#legyen könnyebb

[amit-sose-mondtam-el]

Valahol a mélység és a felszín közötti örök átmenetben megragadt minden és se teljesen elsüllyedni, se pedig a felszínre feljutni nem tudott, bárhogyan is próbálkozott mindkét irányba.

[borharisnya]

El akartam mesélni, hogy meghalt a szomszédasszonyom, az, akivel a kerítés fölött olyan komoly dolgokról beszélgettünk mindig, hosszan, mélyről, a magány barlangjából ki-kibeszélve, mikor épp csak kidugod a fejed, és tudod,  hogy a varázs csak addig tart, míg ez a beszélgetés, és utána sötét és síkos lesz minden újra, és volt, hogy csak egy-egy szempillantás volt, de szó szerint.

El akarom azt is, hogy a pap sírt a temetésén, szeretők voltak. Szerelmesek. Nem tudta senki, csak az asszony fia és a lánya, a másik szonszédasszony, meg én.

A papnak gyönyörű baritonja van, konzit végzett, zenész volt, operaénekes lett volna, ha nem pap, és ahogy ott énekelt, abban a szélfútta, virág és télikabát illatú kápolnában, megállt az idő. Olyan fájdalom volt a hangjában és olyan üresség, átlászó, elbújhatatlan üvegvilág, hogy az embernek kicsi lett a bőre, szűk, elmosódtak körben az emberek, és csak az a forró, sárga fájdalom a szíve helyén.

És ott volt az a kicsi, márványfehér urna a kápolna aranymetszésében, egészen kicsi, ennyi csak, ennyi az ember, ez az asszony, akinek a pajzán viccein, a ferde pillantásán annyit nevettem. Mindig kócos volt és ha tehette, mezítláb járt.

Láttam elfogyni. Keményen ittak, a pap meg ő.

Szex nem volt köztük,  csak zene. Orgona, vagy pianino, mikor mi. A szomszédasszonyom játszott, a pap énekelt. És volt, hogy fordítva. Volt, hogy a pap sarkig tárta a kis templom ajtaját és játszott,  játszott, mert tudta, hogy a szomszédasszonyom most fordul be épp a sarkon és jön végig az utcán.

- Nekem zenélt! - mondta nekem ilyenkor utána.

Hallottam őket sokszor közelről,  a szomszédból is. Az első melegebb estéktől, mikor már odaát minden tárva-nyitva volt.

És tudtam, beszélgetnek,  telefonálnak éjszakákon át, egy-két üveg pálinkával tartva magukban az erőt. Egy ilyen alkalom után a szomszédasszonyom elesett a nappali kövén és összetörte magát. Összepisilve, kihűlve találták meg reggel.

Sose lett már egészséges ezután.

Láttam elszürkülni az évek alatt, láttam eltörni, gyérülni a haját, láttam a foltokat és a vakarás nyomokat az arcán, a nyakán, mindig viszketett, és láttam a kezeit, lábait elsorvadni. Láttam, ahogy tűnik belőle a huncutság, a humor, az erő.

Aztán meghalt kiszolgáltatva és méltatlanul.

És nem értettem, miért. Nem értettem,  hogy egy szerelem, amit annyira irigyeltem egészen sokáig!, hogyan tör az ember életére, hogy szívja azt lassan és módszeresen el, amikor mindig, mindig azt hisszük, hogy éltet.

És aztán arra gondoltam, csak hogy megmagyarázzam magamnak valahogy, hogy nem lehetett élni így. Nem lehet élni egy soha egészen be nem teljesülhető szerelemben. Nem lehet élni egy szerelemben, ami nem csupán ábrándozás, hanem vágy, mindig csak vágy, ami nem csitul, mert nem váltható életté.

Azon gondolkodtam még, hogy vállalta volna-e, ha előre tudja, hogy ez a vége.

Hogy megérte-e.

Érték-e az élet , csak azért, mert van, érték-e az élet abban az értelemben, hogy telik, hogy évekké, évtizedek láncává nyúlik el, vagy csak az érték, amit szenvedéllyel, vagy legalábbis odaadással, odafordulással töltünk el belőle.

Nem tudom.

