#monika werkstatt

[der-saisonkoch]

Schussfahrt in die Töll

Kaum sind sie in der Taube angekommen, ruft Monika ihren Hausarzt an. Er soll sich Georg mal anschauen. Zum Feierabend. Toni telefoniert derweil mit Andreas. Andreas ist der Radhändler, von dem Toni und Monika ihre Räder haben. Der hat seine Werkstatt in Rabland. Er verspricht, die Räder sofort zu holen. Er sagt aber auch gleich, Reparaturen dauern einen Tag. Er hat nicht alle Teile in seiner…

[zaphmann]

In Memory of John Peel Show 211112 Podcast & Playlist

In Memory of John Peel Show 211112 Podcast & Playlist

Phew (Japan) Starting with Swine Tax Idles Wooze Sparks… ending with Stereolabishness https://radiopublic.com/in-memory-of-john-peel-show-6nVPd6/ >> the best new music, independent of the industry system – back this show on patreon Paypal to zaph@zaphmann.com heard in over 90 countries via independent stations (RSS)Pod-Subscribe for free here or embed/listen at podomatic – itunes here’s the…

[coldlipsmag]

GUDRUN GUT (IST GUT)

GUDRUN GUT was recommended to Cold Lips by the multi-media goddess, Danielle De Picciotto, who was very much the inspiration in our first issue …

It is impossible to read any history of contemporary Berlin without Gudrun Gut’s name appearing. She DJed on the Western Berlin radio encouraging East Berliners to understand there was life on the other side of the wall. She was a pioneering member of Einstürzende Neubauten and founder with Mania D, Malaria! and Matador, and has made film music for Mark Reeder’s brilliant B-Movie, and far more. As a starting point, we asked this underground legend to comment on the prompts below:

Lyrics as spoken word…

I did several records with Myra Davies, the spoken word artist – I did the music, she the text. The most recent Myra Davies piece is called Sirens, where I split the music with Beate Bartel. It is released as an instrumental album as well. For my own recordings I do use ‘Sprechgesang’, which is kind of spoken word with a little tone …

Women & legacy…

Yes: here we are fighting for our rights – fighting for equal rights. Still.

Digital sounds in the anthropocene era – how the analogue and binary interpolate…

Yes, wonderful.

What you’re trying to achieve with your current music practice, how your background plays into that.

My current music practice is using more toys – I try to be not so computer fixated. This leaves me more fun and freedom to develop unexpected results. I am always trying to trick myself in being inventive and to get it exciting. Improv is something I denied for a long time, but actually we did pretty free songs already in my first band, Mania D – with Malaria we went more into fixed compositions – and now with Monika Werkstatt I found a new way in playing with other artists without stopping being a solo artist. We have shows were we play solo and free together. This is a lot of fun, and everyone, even me, learns something.

Where one art finishes and another ends…

is the place for the edge.

You can find Gudrun at her home on the web, gudrungut.com. If in the market for something more tangible, you can catch the legend herself performing in London this Sunday (19th November) with La Leif, Barbara Morgenstern, Pilocka Krach, and Sonae at Café OTO as part of her ongoing all-female project collective Monika Werkstatt.

Details n’ tickets here.

…

‘Gudrun Gut (ist good)’ is an article published exclusively in the sold out Cold Lips II. To support us, visit ouronline store.

[burlveneer-music]

Monika Werkstatt - original compilation from Gudrun Gut’s Monika Enterprise

Gudrun Gut, the artistic powerhouse behind labels Monika Enterprises and Moabit Musik is a musician with an extraordinary legacy – be it as a member of Berlin’s legendary act Malaria, OceanClub, her acclaimed solo projects or recently a collaboration with Faust’s Hans Joachim Irmler. Gudrun Gut has a proven track record of successfully connecting with like-minded artists on unusual paths of creativity. She´s an outstanding example of someone who refuses to compromise their artistic vision. And now she is ready to present one of her most ambitious projects ever: Monika Werkstatt – a loose collective of female artists set up to enable each of them to achieve new goals through collaboration. Monika Werkstatt will ensure that their artistic output gains visibility in an art context still too dominated by men. 

