#szabaduló szoba | Explore Tumblr posts and blogs

leonardgorbe · 6 years ago

Text

Márci-sztik-us

Szia!

Igen hamar elröppent két hét. Legalább is számomra úgy tűnik,hogy így történt.

A bejegyzés címe annak szól, hogy mióta itt vagyok kissé olyan érzésem van mintha körülöttem forogna a világ. Az emberek érdeklődnek a történésekről, hogylétem felől, és megjegyzik, hogy nem látták az “új bejegyzést”. Igyekeztem sok képpel gazdagítani a bejegyzés beltartalmi értékét a vizuálisan több stimulálást igénylőknek kedvezve. Még videót is fogsz találni ha végig olvasod, nézed amit írtam, beágyaztam ide. No neki is látnék akkor.

Legutóbb éppen az On Arrival Training-re készültem Kokkolába. Nos, ezen is túl vagyok már és az élményeknek is hagytam időt ülepedni. Ugyan ezt a folyamatot valamennyire lassította a résztvevők valamelyike által létrehozott Whatsapp csoportban történő üzenetváltások frekventáltsága és tartalma. Röviden fogalmazva szeretet túltengésről és egymásba kapaszkodási késztetések áradásáról tudok beszámolni. Ennyi szívecskés emoji ikont én egy helyen még nem láttam. Ugyanakkor bizonyos szempontból megható is a többiek ez a fajta lelkesedése.

Na de kik is ők. Egy csoportképpel próbálom közelebb hozni őket most hozzád.

Bal fentről haladva. Sasha Észtországból, Cristell Franciaországból, Élise szintén Franciaországból, Eli Romániából, Maéva Franciaországból, Noemi Olaszországból, Sabine Ausztriából, Valentine Belgiumból, Célia Franciaországból, jómagam, Simone Franciaországból, Marko Szerbiából, Leonidas Görögországból, és végül de nem utolsó sorban kifeküdve az utolsó francia Matthieu. Nem árulok el nagy titkot ha azt írom; kisebb többségben voltak a franciák.

Ez némileg befolyásolta a dinamikákat, mivel adódott számos olyan helyzet amikor ez a hét ember (a belga Valentine is franciául beszélt) az anyanyelvét használta, amit többen nem értettünk. Szerencsére volt olyan közöttük, aki szorgalmazta az angol nyelv előtérbe helyezését.

A tréning része volt egy bingóra hasonlító játék, aminek a lényege abban rejlett, hogy párokban lehetett feladatokat teljesíteni, pontokat gyűjtve. A záró napon pedig ezeket a pontokat ajándékokra válthattuk. A feladatok között volt például a hóangyalok készítése. Erre látható tökéletes példa alább, amikor Célia és én próbálkoztunk a fagyott hóban finn stílusban teljesíteni a “kihívást” az egyik reggelen.

Aztán volt még: 2 méteres hófal építése, a főépület kétszeri körbefutása, 10 perces edzés, rap szám írása, reggeli és vacsora privátban egy választott résztvevővel vagy trénerrel, egy téli történet írása, puzzle készítése, 10 embert magában foglaló ölelés, finn nyelven való megszólítása valakinek, hóember építés, versírás, festés.

Úgy indultam neki a játéknak, hogy minden egyes elemet teljesítek, de az idő előre haladtával egyre kevésbé éreztem ennek a szükségességét, mivel elég fárasztóak voltak a napok, és örültünk amikor nem kellett különösebben összpontosítani valamire.

Az ismeretségeket és az élményeket leszámítva nem éreztem különösebben hasznosnak a tréninget, de láttunk szép dolgokat és a többiek nevében is beszélve jól éreztük magunkat. Mert, hogy voltak szabadidős tevékenységek is. Mint például a sauna workshop, ami kevésbé fennkölten fogalmazva kötetlen beszélgetés volt a szaunában. Vagy az lékhorgászat, hótalpas séta, szabadulós szoba, kirándulás a Nanoq múzeumba.

A képen látható úriember 7 alkalommal járt Grönlandon különféle expedíciókon. Rövid ideig élt is ott. Különösen kellemes élmény volt beszélgetni vele. Elképesztően szerényen mesélt kalandozásairól és a múzeumról, amit javarészt ő épített. Rengeteg kiállított tárgy azért lehetett a múzeumban, mert az évtizedekkel korábban szerzett barátai érdemesnek tartották a munkáját arra, hogy támogassák az erőfeszítéseit, aminek középpontjában a sarkköri életforma bemutatása áll.

