beszámolója szerint a 312. október 28-án lezajlott Milvius-hídi csata előtti éjszakán Nagy Konstantin császár álmában egy csodás égi jel jelent meg: egy hatalmas keresztet látott az égen feltűnni, az alábbi lángbetűs felirattal: τούτω νίκα, latinul: in hoc signo vinces, azaz “E jelben győzni fogsz!” És másnap Nagy Konstantin – aki 313-ban az addig üldözött kereszténységet a milánói ediktumában engedélyezte – legyőzte nagy ellenfelét, Maxentiust.

Tiszta szívből remélve, s bízva abban, hogy Magyarország lakossága, érzékelve a teljesen működésképtelenné vált, kirabolt, kisemmizett, szétvert és meggyalázott országot és a legkülönfélébb módon megalázott és megnyomorított népességet, felülemelkedve félelmein és értelmetlen meghunyászkodásain, s rádöbbenve végre saját maga, gyermekei és unokái elemi érdekeire, mielőbb elkergeti ezt a köztörvényes bűnökre szövetkezett embertelen rablóbandát.

Tekintsünk mindannyian a Gellért-hegyi keresztre, Orbán Viktor „kereszténységének” jelére úgy, hogy az valójában nem más, mint Nagy Konstantin keresztjének abszolút ellentéte: E jelben veszíteni fogsz!

[ugysenemez]

Tegnap volt az első szülői és az alábbi dolgokat kellene a szülőknek összedobni:

egy terem pakettázása (iskola szinten 7-8 M, gyerekenként 10 000 az alapítványba)

egy légkondi, mert június 21-ig lesz tanítás (ezt osztályszinten, nyilván jópár százezer, szintén többtízeres költség fejenként)

székpárnák és a nem NAT-os tankönyvek nyilván jópár osztályban alap, az meg hogy mi visszük a A4-es lapokat, zsepit, szalvétát az az ovi óta alap, hogy mi visszük.

Ezzel két baj is van. Egyrészt ha megoldódnak a problémák a hivatalos úton kívül, mert a szülők megcsinálják, összedobják, akkor a tanker miért törné magát?

Másrészt szerintem sokszor az iskola és a tankerület közötti kommunikációt a szülők csak közvetve, az igazgatón, tanárokon SZMK anyukán keresztül, háromszoros relén keresztül informálódnak. Így szerintem sokszor az igazgató nem mer vagy csak nem akar konfrontálódni a tankerületettel és egyszerűen széttárja a kezét, hogy Sajnos a tankerület nem segít, nekünk kell megoldani." Holott lehet nem próbált meg elmenni a falig, egyszerűbb volt okosba háztájiba megoldani, családonként 5000 forintot csak kiköhögnek a szülők. És nem is gondolom, hogy a tankerülettel konfrontálódni olyan egyszerű és szintén egy emberi reakció, hoyg egy igazgatónak a tanárok, gyerekek és a saját érdekeit is figyelmbe kell venni, így ilyenkor kell a szülőknek átvenni szerintem a kezdeményezést és a két nagypofájú anuyka/apuka menjen a tankerülettel szembe és neki nem lesznek gátlásai.

[dedibelyegei]

Törökország debütál a blogon ma, és hát ki mással tenné ezt, mint minden törökök atyjával a nagy Kemal Atatürkkel! Regnálása óta nem nagyon volt olyan év, hogy valamilyen bélyeg (vagy szerintem kb bármilyen) kiadvány ne készült volna vele. Jómagam nem jártam még Törökországban, de több barátom is mondta Isztambulban járva, hogy elképesztő az Atatürk kultusz amit áthatja a környezetet és a mindennapokat. Ez a 100 lírás példány (amúgy kettő, csak meg van hajtva) 1985-ből való, teljesen átlagos mindennapi bélyeg, 125 milliót nyomtak belőle, ahogy a sorozat másik két tagjából is. Ez a legmagasabb névértékű, tíz és húsz lírás készült még belőle, ugyanezen grafikával, csak eltérő színekben. A kisebbik kék, a középső pedig barnás színű. Ez a 100-as kicsit nagyobb értéket képvisel a másik kettőnél, olyan 100-200 forintért mennek, de postatiszta, új példányokért, akár 400 forintot is elkérhetnek. A hármas sorozatot tiszta állapotban, egyben 600-800 forintért vesztegetik.

