rekai-zsolt

[rekai-zsolt]

A kilépés belépés

olaj, vászon,

Ma a miskolci galéria bekérte, talán elkerül a budapesti galéria megnyitóra is. Ha sikeres lesz, ez is egy lehetséges út, amit talán Monet nyitott meg a túlfényes festészetével....

[rekai-zsolt]

Dolgozom és a galéria is :)

[rekai-zsolt]

Addig elérni, hogy felismerje Mit felejteni azután elérni fél is Merje Minden kreáltban minta Felismerthez illesztem mintha létembe írna

[rekai-zsolt]

Eladott festményem: Viszonylatok

 Olaj, vászon. 

[rekai-zsolt]

Incze Mózes festményei

Mai dekódolós gyakorlatunk, ismét két Incze festmény, hasonló tematikákkal. 

Ezek a mentális gyakorlatok, azért hasznosak, mert időben nem öt perc alatt lapozom át az engem érdeklő festményeket, ami legfeljebb az azonnali élmény tetszés szintjéig vezet, és csak ritkán, az igazán kiugró és kapcsolódó festményeknél hagy olyan emléknyomot, ami később visszavezet. Így napi vagy heti bontásban is van szelekció. A kiemelt képekre sokszor nem is emlékszem, pedig valamikor én töltöttem le, tetszettek, de az efféle tetszés méltatlanul mullékony. Van még egy megjegyzés, amit a saját gyakorlatomból hozok ide, mint differenciáló érték szempont. Vannak festmények, -és ezek többnyire a kereskedelmi festmények,- melyeknek dekoratív rétege túlhajtott, viszont látványosak. A nem kifejezetten kereskedelmi célból festett képek inkább a többi jelentéses réteget,   preferálják. Természetesen ezeknek is meg van a piaca, értékük gyakran magas, vagy sokkal magasabb, mint  sima galériák dekorációs kínálata. Kétszer sem mondom, ez sarkítás, és sima galériákban is megjelennek akadémikus értékek, viszont bennem is mozog ez a mérleg. Régen, amikor kifejezetten kiállításokra festettem, a dekoratív szint érdektelen volt, volt, de nem állt  törekvés középpontjában. Incze  fenti értékmegközelítés szempontjából inkább akadémikus. Saját vizuális szempontomból izgalmasabb, mint egy látványfestmény, aminek élménye ugyan azonnali, de az élmény szinte nem is kikérdezhető, differenciálható. Mindezzel együtt, inkább tennék ki  lakásomban Incze festményt, még akkor is, ha az panel és tér nélküli. Most vizsgáljuk meg röviden, mit is látunk. Van egy sötét, egy fehér és egy színes lap. A színes természeti, de benne van a két elvont szín. A fehér lap hiánya a felhő,  láb a kéken, szellemi közegen áll, és  lapokról átfűződő lét-szalag kék és fehér. Ez még is rátét, mert a láb, az egzisztenciális, emberi gyökérszféra színe, a természeti rész, a föld barna színeit hordozza.   Ennyi kulcsnak elég is. A második kép tematikája nagyon hasonló.  Asztal a táplálkozás, a társas lét, a megbeszélések közege. Álomban az evés mindig szellemi táplálék mibenlétére utal. A külső és belső természet Animája, fedi le a természetet a szellemi kék elvont teljességével. A fej mint irányítóközpont  ezzel a szellemiséggel kifedett, a mellkasi, szív zóna a szenvedély ruháját viseli, meg a tiszta fehéret. Ez a női megszemélyesítés  természetbe kötött, és az egész a belső valóság elvonatkoztatása. A belső valóság ege szürke, szürkületi zóna amit látunk, hold-típusú látásmód. Incze szereti  testrészekkel való kifejezést, így a jelentés szempontjából az is fontos amit elhagy.

