#megbántani az megy

[drakvuf]

Nagy Ő 14: Mindenki hazudik

Végre kiderül ki nyerte a kocsikázást. Ma sem a teljesítmény számított, Attis farka hozta a döntést. Timi megy randizni a Nagy Ővel.

Gratulálok - hazudta Zsófi.

Timinek ez már vagy a negyedik privát randija Attilával. Elég nagy seggfájást okoz a többieknek, de nyilván ez a lányt nem zavarja.

Jetskivel hasítanak a vízen. Timi nagyon várta már, hogy Attis szigetén lehessen.

Árpa is nagyon izgatott, még főzött is a lánynak.

Hamburger és csülök a menü. Ami problémás, mert Timi fitneszmodell szeretne lenni.

Attila megkérdezi mit szólna ahhoz, hogy ha a párja nem akarná, hogy versenyezzen. Timi szerint akkor lófasz a seggébe. Árpa aztán felhozza, hogy olyan mintha minden leperegne a lányról. Nem lehet megbántani. Felteszi a kérdést, hogy netán érzéketlen a lány? Fájna neki, ha hazaküldené?

Persze - hazudta Timi.

Ezután felhozza a gyerektémát. A lány azt mondja sok mindent megmozgatott benne és simán vállalna vele. A férfi megkérdezi, hogy vinné-e a háztartást. Hát persze. Attilának tetszik amit eddig hallott. Kér egy puszit, hogy megpecsételjék a dealt.

A kamerának megint azt magyarázza, hogy Timi olyan mint egy tinilány pornós testtel. Nem tudom miért ismételgeti ezt, de rosszul vagyok tőle.

Timi bedobja, hogy ugorjanak be a tóba. Attis komolyan veszi és csobban egyet.

A lány is beugrik, mert ő sem normális.

Árpa bedobja, hogy csinálják meg a Dirty Dancinges emelést, de nem elég erős és elejti Timit.

Kijönnek a vízből és smárolnak.

Hazaérkezik Timi. Mimi fogadja csak, de lassan előmásznak a többiek is.

Egyből kiszúrják, hogy Attila ingje van rajta.

Bogi arról faggatja, hogy miről beszélgettek. Timi nem megy bele a részletekbe, de egyértelműen érzékelteti, hogy jól haladnak a dolgok.

Érkezik Zsófi egy meglepi vendéggel. Balázs Andival.

Azért jött, hogy megismerje a lányokat, mert nagy haverok Attissal és a férfinek számít a véleménye.

Mondjuk ennek sokkal több értelme van, mint a tegnapi kóklernek. Nem is értem miért kellett az.

Leül a lányokkal beszélgetni. Megjegyzi, hogy ugye milyen jóképű Attisom?

Gyorsan megegyeznek, hogy mindenki dugná a férfit. Aztán egyenként kihívja a lányokat beszélgetni.

Először Natalit hívja félre, mert nagyon érdekesnek találja.

Azt mondja, hogy látja, hogy már vannak érzései a fiú felé. Natali elismeri és áradozik kicsit Attiláról. Megjegyzi, hogy örül, hogy őszinte vele, mert egyből levágná, ha kamuzik. Hazudta Andi. Ezután az ötéves tervről kérdezi a papnőt, aki gyerekről álmodozik. Egy kis Attisról.

Bogival folytatjuk. Felteszi neki a nagy kérdést, hogy akkor is itt lenne-e, ha nem Attis lenne a Nagy Ő? Bogi nem olyan hülye, mint Mimi és azt hazudja, hogy nem.

Aztán őt is az érzéseiről kérdezi és nyilván Bogi is már nagyon szerelmes. Megkérdezi, hogy mit érez, amikor Attis másokkal flörtöl a villában. Azt mondja nem zavarja, mert biztos magában. Andi úgy érzi a lány nem fedi fel a valós érzelmeit és gondolatait előtte, de azért cuki. Bogi el kezdi fejtegetni, hogy ő úgy képzeli el a kapcsolatot, hogy mindenki egy külön egész, saját célokkal és nem vesznek el egymásból.

Andi látványosan nem érti.

Mimi a következő. Andi első kérdése, hogy mi tetszik neki a férfiben. A lány az érzékenységét emeli ki.

A tangós randi nagyon megmozgatta. Kár, hogy nem volt kölcsönös. Mimi sajnos full vakon van. A lányt nem zavarja, ha mással is randizik Attis a versenyben, de azt nem szereti, amikor előtte enyeleg valakivel.

Andi emlékezteti, hogy színészként érintkeznie kell más nőkkel is, bár sajnos a közös darabjukban nincs semmi ilyesmi. Mimit nem zavarja, mert az munka.

Timi az uccsó. A nő arról kérdezi, hogy szerelmes-e már. Nevetgél.

Andi figyelmezteti, hogy ha nem mond el neki mindent, akkor hülyeségeket fog továbbmondani Attilának, mert kurva szar emberismerő.

A színésznő megkérdezi Timit mi a közös benne és Attisban: a lovak és a motorok. Az igen.

Andi prezentálja az eredményeit a főnöknek. Szerinte Bogi azt mondja amit hallani akar.

Szerinte a lányhoz kulcs kell és nyitogatni kell vele.

Natali szerinte rendben van fejben, de a spiri hóbortja rátelepedne a kapcsolatukra.

Ennek ellenére nagyon passzolnának.

Mimi nem nyílt meg neki és nincs meggyőzve arról, hogy tényleg Attiláért van itt.

A férfi megjegyzi, hogy nagyon szép viszont és jól mutatna vele a címlapokon.

Timit majdnem elfelejtik, ami érthető, mert nincs személyisége. Attila azt mondja, hogy már pedig kell ott lennie valaminek, mert jól érzi magát vele. Felteszi azért a kérdést, hogy lehet csak dugni akarja?

Gondolkozz, Attis! Gondolkozz!

Levél érkezik a villába. Natali olvassa fel nekünk. Attila kihívja a hölgyeket a villa elé, ahol először találkoztak.

Andi jelentéséről fognak beszélgetni. Bogi nem parázik, szerinte ez nem azt jelenti, hogy valaki hazamegy, hanem hogy valaki randit kap.

Attis egy kis bemelegítés után közli a hölgyekkel, hogy ma valaki hazamegy. Bogi ez nem jött be. Mindenkihez intéz pár szót a Nagy Ő. Mimivel kezd. Azt mondja neki, hogy ő egy hercegnő és úgyis kell bánni vele, viszont Attis nem az, hanem ő a galád fekete lovag, aki a sárkányt viszi haza.

Attila coming outolt: scalie.

Bogi nagyon izgalmas, de egy fal veszi körbe, amitől nem tudja fogdosni és már türelmetlen.

Nem hatotta meg a lányt.

Timivel bár nagyon jó volt a randi, mégsem volt elég neki. Nem nyílt meg.

Natalinak azt mondja, hogy Andi szerint szuper páros lennének, de ő nincs meggyőzve. A spiritualitás zavarja.

Viszont nem ő megy haza, hanem Mimi.

Attila azt mondja neki, hogy önző lenne tőle, ha csak a testéért tartaná itt.

Örülök, hogy megismerhettelek - hazudta Mimi. Szerinte a férfihez egy vadabb nő illik, de nem aggódik, előbb-utóbb eljön érte a hercege.

Másnap a három továbbjutónak meglepetést hoz Zsófi.

Mindenkihez valaki olyan jön, aki közel áll hozzájuk, hogy aztán megismerkedjenek Attilával.

Kicsit érzelegnek a lányok, mert utoljára vannak így együtt hárman.

Natali elfáradt és bizonytalan mi lesz ezután. A többiek köszönik megvannak.

Bogihoz a szülei és a barátnője jött el. A szüleire nem számított, mert nem támogatták abban, hogy a műsorba jöjjön. Különösen az apja nem, ezért nagyon boldog, hogy most ő is itt van és bemutathatja őket a Nagy Őnek.

Attila rákérdez, hogy miért nem támogatták, talán miatta?

Neeem - hazudta Bogi apja. Attis szerint a lánynak hallgatnia kéne a szüleire. Az anyja megjegyzi, hogy Bogi nagyon akaratos és végigviszi, amit kitalál. Ettől Attis kicsit megijed. Az anyukája azt is elmeséli, hogy nagyon házias és önálló. Már fiatalkorától kezdve dolgozott. Attila le van döbbenve miket tud meg a lányról, viszont amikor felhozza a szülőknek, hogy akarnak-e unokát az anyja elárulja, hogy Bogi eddig elzárkózott ezelől. Attis azt mondja Boginak, hogy azért gondolkodjon ezen és majd gyakorolnak sokat.

Kínos. Nagyon kínos.

Natalihoz fizikailag nem jött senki, de videóhívásban bejelentkezik a barátnője, aki szintén papnő.

Eszter rákérdez, hogy sikerült-e már betörnie a férfit. Farkasokhoz hasonlítja a párt, ami nem jön be annyira Attisnak, mert mint kiderült a mostani részből ő scalie.

Beavatja a nőt, hogy bajban van, mert nem tud negatívat mondani Natalira és segítsen már neki. Azt mondja Eszter, hogy nagyon makacs. Ebből viszont a férfi semmit nem tapasztalt, a villában kifejezetten simulékony. A papnő elárulja, hogy ő most a szüzet hozta a versenybe, a szajhát otthon hagyta.