From a melange of ambience, improvisation and song we are treated to a double album that features 25 shining stars. Keeping to their motto of total freedom, the range of styles and sounds are very diverse.... Try as you might, you’ll not be able to second guess a moment of „Monika Werkstatt“. By giving everyone, both group and individual, freedom of creativity these musicians have really charted new territory. I would be lying if I said I wasn’t jealous to have not been on Sternhagen Gut while the magic happened.  

Thomas Venker, Cologne, January 2017 (condensed from original)

released June 16, 2017

[trafohouse]

„Igazából a túlélés miatt csináltuk” // Gudrun Gut, UH Fest (Monika Werkstatt)

Gudrun Gut az „amatőr zseni”, a punk, a feminista agitátor – írta a berlini underground megkerülhetetlen alakjáról korábban a Wire. A szervezőként és alkotóként is ismert Gut a ’90-es évek második felében alapított saját kiadót – Monika Enterprise –, amivel azóta is támogatja a fiatal kísérletező előadókat.

Az október 1-8. között tartó UH Fest nyitó estéjére hozza el őt és Monika Werkstatt nevű projektjét, amiben három másik női előadóval – Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae – közösen lép fel.

Egy bukaresti és egy prágai koncertje után Skype-on beszéltünk.

 Trafó blog: A ‘80-as évek végén, a ‘90-es évek elején hamar csatlakoztál azokhoz a művészekhez, akik a sz��mítógépet alkotói felületként kezdték használni. Téged mi ragadott meg?

Gudrun Gut: Ó, ez nagyon egyszerű. A stúdiók a ’80-as években már tele voltak elektronikus eszközökkel, sokakat érdekelt ez az irály. Mikor a Matadorral rögzítettük az első lemezünket, öt helyre kellett elmennünk, és általában éjszaka, hogy olcsóbban kijöjjünk. Nevetséges volt. Úgy döntöttünk, inkább magunk csináljuk, saját számítógéppel. Olcsóbb és logikusabb volt, és így függetlenek is tudtunk maradni. Mivel folyton kísérleteztünk, ez az irány jól illet hozzánk. Ültünk együtt valakinek a nappalijában a géppel, csak a keverésért kellett stúdióba mennünk. Igazából a túlélés miatt csináltuk.

TB: Mondod most, hogy ez az irány a függetlenség miatt is fontos lett. Egy korábbi interjúban azt mondtad, pozitívan nézel a jövőbe, mert az indie megtalálta a maga útját és nem fogja felemészteni a mainstream. Most is így gondolod?

GG: A zene sok mindent képes adni az embereknek, és ez mindig így lesz. Elektronikus területen most a nerd irány erősödik, ami szerintem szűkebb gyűjtői kört elégít ki, másrészt viszont sokan mennek újra az analóg felé is. Az analóg fantasztikus, kiszabadít a számítógépből, és ez nagyon jó dolog. Ma mindent a gép jelent, reggeltől estig képernyőt nézünk és ez engem kikészít. Jó olyan eszközökhöz nyúlni, amiken csak forgatni kell a gombokat és figyelni a hangzást. Mindig jön valami új irány, szóval igen, most is pozitívan nézek előre.

TB: A Monika Enterprise-t már 20 éve alapítottad. Persze rengeteg változás történt 1997 óta, de számodra mi a legfontosabb?