De nagyon hiányzik, és hogy más kapcsolja fel a villanyt benn az ő a házában, az hihetetlen, az elfogadhatatlan, nagyon hiányzol, mintha egy ízzel kevesebb lenne a számban, nem tudom, aki meghal hová lesz, hol van, de olyan jó lenne, ha tudnád, hogy még emlékszem az ízre,  emlékszem a kerítésen átkönyöklő beszélgetésekre, a reményre és a megindultságra, amit adott, okozott, emlékszem, ahogy a lépcsőmön ülve egyre halkultál, emlékszem, hogy ítélkeztem feletted, hogy messzebb légy, hogy nekem könnyebb legyen, és jó lenne, ha, nem tudom, mi lenne jó, mit szeretnél, mit szerettél volna, de jó lenne, ha tudnád, hogy geci szar ez így, nekem, és tudd, ez a te házad lesz, a te fenyőd, a te diófád és a te kerítésed, amíg én még így emlékszem, és tudd, hogy még szeretlek.

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[stickalittle]

Kivettem három nap szabadságot.

Szerdán leszüreteltem két almafát és egy körtefát. Fel a létrára, egy vödörrel leszedni, le a létráról, le a pincébe, kipakolni a vödröt, fel a pincéből, fel a létrára, stb. Megvolt a lábnap.

Csütörtökön elmentem az OBI-ba, vettem térkőhomokot, és márványzúzalékot, mert anyám szerint szégyen a családi sírunk, így szerdán a sírt ganéztam ki, a járólapok közét gyomtalanítottam, kiöntöttem térkőhomokkal, körülötte kigazoltam, bevágtam körbe fóliát, hogy ne jöjjön ki a gaz, majd a fóliára ráment a márványzúzalék, hogy anyám meg legyen vele elégedve, és ne csak sima sír legyen, hanem A SÍR legyen!

Pénteken elhoztam a vegytisztítóból három faliszőnyeget (én nem tudom, miért vannak ezekért oda az öregek), és felbénáztam őket a falra. Könnyebb lett volna, ha van segítség, aki odafogja, de találékony vagyok, megoldottam egyedül.

Aztán a 14 méter rozsdás gázcsövet ledrótkeféztem, végigkentem rozsdamaróval, végigkentem alapozóval. Besötétedett, úgyhogy szombat délelőttre maradt a fedőfesték. Mivel 5 méter magasan van, hát itt is történt egy kis létratorna mászással meg méterenként a gecihosszú létra tologatásával.

Végül szombaton levezetésként letoltam még vagy 2000 négyzetméter füvet.

Á, nem való nekem ez a szabadság dolog!

[hunblarity]

Emlékeztek még a nagy magyar tumbli crush térképre? Én már nem! Úgyhogy itt az ideje megnézni mi változott, és mi a helyzet 2023-ban!

Gyors definíciók amiket úgyse olvastok el, hogy aztán reblogoljátok az egészet, hogy "fogalmam sincs ez mit jelent, hát miért nem magyaráztad el te seggfej":

Ha reblogolsz valakitől valamit ÉS szöveges kommentet is írsz a reblogba, akkor kapsz az illetőtől egy pontot

Akivel szemben aa legtöbb pontod van, az a crush-od!

Ha két ember egymás legnagyobb crush-jai, akkor ők egy szerelmi háremköztársaságot alkotnak.

Mindenki más aki ezek után az illetők után vágyik (vagy olyan után, aki ezek után az illetők után vágyik, stb.) az ezen köztársaság lakója!

A 2021-es adatok alapján a legnagyobb országok az alábbiak voltak:

pajjorimre-valogataskazi alá tartozott a blogok 32.71%-a

tallianmiklos-szopiszuri a blogok 8.1%-ával második

sztupy-dukeofedinburgh 6.37%-al harmadik

vampirpillango-algebraicvarietyshow 4.49%-al negyedik

mspepperpotts-e52711 pedig 2.4%-al az ötödik lett

(a többieket itt meg lehet nézni)

Vajon @pajjorimre továbbra is vezető helyen van? Történtek nagy szakítások az elmúlt két évben? A hajtás után minden kiderül!

A legnagyobb változás, hogy a TINITUMBLI szekció függetlenedett a pajjor-kazi párosról és külön országot alkottak. Nem is kicsit, övék a blogok 18.35%-a, fuckin-feelings vezetésével!

