#vágyak

[egy-lany-blogja]

Szeretném újra megélni a vágyat amikor bolondulsz a másikért ,nem tudsz mellette elmenni anélkül,hogy hozzá érj ...akarom újra a mámorító bujaságot mikor a levegő izzik köztetek akkor is ha csak egymásra néztek... szeretnék újra lopva adni csókokat, s újra ha épp a vágy rosszkor tör kettőnkre úgy érni hozzád ott,hogy senki sem veszi észre csak te érzed mi történik éppen....

[csacskamacskamocska]

Én nem azért csinálom!

Érdekes írást olvastam arról, hogy az emberek hányféle módon menekülnek éppen attól az intimitástól, amire állításuk szerint vágynak. Belemenekülnek valami látszatba, valami biztonságosnak ítélt, általuk uralható látszatba. Mert a valódi intmitásban van kiszolgáltatottság. Uh, a kiszolgáltatottság érzése egy nagyon fontos dolog, amit az embereknek át kéne gondolni. Volt egy ismerősöm, akit soha az ismeretségünk alatt nem hallottam, hogy valami, bármi is tetszett volna neki, bármit szeretett volna, bármi felé kimutatta volna a ragaszkodását. Sem személy, sem dolog, semmi nem volt, amit őszinte mosollyal elismert volna, hogy neki az fontos, ő szereti. Még a szülei se. Se a kapcsolatai, se a hobbijai, semmi. Míg egy nap, bebaszva kifejtette, hogy az Insta, hogy ő azt hogy IMÁDJA, hogy ott bármit és mindent, és amit csak akar, és mesélt, és mesélt, és az egész lényét átjárta, hogy neki tényleg az a valódi rajongása. Egy oldal, amit ő tart kézben, ahol azt hazudik amit akar, ahol uralkodhat a szabályokon, ahol nem kell alkalmazkodnia max a népszerűség miatt ügyesen kommunikálni. Senki nem kéri számon mit mondott vagy igért tegnap és a beletett energia sokszrosát kapja vissza lájkok és hozzászólások formájában. Rajongható imidzset épít, a saját idealizált, de minimum vasbetonozott látszatát. Intim hangulatot láttat, de nem kell az intimitás kiszolgáltatottságát megélni. Az intimitás kiszolgáltatottsága nem az, hogy elmondasz valamit, és majd azt továbbmondja az akinek elmondtad. Nyugodtan hidd el, hogy mindenki elkotyog mindent. Aki titkot tart, az azért teszi, mert nem számítasz és fel se fogta, a magáévá se tette azt amit mondasz. Nem szándéksan kotyognak az emberek, nem rosszból teszik, csak áramoltatják az információt. Aki azt gondolja, tud titkot tartani, az úgy meséli el, ahogy én is, de elmeséli. Ha tartalma van, ha mélysége van, ha nyomot hagyott, akkor elmeséljük. Mindannyian. Visszaélni vissza lehet azzal amit elmondasz vagy csinálsz, ellened lehet fordítani. De ki tenne ilyet? Pszichopaták, narcisztikusok. Ők nem másnak fogják elmondani, hanem neked fogják elmondani, ellened fordítják amit mondtál, akkor amikor a legváratlanabb és legalkalmatlanabb a támadás. A kiszolgáltatottság abban van, hogy az intimitás ismeretlen helyzetet teremt. Amiben azonnal, gondolkodás nélkül kell jó döntést hozni, jól kommunikálni. Az bírja az intimitást, aki hisz abban, hogy van megfelelő érzelmi készlete a helyzetekre, illetve akinek az énképének a tudatos része az, hogy itim helyzetekben már volt, az így vagy úgy történt, ő így vagy úgy kezelni tudta akkor, később, szóval van rugalmasság érzése ezekre a helyzetekre. Sőt, élevezi ezeket a helyzeteket, ismeri azt az érzést amikor megkönnyebül, hogy elmesélt valamit, örül amikor a másikon érzi, hogy valami fontosat osztott meg, szeretne még mélyebbre ereszkedni, mert a lelki behatolás érzés olyan, mint a szex, a közös élmény érzése jó érzés neki, akarja, értékeli, pozitívan tölti fel általa a saját életét. Nem csak a szex intimitás, néha az éppen nem az, de az intimitás megélése éppen olyan hatással van, mintha orbitálisat szexelt volna az ember.

