#te kellesz nekem

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

7'8.

Tudod azt szeretem az egyik legjobban a kapcsolatunkban, hogy habár nem volt mindig minden tökéletes, voltak időszakok amiken át kellett küzdeni magunkat de mindig őszinték maradtunk egymáshoz. Ha probléma volt azt végül mindig megoldottuk. Ha te aggódtál miattunk, hozzád bújtam és odasúgtam hogy te vagy a mindenem, ha én féltem megfogtad a kezem és a szemembe mondtad, hogy én és ez a kapcsolat kell neked, semmi más.

Azt hiszem veled tanultam meg azt, amit előtted nem sikerült senkivel: egy kapcsolat nem állhat csak jó dolgokból, mindig lesznek akadályok, de tehetünk azért hogy akármekkora probléma van és akármennyi idő telt el az őszinteség, a bizalom és a szerelem ne szűnjön meg kettőnk között, ne adjuk fel soha. És mi nem adtuk fel❤️

A mai napig hálás vagyok érted, köszönöm hogy vagy nekem kicsim...

[azsofiaa]

Mit számít a vagyon, ház, drága utazások, autó. Nekem csak te kellesz, csak te és a csupasz szíved

[csacskamacskamocska]

De hát itt vagyok!

Hiába vagy kész arra, hogy az egész világ legyél a másiknak, ha ő nem téged akar. Emlékszem ennek a fájdalmára, hogy milyen kibaszott szar látni a másik vergődését vagy akár az önsorsrontást vagy az értelmetlen kapálózást és nyújtanád a kezed, hogy együtt jobb lesz, mert neked valóban jobb lenne együtt, hiszen szereted, nyilván jobb a közös jövőképet nézni, mint az ő fuldoklását, de nem fogja meg a kinyújtott kezedet és nem is vesz rólad tudomást. És mennyire más, amikor nézed, és azt gondolod, felesleges fuldokolnod, leér a lábad!

Valószínűleg sokat kibírok, nem fordulok el azonnal, nem szakítom meg a beszélgetést, rugalmas vagyok a „szolgálatban”, így alakulhat, hogy gyakran tartok kapcsolatot olyanokkal, akik valaki más után epekednek. Volt párkapcsolatom, ami így kezdődött, aztán szerelem lett. De ott voltam akkor is, amikor az a másik elutasította vagy amíg bizonytalanság volt. Barát, barát, barát. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy egészséges dolog ezt csinálni. Vagy, hogy nekem egészséges. Merthogy ezzel túléltetem a sérülést, amit anyám okozott azzal, hogy folyton „mást választott helyettem”. Más volt jobb, mást állított elém példaként, mást ajnározott, mással kivételezett. Néha ez bombaként robban fel az életemben. Szerintem ezt csak az érti, aki megélt hasonlót. De valójában egy turbózottan szar érzés, amikor nőként láthatatlan vagy a másiknak. Elmondja, hogy ő mindennel elfogadó, nem érdekli mekkora egy nőnek a melle vagy a segge, milyen hosszú a haja vagy milyen színű, volt már neki sokféle barátnője. De te nem kellesz. Elmondja, hogy az ember valójában azért társas lény, és bármennyire jó elvan egyedül meg nem prioritás a társkeresés, de azért hiányzik neki a gyengédség. De te nem kellesz. Szar egyedül, lányok írjatok! De te nem kellesz. És nem azért mert barát vagy, ami érték és nem érdemes felborítani egy bizonytalan kapcsolatért (hiszen abból a mélységből, ahol egy barátság van, a legjobb kapcsolatokat lehet építeni), hanem mert nem képes úgy nézni rád. Adott esetben mert szét is válik az agyában: ezzel beszélgetnék, ezt kúrnám.

És te hallgatod, hogy epekszik azért, akit kúrna.

Végül, végül, sok idő után már tényleg unalmassá válsz, hiszen várakozásban leéltetek egy házasságnyi időt.

Brrrr. Kurva szar emlékek ezek, és nem is foglalkoznék vele, mert a múlton rágódás tényleg az önsorsrontás egyik legborzasztóbb formája. Csak tegnap éjjel valahogy belerobbant az agyamba ez a dolog „nem téged választott” és mellé a anyám. Hogy folyton ezt éltem meg, ezt az érzést, hogy nem engem választott. Ami amúgy valójában egy faszság, most megfejtem nektek is: Anyám masszív narcisztikus volt. Ebből következik, hogy mindig azt mondta, amit az adott helyzetben a legalkalmasabbnak talált arra, hogy Ő tündökölhessen, hogy Őt szeressék. Ezért a dologért bármikor beáldozta a gyerekét, a férjét, bárkit. Ettől ő még nagyon szeretett engem. Csak a pillanatokat, amikor a másik gyerek vagy a másik gyerek anyukája rajongva nézett rá, na ezeket a pillanatokat jobban szerette nálam.