A tinitumbli ország elég nagy lett, több nagyobb központot is tudhat magáénak, a főváros mindenképp fuckin-feelings:

A déli határt őrzi boldog-vagyok-el-ne-hidd

Nyugati irányba nem-fogadott-hivas-on keresztül vezet az út

Az északi határvidéket pedig ker-a-lany őriz

(keleten nincs semmi nagyobb település, gondolom ilyen sorsod borsod zombitanya az egész vagy hasonló)

A pajjor-kazi páros a második, a blogok 11.71%-át továbbra is maguk mögött tudják azért:

Harmadik helyen történt egy kis dráma! Óriási szakítás, tallianmiklos legnagyobb szerelme már nem szopiszuri, hanem ko1azer0! Kettejüké a blogok 4.24%-a

Negyedik helyre csúszott a skót kirendeltségű sztupy-dukeofedinburgh páros 3.38%-al:

Ötödik helyen pedig algebraicvarietyshow-vampirpillango 3.25%-al

Hatodik helyen még említésre méltó, hogy akurvaanyadatbutters is rájött, hogy pajjorimre egy plátói szerelem, és lecserélte otthonzulles-re! Így kettejük szintén új országot alapítottak, egyből a blogok 2.79%-ával!

A további versenyzők:

almodozoangyal818-vercseppekazesoben 1.98%

kozimacanto-tryagain 1.97%

ahmedvanessa-weneedtotalkrightnow 1.84%

e52711-mspepperpotts 1.59%

rpszt & b-eton-loofie 1.56%

megyematricashazmester-xerxesz 1.39%

kosullo2-martonbede 1.37%

magnusheron-redblek 1.23%

Ha kíváncsi vagy melyik országba tartozol katt a fenti térképre, aztán keresd meg magad, és kövesd a nyilakat addig amíg el nem jutsz valakihez, akik piros nyíllal vannak jelölve, ők az uralkodóid! Van kereső is, hogy ez könnyebb legyen neked, de kicsit eldugtam.

[brgzmpff]

a vonal projekt

hangosan gondolkodom, vázlat még, csiszolni.

a vonal ami összeköt

a 9x1,5 méteres fura anyagra festett, gigantikus, a Konyhában installált, boldogságszínek kompozíció c. képemet közösségi képpé alakítani

20x20 centis kockákra bontani, kockákat leosztani a célösszeggel, és lehet részeket hirdetni. amint befut a célösszeg. felrajzolni a négyzeteket a vászonra és utána a titkos szupercuki vegán gigantikus szőke ecsetemmel felhúzni a képre egy darab vonalból álló rajzot, úgy, hogy a vszeg több mint 9 méteres vonal, jó eséllyel akár 30 méteres is lehet, minden eladott kockát érintsen. ha nagyon sokan vesznek kockákat, akkor ez egy kurvahosszú vonal is lehet. pl 7 sor, 45 oszlop, az akár 63 méteres vonal is lehet basszus, hát jó risky, egy idő után vagy nagyon nyomni kell az ecsetet, vagy nagyon híg nagyon sok festékkel kell nagyon nagyon gyorsan végigfutni ezt a vonalat, ráadásul helyet is kell keríteni a sztorihoz. de az is verzió lehet, hogy nincs kockaméret, hanem a területet elosztani a résztvevők száma és a felajánlás arányait figyelembe véve. de a kocka jobban tetszik.

és csinálni egy estét, ahol felvágjuk együtt. megismerhetitek egymást. a hasonló érdeklődés adott. innen könnyebb elindulni.

segítség lenne egy lista a hozzám társított értékekről, de én is el szoktam tudni mondani, hogy nekem mik a fontos dolgok az életben, mi hajt, merre szeretnék haladni a világ dolgaival, mit tudok tenni azért, hogy legalább egy kis buboréknyi területen egy kicsit jobb legyen mindenkinek, aki benéz. (külön ölelés azoknak, akik csak akkor tudják elfogadni a nálam lógást, ha feladat van vagy képet jönnek átvenni :) nem véletlen a galéria mottója :) valahol el kell kezdeni :) nagyon szépen köszönöm a segítségeket, támogatásokat :) ) jó lenne tudni, hogy mi is a közös bennünk. a vendégekben és bennem. pláne a visszajárókban, vagy azokban, akik akár évek óta tervezik, hogy benéznek :) meg akik messziről szurkolnak. mi köt össze minket. igazándiból úgy lenne igazán közösségi, ha a résztvevőkkel adnánk hozzá tulajdonságokat. ami tud nagyon neccesen is elsülni, elég egy majomság a listára, hogy mehh legyen, de az is lehet, hogy a végén csak a leggyakrabban említett értékeket társítjuk hozzá, ha valakinek meg annyira fontos, hogy hülyeség legyen a végeredmény, hogy kattingassa a tízezreseket, hát az is egy tükör.

