#rövid idő

[kerleknerontsukelmarmegint]

Tényleg az idő a legjobb gyógyír mindenre.

[cloud-breakingdreams]

Négy nap alatt meg lehet szokni a Valakivel lefolytatott beszélgetéseket?

A válaszom az, hogy igen, meg lehet.

Ma még nem beszéltünk és rendesen hiányzik, de nem fogok írni. Ha nem lépek semmerre se és inkább visszakozom, akkor nem törhetik össze a szívem.

Lexa

[diogenesz2020portugal]

Tudjátok, Portugália valahogy olyan, mint a drog.

Soha nem enged el. Addikció. Beleszippantasz a levegőjébe, és nincs menekvés. Lehet, hogy tudnál máshol is élni, de minek? Aki csak egy hétre is, de "megkóstolta" ezt az országot, az örökre a hatása alatt marad. Olyan drog, ami nem árt, sőt meggyógyít. Ha megismerted, nem tudsz nélküle élni.

Vannak gazdagabb országok, ahol jólét van. Itt a jól-lét béleli ki a mindennapjaidat.

Mindig ámulni fogok az óceánon. Amikor a partján állok, valami hihetetlen nyugalom fog el. Tudom, hogy évmilliók óta itt van, és az én rövid életem nem több, mint egy homokszem a tengerparton. Lehet, hogy azok is így csodálkoznak rá, akik itt születtek?

Birtokolni a tér és az idő véletlenül éppen itt és éppen most benned egymásra csúszott darabját maga a kegyelem. Azt hiszem, végtelenül nagy szerencse, hogy részem van ebben.

Ma öt éve, hogy repülőre szálltunk, hogy lakást keressünk Lisszabonban. Mondhatni, hogy a semmibe ugrottunk, hiszen én ezt megelőzően majdnem harminc évvel jártam Portugáliában életemben először, és egyben utoljára (bár már akkor is úgy mentem el innen, hogy itt akarok megöregedni) - a szerelmem, akinek köszönhetem, hogy Lisszabonban élhetünk, életében először lépett erre a földre.

Több mint 15.000 képet készítettem a városban, de (rám egyáltalán nem jellemző mértéktartással) ennek csak töredékét tettem ki. Ezek talán elárulnak valamit Lisszabon utánozhatatlan hangulatáról, bár nálam jóval tehetségesebb fotós kéne hozzá, hogy valóban meg tudja mutatni, milyen fantasztikus ez a hely.

Amiről azonban egyetlen kép sem tud mesélni, az az, hogy milyen csodálatosak a portugál emberek. Ezt valóban csak köztük élve lehet megtapasztalni.

Szokták kérdezni tőlem, nincs-e honvágyam. De van: akkor érzem ezt, amikor Magyarországra utazunk. Már az első naptól kezdve.

Portugália a hazám.

[otthonzulles]

megérte a lockpickinglawyer-nézés

Van a házunkban egy id. Júlia, a ház lüke öregasszonya; velem - illetve a főbérlőmmel - leszedették a másodikról a(z amúgysem használt) digi tányért, mert "attól fáj a feje", üldözi a gyerekeket, kutyasétáltatókat, ilyen. Ifjabb Júlia (másik lakásban) meg a frigid házmester-asszony, aki szintén egyedül él és magáénak érzi a teljes lépcsőházat. Szóval nem szeretjük őket.

Lépek be ma a házba, idősebb ajtaja előtt toporog ő és szemközti Rózsika, egyébként haragban vannak 😄

"Na végre itt egy férfiember majd ő segíteni fog", delegálta rám Rózsika akkor még nem is tudtam, mit...

Id. Júlia nem jut be a lakásába, nem megy bele egy kulcs a belső ajtajába - mondom zizis, az eredeti (fal belső él) bejárati ajtóra ő rakatott külső, kifelé nyíló ajtót is. Átnyújtja a kulcsot, hmmm ez tényleg szorul. Telóval belevilágítottam a nyílásba, az első pin talán mintha abnormálisan magasan állna - vagy csontszáraz idős zár, eddig kopott-fáradt, most lett sok.

Volt szerszám, Rózsikánál volt egy helyes rövid, hegyes pengéjű konyhakés, azzal baszkurálta id. J. a zárat (?!?!?!), mert - motyogja - valaki biztos tönkre akarta tenni az ő zárát -- a belső ajtaján! Mhmmm. Mással se foglalkozunk. Na mindegy a helyes kis konyhakéssel benyúltam a kulcsnyílásba és hmmm mozog az a pin kicsit megpiszkáltam. Rugózottan mozog. Elő a kulcs, kicsit erőltettem-jigglingeztem (megfelelő magyar igét várom a szerkesztőségbe) és egyenként be tudtam játszani a kulcsot a zárba, de minden öööö kulcstaréj (ridge) gecire akadt. Valódi satisfaction volt mikor benyomtam tövig és elfordult a kulcs a zárban, első próbára. Mondtam az öreglánynak hogy nézesse meg v. cseréltesse ki a zárat ne használja addig - két ajtaján van vagy öt zár és otthagytam :)

Ha jó szomszédom lenne akkor hozok egy kis zsírt a zárjaiba de ott rohadjon meg 😄

Na ilyenek vannak!

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami megérne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

[riariahistoria]

The facemaker*

az első világháború nem a semmiből jött és keveseket lepett meg. a következményei viszont mindenkit és pár hónap után egész Európa nézett hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam.

a fronton a katonák első körben gyalogoltak bele a brutalitásba, aztán hátrahordták őket darabokban és a következő körben az orvosok pillogtak az olyan sérüléseket látva amikre előtte nem volt precedens. és amíg csonkolni kellett végtagokat okés, majd otthon kapsz egy trafikot (nem röhög, a háború után a trafikengedélyek kiosztásánál figyelembe vették a háborús rokkantságot vagy hadiözvegységet), de mi legyen azokkal akiknek az arca tünt el?!?