Ám, van akiknek nincs mélysége. Akikkel nem lehet ilyesmit megélni, mert nincs. Tényleg nincs. Van akinek a testén nincs háj. Nem tudsz mibe belemarkolni, nem tudnád belenyomni a húsába az ujjadat, mert nincs. Ha megpróbálod, csak a kemény izom van a bőr alatt. Amúgy ez persze vonzó dolog is lehet, ha valaki csupa izom, szóval lehet, hogy sántít a példa. Vagy mégsem. Igazán azt akartam érzékeltetni, hogy az intimitásra való képesség egy nagyon szép és gondozott kert. van akinek nincs semmilyen. Van akinek kertje van, de felveri a gaz, ha belemész tele leszel kullanccsal és vágásokkal a lábszáradon. Vagyis akkor neki mégsincs.

Az írás azt fejtegette, hogy a sport és minden időrabló tevékenység az intimitás kerülésére szolgál, miközben tiszteletet és sikereket eredményez.

Vagyis, érzésem szerint, ha van egy mérleg aminek az egyik oldalán az van, hogy otthon főztök (vagy bármit csináltok) együtt, közben dumáltok, röhögtök rajta, ha valami nem sikerül, beszélgettek filmekről, tervekről, más emberekről, magatokról – és a másik oldalán a bármiféle siker, legyen az sport vagy média vagy művészeti vagy bármi, és valakinek fontosabb a siker (a külső megerősítés), akkor ő fél az intimitástól vagy nincs rá képessége.

Mindenkinek van egy kifogása, egy magyarázata arra, hogy ez miért nem így van, ő miért máshogy éli meg, miért jó úgy, ahogy van az ő életében. Nekem mindegy, de szerintem érdemes ezt végiggondolni. Hogy mi van azzal a kerttel.

[nehazuddhogyszeretsz2]

Ideális munka előtti délelőtt:

Alvás & szex

[dalszoveg-planet]

Azt a késő esti édes varázslatot akarom Az örökké tartó szerelmet De csak ha veled van

Miley Cyrus - You

[amit-sose-mondtam-el]

Valahol a mélység és a felszín közötti örök átmenetben megragadt minden és se teljesen elsüllyedni, se pedig a felszínre feljutni nem tudott, bárhogyan is próbálkozott mindkét irányba.

[searchingnewme]

Olyan furcsa érzések kavarognak bennem, melyeket egyszerűen nem tudok megfogalmazni.

A mérhetetlen boldogság peremén egy jó adag melankólia kerített hatalmába, ráadásul ok nélkül. Van bennem egy jó adag félelem, amiatt hogy elveszíthetlek, hogy kevés leszek neked, hogy lecserélsz egy fialabbra, van bennem egy kis düh és sértődöttség mindkettőnk felé, amiatt ami történt, de lehet igazából csak különösképp arra vágyom, hogy foglalkozz velem és kényeztess.

Éhezik a lelkem.

Most a lelkem vágyik nagyobb figyelemre.

Hogy kibontakozhasson.

Hogy ne veszítsem el önmagam melletted.

[i-believed-in-them]

"Hidd el nem kell mondanod tudom, hogy bejöttél neki, hogy valószínűleg akart szexuálisan veled lenni, hogy formásnak tart és hogy szép vagy. De nem hiszem, hogy akart melletted horgonyt vetni, hisz Ő sosem félt volna megtenni, amit akart."

~Saját (K..)

[holitt-holott]

Barátok

Tudjátok én nagyon sokszor találkozok azzal a vággyal, hogy egy összetartó, erős közösségnek a tagja szeretnék lenni, akikkel csak úgy akárhová spontán is elmehetek szórakozni. Nem bárokra meg hatalmas partikra gondolok, mert ott mindig szorongok a tömegtől, a hangos zenétől, de főleg az alkoholtól és az alkohol befolyása alatt álló emberektől.

Olyan helyre vágyok, ahol egy komfortos közegben meg tudunk nézni egy filmet, társas- és videójátékokat is élvezni tudjuk, akikkel eljárhatok színházba, múzeumba, akik szeretik a művészetet és az irodalmat, akikkel jókat lehet beszélni a hitről. Akik meglátják a természetet adta csodákat és nem zavarja őket a telt csend.

Aztán eszembe jutnak a barátaim és az, hogy ezek a vágyak nagyon sértőek velük szemben, mintha őket nem tartanám elég jó barátaimnak. Mintha ki akarnám őket kerülni. De sajnos pont olyan helyzetben vagyok, hogy a barátaim ismernek engem, de egymást nem. Tehát mindenkire tudok szánni egyéni minőségi időt, de közösen, egy csoportban sosem tudok szórakozni velük.