Aztán Attis kettesben hagyja őket és a papnő bevallja a kollégájának, hogy ő bizony szerelmes.

Timihez egy barátja jött: Attila.

Árpa azzal kezd, hogy nem sok mindent tudott meg Timiről. A másik Attila elárulja neki, hogy ez nem meglepetés, de ha igazán közel kerülnek, akkor minden kiderül.

A lány legjobb tulajdonsága szerinte, hogy egy önálló lény, ami nem mindenkinek tetszik, mert vannak akik félnek az erős nőktől. Árpa megjegyzi, hogy ő ebből semmit nem látott még, de a másik férfi szerint Timi azért nem versenyez a többiekkel, mert ő csak miatta van itt.

Attila geci ügyes salesman. Sikeresen eladta a Nagy Őnek a semmit.

A beszélgetések után nagy gondban van Attisunk. Nehéz választani a három lány közül. Jön is Zsófi, hogy táplálkozzon a búbánatából.

A műsorvezető azt mondja neki, hogy ha van olyan nő, akire gondolni szokott miközben mással randizik, akkor el van döntve a kérdés.

Természetesen itt magára céloz, de Árpa nem veszi a lapot.

Elérkezett az utolsó rózsaceremónia ideje. Valakitől ismét búcsúzunk.

Itt igazán szar veszteni, mert a két továbbjutó lánynak még jut egy külföldi nyaralás.

Érkezik Attila, köszönti a lányokat, aztán mindenkihez intéz pár szót.

Timi bár nehezen nyílik meg neki, mégis nagyon boldog és felszabadult mellette.

Bogit őszintén tudná szeretni, de nem biztos benne, hogy a lány képes viszonozni.

Natali nagyon sok energiát adott Attisnak és meggyógyította.

Az első rózsát Bogi kapja, a másodikat pedig Timi. Natalitól búcsúzunk.

A papnő nem bánkódik. Gyógyították egymást a férfivel és a feladatát beteljesítette.

Érkezik Zsófi és azt hazudja a lányoknak, hogy őszintén gratulál.

Kivételesen jó hírekkel érkezik. A fasizmus szülőhazájába utaznak a lányok a Nagy Ővel: Olaszországba.

Mindenki boldog. Kivéve én. 

A finálé hogyvoltja holnap jön csak, mert egy lusta fasz vagyok.

[j-cs-p]

Fura, ahogy rászólok másokra, hogy ne beszéljenek rólad, rólatok... nem is tudom, hogyan... talán tiszteletlenül a megfelelő szó rá. Eszembe jut, mikor beszélgettünk, és azt mondtad... Szinte hihetetlen, hogy tudtunk így is, normálisan beszélgetni, nem volt harag, köpködés, nem bántott senki senkit. Szóval azt mondtad, olyan, mintha nem tisztelném Andit. Emlékszem, hogy lesütöttem a szemem, mert nem akartam bántani, és téged sem akartalak megbántani, mégis ha őszinte akartam lenni, márpedig az akartam lenni, be kellett ismernem, hogy valóban nem tisztelem. Tett érte, hogy így legyen - hiszen épp eleget könyörögtem neki a békéért. (Mondjuk te sem tisztelted, de ez már csak részletkérdés.) Dehát én vagyok a szarszemét, és szeeegény ő meg szeeegény te, közben meg megy ezerrel a boldogságreklám, hogy nem is történt semmi és jobban vagytok, mint valaha... Hát, gratulálok hozzá. És emlékszem, azt is mondtam, hogy néha talán még téged sem tisztellek - ami azért szomorú, mert közben meg de. Vagy külön lehet választani a nagy egészet, és azt, ahogy velem (és nem csak) viselkedsz? Múltkor megkérdezték, hogy mi az a 3 jelző, ami legeslegelőször eszembe jut rád. Sunyi, gyáva, hazug. Akkor is, és most is, hogy ezt így leírom, szégyellem magam ezért - hogy így is tudok rád gondolni, és nem csak úgy, hogy az egyetlen barátom voltál, akire mindig számíthattam, aki igenis jót akart nekem, akiben feltétel nélkül megbíztam... Fura, hogy mindezek ellenére mégis védelek mindkettőtöket. Még mindig bennem van a vágy a békére. Én normálisan, őszintén állnék hozzátok, nem lenne egy rossz szavam sem. Mégis bántotok. Mégsem tiszteltek meg válasszal, vagy egy nyamvadt kérdéssel, hogy például hogy vagyok, csak nevetve átléptek rajtam, törlitek az üzenetem, a szánalmas kis rohadvány majdcsak feladja... Ezt kéne bennetek tisztelnem? Te tiszteltél engem valaha is? Például mikor tényleg semmi rosszat nem tettem, mégis szarnak neveztél és félrelöktél, semmibevettél? És tudod Jani, az a szomorú, hogy ha esetleg ezt te valamikor majd olvasod, tudom, hogy megint csak fújsz egyet, hogy nah, rohadjak meg, már megint miket írkálok, és még véletlenül sem gondolkodsz el azon, hogy te hogyan viselkedtél, tényleg mennyire nem voltál korrekt. Remélem boldog vagy! Ha már belőlem egy ilyen roncsot csináltál...

[kinlodok]

Imádom, hogy egyes emberek játsszák itt a nagy embert, hogy ők így meg úgy mellettem lesznek, meg minden egyéb hazugság, és értitek, arra is képes, hogy másnak máshogy adja elő, hogy én milyen vagyok... Ember, borderline vagyok... Milyen lennék? Értem én, hogy fáj az egész, de baszdmeg, kurvára nem tehetek róla, hogy ennyire elkúrták a kibaszott kurva életemet, és most végre 19 évesen teszek magamért. Eljöttem terápiára, azóta egyszer sem tudtál írni, hogy én mégis hogy vagyok... Neked fontosabb a csajod, meg minden faszom... De azért össze vissza ígérted, hogy majd sütsz nekem sütit, amikor bent leszek. Hogy majd főzöl nekem... Persze, én hülye meg elhittem... Mert engem sosem szerettek kiskoromban, és mindig bedőlök a szép szavaknak, hiába határozom el, hogy most nem fogok... Sajnálom, hogy neked is kibaszottul kevés voltam. Ugyanolyan vagy, mint a többiek. És nem csak te vagy a hibás, én is, de én sosem ígértem meg olyat, amit ne tudnék betartani... Ellentétben veled... De ne aggódj, nem zavarlak többet sosem, mostantól jó életed lesz, és nem fogunk többet beszélni... Fáj, igen, de nem érdekel. Mind a ketten ugyanolyanok vagytok. Nincs semmi különbség köztetek, mert mindketten leszartok magasról. Azt sem érdemled meg, hogy sírjak miattad, mégis ezt teszem. Itt fekszek a szobában, és bőgök, mint egy idióta. Pedig nem érdemled meg. De tudod mit? Leszarom, oké? Leszarom. Baszdmeg, kurvára leszarom. Légy kibaszott boldog a kurváddal, ahogy eddig is tetted, te utolsó féreg. Befejeztem a ragelést mára, álomba sírom magam egy utolsó kígyó, kobra, féreg miatt. Na, kibaszott jó éjszakát mindenkinek.

[zs-15]

Mi vagyunk az az elkèpesztően bonyolult páros akiken mèg saját magunk sem tudunk kiigazódni. De èn ezt szeretem , szeretem ezt a különlegessèget ami köztünk van. Utálom,ha azt hiszed nem vagy elèg,pedig nagyon is elèg vagy,ugyanis hosszú ideje nekem te vagy minden boldogságom. Szeretem,hogy ilyen kis kemèny vagy. Szeretem ,hogy vègig hallgatod minden hülyesègemet. Szeretem,hogy lassan minden második dologról te jutsz eszembe. Szeretem,ha szívjuk egymás vérét mèg akkor is ha nèha ez vitába megy át. Szeretem,hogy ha ideges vagy èn vagyok az az ember aki le tud nyugtatni. Szeretem,hogy mèg csak párhonapja de annyi minden köt hozzád. Ès neharagudj,ha nèha azt tudatom veled,hogy nekem ez nem jó,vagy csak simán így érzel a saját gondolataid miatt, de mèg nagyon sokáig nem szeretnèlek elveszíteni,mert kèptelen vagyok ezeket, és ezekkel együtt elengedni tèged. Neharagudj,hogy nèha olyan hisztis ès durcis vagyok..Neharagudj,hogy sokszor vèletlenűl olyan mondok amit nem kène, sose állna szándékomban megbántani tèged,mert onnantól nem lennék kèpes a szemedbe nézni. Ès rajta vagyok,hogy köztünk minden a legnagyobb rendbe legyen, mert mindennèl jobban szeretlek. De ketten együtt mindent megoldunk! Ès ne felejtsdd el,hogy a többi mind kretèn, mert pont jó vagy , úgy ahogy vagy nem kell se több,se kevesebb mert te te vagy és ez a legjobb! Ès mèg jöhet bármennyi vita vagy bármi/bárki más..megoldjuk! Ès igen fèlek,hogy elveszítelek de nem azért mert nem bízok benned vagy bennünk,hanem azèrt mert annyi mindent elcsesztem màr..ès te vagy az akit nem szeretnèk,mert abba bele roppannèk.. ès nèha azèrt írom le annyiszor,hogy szeretlek,hogy tudjad tényleg így van és itt vagyok , ès fogom a kezedet , mindenben melletted állok bármi legyen az , ès ha rajtam múlik èn örökre ott leszek neked!