[rekai-zsolt]

[rekai-zsolt]

Incze Mózes festménye

Anders Ericsson - Robert Pool: Csúcsteljesítmény című könyvét, ha lassan is, de elkezdtem újra olvasni, na jó, ha nem is újra olvasni, de legalább átnézni, mivel az a pár alap kategória, ami  számos, gyakran csoportos, pszichológiai felmérésből kiolvasható, bármennyire is egyszerűnek tűnik, némi rámeditálást igényel, ami esetemben egy észlelt, más által kialakított erő vagy játéktér. Az ilyen terek alapkategóriáinak elsajátítása kerül különböző memória fiókokba, amit azután  hosszútávú memóriából előhalászva illesztgetni kell, holott  mentális reprezentáció inkább működési elveket integrál, mint adathalmazokat.

Ezért van az, hogy irtózatos energiabefektetésekkel, ne metafizikai redukciók begyűjtésere és memorizálására törekedjünk, hanem komplex működési rendszerek mintázataira. (Könnyű ezt mondani...)

Ez nem pusztán elhatározás kérdése, hanem gyakorlásé.

Ilyen gyakorlás nálam, Incze Mózes képeinek nézése, és aspektusainak befogadása.(Vagy másoké, vagy  fenti festmény értelmében, saját műveim újra-elsajátítása(?!)

Az az...

Fenti kép  a belső férfi és női oldal ábrázolása (anima, animusz) ami mindig különös módon tűnik elő álomban.

A különös itt helyzetbe, szituációba illesztettséget jelent, ami saját megértésünk, jelenlét-megértésünk aktualizált kulcsa.

Kezdjük  kölcsönös átkeresztező dinamikákkal.

Férfi oldal általánosa a kék,  racionalizált, logikai, uralmi-szellemi, megértő és megvilágító minőségeivel, olyan minőségekkel, aminek jó-rossz keveréke ma  felszíni, köznapi, vagy valóságosnak megnevezett világ.

Vörös a női, érzelmi oldal, ami képi, empatikus, szenvedélyes, természetközeli. ( Sorolható tovább.)

Azt mondanám, Jung nélkül csak igen fura szürrealizmus lehetséges.

Női oldal felszínről,  férfi oldal tudati szűrőjén át kapja a nyersanyagot, és azt rendezi át, küldi ki egy más típusú -analógiákon alapuló,- intelligencia, újat létrehozni képes kreativitás alapján.

Azt látjuk, a fickó világképe absztrakt, több dimenzióba konvertált másodlagos képiség, amivel a hegytetőn mászkálókat fotózza, monitorozza, hiszen  hegytető kilátása széles, hegyre feljutni teljesítmény, erőfeszítés... (Csupa fontos kihívás.)

Itt jön be  "Csúcsteljesítményre" való törekvés, csak az nem mindegy, hogy ez a csúcsteljesítmény metafizikai vagy ontológiai alapokkal bír.

A fickó ( Incze és én, mint "én" a női oldal vörös, kör alakú szalagjában ülünk, ami a lehatárolt játéktér jelenlét-megélésének teljessége, vagy csúcs megélés a teljes lény (selbst) értelmében, amit Incze vissza is fog,  relatív nominalizmus értelmében. Ez átlátszatlan terítő, és az afölött látható részben átlátható függöny, mint teljességet fátyolozó, vagy alsóbb rétegeket kitakaró, kiszámíthatatlannal számoló megismerhetőség és meg nem ismerhetőségi korlát.

Hogy ez belső világ, azt  szellemi térből (kék ég) félhomályos, belső térbe lecsorgó fény (is) jelzi, valamint az, hogy a felfele vivő út az valójában a belső, női irányba való haladás, vagy abba az irányba való bolyongás.

A legmagasabb konkrét szint, hegytetőn álló fa,  életfa, az élet-egész fent leírt aspektusok alapján való látása, tapasztalása.

Beszélhetnénk még  térhatású szemüveg félköreiről, vagy  női oldal arany(?) övéről...  A középpont jelenéről és a jobb képsík jövő oldaláról.. de ennyi is elég...

