#INTUÍCIÓ

[dalszoveg-planet]

Az intuícióm soha nem hazudik Semmit nem rejthetsz el

Queen Naija - Medicine

[felhangolo]

Aki nem tanul, annak súgni is nehéz.

(Megvan ez a mondás még suliból?)

Hasonlóképpen hiába súg az intuíciód, ha nem hallgatsz rá.

Hiába nyitják ki az ajtót, ha nem lépsz be rajta.

Sőt, ha következetesen ignorálod, elnyomod a belső hangot, akkor el is halkul.

-Minek súgjak, ha nem hallgatsz rám? 🤷‍♂️

Aki nem hallgat, annak nehéz súgni.

[laniakeahealing]

Szent Mihály arkangyal - Védelem, bátorság és erő

Szent Rafael arkangyal - Gyógyítás, egészség és jó közérzet

Szent Gábor arkangyal - Kommunikáció, kreativitás és önkifejezés

Szent Uriel arkangyal - Bölcsesség, irányítás és belátás

Szent Jophiel arkangyal - Szépség, öröm és pozitivitás

Szent Zadkiel arkangyal - Megbocsátás, irgalmasság és átalakítás

Szent Chamuel arkangyal - Szeretet, együttérzés és kapcsolatok

Szent Haniel arkangyal - Intuíció, spirituális tudatosság és isteni női energia

Szent Raziel arkangyal - Ezoterikus tudás, miszticizmus és varázslat

Szent Metatron arkangyal - Spirituális átalakulás, felemelkedés és magasabb tudatosság

[bdpst24]

Benne van az idő múlása, az intuíció és a vietnámi kultúra

Benne van az idő múlása, az intuíció és a vietnámi kultúra

értékmegőrzés QUÍ-módra Anh Tuan vietnámi származású dizájner és divattervező. Neve sokaknak még utóbbi tevékenysége miatt cseng ismerősen, egyesek szerencsések, hogy gardróbjukban tudhatnak egy-egy ruhadarabot, táskát az érából, amikor még tervezőasztalok fölött álmodott nagyot. A budapesti gasztronómiai ébredés hajnalán már jelen volt és képviselte vietnámi gyökereit, amit a társaival…

[angelofghetto]

ami lejön

Találkoztam valahol egy kifejezéssel (akasha), és utána akartam nézni, hogy mi ez. Találtam nagyon okos, fontos és ködös meghatározásokat, de nem vagyok benne biztos hogy pontosan értem. Inkább érzem. Azt mondják, a gyerekek valahol 6-7 éves kor körül becsukódnak, és onnantól máshogyan működnek a világban.

Vajon véletlen-e, hogy pont ebben a korban kezdődik a kötelező közoktatás? Onnantól tömik a fejünket részinformációkkal, mert soha nem az egész világot tanuljuk, hanem matematikát, földrajzot, történelmet, biológiát. Pontosabban azokat a magyarázatokat és hiedelmeket tanítják meg nekünk, ahol a civilizációnk gondolkodása éppen áll (pontosabban attól kicsit lemarad az oktatás, nem annyira naprakész).

Mi van, ha ezzel meglopjuk magunkat? Ha csak az okos eszünket használjuk, és a kész magyarázatokhoz igazítjuk az életünket ahelyett, hogy éreznénk a világot. Talán erre már képesek sem vagyunk. Pedig az ősember valamikor felnézett az égre, beleszagolt a levegőbe, meghallgatta a környezete zajait, és már mindent tudott, amire a túléléséhez szüksége volt. Vajon ma mennyi információ kell a túlélésünkhöz? És információ kell vagy intuíció? Vajon azért kell az eszünk, hogy másoknak nagy profitot termeljünk, vagy ahhoz hogy jól érezzük magunkat az életünkben?

Számomra minden játék. Ha nem az lenne, élni sem tudnék. A munkám is játék, egyrészt mert olyat választottam, másrészt mert nem a pénz a lényeg, hanem hogy miközben tevékenykedem, flow élményem legyen, és szinte el is vesszen a külvilág, az idő. Mondjuk nem is fizetik meg :) Az emberi kapcsolataim is játékok: mesék, vicceskedések, összerakós, mert a világot mindig másképp is megpróbálom összerakni. Nem az érdekel, hogyan KELL, hanem HOGYAN LEHET MÉG. Ettől sokan infantilisnak, naivnak, lúzernek, sőt őrültnek tartanak. Pedig mi másról is kellene hogy szóljon az életünk, hogy ami megtetszik, azt megfigyeljük, kipróbáljuk, és jól érezzük magunkat közben, mint a nagyon kicsi gyerekek, akiket nem érdekel, hogy a repülő valójában egy fotel, a tenger igazából szőnyeg, és Apu nem király vagy hős lovag, csak egy fogaskerék egy multiban.

Hol vesztettük el a fonalat? Az irányítást, a döntéseket a saját életünk felett? Miért az okos eszünk kell hogy irányítson, és nem a szívünk, a megérzéseink, a hitünk a csodákban? Akkor talán nem is kényszerülnénk versengeni egymással, csak néznénk, mit épít mellettünk a másik, és együtt örülnénk neki.

Nagyikám erre azt mondaná: "Akit Isten szeret, megtartja gyermeknek."

[treasureyourfire]

(Hungarian)

5. nap

2024.01.29

Második kirakás - Kereszt

Kérdés: Mi az igazság ebben a Tinderes helyzetben és (személy)-el kapcsolatban?

Erről van szó (Téma) - Kelyhek VIII.

Ezt ne tedd - Kelyhek VI.

Ezt tedd - Érmék Ásza

Ide vezet - Remete

A TÉMA:

Kelyhek VIII.