A kép jobb sarkában látható asztal 80 évet töltött a tengerben, egy elsüllyed hajó áldozataként. A felszínre emelést követően adományozta valaki a múzeumnak. A házikó érdekessége, hogy elemekre szedve árulták, volt is olyan ember, aki megvette volna tűzifának való, de szerencsére emberünk időben megmentette az utókor számára ezt a kellemes hangulatú faházat, ami olyan állapotban volt, hogy szívesen beköltöztem volna.

Május közepe táján várható majd egy második, úgynevezett Midterm Training is, ami Helsinkiben lesz. Ezt megelőzően viszont az emberek intenzíven tervezgetik egymás mielőbbi meglátogatását. Mert van aki a Svédországgal határos részen önkénteskedik, többen Lappföldön vannak, de akad olyan is aki egy nemzeti park közepén található nevezzük szabadidőközpontban szorgoskodik. Aztán vannak a nagyvárosiak Helsinkiben, Turkuban, Tamperében. Szóval lehetőségek szép számmal vannak, ha az ember látogatni szeretne. Engem egyelőre nem ragadott magával ez a hullám. Illetve azt hiszem szeretném is elkerülni lehetőség szerint egymás “körbe nyalogatását”. Talán ha “lecseng” ez a nagy érdeklődés akkor én is elmegyek ide-oda.

Ki kell emelnem az ellátás minőségét, amiben részesültünk. Az elszállásolásunk úgynevezett cottige-okban, azaz kisebb faházakban történt. Két fő per szoba. Két fürdővel, közösségi térrel. Kellemes környezetnek nevezném.

Ami az étkezéseket illeti mondhatnám kitettek magukért a konyhán. A vegán ételek ízletesek és változatosak voltak (a reggelit leszámítva, mert végig zabkását ettem eper lekvárral). A finn szokásokat szemléltetendő bemutatnám az étkezések időzítését. A reggeli nekünk fél 9-től volt. Az ebéd délben, a vacsora 18 órakor. Mivel a szálláshelyünkön, a Villa Elba központban van a gyerekeknek amolyan erdei iskola szerű program, így láthattuk mikor eszik egy igazi helyi. Az ebédre volt olyan aki 11 óra előtt megérkezett. A vacsorára pedig nem mindenki várt fél 5 utánig. Itt az esti éhséget megelőzendő bevezették az evening snack-et, más néven az esti nassolást. Ez nálunk a klasszikus vacsora megtestesítője otthon. És persze a kávészünetek szépen feltöltik a nap különböző idősávjait. Az evening snack-et leszámítva meglepően korábban vannak itt az étkezések. A napok előre haladtával már azt éreztük, hogy folyamatosan eszünk, de azért véletlenül sem hagytuk volna ki egyik étkezést sem. Megfigyelésem szerint társaim eszméletlen mennyiségű édességet tömtek magukba. Vegán opció nem mindig volt, így nekem könnyű volt távol tartani magamat a cukor hegyektől.

Néhány kép a a Kokkolában töltött időről.

Tea szünet. A brit akcentus gyakorlásának ideje.

Bingo kihívás. 10 perces edzés. A választott mozgásforma a helyszínhez hűen nordic walking. A tengeren.

Ha nem lett volna mínusz 11 fok itt reggeliztem volna.

Hóvihar után. Előtt. Után. Ki tudja. Hóvihar bármikor jöhet errefelé.

Meghitt pillanat a kokkolai tengerész kapitány XIX. században épült házában.

Az önkéntes “evolúciója”. Utolsó napi visszajelzések.

Jó étvágyat!

A képen a megváltozott halmazállapotú tenger látható. A jég több mint 35 cm vastag volt, ami személygépjárműveket is elbír. Így nem volt annyira meglepő kerék nyomokat látni a jégen, hóban. A jégen vezetés szabályai, mint megtudtam: biztonsági öv bekapcsolása nélkül, ablakot legalább résnyire lenyitva, hogy szükséghelyzetben legyen esélyed menekülni.

Kis napfelkelte utáni pillanat egy hűvös reggelen.

Elől játszó ház gyerekeknek, hátul szauna a tengeren (jó idő esetén használható).

youtube

Az esték nagy részén már kellően fáradtak voltunk ahhoz, hogy időben lefeküdjünk. Általában az öreg villában töltöttük a lefekvés előtti időt zenét hallgatva, Uno-t játszva és beszélgetve. Voltak olyan elszántak is, akik ilyenkor még próbáltak pontokat gyűjteni a Bingo-hoz és rajzoltak, fogalmaztak, miegymás.