[i-want-your-heart-bae]

Mikor megismertelek, alig 10 hónappal ezelőtt, azt hittem tényleg te leszel Az a személy. Akire már annyira régen vártam. Nem tudtam ki vagy, te se ismertél még engem. Egy társkeresőn futottunk össze. Azt hittük csak egy kaland lesz szilveszterkor. De még most is itt vagy, pedig már lassan eltelt egy év. Augusztusban felköltöztem albérletbe abba a városba ahol te is élsz. Én őszintén hittem bennünk. Abban, hogy számíthatok rád mindenben, akkor még annyira önzetlennek tűntél. Teltek a napok, én elkezdtem a nővérképzőt, amit imádtam. Emlékszem minden délután meséltem neked, hogy mennyire király óráink vannak, és hogy végre szeretek bejárni a suliba, nem egy pokol az egész. Szeptember 11. A pokol kezdete. Egy rég nem látott barátom jött el hozzám látogatóba, már nagyon izgatott voltam. Elkövettem veled viszont egy hibát, amiról megfeledkeztem, augusztusban nem védekeztünk. Gondoltam miélőtt ideér a barátom, csinálok egy gyors tesztet, ,hogy nyugottan iszogathassunk az este. Hát minden voltam 10 perccel később csak nyugodt nem. Pozitív. Idegesebb voltam mint bármikor pedig beszéltünk már erről korábban és te a lelkemre kötötted, hogy minden rendben lesz, és mindent megoldunk. Megérkezett pestről a legjobb fiú barátom, sírva fogadtam két dühkitörés között. Aztán erőt vettem magamon és felhívtalak Téged. A hangod nyugodt volt, lelkes, örültél. Átmentünk hozzád, megnyugtattál, hogy rendben lesz, lesz egy saját kis családunk. Az volt életem legszebb hétvégéje. Gyorsan elillant. Vasárnap éjjel eszedbe jutott, hogy te mégsem akarod ezt a babát. Aznap este törted össze először a szívemet. De nem utoljára. Zokogtam egész éjjel. Nem szóltam hozzád. Másnap reggel elindultunk dokit keresni. Hazajöttünk a szülővárosomba. Mielőtt bementünk volna a kórházba leültünk, hogy beszélgessünk. Nem akatál megbántani, csak megijedtél. Megbeszéltük, hogy megtartjuk ezt a csöppséget, szerelmünk gyümölcsét. Nagyon nehéz lesz, de mi itt leszünk egymásnak. Akkor még minden rendben volt. 2 héttel később, te megint kifakadtál, hogy nem kellünk neked, 7 hetes terhes voltam. Megzsaroltál. Ha nem veteted el akkor elhagylak. A szívem itt tört össze másodszor. De még mindig nem utoljára. Nagyon összevesztünk kiabáltál, hogy nem vagyok anyának való, hogy nem fogom bírni, minden negatívat elmondtál, én meg könnyes szemmel hallgattalak, hang nem jött ki a torkomon. Percekkel később csak rekedtes hangpn megkérdeztem, hogy akkor ennyi volt? Ennyi volt. Akkor azt hittem 21 évesen megváltom majd a világot. Egy időre visszaköltözöm apám házába, de ha megfeszülök is megtartom ezt a gyereket és embert nevelek belőle. Aztán leültem agyalni. Hosszúak voltak nélküled az éjszakák. Rájöttem, hogy egyedül ide marha kevés leszek. Nem tudok 2 felé szakadni, hogy dolgozzak, de a picivel is legyek. Így hát 8 hetes terhesen elhatároztam, hogy ez a gyerek most nem születhet meg. Elintéztem mindent, te felhívtál. Azt hitted, hogy a műtét után majd minden megy kettőnk között tovább ahogyan eddig. Nagyot tévedtél. Október 18.án lesz a műtét. Rettegek. Nem akarom. Ragaszkodom hozzá, szeretem őt. Jobban, mint magamat, vagy téged. Magán orvoshoz járok a műtét előtti vizsgálatokra, nagyon kedves velem. Otthagytam az iskolát amit úgy szerettem, felmondtam az albérletemet. És igazából lassan téged is elhagylak, de a szívem október 18.án szűnik csak meg igazán dobogni. Mindennél jobban szeretem őt, ezért nem bánthatom azzal, hogy a semmire születik meg, hogy rajtam kívül senki sem várta őt. Rutin műtét, de abban bízom valahol, hátha ott maradok én is. Most szakadt meg a szívem. Téged soha nem felejtelek.

[harmasfogatcsapat]

Hármas fogat csapat, Vargyas KÖNYVKALAND DÖNTŐ Száz óra sötétség, avagy menekülés a világ elől

Kedves Olvasó!

Ha újonnan lépnél be a

Száz óra sötétség, avagy menekülés a világ elől-blog

menekülőinek körébe, tudd, hogy nem vagy egyedül! Itt biztonságban vagy. Ha felkerested oldalunkat, máris rokonlelkek vagyunk: vagy te is menekülsz, vagy menekülsz és kíváncsi vagy.

Ne lépj ki, kérlek! Nem megbántani akartunk... Mi mindannyian menekülünk: valami elől, valaki elől, vagy épp önmagunk elől. Blogunkat annak szenteljük, hogy erőt merítsünk a mindennapokhoz, a könnyebbekhez és a legsötétebbekhez is. Tudnod kell, hogy mindig van újabb és újabb lehetőség, ha az ember nem csak a szemével lát, mindig megtalálja majd. Hát üdvözlünk, kedves Ismeretlen Ismerős! Menekülésed legyen a felismerésed!

 1.

Amikor azt hiszed, hogy ennél rosszabb már nem lehet...

„Á! Közhely. Mindig lehet rosszabb, a legsötétebb rémálmodnál is van még sötétebb: éjfekete. Az emberi jellem legragyogóbb „találmánya” a nézőpont. Mert nem mindegy, hogy az éjfekete a csendességgel, nyugalommal érkező álom lehetőségét tartogatja, vagy a rémálmaid rémálmait. Minden csak nézőpont kérdése. Amíg át nem éltem a hurrikánt, a legsötétebb rémálmaim közé tartozott. Soha nem engedtem volna meg magamnak még azt sem, hogy arra gondoljak, hogy valaha átélhetem. Ma, hogy túlélője lettem, úgy gondolom, csak sötét, és nem éjfekete. Bár sok kárt tesz egy hurrikán, engem inkább épített, mint rombolt. Eddig rettegtem tőle, ma úgy vélem, megtanított arra, hogy az ember fel kell készüljön a legrosszabbra. Ha valamiről nem veszünk tudomást, az még nem azt jelenti, hogy az a valami nem létezik. Lassan két éve burokban élek... Eddig úgy éreztem, nincs szükségem senkire. Tévedtem. Ők hárman segítettek rájönni arra, hogyha nem megy egyedül, társakra van szükség. Ők segítettek túllépni a rossz időkön, szétrobbantani a burkot, ahová végső elkeseredésemben mindig elmenekültem. Hálás vagyok érte. Eddig nem volt szükségem barátokra, ma ők is az életem részei. Ott van Abby, akiről mindig is azt gondoltam, hogy csak egy 9 éves meggondolatlan lány. Hogy a lázadás nála csak egy korszak, majd kinövi. Rájöttem, hogy több annál: ő mindig azt akarta és akarja most is, hogy anyával végre kilépjünk abból a bizonyos burokból. Abby jó testvér, csak én nem értettem meg őt. Ott van Jim is, egy kamasz, aki „ellógott” a nagyvilágba. Eljött New Yorkba, dolgozik és gondot visel magára. És persze Emilia is, az első lány, aki belém látott. Ő volt, aki segített rajtam, és „jó útra” terelt. Talán szerelmet éreztem iránta, de ne legyek ennyire csöpögős. Jó, hogy így összerázott ez a hurrikános idő minket. Remélem, hogy örökre összeköt négyünket az élet...”

És igen, a nehézségek hozzák össze az embereket. A bajban látja meg az ember, hogy ki az igazi barátja. Amíg nincs baj, addig mindenki „nagylegény”. Egy ilyen csapás, mint a hurrikán megrázó és mély nyomot hagyó lehet akárkinek, nemhogy négy gyereknek. Ahogy felénk mondanák: „Ami nem öl meg, az megerősít.” – persze ez nem igaz a medvére.

 2.

New York kicsit másképp

Avagy interjú egy világutazó lánnyal

 Azt tartják, hogy New York a lehetőségek városa, ahol mindenki azzá válhat, ami valójában lenni szeretne. Ott „kolbászból van a kerítés”, így valószínű, hogy senki sem halhat éhen. De hallgassuk meg erről Emilia, a világutazó lány véleményét, aki fiatal kora ellenére egyedül érkezett az életnagyságú moziba, ahol végül nem ő lett a rendező, mint ahogy azt otthon a nagy szökés előtt képzelte. Emilia egy igazi Kevin(a), bár Kevin talán jobb napokat élt meg New Yorkban…

Kedves Emilia! A Zwarte tulp nevű iskolaújság főszerkesztője, Nathan vagyok. Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, és szánsz ránk az idődből, hogy megoszd velünk élményeidet a New Yorkban átélt napokról.

Ha nem találod túl személyesnek, rögtön azzal faggatnálak, hogy hogyan élted meg Juno interjúját?