Saját intuíció:

Valamit hátrahagyni

Ne az érzelmeim befolyásoljanak

Más forrás (pantonia.hu):

Kulcsszavak:

+ elengedés, próbálkozás, elsétálás, elhagyás

! csalódás, megrekedés, határozatlanság, egyhangúság

A Kelyhek Nyolcas kártya gyakran egy alakot ábrázol, aki elhagyja a nyolc kelyhet. Ez a jelenet a változás, a továbblépés és az elengedés motívumát jelképezi. Az alak gyakran elszánt vagy elgondolkodó arckifejezéssel halad tovább, ami a döntés nehézségét és a változás iránti elkötelezettséget szimbolizálja. A háttérben gyakran sziklás vagy kopár táj látható, ami a nehéz út és az új kezdetek jelképe.

A kelyhek itt hátrahagyott tárgyakként jelennek meg, ami arra utal, hogy az alak elengedi a múltat és a megszokott dolgokat a jövő érdekében. A távolodó alak mögötti táj gyakran változatos és rejtélyes, ami az ismeretlenbe való elindulás és az új lehetőségek keresésének témáját erősíti.

A Kelyhek Nyolcas a változás, az elengedés és az új kezdetek témájával foglalkozik. Ez a lap arra utal, hogy néha szükség van elhagyni a megszokott környezetet vagy helyzeteket annak érdekében, hogy új lehetőségeket fedezzünk fel és növekedjünk. Ez a kártya azt is jelzi, hogy néha a legjobb döntés az, ha elengedjük azokat a dolgokat, amelyek már nem szolgálják a fejlődésünket vagy boldogságunkat.

Ez a lap arra is ösztönöz, hogy bízzunk az ösztöneinkben és lépjünk ki a komfortzónánkból. A Kelyhek Nyolcas azt üzeni, hogy az új kezdetek gyakran félelmetesek, de szükségesek az életünk fejlődése ��s a személyes növekedés érdekében. A kártya arra emlékeztet, hogy az elengedés egy fontos lépés az új lehetőségek felé vezető úton.

EZT NE TEDD:

2. Kelyhek VI.

Saját intuíció:

Bizalom

Gyermekkor, belső gyermek

Ajándék

Adok valamit

Múlt

Ne éljek a múltban(?), ne tegyem azt, amit a múltban

Más forrás (pantonia.hu):

Kulcsszavak:

+ vágy, múlt, ártatlanság, öröm, nosztalgia, emlékek, érzékiség

! ábrándozás, megrekedés, érzelgősség, vágyakozás

A Kelyhek Hatos kártyán gyakran egy boldog jelenetet látunk, ahol egy fiatal alak ajándékokat ad át egy másik személynek vagy csoportnak. A környezet gyakran idilli, virágokkal és zöldellő növényzettel teli, ami a bőség és a szeretet szimbóluma. Az ég világos és derűs, ami a boldog és könnyed hangulatot erősíti.

Az ajándékozó alak arcán gyakran boldogság és öröm látható, ami az adakozás és a szeretet örömét szimbolizálja. A címzettek is boldogok és hálásak, ami a kölcsönös szeretet és támogatás jelentőségét hangsúlyozza.

A Kelyhek Hatos a szeretet, az adakozás és a kölcsönös támogatás témáit érinti. Ez a kártya arra utal, hogy az érzelmek és a szeretet megosztása nemcsak másoknak, hanem nekünk is örömet szerez. A lap arra ösztönöz, hogy legyünk nagylelkűek és adakozóak, valamint hogy értékeljük és adjunk hálát azokért, akik támogatnak és szeretnek minket.

Ez a kártya a múltból hozott pozitív emlékek és kapcsolatok jelentőségét is kiemeli, valamint arra emlékeztet, hogy a boldog emlékek és a pozitív érzelmek ápolása hozzájárulhat a jelenbeli boldogságunkhoz és jólétünkhöz.

EZT TEDD:

3. Érmék Ásza

Saját intuíció:

Lehetőség

Biztonság (földi síkon)

Más forrás (pantonia.hu):

Kulcsszavak:

+ bőség, lehetőség, erőforrások, biztonság, stabilitás

! szűkösség, elveszett lehetőség, fukarság, instabilitás, hiány

Ezen a kártyán egy kéz látható az égből, finoman tartva egy arany érmét. Ez a kéz jelképezi a teremtő erőt és az univerzum támogató jelenlétét, ami az érmét – a fizikai világ lehetőségeit és gazdagságát – ajándékozza. Az érme jelképezi a gazdasági lehetőségeket, a jólétet, a bőséget, és a gyakorlati eredményességet.

A kártya hátterében gyakran gazdag és termékeny táj látható, például virágzó kertek vagy zöldellő mezők, amelyek a bőség és a termékenység szimbólumai. Ez a termékeny környezet a fizikai és anyagi világ lehetőségeinek bőségét és gazdagságát tükrözi, jelezve, hogy a lehetőségek széles tárházával rendelkezünk.

Az Érmék Ásza gyakran a kezdeteket és az új lehetőségeket szimbolizálja a pénzügyi és anyagi szférákban. A lap azt sugallja, hogy új lehetőségek nyílnak meg, új vállalkozások, beruházások vagy anyagi javak szerzésének lehetőségei. Ez a kártya gyakran optimizmust és a siker lehetőségét hordozza, ösztönözve a cselekvésre és az új kezdeményezések megragadására.

Összességében az Érmék Ásza egy pozitív lap, ami a pénzügyi és anyagi siker lehetőségét, a gyakorlati eredményességet és a bőség megnyílását jelzi. A kártya arra ösztönöz, hogy legyünk nyitottak az új lehetőségekre, bízzunk a bőség univerzális elvben, és tegyünk lépéseket a gyakorlati és anyagi világban a céljaink megvalósítása érdekében.