Harold Gillies egy új-zélandi parlamenti képviselő, Cambridgeben orvosnak tanult fia volt (eredetileg fül-orr-gégész), aki a felsőbb osztálybeliek jóltartott életét élte a Nagy Háború kitöréséig. akkor viszont bevonult orvosnak és hamar feltünt neki hogy emberek százainak torzult el úgy az arca, hogy otthon soha többé nem léphetnek utcára szánakozás vagy undor kiváltása nélkül. a Royal Army Medical Corps tagjaként Wimereuxban dolgozott és egy Valadier nevű orvossal állkapcsokat próbáltak toldozni és foldozni, majd megismerte Hippolyte Morestint, aki konkrétan feltalálta a bőrátültetést. ezzel a technikával felvértezve fogott neki a munkájának, ami új arcot és új lehetőséget adott rengeteg olyan embernek akiket a háború szedett darabokra és a jelét magukon kellett viselniük. az ő ötlete volt a hadsereg arcsérültek részére felállított osztálya is, amelynek hamar kórházzá kellett válnia a tömeges esetszám miatt.

ekkor viszonylag rövid idő alatt rengeteg újítás történt a sebészetben és a kialakuló plasztikai sebészetben. "alapanyag" volt bőven, Gillies csapatánál több mint 5ezer páciens, 11ezret meghaladó műtéti szám, újabb és újabb technikák bukkantak fel és orvosi részről egyre többen vágtak bele (hehe) az új műfajba. ami mára lehetővé tette, hogy a szépségkirálynő választásokon a 25 darab nem rokon lány egymás egypetéjű ikreinek néznek ki, élvezetessé téve a nemes versenyt és felmagasztalva a mind egyéniségek vagyunk örökbecsűt.

Gillies a háború után sem fordult el a plasztikai sebészettől, magánpraxisa lett, amit és aminek a technikáit világszerte népszerűsítette. rengeteg híres páciense is volt természetesen, a javítani magadon először hobbija, majd életcélja lett az emberiségnek. a menetrendszerűen érkező újabb világháborúban Gillies plasztikai sebészeti egységeket szervezett és sebészeket képzett ki arra, hogy plasztikai műtéteket tudjanak végrehajtani harcban sérült embereken. és mielőtt azt hinnéd jöttek a háború után a nyugodt, golfozós, visszavonult évek, tévedsz, mert nem igazán volt megtakarítása (itt rágondolsz a mai plasztikai sebészekre akik 6 hónaponta cserélik a Porschet amit a celeblányok kitérdeltek) folytatta hát a munkáját.

ami nem csak a veteránok életminőségének javítása volt és a hiúk farigcsálása, hanem 1946ban részt vett Michael Dillon nemi átalakító műtétjében, ami tudomásunk szerint az első sikeres nőből férfi műtét volt (felnőtt angolon végezték el, nem magyar ovison), majd 1951ben Roberta Cowell nemi megerősítő műtétjében, ami az első férfiból nő brit esetet jelentette (Rowling hisztérikus twitterbejegyzése vagyok...). semmiféle kérdés vagy kétely nélkül, ez az ember értette milyen ottragadni abban a húsban amiben nem érzed magad komfortosan.

Gillies büszke volt mindenre amit elért, mi pedig büszkék lehetünk Gilliesre. mert a Love Island ostobáit ekézhetjük naphosszat, de igazából a plasztikai műtét rengeteg ember életét mentette már meg azzal, hogy eltörölt vagy kijavított egy hibát amivel születtünk vagy amit szereztünk.

1960. szeptember 10én hunyt el Londonban, 78 évesen.

(*a The facemaker egy könyv címe ami az eseteivel foglalkozik, a Penguin kínálatában találod)

[chuckyeager]

NEM MINDIG SIKERÜL

Erkölcsi kompromittálás szexuális aktus konspirált fotózásával Hévízen, a Palatinus Szállóban, Győrben, a Vörös Csillag Szállodában és Budapesten, a Royal Szállodában.

A jelentések forrása a hírszerzés egyik beszervezési dossziéja, amely egy Magyarországra sűrűn belátogató osztrák kereskedő (X) személyével foglalkozik.

BM III/I Csfség

2-E Alosztály

Szigorúan titkos!

Jelentés

Budapest, 1963. augusztus 10.

X. fn. beszervezési jelölt ügyében kompromittálási akció végrehajtását terveztük és ennek érdekében szolgálati jegyen kértük operatív technika beszerelését, valamint konspirált fényképfelvételek készítését X. és barátnői közötti szexuális érintkezésről.

Az akció sikeres végrehajtása érdekében az ügy előadója, Németh Gyula r.szds. elvtárs Hévizén tartózkodott, mivel jelenléte "Ibolya" fn. ügynökkel való kapcsolattartás és az operatív technika biztosítása miatt szükségessé vált.

Az alkalmazott operatív technika nem hozta meg a kívánt eredményt, mivel a technikai osztály az alábbi hibákat követte el:

1. / Figyelmeztetésünk ellenére rögzített fényképezőgépet szereltek be, amely egy meghatározott pontra irányult. Nem számoltak azzal, hogy a szexuális cselekmény más helyen is történhet - amely be is következett - és akkor használható fényképfelvételek nem készíthetők.

2. / Nem biztosítottak az akció idejére szakembert, a technika beszerelését végrehajtó technikai beosztott, másirányú elfoglaltságára hivatkozva elutazott, beosztottunkra bízva a rögzített fényképezőgép kezelését, aki felkészítettség hiányában nem tudta megvalósítani a fényképezőgép szükség szerinti átállítását, a kívánt fényképfelvételek elkészítését.

A fenti hiányosságok alapján a készült fényképfelvételek jórészt használhatatlanok, kompromittálási jelleggel nem bírnak.

[...]

__________________

BM III/I Csfség

2-E Alosztály

Szigorúan titkos !

Tárgy: "X" ügyében

Jelentés

Budapest, 1965. december 14.

Jelentem, 1965. december 7-9 között a tárgyban szereplő személy tanulmányozása kompromittálása céljából a győri Vörös Csillag Szállodában operatív akciót hajtottunk végre.

[...]

Az akció sorén alkalmaztuk a III/E-rendszabályt és a konspirált fototechnikát.

A Győr megyei Politikai Osztály helyettes vezetőjével és a szálloda tartójával december 7-ón a délelőtti órákban megbeszéltük azokat a feladatokat, amelyek biztosítják az akció sikeres végrehajtását.

Intézkedtünk, hogy X a 201 szobát kapja meg. A szobába a III/E-rendszabály be van építve és van lehetőség tükrös megoldással konspirált fotózásra is.

A szobát előkészítettük, megteremtettük a megfelelő fényforrást a fotózáshoz. Az égőket kicseréltük, erősebbeket raktunk a foglalatokba.

A III/V Csfség 2 Osztályról Hajdú szds. elvtárssal a 202-es szobában rendezkedtünk be. Állandó összeköttetésben voltunk Csabai elvtárssal, a szálloda tartójával, aki több hálózati személlyel rendelkezett, akik segítségével tájékoztatást kaptunk X és "Ibolya" érkezéséről, valamint a szállodában történő mozgásukról.