mindig elfelejtem, hogy a személyiségfejlődési ugrásaimat hol melankólia, hol letargia előzi meg. jó nehéz néha kilátni magamból.

lehetne a szilveszter a felvágás, vagy a galéria szülinapja a jövőhéten, hogy nyugodtabban tudjam kezdeni az új évet. ha szülinapig összejönne, akkor lehet akár kariaji is egy kocka, és nem tortát, hanem képet vágunk együtt.

ha a felújítással nem lennék minuszban, kisebb lenne a gyomorideg.

az cc 3m, cc 315 kocka, cc 10000 ft egy kocka. ennyien be se férünk. vicces lenne összetetriszezni a 315 kockát a 9 méterre.

és még csak befotózni sem tudom a vásznat.

csinálhatok alu mopnyélből töltőtollat a szőke pemzlihez. alul, felül légmentesen dugózva, oldalán kicsi luk, a pemzlit a lenti likhoz rögzíteni, ha fent elengedem a lukat, ent kimegy a tinta,.így kb bármit lehet rajzolni bármit. nem szabad rálépni zoknival a vonalakra. the floor is lava :)

fejben festek.

ahelyett, hogy a hiányzó képeket töltögetném a webshopokba. de nagyon sok helyet foglal a 9 méteres vászon feltekerve is.

amúgy lehet, hogy hosszabb a vászon, ki is kéne tudni tekerni valahol és lemérni. dolgokdolgokdolgok.

[fovarosiblog]

Talán már túl régen volt az, amikor a román határon történő átkelés a félelem jegyében telt. Amikor még a rendszerváltás előtt mindent áttúrtak, kötözködtek, elvettek...

Mától megnyílt a határ. Ez óriási hír. Vagy legalább is az kellene, hogy legyen. Ünneplés tárgya.

[csacskamacskamocska]

Hogy lehet úgy élni, hogy valakinek nincs önreflexiója?

Hogy a saját agyát nem tudja kívülről látni? Vagy annyira kívülről amennyire a képességeiből telik. Hogy lehet úgy élni, hogy valaki azt gondolja, hogy pusztán attól jó ahogy gondolkodik, mert gondolkodik? Pusztán attól jól működik, mert csak ez van neki. Okos emberek ott devalválódnak a szememben, amikor nem borulnak le más, sokkal okosabb emberek tudása, intelligenciája, képességei előtt. Amikor nem tudják kifejezni, hogy látom, hogy egy valaki más jobb nálam ebben vagy abban a dologban.

Tegnap akkora kurvanagy kicsinyes irigységemmel kellett szembenéznem, hogy csak pislogtam. Egész nap dohogtam magamban, és nem elég, hogy utáltam a helyzetet, de utáltam magamat is az érzéseim miatt. Tudtam, hogy irígység. És azt utáltam a legeslegjobban, hogy tudtam, hogy végül nagyvonalú leszek, mert a másik megoldást nem fogom választani, hogy kicsinyesen kereszbetegyek. Az igaz, hogy nem voltam készséges. Egy korábbi állapotomban, szaladok és szolgálok, és készségeskedek, és várom, hogy valaki/bárki elismerje, hogy milyen jófej vagyok, mennyire segítőkész, hogy átadom többévnyi munkám eredményét, hogy másoknak könnyebb legyen dolgozni és majd verhessék a mellüket, hogy milyen faszán helytálltak. Csakhogy ez az elismerés sosem történt meg és tudtam, hogy most sem fog. És az elmúlt idők nagy felismerésevolt, hogy nem kell csinálnom azt, ami nem változik, ami nem működik. Abba lehet hagyni. És amikor érzem, hogy bekapcsol, hogy elindul egy automatizmus, abba lehet hagyni. Nem fogank szeretni, se így, se úgy. Egész félelmetes, hogyez az érzés mennyire tud fájni. Egészen irrálisan nagy fájdalommal jár. Mert az ember nem tudja még a harmadik megoldást, ami jó lenne. És az nem az, hogy leszarom, hanem van valamilyen működési mód, ami eredményes.