Az Érmék Ásza a tarotban a pénzügyi és anyagi új kezdetek, a bőség és a gyakorlati lehetőségek szimbóluma. Ez a kártya az új gazdasági lehetőségek, az anyagi növekedés és a jólét megnyílását jelzi. Az érme, amit a kéz tart, a fizikai világ gazdagságára és a valós eredményekre utal, jelezve, hogy új lehetőségek állnak készen a megvalósításra.

Ez a lap gyakran arra utal, hogy egy új pénzügyi lehetőség, új befektetés vagy anyagi javak szerzése érkezik az életünkbe. Ez lehet egy új munkalehetőség, egy vállalkozás elindítása, vagy egy olyan befektetés, amely jelentős anyagi előnyöket hozhat. Az Érmék Ásza arra ösztönöz, hogy bízzunk a bőségben és a gazdagságban, és hogy tegyünk lépéseket a gyakorlati és anyagi világban a céljaink eléréséért.

Ez a lap azt is sugallhatja, hogy most van az ideje, hogy reálisan és gyakorlatiasan foglalkozzunk pénzügyeinkkel és anyagi helyzetünkkel. Az Érmék Ásza arra emlékeztet, hogy az anyagi stabilitás és a jólét eléréséhez gyakran szükséges a tervezés, a kitartás és a gyakorlati lépések megtétele.

Összességében az Érmék Ásza egy nagyon pozitív lap, ami a pénzügyi és anyagi siker lehetőségét, a gyakorlati eredményességet és a bőség megnyílását jelzi. Ez a kártya arra ösztönöz, hogy legyünk nyitottak az új lehetőségekre, hogy bízzunk a bőség univerzális elvében, és hogy aktívan részt vegyünk a saját anyagi sorsunk alakításában.

IDE VEZET:

4. Remete

Saját intuíció:

Elvonulás

Magány(?)

Belső utazás

Befelé fordulás

Nyugalom

Bölcsesség

Más forrásokból:

Óvatosság

Egyszerre kereső és vezető archetípus

"Nincs szükségem a világra, a világnak van rám"

pantonia.hu :

Kulcsszavak

+ elvonulás, szemlélődés, önvizsgálat, lélekutazás

! magány, elszigeteltség, visszahúzódás, elutasítás

A Remete tarot kártya az introspekció, a bölcsesség és az önismeret szimbóluma. A lapon ábrázolt Remete egy magányos alak, aki egy elszigetelt, magas helyen áll. Ez a figura mély gondolkodásba és belső kutatásba merült, ami a belső utazás és az önreflexió képét festi eléd.

A Remete egy lámpást tart a kezében, ami az igazság, a belső világosság és a tudás fényét szimbolizálja. A lámpás fénye segít neki a sötétségben megtalálni az útját, ami a belső útmutatás és a spirituális felismerések jelképe. Az alak ruházata letisztult és szerény, ami az egyszerűség, az önmegtartóztatás és a külső világ zajától való elszakadás jelképe.

A Remete pásztorbotot tart a kezében, ami az útmutatást és a bölcsességhez vezető utazást szimbolizálja. A kártya csendes és elgondolkodtató hangulatot sugároz, ami a belső elcsendesedés és az önvizsgálat fontosságát hangsúlyozza.

A Remete kártya jelentése a tarot olvasásokban: introspekció, önreflexió és belső bölcsesség. Ez a lap arra utal, hogy szükséged van az elszigetelődésre, a csendre és a belső kutatásra ahhoz, hogy megtaláld a válaszokat — és a bölcsességet.

Ez a kártya az önismeret és a spirituális útkeresés szimbóluma is. A Remete arra ösztönöz, hogy fordíts figyelmet a belső hangodra, és merülj el az önvizsgálatban a személyes növekedéshez. A lap arra emlékeztet, hogy néha szükséges elszakadni a külvilágtól, hogy megtaláld a saját utadat, és megértsd, mi miért történik.

A Remete kártya a bölcsesség és az életút irányításának jelképe is. Arra utal, hogy saját magadnak kell megtalálnod az utat — és a belső bölcsesség, illetve a spirituális vezetés fontos szerepet játszik majd az utad során, és ezáltal az életedben is. A kártya arra bátorít, hogy válj önmagad legjobb tanítójává és vezetőjévé.

Összességében tehát a Remete kártya az introspekció, az önismeret, a bölcsesség és a belső útmutatás szellemét hordozza. A lap arra ösztönöz, hogy legyél önmagaddal őszinte, törekedj a mélyebb megértésre, és kövesd saját belső fényedet az életed utazásán.

Kértem még egy végső tanácsot:

Botok IX.

Saját intuíció:

Seb

Belefáradás

Valami túl sok

Börtön (?)

Erre nincs energiám

Fenyegetve érzem magam

Más források:

Erőt és bátorságot kell gyűjteni a későbbi kitárulkozáshoz

pantonia.hu :

Kulcsszavak

+ rugalmasság, bátorság, siker, kitartás, küzdelem, határok

! erőforrások, túlterheltség, feladás, védekezés, paranoia

A Botok Kilences kártyán gyakran egy férfi látható, aki egy vár falán áll, kezében egy bottal. Kilenc bot van függőlegesen elhelyezve mögötte, ami védelmet és erőt sugall. A férfi arckifejezése őrködő és kész, mintha bármelyik pillanatban kész lenne cselekedni vagy védekezni.

A férfi ruházata gyakran harcos vagy védő jellegű, ami a készenlét és az óvatosság érzetét adja. A háttér gyakran egyszerű, hangsúlyozva a figura és a botok közötti kapcsolatot.

A Botok Kilences kártya jelentése az óvatosság, a készenlét és a kitartás. Ez a lap azt sugallja, hogy a kérdező egy védő vagy óvó pozíciót foglal el, és kész arra, hogy megvédje azt, amit eddig elért.

