#mi tulpa

[cocoatime]

Aquí está el original, sobre mi dibujo anterior :3

Es sobre Wally colores leyendo algo y se sonroja mientras ríe, ¿creo? Ni idea, pero gracias por los seguidores, hermosa familia, las amo con mi corazoncito de coquito :D

Espero que lo disfruten tanto cómo yo

Jokiztooo respondeee

[rolliepollieworld]

OH MY GOD HES FINALLY HERE IM GONNA CRY

IM SO NORMAL………………

[indie-go-lost]

Compro compro💙. No tiene nada que ver con el dragón blanco de ojos azules.

[capitalpunishments]

me: hey babe if youre going to racefake can you at least not use google translate

my racefaking tulpa: dosłownie się trzęsę, jak śmiecie mi to mówić

[dreamspiker]

Intro

Wenasss!!

Soy Ninette del Sistema Dreamspace ;) Tulpa y araña therian. Mujer muy bisexual.

Más sobre mí: - Empecé a existir en mayo de 2021. - El cuerpo en diciembre del 2000. - Aka. somos mayores de edad. - Somos de España (Cataluña). - Soy caos encarnado. - Soy vacillant therian. - Mi theriotipo para ser concreta es Gasteracantha Scintillans

Mi cuenta principal es @cutespooder todos mis likes/follows vendrán desde ahí.

Quería crear un sideblog para crear y compartir cosas en español sobre theriantropía y no humanidad en general, que falta mucho contenido y yo si me pongo a escribir me motivo. Y aquí estamos

De normal (como sistema) somos más actives en la comunidad de tulpamancia creando recursos y moderando comunidades, pero me apetece diversificar nuestro contenido un poco jajaja. Igual algo de eso acabará en esta cuenta si es relevante.

Tags de la cuenta ^ para navegar mejor por el contenido que tenemos aquí

Otros links:

Carrd/Web del sistema con todo lo que hacemos, guías, recursos, etc.

Discord - Otherkin en español

Mi nombre de usuario viene de este meme y el nombre de mi sistema:

[timelessmulder]

you know I was going to make a post about having fomd memories of my les mis days (which is true) but I remembered the the whole. if you don't think enjolras is gay you're homophobic

which I think mightve been spearheaded by peyton "bill Hader tulpa"/"Louisa Mary Alcott was a trans man" beachdeath

[jukeboxofjellycat]

Ayer por la noche tembló en México; hoy, 19 de abril del 2023, hace poco se llevó a cabo el simulacro; está bien que sea cada 19 de cada mes, excepto septiembre 😆 Pero es inevitable sentir pánico con el sonido de la alarma sísmica, porque uno ya quedó traumad@ con las dos coincidencias de septiembre. 😲😱 Gracias a Dios, hoy no sucedió nada 🙏, ojalá el eclipse híbrido no haga de las suyas al rato en la noche (otra vez 😦). Dios quiera que no. Está bien concientizarnos, pero ya chole de crear tulpas de sismos, mejor démosle nuestra energía a Goku 😆 Bueno, es tan sólo mi opinión personal. 😋

[jotoalucinado]

para criticar algo de mi primero tendrías que conocerme y vos no sabes ni un carajo no me duele una mierda porque tus palabras van hacia un producto de tu mente un puto tulpa para que me duela tendrías que meterte con algo real sobre mi no hacia ese ser que tu mente idealizo sigue ladrando no soy un femboy flaco ese hombre solo existe en tu mente y hasta que descubras como soy no tendrás material para mentarmela

[alessandrovilla1982]

Sarà l'età, sarà che sto invecchiando e maturando, saranno le "mazzate" prese o sarà quel che sarà ma, pur rimanendo un sognatore mentre il tempo mi ha reso più maturo e consapevole di me stesso, dei miei difetti e del riflesso che, di me stesso, vedo negli occhi della gente così come nello specchio ma mi sto accorgendo di non essere più lo stesso di una volta e, forse, nemmeno quello di un anno fa quando, incontrandomi casualmente con Jimmy lungo il mio percorso di vita, ancora sperava in un riscatto che Dio soltanto sa se, per il sottoscritto, ci sarà mai...

