#értékek

[csacskamacskamocska]

Mások vagyunk

Hasonló a hasonlóval vs. az ellentétek vonzzák egymást. Amikor szeretnél valakit „elcsábítani” mert tetszik, mert vonzódsz, mert belehabarodtál és látsz benne valami különlegeset amiért megéri tenni is érte, akkor szeretnéd látni és láttatni, hogy hasonlóak vagytok. Arra koncentrál az ember, hogy mik a közös dolgok. Közös érdeklődés, hasonló ízlés, ételben, zenében, öltözködésben, művészetben, hobbiban, sportban, játékban, közeli és távoli célokban. Ha nagyon akarod, megtalálod! Arról nem is beszélve (én ezt éltem meg), hogy ha színes személyiség vagy, elfogadó és érdeklődő, akkor biztosan találsz közös pontokat, mert AZ IS érdekel, kedveled, szoktad, láttad már, kipróbálnád. Nem úgy idomul az ember ilyenkor, mint az alárendelődők, de azért szeretne megfelelni, szeretné, ha a másik is észrevenné az átfedéseket. "Gyere, gyere, jó lesz nekünk együtt!" – az ember próbálja ezt sugallni. És kezd valami közös dolog kialakulni. Elkezdtem érezni, hogy ha engem érdekelt valami, ő is vett, ha neki volt valami, kikérdeztem a tapasztalatairól és én is vettem, ha csináltam valamit jött és kipróbálta. Tény, hogy amiket én csináltam, érdekelt, azt kipróbálta és leszarozta, sok év alatt sem lett olyan élményem, hogy rám nevetett volna, hogy hű, ez marhajó volt, de jó, hogy csináltuk. Max megköszönte a lehetőséget, a szervezést. Én meg marhára igyekeztem, hogy valami már csak jó lesz. Aztán egy nap, az első és egyetlen kettesben töltött estén a sírásig kínzott a szövegével, hogy önző vagyok, és ez se jó meg az se jó, ilyen vagyok, olyan vagyok és végül elmondta, hogy csak annyi a közös bennünk, hogy mindketten egyedül élünk, de amúgy mi semmiben nem hasonlítunk.

Ott maradt a lelkemben a mondat. Sok évnyi közös projekt és közösen megélt program és millió hektónyi szeretettel, szerelemmel és támogatásba ölt energiával a hátam mögött ott ültem és nem akartam elhinni, hogy mi semmiben sem hasonlítunk. Hogy nem sikerült látnia a közös dolgokat. Nem sikerült láttatnom vele, hogy mi jók lennénk együtt.

Nem akkor jutottam el a dacig, hanem sokkal később. Még kellett vagy két év. És akkor le is írtam neki. Mi semmiben sem hasonlítunk egymásra. Menj, és nyalj annak, aki imponál neked. Menj nyugodtan és teperj ott, ahol szeretnél jófejnek látszani elhazudva a valódi énedet a valódi érdeklődéseidet, a valódi életedet, ahol kevés lesz a műveltséged, a tájékozottságod, a lendületed, az érdeklődésed, az energiád. Mi nem hasonlítunk, és ha hasonlítanánk is le fogom tagadni.

Olyan és annyi könyvet olvastam, aminek a mélységét soha nem is értenéd. Olyan és annyi kiállításon jártam, annyiféle koncerten, annyiféle vallási, művészeti közösségben, a munkám során a feladataim, a kihívások, a problémák, az emberek sokasága, a képzések sokfélesége, el sem tudom mondani milyen sokféle, színes dologgal foglalkoztam eddigi életemben. És egy szerelem miatt elkezdtem ezeket értéktelennek, kevésnek, nevetségesnek látni. Magammal együtt. Magányosnak, problémásnak, szorongónak láttam magam, mert odaültem egy magányos, problémás, szorongó és negatív ember mellé és együttérzően (és szerelmesen) átöleltem. És elücsörögtem mellette 10-15 évet.

De mi nem hasonlítunk, és az utóbbi hetekben visszakaptam a színeimet. Ömlik rám a kedvesség, a támogatás, az elismerés. Jónak, hasznosnak, érdekesnek érzem magam. Mindezt ajándékba kaptam az élettől. Közvetlenül semmit nem tettem azokért az emberekért. Csak mást tükröztek vissza belőlem és felragyogott minden. Tudom, hogy van árnyék, nem vagyok sem mindentudó, sem tökéletes. Én ezt tudom. Dolgozom a hibáimon, bár ennek a munkának sosem lesz vége, de igyekszem.

És nem sajnálom, hogy nem hasonlítunk

[tavasah]

A viszonzatlan szerelem.