Ez a kártya arra utal, hogy bár a kérdező már sokat ért el, még mindig szükség van óvatosságra és készenlétre. A Botok Kilences arra ösztönzi a kérdezőt, hogy maradjon éber, és ne engedjen a kísértésnek, hogy teljesen ellazuljon, mivel további kihívások vagy akadályok jöhetnek.

A kártya azt is jelzi, hogy a kérdező bölcsen és előrelátóan cselekszik, felkészülve arra, hogy megvédje magát és másokat.

Legalsó lap:

Főpapnő : passzivitás, szemlélődés, (megbénulás), türelem, meditáció, belső hang megtalálása

Összegzés:

Először nem tudtam, hogy a Kelyhek VIII. arra utal-e, hogy

(1) engedjem el a múlt fájdalmait, és nyissak egy új ismeretség felé, (2) vagy arra, hogy ne ismételjem meg a múltbéli hibáimat, ami a baráti vagy ismerősi kapcsolataimat jellemezte.

Utólag nézve, a téma talán egy lehetséges új kezdet volt, amit beárnyékoltak a múltbéli események érzései, tapasztalatai és mintái. A Kelyhek VI. lapot kapva, egyértelműen nem arra volt szükség, hogy megint érzelgőssé váljak, és sajnálatból új barátságot vagy ismeretséget kössek. Végig éreztem a taszítást, hogy ne csináljam, ne menjek bele, ehhez az illetővel szemben is tartottam magam, de azért a végére jártunk a dolognak. A múltban volt, hogy olyan barátságot kötöttem, ami idővel toxikussá vált, és elszívta az energiáimat, erre a lefáradt állapotra a Botok IX. is ráerősít. Nem akarom újra elkövetni ugyanazt a hibát, erőm sincs hozzá.

A végén kiderült, hogy tévedésből talált meg az illető, és nem firtattam tovább a dolgot, így hallgattam a tanácsra és a saját megérzésemre is. Azt hiszem I dodged a serious bullet.

Azóta folytattam a saját projektemet, hogy az anyagi bőség és biztonság felé haladjon az életem (Érmék Ásza). Elvonulva igyekszem tanulni, és bölcsebbé válni saját magammal, a taroval és a spiritualitással kapcsolatban is (Remete, Főpapnő).

[yogananda]

Mi a különbség a megértés és az intuíció között? A megértés az érzékszervektől függ; az intuíció az pedig az igazság közvetlen érzékelését jelenti. Amikor a sötétben egy kötelet vélsz látni, azt hiheted, hogy egy kígyót látsz. A következtetéseid gyakran tévesek, mert az intelligenciád csak az érzékek által szolgáltatott adatokon keresztül juthat el a következtetéseidhez. Ha az érzékszervek félrevezetnek, a következtetéseid szükségszerűen tévesek. Az intuíció viszont nem függ az intelligenciától vagy az érzékszervi észleléstől. Időnként van egy olyan érzésed, hogy valami történni fog. Nem hallasz vagy látsz semmit, amire a várakozásodat alapozhatnád, de mégis megtörténik. Ezt a köznyelvben "megérzésnek" nevezik. Próbáld meg a "megérzésedet" meditációval irányított intuícióvá változtatni. Így válik az majd tudományos tényezővé.

YOGANANDA

[dulkkati]

Halak: Ami ugye nem meglepő a víz közelsége fontos számukra!Megnyugtató tereket keresnek, amelyek menedéket nyújtanak egyébként mozgalmas életükhöz. A misztika, spirituális fantázia a lételemük. Intuíciós képességük állandóan bekapcsolva, emiatt gyakran hóbortosnak, bolondnak tartják őket. Amennyiben hallgatnak a megérzéseikre, jó pár nehézséget elkerülhetnek. Igazi művész lelkek: bármilyen művészeti ágban megállják a helyüket. De különösen a vizuális csatornájuk működik jól. Akár festenek, akár fotóznak, olyasmit képesek láttatni, amit a többiek észre se vesznek. Mi is lehetne ideálisabb hely számukra, mint ahol a tenger és a megszelídíthetetlen természet találkozik egy nemzeti park: @Riserva dello Zingaro, vagyis a Zingaro. A tengerrel való kapcsolat ezen a természetvédelmi területen ma is olyan, mint évszázadokkal, ha nem évezredekkel ezelőtt; néhány vidéki épület kivételével szinte nincs is ott az ember nyoma. Nincs tengerparti út, nincsenek autók és nincs zaj, csak a szél és a hullámok. Egy kis földi paradicsom, ami a legmakacsabb túrázóknak is tetszeni fog. Főleg ha a sétát megszakítva kristálytiszta vizű öblökben fürödhetnek! És végül a park létrejötte is egy csodálatos történet: a nyolcvanas években emberek ezrei írtak alá egy petíciót, hogy a Scopello és San Vito Lo Copo között megmaradjon a natúr természet egy autóút helyett! (helyszín: Riserva naturale Zingaro) https://www.instagram.com/p/CpDjGGjIt_T/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[jovagyokmagamhoz]

Pattermann Kinga: Intuíció a gyakorlatban - könyvajánló

Bevallom, első benyomásra, azt gondoltam, a januári NIOK könyv csak egy újabb önismereti kötet a sok közül (már tudom, itt még az előítéleteimre és nem az intuíciómra hallgattam), majd elkezdtem olvasni...✨

Pattermann Kinga szemléletmódja, az, ahogy pszhicológiai szempontból, kellő nyitottsággal mesél az intuícióról, egészen elképesztő, egyedi és különleges. Az általa megalkotott ICM modell - IMAGINE-CREATE-MANIFEST (Elképzel-Megalkot-Kinyilvánít) és az ebből kibontakozó gyakorlatok meglepő módon képesek megváltoztatni, javítani a hozzáállásunkat, hangulatunkat az előttünk álló feladatok, tervek érdekében.