Lo specchio non mente anche se ci riflette al contrario e la voce non è la stessa che udiamo dalle nostre orecchie purché la sentiamo da dentro.

Ora sono più forte solo di facciata perché, in realtà, la spavalderia che mi caratterizzava da bambino, quando tra gli altri bambini disabili che ho incontrato all'interno della loggia, mi sentivo un passo avanti, non agli altri ma a me stesso, perché sapevo di essere attorniato anche e soprattutto da figure che venivano "dal mondo fuori" a quella "dimensione parallela".

Quella spavalderia però non era nient'altro che l'incoscienza di un bambino che attraversa il bosco a pieni nudi sotto la pioggia, incurante dei pericoli che si possono incontrare lungo una strada che non puoi mai sapere dove davvero ti porta...

Io sbagliato, forse poco, forse tutto, forse niente tanto chissenefrega; ranto "alle quattro sono a casa", alle quattro c'è Uan 012, c'è Bim Bum Bam, ci sono i Power Rangers, c'è Non è la Rai, c'è Ambra Angiolini e "Generazione X", "Favola con Ryan Krause, a casa c'è la musica e ci sono i compagni di scuola di mio fratello che ogni tanto vengono a fare i compiti quindi c'è quel che resta di "quella bimba che all'asilo mi sorrideva"..., già: la mia Pamela Panzeri; chi se la scorda più vestita da Zorro su quella giostrina?

Aaaaahhhh: quanto mi sbagliavo? Chissà se è per quello che, ancora oggi, a Marco Asaro, a Pianeta Musica Erba chiedo di portare al saggio di fine anno scolastico la canzone "Andrea" per ricordarmi che, nonostante tutto, dei miei "amici catodici" coi quali, dialogavo illlusoriamente come farebbe Dale Cooper di Twin Peaks parlando con un registratore mentre prosegue le indagini dell'omicidio di Laura Palmer, sono riuscito a portare "fuori" dal teleschermo Valerio Floriani ed a diventarci amico, io che ascolto ancora Cristina D'Avena forse perché, inconsciamente, a "dirigere la regia di un film immaginario di speranze future" è il mio #Doppelgänger che, scisso dall'integrità di ALESSANDRO VILLA, cerca ancora la sua vera identità scissa passaggio dopo passaggio da una dimensione all'altra, destratificandosi fino a far restare di lui soltanto la versione tulpa mentre, dalla loggia, non vuol buttare via gli insegnamenti di quell'"uomo che canta una canzone" ("MANI" DI Fabrizio Colombo) e lo cerca costantemente negli occhi e nelle inflessioni di Guido Cavalleri da quando, da bambino, lo ha rivisto nei panni di Walter in "Cristina L'Europa Siamo Noi"...!

Tutto questo sono io che mi sono perso nel loop della ciclicità di qualcosa che forse non avrà mai compimento, come un gatto che si morde la coda, forse perché ha paura di perdere anche quel poco che gli resta, quel granello di "Fantàsia" che svanirà se, con l'Auryn, non sarà abbastanza forte da esprimere l'unico desiderio abbastanza potente da sconfiggere il nulla che domina il mondo di una storia infinita senza un centro, senza tempo, senza spazio né una dimensione reale sulla quale appoggiarsi come un cuscino, come il diaframma, come l'aria che, senza una compressione adeguata emette una nota stonata come quella che caratterizza la mia esistenza sin dalla gestione della mia burrascosa gestazione in grembo di mia madre...