"Ibolya" az első emeleten a 117. szobában volt elhelyezve egy karhatalmista őrnagy elvtársnő társaságában. Úgy intéztük,

hogy "Ibolya" ne legyen egyedül a szobájában, X-t kényszerítettük, hogy a lányt saját szobájába vigye.

[...]

Rövid idő múlva X és "Ibolya" megjelentek a 201-es szobában X a lánynak szánt ajándékokat kicsomagolta és darabonként átadta a lánynak, közben csókolóztak. A lány pongyolában volt, amit X végig kigombolt, majd tapogatta, csókolta a lány testét. Ezt követően X is levetkőzött és eloltotta a villanyt, lefeküdtek. A cselekményük X-ra nézve kompromittáló volt, de nem tudtuk dokumentálni fény hiányában.

A III/E-rendszabállyal történő lehallgatást a megyei RFK-on végezték. A beszélgetések tartalmát nem ismertük, ezért megfelelő intézkedéseket menet közben nem tudtunk tenni.

Az a veszély állott fenn, hogy a szobában történő kompromittáló cselekményekről nem tudunk képeket készíteni, mert mindig sötétben voltak. [...]

"Ibolya" 15.00 órakor megjelent X-nál új habszivacs pongyolájában, ami hiányosan volt begombolva. Viselkedésén már érezhető volt, hogy figyelembe veszi az utasításainkat.

Próbált kedveskedni X-nak, aki keresztbe feküdt az ágyakon és úgy tett mintha aludna. "Ibolya" simogatta, csókolgatta, odafeküdt mellé, levetette fehérneműjét, hogy bizonyos részeit láthatóvá tegye X-nak, de minden hiábavaló volt, X aludt, nem hagyta magát zavartatni.

[...]

X a vacsorát befejezve lekapcsolta a csillár égőit és csak a mosdó felett világított egy égő. Ezt követően levetkőzött, lefeküdt az ágyra és magához hívta a lányt. Ami ezután következett X teljes kompromittálására elegendő lett volna, mert a lány mintha tudta volna, hogy ez kell nekünk különböző pózokban meztelenül izgatta X-t, vagy biztos volt abban, hogy X úgysem képes megfosztani őt lányságától,

[...]

A III/V-2 Osztály beosztottja bízott abban, hogy a felvételekről sikerül képeket is készíteni, "Ibolya" a feladatát jól oldotta meg. Alkalmas ilyen feladatok végrehajtására.

[...]

Megjegyzés:

X beszervezhetőségének biztosítására megfelelő kompromittáló dokumentációkat kell beszereznünk, készítenünk. Ebből a célból eddig két lehetőségünk is volt operatív akció végrehajtásának keretében. Mindkét esetben biztosítva voltak a megfelelő körülmények a kompromittáláshoz, de a fototechnikánk minősége nem tette lehetővé a feladat végrehajtását.

Nagyon nehéz olyan körülményeket, fényviszonyokat biztosítani, amely biztosítja a jó minőségű képek készítését. Véleményem szerint X azok közé az emberek közé tartozik, akik nem szeretik a reflektorfényt, amikor szekszuális igényeinek kielégítését végzi. Az illetékes osztálynak kellene ehhez igazodni és úgy felkészülni, hogy ilyen körülmények között is tudjanak jó képeket készíteni. A fényviszonyok erőltetése ügynökön keresztül esetleges dekonspirációhoz is vezethet.

_________________

BM III/I Csfség

2-E Alosztály

Szigorúan titkos I

Tárgy: X fn. jelölt ügyében

Javaslat

Budapest, 1966. február 23.

1966 január 27-29. között a tárgyban nevezett ügyében operatív akciót hajtottunk végre a budapesti Royál Szállodában, abból a célból, hogy erkölcsileg kompromittáljuk és szekszuális tevékenységét konspirált fotózással dokumentáljuk.

Az akció elképzeléseinknek megfelelően sikerrel járt. A készített felvételek beszervezésénél felhasználhatóak. Lehetőséget adnak arra is, hogy X kompromittálását újabb kombináció segítségével tovább mélyítsük és beszervezhetőségét biztosítsuk.

X a fenti időpontban először tette magáévá "Ibolya" fn. ügynökünket. Az eset után kioktatta a lányt, hogy mit kell tennie ha észreveszi, hogy terhes maradt. Javasolta, hogy akkor menjen el Y dr.-hoz, hévizi ismerőséhez, aki mindenben segítségére lesz. Az esetről levél vagy telefon útján őt is időben tájékoztassa.

Javaslom az alábbi kombináció végrehajtását:

Igazítsuk el "Ibolyá"-t, 1966 március második felében írjon levelet X-nak, melyben közli, hogy terhes maradt. A levelet mi szövegezzük meg, közli azt is, hogy felkereste Y dr.-t és ő is megállapította terhességét.

Ugyanebben az időben Y dr. is, mint régi ismerősét tájékoztatni fogja X-t az esetről. A levelet mi szövegezzük meg. Y dr. a feladatot minden további nélkül vállalni fogja. Mint a Veszprém megyei III/II Alosztály társadalmi kapcsolata már eddig is sok segítséget adott feladataik végrehajtásához.

[...]

__________________________

A beszervezés sikeres volt, az ügynököt 1966 és 1983 között foglalkoztatta a hírszerzés.

A csatolt képen a kompromittált osztrák férfi két magyar ügynöknő - "Vörös" és "Szöszi" - társaságában. A velük való kapcsolatát csak utcai képen dokumentálták.

#ÁBTL #kompromittálás #hírszerzés #fotózás

[egy-lany-blogja]

Shakespeare mondta.

Az idő túl lassú azoknak, akik várnak, túl gyors azoknak, akik félnek, túl hosszú azoknak, akik gyászolnak, túl rövid azoknak, akik ünnepelnek, de azoknak, akik szeretnek, az idő az örökkévalóság.

És az idő olyan tökéletes, hogy a végén mindig megadja az okot.

Az okát annak, amit akkor nem értünk, vagy nem akarunk megérteni.

És az idővel rájövünk, hogy egyes emberekkel elveszítjük az időt, másokkal elveszítjük az időérzékünket, másokkal pedig pótoljuk az elvesztegetett időt.

És ez az, amiről az idő élete szól.