Mustafa Kemal Atatürk az Oszmán Birodalom Selanik nevű városában született 1881-ben. Rögtön ismerősebb lesz, ha azt mondom ez bizony nem más, mint a mai Szaloniki, Görögországban. Öten voltak testvérek, de a felnőttkort rajta kívül csak egyik nővére érte meg :( Anyja mélyen vallásos volt, így először vallási iskolába íratják, azonban már itt kitűnik büszkesége és öntudattosága, mely a merev szabályokkal szemben problémákat okoz, így apja kiveszi innen és Semsi Efendi iskolájába kerül át, ahol nyugati módszerekkel zajlik a tanítás. Itt is kilóg felnőttes viselkedése és persze metsző kék szeme és szőke haja okán, melyet szláv származású anyjától örökölt. Első traumájaként, édesapja hét éves korában eltávozik, mivel üzlete tönkrement és emiatt alkoholizmusra adta fejét, legyengült szervezetét pedig egy tűdőbaj legyűri. Anyjával vidékre költöznek, nagybátyja farmjára, itt megismeri a paraszti lét értékeit, tanulni azonban nem hajlandó az ottani vallási oktatóktól, így visszamegy Szalonikibe. 12 évesen eldönti, hogy a katonai pályát választja, az ehhez kapcsolódó iskolákban, mint matematikai, mind irodalmi tudásával kitűnik, emellett megtanul franciául. Matek tanárja adja neki a Kemal (tökéletes) nevet, mivel minden kérdésre tudta a választ, sőt őmaga hozott be matematikai problémákat. Francia tudásában is maximalista volt, így kezdte el tanulmányozni Voltaire, Montesquieu, Auguste Comte, Rousseau műveit, és ezáltal kezd el formálódni ellenérzése a vallásos fanatizmus ellen.

1899-ben az isztambuli hadi akadémia növendéke lesz, ahol más kadétokkal együtt gyakran tartanak retorikai vitákat, emellett éjszakánként tiltott, liberálisnak nyilvánított könyveket olvas titokban. 1905-ben végez vezérkari kapitányi rangban. Barátaival gyakran ülnek össze, megvitatni a tiltott művek tartalmát és a napi politikát, ezeken az alkalmakon már nyíltan kritizálják a szultáni politikát. Egyik társuk azonban besúgó volt, ezért néhány hónapra lecsukják őket legjobb barátjával Ali Fuaddal, majd pedig a szíriai Damaszkuszba küldik őket az Ötödik Hadsereghez.

Itt alapít meg egy titkos társaságot, Anyaföld és Szabadság néven, majd hazatértével az ifjútörök mozgalomhoz csatlakozik, mely 1908-ban forradalmat robbant ki. 1909-ben megpuccsolják II.Abdul-Hamid oszmán szultán, ekkor Atatürk már a csapatok élén vonul Isztambulba. Eztán Líbiába megy harcolni az olaszok ellen, itteni érdemeiért 1911-ben őrnaggyá léptetik elő. 1912-ben a Balkán-háborúban ő szervezi meg a Dardanellák védelmét, majd pedig Bulgária katonai attaséja lesz.

Az első világháborúban számtalan csatát vezet, a legkülönbözőbb frontokon, nevéhez fűződik az 1915-ös galipoli győzelem, mely megállította az antant erőket, de sikeres hadjáratokat vezetett a Kaukázusban az oroszok ellen, illetve a szíriai Aleppóban a britekkel szemben. Utóbbi csatákat 1917-ben már tábornoki rangban vívja meg. Kemal nem volt hajlandó elfogadni a háborút lezáró versailles-i béke tartalmát, amit a szultáni rezsim aláírt, minek keretében bizonyos területeket Görögország kapott meg, az Oszmán Birodalom felosztása után. Ankarában saját kormányt hoz létre, és egybekovácsolja a különböző török fegyveres csoportokat, miáltal két jelent��s csatában legyőzik a görögöket 1921-22-ben, és többek között visszaszerzik Izmirt. A köztársaságot a görög-török háborúkat lezáró lausannei békét követően kiáltják ki 1923 október 29-én, első elnökének Musztafa Kemált választják.

