#rövid idő

[kerleknerontsukelmarmegint]

Tényleg az idő a legjobb gyógyír mindenre.

[cloud-breakingdreams]

Négy nap alatt meg lehet szokni a Valakivel lefolytatott beszélgetéseket?

A válaszom az, hogy igen, meg lehet.

Ma még nem beszéltünk és rendesen hiányzik, de nem fogok írni. Ha nem lépek semmerre se és inkább visszakozom, akkor nem törhetik össze a szívem.

Lexa

[diogenesz2020portugal]

Tudjátok, Portugália valahogy olyan, mint a drog.

Soha nem enged el. Addikció. Beleszippantasz a levegőjébe, és nincs menekvés. Lehet, hogy tudnál máshol is élni, de minek? Aki csak egy hétre is, de "megkóstolta" ezt az országot, az örökre a hatása alatt marad. Olyan drog, ami nem árt, sőt meggyógyít. Ha megismerted, nem tudsz nélküle élni.

Vannak gazdagabb országok, ahol jólét van. Itt a jól-lét béleli ki a mindennapjaidat.

Mindig ámulni fogok az óceánon. Amikor a partján állok, valami hihetetlen nyugalom fog el. Tudom, hogy évmilliók óta itt van, és az én rövid életem nem több, mint egy homokszem a tengerparton. Lehet, hogy azok is így csodálkoznak rá, akik itt születtek?

Birtokolni a tér és az idő véletlenül éppen itt és éppen most benned egymásra csúszott darabját maga a kegyelem. Azt hiszem, végtelenül nagy szerencse, hogy részem van ebben.

Ma öt éve, hogy repülőre szálltunk, hogy lakást keressünk Lisszabonban. Mondhatni, hogy a semmibe ugrottunk, hiszen én ezt megelőzően majdnem harminc évvel jártam Portugáliában életemben először, és egyben utoljára (bár már akkor is úgy mentem el innen, hogy itt akarok megöregedni) - a szerelmem, akinek köszönhetem, hogy Lisszabonban élhetünk, életében először lépett erre a földre.

Több mint 15.000 képet készítettem a városban, de (rám egyáltalán nem jellemző mértéktartással) ennek csak töredékét tettem ki. Ezek talán elárulnak valamit Lisszabon utánozhatatlan hangulatáról, bár nálam jóval tehetségesebb fotós kéne hozzá, hogy valóban meg tudja mutatni, milyen fantasztikus ez a hely.

Amiről azonban egyetlen kép sem tud mesélni, az az, hogy milyen csodálatosak a portugál emberek. Ezt valóban csak köztük élve lehet megtapasztalni.

Szokták kérdezni tőlem, nincs-e honvágyam. De van: akkor érzem ezt, amikor Magyarországra utazunk. Már az első naptól kezdve.

Portugália a hazám.

[otthonzulles]

megérte a lockpickinglawyer-nézés

Van a házunkban egy id. Júlia, a ház lüke öregasszonya; velem - illetve a főbérlőmmel - leszedették a másodikról a(z amúgysem használt) digi tányért, mert "attól fáj a feje", üldözi a gyerekeket, kutyasétáltatókat, ilyen. Ifjabb Júlia (másik lakásban) meg a frigid házmester-asszony, aki szintén egyedül él és magáénak érzi a teljes lépcsőházat. Szóval nem szeretjük őket.

Lépek be ma a házba, idősebb ajtaja előtt toporog ő és szemközti Rózsika, egyébként haragban vannak 😄

"Na végre itt egy férfiember majd ő segíteni fog", delegálta rám Rózsika akkor még nem is tudtam, mit...

Id. Júlia nem jut be a lakásába, nem megy bele egy kulcs a belső ajtajába - mondom zizis, az eredeti (fal belső él) bejárati ajtóra ő rakatott külső, kifelé nyíló ajtót is. Átnyújtja a kulcsot, hmmm ez tényleg szorul. Telóval belevilágítottam a nyílásba, az első pin talán mintha abnormálisan magasan állna - vagy csontszáraz idős zár, eddig kopott-fáradt, most lett sok.

Volt szerszám, Rózsikánál volt egy helyes rövid, hegyes pengéjű konyhakés, azzal baszkurálta id. J. a zárat (?!?!?!), mert - motyogja - valaki biztos tönkre akarta tenni az ő zárát -- a belső ajtaján! Mhmmm. Mással se foglalkozunk. Na mindegy a helyes kis konyhakéssel benyúltam a kulcsnyílásba és hmmm mozog az a pin kicsit megpiszkáltam. Rugózottan mozog. Elő a kulcs, kicsit erőltettem-jigglingeztem (megfelelő magyar igét várom a szerkesztőségbe) és egyenként be tudtam játszani a kulcsot a zárba, de minden öööö kulcstaréj (ridge) gecire akadt. Valódi satisfaction volt mikor benyomtam tövig és elfordult a kulcs a zárban, első próbára. Mondtam az öreglánynak hogy nézesse meg v. cseréltesse ki a zárat ne használja addig - két ajtaján van vagy öt zár és otthagytam :)

Ha jó szomszédom lenne akkor hozok egy kis zsírt a zárjaiba de ott rohadjon meg 😄

Na ilyenek vannak!