Nézzük páldául a toxikus embereket. Zárd ki az éltedből! – Ez a tanács. de közben, látod, hogy mások nem érzékenyek rá. Miért és hogyan? Miért csak én látom vagy érzem toxikusnak? Mások többet bírnak? Mások kevesebbet kapnak a szarból? Hogyan tudnám én is úgy megélni, ahogy ők? Akik nem érzékenyek rá, azok értetlenül néznek: mi bajod, hiszen ez csak... ne úgy nézd, ez semmi... túlzásokba esel... neked kéne változnod, hiszen ő csak ilyen... (az más tészta, hogy ezek a válaszok valójában károsak, de ők tényleg nem érzik) Vagyis van egy működési mód, ami lehet, hogy nekem elérhetetlen a saját sérüléseimmel, de a cél az, hogy jól érezzem magam. És amikor valakit kizárok, akkor az is fogva tartja az embert. A harag, gyűlölet, félelem, mind láncok, mert a másik végén ott áll az, aki kiváltja. Vagy az emléke. Vagy azok a dolgok, amiknek lenyomata van bennünk. A közöny nem lánc.

Nem tudom a dolgot visszakanyarítani a címhez. :) Csak az volt az érdekes, ahogy tegnap lecsendesítettem magamban dolgokat. Agyam: blablablablablabla. Én: Figyelj, agy! Ezt most hagyd abba. Csináljunk mást! Agyam (egy kis idő múlva): jé, ez jó, na, most jó. De mi történt? Én: fingom sincs.

Na, az lenne a jó, ha tudnám, hogy mi történik ilynenkor. És jó lenne, ha nem kéne szólni. :D

[kinlodok]

Mindent megtettem ezért a fiúért, hogy az élete könnyebb legyen, lássa, hogy szerethető, hogy biztonságban van, mégis azt választotta, aki bántja. Ennyit a barátságunkról, nekem nincs szükségem többet ilyen faszszopóra.

[nitta86]

Privilégiumaink

Ezt a fogalmat sokan félreértik, egyszerűen mert sokan rosszul használják és így rossz sajtója van. A privilégium sokszor egy adottság amivel születünk, nem tehetünk róla, szimplán mázli. Emiatt hülyeség, hogy bűntudatot érezzünk miatta, viszont felnőttként már szükséges tisztában lenni azzal, hogy ez esetleg előnyt jelent nekünk másokkal szemben, más privilégiumok, amik nekünk nincsenek, meg hátrányt.

Például én gazdag családba születtem, és hiába, hogy már nem vagyok gazdag, még mindig egy csomó előnyöm származik valamennyire a neveltetésemből is, de inkább abból, hogy nincsenek a gyerekkoromból fakadó pénzügyi szorongásaim. A férjem meg logikus módon egy férfi, neki ez a privilégiuma, hogy általában jobban figyelnek arra amit mond, mintha nő lenne, viszont szegény családból származik, ebből főleg fiatalabb korában sok szorongása fakadt. A házasságunkban nem arra használjuk a privilegizált helyzetünket, hogy elnyomjuk a másikat, hanem hogy segítsünk néha egymásnak, néha másoknak.

Ő mivel mély hangja van és odafigyelnek rá, gyakran kiáll másokért, akiket nem hallanak meg. Én kevesebbszer tudok a gyerekkori privilégiumaimból fakadóan segíteni másoknak, de talán időnként jó pénzügyi tanácsokat adok, mivel a pénzzel bánást könnyebb úgy megtanulni, ha van, ezért ebből a szempontból előnyben vagyok.

Plusz az hogy valaki valamilyen szempontból privilegizált, nem jelenti, hogy más szempontból nem lehet neki rossz. Lehet, hogy valaki gazdag, de bántalmazó családba született és tartósan beteg. Vagy középkorú fehér férfi, de szegény és depressziós. De szerintem ha valakinek épp jó dolga van, akkor se kell, hogy rosszul érezze magát, ez az USA szélsőbalának egy nagyon furcsa vadhajtása amit nem kéne átvenni tőlük.