A vonatút igen drága volt egyébként. Oda-vissza 114 Euró. Nem is meglepő, hogy több embertől hallottam mennyivel költséghatékonyabb az országon kívül utazni. Például itt ezen a héten síszünet volt. Múlt héten a déli részén az országnak, jövőhéten pedig a Lappföldön és környékén. Azért nincsen egy időben a szünet, hogy ne legyenek zsúfoltak a sípályák. Ugyanakkor ezzel a lehetőséggel nem tudom arányaiban mennyien élnek. A Kokkolából visszafelé vezető út egy szakaszán egy beszédes finn egyetemista srác ült mellettem, aki szintén megerősítette mennyire népszerű ilyenkor inkább ellátogatni inkább például egy európai nagyvárosba. Ő már kétszer volt Budapesten. Vele kapcsolatosan meglepő volt az előzetes információimat megcáfolandó a közvetlensége. Egészen személyes dolgokat is megosztott magáról a mérnöknek tanuló fiú. Kellemes társaságom volt az úton. A vonatok egyébként tiszták, gyorsak (mentünk 200km/h-val is) és kényelmesek voltak. Néhány érdekesség. Állítható magasságú fejtámasz az üléseken, amit én igen hasznosnak találtam. Kuka helyett szemetes zacskók az ülések mellett. Tehát ha használtam akkor magam kidobhattam a vonatról leszállva. Külön kocsi amiben házi kedvencet lehet szállítani. Sok lábhely, gondolva az átlag magasság felettiekre, akikből szerintem átlagosan itt több van mint hazánkban.

A tréning idején láttam az első igazán túlsúlyos embert. Az utolsó estén egy all you can eat helyre mentünk a csapattal. A vendéglátóipari egység higiéniai helyzete hagyott némi kívánni valót maga után, de látva ahogyan egyes gyerekek viselkedtek egyben nem is volt annyira meglepő a kosz. Volt vegán opció pizzából és desszertből is, ami kellemes meglepetés volt számomra. Rajtam kívül Matthieu, az egyik francia srác követte még ezt az étrendet. A túlsúlyos emberekre visszatérve egy kétgyermekes család sokkolt engem a jelenlétével a szemben elhelyezkedő asztalnál. Olyan egészségi állapotban lehettek (bár az emberi test elképesztően strapabíró), hogy megfordult a fejemben; mindjárt lefordul anyuka vagy apuka a székről két fűszeres csirkeszárny elfogyasztása között. Szerencsére ez nem történt meg. Az elhízás egyébként tapasztalatom szerint nem jellemző olyan arányban errefelé, mint otthon. Észrevételeim egyike az elfogyasztott saláta és zöldségek nagyobb mennyisége az általam ismert hazai viszonyokhoz hasonlítva. Itt szinten minden főétkezés részét képezi a saláta valamelyik variációja, és ezt az emberek eszik is. Az eddigi, nem itthon elfogyasztott ebédjeim során azt láttam, hogy sok helyen svédasztalos rendszerben működik a “kiszolgálás”. Az ember kifizeti azt a 10-12 Eurót, amibe átlagosan kerül egy ebéd, majd megy és szed magának a kínálatból. Ebben a kínálatban ott van a saláta, többféle párolt zöldség, magvak. Szinte minden alkalommal esznek itt az emberek egy kis kenyeret vajjal. Lehet választani az ízlésnek megfelelő pékárut (az egészen sötét színű, rágósabb állagú teljes kiőrlésű kenyértől a kalácsszerűen puháig és fehérig), és enni a főétel előtt, után, közben. A másik tétel, ami itt igen népszerű az a tej. Számomra indokolatlannak tűnő étel-ital társításként hat, amikor valaki a mi frankfurti levesünkhöz hasonlító ételhez hideg tejecskét kortyolgat. De hát erről szól a kultúr-sokk, mint azt a tréning egyik moduljában megtudtam. Az eltérésekről, amik meglepik, megrökönyítik és elgondolkodtatják az embert (már ha párhuzamot von az új és az általa jól ismert hazai között.

A trénereink, Kati, Marita és David említésre méltóan kedvesek, segítőkészek és energikusak voltak, amiért láthatóan mindenki hála teli tekintettel nézett rájuk.