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami megérne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

[riariahistoria]

The facemaker*

az első világháború nem a semmiből jött és keveseket lepett meg. a következményei viszont mindenkit és pár hónap után egész Európa nézett hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam.

a fronton a katonák első körben gyalogoltak bele a brutalitásba, aztán hátrahordták őket darabokban és a következő körben az orvosok pillogtak az olyan sérüléseket látva amikre előtte nem volt precedens. és amíg csonkolni kellett végtagokat okés, majd otthon kapsz egy trafikot (nem röhög, a háború után a trafikengedélyek kiosztásánál figyelembe vették a háborús rokkantságot vagy hadiözvegységet), de mi legyen azokkal akiknek az arca tünt el?!?

Harold Gillies egy új-zélandi parlamenti képviselő, Cambridgeben orvosnak tanult fia volt (eredetileg fül-orr-gégész), aki a felsőbb osztálybeliek jóltartott életét élte a Nagy Háború kitöréséig. akkor viszont bevonult orvosnak és hamar feltünt neki hogy emberek százainak torzult el úgy az arca, hogy otthon soha többé nem léphetnek utcára szánakozás vagy undor kiváltása nélkül. a Royal Army Medical Corps tagjaként Wimereuxban dolgozott és egy Valadier nevű orvossal állkapcsokat próbáltak toldozni és foldozni, majd megismerte Hippolyte Morestint, aki konkrétan feltalálta a bőrátültetést. ezzel a technikával felvértezve fogott neki a munkájának, ami új arcot és új lehetőséget adott rengeteg olyan embernek akiket a háború szedett darabokra és a jelét magukon kellett viselniük. az ő ötlete volt a hadsereg arcsérültek részére felállított osztálya is, amelynek hamar kórházzá kellett válnia a tömeges esetszám miatt.

ekkor viszonylag rövid idő alatt rengeteg újítás történt a sebészetben és a kialakuló plasztikai sebészetben. "alapanyag" volt bőven, Gillies csapatánál több mint 5ezer páciens, 11ezret meghaladó műtéti szám, újabb és újabb technikák bukkantak fel és orvosi részről egyre többen vágtak bele (hehe) az új műfajba. ami mára lehetővé tette, hogy a szépségkirálynő választásokon a 25 darab nem rokon lány egymás egypetéjű ikreinek néznek ki, élvezetessé téve a nemes versenyt és felmagasztalva a mind egyéniségek vagyunk örökbecsűt.

Gillies a háború után sem fordult el a plasztikai sebészettől, magánpraxisa lett, amit és aminek a technikáit világszerte népszerűsítette. rengeteg híres páciense is volt természetesen, a javítani magadon először hobbija, majd életcélja lett az emberiségnek. a menetrendszerűen érkező újabb világháborúban Gillies plasztikai sebészeti egységeket szervezett és sebészeket képzett ki arra, hogy plasztikai műtéteket tudjanak végrehajtani harcban sérült embereken. és mielőtt azt hinnéd jöttek a háború után a nyugodt, golfozós, visszavonult évek, tévedsz, mert nem igazán volt megtakarítása (itt rágondolsz a mai plasztikai sebészekre akik 6 hónaponta cserélik a Porschet amit a celeblányok kitérdeltek) folytatta hát a munkáját.

ami nem csak a veteránok életminőségének javítása volt és a hiúk farigcsálása, hanem 1946ban részt vett Michael Dillon nemi átalakító műtétjében, ami tudomásunk szerint az első sikeres nőből férfi műtét volt (felnőtt angolon végezték el, nem magyar ovison), majd 1951ben Roberta Cowell nemi megerősítő műtétjében, ami az első férfiból nő brit esetet jelentette (Rowling hisztérikus twitterbejegyzése vagyok...). semmiféle kérdés vagy kétely nélkül, ez az ember értette milyen ottragadni abban a húsban amiben nem érzed magad komfortosan.

Gillies büszke volt mindenre amit elért, mi pedig büszkék lehetünk Gilliesre. mert a Love Island ostobáit ekézhetjük naphosszat, de igazából a plasztikai műtét rengeteg ember életét mentette már meg azzal, hogy eltörölt vagy kijavított egy hibát amivel születtünk vagy amit szereztünk.

1960. szeptember 10én hunyt el Londonban, 78 évesen.

(*a The facemaker egy könyv címe ami az eseteivel foglalkozik, a Penguin kínálatában találod)

[6pisztolyzenekar]

A magyar belpolitikában régóta vannak bizonyos, minden oldal által többé-kevésbé tiszteletben tartott tabuk, "vörös vonalak". Ilyesmi például a közeli családtagok betegségei, és ilyen volt nagyjából tavalyig a személyes egészségügyi információk nyilvánosságra hozása is.

Mostanában viszont azt látjuk, hogy a kormányzat immár harmadjára lépi át ezt a bizonyos vörös vonalat az egészségügyi adatokkal kapcsolatban. Az első volt tavaly ősszel Magyar Péter állítólagos VIP-ellátásairól szóló hír-cunami, kijött ugye az OMSZ-es esetlap is, most pedig a volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz tábornok állítólagos zsírleszívásáról vannak "hírek."

Úgyhogy tényleg csak hangosan gondolkodom kicsit.

Nem vagyok biztos benne, hogy a kormányzat rendesen végiggondolta azt, hogy most kinyitják az egészségügyi adatok "Pandora szelencéjét." Ezzel ugyanis lebont egy olyan, több, mint három évtizedig működő önkorlátozást, amit minden bizonnyal igen nehéz lesz visszaépíteni (ha egyáltalán lehetséges.)

Klasszikus, extrém rövid távú stratégiának tűnik ez. A parlamenti választásig hátra lévő mintegy 13 hónapban persze jelenthet valamiféle előnyt a NER-nek, ha ellenzéki politikai szereplők szenzitív egészségügyi adatait hozzák nyilvánosságra.