GG: 20 év nagyon sok idő. Ma zenészként és művészként is mást jelent Berlinben élni – első sorban az üzlet miatt. A digitális terjesztés nem hagyja úgy értékesíteni a zenét, mint ahogy az ‘90-es években ment. Minden a digitális felé halad. A CD tulajdonképpen halott, inkább a vinyl-hez megyünk vissza, miközben a letöltés helyett a Spotify és más streaming oldalak lettek népszerűbbek. A változás mindenkit erősen eltalált. Sok kiadó összezuhant, abbahagyta, ilyesmi. Nekünk is el kellett engednünk a stáb felét, hogy kisebb legyen a cég. A nemzetközi kapcsolatokon most összesen egy cégen keresztül dolgozunk, de ezt korábban több partnerrel oldottunk meg. Voltak dealjeink Amerikában, Nagy-Britanniában, sok helyen. A mi területünkön főleg gyűjtők vásárolnak, lemezeket másként csak élő zenével tudunk eladni. Koncertek után nagyobb lesz a vásárlói kedv.

TB: Az elektronikus élőzésnél mindig felmerül, ki hogy oldja meg a látványt, ha például egyedül van a színpadon a laptoppal…

GG: Tényleg? Miért? Nálam ez sosem volt kérdés. Épp az elektronikus terület fejlődik folyamatosan. Mindig találhatsz új eszközöket az élő show-khoz. Azokkal a programokkal például, amik élőben engednek vágni, sokféle produkciót lehet csinálni. Rögzíteni is tudsz, játszhatsz a különböző fejlesztésekkel. Én mindig használok videót is, de ez nem kötelező elem. A Monika Werkstattal például négyen leszünk színpadon. Lesz vizuál, de szerintem meglennénk nélküle. Mindenki játszani fog egy-két számot a szóló cuccai közül, aztán együtt zenélünk. Imprózunk valami újszerűt, elég izgalmas lesz.

TB: Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae játszik majd veled. Őket hogy ismerted meg?

GG: Sonae kölni, két éve szerződtettem, ambient művész, hangkutató- és fejlesztő. Épp új lemezen dolgozik, ami jövőre jelenik meg. Nagyon jó visszajelzéseket kapott az első anyagára (a 2015-ös far away is right around the corner). Pont nemrég dolgozott együtt Danielle-vel. Off projektént, függetlenül – szerintem a Monika Werkstattal kezdődött, aztán kijött belőlük valami közös. Danielle-t régóta ismerem, tagja volt például az Oceanclub-nak is (az 1993-ban indult Oceanclubot Gudrun Gut saját oldalán laza, zenéhez hasonlóan álló, de azt más-más szemszögből megközelítő  közösségként írja le – bn). Tacomában született (Washington állam) és spoken worddel kevert, filmszerű hangzásvilágokon dolgozik. Barbara zeneszerző és billentyűs. Érdekli a harmónia, a dalírás. Szóval mind a négyen elég különbözőek vagyunk.

TB: Négy női alkotó lép fel most, a nevedhez erősen fűződik feminista irány – te mit értesz ezalatt?

GG: Ez kicsit éppen ahhoz kapcsolódik, amit a Monika Werkstatt projekttel szeretnénk elérni, ezért a fellépéseink mellett sokszor veszünk részt beszélgetéseken is.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a zenében a férfiak és a nők között egyenjogúság legyen. Több nőt kellene meghallani és több nőnek kellene producerként is dolgoznia.  Nem értek egyet azzal, ha egy fesztiválon például csak férfi előadók lépnek fel. Olyan ez, mint a szavazás. Nem olyan rég még azt mondták, minek szavazzanak a nők, hiszen ugyanarra szavaznának, mint a férfiak. A nőknek a populáris kultúrából is egyenlően kellene kivenniük a részüket. Egy-egy mozgalom beindulásakor mindig sok a női aktivista, de mikor professzionális irányba terelődik a dolog és megjelenik a pénz, mindig előtérbe kerülnek a férfiak (mosolyog).

Ez az irány természetesen jött az életembe. A ‘80-as években kezdtem. Akkor nem törődtünk semmivel, csak csináltuk, ami érdekelt. Azt hittem, már minden oké lesz, nem lesznek háttérbe szorulva női előadók. De a dolgok nem sokat változtak.

TB: Ugyanazokkal a nehézségekkel találkozol?