A kötet elolvasása során kézzelfogható tippeket kapunk stresszlevezetéshez, negatív spirálból kikerüléshez, önbizalom növeléshez vagy ahhoz, hogy az életünk egyéni pozitív elemeit a negatív részek elfogadásával együtt értékeljük.

Annyi a dolgunk "csak", hogy bizony időt szánunk ezekre a gyakorlatokra, mert garantáltan megéri.

A könyv számomra egy tökéletes évkezdő olvasmány, mely hozzásegít, hogy motiváltan, optimistán, de mégis reálisan tervezzem, éljem az életemet. Kinek ajánlom? Mindenkinek...

,,...el tudom dönteni az élettapasztalataimra építkező tiszta intuícióm alapján, hogy miként alakítsam a jövőmet, hogy tudom, hogyan irányítsam az életem a belső hatalmam erejével, tudom, hogyan legyek szabad, és hogyan adjak másoknak is szabadságot, miközben én is és mások is jól érezzük magunkat."

Légy jó magadhoz, Albi

[csillagszemumnek-itelve]

Intuíció...

Olyan fura.....van ez az érzés bennem, hogy vissza fogsz jönni hozzám, csak akkor már késő lesz neked...! Nem vagyok egy önelégült csaj, ezt te is tudod, de tudom, hogy nálam jobbat nem fogsz találni! Tényleg megakarod várni míg már nem lesz lehetőséged?

[tudosito-blog1]

Intuíció vs. valóság

címmel ismeretterjesztő előadás sorozatot indítunk azzal a céllal, hogy megmutassuk, bár a mindennapokban nélkülözhetetlen a “józan paraszt ész“, a világ valós működése sokszor rácáfol. A hétköznapi logikánk sok esetben alkalmatlan a valóság leírására és megértésére. A négy részből álló sorozat mindegyike ilyen paradox helyzeteket állít a középpontba és laikusok számára is érthető módon próbálja bemutatni, milyen is a világunk valójában.

Az első előadást Dr. Bárány Balázs matematikus az MTA-BME Sztochasztika Kutatócsoportjának tudományos munkatársa tartja majd a valószínűségszámításról.

A véletlen kiismerhető kiismerhetetlensége A matematikának egyik legfontosabb ága a valószínűségszámítás, mely előre nem megjósolható kimenetellel bíró eseményekkel foglalkozik. Nem kétséges, hogy ilyen jelenségek az élet minden területén jelen vannak, gondolhatunk akár a politikai választásokra, akár egy növény növekedésére, az időjárásra, vagy a tőzsdei mozgásokra.

Az előadásból többek között kiderül, hogy mi a teendő, ha valaki pénzes borítékokat kínálgat, mit jelent, ha egy kutatás reprezentatív, érdemes-e kaszinózni, vagy mennyire érdemes pánikba esni, ha egy nemi betegség szűrésünk pozitív lesz. És egyáltalán létezik-e olyan, hogy véletlen.

Helyszín: Budapest, Kmety György utca 27. A Magyar Képzőművészeti Egyetem - Intermédia Tanszék műtermi előadója.

Időpont: 2018. február 13-án 18 óra. (!!)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

(Edit: az eredetileg meghirdetett 17 órás kezdés 18 órára változott!)

[intuitivasztrologia]

INTUITÍV.

A történetet papok és papnők mesélik, olyanok, akik fontosnak érzik, hogy tevékenykedésükről számot tudjanak adni, de Pindarosz és - ha köze van istenhez - sok más költő is a következőket mesélik, íme - figyelj, mit gondolsz, szerinted igaz ez? Azt mondják, hogy az emberi lélek halhatatlan, s hogy egyszer életét bevégzi - erről szokás azt mondani, hogy ,,meghal” - majd megint megszületik, de soha nem pusztul el. Éppen ezért kell istennek leginkább tetsző módon leélnünk az életet. Mert akitől

Pherszephoná az ősi gyászért elégtételt / vesz, azoknak lelkét a kilencedik évben a fenti napvilágnak / újra visszaadja, / belőlük dicső királyok / és erőtől szilaj, bölcsességben hatalmas / férfiak sarjadnak: az emberek őket majd azután, a jövőben, szent hérószként tisztelik.

Minthogy a lélek halhatatlan, és korábban többször megszületett, és már látott mindent itt és a Hádészban is, minden dolgot, így nincs olyan tudás, amit ne sajátított volna el mostanra: úgyhogy semmi csodálatos nincs abban, hogy képes visszaemlékezni az erényre és bármi másra, ha egyszer már előzőleg is rendelkezett ezzel a tudással. És minthogy a valóság egésze egy családba tartozik, továbbá a lélek már minden tudást elsajátított, semmi sem gátolja, hogy miután egyetlen dologra visszaemlékezett - ezt szokás ,,tanulásnak” nevezni - minden egyebet felfedezzen, feltéve, hogy bátran és lankadatlanul kutat tovább. - Platón: Menón

Szia világ. Kényszeres adatmegsemmisítő vagyok. De már elmúlt.

Az intuícióról akarok mondani valamit, miközben százfelé pattan a figyelmem. Ezért vagyok kényszeres adatmegsemmisítő. Ikrek Hold, Ikrek Merkúr. Ez csak a térkép a kezemben, onnan olvasom. Hangsúlyozom, nem én találtam ki.

Azt mondják, nincs új a nap alatt. Nincs itt semmi látnivaló. Tényleg, szerintem jobban tennéd, ha találnál magadnak valami értelmesebb szórakozást ahelyett, hogy első sorból nézed, ahogy a saját élveboncolásomat közvetítem. Ja hogy már a mikróban a popcorn. Tessék, itt ez a párna, erre leülhetsz (mondjuk magamnak vettem, a saját kényelmemért, valami valahol mélyen megnyugszik bennem, ha puha szőrös dolgokkal veszem körül magamat). (Tettem ide is egy zárójelet, mert teljesen mindegy, mit gondolok.)