Hosszabb távon azonban, ha kormányváltás lesz, akkor nem tudom, mire alapozva gondolják a NER-esek, hogy utána nem fognak az ő egészségügyi adataik is "kiszivárogni".

És nem vagyok benne biztos, hogy ez nem lehet jó néhányuknak NAGYON kellemetlen. Tizenhat év sok idő, ezalatt igen sok dolog megtörténik.

Mondok példákat, értelemszerűen név nélkül:

-A kormányfő közeli családtagja súlyos betegsége miatt megtörtént, hogy éppen zárva lévő kórházat nyittattak ki, hogy megfelelően lehessen kezelni (sajnos nem sikerült megmenteni),

-Akadt olyan, a hagyományos, keresztény családmodelljére roppant büszke politikus, akit szétrepedt ánusszal kellett műteni, és nem sportbaleset volt az ok

-Akadnak detoxikálós kalandok is bőven, családtagokat is beleértve, nemcsak alkohollal, de egyéb szerekkel is

-Bőr- és nemibeteg-gondozás területén is akadtak érdekes esetek

-És persze klasszikus, "átesett a vak komondoron"-jellegű ügyek is vannak bőven.

Nem igazán értem, mire számítanak a szivárogtatásokról döntő NER-es kommunikációs stratégák... mi lehet vajon a terv? Dupla vagy semmi, remélve, hogy bejön a dolog, és sosem lesz kormányváltás?

És mi van, ha mégis véget ér a NER...?

Summa: ha én lennék kommunikációs tanácsadó a NER környékén, akkor azt tanácsolnám, hogy az egészségügyi adatokkal való játszadozást célszerű volna azonnal abbahagyni. Nemcsak a személyiségi jogok általános tiszteletben tartásának követelménye miatt, hanem saját, jól felfogott érdekükben is.

[staruponwine]

~ Te belemennél, ha csak rövid ideig tart?

Ha azt nézzük semmi sem tart örökké, és hülyeség lenne arra várni, hogy "majd ha eljön a megfelelő idő" hiszen gyakran vált az ember életstílust is. 8 év ált. suli, 4 év középsuli, 3-6 év egyetem, vagy egyből meló, élőléptetés, áthelyezés, teljes meló váltás, tovább/átképzés, költözés, személyiség és életcélok változása, akármi. Na és most nézzük ezt két emberrel egyszerre...

Egyrészről hülyeség a "majd ha minden patika lesz, akkor megtalálom az életem végéig tartó szerelmet" nézőpont, másrészről az is hülyeség, ha az ember ösztönei által hajtva fűvel fával menetel, miközben az élete egy "shit tornado".

Ki/mi szabja meg mi a helyes? Mennyiség, minőség, időtartam miegyebek? Mindent bele, vagy csak lábujjhegynyit? Mi van ha csak 4 hónap, vagy 4 év, vagy akár 4 évtized? Mi van ha csak átmeneti, de jó volt amíg tartott és jól is váltok el? Netán 4 évtized és 3 gyerek után jobb szarul elválni?

Végén már a fejem is belefájdul a túlgondolásba és arra jutok a racionalizálással, hogy jobb egyedül... de mégis, mintha valami hiányozna itt bent. 💟

/ confusion level 100% /

[pauszkopkodo]

Lassú Haladás a Törvényes Határokon Belül

1905 végén ismerte meg későbbi feleségét, Jarmila Mayerovát.  Mivel a lány szülei nem tartották megfelelő férjnek az anarchista írót, a szerelmes író megpróbált visszalépni az anarchizmustól, és inkább állásba lépett. Amikor az írót ismét letartóztatták, a lányt szülei vidékre vitték, remélve, hogy ezzel kapcsolatuknak vége szakad. Ez ugyan nem történt meg, de végleg szakított az anarchizmussal, és kizárólag az írásnak szentelte magát. 1910-ben a Svět zvířat��(Állatok Világa) című lap szerkesztője lett. Az Állatok Világá-tól azonban rövidesen elbocsátották az általa kitalált állatokról írott cikkei miatt. Az első világháború alatt, 1915 februárjában belépett a hadseregbe. A fronton töltött rövid idő után szeptemberben megadta magát az oroszoknak. Fő művének második változatát már Kijevben írta 1916–1917-ben, ahol – mint korábban is – bohém életet élt, kocsmákban tisztekkel verekedett, és ha a kávéházban vagy máshol régi cseh katonatársakkal találkoztak, arra a kérdésre: „Mit csinálsz te itt?” azt a választ adták: „Elárultam a császár őfelségét!”. Még korábban Prágában megtanult magyarul, és több, jórészt kétnyelvű hadifogolylapot is szerkesztett. A helyi pártszervezet gyanakvással fogadta, így hamarosan visszatért korábbi, bohém életmódjához. Az író nem volt túl népszerű, mivel árulónak és bigámistának tekintették. Megalapította a Lassú Haladás a Törvényes Határokon Belül pártot, és az így összegyűjtött pénzt kocsmázásra fordította. 1921 márciusában kezdett fő műve végleges változatának megírásához. Részvénytársaságot alapított a forgalmazására, kiadótársaival a mű első részét füzetenként árusították kávéházakban, vendéglőkben, mivel az író bigámiapere miatt nem akadt olyan kereskedő, aki vállalni merte volna a mű megjelentetését. Az első rész közönségsikert aratott, így a második rész kiadására már jelentkezett vállalkozó. Ekkor már súlyos beteg volt, szervezete nem bírta tovább a bohém élet terheit. A regény utolsó fejezeteit betegsége miatt már csak diktálni tudta. 1923-ban, tüdőtágulás és szívbénulás következtében, nem egészen 40 évesen meghalt. A fő mű tehát befejezetlenül maradt, a hiányzó harmadik rész újságíró barátjának, Karel Vaneknak a munkája.  Utolsó szavai a következők voltak: „Sohasem hittem, hogy ilyen nehéz meghalni.”