Juno? – még a nevétől is kiráz a hideg. Dühít a merészsége és nemtörődömsége. Bár Juno olyan dolgokat mondott az interjúban, amiket én még nem hallottam tőle, ettől függetlenül elsőre nagyon mérges lettem miattuk. Aztán a „hurrikán” a fülembe súgta,: „Hogy több veszett el Mohácsnál.” Nem fárasztom vele magam.

 Olyat is mondott Juno, hogy ti barátok vagytok, és az apáddal is találkozott. Igaz ez?

Persze, öribarik! Bár nem igaz, hogy barátok vagyunk, de nem voltunk rosszban sem. Minden nézőpont kérdése... És végül az apám azt mondta, hogy Junot tanítja matekból, így kellett találkozzon vele.

A legjobban talán minden korodbeli fiatalt az érdekli, hogyan tervezted el a nagy szökést otthonról? Elmesélnéd nekünk?

Amikor az ember nagyon magányos és elkeseredett, mindenre képes. Valahogy olyankor erősebbek, merészebbek, praktikusabbak vagyunk. Sokáig tervezgettem a szökést, aztán azon az éjjelen elszántam magam: lejátszottam magamban a haditervet, mindent kinyomtattam,- például a ház papírjait, amivel átvertek (Ez persze nem dicsőség.)-, és már nem volt visszaút. Azt, hogy „légiparádé” lesz belőlem, és az utasoknak engem kell mentegetniük, bevallom, nem terveztem el. Mint ahogy egyebeket sem... Ha engem kérdeztek, aludjatok még egyet, mielőtt tényleg szökésnek adnátok a fejetek. Írhattok naplót a nehéz napokról, meglátjátok, ha visszaolvassátok, már nem is fognak olyan szörnyűnek tűnni.

Milyen érzés volt egy vadidegen helyen szállás, élelem nélkül, ráadásul éjszaka? Hogy érezted, beleillesz a képbe?

Akkor? Nagyon nem. Szörnyen meglepődtem az ajtóban, mivel én egy kedves öregemberre számítottam, akitől talán vacsorát is kaphatok. Helyette egy „undok”fiú fogadott. Nagyon nem éreztem magam a képbe valónak egészen addig, amíg nem találkoztam egy helyes sráccal, akinek megsérült az ujja, és nem is volt százas. Végül nála aludtam.

Hogy átvertek, és ellopták a pénzed, az még a legkevesebb lehetett. Gondolom, életveszélyes helyzetekre azért te sem számítottál, amikor otthonról elindultál. A hurrikán idején hol tartózkodtál?

A veszély sem fordult meg a fejemben, nemhogy az életveszély! Szerencsére megbarátkoztam azokkal a fiatalokkal, akik házban laktak. Seth és Abby olyat tett értem, amit eddig még senki sem. Náluk voltam a fiúval, akinél aludtam első éjjel.

Nagyon bátor lány vagy te, Emilia! Sok fiatal példát vehetne tőled, persze nem a szökésben. Köszönjük a nyilatkozásod a témával kapcsolatban. Ha újra New Yorkba szöknél, keress fel!

A legközelebbit megígérem, nem hamarkodom el. Ti se tegyétek!

  3.

Szösszenetek

Anna Woltz: Száz óra sötétség

  „Tizennégy éves vagyok. Az apám kordbársony nadrágot hord, és a kedvenc időtöltése, hogy a csillagokat bámulja. Ja, és mielőtt elfelejteném: kedden elpusztította a világot. Az anyámat Nora Quinn-nek hívják. Írországban született, és néha angolul beszélget velem.”

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=4-MyG9_8VAg

„Hétfő reggel van. Nemrég kelt fel a nap, de mi már készen állunk a viharra. Zuhanyoztunk, reggeliztünk, fogat mostunk, és most hirtelen nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk.”

„Egyszeriben iszonyúan örülök annak, hogy hollandul beszélhetek. Hogy az utca közepén rikoltozhatok anélkül, hogy bárki is értené. Látom, ahogy Abby, Seth és Jim megbámulnak, és arra gondolok: nézzetek csak! Ez is én vagyok. Ezek a fura hangok az én anyanyelvemben vannak.”

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=Qjmj9aNqgG8

„- De hát pont az a jó, hogy ez New York! Itt van a Wall Street egy köpésre, és a bankok nem tudnak meglenni áram nélkül. Egész egyszerűen behívnak kétezer embert, aki ezen fog dolgozni... és akkor hamarosan megint lesz villany, nem?

- Ez egy nagyon optimista becslés - mondja Jim.

- Egy hétig is eltarthat az áramszünet.

- Majdnem félrenyelek a sötétben.

Egy hétig?- kérdezem metsző hangon. Egy hét villany és térerő nélkül? Egy hétig fog tartani, amíg összeforrasztanak pár elektromos vezetéket?”

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=iAp0frBykkA

4.

A szökés

Avagy előnyök és hátrányok

 A statisztikák szerint évente több száz gyerek tűnik el nyomtalanul. A gyerekek szülei ilyenkor kétségbeesnek, nem tudják, mit tegyenek.

Ebben a bejegyzésben a szökés, a menekülés lesz a téma. Előnyeit és hátrányait boncolgatjuk. Jó fogódzó lehet, ha épp szökés előtt állsz, hiszen elkészítheted segítségükkel a saját szökési mérlegedet. Persze ha még nincs ilyened.

A szökésről:

Az Értelmező szótár szerint a szökés:

1. az a cselekvés, amikor valaki vagy valami titokban elmegy valahonnan, ahonnan nem akarták elengedni, vagy nem lett volna szabad elmennie; megszökés, elszökés.

2. Menekülőfutás.

3. Daganat, kelevény.

4. Táncolás.

Mi maradjunk az első jelentésnél. Mikor adjuk szökésre a fejünket?

·         Ha a szülőkkel való kapcsolatunk nem jó

·         Ha erős késztetést érzünk arra, hogy világot lássunk – itt megjegyeznénk, hogy ez nem kifogás, és nem is elítélendő dolog, csupán jellem kérdése –

·         Ha bizonytalanok vagyunk

·         Ha egyedül érezzük magunkat

·         Ha egyedül akarunk lenni

·         Ha átvernek a barátaink

·         Ha szerelmi csalódottak vagyunk

·         Egy rossz döntés következtében

A szökés előnyei:

Azért lehet jó dolog, mivel egyedül lehet az ember. Rájöhet közben arra is, hogy kik az igazi barátai, akik minden helyzetben kiállnak mellette. Új barátok megismerése is szóba jöhet, persze ez veszélyes dolog is lehet. A tapasztalatszerzés, az újmegismerése, a világlátás: fejleszti az embert, formálja. A teherbírás is megváltozhat: az ember erősebb lesz.

Bármennyire kecsegtetnek is az olvasottak, ne hagyd abba az olvasást, és kezdj el csomagolni, előbb olvasd végig a bejegyzést. Nem bánod meg!

A szökés hátrányai:

Megbánhatod a dolgot, és már nem lesz, mit tegyél. Megijeszthetsz számodra fontos embereket a meggondolatlanságoddal. Idegen helyen, országban nehezen tudod megértetni magadat másokkal, ha esetleg más nyelvet beszélnek. Ne feledd, az már nem egy nyelvóra, ahol kézzel-lábbal megértetheted magad, főleg ha a tanárnő épp anyukád kebelbarátja! Veszély érhet téged, és lehet, hogy nem lesz majd, aki segítsen rajtad.

 Nos? Hogy döntesz? Az otthonról való elszökés remek döntésnek tűnhet, hiszen van pár kecsegtető dolog benne: kalandok, egyedüllét, saját döntések, stb. Ne feledd: a szüleid féltenek, így rögtön a nyomodba erednek, vagy a keresésedre indítják a „fél világot”. Végül úgyis hazahoznak, és az nemcsak „égő”, hanem ott van még a lelki fröccs és a büntetés. Szökés helyett, inkább beszéld meg velük, hogy szabadidőben, vakációban engedjenek el rokonokhoz, barátokhoz bizonyos időre, hogy ki tudd használni az időt, pihenhess, tudj gondolkodni a veled kapcsolatos dolgokról. Reméljük, segítettünk a nagy döntés meghozásában. Szökésmentes napokat mindenkinek!

Melléklet:

Szökési mérleg minta – csak hajthatatlanoknak–:

A  szökés mellett szól

egyedüllét

tapasztalatszerzés

világlátás

 ...

A  szökés ellen szól

stresszes

veszélyes

bizonytalan  kimenetelű

„égő” is lehet

 ...