Szóval az empátia és a tudatosság az, amitől jobb lesz mindenkinek, és az hogy tudjuk ha valamilyen téren előnyös helyzetben vagyunk, és esetleg ha úgy adódik segítünk másoknak, és odafigyelünk arra, hogy hagyjuk őket is szóhoz jutni. Ennek sokkal több értelme van, mint annak, hogy legyen bűntudatunk amiatt, hogy bizonyos szempontból szerencsések vagyunk.

[orban1geci]

Chomsky: A hatalom tízparancsolata

Az Orbán-rezsim ebben hibátlanl teljesít, 10/10

Az embereket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal.

A nép a nemzet megmentőiként tekintsen a vezetőire

A nép mindig legyen készen arra, hogy valami rosszabb következik.

A népet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára.

Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat

Az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra.

Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani

A népet el kell zárni az objektív tájékozódás minden forrásától.

A nyájszellem erősítése!

Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében.

bővebben:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.”

[mtahooligans]

De csak azért, hogy kisebb legyen az alap és könnyebb legyen 3%-ot növekedni jövőre. Nagystratégia!

[ajtostolahazba]

Apunak elkezdték az új kezelést. Nagyon jól viseli, jól van, nagyon jó étvágya van, mellékhatás alig, szóval megnyugtatóak a hírek. Én szegedi vagyok, a szüleim innen 130km-re élnek, a kezelés Debrecenben van, szóval ez nekem oda-vissza egy majd'600km-es kanyar. A tesóm vitte eddig, aki leszázalékolt nyugdíjas a 10 éve lezajlott saját rákja miatt, de egészséges, és dolgozik is, májustól októberig egy mezőgazdasági cégnél már 7 éve. Tehát nem volt gond, hogy apu hogyan jut el a kezelésekre. Eddig. Most én is tudtam beszélni a dokival, minden szuper, megnyugtatott minket. Viszont a tesóm benyögte, hogy májustól ő nem tudja vinni, mert dolgozik. (10km-re lakik anyuéktól, én 130-ra...) Mondom neki, hogy én se, mert nem tudok 3 hetente kivenni 2 nap szabit, nagyon sok a 600 km, amit vezetnem kell úgy, hogy másnap jönnöm kell dolgozni Ez egy logisztikai probléma, van ismerős, aki vállal személyszállítást, ismeri is aput, vinné-hozná, keressük meg, beszéljünk vele. Kifizetjük, apu eljut a kezelésre, senkinek nem kell megszakadni, mindenki tud dolgozni, hétvégente én tudok menni rájuk nézni, win-win. Na ezen jól összevesztünk, mert a tesóm szerint én ki akarom a problémát vetni a nyakamból, hogy rögtön azon gondolkodom, hogy hogyan ne kelljen áldozatot hozni... 4x annyit keres, mint én, az alkalmankénti 25K, amit kérne a faszi( benzinnel együtt) nem vágná földhöz (illetve 12500 ugye, mert felesbe fizetnénk), de ő moralizál. Szeretem a tesómat, de egészen más világban élünk, nekem nincs nap, hogy ne hívnám fel aput, hogy mizu, ő letudja a gondoskodást azzal, hogy elviszi a kezelésre. Nagyon megvisel ez a helyzet, mert épp elég, hogy lelki toprongy vagyok amiatt, hogy megérintett a szele annak, hogy elveszíthetem, és most harcoljak a tesómmal is. Szóval hazafelé, este, miközben 140-el rongyoltam, hogy reggel tudjak jönni dolgozni, el is döntöttem, hogy leszarom, mit mond. Én megbeszélem a faszival, megbeszélem apámékkal, hogy ez lesz, ő meg oda teszi, ahova akarja, így is- úgy is szar leszek, de nem fogok tönkremenni fizikailag, idegileg meg anyagilag azért, hogy az ő lelke nyugodt legyen. Amíg vártuk, hogy a 2,5 órás infúzió lemenjen, mondtam neki azt is, hogy beszélni kéne a szüleinkkel, hogy mi legyen, ha rosszabbra fordul a helyzet. Na ezen is... Hogy hogy menjen oda és kérdezze, hogy hol van a pénz...Mondom bazmeg nem erről kellene beszélni. Hanem hogy mit akarnak. Hogy milyen temetést, hol vannak a papírok, anyakönyvi kivonatok, banki papírok...mit kell tudnunk, hogy ne majd akkor bolonduljunk meg, amikor amúgy is ki leszünk készülve. És apu meg anyu értelmes emberek, most még tudnánk röhögni azon, hogy apu kiköti, hogy az ő temetésén egy csuhás se ajvékoljon... 1000%, hogy már kész forgatókönyvük van, mindenre, miért nem lehet ezt addig átbeszélni, amíg ép ésszel vannak tudatuknál, hiszen jár nekik az, hogy úgy menjenek el majd, ahogyan ők szeretnének, ezzel tartozunk nekik. De ezt is nekem kell majd lezongorázni, mert ő ezt olyan tabuként kezeli, hogy képtelen logikusan átgondolni dolgokat, viszont a véleménye az megvan és olyan ellentmondást nem tűrően tudja közölni, hogy lehetetlen nem vitatkozni minden szaron. Szóval nem ez az életem legjobb időszaka, de próbálok talpon maradni, erőt meríteni a mindennapokból, hogy ott legyek, amikor kell, de nem fogok már mindenkinek tudni megfelelni, és ez szétforgácsol teljesen. Mindeközben munkám van, családom, unokám, felelősségem...és helyt kell állni mindenhol. Szóval ez van. Sose lesz könnyebb, pedig azt gondoltam, hogy ennyi idősen már egyszerűbb lesz az élet, de nem az. Jóvan, kiderpegtem magam, minden megy tovább, csak megálltam kicsit sajnálni magam. :))