És micsoda irónia, hogy emberként gyakran azt akarjuk, hogy az idő gyorsan teljen el, és begyógyítsa a sebeket, máskor pedig azt akarjuk, hogy ne teljen el, hogy lassan teljen el, és hogy a lehető legjobban élvezzük.

Csak hozzuk ki belőle a legjobbat.

Mert az idő olyan, mint egy folyó, és nem érintheted kétszer ugyanazt a vizet, mert nem fog újra elfolyni.

Élvezd tehát életed minden pillanatát, mert minden megélt pillanat soha többé nem jön el.

És mindig tartsd észben, hogy...

A múltat soha nem változtathatjuk meg, de lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk belőle ⏳️✍️

MEGHÖKKENTŐ BÖLCSESSÉGEK

[troger]

a prodigy

nekem mega-hiper-katartikusra sikerült, és ezt rövid, szarul hangzó videókban nyilván nem lehet átadni

röviden: kitáncoltam magamból mindent is 🕺

a testen kívüli élményre nincsenek szavaim, meg sem próbálom leírni: megéltem olyat is 🌈

de a testem is örült a kétórás kardio-edzésnek szerintem, és nem is fáradt el annyira

aztán éjféltől reggel hatig ébren feküdtem a hotelszobában, a többszöri alvásmeditáció és a hajnali dzsó sem segített 🙃

ez az (idő)utazás így egy markáns állomása lett a transzformációs folyamatomnak, piros betűs nap a naptárban ❤️‍🔥

reggel táncoltam tovább a buszmegállóban, és így 2 nappal később is azt figyeltem meg, hogy (a prodigy-re ráfüggve) azóta is hajlamos vagyok tánclépésekben közlekedni 🤷

pláne ezzel a hóval teljesen meg vagyok menve, megyek is ki megint ❄️

[drakvuf]

Házasodna a gazda VI/15: Finálé

Anna és Attila hazafelé tart. Rövid nyaralás volt, csak egy hajókázásra futotta.

Meglátogatja a fiatalokat Anikó, hogy kifaggassa őket a kirándulásról.

Mindketten azt mondják jól érezték magukat, de Anna elismétli huszadjára is, hogy lassan akar haladni az ismerkedéssel. Megtudjuk, hogy bár egy ágyban aludtak, nem volt semmi. Anikó megkérdezi Attist, hogy adott-e jeleket Anna, hogy tetszik neki. Hát persze (nem).

Ezután a műsorvezető arról kérdezi őket hogyan tovább. Azt mondják folytatják a lassú ismerkedést.

Anna haján hesszel egy poloska. Biztos Dani helyezte el.

Még a kamerának is elmondják, hogy lassan, de biztosan folytatják az ismerkedést, aztán Anna meglovagolja a fiút. Ezzel búcsúzunk a fiataloktól. Menekülj Attis. Józsi és Böbe még mindig Dublinban. Most egy vízesésnél turistáskodnak.

A nő ad egy puszit a gazdának. Hideg az orra, mint egy cicának.

Leülnek az egyik asztalra kicsit beszélgetni. Józsi szerint olyanok, mint a tinik. A férfi szeretne udvarolni, turbékolni, de nem tud. Megkéri a nőt, hogy tanítsa. A gazda kifejti, hogy fél a visszautasítástól. Böbe célozgat, hogy lesmárolhatná, de nem veszi a lapot. Nem bírja tovább és lekapja a férfit. Erről is az egyik exem jut eszembe.

Fincsi - mondja a nő. Megegyeznek, hogy ezt a férfinek kellett volna kezdeményeznie. Konzi, vén emberek. Józsi ezután arról kezd beszélni, hogy mindjárt hazamennek. Megbeszélik, hogy megoldják valahogy a távolságot. A gazda elejti, hogy összekötné a nővel az életét. Tovább smárolnak.

Ezután elmennek ebédelni és Józsi előad egy monológot arról, hogy nem szeret étterembe járni. Izgul tőle. Böbe a kamerának előadja, hogy ő azt szereti, ha a férfi irányít. Szereti, ha egy férfi férfi mellette. Meg kell nevelnie Józsit, mert félős. A nő felhozza, hogy mi lesz velük, amikor hazamennek. Józsi azt mondja, hogy majd kiderül, milyen lesz egymás nélkül.

Aztán hozzáteszi, hogy nagyon szomjazza a társaságát, szóval muszáj lesz időt szánniuk egymásra.

Böbe újra inni kezd, hogy elviselje a gazdát. A kamerának azt hazudja, hogy elkezdett vonzódni hozzá. Újra elmondja neki, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, szóval össze kell kapnia magát. Hazafelé Józsi újabb monológot ad elő a kamerának. Örül, hogy bevetette a C tervet, mert jól sikerült Böbével a nyaralás. Azt mondja megbotlott, de bocsánatot kért. Házasodhat a gazda.

Otthon Anikó fogadja a párt. Beszámolnak a fiatalok a kirándulásról. Szar volt az idő, de jó volt. A műsorvezető arról kérdezi Böbét, milyen érzés volt, amikor az utazás előtt Józsi felhívta. Libabőrös volt. Anikó próbálja kicsit terelgetni és megkérdezi nem volt-e rossz érzés C tervnek lenni? Nem. Jó érzés volt. Úgy érzi nyert.

Mivel a nő teljesen vakon van, a műsorvezető inkább a továbbiakról kérdezi őket. Folytatják az ismerkedést és mindketten pozitívan látják a jövőt. Józsi egyenesen azt mondja: házasodik a gazda. Anikó feladja, nem tudja megmenteni a nőt az öreg creeptől. Böbe elmondja a kamerának, hogy az ő célja, hogy mindenben támogassa a gazdát. Boldog életet és nyulgalmat akar biztosítani a férfinek, mert szüksége van rá. Így van, Böbe - helyesel a gazda.

Ezzel búcsúzunk a szerelmesektől. Köszönöm, Józsi. Élmény volt. Gergő romantikus vacsorára hozta Kírát. A lány szerint nagyon cuki.

Előételként smárolnak. Megint megbeszélik, hogy milyen jó együtt. Aztán arról beszélnek mi lesz a nyaralás után. Biztosak benne, hogy megoldják a távolságot. A gazda azt mondja, a dinnyeszezon után ráér Kíráéknál lebzselni. A lány a kamerának azt mondja a kapcsolatuk örökké fog tartani. A gazda pedig elárulja nekünk, hogy szerelmes.

Megnézik a naplementét és azt kívánják, hogy örökké tartson ez a kapcsolat. De romi. Eljött a nyaralás vége. Kíra maradna még, de dinnyeszezon van és Gergőnek dolgoznia kell.