APOLLÓN & DAPHNÉ ♡

A nappalt éj követett, az éj pedig akkor csak nem akart elmúlni. Éjjel megpihennek az állatok és a természet egésze. A halandók többsége is nyugovóra tér. Csak a Parnasszosz csúcsa közt az istenek között a legszebb, fürkészte sóhajtozva a lent lévő alvó világot buzgón a szerelmet keresve. Az igaz szerelmet, amely ennek az istennek a életeleme és legfőbb vágya volt. Hisz mi a tiszáltalan szerelem igazság nélkül? És mit ér az igazság tiszta szerelem nélkül!? De hol keresse? Hol találja? Hiszen apja Zeusz is folyton a szerelmet kereste… De a fény urának nem kell holmi egyszerűség, sem oly gyönyörűség, amelyet már kéz érintett, amelyen a múlt már megpihent. Amit a vágyak kiélveztek, és továbbálva elfeledtek.

A tiszta szűziesség és a szépség kellett ennek az istenségnek. Hisz ez az isten Apollón a tizenkét olümposzi isten egyike volt. De mind közül a legfényesebb és legtisztább lelkű. És ha egy lélek tiszta, és még isteni is annak nincs párja a világegyetemben. Ő a fény és a nap istene, állandó jelzője a "Phoibosz" azaz "ragyogó". Az arany bőrű, fényes szemű az aranyvérű isten. Az élet és a rend védelmezője. A nyájak és a pásztorok, íjászok, a gyógyítás, az ékesszólás és a művészet, legfőképpen a zene istene. Az igazság megtestesítője. Szerette és jutalmazta a jót. Bűntette a gonoszt. Szépsége ellenére a szerelemben nem mindíg talált szerencsére. Pirkadat után az isten végül Erósz kegyelméből (bosszújából) megpillantja szívének végzetét. Az első "Igaz" szerelmét, vágyai otthonát a gyönyörüséges Hegyi nimfát Daphnét. Daphné. - Péneiosz folyóisten leánya, az egyik legszebb nimfa.

Érósz nyíla megsebzi a fény urát szerelemfakasztó nyilával, és ezután az olthatatlan vágyat érez e nimfa iránt. Nincs hegy, se patak, se fenyő, se semmi amely elrejtené ezután előle e szépséget. Nincs mégegy nimfa amely elcsavarná a vágyát legyen az akár szebb, jobb, ügyesebb. Mert neki már ő a tökéletes és a legszebb. Az akiért hadba vonul ha kell, és kit isteni ajándékokkal halmozna el. Az az arc és az a szem, az a test számára felejthetetlen. És az a tekintet! Csak a legszebb fejtheti és értheti azt meg. A legszebb zene nem józaníthatta volna ki őt e szerelemből.

De Erósz Daphnét oly nyillal lövi meg amely megöli a szerelmet. Daphné tehát nem viszonozza Apollón szerelmét. Hiába a legszebb az istenek között, inkább meg akar halni, mint sem az isten szeretője legyen.

-️ A csillagok fényét is elhozom neked, jobban szeretlek mint igaz szívemet Daphném! - mondta Apolló… -️ Nem leszek a tiéd mert nem érzek irántad semmit, légy akár az istenek között a legfényesebb.

- Az üldöző szerelem lesz akkor a végzetem. Atyám kérem! Adjon nekem más külsőt! Könyörgöm.

- Rejtsen el… Hisz szeplőtlenségem az egyetlen erényem.

- E istent szeretni nekem túl nagy teher. Félek a szerelemtől mely oly erőszakos, és ami tőlem folyton követel. Nyugalmat, feloldozást, menedéket ettől lelnem kell.

- E gyönyörű férfiútól elbújnom muszály. Lelkemen nagy a teher, mely szépségem miatt reám átokként nehezedik. S nem hagy élni-se, bizony már lenni sem. Így élni nem lehet. Hiányozni fognak a fák és a hegyek. De nimfaként halok meg.

- Árva lélek ne hagyj el! Karomba fuss ne tőle messze el!

Mikor azonban nem tudott már kitérni, újra megkérte atyját adjon az neki más külsőt. Péneiosz teljesítette leánya kérését: Daphné testét kéreg borította be, kezei ágakká, hajszálai levelekké változtak. Így lett Daphné nimfából babérfa, melynek örökzöld levelei övezik első szerelme emlékére Apollón homlokát.

( A kép Lorrenzó Berrini szobra: Apollón & Daphné = 1622.

Ma a Római Villa Borghesében látható.)

[bdpst24]

Hazai szépségek! Hazai értékek!

Hazai szépségek! Hazai értékek!