[labjegyzet]

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2024 antológia - novellapályázat

Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológiasorozat 2018-ban indult, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a fantasztikus kispróza népszerűsége az olvasók körében is megnőtt, és hogy nincs egészséges és írói fejlődésre teret adó fantasztikus irodalmi élet gazdag és több platformon zajló novellakiadás nélkül. Ehhez a GABO az antológiasorozatával maga is hozzájárult: a kezdetek óta nagyjából száz novella jelent meg köteteiben ismert és új szerzőktől.

Kiadványaink a Márai-program segítségével határon túli könyvtárakba is eljutottak, valamint a megújult Zsoldos Péter-díj jelöltjei és nyertesei  között számos 2019-ben, 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben antológiáinkban megjelent novella megtalálható. A 2023-as Zsoldos-díj eredményhirdetése a minap zajlott: novella kategóriában Gaura Ágnes Az erdő szíve című írása nyert, amely antológiasorozatunk legfrissebb kötetében jelent meg, regény kategóriában pedig Rusvai Mónika Kígyók országa című művét díjazták, amely szintén a GABO Kiadó gondozásában került boltokba. Emellett a szintén novellásköteteinkből ismerős Puska Veronika Vétett út című regénye is nálunk talált otthonra.

A GABO SFF idei novellapályázatára is fantasy, science fiction, horror és weird novellákat várunk. Arra kérünk azonban minden pályázót, hogy a sokszínűség érdekében igyekezzenek minél szabadabban nyúlni az egyes zsánerekhez, ne ragaszkodjanak az esetleg már bevált megoldásokhoz, használják ki a lehetőséget, hogy a fantasztikum szinte határtalan játékteret biztosít.

A kiadó szerkesztői által legjobbnak ítélt művek 2024 őszén fognak megjelenni.

A pályamunkákat az info@gabo.hu címre kérjük. Kollégánk, aki nem vesz részt az értékelésben, nyilvántartást vezet a pályázók adatairól, és a novellákat anonimizálva küldi tovább az elbírálást végző szerkesztőknek. Eredményhirdetés 2024 augusztusában várható. Amennyiben a pályázat elbírálásakor a szerkesztők nem találnak elég novellát, hogy megtöltsenek egy kötetet, utólag pályázaton kívül íródott műveket is beleválogatnak az antológiába.

Ami pedig a kritériumainkat illeti, azok évek óta változatlanok, ezért idézünk a 2018-as pályázat utáni blogbejegyzésünkből:

„Mi nem divatnovellákat keresünk, nem kell igazodni trendekhez, nem érdekel minket a jól ismert régi. Olyan fantasztikus novellákat szeretnénk látni, amelyeket nem tudna más megírni, csak az adott szerző, az ő saját, egyéni látásmódjával és érzékenységével, amelyek épp emiatt újak és különlegesek.”