Ezen a héten nem váltottam meg a világot azt hiszem. Mivel a síszünet ideje alatt nem voltak edzések, így feladataim jellege a megszokottól eltérő formát öltött. Egy edzőtáborba cseppentem, ami szerdától péntekig tartott. Tizenéves fiúk voltak a résztvevők, akik szombaton fontos (a magasabb osztályba való feljutásukról döntő) meccset játszottak. Én az étkeztetésükben segítettem, valamint az utáni való elpakolásban és takarításban. Meglehetősen trehányak voltak meg kell hagyni. Szerda este a csapattal tartottam a helyi uszodába, ahol átadtam magamat a szaunázásnak és a jakuzzinak. Számomra szemkikerekítő módon a zuhanyzók és a szauna használata kizárólag csupaszon megengedett. Én ezt csak a távozás előtti felöltözéskor realizáltam, amikor elolvastam az ajtóra ragasztott egyetlen angol szöveget tartalmazó matricát. Ekkor nyert értelmet az a sok kérdő tekintet amivel találkoztam. Történt mindez annak ellenére, hogy befelé menet megkérdeztem az egyik játékost (aki mert megszólalni angolul), hogy van-e esetleg olyan szokás vagy szabály amire érdemes figyelnem. A válasz természetesen a nem volt, de hát ki gondolta volna különleges szabálynak a no fürdőgatya előírást a helyiek közül. Mára megtanultam; mezítelennek lenni a fürdő zuhanyzójában, szaunába NEM OPCIONÁLIS. Tehát legközelebb én is megmutatom az uszoda férfi közönségének a micsodámat, hogy “egálra mentsem” a dolgot és jóvátegyem hibámat.

Csütörtökön pedig a bowlingozás okozta örömökben merültem el. A velem egy pályára osztott fiúkat gond nélkül magam mögé utasítottam, azonban amikor teljesítményemmel igyekeztem volna kiemelkedni az egész csapat közül akkor jelezték; indulunk haza. Jajjjj.

A héten kaptam újabb digitalizálni való anyagokat Jaritól. Könyveket, füzeteket, képeket. Ezekkel szorgoskodtam részben, de maradt bőven az elkövetkezendő hetekre is.

A következő egy hónap egy előre egyeztetett forgatókönyv szerint zajlik majd. Tovább erőltetjük a tematikus open gym alkalmakat, illetve több edzésen veszek majd részt. Azt, hogy mekkora hatásfokkal még nem tudni. Elméletileg amennyiben nem, vagy nem jól működik ez a rendszer akkor újra gondoljuk. A hónap végét színesíti majd a Helsinkibe látogatásunk, ahol egy alumni rendezvényen veszünk majd részt, ahol fiatal, első osztályú játékosok találkozhatnak egykori kiválóságokkal, edzőkkel és kérdezhetnek tőlük, illetve megoszthatják karrierjükkel, vagy mással kapcsolatos dilemmáikat segítséget, tanácsokat és bíztatást remélve. Egyelőre nem tudom mi lesz a dolgom, talán képeket készíteni.

A héten volt itt egy kisebb ünnep. Zászlók felhúzva. A Kalevala évfordulójára emlékezett a nép. Mivel egy kis településen élek így nem tudom mekkora ünnepségek voltak országszerte, de itt a zászlókon kívül én semmivel sem találkoztam. Rosszul mondom. Kacsákkal is. Napozó-fürdővő kacsa haddal.

Azt hiszem megosztottam amit lehetett és eszembe is jutott.

A finn érdekességek, furcsaságok és miegymás rovatból biztosan sok mindent kihagytam, de hát ez van. Sajnos nem írok fel mindent amiből puskázhatnék ilyenkor. Na, majd csak kisegít a memóriám a következő bejegyzésnél. Annál a bejegyzésnél, aminek időzítése nem tervezett. Egyszer csak spontán elérhetővé válik majd. ;)

Addig is szépet s jót!

1 note · View note

izraelinfo · 2 years ago

Text

Miaf’sz van a tel avivi lakásárakkal?

Bérlakáspiactársasjáték: WTF-TLV A tel-avivi bérlakáspiac egyre inkább olyan, mint egy túlélő show, vagy inkább egy szabaduló szoba. Az árak az idén 25%-kal mentek fel. Az olló nyílik, a reális jövedelmekből élők kiszorulnak a városból, és mivel a munkájuk ideköti őket, inkább ingáznak valamelyik olcsóbb elővárosból. Aki a hirdetéseket böngészi gyakran kiállt fel: WTF?! (Miaf’sz?!) Ez az…

View On WordPress

0 notes

pulzusspiritus-blog · 7 years ago

Text

Tapasztalataink az Exittel 1.

A Tisza Lajos körúton, a Jogi Kar környékén elvétve pincelejárók találhatók, melyeken keresztül általában italkiméréssel foglalkozó helyekre lelhet a szomjas felfedező, mi azonban egy jóval egyedibb helyszínt látogattunk meg. A pókhálókkal fedett bejárat, a csupasz téglafalak és a nyikorgó lépcsőfokok láttán önkéntelenül is a horrorfilmek egyik klisés jelenete ugrott be. Kis csapatunk azonban pontosan azt tette, amit az ilyen filmekben szereplő karakterek, tehát folytattunk utunkat a pince irányába. Odalent azonban nem a baltás gyilkossal, hanem két nagyon barátságos diszpicsérrel találkoztunk.

