#séma

[csacskamacskamocska]

Hogy ő engem elvisz

A baráti megnyilvánulások akkora széles határok között mozognak, hogy csak kapkodom a fejem. Nem értem a férfiakat és engem, minden látszólagos magabiztosságom ellenére, zavarba hoznak. Tegnap az utcán épp egy edzőterem előtt menetkéztem, jön szembe egy szép nagy kigyúrt csávó, végignézett rajtam, és kb 10 éve nem hallottam ilyen elragadtatott hangot: „ez igen!” mondta. Úgy éreztem magam, mintha megnyertem volna Az univerzum legszebb középkorú nője díjat. És akkor én elkezdtem magamban mosolyogni, hogy köszi, ismeretlen kigyúrt csávó, bearanyoztad a napom. Aztán azon kezdtem szorongani, hogy ha bárki tudná, hogy ez nekem ennyire jólesik, az elég gáz lenne. De közben meg annyira jó lenne, ha a pasim így nézne rám. De amikor meg volt ilyen pasim, annak meg az agya volt kevés nekem. De ez baszdmeg, legalább egyértelmű. Ám, felhív a kollégám, és beszélgetünk melóról, aztán nem csak melóról, kéne vennem autót, de nem akarok, meg kéne oldanom ezt a problémát, blablabla. Erre ő, hogy ő engem elvisz szívesen. Sikerült magamból kipréselni egy kedves reakciót, de belül rémülten görcsberándult a gyomrom. Hogy mi a fasz? Hogy ez hol helyezkedik el a barátság skálán, hogy valakit elautóztatsz 2000 kilométert? Nem mondom, hogy nem tudnánk annyit beszélgetni, de nekem ez nagyon intim. És a felesége elengedné? Hogy venné ez ki magát? Én ezt nem tudom viszonozni. Közben nem gondolom, hogy több van benne, mint picike tetszéssel megfűszerezett intellektuális barátkozás. ő is úgy gondolja, hogy tudnánk 2000 km-t beszélgetni. Csak nagyon közeli kapcsolatban nem méricskélem a dolgok árát. De amúgy rettegek tőle, hogy adósa maradok valakinek. Így aztán még a szakításaimból is anyagi meg érzelmi többlettel távoznak a delikvensek. Legyenek tiéd a barátaink, használd nyugodtan..., legyen biztonságod, mert én megoldom a magamét. Nyilván, egy fasz vagyok. Meg el vagyok romolva ezzel az egész kétség dologgal :( Nade vissza. A férfiak szeretik magukat hasznosnak érezni. – mondják a tenyérjósok. Mindent a szex mozgat. – mondják ugyanazok a tenyérjósok. Mindenki a saját életéért felelős – tenyérjósok... Felelős vagy a kapcsolataidért, a kommunikációd minőségéért – mondják a képzettebb tenyérjósok.

Mit mondanak a barátnők? Pont ugyanilyen ellentmondásos véleményük van, annak függvényében, hogy éppen milyen pasijuk, barátaik, élethelyzetük és beállítódásuk van. Nagyon-nagyon szeretném úgy gondolni, hogy csak baráti gesztusok ezek, segíteniakarás, szimpátia, kellemes időelbaszás pozitív melléktermékkel és hasonlók. Azt hiszem, én attól rettegek, hogy elfogadom a kedvességet, a támogatást, aztán kiderül, hogy volt e mögött valami szándék, szexuális vagy érzelmi, és amikor ez kiderül, az kényelmetlen és fájdalmas lesz, ha én nem úgy érzem. És én mindig szembesülök azzal, hogy én milyen elbaszottul nehezen kötődök, mennyire bizalmatlan vagyok, folyton ugrásra készen, hogy valami baj most mindjárt kiderül. Bár ez csak az én agyamban van, de ez az alapja annak, hogy többnyire arra törekszem, hogy egyedül oldjam meg a dolgaimat. Miközben, ha ez nem lenne, rengetegen segítenének nekem és nem gebednék meg a lehetetlen vállalásaimba.

Így lehet még attól is szenvedni, hogy mások jófejek.

[christiangeistdorfer]

CARLOS REUTEMANN at the 1971 GERMAN EUROPEAN F1 GRAND PRIX

Brenda [Vernor, Enzo Ferrari's personal assistant], who was the most beautiful Ferrari driver of all time? Carlos Reutemann, no doubts. I saw him in Maranello for the first time and my heart just stopped beating. Never seen anyone like him before in my entire life. Just incredibly gorgeous, eyes as blue as the sky, tanned, ashen blonde hair just falling down beautifully, and when he smiles he has precious pearly white teeth.. as soon as I finish looking at him my jaw just falls on the floor and Franco Gozzi, who has the desk next to mine, looks at me laughing and says in modenese dialect "Séma!", which means "scema" (silly, stupid). But I wasn't stupid, no, I had good taste and could judge well." [kindly translated from AutoSprint magazine by @lellalombardiapologist 🥰]

[mirabellomonferrato]

Barátok és más blogok

Két éve meséltem el egy barátnőmnek a tervem. Pillanatok alatt megfertőződött. De nem csak ő, más emberek is. Az ötlet sokszor már korábban bennük volt, de elhangzott olyan is, hogy csináljam csak, ők majd tanulnak az elbaszásaimból. :D A barátnőm azonban beszállt a keresgélésbe, és mint rendszerszervező mérnök, hordta elém a házak mellett az információkat is. Sok, lelekes barátom mellett, ő volt az egyetlen aktív támogatóm, amiért végtelenül hálás vagyok neki. (azt gondolod, hogy egyedül vagy a világban, miközben naponta több ember próbálja áttörni a falat amit építettél vagy képes éveken keresztül beszélni hozzád a fal túloldaláról. Nem tudom min múlik, hogy az emberenek egyszercsak kinyílik erre a szeme. Talán nem akarja már tovább magányosnak látni magát. Csak ennyi)

A segítség mellett felmerült egy rakás probléma is azzal, hogy ők is akarnak házat. Először csal az volt a terv, hogy Olaszországban. Megbeszéltük, hogy délen nem, hogy a Pó síkságon nem. Aztán arra jutottunk, hgy jó lenne egymáshoz közel. Aztán arra, hogy ha együtt vásárolnánk, akkor megnőne a keret és amúgy tényleg baszom nagy 2-300 nm-es házak vannak, amik két családnak bőven elég. Minden logikája ellenére elkezdtem szorongani a közös ingatlan adta problémáktól. Csábító, ha valaki osztozik gondodban, bajodban, de hosszabb távon kibírja-e a barátság? Nem olyasmik miatt aggódtam, hogy becsapnánk egymás, inkább azon, hogy minek növelni bennem az elfojtást? A lényem egyik része nagyvonalú, a másik része aztán ugyan e miatt a nyagyvonalúság miatt magában rágódik. "persze, rakjatok medencét, kertibútort, kertitörpét, bénaházat a kertbe -- Ezt a kupit kell néznem, basszameg ez ronda, harcolni meg nem akarok" A külön villanyóra, külön gázóra megintcsak ügyintézés. A szerződés, hogy kinek mihez van joga, mi a kötelessége -- mint egy társasháznál -- megintcsak feladat. Betartani, betartatni, szinte lehetetlenség. Nem tudunk egymással annyira szigorúak lenni. Ha valaki ki akar szállni a közös házból, az megint csak probléma. Személyes fejlődésben az egyik legnagyobb lépés volt: nem hagyni magam sodródni az eseményekkel csak azért, hogy jófejnek meg cukinak tartsanak. De nem csak ez a porobléma jelent meg, hanem az igények közötti eltérés is. Úgyhogy csináltam egy táblázatot (mániáim egyike), hogy lássuk, mik az azonosságok és mik az eltérések. Az igényeket súlyoztuk, éls alaposan kibeszéltük. A lelkem mélyén tudtam, hogy "A ház" majd valószínűleg semminek sem fog megfelelni, de a rendszerezés és a megbeszélések könnyítették a keresgélés, jobban megismertük és megértettük egymás igényeit.

Kimondtam, hogy lehet együtt is, teljesen nem zárkózom el, de nézzünk külön házakat, amik 50 km-nél nincsenek távolabb egymástól.

Egyébként, ez a külön vagy egybe, ez egyszerűen egy gondolkodási séma. Ha papíron enyém a ház, nem alkalmazkodásként élem meg amikor engedékeny vagyok, hanem nagyvonalúságként. Ha nem az enyém, szenvedek az alkalmazkodástól, mert az érdekeim sérülésének veszélyét látom benne. (akárcsak egy párkapcsolatban. :D)

Kiderült, hogy vannak jól használható blogok, amit olyanok írnak, akik vettek, felújítottak Olaszországban. Bár a többség gazdag, szinte hobbi szinten foglalkozik ezzel, de mégis sok okosságot fel lehetett szedni. https://olaszorszagiingatlanvasarlas.linuxuser.hu/ Rengeteg hiteles adattal: https://olaszingatlan.blog.hu/

Most szedelőzködünk, és indulunk tovább. De közben kitaláltuk, hogy vénségünkre piacozni fogunk. A barátnőm az elképesztően szép keresztszemes képeivel, én meg a könyvespolclámpadobozaimmal. Muszáj sokáig élni, mert ennek bele kell még férnie!