GG: Én már nem, mert művészként beértem. Az arányok ugyanazok. A fesztiválos példához visszatérve, úgy látom, általában most is körülbelül 10 százalékos a női részvétel. A female:pressure-nek köszönhetően viszont az elmúlt pár évben egyre több nő húzza fel magát és dolgozik azon, hogy rámutasson az egyenlőtlenségre (a female:pressure egy női, transznemű és nem-bináris nemű alkotókat összefogó nemzetközi hálózat az elektronikus zenei területen – bn). Mindezt fontosnak tartom, mert a zenét tartom fontosnak.  

TB: Mondtad előbb, hogy a ‘80-as években kezdtél. Nyugat-Berlinből indultál. Hogyan hatott rátok, mikor összeomlott a fal?

  GG: Ez szuper izgalmas időszaka volt Berlinnek. 1997-ben alapítottam a Monikát, akkor már egy ideje nyitva volt minden, de még alakultak a dolgok. Berlin hirtelen kétszeresére nőtt, új emberek, új művészek, új klubok jelentek meg. Beindult a techno és sok őrületesen jó helyszínt találtunk. Olyanokat, amikről sosem álmodtam volna, és amiket nem is fogok elfelejteni. Elég menő időszak volt.

 TB: Berlin még mindig az egyik legvágyottabb célpontja a fiatal művészeknek. Szerinted miért?

  GG: Elég egyszerű a válasz: itt általában olcsóbbak az albérletek, mint mondjuk Párizsban, de London is vállalhatatlan, Barcelonában pedig nehéz állást találni. Művészként nincs sok pénzed, de szükséged van egy szabad térre ahhoz, hogy fejlődhess – és már nincs olyan sok város, ahol ezt megtalálhatod. Berlint mindig is körülvette valami alteres, különös hangulat. Valahogy mindenki megegyezett abban, hogy idejöjjön. Tök jó, hogy ilyen sok a külföldi. A female:pressure-be is rengeteg női aktivista jön Németországon kívülről, mindenfelől. A ‘80-as években mindenki németül beszélt, most ha lemész az utcára, angol szót hallasz. Ez nagy változás, miközben az ingatlanárak is egyre feljebb mennek.

 TB: Sokat utazol – van olyan város, amit hasonlóan érdekesnek érzel?

 GG: Ó, rengeteg. Tbiliszi (Grúzia) például nagyon kreatív hely, az egyik művészem jött innen. Vagy most voltunk nemrég Prágában és Bukarestben, szintén nagyon jó városok. Budapesten ezer éve jártam sajnos, és már nagyon kíváncsi vagyok rá.

 TB: Mikor voltál itt?

 GG: ‘91-ben… jaj, nem ‘81-ben! Tényleg régen. Látom, most durván konzervatív a politikai helyzet Magyarországon. Nagyon rossznak tűnnek a dolgok. Mikor ott jártam, Budapest a legmodernebb és nyüzsgőbb város volt az amúgy szürke keleti blokkban. Mindenki ide szeretett volna menni, minden tele volt élettel és vibrálással. Most mintha ellenkező irányba mennétek, nem értem. Nagyon furcsa, ami azóta történhetett.

  bn

[dustedmagazine]

Various Artists — Monika Werkstatt (Monika Enterprises)

 In lockstep with our retreat into personal screens on digital devices, electronic music creation has become increasingly portable and solitary, suited to a corner in a tight urban apartment or riding public transport with a laptop and headphones. Digitalization means artists can compose collaboratively without ever meeting up, like a chess match played over the mail. Against these prevailing trends, the music on Monika Werkstatt was spawned during an actual geographic retreat organized by Gudren Gut, out in the countryside north of Berlin, with eight other members of her Monika record label.  

Gut is one of those low-key but ubiquitous musicians who's been pushing from the periphery for decades. In the 1980s and 1990s, she was a Berlin noise provocateur in Einsturzende Neubauten, then led the all-female and oddly upbeat goths Malaria and worked in the greater Bad Seeds circle along with Anita Lane. In this century, she's pursued electronic work along the lines of Mouse on Mars, exploring forms that are heavily processed and minimalist but not quite as anonymous as techno. I Put a Record On, her album from ten years ago, is a small masterpiece of personal rumination and experimentalism colliding with digital pop.   