Budapestig smárolnak. Folytatnák hazáig, de a reptéren Anikó megzavarja őket.

Neki is elmondják, hogy együtt maradnak és megoldják a távolságot. Gergő azt mondja olyan mintha évek óta együtt lennének. Annyira örül Kírának, hogy az borzasztó. A műsorvezető minden jót kíván a szerelmeseknek és mi is elbúcsúzunk a fiataloktól.

Természetesen smárolnak még a kamerák előtt egy utolsót. Kevin és Zsuzsi hajókázni mennek.

Csobbannak egyet a hűs vízben, aztán búvárkodnak egy kicsit.

A merülés után újra a citromfákról beszélgetnek. Alig várják a közös életüket tele citrommal. Zsuzsi szeretne citrom lenni. Kevin azt mondja neki, hogy ha citrom lenne, feltenné a polcra és egész nap csodálná, ahogy a citromjait szokta. Ez gyönyörű volt - mondja a lány. Reméli nem lopják el a citromokat, ameddig külföldön vannak. Reméljük.

Felhívják Anikót, hogy neki is elmondják milyen jó minden. Kevin meglepi a műsorvezetőt és Zsuzsit is: úgy döntött maradnak még kicsit. Igazából azért hívta fel a műsorvezetőt, hogy nézzen rá azokra a citromfákra, ha már arra jár. Ők is elmondják Anikónak, hogy minden okés lesz. Megoldják a távolságot és nagyon szerelmesek.

A kamerának elmondja Kevin, hogy tetszik neki, hogy a lány bevállalós és nem nyafog. Zsuzsinak meg az tetszik a fiúban, hogy nem vág a szavába és belevaló. Betonoszlopokon áll ez a kapcsolat. Ezzel zárult az idei évad. Erős volt, talán jobb is, mint a tavalyi. Most végre lesz egy kis pihenő. December 4-én indul a Budapest kiránynői, ami egy ígéretes műsornak néz ki, de még nem döntöttem el belevágok-e. Fárasztó ez, na. Jövőhéttől a Gazdák helyett A királyt fogja adni az RTL. Ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó. Köszönöm újra @tidaviminek a kitartó munkát. Nélküle olyan zagyvaságok lennének a hogyvoltjaim, mint Józsi gazda monológjai.

[progarden]

Az olimpiamegnyitók arra valók, hogy a vendéglátó országot bemutassák. A kultúráját, történelmét, színeit, vívmányait, alakjait. Franciaország esetében bőséges a választék a sajttól a Concorde-ig. A Francia Köztársaságnak pedig teljes jogú tagjai a melegek és egyéb LMBTQstb szubkultúrák. A négy órás megnyitóból néhány perc őket is megmutatta.

Franciaországnak van azonban egy ennél is lényegesebb alapeleme: a szabadság. Ami azt jelenti, hogy például a fentiek annak ellenére teljes jogú polgárai a köztársaságnak, hogy ez néhány papnak, druidának meg egyéb varázslónak nem tetszik. Nem fogják őket azért kihagyni, mert jaj, mit szólnak a keresztények, és a Notre Dame-ot se takarják le azért, mert idegesíti az ateistákat. (Amúgy általában nem idegesíti.)

Ha valakinek fájdalmat okoz szembesülni azzal, hogy léteznek szexuális és egyéb kisebbségek, az nem a kisebbségek hibája, hanem az illetőé. Szép példája ennek a retardált, aki a Vasárnapra írt felháborodott cikket abból, hogy színesbőrű figurák voltak a Lego-készletben.

Na igen ám, de ez megosztó! Ez botrányos, ez provokáció, a melegektől a fél világ ki van akadva! Itt mutatkozik meg a magyar provincialitás. Franciaországot nem osztja meg sem a transzneműek léte, sem a kánkán-táncosnők, sem a rövid hajú nők. Még Charles Baudelaire sem, pedig ő aztán meredek figura volt. Ott még a szélsőjobb sem ezen lovagol. Tudomásul veszik, hogy nem egyformák. Ez egyébként számunkra is járható út lenne. Senki előtt nem fekszik keresztbe a kék törpe, amikor be akar menni a templomba, senkit nem akadályoz a megnyitó abban, hogy gyakorolja a hitét. És az sem akadályozza, ha én itt vagy a HVG-ben megírom, mit gondolok róla. Nem kötelező olvasni, ha pedig máshol találkozik velem, akkor forduljon az utánközlő szerkesztőséghez, hogy ne provokálják az ő porcelán lelkivilágát.

Ebben az egészben semmi más nincs, mint a felbaszódás iránti beteges vágy. Nézd, meg vagyok sértve! Foglalkozz velem! Megsértődtem, tehát vagyok! Másom sincs, mint a sértődésem, hát figyelj rám!

Mindezzel nem mennek semmire. Nem fognak százezrek visszabújni a föld alá azért, mert néhány néni meg bácsi kényszeresen fel akar háborodni. Elszáll felettük az idő, hangsebességgel. Majd megszokják, ahogy a miniszoknyát. Vagy így maradnak, és holtig hőbörögnek, hogy a világ nem engedelmeskedik. Ő bajuk.

Tóta W Árpád

[rosszulorzott]

Egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül a HVG szerkesztőségében tegnapi történtek mellett. Ez ugyanis sokkal súlyosabb, és hosszú távon sokkal károsabb dolog is lehet, minthogy néhány komoly újságíró és szerkesztő távozni kényszerült egy meghatározó laptól.

A hozzám több irányból eljutott, de nagyjából egybevágó információk szerint ugyanis a történtek összefügghetnek azzal, hogy a Diákhitel Központ korábbi vezérigazgatója „rogánista propagandalapnak” nevezte a HVG-t, és szabályosan felheccelte ellene a követőit – mivel az írni mert egy őt és a korábbi feleségét érintő ügyről. (Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy a cikk csak azután jelent meg, hogy Magyar Péter nyilvánosságra hozta a saját verzióját.)