[theblack-dread]

Úgy érzem, mintha haldokolnék, a hiányod sokalta erősebb, mint az elején képzeltem hogy lesz. Olyan vagy számomra, mint a drog a függőknek. Rosszat teszel velem, de nekem szükségem van rád.

Miért akarjuk azt aki rosszat tesz velünk?

Ez egy séma, a megszokott rosszat hisszük jónak. Tudatában vagyunk, de ismerős és mindig az ismerős dolgok kellenek. Ezért nem tudunk kiszakadni abból a fájdalomból, elfelejteni, elzárni a múltat. Mert ismerős.

Úgy érzem nélküled nem funkcionálok.

/2023.12.21./

[g0om]

someone for the love of god give me an example of rekurzív kapcsolat like one thats not mother and child and like on how i put it into a relációs séma

[plumsworld]

Mégis kellene érdemi ellenzék

Holnap egy éve, hogy megvettem az új kockásingem. Egy éve hangosodott fel újra a segélykiáltás a pedagógusok és diákok részéről. Született egy jelmondat is: nincs tanár, nincs jövő! Ez már önmagában teljesítmény a diákok és tanárok részéről — nehéz lenne például a tavaszi ellenzéki kampányból egy ehhez hasonló átfogó és hónapokon keresztül működő szlogent felidézni.

Mindehhez kellett egy szintlépés: néhány elszánt pedagógus részéről a polgári engedetlenség. A közösségi és hagyományos média ezekből a tanárokból valamennyire hősöket csinált, de ezek az akciók (és a rá adott arrogáns hatalmi reakció) véleménynyilvánításra késztetett sok olyan pedagógust és szülőt is, akiket korábban nem láttunk ennyire nyíltan megszólalni. Tíz éve Schmitt Pál belebukott abba, hogy tömegesen tettük szóvá: nincs rendben, hogy mástól lopta doktori dolgozatát. Hasonló ügyben manapság egy tankerületi vezető pozíciója meg sem rezdül. 

Tíz éve egyetemi hallgatók egy csoportja lezárta a Petőfi hidat. Válaszul a kormány eltörölte a keretszámrendszert és a tervekhez képest ötszörösére emelte az állami férőhelyet a felsőoktatási intézményeken. Ma a kritikák hatására nemhogy visszavonni, hanem kiterjeszteni akarják saját modelljüket (viszlát, Erasmus). És ha néhány tízezer ember tiltakozik öt tanár elbocsátása után, akkor kirúgnak még nyolcat. 

Gulyás Márton készített a héten egy vlogadást az eddig látott polgári engedetlenség korlátairól. Hogy egy nagyon konkrét célt kellene kitűzni, és hogy helyette/mellette valami olyasmit kellene csinálni, amit többen bevállalnak, és aminek így nagyobb a hatása. Konkrét példákat erre ugyan nem javasolt, csak annyit állít, hogy szerveződni kell: ha valaki tenni akar, menjen a szakszervezetekhez, ha pedig nem tetszik a szakszervezetek teljesítménye, akkor menjen el oda kritikus hangként, és próbálja jobban működtetni azokat.

Innen viszont csak egy lépés ugyanezt a logikát az ellenzéki pártokra is alkalmazni. 

Egy ponton el is hangzik a videón, hogy komplex javaslatcsomagok leadása valójában ellenzéki munka. 

A logikai séma ugyanis mindig a következő: van egy társadalmi probléma, ami sokakat érint, de a hatalomnak nem érdeke, hogy ebből közvéleményt formáló ügy legyen. Liberális demokráciákban ilyenkor ott a közmédia, a valódi sztrájk vagy akár a népszavazás. Ezzel szemben a NER-hez hasonló rendszerekben az állami propagandagépezet lejáratókampányokat indít a tiltakozók ellen, a sztrájkjogot kiüresítik, a népszavazási kezdeményezéseket pedig akár kopasz verőemberek is blokkolják. 

Súlyos problémákkal ugyanakkor nem csak a pedagógusok néznek szembe. Az orosz gázhoz Magyarország minden dörgölőzés ellenére kifejezetten drágán jut hozzá. A diverzifikálás és a zöld energiára való átállás a lakások szigeteléséhez hasonlóan elmaradt, a magyar infláció az EU-s átlag két és félszerese, az élelmiszerek inflációja ennél is magasabb. Új szakaszt jelent, hogy a bérek átlagosan sem képesek tartani a lépést az áremelkedésekkel.

Bödőcs Tibor vagy és bárki más nyugodtan szidhatja a rendszert a YouTube-on: a feszültség azzal is csak kisebb. Tüntetni is lehet, mert arra számítanak, hogy az majd úgyis lecseng. A hatalom tisztában van azzal, hogy akiknek nem tetszik a rendszer, azok többségében hájpokat követnek kitartó ellenzékszervezés helyett. Érdemben változtatni rendszerváltással lehetne, veszélyt a rendszerre pedig egy jól szervezett ellenzék jelentene, önkéntes támogatók és aktivisták tömegével. Bármennyire lejt is a pálya az állampárt irányába, a választások tisztaságát ellenzéki aktivisták ezrei tudták ellenőrizni. (Ez nem biztos, hogy örökké így lesz, de most még így van.)

A dilemma még ezzel együtt is valid: egy ennyire lejtős pályán el szabad-e egyáltalán indulni? Az alternatív válasz erre az, hogy előbb a lejtős pályát kell kicsit visszabillenteni. Erről szólt a Közös Ország Mozgalom küldetése 2017-ben: ki kell kényszeríteni a választási törvény megváltoztatását. Ugyanebbe a sémába illik Hadházy Ákos mantrája: ki kell valamit eszelni a propaganda ellen, hogy ne lejtsen ennyire a Fidesz felé a pálya. 

De ha a rezsim a pedagógusok ügyét lepattintja, akkor miért írná át mondjuk a választási törvényt? Illúzió ezt várni. Hogyan lehet felvenni a versenyt az állami propagandával? Van néhány online felület a maradék szabad médiában, de nehéz mindre előfizetni. Örülnék egy olyan applikációnak, ahol vegyesen is tudnék vásárolni: mondjuk három nagyobb cikket el tudnék olvasni vele minden fontosabb portálról. Hogy lehet versenyezni a Megafonnal? Erre kellene kifejezetten az ellenzéki pártoknak reagálni. Mi legyen a vidéki médiával? Biztos, hogy hatékony a „Nyomtass Te is?” Nem lehet, hogy ezt leginkább csak krumplihámozásra használják az emberek? Többféle módszert kellene szisztematikusan tesztelni, az EU-s választások egy tesztkörnyezet is lehetne erre. 

A pálya lejtős, és az is marad, de milyen lenne akkor egy potens ellenzék? Ehhez először szembe kellene nézni azzal, hogy 2022-ben rengeteg volt a ki nem kényszerített hiba. Erről készítettem egy szubjektív listát április 28-án a Válaszonline felületén — az azóta kiderült információk alapján pedig méginkább így gondolom. És ezt a szembenézést kevés ellenzéki vezető tette meg eddig. Nem véletlen, hogy Jászberényben, ahol a helyi politikusok nemrég kétharmaddal győztek, Gyurcsány mellett kifejezetten Márki-Zay távolmaradását is kérték. 

Az önkormányzati választásokon működhet máshol is a jászberényi modell, de országos szinten definíció szerint nem. Ha új pártot csinál valaki, akkor r��gtön azzal a dilemmával szembesül, hogy tovább aprózza a szavazótábort — hat-nyolc szereplő képtelen hatékonyan dönteni. Ha viszont csak a DK lesz az egyetlen domináns párt, az egyenesen főnyeremény a rezsimnek.

Nincs kőbe vésve semmi, elvileg van kiút ezekből a végletekből, viszont azt sokaknak kell akarni. Személyesen nem akarok már győzködni senkit, ennek a pár sornak a legépelése is négy napig tartott, de a legőszintébben ezeket gondolom

SZA

[fanncsi271]

Már eltelt kis idő mióta szakítottunk gondolom bekesen alszol és nem tudom hogy te hogy érzel sikerült e túllépned ilyesmi..

Én azért sokat gondolok rád.

A közös idő töltés esti hivas, jatszasok stb..

Hiába írtak a fiúk mindegyikben téged kerestelek talán.

Igazából már inkább az fáj hogy tudtam mélyen hogy te nem szerettél engem igazán csak voltam majd eldobtál ha meguntál.