Tizenöt évig tartó köztársasági elnöksége alatt, olyan meghatározó intézkedések kötődnek hozzá, mint rögtön az elején a kalifátus eltörlése, az ország drasztikus szekularizációja, az európai öltözék szorgalmazása. 1925. december 26-án átáll az ország a Gergely-naptárra, európai mintákra készül új Btk. és Ptk., mely többek közt azt is magával hozza, hogy a törvény előtt egyenlő bánásmódban részesül férfi és nő.

1928-ban bevezetik a latin ábécét, és egyfajta nyelvújítás is kezdetét veszi, mely során megtisztítják a török nyelvet, minden idegen eredetű - legfőképp arab és perzsa - szótól. Némi zűrzavar keletkezett ebből az első időkben, mert nem minden ilyen szónak volt akár 'őstörök' megfelelője, így az embereket arra hívták fel hogy maguk alkossanak új szavakat. Atatürk személyesen is járta az országot táblával és krétával, hogy népszerűsítse, az egyébként kötelezően elsajátítandó új írást.

1934-ben eltörlik a rangokat és címeket (pl. pasa, bej), és minden töröknek családnevet kellett választania. Musztafa Kemál ebben a 'keresztségben' kapja az Atatürk azaz 'minden törökök atyja' vezetéknevet. Emellett mezőgazdasági reformjai hatalmas gazdasági és ökolóigia fellendülést hoztak az országnak, ezért a 'török mezőgazdaság atyjaként' is hivatkoznak rá a mai napig.

1937-ben alkotmányba foglalják a kemalizmus hat alappillérét (a 'hat nyíl'), ezek a republikanizmus, popularizmus (osztályok tagadása, 'egy nép'), etatizmus, reformizmus, nacionalizmus, szekularizmus. Természetesen a gyors és agresszív ütemben történő átalakítások nem nyerték el mindenki tetszését, különösen az oszmán méltóságok és tisztek leszármazottait. 1926-ban fény derült egy pokolgépes merénylet tervére Kemál ellen, a letartóztatott vádlottak jelentős részét felakasztották, a kivégzések másnapján hangzottak el a híres mondatok Atatürktől:

„Én vagyok Törökország. Aki engem akar megsemmisíteni, az magát Törökországot akarja megsemmisíteni. (…) Népemet mindaddig kézen fogva vezetem, ameddig nem lesznek biztosak a léptei, és ameddig nem ismeri útját.”

1930-ban Musztafa Kemál megkérte jóbarátját Ali Fethit, hogy alapítson egy 'álellenzéki' pártot, a Szabad Köztársaság Pártot, hogy az elégedetlenkődet legyen hova becsatornázni. Ebből is eredtek aztán konfliktusok és ugyanebben az évben, komoly zavargás is kirobban Izmir mellett, melyben több katon��t brutálisan megöltek, majd ennek megtorlására 27 embert kivégeztettek.

Magánélete is igen intenzív volt, imádta a nőket, és a rakit (török ánizspálinka). Évekig együttélt házasságon kívül egy Fikrije nevű lánnyal, akit aztán súlyos betegsége miatt Svájcba küldött egy szanatóriumba. 1923-ban feleségül vette Latife Ussakit, aki nehezen viselte férje italozó, kicsapongó életét, így 1925-ben elválnak. Gyermeke sosem született, de számtalan örökbefogadással büszkélkedhet, összesen hét lánya és két fia volt ily módon.

Kedvenc szórakozásai közé tartozott az úszás, lovaglás, a tánc és az olvasás. Imádott két állata volt Sakariya a ló, és Fox nevű kutyája. Folyékonyan beszélt franciául és németül, hatalmas magánkönyvtárat tartott fent.

1938 novemberében éri a halál, 57 évesen, egyik nagy szenvedélye okán, májbetegség viszi el. A számára épített monumentális Anitkabir mauzóleumban helyezik örök nyugalomra, Ankarában.

Végzős kép a katonai akadémiáról, 1905-ben, gyilkos bajusszal:

A 30-as években már elnökként:

Az Anitkabir, végső nyughelye:

[csakazolvassa]

miért mumus a magyar?