Folytasd csak bátran! ; )

 Hármas fogat csapat: Borbáth Attila-Szilveszter, Máthé László, Pakucs Attila

Vargyas, Borbáth Károly Általános Iskola,

VII. osztály (mindenki)

Vezetőtanár: Bedő-Egyed Anna-Ildikó, 0753695902, csakcsel@yahoo.com

[melankolia72]

Tudom nem ért meg senki talán mert nem is akarnak. Talán mert túl bonyolult és hülye vagyok. Bár őszintén teljesen le szarom. Mindent és mindenkit le szarok. Hogy miért? Mert nem tudják ,hogy mit miért teszek. Ha akarnám se tudnám nekik elmondani. Viszont most neked elmondom. Mert tudom ,hogy olvasod. 4éven keresztül a legjobb barátom voltál. Sokat számítottál nekem,nagyon is. Közben tetszettél de ez már külső hatás miatt abban maradt. Mind kettőnknél. Aztán talán tévesen talán nem,de döntést hoztam. Azt ,hogy veled leszek. Miért? Mert szeretlek. Nekem ennyi elég volt ahhoz ,hogy olyan szintű változást idézzek elő amilyent amúgy gyülölnék. Ha nem rólad lett volna szó. Elhajtottam azt akit apámnál is jobban szerettem. Mert téged tiszteltellek,bízom benned és szeretlek. Csalódtunk egymásban jó párszor és ki húztuk egymást a mélyből még többszőr. Viszont valami bennem elromlott. Ismét. Nem,nincs senki aki miatt ez történt. Nem ,nem a te hibád. Az enyém? Nos igen. Nem érzek semmit. Se jót ,se rosszat. Ha meg kérdeznék szeretem-e anyámat vagy apámat. Azt felelném nem tudom. Hogy miért? Mert szart se érzek. Nem tudom ez ,hogy lehetséges. Miért tart eddig? Viszont most ebben az állapotban meg úgy a normál állapotban sem tudnám a szerelmet végig csinálni. Mert nem vagyok elég erős. Sose voltam az. Valakire folyton figyelni és nem megbántani,közben stresszelni az itthoni dolgokon. Meg még ezer dolgon amik kicsinek tünnek de össze gyülnek. Fájdalmas és nekem már nem megy. Ki merültem. Túl hajszoltam magam. Gondoltam majd ki pihenem,de nem. Reggelente már nem éreztem ,hogy van miért ki kelnem. Nem éreztem ,hogy éhes lennék. Ma tudod mit ettem? Egy csipszet,ennyi. Úgy nézek ki mint egy drogos és úgy is vselkedem pedig sosem szívtam még. Szeretlek de az a buktatója a dolognak ,hogy mikor beléd estem barátok voltunk viszont egy kapcsolat nem olyan mint egy baráts��g. Sajnos nem. Lehet csak én basztam el valamit őszintén azt se tudom mire akarok ki lyukadni. Csak azt akarom ,hogy te tud. Ne más ,csak te. Hogy igen is szeretlek de a szerelem nekem nem kell. Nincs rá energiám,ezzel téged pedig bántanálak. Nem tudnálak ölelgetni ,mert utálom ki mutatni a szeretetem hisz annyit melóztam már mindenkiért. Te voltál az egyetlen aki meg is becsülte nagyjából.. Aztán pont rád nem maradt már erőm. Sajnálom.. Bármi is történjék,bárki bármit mondjon. Ne feledd amíg te élsz addig én is. Amíg én élek addig te is. Mindenki más pedig kapja be. Sajnálom ,hogy te szeremből tudsz jobban szeretni hisz én barátságból tudlak jobban. Nem tudom mi ez amúgy. Gondolom csak ki írtam magamból.

(Utó irat: Kapja be aki csak azért jött ,hogy végig nézze vajon szenvedek-e.)

[pipadohany]

Leül velem szembe. Előtte persze udvariasan megkérdezi, szabad-e a hely. Mondom, persze. Könyvtárban tanulok, szünetet tartok, épp nekilátok az ebédnek, valami zöldséges lepény, a mikró jól megmelegítette, várnom kell egy kicsit, míg lehűl. Ő is ebédel, paradicsomos tészta. Penne. Berak valami zenét Spotify-on. Op. kettőszázvalamennyi. Komolyzene. Gondolom. Megeszem az ebédem, ő is befejezi, előveszem az óriáspöttyöstúrórudit, ő egy gyümölcsrizst. Iszom a félliteres tejeskávémat, a gyümölcsrizst kanalazza. A jobb válla fölött nézek el, néha rápillantok. Fekete top, piros kockás hosszúujjú blúz, fiús. Piros rövidnadrág, egyszerű sportcipő. Nagyon szép arca van, kevés smink, barna haja kontyba összefogva. Van egy kicsi heg a jobb szemöldökén. Eleshetett biciklivel gyerekként. Nagyob szép. Ahogy telik az idő, ahogy egyre többet pillantok rá, úgy megy fel a vérnyomásom, értem a gyomromat összemenni. Olyan, mint egy béna romkom. A Mielőtt filmek jutnak eszembe. Egyet sem láttam, de ismerem őket. Azok a gifek jutnak eszembe, ahogy ügyetlenül próbálják egymás haját megsimogatni, amíg a másik elfele néz. Ügyetlen, béna romkom a helyzetem. Izgulok, nézeke el a válla fölött, mosolygok magamon meg a szitun. Megmondanám neki. Megkérdezném, mit tanul. Direkt ült le velem szembe. Körbenézek, van máshol hely. Tuti direkt. Érdekel, hogy kicsoda, milyen ember. Szép, aranyos. De senkit sem akarok megbántani. Összepakol, feláll, mintha halkan elköszönne. Bénán rámosolygok, biccentek. Elmegy. A járásában van valami fura.

[i-d-k-f-u]

Új

Találtam egy újat. Bár ez egy elég erős szó, hogy új. Hisz amit idáig ismerek belőle az ugyan olyan mint te. Sokat hülyéskedik, bírja a fekete humort, kissé ügyeskedik a konyhában és szeret inni, nameg szép hosszú haja van. A különbség kettőtök között az hogy ő szőke te meg különböző színekben pompáztál. Tagadhatatlan, hogy a feket (volt) a kedvencem. Meg a kék. Ha minden jól megy csütörtökön találkozom vele. Pont Valentin napon. Hogy is mondjam inkább lenne kedvem veled lenni mint vele, bár arra sosem fog mégegyszer sor kerülni hogy mi elmenjünk valahova kettesben. Nem tudsz a szemembe nézni én meg tartom a falat amit azért építettem, hogy ne tudj megbántani. Sajnálom. Sajnálom hogy mindig az agyadra mentem. Sajnálom hogy nem tudtam megadni neked azt amit érdemeltél volna. Sajnálom hogy nem tudtam úgy viselkedni ahogy kellett volna. Végezetül sajnálom hogy egy olyan idióta lett beléd szerelmes mint én.

[hanincslojoaszamaris]

🌎💘

Mi vagyunk az az elkèpesztően bonyolult páros akiken mèg saját magunk sem tudunk kiigazódni. De èn ezt szeretem , szeretem ezt a különlegessèget ami köztünk van. Utálom,ha azt hiszed nem vagy elèg,pedig nagyon is elèg vagy,ugyanis hosszú ideje nekem te vagy minden boldogságom. Szeretem,hogy ilyen kis kemèny vagy. Szeretem ,hogy vègig hallgatod minden hülyesègemet. Szeretem,hogy lassan minden második dologról te jutsz eszembe. Kezdve a kakaóval ès azzal együtt rögtön az a mondatod amit mindig mondasz nekem. Szeretem,ha szívjuk egymás vérét mèg akkor is ha nèha ez vitába megy át. Szeretem,hogy ha ideges vagy èn vagyok az az ember aki le tud nyugtatni. Szeretem,hogy mèg csak párhonapja de annyi minden köt hozzád. Ès neharagudj,ha nèha azt tudatom veled,hogy nekem ez nem jó,vagy csak simán így érzel a saját gondolataid miatt, de mèg nagyon sokáig nem szeretnèlek elveszíteni,mert kèptelen vagyok ezeket, és ezekkel együtt elengedni tèged. Neharagudj,hogy nèha olyan hisztis ès durcis vagyok..Neharagudj,hogy sokszor vèletlenűl olyan mondok amit nem kène, sose állna szándékomban megbántani tèged,mert onnantól nem lennék kèpes a szemedbe nézni. Ès rajta vagyok,hogy köztünk minden a legnagyobb rendbe legyen, mert mindennèl jobban szeretlek. De ketten együtt mindent megoldunk! Ès ne felejtsdd el,hogy a többi mind kretèn, mert pont jó vagy , úgy ahogy vagy nem kell se több,se kevesebb mert te te vagy és ez a legjobb! Ès mèg jöhet bármennyi vita vagy bármi/bárki más..megoldjuk! Ès igen fèlek,hogy elveszítelek de nem azért mert nem bízok benned vagy bennünk,hanem azèrt mert annyi mindent elcsesztem màr..ès te vagy az akit nem szeretnèk,mert abba bele roppannèk.. ès nèha azèrt írom le annyiszor,hogy szeretlek,hogy tudjad tényleg így van és itt vagyok , ès fogom a kezedet , mindenben melletted állok bármi legyen az , ès ha rajtam múlik èn örökre ott leszek neked!

[egy-maganyos-lany]

Szomorúságom naplója

Megbeszéltünk estére egy talalkozót a barátainkkal, még valamikor áprilisban. Az egyik baratnőm, tudta, hogy Te is jönni fogsz, és viccesen ajánlgatott Téged Nekem, mivel nem volt éppen senkim.

Amikor beléptél a szobába, egyből megfogtál, és tudtam, hogy lesz közöttünk valami. Aznap este még elmentünk mekizni, és elég közel kerültünk egymáshoz. Másnap egyből írtál, hogy hogy vagyok, és mi van velem, aminek én nagyon örültem, mivel nagyon szimpatikus voltál.

