#Fájdalomból íródott

[hellishdave]

Éli - Színtelen

Elhagytam a valóságot, nem létezik kötelék, Kötél egy gerendán?, milyen érzést követnék? Magam sem ismerem a jövőt, nélküled elvesztem, Csukott ajtók mögöttem, pedig a jövőnket terveztem! Már nem bírom!, tovább lépni nem lehet, Az elmém szikrájába vesztem el minden megrekedt, Nem látok a sötétbe, túl homályos a valóság, A szívem veled maradt, túl nagy lett az adóság, Nem bírod?, sok volt a teher a vállamon, Nem volt semmi jó, bennem lett űr meg fájdalom, Számolom, a napok peregnek lassan mint hónapok, Ahol él még benned szeretet, hidd el én ott lakok! A hideg ráz!, minden érzelem egy dalba, Szabad akarat mit az elme körbe épít fallal, Ez nem én vagyok, árnyéka önmagamnak, Csak nevettél mikor súlya lett a szavaknak Ez így van jól?, neked mind ez csak játék lett, Nekem orosz rulett, az érzéstől válnék meg Szállnék el, egy fuvallat vigyen messze, Lehetsz te vagy én, de meg találod magad benne! Fájdalomból íródott, vége soha nem lesz! Egyben biztos vagyok örökké te kellesz! Egy esélyt a szívemnek, addig minden színtelen! Apró darabokra törtem, rád gondolok szüntelen! Fogva tart az érzés, hova merre tovább?, Te vagy a fény az életbe nem látom a csodát, Egyben biztos vagyok, szeretlek míg dobog a szív, Lüktet a lelkembe, nem számít a kín! Csak veled kapom vissza, így semmi sincsen rendben, Újra erős leszek, újra megláthatod bennem, Aki mosollyal az arcán mondta ki hogy szeret, Aki nem várta az érzést, mégis ettől szállt föld felett, Több kellett.. mára hatalmába kerített, Eldobom az életet mert belőled merített, Most gyenge vagyok!, emlékszem az ajkadra, A szemedre, a kezedre, a mosolyra, a szavakra, Az érintésre, kacajra, a könnyes búcsúra, Időt kértél, megkapod!, de addig be lesz borulva. Minden nap úgy kelek fel, hogy nem akarok élni!, Nem akarok létezni és nem akarok félni!, Nem akarom nézni!, már romokban a kártyavár, Egy szerelem egy élet, remélem a szeretet rád talál! Büntess uram, ha úgy érzed meg érdemlem, A szerelmet ne vedd el, mint minden minden ember én is tévedtem, Soha nem vétkeztem!, hűség és becsület az utam, De nélküle vége! Nélküled vége! Ha eljön az idő, senki se szóljon, Néma csend legyen és ez a zene szóljon! Végleg elmegyek, csak egy percet együtt lehetnénk, De egy élet is kevés a boldogsághoz amit szeretnék, De még nem adom fel!, erre tanított az élet, Meg úgy szeretlek mint senkit!, küzdök amíg élek, Ha a halál völgyében járok, vissza emlékszem a szépre, Rád!, a csókokra!, a megannyi emlékre, Nem lehet a vége mert a jók nyerik el a jutalmat, Egy kincs vagy mindörökké, de nincsen róla fogalmad, Hogy mennyi fájdalom és bánat jön még nem tudom, NEM IS ÉRDEKEL MERT A SZÍVEM VELED JÁR EGY ÚTON! Nem látom az arcod, képek adják meg a hitem, Minden óra egy harc, minden percbe megszakad a szívem, Így kell lennie?, biztos ez van megírva, Ez van a szerelmünk lapjaira leírva! Így még erősebb lesz, együtt a világ ellen, Mindent egymásért!, amíg ki nem lehelem a lelkem!