#hűség

[iloveyouandmissyou]

A túlgondolás megölte a boldogságomat, viszont sosem tévedtem..

[idonttalkwithpplhere]

Amit vagy akit én keresek, azt lehet hogy nem fogom megtalálni ebben a világban.

[xszerelmes-lelekx]

Egy olyan embert sose fogsz tudni ki játszani aki játékosból vált hűségessé..egyszerűen ismerni fog minden egyes lépést, játszmát, trükköt, hiszen ő is ezt művelte egykor

[csacskamacskamocska]

A legtöbb megcsalás

Ez most csak ilyen kis színes szar lesz, nem kell mindig a mély önmarcangolás :D Olvasom egy statisztikában, hogy a legtöbb megcsalás, kikacsintás januárban történik. Magyarázatként azt adják, hogy az év végi és karácsonyi hajtás, feszkók miatt januárban többen érzik úgy, hogy nekik is jár egy kis szabadság. Nem lehet, hogy az ünnep, a szilveszter többeket szembesít azzal, hogy feszültséggel teljes, boldogtalan kapcsolatban élnek, magányosan? Az ünnepekről alkotott vágyképeink elég gyötrőek lehetnek. ÉS pénteken kora este követik el a legtöbb megcsalást. Szóval a január péntek esték a legveszélyesebbek és a leggyümölcsözőbbek, ha kalandot keres valaki. :D Szóval, a pasim januári összes péntekjére beírom a naptárába, hogy SZEEEEX, ORÁL, BASZÁS, AMIT CSAK AKARSZ NAP. :D :D

Azt nem tudom, mit csinálok, ha a többi nap is ilyen. Akkor azt írom be, hogy (LÉK)horgászat, alvás, fejmasszázs, videójáték, BÉKÉNHAGYÁS :DDD

Alapjában véve azért olyan kapcsolatot szeretnék, amiben a megcsalás egyszerűen nem opció. De én már öreg vagyok, én már várhatom ezt, hogy hátralevő életemben elég legyek és nekem ő elég legyen.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

7'8.

Tudod azt szeretem az egyik legjobban a kapcsolatunkban, hogy habár nem volt mindig minden tökéletes, voltak időszakok amiken át kellett küzdeni magunkat de mindig őszinték maradtunk egymáshoz. Ha probléma volt azt végül mindig megoldottuk. Ha te aggódtál miattunk, hozzád bújtam és odasúgtam hogy te vagy a mindenem, ha én féltem megfogtad a kezem és a szemembe mondtad, hogy én és ez a kapcsolat kell neked, semmi más.

Azt hiszem veled tanultam meg azt, amit előtted nem sikerült senkivel: egy kapcsolat nem állhat csak jó dolgokból, mindig lesznek akadályok, de tehetünk azért hogy akármekkora probléma van és akármennyi idő telt el az őszinteség, a bizalom és a szerelem ne szűnjön meg kettőnk között, ne adjuk fel soha. És mi nem adtuk fel❤️

A mai napig hálás vagyok érted, köszönöm hogy vagy nekem kicsim...

[anonym90]

Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel.

[abaddown]

- Uram, Ön szerint mi hiányzik a mostani nökből?

A férfi elmosolyodott majd tekintetét egy távoli lámpa pislákoló fényére vetette.

-A bujaság. Hódítani egy szemérmetes mosollyal kell. Hogy egy szük felsőből kivillanó meztelen váll csabitóbb és titkozatosabb, mint egy mély dekoltázs. A kevesebb több, a minden semmi….

[verzek-csenben-elek]

2,5 hónap..

Tudtuk az elején, hogy nehéz lesz..

De vállaltuk mert a mai világban ritka az igaz és őszinte tiszta szerelem..

A miénk az első perctől kezdve ilyen..

Te elindultál a gyerekkori álmod megvalósítása felé..

Én pedig teljes erőmmel foglak támogatni a végsőkig..

Azt mondod én fontosabb vagyok, vissza akarsz jönni hozzám..

De ezt nem hagyhatom, nem adhatod fel miattam..

Hűségesen várlak haza!

Mert érted megéri..

[hicapacity]

Csányi Vilmos: Az emberi természetről 

Közösség, vagy csoport? A közösség olyan csoport, amelyben megjelenik a hűség.

[sagittarius0216]

#0:52

Fent vagy, mégsem irsz…

Tudod ez egy nagyon érdekes dolog. Éjfél múlt, s kavarognak bennem az érzések, gondolatok..

Vajon mit csinálhatsz? Gondolsz e rám? Hiányzok e talán? Vagy hogy szeretsz e még igazán?