És mondhat bárki bármit ha tényleg szerettél volna ez nem úgy alakul.

Talán észre kellett volna vennem csak vak voltam az intő jelekre mikor mondjuk profil képet akartál cserélni és csak eszedbe sem jutott hogy egy velem közöset válasz...

Vagy mikor a barátságról kezdtél beszélni...

Mert te tudtad nem lesz hosszú kapcsolat, nem is akartad csak valami tapasztalat.

Vagy mikor vissza fogadtalak...

Én csak szerettelek és bele se gondoltam hogy egyszer csak elvesztelek. De hát igaz túl szép volt hogy igaz legyen ahogy tartja a mondás...

Csalodas már csak a szakítás is ahogy le zajlott meg csak mégsem hallgattál.

Egy kapcsolat közös ahogy a szakítás is te mégis csak egyedül döntöttél.

Pedig én tényleg azt hittem , vagyis elhittem az oleleseidbol a csókokbol, hogy akartál velem lenni hogy végre te szeretsz de tény jól tudsz hazudni vagy én nem tudom hogy hogy sikerült át verned.

És mint előtted alexel most téged nézegettelek mikor voltál aktív gondolkozva, na vajon most kivel lehetsz, írhatsz, mit csinálhatsz...

Szakitasnál amíg küzdöttem elutasító voltál ahogy rá hagytam flegma és bunkó..

Mintha tettem volna valamit ellened megcsaltalak volna, vagy random dobtalak volna, vagy akármi de te döntöttél ez mellet és így nem is értem..

Majd oda biggyesztetted a szakítás üzenetben hogy lehetünk barátok de akármikor írtam mint az ellenségek...

Az okokon is gondolkozom hogy miért szakítottal mert ez az egy nagyobb vita nem lehet ok mindenre és a hullámvasút kifejezés sem előtte semmi baj nem volt...

És ha egy férfi autója elromlik alap hogy megjavitja nem le mond róla majd vesz egy másikat.

Itt volt valami hátsó dolog amit nekem nem mondtál így csak találgatni tudok vagy a családod, vagy az hogy... Ezt inkább nem írom...

És ez az érzés hogy be kapcsolom a telefonom nézve hátha írsz de mindenki ir csak te nem ez fáj és nehéz bele törődni.

Azon is sokat gondolkozom, hogy ez egy megfontolt alapos döntés volt e nálad vagy egy hirtelen fellángolás...

Meg tényleg hogyan mi megismertük egymást olyan extra volt és én tényleg azt hittem úgy mindenből hogy te vagy az igazi és igazából lehet hogy az vagy, csak egy másik életben.

De ha egyszer az életben hiányoznek neked akkor jusson eszedbe hogy ez a te döntésed volt én harcoltam az utolsó percig, érted, értünk.🖤

És erre az üzenetre kérlek ne támadj semmi szándékom nincs vele szimplán nehéz ezt nekem feldolgozni az emberek elvesztését főleg ilyen hirtelen...

Sőt valaszolnod sem kell nyugodtan hagyd figyelmen kívül ezt az üzenetet csak le írtam bennem mi van. Ismersz tudod ilyen típus vagyok...

De ha már egykerdesre is válaszolsz akkor az az legyen, hogy ezen már sokkal előtte gondolkoztal vagy ez a napokban azonosult meg benned?

Amiket le írtam azok a kérdések és állítások vannak bennem ezeken ragodok.

És tudom nem szeretsz olvasni és gondolom tőlem amúgy sincs kedved semmi üzit kapni ezért csomó részt ki töröltem belőle és így is picit hosszú lesz de annyit csak megerdemlek hogy elolvasd ha már időm se volt írni vagy akármi.

Már nem reménykedem az újra kezdesben de ha már felajánlottad a barátságot azt hogy lehetne kivitelezni?

Írjak rád néha ha eszembe jutsz, de hát mindig a fejemben vagy...?

Mindenesetre tán könnyebb lenne elengednelek a barátság tudatban hogy mégis csak mellettem vagy csak másképpen.

Szóval ha néha írok ne hibaztas...

De azért örülök, hogy neked ilyen könnyen ment a tovább lépés nálam minden egyes perc mintha kinozna mikor nem írhatók...

És én azt hittem én vagyok az erősebbik fel pedig ha látnál most ...

Csak egy érzelmi roncs vagyok...

És ha nem akarsz barátságot már azt csak mondtad mert be tanult séma a szakitos szövegeknel.

Esküszöm igyekszem nem írni neked többet, nem tudom más írt e neked ilyen üzenetet mert nekem még soha senki ez miatt gyengenek érzem magam. De össze tortem..

És míg sírok egy ideig itt leszek ha újra kezdenéd aztán talán tovább lépek és te is egy ex leszel akiről mosolyogva mesélek.

[dioskailacs]

pont erről ment a discussión A-val másnapos délelőtti fetrengések közepette, mert én gecire azon az állásponton vagyok, mint amit Suzanne Collins a Hunger Games-ben, meg főleg a Ballad of Songbirds and Snakesben kifejtett, hogy az embereket borzalmas körülmények közé szorítani és utána a körülmények hatására kibukó bármilyen erőszakra ujjal mutogatva kiabálni, hogy na EZ, EZ az emberi természet esszenciája, az az a körülmények kialakítóinak ön-mosdatása, hogy a saját romlottságukkal és kegyetlenségükkel ne kelljen számot vetniük, hanem nyugodt lelkiismerettel mutogathassanak az egész emberiségre. mint amikor a kapitalizmus által kitermelt és kinevelt nárcisztikus meg pszichopata vezetői réteg széttárja a kezét és azt mondja, hogy hát igen, az erőseké a világ, aki meg nem bírja, az magára vessen - így racionalizálva és igazolva mások lelkiismeret nélküli eltiprását. very áldozathibáztató séma amúgy. és ez kis szinttől a nagyig fullosan így működik szerintem, egészen a családi szülő-gyerek dinamikától az országos, vagy akár globális szintekig. és ráhúzni az emberiségre, hogy people are the worst, ugyanolyan értelmezhetetlen általánosítás, mint bármilyen általánosítás. people are the worst de közben also people are the best, mert a legszebb gesztusokra is képesek az emberek, tehát habár van a kijelentésnek igazságtartalma, az ellentétjének pontosan ugyanannyi igazságtartalma van, mert egyik sem mond igazán semmit, csak pusztába kiáltott pesszimizmus. engem személyesen azért basz fel egy ilyen negatív blanket statement, mert az apátia és a nem cselekvés kényelmes mocsarát táplálja. az emberek szarok, szóval minek legyek én jobb. miért tegyek én bármilyen erőfeszítést a jóért, miért legyek én egyáltalán kedves, ha mások faszfejek és amúgy sem érdemlik meg, és romlott az egész világ és úgyse lesz változás, mert az ember fundamentálisan romlott és szar és úgysem változik meg semmi. hát ezzel a hozzállással garantáltan nem. azon kevesek akik geci lelketlen kapzsi megalomániás faszok nyomorban tartják a társadalom maradékát, akik amúgy egészében véve normálisak, pontosan arra játszanak, hogy ilyen reménytelen módon álljunk hozzá a változáshoz, mert akkor ők maradnak továbbra is hatalomban. és mivel nekik semmi sem szent, egy rakás embernek meg vannak morális gátjai, ők sokkal könnyebben jutnak előnyhöz mert őket nem tartják vissza olyan csipcsup dolgok mint a lelkiismeret. így maradunk mink elnyomva a nyomorban, engedve a vezetőinknek hogy fullba kihasználjanak, mert "úgyse lesz jobb", mert "ez van, ezt kell szeretni", mert "az emberek mind romlottak". hát én nem vagyok hajlandó ezt a mocsarat táplálni

NEW GIRL 1.12 The Landlord

[csacskamacskamocska]

Hogy lehet úgy élni, hogy valakinek nincs önreflexiója?

Hogy a saját agyát nem tudja kívülről látni? Vagy annyira kívülről amennyire a képességeiből telik. Hogy lehet úgy élni, hogy valaki azt gondolja, hogy pusztán attól jó ahogy gondolkodik, mert gondolkodik? Pusztán attól jól működik, mert csak ez van neki. Okos emberek ott devalválódnak a szememben, amikor nem borulnak le más, sokkal okosabb emberek tudása, intelligenciája, képességei előtt. Amikor nem tudják kifejezni, hogy látom, hogy egy valaki más jobb nálam ebben vagy abban a dologban.