[rekai-zsolt]

Carmen Mansilla  és Incze Mózes festménye

Úgy jutott eszembe Mansilla modellje, hogy van Incze Mózesnek egy hasonló  térd, női láb ábrázolós festménye, és ez azzal a tanulsággal bír, hogy ilyen gesztussal az érzéki befogadás és megtermékenyülés kifejezhető. Ebben az esetben a modell lábfejénél egy grafikus kép látható, boszorkány utalással. A boszorkány alatt nem feltétlenül a gonosz irányultságot értjük, talán nem is a tudatosan operáló zöld boszorkányokat, hanem a saját belső természetükhöz közelálló, vagy azzal egy nőket, lányokat, azokat akikről Lorella Paleni is beszél, és akiket fest. Lorella "kissé" feminista megközelítése, hogy történetileg férfi politikusok gyakran terelték el a figyelmet, saját dolgaikról boszorkányüldözésekkel, aminek rengeteg nő esett áldozatul, mivel a szemléleti hierarchiában a természet, az állatok és a nő egy legyőzendő, uralandó, alávetett kategóriának számított.

A fenti lány a lábánál lévő kép színével azonos maszkot, vagy talán halotti maszkot tart az ölében.

És mutattam az Incze Mózes festményt.

Ha nem jut eszembe erről az Incze képről Mansilla festménye, soha nem teszem megfontolás tárgyává, mivel önmagában redukáltnak, egyszerűnek tűnik a kép, és elintézhettem volna a továbblapozást annyival, csak egy gesztus és nem több....,

Persze a fentiek alapján már könnyű megfejteni ezt a szimbolizációt.

[rekai-zsolt]

Lorella Paleni: A Névtelen boszorkány

Igen,  festmények továbbgondolása,  bennük rejlő gondolni való nagyon érzéki, de mondhatok szellemít is, ha valaki azt a kifejezést jobban szereti, azt hiszem érzéki,  szellemiben átértelmeződik, és akkor az egész nyelvi viszonyrendszer borul, újra építi magát.

Egy ideje figyelem Lorella vizuális világát, megváltozott, egyszerűsödött és még is több kerül bele, mint az feltételezhető.  Erre a tapasztalatra  "intenzitás növekedése" kifejezést használnám, de mint mindig, ez is csak egy aspektus.  Egyetlen nézőpontot, ha csak lehet kerülöm, mert olybá tűnhet, redukált kijelentéseket teszek.

Láttam ezt a képet a facebookon felbukkanni. Eltelt egy nap, és felmerült, némi ideje nézegetem Paleni boszorkányos festményeit, meg  természeti képeket, az állatokét, és tudom, az egész összefügg.

Összefüggésbe igen, de  formai megoldásba soha nem kérdeztem bele.

Most az jött, -képi fenomenologia,- hogy  belső képeink bármennyivel lényegibbek  külső képeknél, képzetekből vannak kibontva, így azok sziluett szerűek.  Belső képek, ha nagyon kidolgozottak, egyszerűen  szürrealizmus címszó alá sorolódnak, de Paleni inkább "belső realista". Tudatosan nem "absztrakt realizmust" mondok, mivel az spekulatív felhangú.

[rekai-zsolt]

Rékai Zsolt :   Katarakta

70cm x 80 cm

olaj, vászon

[rekai-zsolt]