Kezdett mindennapossá válni a beszélgetésünk, a városban lépten-nyomon egymásba botlottunk. Egy szép napon, viccesen megkérdezted, hogy nem csinálnánk e valamit délután, persze én egyből belementem, szinte gondolkodás nélkül.

Az első talalkozó előtt, nagyon izgultam, de reméltem, hogy minden jól fog működni kettőnk között. Rengeteget sétaltunk, és haza is kísértél, pedig számodra ismeretlenek voltak azok az utácák, mivel másfelé laktál. Megbeszéltük a következő találkozó dátumát, majd szépen lassan mindennapossá váltak.

Emlékszem az első csókunkra, gyengéd volt, és szelíd. Egy meleg tavaszi napon, virágzó fák alatt. Egyre jobban megismertük egymást, és élveztük egymás társaságát, boldogak voltunk együtt.

Mire kiteljesedett volna a kapcsolatunk, nekem el kellett utaznom külföldre, hosszabb időre, és nagyon féltem, hogy nem fogja túlélni a kezdetleges kapcsolatunk. Őszintén elmondtad, hogy Te is félsz ettől az égésztől, ez engem is nagyon megrémített. Félve utaztam el, viszont az alatt az egy hónap alatt, amit kint töltöttem Angliában, hihetetlenül megerősödött a viszonyunk egymással.

Mikor hazajöttem, a szülinapomon, egy csokor rózsával vártál a házunk előtt, és akkor már hivatalossá vált, a kettőnk között lévő szerelem. Nagyon boldog voltam veled, igaz sokszor veszekedtünk, de mindig megbeszéltünk mindent.

Agusztusban azonban minden megváltozott, elkezdtél kevésbé érdeklődni irántam, nem kerested a társaságom. Sokszor jártál bulizni nélkülem, miközben más lányokkal beszélgettél, táncoltal, velük érezted jól magad. Sokat veszekedtünk ezek miatt, és egyre kevésbé értettük meg egymást.

Egyszer a fülembe jutott, hogy megcsaltál (...)

Sosem gondoltam volna rólad, hogy ezt mernéd tenni velem, velem, aki bármit megtenne érted, és mindennél jobban szeret. Megkédeztem, hogy igaz-e ez, amit hallottam, de természetesen tagadtál mindent. Húztuk-nyúztok a dolgokat, és minden egyre rosszabb lett.

Idegileg tejesen kikészültem, minden napos volt a sírásom, alig ettem, hihetetlenül rossz kedvem volt napokon, heteken át. Muszaj volt komolyabban beszélnünk.

Felhívtalak és elmondtál mindent. Mindent. Bevallottad, hogy megcsaltál és elmondtad, hogy te már nem akarod ezt az egészet. Szakítottunk.

Szerintem életem legmélyebb időszaka következett, szét voltam esve, nem tudtam koncentrálni semmire se. Szépen teltek múltak a napok, hetek, hónapok. Nem beszéltünk egy szót sem.

Egészen oktober 28.-ig nem hallottam rólad. Mint kiderült, te teljesen továbbléptél, és újrakezdted egy másik lánnyal. Azon az este, odajöttél hozzám, hogy beszéljünk. Részeg voltál, tehát őszinte.

Elmondtál mindent mégegyszer. Minden egyes szavad fájt. Minden egyes mondatod egy újabb darabbá törte a szívem. Bevallottad, hogy Te sosem szerettél, csak szeretted, hogy szeretlek. Elmondtad, hogy 3-4 lánnyal megcsaltál, és hogy most a barátnőd a mindened, a szerelmed, és hogy őt teljes szívedből szereted, viszont velem sosem gondoltad komolyan.

Hihetetlenül összetörtem, és mérhetetlenül dühös voltam rád. Sosem gyűlöltem embert annyira mint téged, talán csak magamat azért, amiért szeretlek. Sosem csalódtam még ekkorát emberben, mint Benned. Viszont volt egy nagyon nagy hibám. Még mindig szerettelek.

Ismételten teltek, múltak a napok, hetek hónapok, miközben nem beszéltünk, s nemis hallottam felőled, csupán annyit, hogy szakítottál “életed szerelmével”.

Ebben az időszakban, nagyon sokat hallgattam Lauvtól a The Other című számot, amiben van egy kedvenc részletem: “I keep waiting like, you might change my mind, give me one more night” -várom, hogy meggondold magad, adj még egy estét-. Ennél a résznél, mindig Rád gondoltam, hogy bárcsak lenne még egy estém, amit veled tölthetnék el.

November 25.-én egy buliba voltunk hivatalosak, ami azt jelentette, hogy biztos, hogy talalkozni fogunk. Valahogy éreztem, hogy ez nem csak egy este lesz a sok közül.

Odamentünk barátnőimmel, és jóléreztük magunkat, mikor megjelentél Te. Nem birtam levenni a szemem Rólad, mindenhol Téged kedestelek a tekintetemmel. Beis jött, hiszen odajöttél hozzám. Táncoltunk, beszélgettünk.

Mindenki minket nézett, amikor hirtelen megcsókoltál. 3 teljes hónap után újra érezhettem szenvedélyes csókod ízét. Éreztem, hogy még mindig ugyanúgy szeretlek, hanem jobban. Ott álltunk ketten, mint egy pár. Mintha minden a régi lenne.

Hazakísértél. Úgy távoztunk, mintha egy pár lennénk. Hihetetlenül boldog voltam. Hazafelé, megbeszéltünk mindnent. Elmondtad, hogy most szakítottál nemrég a lánnyal, “ életed szerelmével”, és bevallottad, hogy ő csak egy fellángolás volt, és rajöttél, hogy aki igazál kell neked az Én vagyok. Engem szeretsz már több mint 8 hónapja változatlanul.

100%-ban bíztam benned, hiszen szerettelek. Minden szavad elhittem. Mire hazaértem, volt vagy hajnal 3. Hajnal háromig bizonyítgattad, hogy még mindig szeretsz, és újra akarod kezdeni. És sosem fogsz mégegyszer megbántani.

Ezzel a tudattal aludtam el. (...)

Másnap írtál, hogy nem érsz rá talalkozni. Aztkövető napon megint lemondtad a találkozót, majd ismételten. Kétségbeestem.

Félve rákérdeztem, hogy most mi van közöttünk. A válasz nemtudom mennyire volt meglepő, így 3 nap elteltével, de írál nekem egy hosszú szöveget, amiben elmondtad, hogy nem gomdoltad komolyan, amiket mondtál, csak a pia beszélt belőled, és sehogysem működne kettőnk között újra ez a kapcsolat.

Visszajöttek a szomorú szürke napok. Mindenhol elsírtam magam. Magamat hibáztattam mindenért, minden apró dolog miatt veled kapcsolatban. Az életkedvem a -2 körüli értéket közelítette.

Most ott járok hogy December van. Mindjárt újév és én még mindig miattad szenvedek. Elhatároztam, hogy változtatni fogok, de nem megy. Még mindig szeretlek. És mindig szeretni is foglak, csak egy idő után már képes leszek nélküled élni, és továbblépni.

De belül, mindigis szeretni foglak.

[iasonmallory]