Tegnap akkora kurvanagy kicsinyes irigységemmel kellett szembenéznem, hogy csak pislogtam. Egész nap dohogtam magamban, és nem elég, hogy utáltam a helyzetet, de utáltam magamat is az érzéseim miatt. Tudtam, hogy irígység. És azt utáltam a legeslegjobban, hogy tudtam, hogy végül nagyvonalú leszek, mert a másik megoldást nem fogom választani, hogy kicsinyesen kereszbetegyek. Az igaz, hogy nem voltam készséges. Egy korábbi állapotomban, szaladok és szolgálok, és készségeskedek, és várom, hogy valaki/bárki elismerje, hogy milyen jófej vagyok, mennyire segítőkész, hogy átadom többévnyi munkám eredményét, hogy másoknak könnyebb legyen dolgozni és majd verhessék a mellüket, hogy milyen faszán helytálltak. Csakhogy ez az elismerés sosem történt meg és tudtam, hogy most sem fog. És az elmúlt idők nagy felismerésevolt, hogy nem kell csinálnom azt, ami nem változik, ami nem működik. Abba lehet hagyni. És amikor érzem, hogy bekapcsol, hogy elindul egy automatizmus, abba lehet hagyni. Nem fogank szeretni, se így, se úgy. Egész félelmetes, hogyez az érzés mennyire tud fájni. Egészen irrálisan nagy fájdalommal jár. Mert az ember nem tudja még a harmadik megoldást, ami jó lenne. És az nem az, hogy leszarom, hanem van valamilyen működési mód, ami eredményes.

Nézzük páldául a toxikus embereket. Zárd ki az éltedből! – Ez a tanács. de közben, látod, hogy mások nem érzékenyek rá. Miért és hogyan? Miért csak én látom vagy érzem toxikusnak? Mások többet bírnak? Mások kevesebbet kapnak a szarból? Hogyan tudnám én is úgy megélni, ahogy ők? Akik nem érzékenyek rá, azok értetlenül néznek: mi bajod, hiszen ez csak... ne úgy nézd, ez semmi... túlzásokba esel... neked kéne változnod, hiszen ő csak ilyen... (az más tészta, hogy ezek a válaszok valójában károsak, de ők tényleg nem érzik) Vagyis van egy működési mód, ami lehet, hogy nekem elérhetetlen a saját sérüléseimmel, de a cél az, hogy jól érezzem magam. És amikor valakit kizárok, akkor az is fogva tartja az embert. A harag, gyűlölet, félelem, mind láncok, mert a másik végén ott áll az, aki kiváltja. Vagy az emléke. Vagy azok a dolgok, amiknek lenyomata van bennünk. A közöny nem lánc.

Nem tudom a dolgot visszakanyarítani a címhez. :) Csak az volt az érdekes, ahogy tegnap lecsendesítettem magamban dolgokat. Agyam: blablablablablabla. Én: Figyelj, agy! Ezt most hagyd abba. Csináljunk mást! Agyam (egy kis idő múlva): jé, ez jó, na, most jó. De mi történt? Én: fingom sincs.

Na, az lenne a jó, ha tudnám, hogy mi történik ilynenkor. És jó lenne, ha nem kéne szólni. :D

[mokhosz]

Na de most, hogy a miniszterelnök a tegnapi három bekezdéses bejegyzésében 17-szer szerepelt a háború szó, nézzük meg, hogy vajon ő mit is gondol erről a dologról:

"Ugye most ha van egy séma amit a politikusok ismernek, a közvélemény talán kevéssé, hogy háromszögbe, ilyen piramis alakba ábrázolja, hogy az embernek milyen szükségletei vannak, amelyet a világgal szemben megfogalmaz. És itt a közösségi léttől kezdődően az egzisztenciális biztonságon át a fizikai biztonságon keresztül minden megtalálható (Maslow piramis, szerk). És az általános európai felfogás a mi szakmánkban az, hogy legalul, tehát a legmélyebben, ezért a legmeghatározóbb erővel a fizikai biztonság iránti vágy jelentkezik az emberben. Ezért van az oly gyakran, nem csak Magyarországon, hanem máshol is, különösen a harmadik világ országaiban, hogy a hatalmon lévők éppen az embereknek ezt a legalul lévő, legmélyebb, legerősebb ösztönökből fakadó igényét, vagy életösztönét támadják meg. Ez pedig a fizikai biztonság. És ha el tudja hitetni egy kormány, vagy egy ilyen harmadik világbeli erő az ellenfeléről, hogy valójában ezen a szinten kell félni az ellenzéktől, mert az a fizikai biztonságot is veszélyezteti már, akkor jó eséllyel pályázhat arra, hogy mindenfajta kormányzati teljesítménytől függetlenül, a rend iránti vágy miatt odafordulnak az emberek."

- Orbán Viktor az Echo TV Tabuk nélkül c. műsorában (2007. február 28.)

Badumtsss

Felvétel kommentben. Az idézett rész 29:40-től, de egyébként az egész felvétel nagyon tanulságos.

kard fb

[onsieluenkeli]

Basszus nagyon úgy tűnik sia ujjáról (megint) elgurult a gyűrű. Nem szokta indokolatlanul levenni. Ha tényleg válságban van a házassága, akkor meg is van a magyarázat miért hízott el olyan gyorsan már megint. Persze a hormonokra fogja, ilyenkor mindig ezt teszit. Mindig ugyanaz a lemez. Van nála egy nagyon erős beakadás, egy rossz séma, amit újra, és újra elismétel.  (Tudtam, hogy idővel ez lesz).

Érdekesség miatt írom, és tanulságos is

Régen azt súgták a csajok, köztük Lordie is, hogy az Anyja a legjobb támasza neki, aki egy nagyon erős kaliberű nő. Alapjáraton képzőművész, és tanár, aki az őslakosok nyelvét is megtanulta beszélni. Egy igazi Őshipszter és (baloldali) feminista a 60-as évekből, ráadásul Fehérorosz felmenőkkel. Ezért is van az, hogy sia imádja a Balkáni temperamentumot, és az ilyen orosz/keleteurópai családi típust, ahol a nők irányítani és vezetni is tudnak. Sőt, Olaszországban is élt, és politológia szakra járt az egyetemre, szóval tényleg nagyon nem egy elnyomható típusú nő.

Egyszer elmesélte hogy a szülei azért mentek szét, mert amikor még fiatalon bohém zenészként keresték a kenyeret, az apja féltékeny lett az Anyja népszerűségére. Majd egy nap a lányával is hasonló konfliktusa alakult ki. Nem bírta elviselni, hogy a nők az életében jobbak nála.

Sia pedig párkapcsolataiban is egyfajta papuccsá teszi a férfiakat, és az anyja temperamentuma is dominálni szokott... amit persze nem bírják tolerálni hosszútávon.

Sikerült rájönnöm miért egyedül engemet és a feminista dj exét nem bírja elengedni. Mert velünk nem volt még olyan konfliktusa. - B@sszus.

Ain’tudom pontosan most mi lehet vele, de azt igen, hogy ő minden Januárban elutazik Ausztráliába, és ilyenkor  jó helyen van, és az anyja segít neki.

Nem kívánok rosszat, nincsen bennem se bosszú, se kárörvendés. Most nem hazudott, és figyelembe vette a filofóbiámat ❄ is. Tényleg szívből remélem minden rendben van, vagy lesz... nála. Nem akarok a magánéletébe sem jobban beletrollkodni, csak elmeséltem azt, hogy ő sem egy átlagos nő.

Látom azt is, hogy nosztalgikus módban vannak a neten, de nem hinném hogy bármire is rá tudnak újra venni.

Azt, hogy ő "színezett" ez 💯 igaz, ezt sosem tagadtam, és mindig hálás leszek érte.

A menedzsere David van a „team” posztok mögött, aki minden nőt rühell körülöttem. Egy újabb féltékeny... ¯\_(ツ)_/¯ én pedig az ilyen konfliktusokból nem kérek már.

.

Egyszer David bealázta az akkor még alig 19 éves Billie Eilish-t, hogy nem ismert egy régi zenekart, erre annyira neki ugrottak a rajongók, hogy le kellett törölnie az összes profilját. Eilish pedig egy nap biancamedichi69 profil alatt rúgott vissza Sianak a kora miatt, és hogy mennyire cringe amit művel. ����😆 Azért mindig történik valami. = Ezeknek a veszekedéseknek sosincs vége náluk.

.

[archivomusicalrumberos1]

Yo No SéMAS MUSICA

[csacskamacskamocska]

Sématerápia 1.