Il nastro di Mobius scorre sulle linee del tempo e, manco a farlo apposta, c'è chi sa che, alcune "pagine strappate" della mia esistenza, il destino ha voluto farmele rivivere nel terrore di uno psicodramma che, tra gli alti e bassi di un encefalogramma sul retro del quale ho scarabocchiato i miei sogni che nessuno può davvero vedere ed i segreti che nessuno potrà mai codificare correttamente, proprio in questi mesi nei quali, le lancette del tempo sembrano scorrere alla rovescia anche se ciò che è stato non si può rimediare, nonostante Dale Cooper ci abbia provato cercando di impedire l'omicidio di Laura Palmer...

Ogni cosa che è stata lascia un segno che resta anche quando qualcosa finisce, proprio come quel tatuaggio che ho sul cuore al solo scopo di ricordarmi, quando sarò vecchio, che almeno una volta nella vita sono stato felice di essere me stesso e di capire cosa desiderassi da sempre dalla vita dopo una sequela di "amici virtuali" o di persone apparentemente inutili; l'ho scoperto e l'ho riscoperto dopo sei anni da quel lontano (ma sempre presente nei miei ricordi) 7 Ottobre del 2018 quando, in balia di tutti i miei mostri, demoni e tormenti, non riuscendo a gestire la situazione dell'unica fine che speravo non avvenisse MAI, tutto il mio passato mi ha travolto fino a non desiderare altro che di andarmene per sempre per non essere mai più un problema per nessuno.

Il mio viaggio del ritorno verso casa, verso le persone reali alla ricerca di me stesso...., quel me stesso che non è mai emerso, quel me stesso che non esiste più o che, forse, non è mai esistito come Richard nel mondo illusorio di Twin Peaks nella versione tulpa di Twin Peaks.

Ecco: "DOPPELGÄNGER (NELL'OSCURITÀ DI UN FUTURO PASSATO)" per me sarà la mia personale spiegazione di tutto questo.

C'è ancora qualcosa da sistemare "di te, di me, di noi" ma, per quello, per metterci un punto definitivo alla catastrofe che mi torna in mente ad ogni fallimento, ad ogni frustrazione, ad ogni mio errore commesso, se tutto andrà a buon fine, ci penserà Mario Montenero prossimamente.

Per il momento aspettate con me il 25 Febbraio 2025 per ascoltare il brano di cui sopra in featuring con Luigi Ghigo Sturdà! 🥰🤟

[mad-sci]

"Siluetas de Tulpa"

Veo en tus bordes (otra vez no) veo en tus bordes como caigo sin poder sostenerme, se que es por culpa de tu suave piel que no puedo hacerlo, se que es culpa de tu suave piel, que no puedo acariciar nada sin comparar todo con ella.

No puedo evitar verte en su mirada, y que mal hago (alejate de mi) y que mal hago en buscar detalles, sutiles detalles, migajas de aquellas tardes imposibles donde jugábamos contra nuestras naturalezas para poder encontrarnos, unirnos en uno, lentamente, acaloradamente, apasionadamente.

Se que si creo en que la amo, aunque sea un poco como lo hice con vos, se que podría aunque sea un poco, poder revivir aquella sensación de bienestar, aquella sensación de que tenía un lugar al cual acudir, poder cuidar, jamás olvidar.

Entonces... ¿Realmente ella es a quien...? No sé, veo siluetas en la oscuridad, aún cuando nada se ve, aún cuando el tiempo (protagonista de todos mis textos) se escabulle entre mis dedos, implorando huir de mi habitación, implorando escapar de mi, o en su defecto, acabar conmigo.

Me encantaría poder alcanzarte aunque sea una vez (está mal) aunque sea un poco más probar de tus labios, tus dulces labios que revelaron mi dolor, mis heridas más pequeñas y como no, también, las más grandes.

quizá si seas mi Tulpa, quizá sea mi culpa que por mi egoísmo, por mi lujuria y por mi deseo de proyectar, te haya creado en pos, de evitar una vez más este dolor.

.27. "Dudas en vísperas del amor".

