progarden

[progarden]

source: iflyhigh

[progarden]

Ahol dogmák közé szorul a kommunikáció, ott sansztalan nyíltszívűség, megszűnik a vaker és a diskurzus, teret nyer káosz. Megmérgeznek a savak. Pusztulnak a szavak.

[progarden]

[progarden]

Some beautiful nugs of Platinum Kush

[progarden]

Altatás utáni ébredés: ELKÉPESZTŐ hányinger , émelygés, pokoli volt, ahogy a gyomrom jött fel , pedig elvileg üres volt.. /a műtét előtti napon orvosi felszólításra mellőznöm kellett a táplálkozást/. Mivel a magyar egészségügytől erre NEM számíthattam, így magától értetődő módon vittem magammal a műtétre befekvéshez első osztályú, saját termesztésű, maximális potenciájú cannabisz szatívát (a törzs neve:Jack Herer).. Amikor képessé váltam az ágyból kitámolygásra, első utam az udvarra vezetett. Egyetlen slukk úgy zárta le az agóniát, mintha az NEM is létezett volna. Kifelé menet még halálra vált arccal vonultam a nővérkék együttérző pillantásaitól kisérve, ám amikor 3 perc múlva vigyorogva sétáltam be a Sportkórház udvaráról, a nővérkék talán sejtették, hogy NEM a jólevegő volt az egyetlen, amit odakint sikerült mélyre venni.. Soha annyira NEM örültem annak, hogy a nyomorult fidesznyik társadalmi réteg szerint egy büdös drogos vagyok.. Bent elmeséltem alternatív módszeremet a mellettem fekvő srácnak, aki NEM szégyellt kunyerálni a gyógyszeremből. 10 perc múlva a nővérkék kórtermünkbe érkezve meglepve jelezték, hogy ilyen hangosan viháncoló és kedélyes hangúlatú, harsány röhögéssek közepette lábadozó pácienseket

közvetlenül műtét után (!!!)

- ők még sohase láttak! Mindenkinek részvétem, aki kimarad ebből az adott helyzetben elviselhetetlen állapotot pillanatok alatt megszüntető szolgáltatásból, csak mert az államot elmebeteg, aljas, minden hájjal megkent bűnözők vezénylik.

Gyors gyógyulást a kedves tumblis sorstársnak!

Vak Béla vol. 3.

sose voltam műtve altatásban, így meglep hogy a hideg műtő tele mint a buszmegálló. az altatós orvos mellett van egy rezidens és egy asszisztens. a Vészhelyzetben meg a Klinikában mintha nem lett volna ennyi, de a két műtős asszisztens és a két orvos is megdöbbent. apám azt mondta hogy a vakbélműtétet már a portás végzi annyira rutin, barátnőm szerint meg ezt OKJ tanfolyammal is meg lehet csinálni ha számlaképes vagy. szóval ahhoz képest nagy a felhajtás.

a hálóing olyan tapintatosan cserélődik át egy zöld lepedőre, hogy a nyakam se villan ki, mintha nem lennék elkábítva 10 percen belül és tennének velem akármit (magánban a lábam ambuláns műtétjénél vagy fél órát lógott ki a csupasz seggem szóval ennyit a fizetősvendégségről). én kecmergek át a műtőasztalra, felszerszámoznak mint a parádés lovat, hallgatom a saját szívhangomat, a vérnyomásmérő pumpálva szorítja a karomat, a combjaimat leszíjjazzák, ha sim lennék olyan vörös lenne a kristály a fejem felett hogy Lenin ifjú forradalmárként instant feltámadna a moszkvai kiállítótermében. kényelmetlen az egész, ugyanakkor döbbenetesen nem vagyok ideges, pedig nem kaptam nyugtatót a műtét előtt. a csapat kedves, mindenki bemutatkozik, ha csinál velem vmit elmondja mi és miért történik és poénkodnak, ami iszonyú jólesik (nem kell izgulni az első vakbélműtét előtt, nekünk is ez lesz az első és mi sem izgulunk!). a monitor beüzemelését még látom, az orvosokat viszont sajna nem, és az is jó nagy csalódás hogy az arcomra szorított maszkból nem kábító gáz jön, nem kell visszafelé számolnom meg minden ilyesmi amiket a filmeken láttam. kapok a branülbe egy injekciót és lélegezzek mélyeket a sima oxigénből.