Bevezetés a sémába Pál Ferenc 2012-es előadássorozata

2012 körül ez még egy egy új rendszerezés volt. Érdekes módon nem hengerelte le úgy a pszichológiát, mint a tranzakcióanalízis. Az emberi játszmákról kb mindenki tud, a sémákról kevesebben tudnak bármit is. Pedig szépen összeállt benne a kép, egymásba fonódnak benne különféle elgondolások. Az előadások jegyzete azok a dolgokat fogja tartalmazni, amiket én fontosnak tartok belőle. Emlékeztetők. És figyelemfelhívások azoknak akiknek nincs türelme meghallgatni vagy már ismerik, és csak felütések a beszélgetéshez. :) És adom a linket is. :)

„(korábbi előadásokra hivatkozik amiknek ajánlásai érvényben maradnak az új infók ellenére is)...érdemes az örömre örömmel válaszolni, együtt ünnepelni, aktív és konstruktív válaszokat adni, érdemes időt tölteni egymással, érdemes a másik jólétéről gondoskodó magatartásformákat kialakítani. A kérdés ott jelentkezik, hogy amikor igyekszünk ezeket megvalósítani és megélni, akkor hihetetlen komoly korlátokba ütközünk. Ezek a korlátokat néha úgy érezzük, hogy belül vannak – „egyszerűen képtelen vagyok rá!” Az rendben van, ha valamire néha képesek vagyunk és néha nem, de mi van akkor, ha általában képtelenek vagyunk rá? (a kapcsolatainkban a megfelelő viselkedésről és kommunikációról van szó amúgy) Ha azt tapasztalom, hogy vannak jó dolgok, meg is próbálom általában megvalósítani, bár rengeteg mindent meg se próbálunk megvalósítani, annyira ragaszkodunk a megszokott régihez. Mert a megszokott régi segített nekünk valamikor a túlélésben. A megszokott régi, valamikor hasznos volt. Értékes volt, megfelelő volt. Sokszor ott van a kezünkben az ajánlott változás, tudunk róla, ismerjük, de meg sem próbáljuk. A korlátokat vagy magunkban érezzük (én ezt nem tudom csinálni!), vagy a másik emberben látom. (hogy tudnék aktív-konstruktív lenni a kapcsolatban, amikor tele vagyok szorongással, félelemmel, bizalmatlansággal, féltékenységgel, haraggal? Majd, ha jól leszek, majd akkor tudok. – Nos, én ide tenném az összes „majd ha valami lesz majd akkor én másképpen fogok viselkedni” gondolatot. Majd, ha szerelmes leszek, majd, ha megtalálom az igazit, majd ha valami tökéletes lesz, majd akkor én is tudok jól működni) A harmadik, amikor nem magamban és nem a másik alkalmatlanságában érzékelem a korlátot, hanem a környezetben. (Kb a környezetemben levők vagy a körülmények miatt nem tudok megfelelően kommunikálni a kapcsolatomban) Ezek az akadályok kísérteties módon ismétlődnek és ismétlődnek. És nem értjük, hogy tulajdonképpen mi van. A sématerápia azt mondja, hogy lehetséges, hogy néhány alapvető séma határozza meg az életünket. Ezek a sémák amikor kialakultak, akkor nagyjából megfelelőek voltak ahhoz a helyzethez, csakhogy ezeket a sémákat elkezdjük vinni magunkkal és minél erősebben hat ránk egy séma, amikor az eredeti helyzethez hasonló helyzetbe kerülök MOST, az aktiválja a sémát és én elkezdek nem a mostban, a mostani helyzetnek megfelelően reagálni, hanem a sémának megfelelően. Tehát, a séma, amikor kialakul nagyon hasznos, mert segít a túlélésben és egy megfelelő reakció ahhoz, ami akkor ott éppen van. Azonban ez a 18 séma (ennyi van. ezek negatív sémák. vannak pozitív sémák is, de most nem azokról lesz szó ), ha elmélyül bennünk, ezek a negatív sémák 18 féle képen torzítják bennünk a valóságot! Már se magunkhoz, se a másikhoz, se a helyzethez, a kapcsolathoz, a környezethez, valójában nem az a magatartásforma lenne a megfelelő. Mi azonban a séma alapján reagálunk, érezzük, éljük át, alakul ki a fizikai és mentális állapotunk (gondolom, most azt mondod magadban, hogy te nem :D :D :D)

Bevezető, a család összefüggésében. Ez egy példa a séma kialakulására és későbbi megjelenésére. A gyerek, aki boldogtalannak látja az anyját, és feláldozza magát az anya jobb életéért. A problémákról, érzésekről nem beszélnek se a családban se azon kívül, így idővel magát az érzést mint tevékenységet is letiltják magukban. Megéri az áldozat, hiszen anya élete mindennél fontosabb, mert anya léte biztosítja az én túlélésemet. Megéri magamról lemondani, ha ez az élet ára. Vagyis az a fantázia keletkezik, hogy így anyámtól majd megkapom azt, amire szükségem van. Igen ám, de ha túl sokat éreznék, akkor érezném a saját szenvedésemet, de így anya egyre büszkébb rám, hogy milyen okos, ügyes, önálló és érett vagyok. (így mélyül el a dolog, a hibás elgondolás megerősítést nyer) A szerep megerősödik, arról, hogy probléma van otthon, arról nem szabad beszélni. A saját érzéseket sem szabad megélni. (düh, agresszió, csalódottság, szomorúság – ez mind nem jó anyának. De ha jó gyerek vagyok, az jó) megerősödik a szerep, a család egyensúlyáért is sokat teszek. Mi történik akkor, amikor házasságot akarok kötni? Meg akarom élni ismét és ismét és ismét azt a szerepet, amit jól tudok. Amiben sikeres vagyok, amire pozitív megerősítést várok. Csakhogy egy idő után elkezd mozgolódni a kérdés, hogy „ÉN hol vagyok?”. és elkezd lázadozni belül. (...) De közben, ragaszkodik ahhoz a szerephez, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy úgy éljen, ahogy szeretne. Tehát, azt tapasztaljuk, hogy egyrészt nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk, a másik, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk mindahhoz, amitől nem tudunk úgy élni, ahogy szeretnénk. A kettő egyszerre van meg. Mi is a séma? Egy olyan mintázat, ami alkalmatlanná tesz engem arra, hogy megfelelő működjek és megfelelően kapcsolódjak és alkalmazkodjak bizonyos helyzetekhez. Hogy azokat reálisan lássam és azokban reálisan tudjak részt venni. A séma én rám is vonatkozik és a kapcsolataimra is. Meghatározza azt, ahogyan magamat látom és érzékelem és azt is, ahogy téged és a kapcsolatot. Sőt, a világot is. Tehát a sémák nagyon kiterjedtek. Önsorsrontó érzelmi, gondolati, cselekvési mintázatot jelentenek. Önsorsrontóvá tesznek bennünket! Amikor a sémáink alapján működünk, tönkretesszük az életünket.(miközben foggal körömmel ragaszkodunk a sémáinkhoz) (...) a terapeuta rákérdez, hogy oké, rátaláltunk a sémára ami tönkreteszi az életét. Össze tudná-e gyűjteni mindazokat az élményeket, érveket, tapasztalatokat, gondolatokat, amik ellene mondanak ennek a sémának? (például annak, hogy nem jó, nem kell áldozatnak lenni) Van-e erről élmény, tapasztalat, gondolat? Nincs ilyen. Semmi nem áll szembe a sémáinkkal. (...) gondolj a mai napodra, és mi az amire apukád vagy anyukád büszke lenne? Ha ilyen nincs, az azt jelenti, hogy egy séma befolyása alatt vagyok, és minden olyan, ami ellentmond a sémának, nem is érkezik meg hozzám. A sémák éltetik magukat! Megerősítik és éltetik magukat. (ez volt talán a leghátborzongatóbb gondolatom az egész előadás alatt, hogy mintha egy vírus, egy idegen anyag élne bennünk ami a saját túlélésért küzd, miközben felzabálja a gazdatestet, az életünket) Miből állnak a sémák? Érzésekből/érzelmekből Gondolatokból Emlékekből Testi érzetekből A cselekvés nem része a sémának! A cselekvés a megküzdés része. Ha egy nehéz helyzet ér minket, háromféle képen reagálhatunk. Az egyik, hogy megmerevedünk, lesz ami lesz. A másik, hogy elkerülöm a helyzetet. A harmadik megküzdési mód: hogy küzdünk. Mikor kialakulnak a sémáink, három fajta megküzdési mód alakulhat ki bennünk. Az is lehet, hogy mind a hármat csináljuk! Akár egyszerre, akár időben eltolva. Alkalmazkodunk a sémához és azt csináljuk amit diktál. A másik, hogy elkerülünk minden olyan helyzetet, amiben a séma aktiválódhat. A harmadik, hogy túlkompenzáljuk a sémánkat.

(ne felejtsük el a séma nem egy vállrándítós megszokás, a séma önsorsrontásra kényszerít minket!)

(itt egy húzós, tartalmas sztori van :( :( hogyan és miért távolítja el egy férfi a nőt magától... ezzel illusztrálja a három fent említett megküzdési módot. benne lenni, elkerülni, kompenzálni. mindegyik benne van.) Ugyanaz a séma különböző embereknél eltérő megküzdési módot vagy ezen 3 eltérő koktélját eredményezheti.

Mikor alakul ki egy séma? Magzati kortól kezdve. (:( :( Itt egy rakás érdekes információ van) Amúgy gyerekkor és kamaszkor.