As the hostess of the Werkstatt, her history guides the spirit of this collection. A rural retreat like this would seem like opportunity for an extended jam session, but of course the electronic approach doesn't really work that way. Personalities aren't subsumed when production takes precedence over playing. These tracks were forged collaborative, but in most cases, individuals stamp the final track with their name and their personae. Artists like Sonae and Danielle de Picciotto work in what becomes the prevailing style of the collective, a cloudy, reflective elektronische Musik that's been at home in Germany for 20 years. Percussion is drawn from clicks and looped noise, melody arrives in tides of tone.  

But it's not all distant textures and sub-bass in counterpoint. Some of the personalities are just too extroverted for that. Pilocka Krach's "Sternhagen" is a fragile instrumental that flows well with others. On the other hand, she gives us "Who's Afraid of Justin Bieber,” which doesn't just ogle the boy a bit, but it does so over the synth stabs that recall "Billy Jean.” Islaja follows this up with a reading of a fragment from Sappho in Ancient Greek. This kind of horsing around, mixing pop and avant is surely helped along by the fact that this was a female-only retreat. The camaraderie even adds a bit of a hop to Lucrecia Dalt's track, the most ominous here, and otherwise apiece with her insular darkwave. One can sense multiple voices in the most singular productions, nudges from peers towards a common ground.  

The tracks on the final side of this double LP set gives the Werkstatt top billing, and a consensus emerges. Insistent beats become the foreground, peaking with "555minimal" where a tidy four-on-the-floor carries us past emergency alerts and blasts. Vocals drift in occasionally as spoken contemplation. It wraps up in appropriate optimism, with a collage of soothing noises titled "Beginning,” implying more ahead, but also making this collection a self-contained world. Manifesto deployed, minds met, and superior music is the outcome. Sometimes idealistic endeavors work out as planned.  

Ben Donnelly

[skaphander]

Monika Werkstatt

[kimsonvalon]

Écouter / acheter: Monika Werkstatt de Monika Werkstatt

[workofhugologie]

Costumes for “DEAD SEASON“ by Showcase Beat Le Mot & Monika Werkstatt

HAU 1, Berlin March 2019

[macskapocs]

Ellen Arkbro Monika Werkstatt with Gudrun Gut, Barbara Morgenstern, Sonae & Danielle De Picciotto

Flickr: https://www.flickr.com/photos/macskapocs/albums/72157687344537434

[dancingaboutarchitecture]

review!

[trafonauta]

UH Fest 2017: Gudrun Gut és a Monika Werkstatt a Trafóban

Az elmúlt évek hagyományát folytatva az egy héten át tartó és Budapest különböző helyszíneit bejáró UH Fest idén is a Trafóval közösen megrendezett estén kezdődik, vasárnap, október 1-én. A fesztivál nyitóestéjének vendége az idén húszéves Monika Enterprise kiadó alapítója és négy művésze, azaz Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae.

Gudrun Gut a berlini undergound elmúlt 40 évének kultikus és ikonikus nőalakja. Benne volt az Einstürzende Neubauten korai felállásában, a német újhullám kulcsfigurája volt a Din A Testbild tagjaként, majd a Malaria! alapítójaként, de a Neue Deutsche Welle nem szorította korlátok közé: Gudrun Gut nem csupán zenész, hanem performansz művész, "feminista agitátor", fesztiválszervező, rádiós műsorvezető és DJ, aki a kilencvenes évek technomozgalmában is fontos szerepet játszott. 1997-ben megalapította a Monika Enterprise nevű kiadót, amely a berlini kísérleti pop és klubzene különféle generációinak és nőalakjainak platformjává is vált az elmúlt 20 évben.