Lehet meg kéne próbálkoznom egyesíteni őket, de mindegyikük, annyira különböző és kaotikus az időbeosztásuk. Már három embert is nehéz összehozni egy alkalomra.

Ez már nem olyan mint gimiben vagy áltsuliban, ahol közel voltunk egymáshoz. A gimis kolis közösség, ahol nem volt olyan nap, ahol ne láttuk volna a másikat és mindig történt valami. Azt nem tudja semmi sem überelni. De vissza már nem mehetek oda és éppen új szakaszba lépek az életemben. Egyetemi koliból is kirepülve az első alkalom, hogy egy új lakásban kell majd élnem.

Érdekes lesz, de valahogy majd csak megoldódik. Jelenleg még elég frusztráló belegondolni a jövőbe.

[sagittarius0216]

#0:52

Fent vagy, mégsem irsz…

Tudod ez egy nagyon érdekes dolog. Éjfél múlt, s kavarognak bennem az érzések, gondolatok..

Vajon mit csinálhatsz? Gondolsz e rám? Hiányzok e talán? Vagy hogy szeretsz e még igazán?

Ezek a kérdések mind nem lennének bennem ha irnál, keresnél és éreztetnéd hogy mennyire vagyok fontos neked és hogy szeretsz….

Oly egyszerű lenne minden ha olyan öszinte lennél mint én. Mert én mindent elmondok neked, kiöntöm szivem, lelkem minden gondját s baját…miközben te ebből csak annyit veszel észre hogy megint papolok neked és szerinted csak a vitát generálom, holott én csak egy kis megértésre vágyok, törödésre, türelemre és szeretetre vágyom…

Te olyan más vagy… mondanám hogy titokzatos de nem igazán… igazából csak kizársz engem és nem engeded hogy megismerjelek, megismerjem minden ki szokásod. Hogy mi bánt téged? Miket szeretsz és hogy miket nem? Mi a kedvenc szined, ételed, italod, zenéd? Mik foglalkoztatnak? Szeretsz vajon olvasni? Vagy sportolni? Milyen jó és rossz szokásaid vannak? Mennyire vagy spirituális, hiszel az ilyenekben? Mi tesz féltékennyé, mennyire vagy féltékeny tipus? Miket szeretsz csinálni szabad idődben? Miket szeretnél kipróbálni legyen az akár étel, ital, sport bármi? Hova szeretnél eljutni a világon? Voltál már igazán szerelmes? Mik a vágyaid? Milyen állmaid vannak? Hol laknál szivesen? Miert vagy a leghálásabb az életedben?

S megannyi kérdésem lenne még hozzád… de te erre még tudom hogy egyátalán nem vagy felkészülve vagy csak nem gondolod velem igazán komolyan csak elvagy…Annyi meg annyi dolgot szeretnék tudni…

De néha a tudatlanság áldás és átok is egyben.

[whyyareallnamestaken]

Nem lehet egy kapcsolatban fél seggel benne lenni.

Vagy benne vagy, vagy nem.

[egy-lany-blogja]

Vágyom arra,hogy valakivel át élhessem legmerészebb vágyaim ,hogy valakivel szenvedélyesen bújjak ágyba, arra ,hogy megmerjem mutatni neki legvadabb énem .Vágyom arra,hogy valakivel fel fedezzük egymás testét,valakivel kísérletezzünk kinek mi és hogyan esik jól az együttlét során..próbáljunk ki együtt új dolgokat....játszunk szerepeket ...felváltva irányítsunk...vetkőzzük le együtt a gátlasainkat...

[csacskamacskamocska]

Összejövetelek

Annyi ellentmondás van bennem a társasági eseményekkel kapcsolatban, hogy az biztos elég lenne egy pszichológiai tanulmányra. Mondjam az igazságot? Ha a legeslegeslegmélyebb vágyamra lenne bárki kiváncsi, akkor az az lenne, hogy legyek a pasimmal, csináljunk valami kaját amivel aztán nem kell babrálni, csak rájárni, társasjátékozzunk, igyunk, röhögjünk nagyokat, ha van kedvünk, sétáljunk egyet a megbolondult városban, legyünk együtt. Ha van kedvünk és meg vagyunk hívva, akkor mehetünk bárhova azzal a kitétellel, hogy nem muszáj ottmaradni, bármikor hazatérhetünk, hogy a fentiekkel folytassuk az estét. Szerintem amúgy ezt bármelyik este meg lehet csinálni, nem kötődik a szilveszterhez. Vagy utazzunk el nagyon máshova megnézni, hogy máshol milyen a szilveszter. A lényege az, hogy nekem ezerszer jobb, komfortosabb egy együtt töltött nap vagy este, mint bármilyen társasági esemény. Az együtt töltött az együtt töltött, és nem egymás mellett, hogy mindketten a tumblit tologatjuk és más emberekkel beszélgetünk... :( Vagyis, akár még ez is lehet, ha közben egymás mellett ülünk és arról beszélünk, hogy ki mit olvas éppen és ki miért fasz :D és közben iszunk, röhögünk és valójában együtt vagyunk és belekeverjük bármikor a fentieket.