[cocoatime]

Unos de mis dibujos, este chico se llama Sady Killer, o el asesino del misterio

El es mi tulpa, y bueno esta originado de un asesino llamado Ed Gein

Yo se que te gusta @yumygum se te nota por cómo dijste.

[espectro-de-plata]

De bebés asesinados y universos extintos

Todas las ideas maravillosas y no tan maravillosas que tenían que llegar al final del camino y fueron descartadas siguen vivas. Yo no mato a mis bebés jamás. Los modifico, los nutro, cuido de ellos y los conservo suspendidos en el vasto universo de las posibilidades, de donde he de rescatarlos cuando sea necesario. Entonces hay bebés que tuve que asesinar por cuestiones de tiempo, de calidad, de lo que sea. Pero no están en ningún sitio otro que no sean mi maravillosa mente y mis libretas, que me han acompañado a lo largo del camino. Guardemos un minuto de silencio para: Whatcha packin', Mr. Rogers? La gran guerra tulpa El gato arisco La colección Cultura Pop y varias ideas más, incluyendo la parte audiovisual de Espectro de Plata, que ahora yacen en el silencio de mi mente, sin cuerpo propio ni noción del tiempo. Tal como lo describe la imagen, es un proceso dolorosísimo. Hubiera amado que todas esas ideas se materializaran como las planeé. Pero tal como uno no puede cantar victoria tan pronto, no me resigno a dejarlas ir.

[metalindex-hu]

Eszméletvesztően jó buli volt: Black-Out, Tulpa – Barba Negra, 2023. 11. 18.

Eszméletvesztően jó buli volt: Black-Out, Tulpa – Barba Negra, 2023. 11. 18. - https://metalindex.hu/2023/11/29/eszmeletvesztoen-jo-buli-volt-black-out-tulpa-barba-negra-2023-11-18/ -

Sziasztok Rockerek! Hosszú hibernálásom után visszatértem, nem is akármilyen eseménnyel. Eljött egy kerek szám, de nem az én életemben, a Black-Out lett idén 30 éves. Mi lenne annál nagyobb öröm, mint hogy ennek a megünneplésében mi is részt vehettünk november 18-án. Annyira izgatott voltam, hogy ez most került megrendezésre, hogy még a viharos szél se állíthatott meg, de ezzel nem voltam egyedül szerencsére.

A „bemelegítés” nem volt más, mint a Tulpa. A névre rögtön felfigyeltem, hisz ez egy buddhista eredetű szó, de nem akartam előre kombinálni. Utólag progresszív rockhoz sorolnám őket.

Bevallom, nem ismertem ezt a formációt, viszont aki belefutott már a Trick együttesbe, találkozhatott Győri Attila és Jáger Zoltán nevével. Azonban ők egy kicsit lassabb tempójú pszichedelikus rockot játszottak.

Illetve nehogy kihagyjam Binges Zsoltot, aki ugyancsak ismerős lehet a Fish!-ből, úgyhogy nagyon kíváncsivá tettek, hogy mivel készülnek.

Új énekesnőjük, Galambos Dorina (Mrs Columbo) hangjával nagyon dögösek lettek az eredetileg férfihangra írt számok, viszont ugyanaz volt a problémám, mint korábban a Jinjer esetében, hogy nagyon hangosnak találtam a dobot, az éneket meg nem mindig értettem emiatt. De ezt már elengedtem. A rossz keverésről nem a zenekar tehet.

Színpadi jelenlétük igencsak egyben volt, sokszor és figyelemmel fordultak egymás felé. A számokat a 2022-es debütalbumukról, a ’How To Create…’ lemezről hozták.

Egy újszülöttnek minden vicc új, úgy tűnt, nem voltam ezzel egyedül, körülöttem sokaknak újdonság volt ez a banda. De ahogy haladtak előre az előadásban, egyre többen figyeltek fel rájuk, én is egyre jobban hegyeztem a fülem.

Én személy szerint pozitív csalódásként éltem meg az előadásukat, utána rá is kerestem a Tulpa megalakulásának körülményeire és jövőbeni terveire.