A pillanatot, amikor más valakit boldoggá tesz, és az rajongva néz rá, azt jobban szerette nálam.

[tevagy-amindenem]

Égek a vágytól, ha itt vagy mellettem, Tested, mint a legédesebb bor,szerelmem Adj esélyt; bebizonyítom kellesz nekem, Rád nézve érzem, te vagy a végeztem.

[elhomalyosultemlekek]

Ma ismét rólad kérdeztek. Beszélek még veled? Én pedig büszkén válaszoltam, talán ha hamarabb beláttam volna...de beláttam és egy hatalmas nemmel válaszoltam... nyilván... nem kellesz Te nekem, nincs rád szükségem. Többé nem.

[kibaszott-karma]

Kellek, de annyira nem, hogy velem légy.

A kéj, a vágy, szexuális vonzalom az meg van, de miért is kellenék pont én. Neked ennyi elég.

Hiába mondtam el, nekem te kellesz.

Beléd vagyok esve.

Vágyom rád és nekem nem a szex kell.

Az ölelésed, az illatod, a hangod, a szereteted, minden ami te vagy.

A hajnali beszélgetések.

A lelkizések, mikor valamelyikünknek baja van.

A becézgetések, főleg az, amit tőled kaptam.

A pánikrohamomra reagálásod, hogy csak te tudsz megnyugtatni.

[teljesen-tonkreteszel]

Próbálkozom nem Rád gondolni. De mint egy drog ami nem hagy nyugodni, ami nem hagy szabad teret.. pont olyan vagy számomra Te. Csoda hogy eddig még nem őrültem meg gondolataimtól amit Te okozol nekem.

De Rád haragudni? Ugyan hogyan tudnék… szükségem van arra hogy gondoljak Rád mert ez visz előre, ez ad erőt, miközben ez gyengít el. Olyan keserves és olyan édes.

A gondolat hogy mellettem vagy, fogod kezemet, megölelsz és szemembe nézel…..

olyan erősen meg tudom fogni ezt az érzést, ezt a pillanatot hogy szinte fáj hogy csak a fejemben létezik. Tudod ez olyan helyzet mikor az egyik szemem sír a másik pedig nevet.

Nevet.. de miért nevet? Mert olyan erősen él bennem ez a kép, hogy valóban megtörténik hogy szinte beleborzongom az érzésbe. Szinte érzem kezdet a kezemen, ajkadat az ajkamon. Látom ahogy szemeiddel rám nézel. Egy szót sem szólsz de mégis olyan hangosan kiáltasz. Igen.. azzal az édes hangoddal, mely talán a legszebb és legcsodálatosabb hang nekem a földön. Hangodat hallva szívem egyre keservesebben ver, közben a másik szemem sírni kezd.

Sír… de miért sír? Mert rájön arra hogy mindez csak a fejemben létezik. Hogy kezed nem érinti kezemet, hogy ajkad nem pihen meg ajkamon, hogy gyönyörű szemeid nem csillognak miközben rám néznek, hogy hangodat nem hallom, csak próbálom a múltból felidézni… és hogy mindez valóban csak a képzelet. Hogy kezemet, ajkadat, szemeidet csak egy régi képen láthatom. Hogy hangodat csak egy régi videón hallhatom.. egy videón amit éppen egy meggondolatlan pillanatodban küldtél el számomra. Gondoltad, jót nevetek rajta.. de nem tudtad.. nem tudhattad hogy ez Nekem a Világot fogja jelenteni és soha nem a lényeget néztem rajta csak hallgattam…

Mert én így szeretlek, mert nekem Te pont így kellesz.

[kavetoled]

Mert nekem te kellesz vagy senki.

[ujrakezdesnelkuled]

Az évek alatt kialudt bennem a láng, nem kerestem a szerelmet, nem akartam senkit.

De jöttél te..a hosszú évek sötétségét bearanyoztad. Minden beszélgetésünkkel, egyre többet érzek. Azt érzem kellesz nekem, hogy veled PONT eltudnám képzelni azt amit évek alatt mással nem.