Rendkívüli memóriája, hosszú európai vándorlásai valóságos poliglottá tették. Jól beszélt magyarul, németül, lengyelül, szerbül, szlovákul és oroszul. Franciául és egy cigány nyelvjárásban is ki tudta fejezni magát, oroszországi tartózkodása alatt pedig tatárul és baskírul is megtanult, emellett foglalkozott a kínai és a koreai nyelvvel is. In és in. Jaroslav Hašek: Hogyan kereskedtem kutyákkal? részlet, V. fejezet

Közeledett a karácsony. Időközben a fekete spiccet hidrogénperoxid segítségével megszőkítettük, a fehér spiccet pedig ezüstnitrát-oldattal feketére festettük. Operáció közben mindkét kutya szörnyűségesen vonított, ami igen hatásos reklám volt, mert a környező házak lakóiban azt a hitet ébresztette, hogy a Kynológiai Intézetben nem két kutya van, hanem legalább hatvan.

Kutyánk tehát nem sok került, annál inkább bővelkedtünk kutyakölkökben. Csizseken (alkalmazottja) teljesen eluralkodott az a kóros nézet, hogy a jólét alapja a kutyakölyök, így aztán karácsony előtt télikabátja zsebében tömegesen hordta haza a kiskutyákat. Elküldtem, hogy szerezzen egy bulldogot - hazahozott egy féltucat borzeb-kölyköt. Szálkás szőrű pincsit venni indult - kis foxikkal tért vissza. Összesen harminc kutyakölykünk volt, és vagy százhúsz koronát fizettünk ki különféle foglalók címén. Az az ötletem támadt, hogy a prágai Ferdinánd utcán ünnepek előtt kibérelek egy bolthelyiséget, a kirakatba karácsonyfát állítok, alája szalaggal díszített kölyökkutyákat, s cégér helyett a következő szöveget helyezném el a bejárat fölött: "Boldoggá teszi gyermeke karácsonyát, ha egészséges kiskutyát ajándékoz neki." A helyiséget kibéreltem. Vagy egy héttel az ünnepek előtt.

- Csizsek - mondom -, elviszi a kiskutyákat a prágai boltba, vásárol egy szép nagy karácsonyfát, felállítja a kirakatban, alája mohát rak, és ügyesen elrendezi a kiskutyákat. Megértette?

- Megbízhat bennem a főnök úr. Öröme lesz bennük.

A kiskutyákat ládába rakta, a ládát kézikocsira, és felkerekedett. Délután magam is elmentem a Ferdinánd utcára, hadd teljék örömem bennük.

Már messziről láttam, hogy a kirakat előtt nagy tömegben állnak az emberek, kölyökkutyáim iránt tehát jelentős érdeklődés nyilvánult meg. Amikor közelebb mentem, dühös kiáltásokat hallok:

- Hallatlan állatkínzás! Hol a rendőrség? Miért tűri ezt a bitangságot?

Nagy nehezen keresztülnyomakodtam a tömegen. A kirakat előtt egyszerre megroggyant a térdem.

Csizsek, hogy örömet szerezzen nekem, vagy két tucatnyi kutyakölyköt fölaggatott a karácsonyfa ágaira, úgy, ahogyan a szaloncukrot szokták. Ott lógtak szegény kis ártatlankák, kifittyedt nyelvvel, mint a felmagasztalt középkori haramiák. A karácsonyfa tövében pedig ott díszelgett a tábla:

"Boldoggá teszi gyermeke karácsonyát, ha egészséges kiskutyát ajándékoz neki."

Ezzel a karácsonyi kutyavásárral ért véget a "Kynológiai Intézet" története.

[mikropenisz]

"A Budapest józsefvárosi kisdedóvó egylet január 11-én tartott választmányának tárgya volt a Mária utczai kisdedóvónői állomás betöltése helyettesítés által miután az intézet eddigi vezetőnője, Kokkes Emma megőrült. Miután a nőknek kisdedóvó intézetekben való alkalmaztatása óta lefolyt rövid idő alatt már ez a 6. vagy 7. eset, hogy az óvónő megtébolyodott, az esetet valamelyik hírneves orvossal közölni fogjuk annak megállapítása végett, hogy mennyiben lehet a pálya az oka a megőrülésnek?" (Kisdednevelés, 1880)

Nem is tudom, ide kit érdemes tagelni... @m0rs4 a könyvbemutatón ül. @kurtzcheimlany egy szakvélemény, vagy szülőként @nyominez @akornyeklegszebblanya ?

[chuckyeager]

NEM MINDIG SIKERÜL

Erkölcsi kompromittálás szexuális aktus konspirált fotózásával Hévízen, a Palatinus Szállóban, Győrben, a Vörös Csillag Szállodában és Budapesten, a Royal Szállodában.

A jelentések forrása a hírszerzés egyik beszervezési dossziéja, amely egy Magyarországra sűrűn belátogató osztrák kereskedő (X) személyével foglalkozik.

BM III/I Csfség

2-E Alosztály

Szigorúan titkos!