#1 Takumi Haru Sato

Takumi Haru Sato Taka, Haru "Motto, hoshiin darō ?" Nem: férfi Kor: 17 év Vér: félvér Születési hely: Zaō Kitsune Mura, Miyagi - Japán Iskola/ház: Mahoutokoro, Kitsune Munka: cserediák, Hollóhát Családi állapot: otthon hagytam a bagázst Patrónus: tanuki Pálca: cseresznyefapálca, kappa pikkely maggal, 11 hüvelyk Amit szeretnek/nem szeretnek bennem T, mint tudálékos. Szeret jól informált lenni és ha tetszik ha nem ezt a tudást másokkal is megosztja, főleg akkor ha az illetőt ki kell javítani, mert rosszul ejtett ki egy varázsigét – tipikus Hermione Granger csak fiúban, na jó nem csak viccelek. – Általában ilyenkor a jó szándék vezérli, nem áll szándékában megbántani senkit sem, azzal, hogy ő tud valamit és nem bírja magában tartani a helyes választ például. A, mint alázatos. Felnézz az idősekre és tiszteli őket, egészen addig amíg az illető nem akar beleszólni az életébe, mert azt ki nem állhatja. Ilyenkor szakad a cérna és nem engedi, hogy bábuként tekintsenek rá, mert a saját életét szeretné élni, legyen szó akár arról, hogy mennyire nem volt éppenséggel alázatos. Ha az életéről van szó és annak megéléséről, akkor azért képes harapni. K, mint kíváncsi. Sajnos ez a tulajdonsága az ami miatt sokszor téved rossz helyre, mert nem bír megállni egy helyben. Ha azt mondják neki, hogy várj meg itt, biztos lehetsz abban, hogy nem fog megállni, hanem az illető után megy, akármibe is kerüljön a dolog. U, mint udvarias. Japán, rendre van tanítva. Valószínűleg nagyon udvariasan küld el mindenkit melegebb éghajlatra, főleg akkor ha káromkodik. Ha egyáltalán káromkodásnak lehet azt nevezni. Igyekszik a saját nyelvén használni az illetlen szavakat, ezt valószínűleg kevesen értik meg a Roxfortban. Különben is igyekszik, hogy olyan diákok előtt akik a Mahoutokoroból jöttek, ne beszéljen az anyanyelvén olyasmit, amit nem kéne. Szégyelli, ha a hazaiak megértik egy-egy rossz szavát és emiatt csúnyán megnézik őt. M, mint makacs. Ha nem hoznak fel neki valami nyomos okot, hogy miért mondjon le egy bizonyos elvről, akkor várhat az illető, mert nem fog megpuhulni. Kivéve ha tökös derelyéről van szó, mert rájött, hogy azt nagyon szereti és mivel férfiból van, rá is érvényes az, hogy a hasán keresztül vezet a szívéhez az út. I, mint igényes. Odafigyel a dolgaira, ha valami nem úgy van ahogyan azt ő szeretné, akkor mindent megtesz azért, hogy rendben legyen. Szerinte rend a lelke mindennek. Ha meg akarnád őt valamivel vesztegetni, akkor szépen csomagold be az ajándékot, másképp nem fogadja el. Lehet, hogy amúgy sem fogadná el, de próbálkozhatsz. Életem története A legszomorúbb dolog ami eddig történt velem az az, hogy kénytelen voltam Japánból ide jönni és itt tanulni, befejezni a tanulmányaimat. Mondanom sem kell mennyire hiányoznak a gyerekkori barátaim, akikkel nem egy csínyt elkövettünk már akkoriban. Ezeknek az emlékeknek a hiánya ébreszthetett fel és késztetett arra, hogy ébren maradjak. Egyedül persze nagyon unalmas feleslegesen éjjeli bagolynak lenni, ezért elhatároztam, hogy kiszököm, valahogyan. Hangtalanul kinyitottam a szoba ajtaját vagy legalábbis próbáltam, hogy még véletlenül se ébresszem fel a többieket. Kiléptem a folyosóra, nyugodtan körbe néztem, hogy még véletlenül se bukjam le nagyon. Nem mintha zavarna, csak ha Ő is jelen van akkor egyáltalán nem tartom mókásnak ha előtte égetnek. Szóval igen, vigyáznom kell! Épp csak leérkeztem a klubhelyiségbe, amikor odafentről mocorgást hallottam. Tehát gyorsan meghúzódtam a kanapé mögött, vagyis leguggoltam, hogy onnan a kanapé mögül láthassam, ki az aki épp lejön a lépcsőn. Nyeltem egy nagyot. Ijesztő. Ha egy prefektus az, akkor itt a vég. Ám amikor megláttam a holdfényben Lilibeth arcát, felegyenesedtem. Tudom, hogy tőle nem kell félnem és nem is tartok tőle. – Lilibeth? – csodálkozva néztem rá, nem gondoltam volna, hogy ő is ébren van. De határozottan láttam némi lehetőséget arra, hogy akár most megtréfáljam őt. Nem is számíthat rá. Hát nem tökéletes időzítés? – Haru… Mondd csak mit keresel itt? – álmosan megtörölgette a jobb szemét, utána természetesen kérdőre vont. Oké, nem tudom mit mondjak. – Semmit, vagyis ha már itt vagy, akkor gyere velem mert mutatnom kell neked valamit. A dolog halaszthatatlan, nem ér rá reggel. – olyan beleéléssel adtam ezt elő, mintha tényleg egy életbevágóan fontos dologról lenne szó, amit nem lehet későbbre halasztani. Tény, hogy nagyon fáradt volt és szívesebben aludt volna még tovább, de engem ez egyszerűen nem érdekelt. Most, meg tudja milyen az ha én kezdek el viccelődni vele. – Mit akarsz mutatni? – érdeklődött kíváncsian, mert már szerintem ezer örömmel lett volna az ágyában. Intettem a kezemmel, hogy kövessen engem és akkor biztosan rá jön mi az amit mutatni akarok neki. Nem, valójában semmit sem akartam mutatni, én egyszerűen csak nem tudtam aludni és azt akartam, hogy ebben ő is osztozzon velem. Persze ehhez el kellett hitetnem vele, hogy tényleg mutatni akarok valamit, ezért amint a klubhelyiségből kint voltunk megragadtam a karját és magam után kezdtem el húzni. – Felesleges behunynod a szemed, míg nem érünk oda úgysem fogod látni azt amit mutatni akarok. Ennél a pontnál már nagyon gyanút kellett volna fognia, de mivel hatásos volt a színjátékom és túl késő volt, nem használta a fejét. Elhagytuk az emelet vagy éppenséggel torony folyosóit, a következőket jártuk, aztán egyszer csak leértünk az udvarra. – Ott vagyunk már? – sopánkodott, ami érthető volt, mert már eleget járkáltunk a semmiért. – Mindjárt. – vigyorodtam el kedvesen és reméltem, hogy továbbra is kitart mellettem. Bár amúgy sem tudott volna nagyon elszökni, mert végig fogtam a karját, nehogy elmeneküljön. A Hold csodásan ragyogott odafent az égen és a csillagok is pompásan táncikáltak körülötte. Határozottan alkalmas éjszaka arra, hogy megleckéztessünk valakit akit szeretünk, de nem eléggé ahhoz, hogy elnézzük neki a csipkelődéseit. – Ott vagyunk már? – amint újra meghallottam ezt a kérdést, felsóhajtottam és nemlegesen megráztam a fejem. Igazság szerint át kellett volna gondolnom, hogy melyik lesz a legalkalmasabb hely megmondani neki ez az egész csak egy tréfa. Végül eszembe jutott a móló, ahol igazán alkalmas közölni vele a tényeket, emellett csodás a kilátás is. Szóval nem panaszkodhat azért, mert nem kerestem kellemesen romantikus helyszínt a tréfámnak. Mielőtt harmadjára is feltette volna a kérdését, már nagy nehezen de megérkeztünk a mólóhoz. A víz csak úgy csendesen hullámzott, kezdődő háborgását kinyilvánítva az efféle értelmetlen csínyekhez. Egy Hollóhátasnak ugyebár több esze lehetne, de esküszöm, hogy nem én kezdtem! – Mi az amit mutatni szeretnél Takumi?  – érdeklődő pillantását látva, nem tudtam tovább visszafogni magam és ezért nevetni kezdtem. Tudom, hogy szegény Lilibeth nem értette mitől tört rám a röhögőgörcs, de itt volt az ideje annak a bizonyos leleplezésnek. – Igazából semmit, egyszerűen nem tudtam aludni és arra gondoltam téged sem hagylak visszaaludni. – széles vigyorra húztam a számat, ami felérhetett a hízelgés kezdeti stádiumával. – Haru, Taka van! – erről beszéltem, már megint kezdi, újra felcseréli a szavak és becenevek értelmét. Kérdem én, az ilyenekért ne akarjam móresre tanítani őt? – Ugyan már, ne butáskodj. Ha nem hívlak magammal akkor nem láthatod, hogy mennyire csodálatos ilyenkor a mólónál lenni. – kezdtem el magyarázni amibe belevontam a kezeimet is a jobb hatás érdekében. – Ez igaz de, legközelebb ne számíts rám az éjfél utáni kiruccanásaidra. – közelebb jött hozzám és elkezdte ütögetni a mellkasomat. Bár mondjuk ezt meg is érdemeltem, ezért sem viszonoztam neki a cselekedetét, emellett meg amúgy sem verekszem lányokkal. – Hidd el, legközelebbre már valami mást találok ki. – újra megvillogtattam előtte a vigyoromat, hogy ne feledkezhessen meg a következő csínytettem közeledéséről sem. Ha tükörbe nézek Metamorfmágus vagyok, így ha nem vagyok megelégedve mondjuk a hajszínemmel vagy szemszínemmel akkor akár változtathatok. De a kedvencem minden bizonnyal a fekete haj és a barna szemszín, ilyenkor érzem leginkább önmagamnak magam. Ami a stílusomat illeti igyekszem nem úgy öltözni, mint egy k-pop vagy j-pop idol, mert eszem ágában sincs hozzájuk hasonló lenni. Sajnos akik nem ismernek, azok úgy hiszik, hogy mivel japán vagyok, akkor biztosan én is j-pop idol vagyok, pedig nem. Vagyis én nem tartom magam annak, mert nem a csillogó és vidám zene érdekel, amit esetleg a k-pop meg j-pop képvisel, hanem a nyugati kultúra zenéje. Lehet, most nagyon nagy csalódást okoztam, amiért nem egy tömegcikk idol stílusát képviselem, de bocs, nem lehet mindenki sztereotipikusan idol, kérlek. Családom ÉdesapámYoshi Sato - kviddicsedző, a japán Toyohashi Tengu kviddicscsapatnál. Nagyon lelkiismeretes és elhívatott, ha a kviddicsről van szó. Botfüle van, minden bizonnyal nem tőle örököltem a zenéhez való jó hallásomat, ettől függetlenül ő nehezen ugyan, de elfogadta, hogy más terveim vannak a jövőmmel kapcsolatban, mint azt ők anyával gondolnák. ÉdesanyámNoriko (née Takahashi) Sato - a japán válogatott híres fogója. Egyesek szerint nincsen párja Ázsiában, de senki sem tudja hogy a kviddicsezés mellett egy édesanya is. Egy egész elviselhető édesanya lenne, ha elfogadná, hogy a "Mágikus kék borsmenta" nevet viseli az a banda amiben én is játszom. Elmondtam neki, hogy nem akarok a kviddics által híressé válni, ezért is alapítottuk meg néhányan ezt a bandát, mert nem akartunk a szüleink rivaldafényében sütkérezni, hanem a sajátunkat akartuk kiérdemelni és élvezni. TestvéreimMasako Sato - a Mizuchi ház tanulója, az ikerhúgom, vele egyáltalán nem rózsás a kapcsolatunk, mindenben az ellentétem. Ő a család többi tagjához hasonlóan imádja a kviddicst, neki nincsenek nagy álmai, vagy ha vannak akkor igazán jól titkolja, előttem legalábbis biztosan. Féltékeny - pedig nekem kellene annak lennem rá - amióta közöltem, hogy eljövök és másik varázsló iskolába szándékozom befejezni a tanulmányaimat. Azt hiszem a Mahoutokoro csak egy Sato testvért képes elbírni egyszerre és az Masako. PárkapcsolatNincs. Egyéb rokon@Miyu Risa Sato - Daichi Sato, apám öccsének a lánya. Sokan a Roxfortban azt hiszik, hogy a húgom, mert mindketten a Mahoutokoroból jöttünk és a családnevünk is megegyezik. Viszont nem vagyunk testvérek, csak unokatestvérek, ezt mindig mindenkinek el kell mondanunk, hogyha megkérdezi. Megjegyzem kezdek belefáradni, szerintem ő is. Apróságok Amortentiaborsmenta, barackfavirág, liliom, csokoládé. MumusHalad előre, de nem jut sehová se az életben. Edevis tükreElfogadás, hogy kevesebbet kelljen harcolnom az én igazamért és álmaimért. HobbimZenélés, tánc és kviddicsezés. ElveimLégy egyedi. Ne hagyd, hogy mások éljék a te életed. Amit sosem tennék megTégy próbára, még nem jöttem rá mi az amit nem tennék meg. Ami zavarHa befolyásolni, irányítani próbálnak és azt hiszik, hogy nincsenek saját gondolataim, terveim a jövőre nézve. Ami a legfontosabb az életembenA zene, csak azután jön a tanulás és a kviddics. Ami a legkevésbé fontos számomraMások elvárásai a tökéletes életemmel kapcsolatban, amit ők elképzeltek nekem. Amire büszke vagyokMagical blue peppermint. Ha valamit megváltoztathatnékNem hagynám befolyásolni magam a családom által, talán hamarabb kezdenék el gitáron játszani. Így képzelem a jövõmetTávol Japántól, ennyi az egész. Egyébmetamorfmágus Park Jun Hee