Az újdonsült politikusban utolsó reményt látó, szavaira figyelő tömegek elkezdték gyalázni a lapot és az újságírót. Még egy általam nagyon tisztelt tudós ember posztját is láttam, amelyben Rogán Antal fotójával kommentálta a cikket (igaz, örömömre rövid idő után levette azt a bejegyzést). Külön mozgalom indult a HVG online és print előfizetésének lemondásáért. Nem tudom, ez mennyire volt hatásos, mindenesetre az egyáltalán nem életszerűtlen feltevés, hogy -egyéb okok mellett- az újságírók távozása összefügghet a HVG elleni hecckampánnyal is. Két megjegyzést kell ehhez tennem:

1) Lehangoló újra és újra megtapasztalni, hogy az ellenzéki szavazók között sem tudja mindenki, hogy mit jelent a független sajtó. Visszatérő kritika, hogy a sajtó „miért nem segíti” ezt vagy azt az ellenzéki szereplőt. Hát azért, mert nem az a feladata! Ha valami pozitívuma volt az elmúlt 14 évnek, akkor az az, hogy az ellenzéki pártok nyomora miatt az ellenzéki oldalon nagyjából megszűnt a hagyományos pártsajtó, ahová a politikusok odaszólhattak, hogy mit kellene megírni és mit nem szabad. Teljes tévedés azt kívánni, hogy az ellenzék is csináljon egyet magának olyat, mint a kormánypárti propaganda (szerencsére lehetetlen is, hiszen nincs rá pénze).

2) A független sajtó a kormány egyik legbátrabb kritikusa, nem véletlenül lett a kormány által többször nevén nevezett ellenség. Sokkal bátrabban írt a kormány bűneiről és hibáiról, mint sok ellenzéki politikus. Nagy kérdés számomra, hogy ezután mennyire lesznek bátrak, ha esetleg az önmagát a régi elit lebontójakét (és értelemszerűen az új elit létrehozójaként) meghatározó, a független média által eddig kétségtelenül nagyon támogatott Magyar Péter esetleges hibáiról, horribile dictu esetleges bűneiről kell írni (ilyenek is lehetnek, számomra ilyen volt az, amikor Baranyi Krisztinát támadta méltatlanul).

Tudni kell ugyanis – a 444 mai véleménycikke részletesen is ír róla –, hogy a Diákhitel Központ korábbi vezetője sikereit az időzítésen és a tehetségén kívül a maradék független sajtó nyomorának is köszönheti. Nem titok ugyanis, hogy az utóbbi időben (elsősorban a Facebook-algoritmus megváltozása miatt) komolyan csökkent ezeknek a lapoknak a „kattintásszáma”. Emiatt kapva kaptak az alkalmon, hogy megjelent egy érdekes ember, akire sokan kíváncsiak. A kíváncsiság miatt pedig egymással versenyezve adtak neki egyre nagyobb felületet – tegnap már az is címoldalas cikk volt valahol, hogy Magyar Péter egy lángossütőben lángost evett.

Ha ez, illetve a felhergelt emberek HVG-t érő támadásai oda vezetnek, hogy az olvasók egy rétegének haragjától félve a független sajtó nem mer majd kritizálni egyes politikai szereplőket – mint ahogyan a kormánypárti sajtó a Főnök haragjától félve nem meri azt megtenni –, akkor megette a fene az egészet! (Az meg csak az én személyes bajom, hogy akkor tíz évig teljesen feleslegesen dolgoztam -demokráciáért, egy olyan országért, ahol hergelés helyett észérvek vitatkoznak és egy országért, ahol következménye van a dolgoknak)

Hadházy fb

[csacskamacskamocska]

Talán ma

Előfordul, hogy az ember beleragad egy pillanatba, egy érzésbe vagy egy vágyba, rácsodálkozásba. Egy szerelembe. És bénultan ott ragad hosszú-hosszú időre. Mennyi ideig állnál egy előszobában? Mennyi ideig várnál valakire? 10-15 perc? Hónap? Vagy több? Ennyi év alatt, már az előszoba minden sarkát és kiszögellését megismeri az ember. A fal mellett a kis kovácsoltvas lábú asztalkát, rajta a Várkert bazár és egy utazási iroda prospektusával, a két ósdi műbőr fotelt, amin ismeretlen nők ülnek, a plakátokat és a fal összes repedését. A kiszűrődő hangok alapján lesz egy elképzelésed, hogy mi történhet a szobákban. A nyíló ajtók résein keresztül rövid időre bepillanthatsz, így alakulnak újabb fantáziáid arról, hogy mi történne, ha végre fogadnának. Úgy képzeled, hogy minden részletet kibeszéltek majd, az apró betűset is, és az ötleteidnek örülnek, a terveidet támogatják, a kétséges részekre okos magyarázatokat kapsz, és akkora lesz az öröm, hogy elfelejted majd, hogy mennyit vártál, lehetőleg rémálmaidban sem jön majd elő a gondolat, hogy talán ez nem volt jó így. Azt gondolod, hogy kitartó vagy, nem adhatod fel, hiszen neked fontos ez az Ügy. Reméled, hogy tudják, hogy nem pénzt kérnél, megoldasz te mindent egyedül, csak az Ügyet szeretnéd elfogadtatni. Alá se kell írni, nem kell pecsét se, csak szeretnél már belépni és túl lenni a várakozáson. Aztán az Ügy meg majd alakul, ahogy alakul. Néha kiszól valaki, hogy legyél szíves kicsit türelmesnek lenni, vagy azt, hogy „kire tetszik várni? majd a válaszra bólintanak. Hát, legalább tudja valaki, hogy kire vársz. Mintha ez számítana bármit is. Toporogsz az előszobában, amit ez idő alatt már többször átfestettek, lecserélték az ajtókat, végig nézted ahogy kihordják a szobákból a bútorokat és modernebb berendezéseket hoznak, csak a két fotel marad a két szundikáló nővel, de te éberen vársz, kezedben az Ügyeddel. Időnként dühös leszel, arra gondolsz, hogy be kéne kopogni, mert hátha elfelejtették, hogy ott vagy. Esetleg felháborodottan berontani, hogy mi ez a méltatlanság, ennyi ideig váratni valakit? De nem kopogsz és nem rontasz be, mert udvariasnak neveltek és kicsit félsz is, hogy akkor az Ügyedet elutasítanák. A lábad is fáj, hiszen már nagyon rég nem pihentél, fáradt is vagy, éhes, és pisilni se mersz elmenni, mert hátha éppen akkor szólítanak, és lekésed a pillanatot. A pillanat, amikor majd szólítani fognak végre, fontosabbá válik, mint azok, akikkel várakozás közben beszéltél vagy azok, akiket otthon hagytál az ÜGY előtt. Nézed a plakátokat a falon. Bár kívülről tudod már mindet, de újra és újra elolvasod. Reklámanyagok színes feliratai arról, hogy nincs várakozási idő és minden ÜGY fontos. Megenyhülsz ettől, hogy az Ügy fontos és türelmesen vársz tovább.