Miért mumus a magyar nyelv és irodalom tantárgy? Miért gondolják az irodalmat szubjektívnek, megfoghatatlannak? És miért nem tartanak a magyartanárok nyelvtanórákat szinte egyáltalán? Ha van magyar átok, ez az. Alig akad magyar szakos tanár, aki igazán érti és szereti a nyelvtant. Nem tudom, más tantárgyakkal mi a helyzet (lehet, hogy senki nem szereti és nem is érti a tárgyát), de az biztos,…

[tuntetesinfo]

FRIDAY, SEPTEMBER 15, 2023 AT 4:30 PM UTC+02

Érted megyünk! - Demokrácia Napi Tüntetés

Elvis Presley park

Érted megyünk!

Érted, akinek végleg el kellett köszönnöd kedvenc tanárodtól, Érted, akinek a tanítás mellett 3 munkahelyen kell dolgozni ahhoz, hogy meg tudj élni, Érted, akinek végig kell nézni, hogy a gyereked elhagyja ezt az országot, Érted, akinek nincs esélye hozzáférni alapfokú oktatáshoz, Érted, akinek az unokájának nem lett végül jobb, mint neked volt régen.

Érted?

Gyülekező 16:30-tól az Elvis Presley téren, a Margit híd budai hídfőjénél.

KEVESEBB BESZÉD, TÖBB HÍDFOGLALÁS!

Támogass minket, hogy hallathassuk a hangunk: https://tamogass.ahang.hu/edf2023

[csaklegyazenyeem]

Nem sajnálni azt, hogy olyanoknak is adtál, kik később bebizonyították nem érdemelték meg. Erő.

Látni a hazugságukat és hagyni, hogy hazudjanak. Tanítás.

Nem megmagyarázni a tévedőknek, bántóknak, hálátlanoknak, mennyire embertelenek. Tartás.

Átlátni a játszmáikat és hagyni, hogy játszanak, miközben azt hiszik bolondot csinálhatnak belőled. Intelligencia.

Hallgatni az indokaikat, miért nem képesek a szeretet szerint viselkedni, átlátni, hogy ez mennyire nyomorult. Hit.

Magukra hagyni őket, ítélet nélkül mind ebben, látva a zuhanásukat, mert nem fogadják el a kinyújtott kezed. Bátorság.

Nem sajnálni, hogy adtál annak is, ki elárult. Nemesség.

Igaznak maradni, és végignézni az összes mocskukat, amiről azt hiszik elrejthetik. Tisztaság.

(Barna Berni)

[ahazanemlehet]

Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet

2011-es, szemtanú elbeszéléséből ismert idézet. A 24.hu 2011. 12. 12-i cikke szerint:

Egy másik résztvevő úgy jellemezte a vitát, hogy Orbán politikai érveket sorakoztatott fel Pokorni szakmai érvei ellen. „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – zárt rövidre például egy vitát a kormányfő, amikor Pokorni adatokkal próbálta alátámasztani az érveit. Az oktatási bizottsági elnök (Pokorni, a szerk.) így többnyire kisebbségben maradt véleményével.

A vita (akkoriban talán tényleg lehetett valami kicsike kis vitajellege egy frakcióülésnek, amit épp itt látunk legyilkolni, szóval nem idézőjelezem, és nem szidom a sajtót a szóhasználatért, mint egy mai cikknél tenném) a 2011. 12. 12-i frakcióülésen a köznevelési törvényről szólt. Ez a a izé, amin a gyerekeink élete múlik, tudjátok.

A tiltakozók - hogy a fontos dolgokról is szó essen - akkoriban a Hálózat a Tanszabadságért szervezésében igyekeztek megállítani mindazt, ami jött aztán.

a magyar köznevelés rendszere egy XIX. századi nevelési koncepcióra építve, a diktatúrák világát idéző szabályozási környezetben, egy meghaladott tartalmi követelményrendszer alapján brutálisan szelektív iskolarendszert szinte minden elemében centralizált-uniformizált óvodai-iskolai gyakorlatot fog eredményezni.

A HVG öt évvel későbbi, a törvény elfogadásának évfordulójára, december 19-ére időzített áttekintő cikke szerint a riadóra nem sokan kapták fel a fejüket (én, bevallom, nem emlékszem - jöhet egy kis oral history is ide, ha valakinek megvan élénkebben ez az időszak).