Röviden ismertették velünk a játékszabályokat és megkértek minket, hogy a lakberendezési hajlamunkat ne odabent éljük ki és lehetőleg ne szereljünk szét semmi olyan dolgot, amit nem kéne. Miután az ajtók záródtak egy óránk volt arra, hogy megtaláljuk a kijutáshoz szükséges kódot. Korábban már bezárattam magam két ParaParkos pályára, így eddigi tapasztalataim alapján három pontban megpróbálom összefoglalni a legfontosabb tapasztalataimat.

1) Figyelj minden apró részletre

Gyanúsan nagy helyet foglal a szoba közepén a szőnyeg? Túl nagy a rés a fal és az ágy között? Valamelyik kapcsoló felkattintására látszólag nem történik semmi? Lehetséges, hogy olyan nyomra bukkantál, mely felett első pillantásra elsiklik a tekinteted, később viszont kiderülhet, hogy a végső megoldás kapcsán még hasznos lehet.

2) CSAPATMUNKA

Lehetsz akár a szegedi Sherlock vagy Houdini is, itt egyedül egészen biztosan nem boldogulsz. Bár elsőre lehet, hogy nem tűnik nagynak a szoba, de ha minden fiókot, képkeretet és fotelt alaposan át akarsz kutatni, nem is csak egyszer, akkor 60 perc alatt biztosan nem találsz meg minden nyomot. Sokszor pedig olyan feladatokkal találkozol, melynek végrehajtásához legalábbis az asztrál testét kéne kivetítse a magányos játékos. Sajnos egyelőre nem lehet ösztöndíjjal utazni Kamar Taj-ba, szóval hacsak nincs egy Strange nevű kollégád, nem javaslom az egyedül próbálkozást.

3) Ne add fel

Lehet, hogy hiába találtál egy rakás, látszólag összetartozó tárgyat, sehogy se sikerül rájönnöd a végső megoldásra. Ilyenkor ne ess pánikba, az is lehet, hogy nem voltál elég alapos (lásd első pont). Ha azonban biztos vagy benne, hogy minden fiókot és mélyedést átkutattál és minden zárat kinyitottál, egy időre tedd félre a problémát okozó feladványt és folytasd egy olyannal, melynek minden elemét megszerezted már. A játék során a diszpécserek folyamatosan figyelik a szobában folyó dolgokat, így ha látják, hogy közel jártok a megoldáshoz, rávezetnek a megfejtésre. Az ilyen jellegű segítség elfogadása, sőt kérése is abszolút elfogadott, e miatt nem kerül senki kizárásra.

Ha sikerül kijutnotok, az az egész csapatnak dicsőséget jelent, de ha esetleg letelik az egy óra és ti még mindig odabent vagytok, akkor se szomorkodjatok. Az idő odabent valahogy másképpen telik, mint a valóságban, teljes mértékben a feladványokra és a játékostársaidra koncentrálsz, és ez olyan flow élményt okoz, mint semmi más.

Akár rutinos szabaduló vagy, akár sosem próbáltál még hasonlót, csak ajánlani tudom az EXIT-et, érdekes tapasztalat lesz a pálya kipróbálása, ezt garantálom.

Alprazolam

#pulzus #pulzusspiritus #szeged #szte #szote #egyetem #hallgató #lap #magazin #újság #áok #orvos #fok #fogorvos #gytk #gyógyszerész #teszt #2015 #exit #szabadulószoba #alprazolam

1 note · View note

bdpst24 · 5 years ago

Text

A Rakuten Viber a világon egyedülálló 360°-os, csevegő alkalmazás-szabaduló szobával kísérti felhasználóit

Halloween alkalmából

A Rakuten Viber, a világon elsőként mutatkozik be 360 fokos csevegő alkalmazás- szabaduló szobával. A valósághű horror szoba légkörét a hátborzongató időszakban élvezhetik a felhasználók, akiket különböző interaktív, kalandos menekülési útvonalak várják.

Azok a játékosok, akik szeretnének részt venni a kalandban, egy ingyenes, ünnepi matricacsomag letöltésével léphetnek be…

View On WordPress

0 notes

napiakcio · 6 years ago

Link

Időzár - Avagy életed legrövidebb 60 perce 3-5 fős csapatok csak 8.490 Ft

Szabaduló szoba, avagy életed leggyorsabb 60 perce....

Időzár - Avagy életed legrövidebb 60 perce .Az idő hol elillan, hol ólomléptekkel halad.

Most alakot öltött és foglyul ejtett Titeket. Kacagva zárta rátok az ajtót. 60 percet hagyott Nektek. 60 percet, egy órát.