A sémák egész életünkön keresztül finomodnak. És igyekeznek önmagukat fenntartani. Ha azt kéri a terapeuta, hogy csukjátok be a szemeteket és idézzétek fel gyerekkorotokból a családotok hangulatát... ha elképzelem és megkérdezi, hogy a szüleim hogyan viszonyulnak hozzám. Nem gondolatilag mit gondolok, hanem hogy érzékelem az ő viszonyulásukat... akkor, a kutatók azt mondják, hogy ahogy érzékeljük a család hangulatát az meglepően pontos. Ahogy érzékeljük, hogy gyrekkorban a szüleink hogyan viszonyulnak/tak hozzánk, az is meglepően pontos. Ami nagyon pontatlan tud lenni, az a gondolatink amit hozzá kötünk, hogy miért van ez így. (ebből nekem jött egy gondolat, hogy bármikor, amikor tanácsot adunk másnak vagy értékeljük mások velünk kapcsolatos cselekedeteit, akkor valószínűleg a helyzetet és viszonyokat jól mérjük fel, de a miérteket teljesen rosszul. A hipotéziseink többnyire rosszak.)

Mikor aktiválódnak a sémák? Amikor a jelenkori helyzetben feldereng az a helyzet vagy élmény ami hasonlít arra, amikor a séma gyerekkorban kialakult. Minél súlyosabb a sérülésünk, annál kevesebb is elég, hogy a séma aktiválódjon.

(visszatér a miért szemét a pasi a nővel példához) Ha egy séma aktívvá válik, elárasztanak minket a negatív érzések. Negatív érzések, gondolatok, fizikai állapotok és emlékek.

Bevonzok pasikat/nőket/helyzeteket. Ez valójában azt jelenti, hogy a séma igyekszik magát érvényre juttatni. Igyekszik megismételni a számunkra ismerős helyzeteket, amikben amúgy elég jól tájékozódunk, miközben tönkre teszi az életünket. A sémák akadályozzák, sokszor ellehetetlenítik azt, hogy pontosan észleljük egymást. Vagy hogy a másik magatartását helyesen értelmezzük vagy a helyzetet világosan lássuk. Minél súlyosabb a séma, annál gyakrabban aktiválódik.

Hogyan alakulnak ki? A sémák betöltetlen érzelmi szükségletek okán alakulnak ki. A betöltetlen érzelmi szükségletek és valamiképpen a lelki alkatunk találkoznak egymással. Ezért van, hogy ugyanabban a helyzetben két különböző embernél nem biztos, hogy ugyanúgy kialakul az adott séma, mert a lelki alkatuk más. Öt alapvető érzelmi szükséglet, amiben sérülhetünk. Biztonságos kötődés (biztonság, stabilitás, gondoskodás, elfogadás) Autonómia kompetencia, én azonosság érzése. Jogos igények és érzelmek kifejezésének szabadsága Spontaneitás és játékra való szükségünk Reális keretek és önkontroll Ha ezt az ötöt a lelki alkatunknak megfelelő módon kapjuk meg, akkor egészségesen tudunk felnőni. Ha nem a lelki alkatunknak megfelelő módon kapjuk meg, nem kapjuk meg, akkor sérülünk, és kialakulnak a sémák.

Mi lenne a cél? Hogy az alapvető érzelmi szükségleteinket képesek legyünk kielégíteni, megfelelő módon. Ami se minket nem tesz tönkre, se a másikat, se a kapcsolatot. Öt nagy csoportja van a sémáknak (sajna, nekem nem derült ki itt, hogy melyik az az öt) Elszakítottság, elutasítottság. Ez az egyik nagy csoport, ez a legsúlyosabb. Elszakítottság, elutasítottság. És az első séma az elszakítottság, elutasítottság és elhagyatottság, instabilitás. (azok, akiket szeretek, megbízhatatlanok. Akitől szeretetet lehet kapni, bármikor eltűnhet, meghalhat. Akik szeretnek engem, vagy szerethetnének engem, csak időnként elérhetők. Néha elérhetőek néha nem, néha szeretnek néha nem, néha vannak néha nem. A félelmek hihetetlenül túlzóvá válnak. Minél tovább vagyok valakivel, annál nagyobb a félelem, hogy baj lesz. Ezért inkább rövid ideig marad kapcsolatban, hogy ne élje meg a félelmet a veszteségtől.) (Itt van egy gyönyörűszép önvallomás, ezért is szeretem az előadásait, mert belülről csinálja, magára is alkalmazza, nagyon mélyen őszinte) (Van aki a séma hatására szorong, van aki elkerüli a kötődés lehetőségét, hogy ne sérüljön, van aki őrülten kapaszkodni kezd a másikba és van aki felváltva csinálja, akár ugyanabban a kapcsolatban is.)

Mit lehet tenni? Meg lehet a lehetetlen gondolatok körét. Az irreális elvárásaimat felülvizsgálhatom. A másik autonómiájának az elfogadása. Megállíthatom a kényszeres figyelmet Egy séma irányítja még a szerelmet is.  El szeretném nektek mondani ezt a 18-at, tényleg. Mert különben leéljük úgy az életünket, hogy nem értjük, hogy mi a fene történt velünk. Ez nekem annyira fáj, tehát találkozom emberekkel, és látszik, hogy egyszerűen nem értik, hogy mi ez az egész, amit életnek hívnak. De hogy azt mondják, hogy ez a szó, hogy ÉLET nem is egy jó szó, mert ez nem élet, ez egy rohadt vergődés. És én utálom, hogyha valaki az életre úgy néz, hogy az egy rohadt vergődés. Minden idegszálam tiltakozik. Ez biztos egy séma túlkompenzálása nálam. Akkor folytatjuk legközelebb.

Itt az eredeti hanganyag és a szó szerinti leírás is: https://www.palferi.hu/hanganyagok/2011-2012/2012-03-13/ A szövegben a fontosabb időpontok jelzése, ahol a hanganyagban hallható az adott rész.

[szottesfolditanyak]

What if

Ha a véletlen ilyen szépen előhozta az előző posztbeli cikket pár napja, én ezt kihasználom, merthogy háttérnek kitűnő lesz, mivel ez a mai valahogy láncledobósnak ígérkezik. Amikor a középkor sötét elmaradottságát szemléltetik a tudásra szomjas ifjúságnak, ritkán mulasztják el megemlíteni az úgynevezett istenítéleteket. Valakit megvádolnak egy cselekedettel, és a megvádoltnak kézbe kell vennie egy izzó tárgyat. Ha ártatlan, nem égeti meg magát, ellenkező esetben igen. Ismerjük a toposzt mindannyian. Ahh, mely babonaság, teszi még hozzá a tanítómester. Ez a séma számtalan forrásban fennmaradt, hozok ide egy nagyon aranyosat, Trisztán és Izolda történetét, a Bédier általit. Ezt xii. századi források alapján 1900-ban állította össze Joseph Bédier. (A végére rakom, hosszú, ne törje össze ezt a szöveget. Van benne még egy külön finesz is, extra tündéri.) A Föld túlfelén, százévekkel ez előtt, a Cshándógja-upanisad így ír:

1. - Kedvesem, megkötött kezekkel hurcolnak egy embert, és azt kiabálják: Rabló, gonosztevő, tüzesítsétek a fejszét! Ha ő tette, igaztalannak bizonyul. Igaztalanul szólva igaztalanba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, megég, kivégzik. 2. De ha nem ő tette, igaznak bizonyul. Igazat szólva az igazságba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, nem ég meg, szabadon eresztik. 3. Ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege, az a Valóság, az a Lélek, Az vagy Te is, Fehérfényes. Így tanította, így tanította.

Na és nekem ez megakadt és megmaradt, ez azért nem csak egy pizzaszámla, vagy merő intellektuális trükk, hogy ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege. What if? Ma persze senki nem fogdos tüzes fejszéket, mert megég. De mivel a fentiek számtalan helyen meg vannak írva, két választásunk lehet: vagy rutinból és gondolkodás nélkül lehülyézzük a régieket, vagy feltesszük, hogy nem voltak ők se hülyék, csak épp máshogy működött a világ. Ők meg leírták, hogyan. The books were crystals with recorded contents. They could be read with the aid of an opton, which was similar to a book but had only one page between the covers.