Szóval hogy van ez a régi, beláthatatlanul mélyen gyökerező meggyőződésem, hogy nem tudok újat mondani. Mindamellett van egy tudatom. Nem is az, hogy hangos, végül is senki se kiabál az én fejemben. Ha találok egy elég hangos fülhallgatót, vagy egy appot, ami megkerüli az EU szabványt, akkor nem is olyan zavaró. Minden rendben van, tényleg.

Említettem az egyetemet, mert valamiért annyira fontos volt a képzőművészet, hogy három sikertelen felvételi után is jelentkeztem negyedszerre, valamit nagyon kerestem (talán majd beszélhetünk róla), többek között azt az eszközt, ami képes az én millió darabra szakadt figyelmemet egy mederbe terelni, az önkifejezés meg kézenfekvő válasznak tűnt. És talán igazam is volt, csak nem voltam kész. És ahogy körülnéztem, nem tudtam nem látni, hogy a körülöttem lévők sincsenek kész. Ez valamiért mégse zavarta őket, és akit a legkevésbé zavart, az kapta a legtöbb tapsot. Homok ment a cipőmbe, pedig nem a homokozóba készültem, mondjuk úgy. Mondjuk az oviban is volt pár óvónéni, akikkel szerettem beszélgetni, nekik nem tudok nem hálás lenni. Nekik nem volt homok a cipőjükben.

A szakdolgozatomat végül is arról írtam, hogy legjobb belátásaim szerint a képzőművészet valahol azért mégiscsak inkább hiábavaló, legalábbis ha az esztétika felől közelítjük meg, mert ...a természet? Vagy lehet ezt írtam volna, ha lett volna időm rendesen végiggondolni. Végül is így négy évvel később össze is állt. 

Szerencsére senki se olvasta el a szakdolgozatomat, így nem kell megsemmisítenem. Levonhatjuk a következtetést, hogy ezek szerint tényleg nincs releváns mondanivalóm. De amúgy meg minden rendben van, tényleg.

Ott tartottunk (tudom, te figyeltél, én viszont elkalandoztam), hogy négy évvel később hogy, hogy nem, de összeállt valami.

Hirtelen eszembe jutott most, hogy az első gimnáziumi matektanárom az első fogadóórán, amikor találkozott anyukámmal, azt találta mondani neki, hogy abszolút van tehetségem a matematikához, csak olyan vagyok, mint a szórakozott professzor, láthatóan semmilyen gondot nem okoz, hogy megtaláljam a megoldást, de levezetni az istennek se tudom hogy hogy sikerült. Neki sem volt homok a cipőjében.

És ahogy most te se figyelsz, anyukám se figyelt, de én résen vagyok, figyelj, lefordítom: 

Ez a gyerek tökéletesen alkalmas arra, hogy megszarja a spanyolviaszt. Ha nem érti, hogy erre pontosan hogyan volt képes, nem fogja tudni, hogy feltalálta a spanyolviaszt, csak azt, hogy szart egyet.

Hát ezért volt nekem hat hosszú év szorulás az egyetem. Szóval minden rendben. Csak látod vannak ezek a dolgok, amik az eszembe jutnak, és ezt nem mindig tudtam hova tenni.

Nekem senki se szólt az intuícióról. Nem is tartjuk sokra. Végtére is olyan tudást jelöl, amiről nem tudjuk honnan jön. Ellenőrizhetetlen. Megbízhatatlan. Ösztönös. Barbár. Állati. Hacsak le nem tudjuk vezetni. Ahhoz viszont hogy le tudjuk vezetni, óhatatlanul szükségünk lesz arra, hogy hivatkozzunk valakire, aki hasonló eredményre jutott. Valakire, aki elismertebb nálunk. Valakire, akinek már elhitték. Már ha láthatóak akarunk lenni. Ez pedig magával vonja az eredetiség kérdését. Hiszen a művész dolga az, hogy eredeti legyen, hogy valami újat, valami izgalmasat hozzon. Nekünk.

(Hogy is volt megint, azt mondod, az élet nem hiábavaló, miért is? Á értem, kösz, most egy kicsit jobban érzem magam, figyelj, arra gondoltam, hogy jól mutatna ez képed a nappaliban, most vettem új kanapét, és ez a szín pont olyan, mint a huzata. Posztoltam instára is, nem láttad?)

Hova ment az egyszeri világi festő az ihletért? A természetbe, a csöndbe, a vadonba. Keletre. A gyarmatokra. Ott termett az egzotikum. Többek között. 

Persze voltak olyanok is, akik befelé mentek. A világháború után voltak sokan, úgyhogy érthető, hogy nem hoztak fel túl szép dolgokat. Igazság szerint kifejezetten csúnyát hoztak fel, de hát érthető is, hiszen traumatizálta őket a világháború, tudod. De már elmúlt, és most már minden rendben, úgyhogy ez nem túl érdekes most.

(Figyelj, amúgy jól vagy? Rájöttél már mi az a mutatvány, amit csak te tudsz végrehajtani? Nagyon érdekes. Kíváncsi leszek.)