De, hogy kecsegtessen valamivel, 3600 másodpercet duruzsol a fületekbe.

Végig ott van Veletek, de folyamatosan szökik kifelé a szobából, és ahogy ő kijjebb jut, úgy válik egyre kétségbeejtőbbé a Ti helyzetetek.

A szabadulószobában lakatok, ajtók, zárak és fejtörők.

Az Idő kegyetlenül figyeli minden lépéseteket, és minden rossz döntéseteknél egyre jobban örül a saját győzelmének.

Tudja, hogyha nem juttok ki, kénye kedve szerint játszhat majd a világgal.

Akinek több idő kell majd, amellett elrohan, aki szeretné, hogy gyorsan teljen, amellett lassan, kényelmesen bandukol majd.

Ne hagyjátok, hogy a világ az Idő foglyává váljon! Győzzétek le az időt és Magatokat!

Az Időzár szobájában nincs ijesztgetés, viszont a szabaduláshoz szükség van bátor ötletekre.

A szoba titkait kitartással és leleményességgel meg lehet fejteni, de a szabaduláshoz csapatmunkára van szükség. A szobában minden apró részletet érdemes megvizsgálni, mert csak akkor van esély a szabadulásra, ha a legmerészebb ötleteket is bevetik a játékosok.

Az Időzár szobájában nincs szükség lexikális tudásra, de a kreativitás, a jó megfigyelőképesség, és a gyors észjárás elhozhatja a szabadulást.

0 notes

oregrasztaanitjaeverythingalrght · 7 years ago

Text

Színtelen

a Nap sárga, napszámba ment hogy jöttök teli szájjal nevettek hogy piros a véretek, belőlem nem kértek s el is kékedem Lila mokka vírit a szemem alatt,pirít az igazságtalan perre patvar Zöld volt amit szívtam, folytonos volt de elment hamar a felhők meg fehérek, a tenyeredben a vonalak az enyémek Szemedben az erek végigfutva kínlódnak , nem mondanám vörösnek se nem bíbornak Halvány kis bézs átfutott a bőrödön, megpróbáltam párszor de a hibázás a főnököm. Samoa a valóságban,cementzöld ha keményen kikopsz lelked Dubarry-rózsaszín, elméd encián Ketaminnak minősült Kodein volt méreg, frankó fakó cián Gyöngyszürke természeted megrendít, indigóvá vált a vérem Kadmium, csak legyél légyszi a nappalim egy kis szoba,karmazsin-kelmék, kármin-kaktuszok Fura alak, krapplakk-bőre csillog Konyakszínű szeme, csakhamar rám villog Az íriszedből leszűrtem hogy mit gondolsz magadról Az igazsághoz hozzá tartozik hogy a nyelvem az magenta Jössz te most mahagóni de nem igazi real estate agent vagy csak szeretsz lovagolni mer'. Mályvaszerű ruhácskád meg szabaduló művész, hogy 2 másodperc alatt a földre került , nem vállaltam bünrészt Manhattan-szürkévé , avanzsált sok pólusom Tőled ópállá duzzadt a torkomban a gombóc is mert muskátlibarnává festették a hóruszod Obszidiánfekete , mélyvénás trombózis Reggel szaténban keltem fel , este szederjesben feküdtem Szeladon ingujjadon meglátszik h elnyűttem Ez egy terrakotta-étkezés , feledésbe merülő , percrőlpercre kétkedés Vasderes kis chaneltáskák szemed alatt pislognak , ultramarin artériád alufólba kidobtad Ragyogó hidegkék , széttép az azúr színű emlék Antracit meg arzén , szívem szénfekete melléktermék Beigeszőke hajadba minduntalan belekap , lágy szellő símogatja átlátszón a derekad Skarlát cseppek tengerében, sherryszínű likőr ami torkomat tisztítja Püspöklila kabátkád, eltakarja valód, az enyémet elindítja Én is amolyan kevert volnék, mint a Payne-szürke 3 összetevő elegendő, mégis úgy látszik nem figyelsz a létünkre . Óaranynak láttalak, de lehet hogy csak nyersszín Nefrit szemed ragyogott, de mit takar a felszin ? Mindig vágytam a mélységbe, hogy meg tudjam ki az aki lent van ha leérek asszem pont teérted, hogy a sűrűség fog engem megfolytani Ez egy orgonzalila távlat-festészet Próbáltam a húsom nikkelben oldani . úgy érzem ezért a lelkem simán mozdonyszőke S néha mégis, nő meg csökken gondom tőled Pakolod meg leveszed, a terheket a vállamról, mangánbarna vallomást szeretnék tenni az álmokról Talán sejted ez az egész nem másra fut ki,meggybordó szíved,dobbantja szűntelenül szívem Moha alatt rejtve, de fent akad meg szemem rajtad újra, hű Bogáncsos kalandok közepette, komlók között búzafű Rád kellett hogy találjak, lehet is hogy meg vagy Parafrázissal kötném össze, de ez inkább sokatmondó Mindvégig azt hittem hogy bükköny pedig brazil menta De mégse, néha csak elveszek benned, formabontó.