A maroknyi tiltakozó elkeseredett figyelmeztetései mellé – néhány iskola tantestülete, illetve néhány száz tanár kivételével – nem álltak be pedagógusok, szülők tömegei. Sőt, a tanárok tulajdonképpen bizakodással néztek a jövőbe, azt várták, végre megszabadulnak az "elmúlt nyolc év" olyan "Magyar Bálint-féle" szabályaitól, mint a buktatás lehetőségének eltörlése, a szöveges értékelés bevezetése, a kompetenciaalapú tanítás, és főleg az integrált nevelés.

És így lett a csokapik.

requested by @hicrhodus

[diogenesz2020portugal]

Orbán eddig a „romkocsmák félhomályában merengő bölcsészeket” emlegette, most már a „szélfútta akadémikusokról” beszél, hogy ne azok „és egyebek” mondják meg, mi a helyes, hanem a nép által megválasztott politikusok.

Eddig is jól jártunk azzal, s rengeteget profitált az ország abból, hogy a „szélfútta akadémikusok és egyebek” helyett mindenben, gazdaságban, oktatásban, egészségügyben, tudományban, kultúrában stb. „a nép által megválasztott politikusok” mondták meg, mi a helyes, így aztán pompásan élünk, robog a gazdaság, prosperál a hazai egészségügy és a világ élén ott a magyar oktatás. Nem is sorolom tovább!

De mégis, én ennél a lábszagú, populista szövegnél egy pillanatra megállnék. Ha nem „széllelbélelt” akadémikusokat akart mondani Magyarország nemzeti sámánja, vagyis nem üresfejű, komolytalan, léha, mitugrász alakokként kívánta szóba hozni a szakmájukat agytevékenységükkel abszolváló embereket, akkor a „szélfútta” jelző valami olyasfélét jelent, hogy ezek az innen-onnan szalajtottak épp olyanok, mint az utcai szemét, amit összevissza fúj a szél, dobál innen oda, onnan emide, egészen addig, amíg nem jönnek az utcaseprők meg a nagy kukásautó, s el nem szállítják az egész koszrakást valamelyik szeméttelepre.

Kétségtelenül szép és hízelgő metafora, amely sokat elárul nem csupán az összehasonlításban szereplő elemekről, hanem annak használójáról is.

Kérdezhetném Magyarország nemzeti táltosától, hogy nem akar-e inkább egy kényelmes díványon elnyúlva erről beszélni, valamiféle „szélfútta” szakember rendelésén, ám inkább csak jelzem, hogy valamiért az őrültek szeretik a szelet emlegetni, de azt nagyon! Az ember pszichéjét tán legjobban ismerő Shakespeare-nél például az őrület felé tartó Lear király üvölti vadul, hogy „Fújj, szél, szakadj meg, fújj, dühöngj! Vihar, / Felhő, omoljatok le, míg a tornyot / S a szélvitorlát elsüllyesztitek!”, vagyis saját csalódása és tragédiája okán a világ apokaliptikus pusztulását reméli. Vagy ott van a saját kegyetlensége, gonoszsága és álnoksága által őrületbe zuhant Macbeth, aki szintén egyfajta apokaliptikus vég után vágyódva így ordít: „…s óhajtom, / Hogy a világ ízzé-porrá szakadjon. / Szélvész, dühöngj!”

De miután Magyarország nemzeti táltosa keresztény ember, ezért felhívom a figyelmét az Efezusiaknak írott levélre, ahol Pál apostol a szelet a megtévesztő tanítással és az álnoksággal hozza összefüggésbe: „megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide-oda hány és tovasodor.” (4,14)

S ha itt tartunk, jó, ha tudatosítja magában a kereszténységére oly buzgón hivatkozó nemzeti táltos, hogy a szélnek nem ő maga, hanem az Isten parancsol (Zsolt 135,7). Így aztán ne csodálkozzék, ha a szél nem a „szélfútta akadémikusokat” söpri majd el az útjából, hanem valaki mást, s vele együtt más szemeteket.

(Gábor György - FB)

[angelofghetto]

világkorszakok

Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok. Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.

Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.

Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.

Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.

Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata. Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)

De megint elkalandozok. Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek). Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.

Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni. Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.) Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3