Nyereményjátékra invitál a Rossmann és a Magyar Termék j��liusban Közös nyereményjátékot indít a drogériában is megtalálható magyar termékek népszerűsítéséért a Rossmann és a Magyar Termék Nonprofit Kft. júliusban. Kozmetikai ajándékcsomagot, Rossmann ajándékkártyát, és teljes stylist, fodrász és sminkes általi átalakítást is lehet nyerni a drogériában elérhető megjelölt magyar termékek…

[izraelinfo]

A párhuzamosok találkozóhelye

[hicapacity]

A kenyai futó, Abel Mutai már csak néhány méterre volt a célvonaltól, de a félreérthető jelzések megzavarták és azt hitte, hogy befejezte a versenyt, ezért megállt.

A spanyol futó, Ivan Fernandez, aki közvetlenül mögötte futott és rájött, hogy mi történik előtte kiabálni kezdett, hogy a kenyai fusson tovább. De Mutai nem tudott spanyolul és nem értette őt. Ekkor Fernandez hátulról szó szerint belökte Mutai-t a célba és ezzel a győzelembe.

Az egyik riporter megkérdezte Ivant: "Miért csináltad ezt?" Ivan így válaszolt: "Az az álmom, hogy egy napon olyan közösséggé váljunk, amelyben nem csak önmagunkat, hanem egymást is győzelemre segítjük."

– De miért hagytad, hogy a kenyai nyerjen? – erősködött a riporter. Evan így válaszolt: "Nem hagytam, hogy nyerjen, ő volt a nyertes. Ez az ő versenye volt."

A riporter tovább erőltette a dolgot, és ismét megkérdezte: "De hát nyerhettél volna!"

Ivan ránézett, és így válaszolt: "De milyen értéke lenne egy érdem nélküli győzelemnek? Milyen becsülete lenne az így szerzett éremnek? Mit gondolna rólam az anyám?"

Az értékek generációról generációra szállnak. Olyan értékeket érdemes tovább adnunk a gyermekeinknek, amelyekkel másokat is arra tudnak ösztönözni, hogy jobb emberekké váljanak. Mert a legtöbben inkább kihasználják az emberek gyengeségeit, hogy azokból előnyt szerezzenek maguknak ahelyett, hogy győzelemre segítenék a másikat.

Embernek lenni egy embertelen világban az egyik legnagyobb dolog 💪

Érteni ezek jelentősségét felemelő! - Ha ez nem isteni, akkor mi lehetne ílyen előkelő? 🤩☮️

[bugajakab]

Merevedési probléma

Erről a témáról aztán szinte senkivel sem tudok beszélni az egyik legnagyobb férfi tabutéma.

45 évhez közel engem is elért, eddigi kapcsolataimban ezt megoldottam mint utóbb kiderült erőből de ez az erő mára elfogyott, mondjuk ehhez kellett egy elég zűrös elmúlt négy évnyi magánélet és egy olyan mostani partner aki szinte mindent megtett hogy ez kialakuljon én meg abszolult partner voltam ebben.

 Az első randin elmondta hogy ő az elmúlt másfél évben talált magára szexuálisan jobbnál jobb partnerei voltak jobbnál jobb szexuális élményekkel. Ugye azok a magunkkal szemben támasztott elvárások szinte lebénítottak az első együttlétünkkor de ezt akkor még rá lehetett fogni az alkoholra. Viszont utána ha volt is kezdetben erekció az aktus közben megszűnt de valahogy csak sikerült a végére érni, míg egyszer egyik reggel egyáltalán semmi altesti reakció pedig volt ingerlés, teljes csőd ekkor jött a megjegyzés hogy lehet hogy le kellene cserélni engem egy fiatalabbra. Mint férfi itt teljesen összeomlottam hihetetlenül a szívemre vettem, napokig teljes letargia az okok keresése. Valami gyors megoldás kellett hát rendeltem a netről potencianövelőt. Nagy reményekkel bedobtam egy felet, a kezdeti hatás mindenhol vérbőség, szinte éreztem hogy zakatol a fejemben a vér de a hatás odalenn sem maradt el viszont a szex valahogy nem volt jó. Ez igy ment pár hétig aztán már a potencianövelővel is egyre bizonytalanabb lett az erekció és ekkor jött a következő felütés, megkérdezte hogy mit szólnék ha nyitott lenne a kapcsolatunk mert neki ez a szex nem kielégítő neki ettől többre jobbra van szüksége amit egy előző 30 év körüli partnerétől megkapna. Itt jött a következő összeomlás ekkor már jött a depresszió és a szakítás. Itt éreztem hogy ebből egyedül nem fogok kimászni.Hetekig szinte semmi életjel nem jött lentről se reggeli erekció, se magamnak ingerlésre semmi.

Kezdtem vérvétel,urológus,hormonszintmérés,ultrahang minden a legnagyobb rendben találtak. Az urológus mondta hogy a vérképem hormonszintem mint egy 25 évesé túl jó értékek hogy ilyen problémám legyen. Ő nagyon mást nem tudott csinálni mint receptre felírt potencianövelőt. Mivel rendszeresen sportolok súlyfelesleg sincs. Szóval a testi okokat kizártuk.