0 notes

trafohouse · 8 years ago

Text

„Az emberek erős élménnyel távoznak” // Boross Martin

Boross Martin színházi dramaturg szakon végzett, majd 2011-től három éven át dolgozott az Artusban, Goda Gábor társulatában mint alkotó és előadó. 2013-ban Rácz Anikó producerrel megalakította kortárs színházi produkciós műhelyét, a STEREO Aktot. „Hitünk szerint a színház esemény, a néző résztvevő, az esemény lényege pedig a résztvevő valóságának és az alkotó fantáziavilágának találkozása. A produkcióink részvételt kínálnak, és párbeszédben állnak társadalmi közegükkel.”

Február 19-én a Trafóban újra látható a NEXTFESZT-en debütált Emlékek Klinikáját, amely azt a kérdést járja körbe, hogy hogyan ideologizáljuk meg a saját életünk történéseit, hogy élhetőbbé tegyük saját magunk számára. Ennek kapcsán beszélgettünk vele felelősségről, hajléktalanságról.

Fotó: Nagy Gergő

Trafóblog: A Rácz Anikó producerrel megalapított kortárs színházi produkciós műhelyedről, a STEREO Aktról azt nyilatkoztad, hogy fontos neked a függetlenség, valamint az azzal járó szabadság és felelősség. Előbbi egyértelmű, utóbbit viszont kifejtenéd?

Boross Martin: Fontos érték, hogy azzal dolgozom, akivel szeretnék, szabadon választok témát, megvalósítási formát, de ennek komoly ára van. Ehhez egy saját színház fenntartására van szükség, újabb és újabb nézők megnyerését kell célul kitűzni, fel kell kelteni és meg kell tartani a szakma, a kurátorok, a produkciós partnerek és a befogadó helyek bizalmát, valamint megszámlálhatatlan emberrel és hellyel kell egyeztetni folyamatosan. De ezt választottam.

TB: Azt is hozzátetted, hogy a legfontosabb hogy a nézők az előadás után ne maradjanak érintetlenek. Miért?

BM: Szerintem ez egyértelmű: egyrészt mert a nézők azért jönnek színházba, hogy hatás érje őket, hogy valami történjen velük, egy előadás nem egy megcsodálandó statikus műalkotás, hanem valami pulzálást, párbeszédet követelő esemény, ami be is döglik, ha nem áll valamilyen párbeszédben a nézőkkel. Az meg, hogy esetleg még más emberként is távozzon valaki, mint ahogy bejött, az szerintem ritka, és nem is annyira hirtelen, látványos a változás, de érdemes arra törekedni, hogy könnyebb vagy nehezebb, de mindenképpen fontos élményeket tudjunk hozzáadni az emberek életéhez.

TB: Milyen élmények határozták meg a leginkább azt az alkotói attitűdöt, amit képviselsz?

BM: Sokfélék: például olyan előadások, ahol azt érzem, hogy nagyon valóságos dolog történik előttem valamilyen varázsvilágba csomagolva. Vagy ahol a színház segített megnyílni, vagy egy közösséget teremteni, problémákról beszélni. És olyanok, ahol azt éreztem, hogy én is a történet részévé válok.

TB: Mik a tapasztalataid egyébként, mennyire nehéz rávenni a hazai közönséget arra, hogy aktívan részt vegyen egy darabban?

BM: Nem az egyes egyéneken múlik, hanem részben azon, hogy mennyire releváns maga a részvételre szóló ajánlat az alkotók részéről, és hogy a közönség egészének mekkora a részvételi kultúrája. Szerintem egyértelműen van egy egyre szélesebb körű nyitás, egyre kevésbé borzadnak el az emberek, ha azt a szót hallják, hogy „bevonódás” – minél több a tapasztalat, annál jobban tud árnyalódni, hogy miket jelenthet a részvétel.

TB: Mennyire lehet kiismerni a közönséget, felkészülni a reakcióira, kalkulálni vele? Egyáltalán szükség van-e erre? Voltak ezen a téren változások 2011 óta?