Gudrun Gut

Ezt a húsz évet ünnepli a Monika Werkstatt című műsor, amelynek keretén belül Gudrun Gut három társával együtt lép fel Budapesten.  Az amerikai születésű Danielle De Picciotto szintén sokszínű kulcsfigurája Berlinnek: a Love Parade és a Tresor klub társalapítója, a Crime & the City Solution tagja, Alexander Hacke állandó alkotótársa, író, interdiszciplináris művész. Barbara Morgenstern zeneszerző, kórusvezető és elektronikus zenész, a Monika Enterprise egyik legfontosabb művésze, Robert Lippok alkotótársa, a Rimini Protokoll dokumentumszínházi társulat állandó közreműködője. Sonae bemutatkozó lemeze 2015-ben jelent meg a Monikánál, a többiekkel ellentétben az ő tevékenysége a kölni kísérleti klubélethez köthető: koncertszervező, zeneszerző, DJ.

Danielle De Picciotto

Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae, azaz a Monika Werkstatt másfél órás műsort adnak elő a Trafóban, amelynek keretében külön-külön és együtt is játszanak majd. A koncert másnapján egy nyilvános beszélgetésen vesznek részt, szintén az UH Fest részeként.

Az UH Fest október 1. és 8. között zajlik Budapest különféle klubjaiban és helyszínein, közel 40 nemzetközi és hazai fellépővel.

A fentieken kívül az eddig bejelentett fellépők: Felix Kubin, Maoupa Mazzocchetti, Landing Venus, Ron Morelli, Apeiron Crew, One Man Nation, Triste Ensemble, Kara-Lis Coverdale. A fesztivál rendszeresen jelent be új neveket az elkövetkező hónapokban, a végleges program szeptember elején lesz nyilvános.

Barbara Morgenstern

A fesztivál minden eseményére érvényes bérletet június 31-ig lehet kedvezményes áron vásárolni, ezen az oldalon. A bérlet ezt követően, teljes áron egészen a fesztivál kezdetéig kapható lesz. 

Az UH korábbi bejelentéseit megtaláljátok itt és itt olvashatók.

A fesztivál eseménye a Facebookon: UH Fest 2017

[morgengeschreibsel]

Versuch #535: Der Sonntagsspaziergang

Das Pärchen geht durch den Wald. Sie heißt Monika, ist 55 Jahre alt, hellbraun gefärbte Haare, etwas länger als kinnlang, lachsfarbene Sportjacke, darunter ein einfaches T-Shirt, Jeans, alles spannt etwas an den Seiten, und genau deswegen stöckelt sie mit ihren Nordic-Walking-Stöcken energisch durch den Wald. Er heißt Stephan, ein Jahr älter als Monika, kurzgeschorenes, noch halbwegs dunkles, aber schon sichtlich ergrautes Haar, brauner Pullover, schwarze Hose, alles schlackert etwas, weil er es nicht ausstehen kann, wenn etwas zu eng ist. Sein Blick ist nicht mürrisch, sondern schicksalsergeben, als würde er den römischen Stoikern folgen. Allerdings hat er weder Seneca noch Marc Aurel gelesen, er liest lieber Sebastian Fitzek, wenn er denn überhaupt dazu kommt nach einem Arbeitstag oder nach einem Sonntag in der Werkstatt, in der er zumindest versucht, Holzmöbel zu bauen. Mit Monikas Kampfgeist hat Stephan sich schon längst abgefunden, der Kampfgeist bestimmt über ihr ganzes Zusammenleben, und das sind schon über zwanzig Jahre. Vor Monika war Stephan mit Sandra verheiratet, aber das hätte nichts werden können, das hätte nicht einmal Mark Aurel selbst ausgehalten. Jedes Mal, wenn Stephan sich an Sandra zurückerinnert, was er versucht, zu vermeiden, läuft ihm ein kalter Schauer über den Rücken. Mit Sandra war er seit der zehnten Klasse zusammen, und irgendwie hatte sie ihn dazu gebracht, sie mit 21 zu heiraten, direkt nachdem er nach der Ausbildung seine erste Gehaltserhöhung bekommen hat. Sie selbst hat Pädagogik studiert, aber daraus ist nichts geworden, weil sie dann doch lieber ein eigenes Kind wollte, möglichst schnell, am liebsten direkt nach der Hochzeit. Die Ehe hat immerhin über zehn Jahre gehalten, und es war Sandra, die die Scheidung eingereicht hat, weil sie aus "dieser unerträglichen Routine ausbrechen" wollte. Stephan konnte es nur recht sein. Nach der Scheidung ist er in eine kleine Einzimmerwohnung gezogen und hat angefangen, ins Theater zu gehen, einfach so. Im Theater hat er auch Monika kennengelernt, als sie ein Glas Sekt holte und sich unerwartet umdrehte, den Sekt über Stephans Hemd auskippte. Monika hatte damals schon die gleiche Frisur, nur die Haarfarbe war dunkler, mit hellen Strähnchen übersät, wie es damals Mode war. Sie war damals schon genauso wie heute, und Stephan weiß bis heute nicht, ob er es eigentlich mag oder nicht, ob er aus Liebe mit ihr zusammen ist oder eher aus Notwendigkeit, denn ganz allein in der Einzimmerwohnung war es doch nicht ganz so toll. Nun leben sie in einem Einfamilienhaus, das Monika von ihren Eltern übernommen hat, als sie vor zehn Jahren in eine betreute Wohnung umgezogen sind. Ihre beiden älteren Brüder wollten damals von dem Haus nichts wissen, und Stephan wiederum will bis heute nicht wissen, was für eine Geschichte dahinter steckt. Seine eigenen Eltern leben in der gleichen Wohnung, in der er groß geworden ist, und die Möbel sind immer noch die gleichen.