Ezek a kérdések mind nem lennének bennem ha irnál, keresnél és éreztetnéd hogy mennyire vagyok fontos neked és hogy szeretsz….

Oly egyszerű lenne minden ha olyan öszinte lennél mint én. Mert én mindent elmondok neked, kiöntöm szivem, lelkem minden gondját s baját…miközben te ebből csak annyit veszel észre hogy megint papolok neked és szerinted csak a vitát generálom, holott én csak egy kis megértésre vágyok, törödésre, türelemre és szeretetre vágyom…

Te olyan más vagy… mondanám hogy titokzatos de nem igazán… igazából csak kizársz engem és nem engeded hogy megismerjelek, megismerjem minden ki szokásod. Hogy mi bánt téged? Miket szeretsz és hogy miket nem? Mi a kedvenc szined, ételed, italod, zenéd? Mik foglalkoztatnak? Szeretsz vajon olvasni? Vagy sportolni? Milyen jó és rossz szokásaid vannak? Mennyire vagy spirituális, hiszel az ilyenekben? Mi tesz féltékennyé, mennyire vagy féltékeny tipus? Miket szeretsz csinálni szabad idődben? Miket szeretnél kipróbálni legyen az akár étel, ital, sport bármi? Hova szeretnél eljutni a világon? Voltál már igazán szerelmes? Mik a vágyaid? Milyen állmaid vannak? Hol laknál szivesen? Miert vagy a leghálásabb az életedben?

S megannyi kérdésem lenne még hozzád… de te erre még tudom hogy egyátalán nem vagy felkészülve vagy csak nem gondolod velem igazán komolyan csak elvagy…Annyi meg annyi dolgot szeretnék tudni…

De néha a tudatlanság áldás és átok is egyben.

[iloveyouandmissyou]

Legnagyobb háború:

🫀: adjunk neki még egy esélyt!

🧠: el kell engedned!

[idonttalkwithpplhere]

Egyedül az egészséges kapcsolat után sóvárgok.

[csacskamacskamocska]

Utólag

Volt egy pasas akivel együtt éltem, és bár kb semmi közös nem volt bennünk én picsa szerelmesen kezdtem bele a kapcsolatba. Elvarázsolódtam attól, hogy végre egy FÉRFI engem akar, tud és szeret szexelni, izgatónak, gyönyörűnek lát. Ez az érzés annyira magával ragadott, hogy minden erőmmel igyekeztem eltekinteni minden mástól. Közben volt egy szinte gyerekes, de nagyon vonzó romantikus hős világa is. Mereven becsületes volt. Egynek tartotta magát sz utolsó lovagok közül. Kivont szablyás védelmező, akinek a dárdáján lobog az imádott nő hímzett bugyogója. Sokáig nem lehet fenntartani egy olyan kapcsolatot se, ami a szexen kívül semmilyen igényét nem elégíti ki az embernek. Hiába volt minden kényeztetésben részem, a belső világom szenvedett az unalomtól. Nem mentünk sehova, nem csináltunk semmit, nem voltak terveink, nem volt jövőkép, az élet csak a mindennapi taposómalom és a szex volt. Iszonytatóan sokáig szállítottam a kapcsolatba a tartalmat, míg végül kimerültem. És amiben kimerül az ember, ugye... ott rés is keletkezik.. ugye... hát fülig beleszerettem valaki másba, akinek meg teste nem volt, csak agya. Amíg együtt voltunk, a pasas állította, hogy ő szerelem nélkül nem tudna dugni vagyis nem akarna vagyis nem, nem, szerelem nélkül semmi értelme! Én úgy voltam vele, hogy ne legyen az ember képmutató, szerelem nélkül is lehet dugni, lánykoromban én is szexeltem szerelem nélkül is, csak a szexért, nem látom benne a kivetnivalót. Az egy más dolog, hogy az ember a párkapcsolatában hűséges, de ne mondjuk azt, hogy szerelem nélkül nem lehet vagy nem jó vagy, hogy szerelemmel jobb. Nem általános érvényű dolgok ezek, hanem egyéni és alkalmi gondolatok meg érzések. Hát, vérre menő vita volt. Kicsit bosszantott amikor a szakíts után a pasas tucatnyi nővel feküdt le. (onnan tudtam, hogy a fiammal továbbra is tartotta a kapcsolatot, és néha szivárogtak hírek, főleg olyasmi ami a fiamat összezavarta. Ennek nyilván nem örültem) Csupán azért bosszantott, mert nem mondhattam neki, hogy helló, emlékszel a vitánkra? Emlékszel, hogy micsoda hevesen kardoskodtál, hogy te biztosan nem akarnál érzelmek nélkül dugni... Leszarom kivel vagy, csak a vitatéma érdekel. Látod, hogy működik ez, baszod, csak nem mertél vele szembenézni. Nem illett a Lovag imidzsbe. Végül két nő maradt, akik közül választania kellett. Magamban nevetem, ha így, akkor nagy szerelem nem lehet egyik irányba se. Vajon mi lehet a választás alapja? Melyikkel jobb szexelni? Vagy valami más? A lánnyal aztán 7-8 évig megvolt a kapcsolat, sosem költöztek össze, nem is értettem (mondom, pár évente elért valami hír a pasasról, amúgy teljesen érdektelen volt, a szakítás után sosem beszéltem vele többet. Nem volt miről). Nem nagyon értettem, hogy se gyerek nem lett, se házasság, a pasas elkezdett öregedni, hát mire vár még?