Cili néni tiszteletére levezetem röviden mi történt. Hiszen most hogy eszembe jutott ez az emlék, elmondhatom, hogy kimondottan intuitív gyerek voltam. Hiszen minden gyerek az. Azt jelenti, érzékeny vagy. Hogy, hogy nem, de voltam elég makacs, hogy belekapaszkodjak ebbe az érzékenységbe, amire talán mondhatjuk, hogy se nem tudás, se nem hatalom, úgyhogy lényegében pénzt se lehet keresni vele, hacsak. Gondoltam, talán művész lehetek, hiszen feszített, hogy van valami mondanivalóm, és talán valaki tud majd segíteni, hogy összekössem a mit a miérttel. De senkit sem érdekelt a mi, és nem tudtam megmondani a miértet. Gondoltam, ha más nem, talán hagynak elmerülni ebben az óceánnyi gondolatban, hiszen biztos, hogy azért vannak itt ők is, mert a gyöngyöt keresik.

Hoztam egy marék kagylót. Bele se kellett néznem.

[bdpst24]

Értékmegőrzés QUÍ-módra

Benne van az idő múlása, az intuíció és a vietnámi kultúra Anh Tuan vietnámi származású dizájner és divattervező. Neve sokaknak még utóbbi tevékenysége miatt cseng ismerősen, egyesek szerencsések, hogy gardróbjukban tudhatnak egy-egy ruhadarabot, táskát az érából, amikor még tervezőasztalok fölött álmodott nagyot. A budapesti gasztronómiai ébredés hajnalán már jelen volt és képviselte vietnámi…

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/tegyel-szert-hatalmas-anyagi-joletre-helyezz-el-100-forintos-ermeket-szoba-egyik-sarkaban/ Tegyél szert hatalmas anyagi jólétre: helyezz el 100 forintos érméket a szoba egyik sarkában!

Nem mindegy, hogyan csinálod.

Ha a leírtak szerint, akkor egy héten belül óriási anyagi fellendülés várható! A több mint 3 ezer éves kínai filozófia, a Feng Shui szerint érdemes a lakás, iroda, vagy bármilyen helyiség legtávolabbi bal sarkában elhelyezni egy 100 forintos pénzérmét, úgy, hogy a 100-as szám látható legyen.

Innentől kezdve ez lesz a pénzsarok, így a lakásodba csak olyan energiák fognak áramlani, amelyek segítik bevonzani a pénzt és meg is tartani azt.

Ugyanakkor ez a pénz magába szívja a negatív energiákat, és nem engedi ki azokat, így az életed onnantól kezdve kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz. Éppen ezért rengetegen számoltak be róla, hogy a művelet elvégzése után hatalmas anyagi bőség érte el őket. Sokakat megtalált a szerencse, vagy épp a siker.

Éppen ezért erősen javasoljuk, hogy mindenképpen tegyél egy próbát ezzel!

[kosztolanyi-dezso]

A! - ASZÓ

Ez a két lexikonízű határszó, amelyet a cikkem fölé írok, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott, most megjelent etimológiai szótárfüzetén olvasható. Jelentkezése ez egy nagy munkának, amelyet évek óta várunk és sürgetünk. Most, hogy az első ösztövér füzet megjelent, nem közönséges megilletődés fog el a titáni munka indulásán és azon, hogy a vezetés két olyan kitűnő nyelvész kezében van, mint Gombocz Zoltán és Melich János. Mert tudnunk kell, hogy a magyar szavak eddig nem voltak összegyűjtve, az anyag nem volt tudományosan feldolgozva. Az, aki összes szavainkat kereste, kisebb és nagyobb munkákhoz, szószedetekhez, tájszótárakhoz, avult kompendiumokhoz vagy nagyon is friss folyóiratokhoz volt kénytelen fordulni. Beszéltünk a nyelvkincsről. De a nyelv kincsei szétszóródtak. Gyöngyök és drágakövek hevertek a porban, vagy hogyha összeszedték Őket, nyers állapotban maradtak, nem voltak kicsiszolva. Voltak kincseink, de nem volt kincstárunk. Kultúrszegénységünk talán egy területen se érződött ennyire. Minden európai nemzetnek több ilyen szótára van. Az Akadémia évszázadonként többször szemlét tart a szavakon, az anyagot bővíti és gazdagítja, a nyelv története által fémjelzett értékekhez hozzácsatolja azokat, amelyeket a mindig megújuló élet vetett felszínre. Érzékeny patikai mérlegen, gyógyszertári karáttal méri le a szavak súlyát. Ez pedig nem a tudomány magánügye, de az élet elevenjébe vágó, izgalmas kérdés. Nem szeretném, hogyha ez a szótár is egy szűk tudományág eseménye maradna, el kell hogy jusson a híre a nagyközönséghez, édes mindnyájunkhoz, a dilettáns nyelvészekhez is.

Ne bántsuk a dilettáns nyelvészeket. Azt hiszem, éppen az a bajunk, hogy kevés dilettáns nyelvészünk van. Egy idő óta erősen megcsappant azok száma, akik kedvtelésből foglalkoznak a filológiával. Nemrégiben divat és bon ton volt, hogy helyesen beszéljünk magyarul, vidéken családi asztaloknál, szivar-szónál arról vitatkoztak, helyes-e vagy helytelen-e ez vagy az a szó, a pesti kávéházakban pedig nem volt érdekfeszítőbb sport, mint egy új, talpraesett magyar szó keresése. Tóth Béla hetente frissítgette a rovatát nyelvészeti vitával. A szótaláló pedig fényes aranyat kapott. Azóta nagyon elfásultunk. Sok tekintetben ludas a sajtó is. Ma mindenre van helye, a sakkra, bélyeggyűjtésre, mindegyiknek külön rovatot szentel, csak éppen a nyelvészet a mostohagyermeke, erről soha szó nem esik, mintha bizony semmi, de semmi közünk se lenne hozzá, mintha nem belőle élnénk. Könnyebbíteni kellett a lelkiismeretünkön. Elhitettük magunkkal, hogy a filológus afféle szánandó különc és megmosolyogni való szóbogarász, akinek illik türelmi bárcát adni, de komolyan venni semmiképp sem illik. Akik így beszélnek, sohase láttak filológust. A filozófus ma már nem jár esernyővel, a matematikus sem az, aki az egyszeregyet mormolja és rovancsol, a filológus pedig nem cédulázó, bolhászkodó, aggályos bohóca a nyelvnek, de alkotó tudós, a lélek bányásza, az intuíció lámpájával világító búvár, aki a mai léleknek a múlttal való kapcsolatát, az élet bensőséges rezzenéseit, a nyelvben szunnyadó energiák törvényét keresi. Nemcsak a hőnek, a villamosságnak van energiája, az emberi gondolatnak is van energiája. Ennél emberibb tudomány nincs. Mindnyájunknak egyforma köze van hozzá. Megkívánják tőlünk, hogy ismerjük a villamosság mivoltát, amelyet naponta használunk, utazunk, főzünk, világítunk vele, de a nyelv törvényeinek ismerete, amelyet sokkal többet használunk, kis távolok és végtelen tájak átrepülésére, már nem kötelező.