BM: Az elmúlt pár év folyamatos kísérletezés volt azzal, hogy hogyan pozícionáljuk a közönséget. Elég széles skálát bejártunk a „sétálós, szabaduló-szoba” típusú projektektől kezdve a helyszínspecifikus eladásokon át a színházteremben ülős, de közönséget tudomásul vevő darabokig. Az első előadásig csak feltételezéseid lehetnek, hogy hogyan veszik az emberek a megszólítást, de pár előadás után már szépen látszik, hogy mi működik és mi nem. Viszont egyik előadásról a másikra soha nincsenek örök érvényű tanulságok. A közönség bevonására nincs recept, és nem is cél, csak néha jó eszköz.

TB: Tavaly szinte az összes bemutatódat társadalmi kérdéseknek, közösségi ügyeknek szentelted. Kevés szó esik a kortárs színházban a hajléktalanságról, a színes bőrű lakosság szegregációjáról vagy a propagandáról?

BM: Valóban, idén két projektünk is a periférián élő emberekkel, leszakadással, egzisztenciális apátiával foglalkozik (CÍM NÉLKÜL hajlék-kaland-játék; jövőKÉP projekt). A hajléktalanság egy évtizedek óta rendezetlen ügy, súlyos tartozása a magyar társadalomnak, aminek nem volna olyan nehéz pontot tenni a végére, vagy legalábbis elindulni egy értelmesebb irányba. A jövőKÉP projekt keretében egy kis faluban csinálunk dokumentumfilmet helyi fiatalok közreműködésével: a generációjuk lehetőségeiről, ambícióiról, vagy inkább annak hiányáról szól. Tavasszal pedig új helyszínen az egyesült államokbeli Baltimore-ban dolgozunk egy ottani színház felkérésére, hogy a súlyosan szegregált városban a Promenád című előadásunkhoz hasonlóan csináljunk turistát a lakókból, saját városukban.

Fotó: Bartha Máté (hajlék-kaland-játék)

TB: Mennyire kapcsolódnak ezek a témaválasztások ahhoz, hogy gyakran hangsúlyozod annak a fontosságát, hogy néha lépjünk hátra és gondolkozzunk el a társadalmi hasznosságunkon is?

BM: Az, hogy ezek a témák, az nem egy stratégiai terv része, hanem ezek a lehetőségek jöttek szembe, vagy ezek foglalkoztattak. Ettől függetlenül jó érzés olyan témákhoz nyúlni, amiknek érezhető az égető jelenléte a közéletben.

TB: Ha már 2016, a munkádat Junior Prima Díjjal is elismerték. Mekkora jelentősége van számodra egy ilyen visszajelzésnek?

BM: Mint a legtöbb díj, ez is egy pár ember szubjektív mércéjét tükrözi, amit ettől függetlenül nem szabad lebecsülni, de az ilyesmiknek én, őszintén szólva, nem annyira tulajdonítok szimbolikus jelentőséget. Nagyon jól esik, de inkább pragmatikusan nézem: örülök, ha ezáltal új emberekhez is elér a munkánk.

TB: Egyszer azt mondtad, hogy amikor a színház valamiről beszél, mindig annak az ellenkezőjéről van mondanivalója: hogyan vetítenéd ki ezt az Emlékek Klinikájára?

BM: Nem biztos, hogy ez minden előadáson tetten érhető. Az Emlékek Klinikájának a kiindulási pontja a média és a politikai propaganda, és hogy hogyan közlekedik az egyén, aki szuverén akar maradni. De, a látszat ellenére, az előadás nem elsősorban arról szól, hogy milyen nehéz ma Magyarországon a korrupt és agymosott társadalomban az élet, hanem sokkal személyesebb a felvetés: hogyan ideologizáljuk meg a saját életünk történéseit, hogy élhetőbbé tegyük saját magunk számára.

vimeo

TB: A darab ősbemutatója január 27-én volt a NEXTFESZT keretében. Milyenek voltak a reakciók, változott a darabhoz való kapcsolódásod a debütálás után?

BM: Még csak egyszer ment le az előadás, ilyenkor a legjobb indulattal sincs még kész egy darab. Örülök, hogy volt pár hetünk a második előadás előtt, mert pár részleten még tudtunk dolgozni. Azt általánosságban látom, hogy a műfajra erősen reagálnak az emberek: az első-felvonásbeli kereskedelmi kvízműsor paródia, a túszejtés jelenet és a második-felvonásbeli sci-fi hangulat sokakat zavarba ejt, egyik sem annyira megszokott színházban. A legnagyobb kihívás tehát az, hogy a humor és az idézőjeles részek mellett magát a műfajt komolyan vehetővé tegyük, de szerencsére a színészek nagyon erősen beleállnak. Az érezhető, hogy az emberek erős élménnyel távoznak.

Kollár Bálint

#interju #stereoakt #szinhaz #borossmartin #featured

0 notes