Meséli a fiam, hogy szakítottak, de már van barátnője. A kolléganője. Na, ez gyors volt. Vajon mióta volt már tervben, hogy ha nem lenne kapcsolatban, akkor csak megdugná ezt a nőt? Vajon a barátnője hitt benne, hogy nem vonzódik a kolléganőjéhez? Vajon elhitte a sztorikat, hogy ugyan, nem kell féltékenynek lenni, ugyan, XY semmit sem számít, ráadásul kolléga, hát házinyúlra nem lövünk?

Őszintén remélem, hogy a közös munka ad beszédtémát nekik, és végre csinál valakivel gyereket és boldogan élnek. Mert nincs a csávóval semmi baj, nem rossz ember, nem tett ellenem semmit, olyan amilyen. Éljen boldogan! Mindig furcsa, hogy valaki, akiért annyit bőgtem, aki felkavarta az életem, most ennyire nem számít. Csak egy sztori, egy gondolatsor. Egy plasztikusabb szereplő az írásaimban. ;)

És biztos vagyok benne, hogy az én orromat is rengeteg mindenbe bele lehetne verni utólag. Nagy szerencse, hogy ŐK nem blogolnak. :D

[girl-light-dark-roads]

Ne mutass addig szeretetet ameddig nem látod a hűséget🍷

[tejbepapy]

Természeti csendben áll a villanyoszlop az út mentén, mint egy magányos őrszem, figyelve az élet sűrűjét, amely körülötte forog. Olyan állóképességgel és méltósággal viseli a körülötte zajló élet forgatagát, amelyet csak a természetes elemek időnkénti tombolása zavar meg. A villanyoszlop testesíti meg azt a csendes erőt és állhatatosságot, ami hiányzik az emberi tapasztalatból, de amire néha irigykedünk.

Nap mint nap látja az emberek siető lépteit, az autók zaját, a városi élet mindennapi apró csodáit és tragédiáit. Az idő múlását nem az órák jelzik neki, hanem az élet körülötte változó hangulatok és zajok. És ő mindvégig áll ott, mozdulatlanul, mintegy vállalva az élet súlyát, miközben az emberek csak haladnak, mintha nem is létezne.

De amikor az este leple leszáll a városra, és a sötétség eluralkodik az utcákon, a villanyoszlop életre kel. Mint egy hűséges őr, felgyújtja a lámpákat, hogy fényt és biztonságot nyújtson azoknak, akik még mindig az utcán vannak. A fénye értelmet ad az éjszakai csendben, egyfajta vigaszt és reményt sugározva a magányos járókelők számára.

És így telik el minden este, a villanyoszlop hűségesen teljesíti a szolgálatát, még akkor is, ha senki sem figyel rá, senki sem veszi észre. Olykor észrevétlen marad, mint egy árnyék az élet zajos színpadán. De mégis, az ő jelenléte elengedhetetlenül fontos a városi élet szövetében.

Mégis, a villanyoszlop sosem mozdulhat ki a helyéről. Az ő sorsa az, hogy ott álljon, ahol van, és hűségesen szolgálja azokat, akik körülveszik. Talán ez a sors mindannyiunkét is jelképezi: hogy néha csak állunk, és figyeljük az életet, miközben a világ körülöttünk változik. Talán ez a csendes szolgálat az, amely értelmet ad az életnek, még akkor is, ha gyakran észrevétlen marad. Talán mindenki egy kicsit villanyoszlop, aki valamilyen módon fényt hoz a sötétségbe, anélkül, hogy azt valaha is elismerés követné.

[abaddown]

– Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?