The Hideaway / Purple / Mislead / The Deceived / Down The Road We Go / Paralyzed / Stand Your Ground / Greedy Eyes

Közeledtünk a Black-Out színpadra lépéséhez és bevallom nektek, nagyon izgultam, mert az esetükben nincs olyan, hogy „jaj, majd jövőre” vagy „majd máskor”. Most, hogy bevallottam nem annyira rejtett érzéseim, vádolhattok elfogultsággal, kint van rajtam a céltábla.

Legutoljára 2017-ben találkozhattunk velük (a 30 éves jubileummal megcsúsztak egy évet), illetve részt vettek Lénárd László emlékestjén 2022-ben, de nyilván ott nem teljes műsorral. A várakozás alatti lamentálásaimból hamar kizökkentem, mert hirtelen nagyon sokan lettünk.

A koncertet a Zöld keddel kezdték és már akkor beindult a buli. Első körben a felállás úgy nézett ki, hogy az alapító Csányi testvérek, Szabolcs (gitár és ének) és Zoltán (dob), Fehérvári Attila (basszusgitár), valamint Kowalsky (ének) volt a színpadon.

Az első pár számot a ’V. V. V. – Valaki vagy valami’ és az ’Ezüst kötet’ lemezekről játszották, aztán ugrottunk az időben 2008-ba és megjelent a színen Csordás Robi.

Ő arról az albumról hozott számokat (’A szív diktál’), amin már ő énekelt. Ez volt az egyetlen anyag egyébként, amin nem Kowa volt a frontember, de a stílus még mindig ott volt a szeren.

Szeretem ezt a lemezt is nagyon, és az, hogy Csordás Robi énekelte ezeket a dalokat, nagy meglepetés volt, ami megmelengette jégszívemet. Ő is szóvá tette, hogy milyen jó érzés is itt lenni.

Mivel sok forgás volt a tagok között, többen tették tiszteletüket, ahogyan a huszonötös évfordulón is, például Andrics Laci is csapódott Fehérvári helyére. Kowa maga is megjegyezte koncert közben, hogy „úgy látszik, minden személyiségnek, családnak, csoportosulásnak van egyfajta gyenge és erős pontja. Nekünk a gyenge és erős pontunk valószínűleg a basszusgitár fronton van. Mer’ ugye állandóan változott a felállás, de gyakorlatilag mindig jobbnál jobb és a legeslegjobb, az ország legeslegjobb basszusgitárosai kerültek ide.”

A konklúziót végül nekünk kellett levonni, hiszen ezzel fejezte be ezt a kis kitekintést: „Mindenki fejtse meg, mit is akar mondani a történet.” Hát így került felkonferálásra Temesi Berci, aki az egyik kedvenc számommal, a Gyönyörű zombival érkezett. Mikor kollégámmal és kedves barátommal koncerten voltunk a minap, feljött egy szám, a Fallen Angels, akkor azon nevettünk, hogy én kevéssé vagyok bukott angyal, annál inkább gyönyörű zombi.

Temesi Berci is szólt egy-két szót, amiben megemlékezett az élményről és a barátairól, akiket ezen az úton szerzett magának. Ettől a perctől nem nagyon bírtam magammal, én is csatlakoztam az énekléshez, eszméletlen élmény volt.

Két szám között állandó volt a „Black-Out, Black-Out” skandálás. Pár dallal később Andrics Laci ismételten csatlakozott a zenéléshez. És most itt ragadnám meg az alkalmat, hogy tényleg kiemeljem, hogy gitár fronton is olyan műsort lenyomtak a fiúk, hogy csak pislogtam. Nemcsak a basszusgitárosok voltak zseniálisak, de a csapatot vendégként erősítő Szemenyei Ádám is.