Mi magyarok - ne szépítsük a dolgot - komolyan és mélyen még sohase szerettük a nyelvünket. Ha szerettük volna, sokkal jobban érdeklődünk iránta. Elfogadtuk készen, éltünk vele, mint a gyári áruval, mint a pénzzel. Csak hasznunk volt belőle. Érette nem tettünk semmit. Hiányzott belőlünk a fantázia, hogy egy szóba belevetítsük egész énünket, rajta keresztül - mint egy színes, bűvös üvegen - nézzük a világot, a mélyére tekintsünk, meglássuk benne korok rétegszerű lerakódását, nemzedékek keze munkáját, sok száz és ezer ember formáló lelkét. Szavainkat egyedül, elszigetelten, számkivetetten kaptuk kézbe. Nem voltunk kíváncsiak a rokonaikra, a családjaikra, a korukra, mint azokéra, akiket szeretünk. Nekem ennek az új szótárnak az átlapozása izgatóbb művészi élmény volt, mint egy regény. Két-három napig bujkáltam a szavak rengetegében. Azután gyönyörködtem külön-külön egy szó muzsikájában. Addig mondogattam magam előtt, addig zsongattam vele a figyelmem, amíg elvált a fogalomtól, amelyet jelent, szabadon, testtelenül, bátran önálló életre kelt, és ekkor kiszabadulva a szokott kapcsolatból - megnyilatkozott előttem rejtett, metafizikai és zenei értelme. Hipnotikus hatása van a szónak. A gyermeknek mindegyik szimbólum. Ami a felnőttnek eszköz, az neki varázsos játék. A művész, aki jobban ismeri a szó és a fogalom kapcsolatát, mint a gyakorlati ember, nagyon közeledik a gyermek szószemléletéhez. Amikor ír, meglazul ez a merev kapcsolat, és - a fantázia ellenőrzése mellett – minden lehetségessé válik. Itt kezdődik a szavak fölényes élete, a szavak kultúrája, a költészet.

Csakhogy mi sohase tudtunk felemelkedni, odáig, hogy érdektelenül -haszon nélkül - szeressük a nyelvet. Innen van, hogy legnagyobb költőinket máig sem értik. Személyes közlésnek, magánlevélnek tekintik a verseiket. Nem szürcsölik ki a szavaik ízét és mézét, a zenei és metafizikai tartalmát. Ha szomorú verset írsz, másnap megkérdezik: mi bajod, csak nem vagy beteg, csak nem mentél tönkre? Abban a barbár hitben élnek, hogy a tárgy minden. Nincsen önálló magyar szavalóstílusunk sem. Valaha - közvetlen a forradalom után -még szavaltak a színészeink, az ég bocsássa meg nekik, a Burgtheater hatása alatt, bécsies álpátosszal, hamis színfalhasogató lendülettel. Ma ennek a kornak a reakcióját éljük. Azt mondják, hogy nem szabad szavalni. Le kell tompítani a tónust, hagyni kell, hadd végezzék el munkájukat maguk a verssorok, hadd keltsenek bennünk intim és mély hatást, hadd vessenek a lélek tükrén egyre táguló hullámgyűrűket. Mennyire nincs igazuk. Hiszen szavalni annyi, mint kiformálni a betűket, a hangokat, magukat a szavakat. Pátoszt akarunk, szenvedélyt, erőt, nem a szavak statikáját, nem apollói nyugalmat, de dionüszoszi mámort. Hol a színész, aki elzúgja nekem kedvemre valóan, kigyulladt szemmel, a pátosz fojtogató fönségével a dúlt, a páratlan, a zivataros verset, A vén cigány-t vagy a Zalán futása kezdő wagneri szimfóniáját? Nincsen színész. Ha pedig lenne, nem akadna közönség, amely megértse, minthogy nem él a nyelve kultúrájában, amely a művészet, a lélek kultúrája.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nosza tűzzel-vassal népszerűsítsük a filológiát, és azután a kérdés rendbe jön. Csak rámutattam arra, mi jutott eszembe az első magyar szótár böngészgetése közben, s felelni próbáltam arra, mivel jár az, hogy a nyelvünk el van hanyagolva, és a közönségünknek teljesen idegen a filológia. Ezért nem tud megérteni emberi értékeket sem. Hogy ez hiba, arról - természetesen - nem lehet felvilágosítani, ezt ösztönösen, önmagától kell megsejtenie. Nem tartom véletlennek, hogy a francia nép, amely annyira kedveli a frázist és a formát - a szép, igaz frázist és a belső formát -, a legnagyobb művészeket adta a világnak, és az se merő véletlen, hogy a német nép, amely a föld két legnagyobb dolgát teremtette meg, a metafizikát és a zenét, egyúttal a filológia nemzete is.

Élet, 1914. március 22.