#ne vegye magára mindenki aki vidéki

[kinlodok]

Imádom, hogy egyes emberek játsszák itt a nagy embert, hogy ők így meg úgy mellettem lesznek, meg minden egyéb hazugság, és értitek, arra is képes, hogy másnak máshogy adja elő, hogy én milyen vagyok... Ember, borderline vagyok... Milyen lennék? Értem én, hogy fáj az egész, de baszdmeg, kurvára nem tehetek róla, hogy ennyire elkúrták a kibaszott kurva életemet, és most végre 19 évesen teszek magamért. Eljöttem terápiára, azóta egyszer sem tudtál írni, hogy én mégis hogy vagyok... Neked fontosabb a csajod, meg minden faszom... De azért össze vissza ígérted, hogy majd sütsz nekem sütit, amikor bent leszek. Hogy majd főzöl nekem... Persze, én hülye meg elhittem... Mert engem sosem szerettek kiskoromban, és mindig bedőlök a szép szavaknak, hiába határozom el, hogy most nem fogok... Sajnálom, hogy neked is kibaszottul kevés voltam. Ugyanolyan vagy, mint a többiek. És nem csak te vagy a hibás, én is, de én sosem ígértem meg olyat, amit ne tudnék betartani... Ellentétben veled... De ne aggódj, nem zavarlak többet sosem, mostantól jó életed lesz, és nem fogunk többet beszélni... Fáj, igen, de nem érdekel. Mind a ketten ugyanolyanok vagytok. Nincs semmi különbség köztetek, mert mindketten leszartok magasról. Azt sem érdemled meg, hogy sírjak miattad, mégis ezt teszem. Itt fekszek a szobában, és bőgök, mint egy idióta. Pedig nem érdemled meg. De tudod mit? Leszarom, oké? Leszarom. Baszdmeg, kurvára leszarom. Légy kibaszott boldog a kurváddal, ahogy eddig is tetted, te utolsó féreg. Befejeztem a ragelést mára, álomba sírom magam egy utolsó kígyó, kobra, féreg miatt. Na, kibaszott jó éjszakát mindenkinek.