Nem tudom min múlik, hogy mikor látod meg magad, ahogy ott állsz az előszobában, a legszebb ruhádban, magassarkú cipőben, és kényszeredett mosollyal az arcodon, ugrásra készen, minden pillanatban tökéletesen. Talán éppen este lesz, valahonnan friss festék és pezsgő illatát hozza a szél és egy gondolatot, hogy feleslegesen várakozol, a szobáknak van egy másik ajtaja és ahol te állsz, onnan valójában nem fogadnak senkit.

Olyan régóta vársz, hogy már a kijáratot sem találod, és talán nem is emlékszel merre kell hazamenned. Mintha az az előszoba lenne már az otthonod, azokkal a foglalt fotelekkel, azokkal a plakátokkal és azokkal a kiszűrődő hangokkal. Mások öröme, mások nevetése, mások szabadsága. A lépcsőházban a falnak dőlsz és nem mersz elindulni. Hátha nem fogod bírni. A szűk előszoba után, talán már nem is tudsz hosszú, könnyed léptekkel járni. Szembe jön valaki és rád mosolyog. De te csak akkor mosolyodsz el, amikor megérzed a friss levegőt a lépcsőforduló ablaka felől. Hozza a pollent, a cigarettafüstöt, a város zaját, az utcák büdösét, de mégis más, mint az előszoba állott levegője. Hívogató, színes, reménnyel teli. Akkor az Ügyből hajtogatsz egy repülőt, és a lépcsőház ablakán kihajolva kidobod a semmibe.

[hobbygilda]

Ez elég jó, érdekel valakit?

Kreatív szöveg- és meseíró partner

Ha kalandra vágysz az írás világában, és a meseírásnak szentelnéd tehetségedet és szenvedélyedet, akkor itt a helyed! Csatlakozz csapatunkhoz, ahol kreativitásod szabadon szárnyalhat!

Feladatok:

Gyerekeknek szóló szórakoztató és ismeretterjesztő mesék írása

Küldetések és kihívások kidolgozása, amelyek segítségével a mesék interaktívvá válnak, és bevonják a gyerekeket a történetek alakításába

Koncepciók megfogalmazása és kivitelezése különböző projektekhez és kampányokhoz

Együttműködés kreatív csapatunkkal, hogy a Plukkido élő mesevilágát a te kreativitásoddal gazdagítva még egyedibbé tegyük és még több családhoz eljussunk

Elvárások:

Kiváló helyesírás és kommunikációs készség magyar nyelven

Képesség a gyerekek figyelmének megragadására és szórakoztatására

Kreativitás és innovatív gondolkodás

Rugalmasság és együttműködési hajlandóság

Határidők betartása

Előny

Tapasztalat meseírásban, szövegírásban vagy hasonló területen

Pszichológus vagy óvodapedagógusi végzettség, gyermekekkel foglalkozó szakmában eltöltött idő

Német nyelvismeret

Miért csatlakozz hozzánk?

Rugalmas munkaidő és otthoni munkavégzési lehetőség: otthonról végezheted el a tőlünk kapott feladatokat, saját időbeosztásod szerint

Karakter alapú elszámolás: munkádat a megírt anyagok után honoráljuk,  főállás mellett/mellékállásban is végezheted 

Kreatív és elkötelezett csapat vár, akik támogatják egymást

Lehetőséget kapsz új ötletek megvalósítására

Jelentkezés módja:

Ha úgy érzed, hogy ez az állás neked való, és szeretnél részese lenni egy inspiráló, lendületes csapatnak, akkor kérünk, hogy IDE kattintva jelentkezz hozzánk egy rövid kérdőív kitöltésével és a próbafeladatok megoldásával.

Csatlakozz hozzánk, és építsünk együtt szavakból varázslatos történeteket!

[kavekkozt]

úgy alakult, hogy minden második héten itt vagyok, hacsak rövid időre is:

egy hónapja ugye a kutya szülinapján (valójában még "külföldebben" élő barátnővel nehezen összeszervezett találkozás)

két hete temetésre

most Csinibaba koncert / Pride menetkísérő tréning

(regiojet 💜)

annyira természetes itt lenni, mintha sosem lettünk volna nem itt

amíg Angliából jártunk vissza, úgy éreztem, mintha két párhuzamos valóságunk lenne, és csak itt élnénk igazán (nyilván ebben benne volt a "nyaralás" hatása is, hiszen mindig szabira jöttünk).

most már nincs így, talán a vonat is segít ebben, hogy nem "teleportálok" az egyik helyről a másikra*, megvan a rendes átmenet. nem sírva megyek vissza Bécsbe.

viszont az is van, hogy azt gondoltam, hogy majd ha sok időt itt töltünk, akkor látni fogom, hogy Budapest "nem annyira jó hely", mármint Angliához képest nyilván, de egy normális városhoz képest nem, és nem fogunk ennyire vágyódni ide.

ami valójában történt, az az, hogy jó Bécs, tényleg jó, de Budapest jobb.

Budapest vs Bécs (egy év Bécs után, amiből elég sok időt gyakorlatilag Budapesten töltöttünk):

mennyire zöldek az utcák, mennyire méh- és madárbarátak a parkok: Budapest, Bécsben még nem fedezték fel a méhlegelőket

biciklis közlekedés: Bécs

közösségi közlekedés: Budapest (ha 3 hónapig zárva van egy metróállomás felújítás miatt, naiv lenne feltételezni, hogy azt beleépítik akár a Wiener Linien saját útvonaltervezőjébe! ezzel szemben a google mapsen élőben követheted, mikor jön már a busz Budapesten). (plasztikkártyás 365 eurós éves bérlet azért elég jó + S-Bahn)

családunk jelenléte: Budapest ez is

lakások minősége, elrendezése, fázol-e télen / megsülsz-e nyáron: ebben szerintem Bécs nyer, de még nem jártunk nagyon sok lakásban

ingyenes nyári programok: mindkét város szoros versenyző, ebben nehéz véleményt formálni, a Donauinselfest annyira jó volt tavaly, hogy legyen Bécs

mennyire van büdös a városban: Bécs megnyeri, de ott is elég rossz a levegő azért

Dunával való kapcsolat: Budapest!! direkt a Dunához közel költöztünk, erre hol egy csónakház??? felénk sehol se lehet kenut bérelni, a rómain néhány ezresért bérelsz bárhol