Incze Mózes festménye

Mentális reprezentáció fejlesztése konform-zóna átlépése, a szüntelen önelemzés, hogy hol lehet fejlődést elérni, valamint mások munkáinak elemzése. Amikor megértem, valaki más világlátása miféle minták alapján haladja meg az enyémet, saját dolgaim végiggondolása új kulcsok alapján (is) lehetséges lesz, így  belső válaszok automatikusan megváltoznak.A tudatos és öntudatlan hatások hatnak, mégis  hatékony továbblépéshez fontos a dekonstrukció.Ez eddig nem igazán új.Nézzük mit mond számomra  fenti festmény?!Az asztal társas érintkezés helye. Álomban enni azt jelenti, valamilyen szellemi táplálékot elfogyasztunk és megemésztünk. Ezüst színű asztal, a tudattalan,  belső világ, a női tehát intuitív, érzelmi, képi oldalról történő beszéd, gondolatközlés helye.A kéz  tevőleges szféra, az adom-kapok kifejezése, azonban itt az egymást félig fedés valaminek az elsődlegessége, és valaminek a részleges kitakarása. Középen a teljes érzelmi élet köre, az asztal teljességének középpontozása.Az asztal megosztása 2:1 bontás. A duális baloldal "adok" keze feletti kör  talán az anyagi, egzisztenciális potenciál, ha a színét barnának mondom.   Ha inkább aranynak, akkor az a szellemi teljesség birtoka és átadhatósága.  Három kör, a három kézpár. Jobb oldali, amihez látszólag nem tartozik más, csak  benne-lét harmad az asztalból, mégis a jövő...  Ha ezt a létrejövő játékteret nézem, akkor itt már csak az élmény derengése van, vagy is, a részleges megértés határterületéhez értem... És talán éppen  kézgesztusok,  tükröződő színek, a vitathatatlan belső asztrális (érzelmi) tér absztrakciója, mentalitása ami felvillanyoz.... A fentiek tükrében, valamennyire,  "Katarakta" Incze hatás lesz, ha elkészül. Azelőtt is belső képeket festettem, de nálam  spirituális szint tematikus formanyelve,  meditatív félhomály horizont, nem volt jellemző.Természetesen  kérdésfeltevésem nálam szintén árulkodik "spirituális" terrénumaimról, talán szintjeimről is, bár ezek kifejtését, direkt elkerültem. Amit festeni szoktam, az inkább viszonyulás, mint filozofikus tabló. A katarakta  érzelmi zuhatag,  női oldal belső erőfelszabadulásának kifejeződése, másrészről  koszvadt fürdőszoba  megtisztulással kapcsolatos megszorítottság, így  mostani (készülő) festményem, bizonyos értelemben,  saját vörös szalagom. 

[rekai-zsolt]

2.

„Szentgróti Dávid kiállításmegnyitó

”Tóth László fotói

[rekai-zsolt]

Megnyitó a Zarándok Galériában

[rekai-zsolt]

Zarándok Galéria - Kalocsai alkotótábor kiállítás

[rekai-zsolt]

Rékai Zs: Ezt tenné a helyében

60cm x 60 cm

olaj, vászon

[rekai-zsolt]

Incze Mózes festménye

Instant vagyok! Ez egy tubusomra sincsen felírva!

Egészen vagy félig fed, az igen

Ha szívnék vagy szívnák

Rád gyújtanék...

Most akkor az úgy volt, hogy  "három lépés a talány" -utóbb látom persze,- akkor félrenézésnek tünt.

Magyarázom.

Régen nem én, hanem az írás írt engem. Úgy születtek a bejegyzések, hogy fogtam egy korai kiadású Playboy magazint, olyat ami még nem "Dörmögő Dömötör" volt, alig szöveg, sok kép, hanem példának okáért Tandori írásokat is tartalmazott.

Tehát kinyitottam találomra és úgy olvastam  szöveget, -lazán,- hogy közben szavak maradtak ki, viszont  töredékek néha remek asszociációs kiindulópontul szolgáltak.

Játék hatására előbb beindult a szövegsodor, azután a szövegmámor.

Na, ez esett áldozatul  "filozófiai-individuális" korszaknak.

Újra szürrealista szövegek kellenének, és akkor gyorslifttel mennék saját felső szintjeimre.

Ez a felhőkarcozás persze, nem jön varázslatra.

Előbb leírom azt, hogy: Hevenyészett kémények kurjongatnak... Azután eszembe jut, hogy  kínai arcú, karcsú lány az üzletben, ahonnan a vásznakat hozom, nem mosolygott rám, azután beugrik, nézi  festményeimet és már  harmadik érzéki tartalommal csalom... Megbocsáthatatlan, az ember mindig tartson vissza, legalább egy szerelmi vallomást!