Nem felejthetem ki ebből az élménybeszámolóból, hogy tisztességesen meg lett ünnepelve ez a születésnap is, az elengedhetetlen tortával együtt, amit a Csányi testvérek közösen vettek át és a közönség még a Boldog születésnapot nótára is rázendített. Vagyis megpróbálták, és végül is… a szándék a fontos, ahogy szokás mondani.

A végén minden tag feljött a színpadra és közösen muzsikáltak. Összesen huszonegy számot játszottak a főműsorban, illetve egy egyveleget a ’Fekete-kék’ album számaiból, amihez még hat nóta csapódott a ráadásban.

Nem kronológiai sorrendben haladt a műsor, de azt gondolom, a legjobb számokat sikerült összeválogatni az életmű bemutatására. Kicsit keserédes volt ez a találkozás, de aki szerette és még mindig szereti a Black-Out zenekart, az érti, hogy mire gondolok, hiszen hasonlóan érezhet. A koncert szlogenje „Black-Out még 1X” volt, de remélem és bizakodom, hogy ez nem azt jelentette, hogy még egyszer utoljára. Ha szeretitek, ha nem, azt nem lehet elvenni tőlük, hogy a magyar grunge meghatározó bandája volt a Black-Out.

Zöld kedd / Álmok / V. V. V. / Hangok / Vivien / Élni vagy félni?! / Mondj egy imát… / A szív diktál / Itt a földön / Régi dal / Olyan az élet… / Ma… / Ami vagy / Gyönyörű zombi / Van ilyen / Szabadlábon / Black-Out / Ragadozó / Tetovált sorszám / Benned vagyok / Árnyak-Orosz rulett-Élek még-Jég / Fekete kék // Maradni? / Esőnap / Néma ajkak / Spirál / Legyen! / Ne hidd el

Szerző: Szabó Adrienn Fotók: TT (Török Tamás) Köszönjük a lehetőséget a Black-Out zenekarnak!

[thegamerstationn]

Genshin Impact Hydro Tulpa Nasıl Yenilir

Genshin Impact Hydro Tulpa Nasıl Yenilir Konum ve Nasıl Yenilir Genshin Impact’te yepyeni düşman Hydro Tulpa’yı alt etmek mi istiyorsunuz? İşte onu nasıl bulacağınız ve nasıl yeneceğiniz. 4.2 Genshin Impact güncellemesi, Furina’daki yeni karakterlerden Lakelight Lily gibi ek konumlara ve hayati kaynaklara kadar oyuna çeşitli yeni içerikler ekledi. Bununla birlikte, bunun da ötesinde, biri…

[priestesslyssmystic]

The SPRYTZ are a collectable series of designs that are meant to represent blank thoughtforms.

A thoughtform (Servitor, Tulpa or Egrigore,) is a collection of consciousness created for many different purposes. These designs will be activated for your customized purposes via a one-card tarot pull upon purchase (description/explanation included with Cert. Of Authenticity,) or by your specific request (sigil activation.)

I’ll be releasing sets randomly. Auctions will be open for perpetuity until adopted. To adopt;

SB: $12

MI: $5

Auto-buy: $33

WILL TRADE FOR OTHER COLLECTABLES.

Can provide info on how to either generate BB/HTML code or generate the code for you for other adopt sites and posts.

More will be released randomly so follow for update.

Purchase package will include Cert of Authenticity (autographed, with activation sigil,) un-watermarked PNG with number and SPRYTZ logo, PNG without number and logo.

To add a gif- +$15

NOT FOR COMMERCIAL USE OR RESALE.

[duende-de-las-sombras]

Otra vez soñé que miraba a mi tulpa pero no me daba cuenta de si me estaba mirando a mí misma tipo, mi reflejo. Me sentía super genial, mi físico era andrógino, estaba lleno de tatuajes color azul y tenía ese pelo super negro con ese corte que le dibujo siempre a Gabriel. Era solo eso me miraba el cuerpo o le miraba el cuerpo no sé, pero super detenidamente era fascinante me quiero ver así