Jelentés

Budapest, 1963. augusztus 10.

X. fn. beszervezési jelölt ügyében kompromittálási akció végrehajtását terveztük és ennek érdekében szolgálati jegyen kértük operatív technika beszerelését, valamint konspirált fényképfelvételek készítését X. és barátnői közötti szexuális érintkezésről.

Az akció sikeres végrehajtása érdekében az ügy előadója, Németh Gyula r.szds. elvtárs Hévizén tartózkodott, mivel jelenléte "Ibolya" fn. ügynökkel való kapcsolattartás és az operatív technika biztosítása miatt szükségessé vált.

Az alkalmazott operatív technika nem hozta meg a kívánt eredményt, mivel a technikai osztály az alábbi hibákat követte el:

1. / Figyelmeztetésünk ellenére rögzített fényképezőgépet szereltek be, amely egy meghatározott pontra irányult. Nem számoltak azzal, hogy a szexuális cselekmény más helyen is történhet - amely be is következett - és akkor használható fényképfelvételek nem készíthetők.

2. / Nem biztosítottak az akció idejére szakembert, a technika beszerelését végrehajtó technikai beosztott, másirányú elfoglaltságára hivatkozva elutazott, beosztottunkra bízva a rögzített fényképezőgép kezelését, aki felkészítettség hiányában nem tudta megvalósítani a fényképezőgép szükség szerinti átállítását, a kívánt fényképfelvételek elkészítését.

A fenti hiányosságok alapján a készült fényképfelvételek jórészt használhatatlanok, kompromittálási jelleggel nem bírnak.

[...]

__________________

BM III/I Csfség

2-E Alosztály

Szigorúan titkos !

Tárgy: "X" ügyében

Jelentés

Budapest, 1965. december 14.

Jelentem, 1965. december 7-9 között a tárgyban szereplő személy tanulmányozása kompromittálása céljából a győri Vörös Csillag Szállodában operatív akciót hajtottunk végre.

[...]

Az akció sorén alkalmaztuk a III/E-rendszabályt és a konspirált fototechnikát.

A Győr megyei Politikai Osztály helyettes vezetőjével és a szálloda tartójával december 7-ón a délelőtti órákban megbeszéltük azokat a feladatokat, amelyek biztosítják az akció sikeres végrehajtását.

Intézkedtünk, hogy X a 201 szobát kapja meg. A szobába a III/E-rendszabály be van építve és van lehetőség tükrös megoldással konspirált fotózásra is.

A szobát előkészítettük, megteremtettük a megfelelő fényforrást a fotózáshoz. Az égőket kicseréltük, erősebbeket raktunk a foglalatokba.

A III/V Csfség 2 Osztályról Hajdú szds. elvtárssal a 202-es szobában rendezkedtünk be. Állandó összeköttetésben voltunk Csabai elvtárssal, a szálloda tartójával, aki több hálózati személlyel rendelkezett, akik segítségével tájékoztatást kaptunk X és "Ibolya" érkezéséről, valamint a szállodában történő mozgásukról.

"Ibolya" az első emeleten a 117. szobában volt elhelyezve egy karhatalmista őrnagy elvtársnő társaságában. Úgy intéztük,

hogy "Ibolya" ne legyen egyedül a szobájában, X-t kényszerítettük, hogy a lányt saját szobájába vigye.

[...]

Rövid idő múlva X és "Ibolya" megjelentek a 201-es szobában X a lánynak szánt ajándékokat kicsomagolta és darabonként átadta a lánynak, közben csókolóztak. A lány pongyolában volt, amit X végig kigombolt, majd tapogatta, csókolta a lány testét. Ezt követően X is levetkőzött és eloltotta a villanyt, lefeküdtek. A cselekményük X-ra nézve kompromittáló volt, de nem tudtuk dokumentálni fény hiányában.

A III/E-rendszabállyal történő lehallgatást a megyei RFK-on végezték. A beszélgetések tartalmát nem ismertük, ezért megfelelő intézkedéseket menet közben nem tudtunk tenni.

Az a veszély állott fenn, hogy a szobában történő kompromittáló cselekményekről nem tudunk képeket készíteni, mert mindig sötétben voltak. [...]

"Ibolya" 15.00 órakor megjelent X-nál új habszivacs pongyolájában, ami hiányosan volt begombolva. Viselkedésén már érezhető volt, hogy figyelembe veszi az utasításainkat.

Próbált kedveskedni X-nak, aki keresztbe feküdt az ágyakon és úgy tett mintha aludna. "Ibolya" simogatta, csókolgatta, odafeküdt mellé, levetette fehérneműjét, hogy bizonyos részeit láthatóvá tegye X-nak, de minden hiábavaló volt, X aludt, nem hagyta magát zavartatni.

[...]

X a vacsorát befejezve lekapcsolta a csillár égőit és csak a mosdó felett világított egy égő. Ezt követően levetkőzött, lefeküdt az ágyra és magához hívta a lányt. Ami ezután következett X teljes kompromittálására elegendő lett volna, mert a lány mintha tudta volna, hogy ez kell nekünk különböző pózokban meztelenül izgatta X-t, vagy biztos volt abban, hogy X úgysem képes megfosztani őt lányságától,

[...]

A III/V-2 Osztály beosztottja bízott abban, hogy a felvételekről sikerül képeket is készíteni, "Ibolya" a feladatát jól oldotta meg. Alkalmas ilyen feladatok végrehajtására.

[...]