Dunával való kapcsolat: Bécs! mindenhol lehet fürödni a vízben, tiszta, ott a Gänsehäufel is, legjobb strand

vállalhatatlan leánybúcsús-legénybúcsús külföldiek: Bécs nyer, ott nincs ilyen, ma csak kicsit voltam a belvárosban, és máris nem értem, hogy lehet ezek mellett hosszú távon megmaradni

piac: Budapest, kivéve a bolhapiac, mert abban Bécs

frusztrált / agresszív / "ijesztő" emberek az utcán: ebből mindkét városban sok van, Budapesten talán több, beleértve a mindenkivel kötekedő random nyugdíjasokat mindenhol, ezt a kategóriát Bécsben nem látom

múzeumok: Bécs, a múzeumok éjszakája is szuper volt tavaly

színház: gondolom Budapest megnyeri, mert nem beszélünk még elég jól németül, de jövő héten BÉCSBEN nézzük MAGYARUL a Mondruczó új darabját, amit itthon nem fog bemutatni, úgyhogy 🤷‍♀️

mi történik, ha elhagyod a várost: hát én eléggé imádom a hegyeket, úgyhogy ezt Bécs megnyeri. felszállok a vonatra és máris valami meseszép helyen vagyok (ahol még az osztrákok is kedvesek). mondjuk drágább felszállni a vonatra a hegyek felé, mint hazajönni a regiojettel.

Magyarországon van-e? nahát, ezt toronymagasan megnyerte Bécs. mondjuk jöhet még ott is minden az elkövetkezendő néhány évben, kb ugyanannyi FPÖ plakátot látni, mint itt háborúsat.

nem akarok ezzel mondani semmit persze. csak azt, hogy idő meg bizalom kell még, hogy igazán otthon érezzük magunkat.

*kivéve a cég it securityja szerint, akik mindig becsületesen írnak, amíg a vonaton dolgozok, hogy 5 perce még Ausztriában voltál, most már Magyarországon vagy, nagyon suspicious!

[wannabebiker1]

Rockünnep Debrecenben

tegnap (szombaton) este. A Bikini, a Republic és az Edda lépett fel a Főnix Arénában, aminek 8500 fő a kapacitása, ami ez alkalommal olyan jó 60% körül lett kihasználva, azaz bőven volt üres hely még.

A Bikini kezdett, 17:56 perckor már a színpadon álltak, és egy nagyon rövid vokálének után már ott is állt D.Nagy Lajos és a jól ismert hangján énekelte az ismert és kevésbé ismert számaikat. Összességében hozták a kötelezőt, Lajoson már látszik a kor, ahogy Német Alajoson is, de a hangzásvilág a megszokott, a szólógitáros Lukács Tamás nagyszerű tehetség, a két háttérénekes lány üde színfolt, bár a mozgásuk nem mindig követte az ütemet. A Bikini koncert végére a tömeg hangulatba jött, annak ellenére hogy sok ismert számukat le sem játszották, ezért érthetetlen, hogy miért következett ez után egy jó félórás szerelés, ami alatt ráadásul valami teljesen más stílusú zene szólt. Közvetlen a Republic előtt pl Tupactól a California love, ami teljesen más hangulatba ringatta az embert.

Na ebbe a hangulatba érkezett meg a Republic. Lelövöm a poént, számomra értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak, fél óra után 5 percenként néztem az órát. Én most láttam-hallottam őket Cipő nélkül először. Nagyon nehéz lehet egy olyan vezéralak elvesztését pótolni egy együttesben, aki alapvetően meghatározza az egész együttest, és hát ezt nem is sikerült megugrani a Boros Csaba által vezérelt csapatnak. Pedig mindent megpróbáltak, komoly színpadi show, a legtöbb tagból álló zenekar, a régi Republicos hangzásvilág, de nem működött. Boros Csaba egyszerűen túl sok volt, túl hangos, az éneklés helyett egyfolytában a közönséget próbálta mozgatni, énekeltetni, ráadásul olyan szinten, jobb oldal -bal oldal-közép, hogy azt vártam mikor kell név szerint felállva énekelni nekem is. Cipőre többször is próbáltak emlékezni, de valódi emlékezés helyett olcsó marketingfogás volt csak, az új számaik engem egyáltalán nem mozgattak meg, de az igazi mélypont egy 3 perces bevezető után a Micimackó volt, Republikos stílusban. Egyszerűen értelmezhetetlen volt abban a környezetben, innentől engem teljesen elvesztettek, megkönnyebbülés volt, amikor eltűntek a színpadról.

Újabb fél óra üresjárat következett amíg szerelt az Edda. Őket nagyon vártam, nagyon szeretem a számaikat, a mai napig aktívan hallgatom. Pataky minden koncertjén elmondja, hogy Magyarország 4 legjobb zenésze játszik a zenekarban, ami igaz is, tényleg ők a legjobb rockzenészek. Pataky 73 évesen is energikus mozgással ugrott a színpadra, de már nagyon látszik rajta, hogy fárad. Az éneklésben a fia segíti már régóta, akinek elég mostoha szerep jutott, most sem mutatta be, csak ott volt, amikor kellett, egyébként meg nem volt a színpadon. Az Eddának olyan életműve van, hogy az 5órásra nyúlt estét simán végigtolhatták volna egyedül, dalismétlés nélkül, ezért is kár, hogy az ő 90 percükből Pataky kb 15percet "átöltözött", ez idő alatt a 4 zenész, ontotta magából ami bennük volt. Annak ellenére, hogy ez egy ilyen ��n. örömzenélés volt, egész élvezhető volt, jobb híján, bár az utolsó pár percben csak a dobos püfölt mindent ami előtte volt, annak már nem sok köze volt a zenéhez. Szerencsére visszajött Pataky fekete helyett fehér ingben, és ment tovább a koncert, a végén egy jó 10 perces monológgal a békéről, meg a szakállas nőkről, stb. Kb, mint amikor a hófehér tangabugyi féknyomos, olyan csalódás volt számomra, én szórakozni mentem oda, nem propagandát hallgatni, azt hallok eleget, ha akarom ha nem. Régóta tudható, hogy Pataky meghülyült, most újra bizonyította ezt, odaszart a fehér abroszra megint.

Szerintem nekem ez volt az utolsó, hogy fizettem azért hogy láthassam őket.

Összességében a Bikini volt a legközelebb ahhoz amit én vártam a maga szerethető egyszerűségében, a Republic végleg leírta magát nálam, az Eddának meg majd hallgatom a régi lemezeit Patakyt meg előben hanyagolom ezen túl.