[hellishdave]

Éli - Színtelen

Elhagytam a valóságot, nem létezik kötelék, Kötél egy gerendán?, milyen érzést követnék? Magam sem ismerem a jövőt, nélküled elvesztem, Csukott ajtók mögöttem, pedig a jövőnket terveztem! Már nem bírom!, tovább lépni nem lehet, Az elmém szikrájába vesztem el minden megrekedt, Nem látok a sötétbe, túl homályos a valóság, A szívem veled maradt, túl nagy lett az adóság, Nem bírod?, sok volt a teher a vállamon, Nem volt semmi jó, bennem lett űr meg fájdalom, Számolom, a napok peregnek lassan mint hónapok, Ahol él még benned szeretet, hidd el én ott lakok! A hideg ráz!, minden érzelem egy dalba, Szabad akarat mit az elme körbe épít fallal, Ez nem én vagyok, árnyéka önmagamnak, Csak nevettél mikor súlya lett a szavaknak Ez így van jól?, neked mind ez csak játék lett, Nekem orosz rulett, az érzéstől válnék meg Szállnék el, egy fuvallat vigyen messze, Lehetsz te vagy én, de meg találod magad benne! Fájdalomból íródott, vége soha nem lesz! Egyben biztos vagyok örökké te kellesz! Egy esélyt a szívemnek, addig minden színtelen! Apró darabokra törtem, rád gondolok szüntelen! Fogva tart az érzés, hova merre tovább?, Te vagy a fény az életbe nem látom a csodát, Egyben biztos vagyok, szeretlek míg dobog a szív, Lüktet a lelkembe, nem számít a kín! Csak veled kapom vissza, így semmi sincsen rendben, Újra erős leszek, újra megláthatod bennem, Aki mosollyal az arcán mondta ki hogy szeret, Aki nem várta az érzést, mégis ettől szállt föld felett, Több kellett.. mára hatalmába kerített, Eldobom az életet mert belőled merített, Most gyenge vagyok!, emlékszem az ajkadra, A szemedre, a kezedre, a mosolyra, a szavakra, Az érintésre, kacajra, a könnyes búcsúra, Időt kértél, megkapod!, de addig be lesz borulva. Minden nap úgy kelek fel, hogy nem akarok élni!, Nem akarok létezni és nem akarok félni!, Nem akarom nézni!, már romokban a kártyavár, Egy szerelem egy élet, remélem a szeretet rád talál! Büntess uram, ha úgy érzed meg érdemlem, A szerelmet ne vedd el, mint minden minden ember én is tévedtem, Soha nem vétkeztem!, hűség és becsület az utam, De nélküle vége! Nélküled vége! Ha eljön az idő, senki se szóljon, Néma csend legyen és ez a zene szóljon! Végleg elmegyek, csak egy percet együtt lehetnénk, De egy élet is kevés a boldogsághoz amit szeretnék, De még nem adom fel!, erre tanított az élet, Meg úgy szeretlek mint senkit!, küzdök amíg élek, Ha a halál völgyében járok, vissza emlékszem a szépre, Rád!, a csókokra!, a megannyi emlékre, Nem lehet a vége mert a jók nyerik el a jutalmat, Egy kincs vagy mindörökké, de nincsen róla fogalmad, Hogy mennyi fájdalom és bánat jön még nem tudom, NEM IS ÉRDEKEL MERT A SZÍVEM VELED JÁR EGY ÚTON! Nem látom az arcod, képek adják meg a hitem, Minden óra egy harc, minden percbe megszakad a szívem, Így kell lennie?, biztos ez van megírva, Ez van a szerelmünk lapjaira leírva! Így még erősebb lesz, együtt a világ ellen, Mindent egymásért!, amíg ki nem lehelem a lelkem!

[azsofiaa]

Nekem nem kell minden. Nekem te kellesz

[feltelszeretnihatmostenfelek]

Én nem mesélek a bornak rólad. Nincs miért. Mikor meséltem volna, akkor még kicsi voltam,  nem is ihattam volna alkoholt,  ez a bűnös folyadék nem érhette volna ajkam. Persze érte. Érte. De akkor sem meséltem rólad neki soha.

Nem érdekelt, nem neki akartam kimondani bánatom. Igazából nem is volt bánatom. Szép emlék mi bennem él rólad, bár lehet ezt is csak az idő feljavította. De igazából ki voltál nekem? Az első szerelem, oh a nagy szerelem! Persze plátói volt, nem szerettél viszont, észre sem vettél. Egy voltam a sok rajongód közül. De én tisztán emlékszem rád, tisztán emlékszem a szavaidra, és tisztán emlékszem arra, mennyire akartalak.  Érdekes, hogy a világ mennyire meg tud változni... Most te írsz nekem. Te írsz nekem, és te érdeklődsz irántam. Belőlem pedig semmi érzelmet ki nem váltasz.