3 után kakukk.

hajnali 2re térek magamhoz, hogy az egyik nővér ellenőriz. kihajt pisilni (ez a mániájuk), és ahogy megígérték az egy vágás helyett 3 lyuk van a hasamon. ok. ja, meglepi, az egyikből egy cső lóg ki és az egy zacskóban végződik, szóval ha kelek fogjam meg a zacskót és vigyem magammal. ok, bár erről nem volt szó. megtanítanak felkelni has használata nélkül, kicsattogok aztán vissza. a wc még tisztább mint volt. szerintem a Honvéd ügyeleten meghaltam, mert ez nem létezik ebben az országban TB-re. persze simán visszaalszom...hajnali 5ig. amikor is két nővér jelenik meg és megkérdezik hogy kérünk-e lepedőcserét vagy ágyhúzást.

nem, semmit sem kérek.

nem is kapok.

reggel vizitnél megengedik hogy némi teát és vizet magamhoz vehetek a nap során, persze kortyonként, kajáról ne is álmodjak. amúgy nem hiányzik, a tea bőven elég. fekszem, hol alszom, hol pislogva nem emlékszem semmire. aztán délelőtt bejön a tegnapi tinisrác és elújságolja, ő műtött dr. Bodrogival (mintha tudnám ki az), kettes stádium, csúnya gyulladás, ez után csak a perforáció jött volna, jól át is mostak (nem merem megkérdezni micsodáimat, mert még válaszol), sok vénás antibiotikum, pihike. most pedig átkötöz. rákérdezek már vagy még benn, tök lelkesen közli hogy harmadiknak jött, ilyenkor az ember kicsit többet vállal szóval még benn van. rátérek a zacskómra, was für eine Überraschung, és érdeklődök, ezt mégis meddig. ó, sajnos esetemben kellett, de majd hazamenetelkor kiveszi. majdnem megkérdezem mikor végez de a brilliáns elmémmel időben rájövök hogy az én hazamenetelemre céloz. francba bele. próbálom elolvasni a névtábláját de nincs rajtam a szemüveg, szóval smalltalkolok tovább és a lényegre térek, mikor kezdhetem újra az edzést? látszik rajta hogy nem ezt szokták a normális emberek egy sos műtét utáni reggelen kérdezni.

a hétvégi meglepi az a tea mellett, hogy a tinidoki mellé egy még tinibb ápolósrácot kapunk. megkérdezzük, orvosegyetemista és ez az ápolási az állása a tanulás mellett. simán hozza nekem a teát, adja a gyógyszert, lót és fut, csinál mindent lehúzva 12 órát, hogy másnap megint ott legyen 7kor és újabb 12 órát dobjon rá.

szombat este, egy napja műtöttek, még mindig kiesnek dolgok és jobbára vegetálok. de este 10 után érzek vmi furát, mintha...eskü folyna belőlem vmi, nem az új lyukak vmelyikén hanem az úgymond egyik állandón, mi a fasz. én és a zacskóm kimegyünk a mosdóba és a vér lesokkol. bazdmeg, ez megjött. ilyen nincs, nesze sánta, itt egy púp. tampont használok 15 éves korom óta, kimegyek a nővérpulthoz érdeklődni, elméleti síkon használhatom a tampont? elméletileg igen, de jobban örülnének ha nem tenném. van betétjük? az osztályon nincs, a nőgyógyászaton van, de ők most nem mehetnek le, nekik már nincs privátban szóval tudnak adni egy

pelenkát.

a pulton támaszkodva a zacskócskámmal fejben végigpörgetem snellben a neveket kik vuduzhattak meg ilyen geci módon, de a 236. név után egyszerűen csak bólintok és a pelenkával bevonulok a mosdóba. amíg egy veled összekötött zacskót a kilincsre akasztva nem pelenkáztad be magadat lovaglóterpeszben nem is éltél igazán a mottóm innentől.

remélem emlékszel hogy fehér bugyikat és topokat, csini kisgatyát, világos és tapadós cuccokat hozattam be magamnak. megjött a havim, az egész törzsem olyan színű a jód miatt mint Trump feje, a bennem lévő cső meg szivárog. minden amit fel tudok szenvedni magamra az másfél perc alatt lesz foltos, véres, fertőtlenítőbüdös. az egyik nővér megvígasztal, legalább látni nálam mindent ami történik, az nekik jó.

amúgy fürdés out, víz nem érheti az új lyukakat. a tusolóban azért legalább megpróbálom a lehetetlent vasárnap reggel amikor már kaptam szárnyast. van kirakott szappan, tusfürdő és pöccre új meg nagyon tiszta minden. ahogy lehet zuhi meg mosdás úgy-ahogy és azzal bíztatom magam hogy Vorkutlagon az emberek akár hónapokat nem fürödtek és nekik még környezetbarát, lótuszvirág illatú deo stiftjük sem volt 10-20 éveket kényszermunkázva, csak mert Sztálin elvtárs berágott rájuk, szóval ki fogom ezt simán bírni.

azt, hogy csak háton fekhetek már kevéssé. én az oldalt fekve alszom egyház tagja vagyok, egy nap után életemben először fáj a derekam, de nincs mit tenni. amíg cső van, nincs oldaltfekvés. és cső van hazamenetelig, hát basszus.

az egész család busójár, mindenki extracuki és még anyós is bejön magától (Vik állítja). persze elmondja, a vakbélhez túlkoros vagyok, az 30ig le szokott zajlani. nem tudom ezzel mit akar mondani, de elengedem. azt is hogy a kollégák halál komolyan megkérdezik nálam van-e a laptop és nem értik miért nem hozatom be. 27 emailt basznak át hogy csak az sos-t küldtük át. telón elirányitok amit tudok, de hálisten meglátja a csúcsgóré hogy hétvégén és kórházból emailezek és embertelen lebasz mindenkit, még engem is hogy minek fogadok megkeresést. gyógyulj bazdmeg - írja befejezésül.