Megjegyzés:

X beszervezhetőségének biztosítására megfelelő kompromittáló dokumentációkat kell beszereznünk, készítenünk. Ebből a célból eddig két lehetőségünk is volt operatív akció végrehajtásának keretében. Mindkét esetben biztosítva voltak a megfelelő körülmények a kompromittáláshoz, de a fototechnikánk minősége nem tette lehetővé a feladat végrehajtását.

Nagyon nehéz olyan körülményeket, fényviszonyokat biztosítani, amely biztosítja a jó minőségű képek készítését. Véleményem szerint X azok közé az emberek közé tartozik, akik nem szeretik a reflektorfényt, amikor szekszuális igényeinek kielégítését végzi. Az illetékes osztálynak kellene ehhez igazodni és úgy felkészülni, hogy ilyen körülmények között is tudjanak jó képeket készíteni. A fényviszonyok erőltetése ügynökön keresztül esetleges dekonspirációhoz is vezethet.

_________________

BM III/I Csfség

2-E Alosztály

Szigorúan titkos I

Tárgy: X fn. jelölt ügyében

Javaslat

Budapest, 1966. február 23.

1966 január 27-29. között a tárgyban nevezett ügyében operatív akciót hajtottunk végre a budapesti Royál Szállodában, abból a célból, hogy erkölcsileg kompromittáljuk és szekszuális tevékenységét konspirált fotózással dokumentáljuk.

Az akció elképzeléseinknek megfelelően sikerrel járt. A készített felvételek beszervezésénél felhasználhatóak. Lehetőséget adnak arra is, hogy X kompromittálását újabb kombináció segítségével tovább mélyítsük és beszervezhetőségét biztosítsuk.

X a fenti időpontban először tette magáévá "Ibolya" fn. ügynökünket. Az eset után kioktatta a lányt, hogy mit kell tennie ha észreveszi, hogy terhes maradt. Javasolta, hogy akkor menjen el Y dr.-hoz, hévizi ismerőséhez, aki mindenben segítségére lesz. Az esetről levél vagy telefon útján őt is időben tájékoztassa.

Javaslom az alábbi kombináció végrehajtását:

Igazítsuk el "Ibolyá"-t, 1966 március második felében írjon levelet X-nak, melyben közli, hogy terhes maradt. A levelet mi szövegezzük meg, közli azt is, hogy felkereste Y dr.-t és ő is megállapította terhességét.

Ugyanebben az időben Y dr. is, mint régi ismerősét tájékoztatni fogja X-t az esetről. A levelet mi szövegezzük meg. Y dr. a feladatot minden további nélkül vállalni fogja. Mint a Veszprém megyei III/II Alosztály társadalmi kapcsolata már eddig is sok segítséget adott feladataik végrehajtásához.

[...]

__________________________

A beszervezés sikeres volt, az ügynököt 1966 és 1983 között foglalkoztatta a hírszerzés.

A csatolt képen a kompromittált osztrák férfi két magyar ügynöknő - "Vörös" és "Szöszi" - társaságában. A velük való kapcsolatát csak utcai képen dokumentálták.

#ÁBTL #kompromittálás #hírszerzés #fotózás

[egy-lany-blogja]

Shakespeare mondta.

Az idő túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik ünnepelnek, de azoknak, akik szeretnek, az idő az örökkévalóság.

És az idő olyan tökéletes, hogy a végén mindig megadja az okot.

Az okát annak, amit akkor nem értünk, vagy nem akarunk megérteni.

És az idővel rájövünk, hogy egyes emberekkel elveszítjük az időt, másokkal elveszítjük az időérzékünket, másokkal pedig pótoljuk az elvesztegetett időt.

És ez az, amiről az idő élete szól.

És micsoda irónia, hogy emberként gyakran azt akarjuk, hogy az idő gyorsan teljen el, és begyógyítsa a sebeket, máskor pedig azt akarjuk, hogy ne teljen el, hogy lassan teljen el, és hogy a lehető legjobban élvezzük.

Csak hozzuk ki belőle a legjobbat.

Mert az idő olyan, mint egy folyó, és nem érintheted kétszer ugyanazt a vizet, mert nem fog újra elfolyni.

Élvezd tehát életed minden pillanatát, mert minden megélt pillanat soha többé nem jön el.

És mindig tartsd észben, hogy...

A múltat soha nem változtathatjuk meg, de lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk belőle ⏳️✍️

MEGHÖKKENTŐ BÖLCSESSÉGEK

[troger]

a prodigy

nekem mega-hiper-katartikusra sikerült, és ezt rövid, szarul hangzó videókban nyilván nem lehet átadni

röviden: kitáncoltam magamból mindent is 🕺

a testen kívüli élményre nincsenek szavaim, meg sem próbálom leírni: megéltem olyat is 🌈

de a testem is örült a kétórás kardio-edzésnek szerintem, és nem is fáradt el annyira

aztán éjféltől reggel hatig ébren feküdtem a hotelszobában, a többszöri alvásmeditáció és a hajnali dzsó sem segített 🙃

ez az (idő)utazás így egy markáns állomása lett a transzformációs folyamatomnak, piros betűs nap a naptárban ❤️‍🔥

reggel táncoltam tovább a buszmegállóban, és így 2 nappal később is azt figyeltem meg, hogy (a prodigy-re ráfüggve) azóta is hajlamos vagyok tánclépésekben közlekedni 🤷

pláne ezzel a hóval teljesen meg vagyok menve, megyek is ki megint ❄️

[eltiron2]