Utálom a mindenféle összejöveteleket amikre meghívnak. Nem akarok idegenekkel beszélgetni, mert 100-ból egy, aki felkelti az érdeklődésemet, viszont a legtöbb ember csak beszél és beszél, a nélkül, hogy megkérdezné a másik embert, hogy ő hogyan gondol valamit. Csak kiterjesztik magukat. Csak dominálni akarnak, hogy érezzék, hogy élnek. Okoskodnak, véleményeznek, kioktatnak, kritizálnak. Ritkán viccesek. Viszont tapadósak. Ha valakivel szóbaállok, nagy esélye van, hogy egész este vele kell beszélgetnem. Tud szórakoztató lenni, az is, aki magáról beszél, ha felvállalja a gyengeségeit, bénaságait, ha a sztorik nem önfényezésből állnak. És akkor is jók a kiááradó emberek, amikor információt adnak át. Itt jártunk, ott jártunk, ilyen meg olyan érdekességeket láttunk és tapasztaltunk. Lelkesedés, pozitívizmus, ezek húzzák felfelé a többieket is.

Nem gondolom, hogy egészséges az, ahogy én ezzel kapcsolatban érzek. A kényszer, hogy szervezzek és közben az idegenkedés, hogy részt vegyek rendezvényeken. Iszonyatosan magányosnak tudom érezni magam emberek között. Iszonyatosan! Lazának kéne lenni, szarni az egészre, odamenni és faszságokat beszélni. Akár szándékosan. (bár ez nem tisztességes, szóval sosem csinálnék ilyet)

Szeretem a barátaimat. Szeretek velük lenni. Szeretek velük beszélgetni. De egy percig sem gondolom, hogy a különféle barátaimat össze lehet ereszteni, és ők jó társaság lesznek együtt és kedvelni fogják egymást. Sőt, biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem. Szeretem, hogy sikerült kialakítani egy olyan kis csapatot, ahol az ember lelazulhat és mindenféle kényszer és védekezés nélkül lehet jelen. Szeretem óvatosan építgetni ezt a csapatot, 1-1 új embert behívva, akit a csapat szépen magábaolvaszt, megismer. Bár most a szilveszte az aktuális program, de amúgy ez az egész bármikor bármilyen időben igaz. Többnyire kiver a víz a társasági összejövetelektől, de közben tudom, hogy ezeket tudatosan építeni kell mert az emberek nagybbik része tök béna ebben, és végül mind egyedül maradunk. Mármint úgy tényleg egyedül.

Az egyik leginkább társasági emberként ismert barátom azzal hívott fel, hogy két baszom rendezvényre kaptak meghívást, de ők inkább hozzám jönnének, úgy döntöttek. Mert nálam elereszthetik magukat. Szóval, ez egy kikötő, én meg a kikötőmester. De más kikötőkben valahogy idegenül mozgok.

[cry-baby-69]

Nekünk nőknek gyermekkorunktól azt tanítják,mennyire fontos, hogy boldoggá tegyünk másokat. Légy csinos,csendes, kedélyes. Légy pont olyan,amilyennek a férfi akar téged. Megtanulunk hát játszani. Mindig azt az énünket mutatni,ami tetszik annak,akinek épp el akarjuk nyerni a tetszését. De a többi énünk sem tűnik el. Ott forrong. Fortyog,amiért mellőzzük,megtagadjuk,eltitkoljuk,és elrejtjük egy csábos mosoly mögé. Jó kislányt játszunk aki valójában csak....FÉL.

[szeress-kerlek]

Mintha egy légüres térben lebegnék, én így élem meg az eksztázist. Ez nem csak egy érzés, hanem utazás a szenvedély birodalmába. Ahogy érzékeim összefonódnak veled, úgy egyre inkább behatolást engedek neked saját létezésembe. Az idő megáll és mi összefonódunk, te teljesen elmerülsz bennem és én lényed mélységében találom meg a boldogság forrását. Ez az eksztázis, ahol az érzelmek, érzékek és vágyak találkoznak.