Visszatérve  kilencvenes években olvastam utoljára Parti Nagy Lajost: Hullámzó Balaton... Így utóbb már akkor fordítottam a magyart, hogy a hullámzó víz felkavart érzelem, a Balaton meg elcseszett szójáték, amiből a bal szó balszerencsét jelent.

Akkoriban álmodtam azt, hogy  egyik lábam beakadt valami kötélbe,  motorcsónak meg vonszolt magával, és reggel tudtam, fátum azt ragadja el, aki önként nem megy vele...

Nem ezt akartam mondani, hanem  utólagos megvilágosodást, hogy Parti Nagy: Szódalovaglás kötete, kimeríti " félrenézést", így  "három lépés a talány" Incze Mózes félrenézése.

Néhány kulcs  képhez.   Kulcs ott a földön. Meg van terítve, fogyasztásra. Mezítlábasan, mint az egzisztenciális nyomorúság, ami rajta áll az itt nem is olyan rövid, fekete,lefele ívelő létszalagon. A nyak körül a szenvedély tökéletes köre, és a kifejezés igénye és elzártsága.

Perspektíva az nincsen, illetve  klauzúra dobozon keresztül, mint ablakon, látni lehet némi természetet, a belső természetet, de itt, ezen a helyen az  érzelmi-flóra néhány nyeszlett növény.

Ajtó, mindig a szorongásé. Incze jól kimunkálta, feldíszítette. Képileg bele dolgozta  életfáját ebbe az ajtóba.  Ez az egész helyzet amit mint küszöbőr, le kellene győznie, hogy átmehessen  ajtón, és  következő, (talán) magasabb asztrális síkra léphessen...

[rekai-zsolt]

Incze Mózes: Csendes szó

Ez volt az első Incze M. kép amit láttam. Erre gondoltam, hogy három lépésből matt, pedig a kép látványos, hangulata van, "akadémikus" stílusban van megfestve, és mégis...

Hamar rájöttem, megint az van, hogy a képzet és megvilágítás szétválik.

Mivel "fecni jegyzetet" akartam írni, nem volt előttem a kép, hanem a képzetét idéztem fel, valami olyasmit, amit az első megpillantáskor éreztem, de nincsen fotografikus memóriám, hanem a mentális reprezentációk kapcsoltak be.

Mi lenne, ha olyan képeket festenék, amely elemei létesítenek gesztus szintű kapcsolatot egymással, de a nyomok gyorsan gátlódnak, szóródnak...  

Először falat írtam, de jól tudom, a falak is átjárhatóak, de legalább is megkerülhetőek, átmászhatóak...

Nevezzük a tapasztalatot és mintát "Három lépés a talány" köztesnek, amit ki kellett volna dolgozni, vagy a mentális reprezentációkra (jobb agyfélteke, kreatív én,) hogy gyűjtsenek megvalósítási lehetőségeket.

Ez az a problémamegoldás, hogy a kezdeti kihívás után elengedem az elképzelést, nem gondolok  feladatra, de azért rejtett figyelmi egységek dolgoznak, és kiküldenek megoldásokat, intuitíve látom, mire vagyok predesztinálva ügylet kapcsán.

Erre még visszatérünk, mert ami jött, legkevésbé sem az volt, amit vártam...

Nos a szürke háttér az nekem differenciálatlan belső tér, szürkületi zóna.

Ezt támasztja alá a kézről lelógó kendő. A kék szellemi szín,  lila spirituális.

A nyitott tenyér igazságosság, a jobb kéz erő, hatalom.

A szalag jelentését Keserű Ilonától venném, aki egy antik síron szalag-gubancot látott, és megértette, hogy az a halott felett lebeg, tehát az életének elágazásait, átkeresztezéseit jelenti.

Itt  textil feletti kör a szellemi tökéletesség, a tenyérből felfutó és aláívelő pedig a lét kézben tarthatóságát és kézben tarthatatlanságát jelenti.