"Sokszor láttam már, hogy két idegen suhanc találkozik az utcán, s egyszerre kiáltják el magukat: "Én vagyok az erősebb!", és azután mindjárt ölre mennek; de mostanáig azt hittem, hogy az ilyesmi csak gyerekek között fordulhat elő, s csak a gyerekkorra jellemző; ezek a nagy kamaszok azonban pontosan így viselkedtek, s még büszkék is voltak rá, felnőtt korukban, sőt, idős fővel is. Mégis, volt valami kedvesség ezekben a nagy, együgyű teremtésekben, valami vonzó és szeretetre méltó tulajdonság. Az egész óvodában, hogy úgy mondjam, együttvéve sem talált volna senki annyi észt, amennyi elég lett volna csaléteknek egy halászhorogra; de rövid idő múlva az ember nem is törődött ezzel, mert belátta, hogy ilyen társadalomban semmi szükség nincs az észre, sőt, az ész csak zavaró és gátló körülmény lenne, megbontaná a társadalom szimmetriáját – talán a puszta létezését is lehetetlenné tenné."

Mark Twain - Egy jenki Arthur király udvarában

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/15: Finálé

Anna és Attila hazafelé tart. Rövid nyaralás volt, csak egy hajókázásra futotta.

Meglátogatja a fiatalokat Anikó, hogy kifaggassa őket a kirándulásról.

Mindketten azt mondják jól érezték magukat, de Anna elismétli huszadjára is, hogy lassan akar haladni az ismerkedéssel. Megtudjuk, hogy bár egy ágyban aludtak, nem volt semmi. Anikó megkérdezi Attist, hogy adott-e jeleket Anna, hogy tetszik neki. Hát persze (nem).

Ezután a műsorvezető arról kérdezi őket hogyan tovább. Azt mondják folytatják a lassú ismerkedést.

Anna haján hesszel egy poloska. Biztos Dani helyezte el.

Még a kamerának is elmondják, hogy lassan, de biztosan folytatják az ismerkedést, aztán Anna meglovagolja a fiút. Ezzel búcsúzunk a fiataloktól. Menekülj Attis. Józsi és Böbe még mindig Dublinban. Most egy vízesésnél turistáskodnak.

A nő ad egy puszit a gazdának. Hideg az orra, mint egy cicának.

Leülnek az egyik asztalra kicsit beszélgetni. Józsi szerint olyanok, mint a tinik. A férfi szeretne udvarolni, turbékolni, de nem tud. Megkéri a nőt, hogy tanítsa. A gazda kifejti, hogy fél a visszautasítástól. Böbe célozgat, hogy lesmárolhatná, de nem veszi a lapot. Nem bírja tovább és lekapja a férfit. Erről is az egyik exem jut eszembe.

Fincsi - mondja a nő. Megegyeznek, hogy ezt a férfinek kellett volna kezdeményeznie. Konzi, vén emberek. Józsi ezután arról kezd beszélni, hogy mindjárt hazamennek. Megbeszélik, hogy megoldják valahogy a távolságot. A gazda elejti, hogy összekötné a nővel az életét. Tovább smárolnak.

Ezután elmennek ebédelni és Józsi előad egy monológot arról, hogy nem szeret étterembe járni. Izgul tőle. Böbe a kamerának előadja, hogy ő azt szereti, ha a férfi irányít. Szereti, ha egy férfi férfi mellette. Meg kell nevelnie Józsit, mert félős. A nő felhozza, hogy mi lesz velük, amikor hazamennek. Józsi azt mondja, hogy majd kiderül, milyen lesz egymás nélkül.

Aztán hozzáteszi, hogy nagyon szomjazza a társaságát, szóval muszáj lesz időt szánniuk egymásra.

Böbe újra inni kezd, hogy elviselje a gazdát. A kamerának azt hazudja, hogy elkezdett vonzódni hozzá. Újra elmondja neki, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, szóval össze kell kapnia magát. Hazafelé Józsi újabb monológot ad elő a kamerának. Örül, hogy bevetette a C tervet, mert jól sikerült Böbével a nyaralás. Azt mondja megbotlott, de bocsánatot kért. Házasodhat a gazda.

Otthon Anikó fogadja a párt. Beszámolnak a fiatalok a kirándulásról. Szar volt az idő, de jó volt. A műsorvezető arról kérdezi Böbét, milyen érzés volt, amikor az utazás előtt Józsi felhívta. Libabőrös volt. Anikó próbálja kicsit terelgetni és megkérdezi nem volt-e rossz érzés C tervnek lenni? Nem. Jó érzés volt. Úgy érzi nyert.

Mivel a nő teljesen vakon van, a műsorvezető inkább a továbbiakról kérdezi őket. Folytatják az ismerkedést és mindketten pozitívan látják a jövőt. Józsi egyenesen azt mondja: házasodik a gazda. Anikó feladja, nem tudja megmenteni a nőt az öreg creeptől. Böbe elmondja a kamerának, hogy az ő célja, hogy mindenben támogassa a gazdát. Boldog életet és nyulgalmat akar biztosítani a férfinek, mert szüksége van rá. Így van, Böbe - helyesel a gazda.

Ezzel búcsúzunk a szerelmesektől. Köszönöm, Józsi. Élmény volt. Gergő romantikus vacsorára hozta Kírát. A lány szerint nagyon cuki.

Előételként smárolnak. Megint megbeszélik, hogy milyen jó együtt. Aztán arról beszélnek mi lesz a nyaralás után. Biztosak benne, hogy megoldják a távolságot. A gazda azt mondja, a dinnyeszezon után ráér Kíráéknál lebzselni. A lány a kamerának azt mondja a kapcsolatuk örökké fog tartani. A gazda pedig elárulja nekünk, hogy szerelmes.