[orokke-a-tied0201]

Emlékek

Annyira szeretném,hogy szeress még. Minden apró dologról még mindig eszembe jutsz,minden percben. Nem vagy itt,de az agyam oda lát téged mindenhova. Ahogy a házunk melletti parkolóban ülsz a Mondeoba és engem vársz egy "megjöttem" üzenet után. Én izgatottan és boldogan futok le a lépcsőn,hogy aztán egy csókkal köszöntselek. Látom,ahogy egy hosszú nap után este 6 órakor ott ülsz a BMW-be a kórház előtt,és rám mosolyogsz,miközben sétálok feléd,hogy aztán haza menjünk. Látom,ahogy kézenfogva együtt sétálunk a Tarczy suli felé,hogy hazavigyük a kishugomat az iskolából,mint egy család. Látom,ahogy ülünk az erkélyen,és cigizés közben boldogan beszélgetünk/tervezünk. Mintha egy filmet néznék,amikor látom magunkat a járdáról ahogy elgurulunk a Bástyán kocsival a boltba sietve,és én táncikálok melletted,te pedig átveszed az én energiáimat. Látom,ahogy kézenfogva állunk a boltba,és arról vitatkozunk,hogy melyik fogkrémet vagy tisztítószert vegyük,majd végül olyat választunk,ami mindkettőnknek szimpatikus. Látom magunkat otthon,amikor egy borús délután,hulla fáradtan elaludtunk egymásra dőlve a kanapén tiktokozás közben. Látom,ahogy együtt esszük az ebédet az asztalnál,ami még ki sem hűlt,és közben tervezgetjük a napot,és jó kedvvel elindulunk. Még mindig látom,ahogy szerelmesen egymásra nézünk minden egyes alkalommal.

És illatokat is érzek,akárhányszor eszembe jutsz. Még mindig érzem a bőröd,parfümöd és a cigarettád illatát. Az autód illatát,ami a te parfümöddel is vegyül. Érzem a házunk illatát,ahogy a szobád illatát is.

Hallom a hangod minden egyes alkalommal a fejemben. Hallom ahogy kiejted azt a szót,hogy "Szeretlek Baba",és a többi általad kreált,de vicces becenevem,amiken mindig nevetnem kellett. Hallom még,ahogy kiakadsz és azt,ahogy nevetsz. Veled nevetek. Ahogy az ágyban,szorosan összebújva együtt sírunk.

Érzem mélyen magamban azt a boldogságot,amit melletted éreztem,amikor úgy gondoltam hogy ennél boldogabb már nem lehetnék. Érzem még,hogy melletted Nőnek éreztem magam. Érzem magamon a tekinteted,ami tele volt szerelemmel,boldogsággal,csodálattal,vággyal és tűzzel,akárhányszor rámnéztél. Érzem még a hevességet,amikor letámadtuk egymást egy hosszú nap után. A napunk egyik legjobb része,mindig ezt gondoltam.

De most már eltűntél. Sosem fogom már érezni a csókod ízét, vagy a kezed érintését a bőrömön. Sosem fogom már látni csoda szép mosolyod,és csillogó szemeid. Sosem fogom hallani a hangod és a nevetésed. Sose érzem többé a bőröd édes finom illatát. Sosem fogom hallani azokat a beceneveket.

Ezek mind csupán emlékek maradnak,érzések,csalóka képzelődések,kósza vágyak irántad. Az egész lényed iránt. De semmi több.

És hogyan tudnék én tovább élni,ha csak veled láttam mindenben értelmet? Hogyan éljek nélküled tovább,ha számomra te jelentetted a biztonságot és az otthont? Mégis hogyan képzeljek el olyan jövőt magamnak,amiben Te nem vagy,mikor mindenemet odaadtam neked,és láttam magunkat öregen a kertünkben ücsörögni...?

Mondd el Kedvesem...Mégis hogyan kell nélküled élni?

[i-believed-in-them]

HIÁNYÉRZET

Nem a szavak hiánya, hanem:

Az érintésé,

A vágyak előhozataláé,

A leggyengédebb érzéseké,

Az apró dolgoké, melytől a szíved 6x többet dobban,

A lángé, amit nem tudsz folytani,

Az érzések átadásáé, ami benne van,

A szerelmes együttlété, ami nem pusztán csak szex.