[progarden]

stoner art

[progarden]

[progarden]

Tisztázandó fogalmainkból néhány :

Én alapvetően tök jó dolognak tartom, hogy egyre több szó van traumákról, bántalmazásról és hasonlókról - sokáig el voltak hallgatva ezek a témák. De gyakran bizonyos népszerű pszichológiai fogalmakat az emberek rosszul vagy túlhasználnak olyan módon, ami elmossa az eredeti jelentésüket. És ez nem egyszerűen csak bosszantó pontatlanság - de relativizálja és kiüresíti azoknak az embereknek az élményét, akik valóban szenvedő alanyai ezeknek.

1) Nem minden kellemetlen élmény "trauma"!

Önmagában attól, hogy valami rossz élményed volt, még nem vagy "traumatizálva". A trauma nem a rossz élmény, hanem az, ahogyan áthuzalozza az idegrendszered, tartósan megváltoztatja az elméd működését. Ha bosszantó emberekkel kellett sorban állnod valami üzletben, vagy ha kiabáltak veled az utcán, és bosszús vagy miatta: az nem trauma. Csak kellemetlen élmény.

2) Nem minden konfliktus "abúzus"!

Az ember folyamatosan konfliktusba kerül másokkal, családjában, párkapcsolatában, munkahelyén. Sokszor előfordul, hogy megbántanak minket, vagy megbántunk másokat. De a bántás önmagában nem bántalmazás. Ha valaki tiszteletlenül vagy bunkón bánik veled, ha leszid, megbánt a tanár, a főnök, a házastárs, az önmagában még nem bántalmazás. A bántalmazás rendszeres visszaélés egy bizonyos erőfölénnyel, aminek a célja az áldozat módszeres megalázása.

3) Nem minden, ami megsért valakit, "triggerel"!

A trauma egyik velejárója, hogy gyakran oda nem illő helyzetekben aktiválhat (triggerelhet) egy trauma-reakciót valami inger. Például valaki lefagy, vagy dührohamot kap. Ez létező jelenség. De sokan mindenféle kényelmetlen érzésük mögött rögtön valami traumát keresnek, és fordítva: egyesek gúnyt űznek másokból, amiért rosszul reagálnak valamilyen sértő tartalomra.

4) Nem minden nézetkül��nbség "gaslighting"!

A gázlángozás (avagy gaslighting) egyfajta tudatos manipuláció, amelynek az elkövetője kétséget próbál ébreszteni áldozatában a saját józanságával és emlékezetével kapcsolatban. Például amikor egy bántalmazó elhiteti a bántalmazottal, hogy valójában ő volt a felelős a bántalmazásért. Mint minden fogalmat, ezt is túlhasználják. Van olyan, amikor egy konfliktusban résztvevő két ember tényleg másként emlékszik egy konfliktusra - és attól, hogy nem fogadja el a másik verzióját, még nem válik automatikusan gázlángozóvá.

5) Nem minden ember, akivel összeveszel, "pszichopata" és/vagy "nárcisztikus"!

Tudományos értelemben a nárcisztikus személyiségzavar és a pszichopátia (antiszociális személyiségzavar) a pszichiáterek által diagnosztizálható személyiségzavarok közé tartoznak. Vannak persze emberek, akiket még nem diagnosztizáltak, de mégis ilyen zavarral élnek - és sejtelmük sincs róla (akár a világ leghatalmasabb emberi közt is). De a probléma megint a túlhasználattal van: sokan egyfajta önkényes diagnosztikai bunkósbotként használják ezeket a fogalmakat, hogy azokkal szembeni ellenszenvünket megideologizálják és tudományos köntösbe öltöztessék, akikkel a hétköznapi életben konfliktusba kerülnek.

6) Nem mindenki "társfüggő", aki önzetlenül beletesz egy kapcsolatba!

A kodependencia egy nehezen meghatározható fogalom - nem véletlen, hogy máig sem került be a pszichiáterek diagnosztikai kézikönyvébe. De azért van mögötte valós jelenség. Általában azt értik alatta, aki képtelen meghúzni az egészséges határait egy kapcsolatban, folyamatosan kényszert érezzen, hogy adjon, mert nincs rendben az önértékelése. Kérdés, hogy ez valóban önálló "betegségnek" számít-e, vagy pedig más zavarok velejárója (én inkább az utóbbira tenném a voksom). Mindenesetre nem tartom szerencsésnek, amikor olyan éllel használják, hogy a társat, szülőt, hozzátartozót - főleg feleséget, anyát - teszik meg felelősnek azért, mert a szerettük függőséggel küzd, vagy nem hajlandó felépülni belőle.

Támogassátok a Drogriportert!

[progarden]

The Master on board!

Hard work and good life!

[progarden]

source: coffee and cannabis club

[progarden]

Friends and weed

[progarden]

Unokái kedvenc Nagytatája!

[progarden]

How about this ?

[progarden]

bambashkart

[progarden]

[progarden]

Csak kiraknád, vagy meg is tömnéd?