[bleeeeehsworld]

Anya!

Mért nem érzem azt az anyai szeretet amit más gyermek érez? Mért nem akarod azt hogy boldog legyek? Mért kell mindig belém kötni ? Én probáltam megfelelni neked de neked semmi nem jó amit én csinálok. Már nem birom ezt az egészet... Hiába probáltam,nem megy naprol napra jobban eltávolodunk egymástól. Te mért nem akarod rendbe hozni ezt az egészet? Mért nem vagyok neked jó? Mért kell minden nap megbántani ? Mért akarod tönkre tenni az életemet? Ha megprobálom beszélni veled a dolgokat mért kell leordítani a fejem? Nyugodj meg anya nem fog sokáig a "lányod" a terhedre lenni...

[taktaharkany]

Szakítás

Jó, jó most hazamegyek és szakítok vele. De mit mondjak neki? “Én többet érdemlek.” Jézusom, nem, ezt biztos nem. Még ha így is van, ezt csak nők mondják. “Te többet érdemelsz.“ Na, ez egész jó. De el fog kezdeni nekem értetlenkedni és bizonygatni, hogy én így vagyok jó, ahogy. Ez mondjuk tényleg így van. Haha. “Még élni akarok.” Ezzel kiverném a biztosítékot. Ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy végig akarom még dugni fél Európát. Lássuk csak. “Azt hiszem, most külön kell lennünk, hogy később együtt lehessünk.” Ez nem rossz, de a tököm se akar később együtt lenni. Most mondjuk megspórolnám a hisztit, de folyamatosan zaklatna, hogy mikor van az a később. “Beleszerettem valakibe.” Ez elég véglegesnek tűnik, de tudni akarná, hogy ki az a ribanc, és soha véget nem érő faggatózás venné kezdetét, hogy hol ismertem meg, mikor jöttünk össze, jó volt-e a szex, megbántam-e, rá gondoltam-e közben, miért nem mondtam el, blablablabla… “Megcsaltalak.” Ugyanez. Jaj Istenem, az lenne a legegyszerűbb, ha szó nélkül eltűnnék, és soha többé nem venném fel neki a telefont, nem válaszolnék az sms-eire. Jó, kicsit tirpák dolog. “Még nem akarok gyereket.” A végén rávágja, hogy ő sem. “Én már gyereket akarok.” A végén rávágja, hogy ő is. “Most a karrieremre kell koncentrálnom.”  Tuti előjönne belőle az anyáskodó énje, és biztosítana arról, hogy mindenben támogat, türelmes lesz, építsem csak a karrierem, ő itt van és nem hagy magamra a legnehezebb időszakban. Kár. Várjunk csak! El kellene érnem, hogy Ő akarjon szakítani. Akkor mennyi felesleges sírást és üvöltözést megspórolnánk. Kicsit megjátszanám, hogy “Ó, jaj ne.”, aztán ennyi, kalap, kabát, viszon’ látás. De ezt túlságosan hosszú folyamat volna kivárni. “Valami elromlott, ez nem működik.” Ide hallom, ahogy mondaná: “De mi, mondd el mi a baj, megváltozom, csak mondd el mit csináljak másképp! Tudom, hogy szeretsz, ezt csak pillanatnyi kétségbeesés, hidd el, meg tudjuk oldani!” Nem, nem tudjuk, nem is akarom. Oké, most nagy a pofám, de igazából szerettem, meg szeretem most is. Csak nem úgy, ahogy kéne. Ahogy ő engem. De nem akarom megbántani. Aranyos lány. Ha azt mondanám “Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.”, tudod mi lenne? Elkezdené magát marcangolni, belülről emészteni, hetekig sírna és keresné az okát, hogy mit rontott el. Pedig semmit. Ez az érzés vagy jön, vagy nem. Vagy jön, és aztán megy. Nálam elment, mit csináljak?

Ha szakítasz egy nővel, miért akar mindig, mindenáron meggyőzni arról, hogy hülye vagy és nem is azt érzed amit? Csak el tudom dönteni, hogy együtt akarok-e lenni valakivel vagy nem. A nők esküszöm, azt gondolják, hogy mi, férfiak, szellemileg annyira visszamaradottak vagyunk, hogy nem ismerjük fel, ha valakit igazán szeretünk. Istenem, hányszor hallgattam már végig szakításkor “Tudom, hogy szeretsz. A szíved mélyén nagyon szeretsz, csak nem veszed észre. Nagyon meg fogod még ezt bánni.” Egyszerűen képtelenség tisztán, botránymentesen szakítani. Mit kell ehhez mondani? Basszus, már ennyi az idő? Nézd már megint ő hív, hogy hol vagyok, mit csinálok, mikor érek haza. Muszáj lesz beszélnem vele és szakítani. Indulok, majd hívlak, hogy mi volt.

  - Szia Kislány, megjöttem. Mi ez a sok cucc, elutazol?

- Nem. Költözöm.

- Költözöl? Hova? Miért? Mi van?

- El. Te is tudod, hogy miért. Nem megy ez. Figyelj, szerintem zárjuk rövidre. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én régóta nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban, és szerintem te sem. Az lesz a legjobb, ha szépen, csendben elfogadjuk, hogy így alakult, és szakítunk. Nincs okunk haragudni a másikra, úgyhogy elválhatunk békében. Maradt még itt néhány cuccom, majd valamikor eljövök értük.

- De hé, várj már. Csak így? Van valakid? Vagy mi a baj? Nem akarod megbeszélni, vagy megoldani? Csak így félredobsz mindent? Én ezt nem értem. Velem van baj? De én szeretlek. Beszéljük meg.

- Bocsáss meg, de nem szeretlek úgy, ahogy kellene, és ahogy megérdemled. Sajnálom.

***

Ezután kisétált a lakásból. És én még soha életemben nem éreztem magam olyan szerelmesnek egyik nőbe se, mint akkor ő belé, a csukott ajtót bámulva.

[cementbacilus]

Lófasznak is van vége

E-mailben írta meg az elbocsájtó szép üzenetet. Ha nem, hát nem.

Aztán írt, hogy törlődött a számom, munkaügy miatt kellene. Megcsörgettem, felveszi, de jó hallani a hangom.

Írt, hogy az üzeneteink törlődtek, és kellene a cikk, amit küldtem. Tök véletlen, aha.

Írt, hogy most meg az összes szám törlődött a telefonjáról. Erre már nem tudtam normálisan reagálni. Újra? Ja, nem, megvan, csak vezetéknév nélkül írt be. Akkor most mégse törlődött?

Kifizettem neki a munkaszerzést, mert tényleg olyan lehetőséghez juttatott, ami csodaszámba megy. Találkoztunk, erre elsírja, hogy olyan egyedül van.

Boldog karácsonyt, olyan nehéz neki a családjával.

Én tényleg sajnálom őt, nem akarom megbántani, de a nem legyen nem. Ne tartson talonban. Igen, tartoztam neki a munka miatt, de kifizettem őt, ne akarjon lelki szemetesládának. Ha hív, már a barátaim szedik ki a kezemből a telefont, hogy elküldik a sunyiba.

De most már elég.