"Wollen wir gleich bei der Hütte vorn einkehren?", fragt Monika in Stephans Gedanken hinein.

"Warum nicht", grummelt er vor sich hin, wohl wissend, dass es ihr nicht auf seine Antwort ankommt.

Sie wird schneller, die Stöcke graben sich etwas tiefer in den steinigen Weg. Stephan schaut auf die Bäume rechts und links - riesige, gerade Kiefern und dünne Birken, deren Blätter im Wind zittern. Er atmet tief ein und aus und holt Monika fast ein.

[trafohouse]

UH Fest 2017: Gudrun Gut és a Monika Werkstatt a Trafóban

Az elmúlt évek hagyományát folytatva az egy héten át tartó és Budapest különböző helyszíneit bejáró UH Fest idén is a Trafóval közösen megrendezett estén kezdődik, vasárnap, október 1-jén. A fesztivál nyitóestéjének vendége az idén húszéves Monika Enterprise kiadó alapítója és négy művésze, azaz Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae.

Gudrun Gut a berlini undergound elmúlt 40 évének kultikus és ikonikus nőalakja. Benne volt az Einstürzende Neubauten korai felállásában, a német újhullám kulcsfigurája volt a Din A Testbild tagjaként, majd a Malaria! alapítójaként, de a Neue Deutsche Welle nem szorította korlátok közé: Gudrun Gut nem csupán zenész, hanem performansz művész, “feminista agitátor”, fesztiválszervező, rádiós műsorvezető és DJ, aki a kilencvenes évek technomozgalmában is fontos szerepet játszott. 1997-ben megalapította a Monika Enterprise nevű kiadót, amely a berlini kísérleti pop és klubzene különféle generációinak és nőalakjainak platformjává is vált az elmúlt 20 évben.

Gudrun Gut

Ezt a húsz évet ünnepli a Monika Werkstatt című műsor, amelynek keretén belül Gudrun Gut három társával együtt lép fel Budapesten.  Az amerikai születésű Danielle De Picciotto szintén sokszínű kulcsfigurája Berlinnek: a Love Parade és a Tresor klub társalapítója, a Crime & the City Solution tagja, Alexander Hacke állandó alkotótársa, író, interdiszciplináris művész. Barbara Morgenstern zeneszerző, kórusvezető és elektronikus zenész, a Monika Enterprise egyik legfontosabb művésze, Robert Lippok alkotótársa, a Rimini Protokoll dokumentumszínházi társulat állandó közreműködője. Sonae bemutatkozó lemeze 2015-ben jelent meg a Monikánál, a többiekkel ellentétben az ő tevékenysége a kölni kísérleti klubélethez köthető: koncertszervező, zeneszerző, DJ.