És ez fáj! Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire szerettelek. Fáj, mert tudom, hogy mennyire, de mennyire akartam veled. És fáj, hogy akkor te nem akartál, és most akarsz, de most már én nem akarlak. Most már én nem vágyom arra, hogy érints.

Elkéstél, és most azért sírok, mert elkéstél. Hogy tehetted ezt? Annyi lehetőséged meglett volna. Nyolc évig voltunk osztálytársak, nyolc. Utána pedig még másfél évig biztos, hogy sírtam miattad. De neked most jutott eszedbe, hogy léteztem. Három év távlatában. Sajnálom, de már nem kellesz nekem.

[justanuglygirl]

Egyedül vagyok és egyedül is maradok,

Más szerelme kedvéért a zenétől el nem szakadok,

A lehető legtöbb időmet neki szentelem,

Mert az a lány, aki tetszik nekem mással van, nem velem"

Amióta megláttalak, kellesz,

Mindig fáj, mikor az élet tőlem elvesz,

Egy másik férfi ölel téged,

El sem tudod hinni, ez mennyire éget,

Nem illetek össze, ezt mindenki látja,

Mikor a képen téged csókol, az a szemem bántja,

Az égre nézek, kérdem, vajon mit tegyek?

Vajon mit követtem el azért, hogy itt legyek,

Már csak azért követlek Instán, hogy lássalak,

Hogy mosolyaddal emlékembe, mélyen ássalak,

Hogy újra és újra belémszúrjon a kép,

Amin csak te vagy rajta, az arcod olyan szép,

Fojtogat a reménytelenség,

Fojtogat a reménytelenség,

Nem vallana rám, hogyha mégis szeretnék,

De a képeiden az a srác én is lehetetnék,

Bébi, én is lehetnék,

2×

Nekem csak te kellesz, hagyd Őt ott,

Nélküled is ellesz, hagyd Őt ott,

Én úgy bánok veled, ahogy kéne,

Ha nem jössz, kialszik a Nap fénye

2×

Nem kell más, nekem nem kell más,

Nem kell más, nekem nem kell más,

Én téged akarlak

"Egyedül vagyok és egyedül is maradok,

Más szerelme kedvéért a zenétől el nem szakadok,

A lehető legtöbb időmet neki szentelem,

Mert az a lány, aki tetszik nekem mással van, nem velem"

Emlékszel? Végigtáncoltuk az estét,

Nőnek így még soha nem kívántam testét,

Tudom jól, hogy józan voltál,

Túl közel kerültem hozzád, de nem szóltál,

Csodálkoztam, hogy magadat miért nem véded,

Azt akartam, az este soha ne érjen véget,

Most először érzem azt egy lány iránt,

Hogy vígasztalni tudna engem, bármi bánt,

Ő nem adhatja meg neked azt, amire vágysz,

Már mindenki látja azt, amit nem látsz,

Hogy az a srác nem érdemel meg,

Az ígéretemet ezért szegem meg,

Mert megfogadtam, nők után már nem futok,

De neked nemet mondani már nem tudok,

Nem a barátságod kell, hanem az ajkad,

Az ajkad,

Csak Te kellesz!

2×

Nekem csak te kellesz, hagyd Őt ott,

Nélküled is ellesz, hagyd Őt ott,

Én úgy bánok veled, ahogy kéne,

Ha nem jössz, kialszik a Nap fénye

2×

Nem kell más, nekem nem kell más,

Nem kell más, nekem nem kell más,

Én téged akarlak

"Egyedül vagyok és egyedül is maradok,

Más szerelme kedvéért a zenétől el nem szakadok,

A lehető legtöbb időmet neki szentelem,

Mert az a lány, aki tetszik nekem mással van, nem velem"

[fajdalom-a-boldogsagban]

Nem vagy őszinte magaddal

Megörtént, aminek meg kellett történnie. Bíztam abban, hogx nem törsz össze, hogy szeretni fogsz, a jeleid alapján ugyan azt szeretnéd, amit Én, de ez nem így történt...

Kételyek között éltem, a barátaim lelki energiáiba támaszkodtam miattad, az alholoba folytottam a bánatomat miattad, nem akartam dolgozni, miattad.

Elmondtam, hogy mi történik velem, sötét időszakomban voltam, erre Te ott hagytál felháborodva. Bocsánatot kértem a saját érzéseimért, megalázkodtam, de neked ez se volt elég. Elhagytál, kapcsolatunk javítására esélyt se adtál.