Határidő: 2024. június 17. éjfél

Terjedelmi korlát: 10 000 - 40 000 leütés

Honorárium: megjelenés esetén bruttó 40 000 Ft

Megjelenés: 2024 ősz

Formai követelmények: A novellákat RTF vagy DOC formátumban várjuk, a fájl neve tartalmazza a szerző nevét és a novella címét. A fájlban szintén fel kell tüntetni a szerző nevét és elérhetőségét. A szöveg legyen sorkizárt, a sortávolság szimpla vagy másfeles, kiemelésre bold vagy kurzív használható, hacsak a novella nem tartalmaz rendhagyó formai megoldásokat.

Beküldés: elektronikusan az info@gabo.hu címre, az e-mail tárgymezőjébe kerüljön bele a “pályázat” szó, pl. Tárgy: PÁLYÁZAT: Gipsz Jakab: Novella címe. A kísérőlevélben a könnyebb adminisztráció érdekében szerepeljen a pályázó neve, emailcíme és a novella címe.

Tematikai megkötés: science fiction, fantasy, horror, weird

Kikötések: Magyar nyelven sem nyomtatott, sem online formában nem publikált, eredeti, fennálló franchise-hoz nem köthető műveket várunk, amelyekkel máshol sem találkozhattunk korábban (tehát nem kaptuk meg korábban kéziratként, pályázaton kívül). Egy szerző egy pályaművet küldhet be.

Friss, eredeti, tartalmas novellákat várunk. Ugyan bármilyen témát szívesen látunk a fantasztikum területén belül, van néhány történettípus és -elem, amelyiknél már nehéz újat mondani. Javasoljuk, hogy a pályázók olvassák el a 2018-as kiírás tartalmi megkötéseit, és a novellapályázat tanulságait 2018-ban valamint 2019-ben.

További támpontok, milyen novellákat keresünk:

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2022

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2023

és

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2019

Az év legjobb science fiction novellái 2020

Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor

szerkesztők

[kezenani]

kiváncsi vagyok

hogy más is ilyen nyomorult-e, hogy ahelyett hogy a számolhatatlan dolgát kezdené csinálgatni szépen, mégis itt kókadozik a gép előtt de egész kiba nap, és érzi hogy nem jó ez, nem is lesz jó, mégse hasznoskodik, ablakot mos, port töröl, pakolrámol hogy könnyebb legyen aztán a következő hét teli munkával és rohanással, és nyomja a lelkét hogy lusta, de akkor legalább feküdne le szépen, aludná ki magát, de nem, itt vinnyog és égeti magát :( ugye nem vagyok egyedül...

[sronti]

Megy két thread is a dashemen oktatásról ma és erről eszembe jutott, hogy idegen nyelvet, irodalmat és történelmet unalmasan tanítani gyerekeknek valószínűleg több erőfeszítést igényel, mint érdekesen tanítani. Az irodalom és a történelem történetekről szól, a gyerekek agya pedig 1-2 éves kortól erre van ráállva/ráállítva. Ezt könnyű lenne kihasználni, de ehelyett random hülyeségek vannak középpontban egyből, mint a kronológia (később ez fontos lesz, de minden sokkal könnyebb, ha először jön a kíváncsiságot felkeltő rész). Idegen nyelvet szintén könnyű lenne érdeklődés felől közelíteni, én így is tanultam és hálás vagyok, hogy nem próbáltak iskolában angolul tanítani. Tudom, idegen nyelvnél a legjobb anyanyelvi környezetben tanulni, de azért anélkül is lehet élvezetes, különösen a magyarról angol esetében, ami elég sok kaput megnyit.

Természettudományos tárgyak jó tanításához azért sokszor anyagi erőforrások kellenek (állatkert, botanikus kert, természetjárás, kísérletek, labor stb.), mateknál könnyű elveszíteni a gyerekeket és utána nehéz visszahozni őket, de irodalom, történelem, rajz, ének, tesi? Ezeket mind külön el kell rontani, hogy rossz legyen egy gyereknek. A tantervek és a tanárok, együtt a rossz épületekkel és a hiányzó erőforrásokkal mégis megoldják ezt, nem csak Magyarországon, vagy Kelet-Európában, de szinte mindenhol a gyerekek többségének.

A tizennyolcadik század óta sokkal gyorsabban kellett volna előrelépni ebben, de ehelyett leginkább csak vánszorgás van.