Elsőre úgy tűnik, hogy a fenti választási lehetőségben a képzelet harcol az elme észszerűségével. Hiszen a fizika! És a jelen korban ebben a vitában csak a fizika győzhet. De nem, nem feltétlen, sőt választani sem biztosan szükséges az egyiket. A fizikának azt is sikerült megoldania száz éve, hogy egy elektron két lukon tud egyszerre átmenni, sőt igazából a tengerparton a pálmafák között interferálnának a tigrisek is, ha nagyobb lenne a Planck-állandó. Különben, bár a mai fizika ilyen stabil alapokra épül, mint a Planck-állandó, a fénysebesség korlát volta, a kozmológiai állandó értéke és effélék, az, hogy ezek az évmilliárdok során más értékeket vehettek fel, valós, létező fizikai diszkusszió tárgya, koránt sincs kőbe vésve. Kérdőjelezz meg mindent, suttogják a fizikusok. Mindegy, bánom is én a fizikát. Csak egy játék. Csak egy rövid időre elképzelni azt, hogy a világ titokzatosabb, mint gondolnánk, hogy a világgal lehet úgymond kommunikálni, gesztusokkal például, hogy az ember az életét teszi tétnek egy számára fontos ügyben. És a szív tisztaságának függvényében a világ válaszol.           What if? Hogy régen a világ más volt, valamennyire; hogy az akkori emberek sem voltak hülyék - bár észszerűek kevésbé, mint mi - ; és hogy minden kor emberének a maga tárgyi és pszichikai környezetével kell megküzdenie, a kor által megengedett eszközökkel. Talán így volt - talán így van -, és hogy nyertünk-e mi ebben a mi korunkban azzal, hogy feltaláltuk a repülőgépet meg a rovarirtókat az eszünkkel, cserébe pedig elvesztettünk mindent, ami nem ésszerű.

A rigid ész ezt itt fent nem veszi be.

A rigid észnek van egy üzenete 1300 körülből, egy eretnekséget épp csak megúszó dominikánus szerzetes egyik prédikációja végéről: Aki ezt a beszédet nem érti, az ne keserítse vele szívét. Mert amíg az ember nem olyan, mint ez az igazság, addig nem fogja megérteni ezt a beszédet sem.

-----------------------

Márk nem várt tovább kopóra, vadászra, toronyiránt Tintagelnek sarkantotta lovát. Terem grádicsain fölsietett. A királyné hallá gyors léptei dobogását a pádimentumon. Fölkelt, elébe indult, szokás szerént elvette Márk kardját, s lába előtt földig hajolt. Márk kézen fogván, felemelte, s akkor Izolda a királyra tekintvén látá, hogy annak nemes vonásit düh torzítja el: a máglyánál rémlett egykor ilyennek bomlott haragjában. "Jaj! — gondolta Izolda. — Rátaláltak kedvesemre, elfogta a király!" Szíve csak meghűlt bensőjében, s ő egy hang nélkül a király lábához roskadott. Az felkarolta, gyöngéden megcsókolá, s lassan-lassan Izolda feléledt. — Lelkem, galambom, mi bánt? — Félek, felség, Oly bosszúsnak láttalak. — Igen, haragra gerjedve jöttem meg a vadászatról. — Jaj, uram, ha vadászid ingereltek föl, illik-e oly igen szívedre venned a vadászat bosszúságait? Elmosolyodék e szóra Márk király. — Nem, galambom, nem vadászim ingereltek föl, hanem három ármánykodó, akik régótátul fogva gyűlölnek bennünket. Ismered is: Andretet, Denoalent és Godwint; elkergettem őket országomból. — Felség, vajon s mi rosszat mertek rám mondani? — Mit törődöl véle? Elkergettem őket.

— Felség, mindenkinek joga, hogy kimondja, mit gondol. De nekem is jussom ismernem a rám szórt szidalmat. És kitől tudnám meg, hahogy nem tetőled? Egyedül vagyok én ez idegen földön, nincs senkim is, Felség, egy temagad kívül, engem megvédeni. — Nem bánom. Azt mondották tehát, hogy esküvéssel és tüzesvas-próbával illenék magadat igazolnod. „Avagy nem kellene-é, hogy a királyné - mondták - maga kérjen istenítéletet? Ha ki magát bűntelennek tudja, könnyű ez a próba. Bízvást megtehetné... Isten igaz bíró; gyökerestül kigyomlálná a gyanút..." Hát ezt mondták; no de hadd el. Mondom: elkergettem őket. Megborzongott Izolda; a királyra nézett: — Felség, rendeld vissza őket udvarodba! Esküvéssel fogom magam igazolni. — Mikor? — Tizednapra. — Közeli idő az, lelkem. — Inkább ugyan messzi. De kérlek, hogy aznapiglan izend meg Arthur királynak, üljön lóra Gauvain nagyúrral, Girflettel és Ké udvarmesterrel, jöjjön el száz lovag élén országodnak mezsgyéjére, a Fenyérre, a fejérre, határfolyó fövenyére. Ott akarok esküt tenni ő előttük — és nem csupán báróidnak színe előtt; hisz mihelyest megesküdtem, bujtogatnának a bárók, hogy parancsolj újabb próbát, és kínunknak soha-soha nem szakadna vége. De nem mernek, ha Arthur és lovaginak száza lesz az ítéletben igazlátó. Miközben Arthur királyhoz Karduelbe futottak a fullajtárok Márk üzenetével, apródját, a szőke fürtű, hű Perinist, titkon Trisztánhoz küldötte Izolda. Perinis az erdőn osont; járatlanért hagyta el a járt utat. Elért Orri erdőkerülőnek kunyhójához, holott Trisztán napok óta várta már. Rendre elbeszélé az újan lett dolgokat, az új ármánykodást meg az istenítéletnek jelös napját, óráját és helyét: — Uram, Trisztán, azt üzeni asszonyom, hogy ama kitűzött napon a Fenyérre fegyvertelen jöjj el. Magad személyét ügyesen rejtsd zarándokgúnya alá, hogy ingyen se vélekezzék valódi voltodra senki. Istenítélet helyére bárka viszi át a vízen Izoldát. Folyam túlsó partján várj rá Arthur király vitézivel. Bizonnyal ott segítségére lehetsz. Igen retteg asszonyom az istenítélet napjától; bízván bízik mindazáltal oltalmában az Istennek, ki őt poklosok keziből ki tudta ragadni. — Menj vissza a királynéhoz, édes szép barátom. Mondd meg neki, mint akarja, úgy teszek. Történt pedig, nagyurak, hogy mikoron Perinis visszaindult volna Tintagelbe, észrevette a bozótban az erdőkerülőt, ki a szeretőket egykor alva lelvén az erdőben, elárulta a királynak. Álnokságával ez eldicsekedett vala egyszer részegen. Most mély vermet vájt a földbe, ügyesen béfödte gallyal: farkast akart fogni benne, vadkant veszejteni. Látván rája törni a királyné apródját, bezzeg futott volna. De Perinis a verem szélére szorítja.

— Királynénak árulója, mire menekednél? Maradj itt a gödör meIlett, magad ástad sírveremnek! Suhogott a fütykös, ahogy felemelte. Husáng kettétörtén koponya elhasadt. Szőke fürtű hű Perinis berúgta a tetemet a gallyal fedett gödörbe. Amaz ítéletre rendelt napon Márk király, Izolda meg a kornwalli bárók szép rendben ellovagolván a Fenyérig, a fejérig, juttak vala a folyóhoz. A víz túlsó partja mentén sorban álltak Arthur daliái, s fényes lobogókkal köszöntötték őket.

Előttük a marton szegény zarándok ült, csuháján kagylók fityegtek, nyújtott kezében fatálka, szívet tépő kántálással koldult alamizsnát. Nagy evezőcsapásokkal közeledtek a kornwalli bárkák. Kikötéskor kérdé a körülte álló lovagoktól Izolda:

— Iszamós a part iszapja, nagyurak! Hosszú ruhám hogyan óvjam tőle? Vigyen ki valami révész a partra. Odainté egyikük a zarándokot.

— Nosza, jámbor, tűrd föl azt a csuhát, lépj a vízbe, és fogd a királynét, hacsak nem félsz, hogy leroskadsz félúton, mert ugyan törődöttnek látszol! Az karjába emelte a királynét. Halkan szólítá Izolda: — Kedves! — Aztán még halkabbul: — Roskadjál le a homokra! Partot érvén a zarándok, megbotlott és elesett; karja között a királynét szorosan ölelte. A lovászok meg a hajósnépek csáklyát csóváltak feléje, s evezőkkel kergeték a szegény ördögöt. — Hagyjátok — mondotta a királyné. — Tán hosszú zarándokúttól erőtlenedett el.