Nem tartom magamat rosszindulatúnak, de tudom, hogy eszedbe jutok, és fájnak azok az emlékek, mert tisztában vagy azzal, hogy soha, senkiben nem tudtál úgy megbízni, mint bennem. Soha, senkivel nem volt olyan a kapcsolatod, mint velem. Soha, senki nem törődött azzal, hogy számodra mi lenne a legjobb. 

Figyeltem rád, vigyátam rád, nem hagytam, hogy bajod essen...

Emlékezz vissza.... 2022.11.10 21:30 , amikor rád írtam -utólag belegondolva elég paraszt módon-, hogy mi a faszt csinálsz. Utána elkezdtünk beszélgetni, megnyíltál nekem. Elmondtad, hogy a saját barátaid sem szeretnek, kihasználnak, az összes exed ugyan olyan volt, senkivel nem olyan a kapcsolatod, sötét körülötted minden. Én ott voltam neked, kihúztalak onnan, megmutattam, hogy milyen szeretve lenni, a társaságomba vettelek, hogy érezhesd, hogy milyenek az igazi barátok, de amikor elmeséltem neked az érzéseimet, te elhagytál. Sötét időszakom volt, átkozozott volt a február.... Éreztem, hogy vissza fogsz térni. ezt meg is tetted, de másnapra megint eldobtál magadtól...

Félsz a saját érzéseidtől, nem vagy őszinte magaddal.

Nagyon szeretnélek, de bármennyire is fáj, ezek után végleg el kell hogy engedjelek. Miattad olyan szintre süllyedtem le, ahova még sohasem, és ezt Te is nagyon jól tudod, de nem is foglalkoztál vele.

Nem kell megnézned a storymat, likeolnod! Ne akarj bennem reményt éreztetni! Most még tudod, hogy nyeregben vagy velem szemben, de ez nem sokáig fog tartani, mert ahogy túllépek rajtad, onnanstól kezdve szenvedni fogsz magad miatt....

Remélem, hogy azt a 90 napot ugyan olyan érzésekkel fogod átélni a hiányom miatt, ahogy én éltem át miattad.

És nem szép ezt gondolni, de világossá vált, hogy az emberek miért hagytak téged ott, miért minősíted ugyan úgy azokat az embereket, akiket szerettél...itt nem velük, hanem veled van a baj, csak nem akarod belátni, mert nem vagy őszinte magaddal.

Nem kell, hogy igazat adj, mert a Karma ezeket viszonozni fogja számodra, ebben biztos vagyok.

Ezek után nem kellesz az életembe, mert nem voltál más, csak egy pióca, egy plátói szerelem, egy senki....

[te-vagy-a-fajdalom]

Nem kell a tökéletes, nem kell a hibátlan. Nem kell a kifogásolhatatlan. Mindez nem kell nekem. Már megvolt. Volt ilyes valaki az életemben. Pont ezért tudom, hogy nincs erre szükségem. 

TE kellesz nekem. Senki és semmi más, csak te.

[ujra-hittem-neked]

Nem jutsz már eszembe, de ha meglátok egy autót ami olyan mint a tiéd elkezdek futni felé,

Hátha te vagy az.

Hogyha rosszat álmodok nyúlok a kezedért, de nem jutsz már eszembe, csak ha a képeket nézem ahol ott voltál,

Már tudom nem vagy az akire én vágyom, de néha érzem az illatod az ágyon,

Nem gondolok rád, de néha a párnádat nézem s elkap egy random vágy, de nem kellesz.

Sokszor mondtam már, hogy elvesztesz mikor így viselkedsz,

Ezért nem jutsz már eszembe amikor nevetek egy videón pont úgy ahogy melletted.

De ez csak egy heves reakció, mert nem vágyom rád,

De néha mikor üres a kád látom ahogy fürdesz benne és eszembe jut mi volna ha minden olyan lenne mint régen.

Nem hiányzol már nekem, bàr a fogkeféd még meghagytam neked,

Nem azért mert várlak, csak mert néha elkapnak a vágyak.

Nem jutsz már eszembe sokszor csak ha itthon vagyok,

Mikor sétálok haza, vagy ha írok egy üzenetet, ha nézek egy videót, ha eszem,

Jó azért sokszor eszembe jutsz,

Vajon merre jársz most, merre futsz

De nem hiányzol már, hogy velem aludj

Hogy karjaidba felejtsem mindazt a bút amit más rám tett, hogy szemedbe elvesszek s, hogy melletted ébredjek.

Néha hiányzol azért amikor egyedül vagyok.

Amikor lelóg az ágyról a lábam, amikor a te autódat látom, amikor fürdök, amikor itthon vagyok, amikor mosom a fogam, amikor eszem és ha sétálok haza.

Amikor nem tudok a szerelemben hinni,