Megnézik a naplementét és azt kívánják, hogy örökké tartson ez a kapcsolat. De romi. Eljött a nyaralás vége. Kíra maradna még, de dinnyeszezon van és Gergőnek dolgoznia kell.

Budapestig smárolnak. Folytatnák hazáig, de a reptéren Anikó megzavarja őket.

Neki is elmondják, hogy együtt maradnak és megoldják a távolságot. Gergő azt mondja olyan mintha évek óta együtt lennének. Annyira örül Kírának, hogy az borzasztó. A műsorvezető minden jót kíván a szerelmeseknek és mi is elbúcsúzunk a fiataloktól.

Természetesen smárolnak még a kamerák előtt egy utolsót. Kevin és Zsuzsi hajókázni mennek.

Csobbannak egyet a hűs vízben, aztán búvárkodnak egy kicsit.

A merülés után újra a citromfákról beszélgetnek. Alig várják a közös életüket tele citrommal. Zsuzsi szeretne citrom lenni. Kevin azt mondja neki, hogy ha citrom lenne, feltenné a polcra és egész nap csodálná, ahogy a citromjait szokta. Ez gyönyörű volt - mondja a lány. Reméli nem lopják el a citromokat, ameddig külföldön vannak. Reméljük.

Felhívják Anikót, hogy neki is elmondják milyen jó minden. Kevin meglepi a műsorvezetőt és Zsuzsit is: úgy döntött maradnak még kicsit. Igazából azért hívta fel a műsorvezetőt, hogy nézzen rá azokra a citromfákra, ha már arra jár. Ők is elmondják Anikónak, hogy minden okés lesz. Megoldják a távolságot és nagyon szerelmesek.

A kamerának elmondja Kevin, hogy tetszik neki, hogy a lány bevállalós és nem nyafog. Zsuzsinak meg az tetszik a fiúban, hogy nem vág a szavába és belevaló. Betonoszlopokon áll ez a kapcsolat. Ezzel zárult az idei évad. Erős volt, talán jobb is, mint a tavalyi. Most végre lesz egy kis pihenő. December 4-én indul a Budapest kiránynői, ami egy ígéretes műsornak néz ki, de még nem döntöttem el belevágok-e. Fárasztó ez, na. Jövőhéttől a Gazdák helyett A királyt fogja adni az RTL. Ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó. Köszönöm újra @tidaviminek a kitartó munkát. Nélküle olyan zagyvaságok lennének a hogyvoltjaim, mint Józsi gazda monológjai.

[progarden]

Az olimpiamegnyitók arra valók, hogy a vendéglátó országot bemutassák. A kultúráját, történelmét, színeit, vívmányait, alakjait. Franciaország esetében bőséges a választék a sajttól a Concorde-ig. A Francia Köztársaságnak pedig teljes jogú tagjai a melegek és egyéb LMBTQstb szubkultúrák. A négy órás megnyitóból néhány perc őket is megmutatta.

Franciaországnak van azonban egy ennél is lényegesebb alapeleme: a szabadság. Ami azt jelenti, hogy például a fentiek annak ellenére teljes jogú polgárai a köztársaságnak, hogy ez néhány papnak, druidának meg egyéb varázslónak nem tetszik. Nem fogják őket azért kihagyni, mert jaj, mit szólnak a keresztények, és a Notre Dame-ot se takarják le azért, mert idegesíti az ateistákat. (Amúgy általában nem idegesíti.)

Ha valakinek fájdalmat okoz szembesülni azzal, hogy léteznek szexuális és egyéb kisebbségek, az nem a kisebbségek hibája, hanem az illetőé. Szép példája ennek a retardált, aki a Vasárnapra írt felháborodott cikket abból, hogy színesbőrű figurák voltak a Lego-készletben.

Na igen ám, de ez megosztó! Ez botrányos, ez provokáció, a melegektől a fél világ ki van akadva! Itt mutatkozik meg a magyar provincialitás. Franciaországot nem osztja meg sem a transzneműek léte, sem a kánkán-táncosnők, sem a rövid hajú nők. Még Charles Baudelaire sem, pedig ő aztán meredek figura volt. Ott még a szélsőjobb sem ezen lovagol. Tudomásul veszik, hogy nem egyform��k. Ez egyébként számunkra is járható út lenne. Senki előtt nem fekszik keresztbe a kék törpe, amikor be akar menni a templomba, senkit nem akadályoz a megnyitó abban, hogy gyakorolja a hitét. És az sem akadályozza, ha én itt vagy a HVG-ben megírom, mit gondolok róla. Nem kötelező olvasni, ha pedig máshol találkozik velem, akkor forduljon az utánközlő szerkesztőséghez, hogy ne provokálják az ő porcelán lelkivilágát.

Ebben az egészben semmi más nincs, mint a felbaszódás iránti beteges vágy. Nézd, meg vagyok sértve! Foglalkozz velem! Megsértődtem, tehát vagyok! Másom sincs, mint a sértődésem, hát figyelj rám!

Mindezzel nem mennek semmire. Nem fognak százezrek visszabújni a föld alá azért, mert néhány néni meg bácsi kényszeresen fel akar háborodni. Elszáll felettük az idő, hangsebességgel. Majd megszokják, ahogy a miniszoknyát. Vagy így maradnak, és holtig hőbörögnek, hogy a világ nem engedelmeskedik. Ő bajuk.

Tóta W Árpád