És leoldván egy sárarany boglárt, odavetette a zarándoknak. Arthur sátra előtt niceai pompás selyemszőnyeg volt a gyepre Ieterítve, s rajta már kirakva rendre sok-sok régi szent ereklye, mit eddiglen drága urnák, szentelt szelencék rejtettek. Gauvain nagyúr, Girflet meg Ké udvarmester voltak őrizői. A királyné előbb Istenhez könyörögvén, nyakáról, kezéről levett minden gyöngyöt, éket, és veté a koldusoknak; bíborköntösét kioldá, gyönge kendőjét odaadta, odaadta ingvállát is, bokáig érő ruháját, drágaköves cipellőjét. Csak könnyű gyolcs fedte testét, karját borítatlan hagyván, s mezítláb az két királyok eleiben indulna. Karéjban álltak a bárók, és könnyezve nézték. Parázs izzott az ereklyék előtt. Izolda reszketeg kinyújtotta karját a szent csontok felé, és ekképpen szólott: — Logresnek királya és te, Kornwallnak királya, Gauvain, Ké és Girflet nagyurak, s mindnyájan, kik az ítéletben igazlátók lesztek, esküszöm az ereklyékre s minden szent ereklyére az ég alatt: anyától született férfi soha engem karja között nem tartott, csupán az uram, Márk király, meg az a szegény zarándok, ki szemetek láttára itt leroskadt az imént. Érőt ér-e így az eskü, Márk király? — Így igen, királyné. Most az Isten mutassa meg igaz ítéletét! — Amen! — rebegte Izolda.

Odalépett a parázshoz, sápadtan, tétován. Mindnyájan elhallgatának: vörösen izzott a vas. Akkor mezítelen karral a parázsba nyúlván, két marokra megragadta Izolda a vasrudat. Kilenclépésnyire vitte, azután a vasat hátravetvén, két karját keresztbe tette, kinyitotta tenyerét. Húsa szemlátomást ép és hamvas maradt, akár a szedetlen szilva.

Hozsánna szállt akkor minden szívből az Istenhez.

[taxishiena]

Valami cigi/kávé/merülőforraló alapú piramis séma szervezését tartom a legvalószínűbbnek.

mi lehet vajon Kun-Mediátor Marcsikával

a börtönben?

[sokasebi]

Peter Horvath kommentje a Partizán A sharing economy hazugsága c. videója alatt:

Marci, általában bírlak, a tényfeltáró munkáidat nagyon is szeretem, de most azért jól felbasztad az agyam.

Hogy kell érteni azt, hogy a közlegelők problémáját megcáfolták? Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy a Pitagorasz-tételt megcáfolták. A közlegelő-probléma egy matematikai modell, azt hogyan lehet megcáfoln? A bugyutának nevezett tanmese nem tanmese, hanem annak a grafikus elmagyarázása, hogy mit értünk ezalatt a modell alatt. A közlegelő-probléma, a fogolydilemma stb ezek nem valós példák, hanem mesébe vagy történetbe szőtt matematikai problémák, amiket összefoglaló néven játékelméletnek neveznek. Tehát szöveges matekpéldák. (Nem mellesleg ezen elvek gazdasági alkalmazásáért is adtak gazdasági Nobelt, ha már ez egy érv, Nash 1995.)

Namost mi is ez a játékelmélet? Ehhez először is kell egy szituáció, amiben két vagy több ember (állat, cég, stb) bizonyos peremfeltételek között verseng vagy kooperál. Pl ilyen a szarvasok pózolása nőstényért. Ezekben a szituációkban feltétel, hogy legyenek bizonyos költségek, és bizonyos jutalmak. A szarvas pózolásnál a "költség" az, hogy amíg pózol addig nem tud élelmet keresni, illetve jobban ki van téve annak, hogy megeszi egy farkas. A jutalom az hogy párzáshoz jut, de csak a győztes kap jutalmat, a vesztes csak a költségeket szenvedi el. A játékelmélet kidolgozói azt vetették fel, hogy egy csomó ilyesmi játszma van, és ezek kategorizálhatóak (pl egy másik a fogolydilemma). Ezeket a "játszmákat" megpróbálták matematikailag absztrahálni, a költségeket és a hasznot számszerűsíteni, és megmutatni, hogy milyen számok mellett milyen kimenetek várhatók, ha minden fél racionálisan viselkedik. Attól függően, hogy a felek milyen áldozat mellett mennyit és hogyan nyerhetnek, viszonylag kevés számú ilyen játszma "séma" létezik amúgy. Például azt vették észre, hogy a pályázás pont olyan "játszma", mint a szarvas pózolás: minden pályázó cégnek bele kell tennie munkát, pénzt stb (költség), de csak az egyik nyer. Tehát matematikailag itt ilyen peremfeltételek vannak: "ha ezt csinálom és a másik is ezt csinálja, akkor ilyen költség mellett ezt az eredményt kapom" - és mindez matematikailag modellezhető, vizsgálható minden fél szempontjából. És bizony, vannak olyan játszma típusok, amikbe kódolva van az összeomlás, ilyen volt pl a Conocorde repülőgép is, ami híres példa.

Namost a közlegelők elve is egy ilyen játékelméleti modell, ami csak akkor omlik össze, ha a kiindulási paraméterek olyanok. Tehát soha senki nem mondta, hogy a közös legelőnek mindenképp össze kell omlania. Már csak azért sem, mert mint mondtam, maga a sztori inkább egy absztrakt példamese, egy "szöveges feladat", az absztrakció nem feltétlenül lesz igaz egyetlen konkrét legelőre sem. Viszont vannak közlegelő-szerű valós problémák. Pontosan ilyen közlegelő-szerű probléma a légszennyezés, hiszen mindenki tudja, hogy többet szennyez mint amennyi neki jut (igen, te is, nem mentség, hogy a másik még többet), mégse tudjuk megoldani. Illetve hajszál pontosan ugyanilyen közlegelő probléma volt a vásárlási láz a járvány miatt: mindenki tudta, hogy többet vesz mint amennyi a boltban neki "jutna", de pont leszarta, csak azzal foglalkozott, hogy neki legyen elég. Cserébe másnak egyáltalán nem jutott, és pontosan ez a közlegelők összeomlása. Tehát azt mondani, hogy mivel vannak közös legelők, ezért az elv meg van cáfolva, az kurva nagy műveletlen butaság, már bocs. Pedig általában úgy néz ki érted amit mondasz, aztán beleszaladunk egy ilyenbe.

A másik amin lehaltam, amikor ideológiailag átitatva ostorozod a másik ideológiát. Nyilván a kapitalista gazdasággal egy csomó probléma van, de azért azt mondani, hogy nézzétek, 8 ember megvalósította a közös ház modellt, gyorsan terjesszük ki 8 millióra vagy 8 milliárdra, hát több érvelési hiba egymása csomagolva (cherry picking, nirvana érv).

Egy részt vegyük észre, hogy a kapitalizmust nem néhány pocakos angol öregúr találta fel a 19. században. Kapitalizus-szerű gazdaság létezett a Római Birodalomban, ugyanolyan mechanizmusokkal mint ma, ugyanolyan károkkal mint ma, csak senki nem hívta így. Aztán összeomlott, jött egy középkor, de amint az emberiség elért egy adott fejlettséget megint, hajaszál pontosan elindult a kapitalista irányba. Azt ugyanis az emberi birtokolni vágyás hajtja, semmi egyéb. Ez pedig egy evolúciósan belénk kódolt ősi tulajdonság, ami minden fajban ott van, ami kijelöli és védi a területét. Nem is lenne vele ekkora baj, ha nem lennénk 8 milliárdnyian. Az ember olyan, hogy szeret gyorsan és kényelmesen többre jutni, olyan volt már az iskolában is amikor inkább lemásolta a matekleckét, és olyan akkor is, amikor inkább bliccel a vonaton, ha megteheti, vagy inkább torrenten szerzi be a filmet, ha megteheti. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás előtt spontán és önszerveződő módon pontosan egyfajta proto-kapitalista árnyékgazdaság jött létre. Azért, mert ahogy az olaj is összeáll a víz tetején, ha szétzavarják, mert ez a *természete*, úgy az ember is (kimondva-kimondatlanul) a kapitalizmus felé tendál, ha kap egy fúrót, amit bérbe adhat másoknak. Ez evolúciósan kódolt, nem lehet úgy tenni, mintha nem lenne, és olyan társadalmi modellt javasolni, ami ezt nem veszi figyelembe.

Arról meg már nem is beszélve, hogy az alternatív modellek egy része csakis a kapitalizmuson belül, azt megcsapolva működőképes. Az egyik múltkori videódban - talán pont az házközösségesben - ecsetelte az egyik fickó, hogy az a modell, hogy megtermelik a biouborkát, majd drágán eladják a Hiltonnak. Hát bakker, a Hiltonnál nagyobb szimbóluma a kapitalizmusnak nincs is! A Hilton pont azoknak a gazdagoknak fogja eladni a biouborkát 5000 forintos biouborkás szendvics formájában, akiknek a világából ki akarsz vonulni, különben tőled se venné meg. Ha nincsenek gazdagok, nincs kapitalizmus, nincs Hilton meg bioubi sem, ergo a modell ami erre épít, na az sincs. Magyarul ez a rendszer épp hogy nagyban, rendszer szinten nem működik, csakis zárványként, csakis azért, mert kapitalizmus elég luxust termel ki ahhoz, hogy éppenséggel kitermeljen és elviseljen néhány antikapitalistát is.