Danielle De Picciotto

Gudrun Gut, Danielle De Picciotto, Barbara Morgenstern és Sonae, azaz a Monika Werkstatt másfél órás műsort adnak elő a Trafóban, amelynek keretében külön-külön és együtt is játszanak majd. A koncert másnapján egy nyilvános beszélgetésen vesznek részt, szintén az UH Fest részeként.

Az UH Fest október 1. és 8. között zajlik Budapest különféle klubjaiban és helyszínein, közel 40 nemzetközi és hazai fellépővel.

A fentieken kívül az eddig bejelentett fellépők: Felix Kubin, Maoupa Mazzocchetti, Landing Venus, Ron Morelli, Apeiron Crew, One Man Nation, Triste Ensemble, Kara-Lis Coverdale. A fesztivál rendszeresen jelent be új neveket az elkövetkező hónapokban, a végleges program szeptember elején lesz nyilvános.

Barbara Morgenstern

A fesztivál minden eseményére érvényes bérletet június 31-ig lehet kedvezményes áron vásárolni, ezen az oldalon. A bérlet ezt követően, teljes áron egészen a fesztivál kezdetéig kapható lesz.

Az UH korábbi bejelentéseit megtaláljátok itt és itt.

Ezen a linken pedig Gurdun Gut-tal olvashattok egy interjút: http://kapcsolj.be/post/165756828186/gudrungut-uhfest17

A fesztivál eseménye a Facebookon: UH Fest 2017

[midorihirano-news]

A list of my releases 2021

I would like to thank everyone who have been supporting my music. I had luckily the most productive year ever and thus I put down a list of my all releases I had throughout this year to look back and to be thankful for having chances to present full of music.

Keep looking forward to what is coming in next year - till then I wish you all a happy new year for 2022.

- Solo album

Midori Hirano - Soniscope (Dauw)  

Format: LP & Digital

- Collaborations

Atsuko Hatano & Midori Hirano - Water Ladder (Alien Transistor) 

Format: LP, CD & Digital

Oh No Noh + Midori Hirano + Jo David Meyer Lysne - Distant Sediments (Teleskop)

Format: Cassette & Digital

- Remixes

Pascal Schumacher - Re:Lift - Resonating Pulse (Midori Hirano Remix) (Neue Meister) - Digital

Ginevra Nervi - Gaslighting (Midori Hirano Rework) - Digital

Ceeys - Im Fenster (Midori Hirano Rework) (Neue Meister) - LP & Digital

Foam and Sand a.k.a. Robot Koch - Circle 19 (Midori Hirano Rework) - Digital

Simon Goff - Vale (Midori Hirano Rework) (7k! Music) - Digital

- Single

Midori Hirano - Kioku (INNI) - Digital

- Compilations

Monika Werkstatt - “M-Session” (Moabit Musik / Monika-Enterprise) - LP, CD & Digital *Cover album for Malaria!, Matador and Mania D. with Gudrun Gut, Pilocka Krach, Beate Bartel, Mommo G, Lucrecia Dalt, Antye Greie-Ripatti, Natalie Beridze, Sonae, Islaja & Annika Henderson

Uto'pians (Vol.2) (Blue Spiral Records) - Digital

Imaginal Soundtracking 2: 鬼 / The Demon (Phantom Limb) - Digital

Compilation Three (First Terrace Records) - Cassette & Digital

Fieldwave, Vol.2 (Nonclassical) - Cassette & Digital

- Compositions commissioned by Heroines of Sound Festival

“Forests and Tides” for Lange//Berweck//Lorenz

“Distant Symphony” (to be released in 2022)