Ezután kezdtem el keresni szexuálpszichológust, mivel a város ahol élek itt nincs ilyen igy olyanok jöhettek szóba akikkel online lehet konzultálni. Érdekes hogy a szexuálpszichológusok nagy százalékban nők akikről eleinte azt gondoltam hogy ezekre a problémákra teljesen máshogy látnak rá mint a férfi kollégáik. Nagy gonddal kiválasztottam két férfi szakembert mivel telefon szám nem volt csak email cím igy emailben kértem időpontot semmi válasz nem jött aztán írtam még kettőnek onnan sem jött semmi válasz aztán akik szóba jöhettek írtam mindnek ebből kettő válaszolt hogy nincs időpontja végül sikerült időpontot egyeztetni egy tündéri kedves közvetlen szexológus nővel. Az első feltáró beszélgetés nagyon jól sikerült, szorongásos erekciós problémával küzdök. Ezt a szorongást próbáljuk feloldani a jövőben különböző módszerekkel. Már az első beszélgetés után éreztem hogy mintha valamennyit leraktam volna a lelki teherből. Visszatértek a reggeli merevedések és kezdek benne hinni hogy egy megfelelő partner mellett újra az lehetek aki régen voltam.

Szóval kb itt tartok most hosszú még az út mire minden rendben lesz. Kedves férfitársaim ne féljetek segítséget kérni mert még mindig jobb felvállalni ezeket a rázós beszélgetéseket mint nulla önbecsüléssel élni.

[europasegglikamagyarorszag]

Zseniálisan kiválasztott entitások, zseniálisan irritáló létformák. De hol maradt a TV2 realityjéből a keresztény meg nemzeti értékrend?!!!! Édesjótisztafajúmélymagyarimakör :)))

Kőgazdag fiatalok 8: Búcsú Szimba TV-jétől

Szimba oroszlán üvöltései ébresztik PSG Oglit.

A fiú próbálja rávenni Vikit, hogy kezdjen valamit a kutyával, de a lány inkább aludna.

Olivért felbassza a szitu, mert szerinte a lánynak kellene foglalkoznia Szimbával, nem neki.

Úgy dönt alkalmatlanok arra, hogy kutyát neveljenek és visszaviszi az ebet.

Viki tiltakozik, de nem tudja meggyőzni a fiút. Nem segít a szitun, hogy Szimba közben behugyozik a kocsiba.

Olivér ezen is felbassza magát és magából kikelve kiabál. Nem láttam még ilyen idegesnek. A lány nyugtatni próbálja, de hiába.

A tenyésztő visszaveszi a kutyát. Viki azt mondja visszajön majd érte, amikor kibaszta Olivért.

Hiányozni fogsz Szimba. Nem érdemeltünk meg.

Szandi a szárnyai alá veszi Aurélt, hogy férfit neveljen belőle. Elhívja reggelizni és csajozási tanácsokat akar adni a fiúnak, mert ő tudja mi kell egy nőnek.

A lány nincs elájulva Aurél szettjétől. Szerinte balek vibeja van. Bár megjegyzi, hogy nem azt nézi egy férfin milyen ruha van rajta, hanem hogy milyen órája van.

A fiú egy laza mozdulattal kibassza a kocsi kulcsát az asztalra, de Szandi szerint ez elég béna húzás.

Megjegyzi, hogy látszik nem megy neki a csajozás. Aurél tiltakozik, de Szandi bekussoltatja: Miért, szingli vagy, nem?

A fiú már első randin vásárolni vinné a lányokat, de Szandi kioktatja, hogy először max egy szál rózsát vegyen, aztán fokozatosan költhet több pénzt a nőkre.

Határozott férfiként Aurél rendel Szandinak is egy avokádós valamit, ami a lány szerint tökéletes választás.

A fiú teli szájjal kezd el beszélni Szandihoz, aki lebassza az illetlenségért.

Aurél elmeséli, hogy hajókázni akarja vinni a kiszemeltjét, ami az oktatója szerint is jó ötlet. Aztán bedobja, hogy nyaralni is elvinné, de a nő szerint ez már túlzás első randinak.

Aurél bevallja, hogy az exéről van szó. Szandi nem helyesli, mert nem jó újra felmelegíteni a töltött káposztát.

Megmutatja a csaj képét. Szandi szerint nagyon komoly és fel kell kötnie a gatyát, ha vissza akarja szerezni. Aurél el akarja vinni gyúrni, hogy láthassa a lány, milyen erős. Nem jó ötlet.

Vége a reggelinek és a fejtágításnak is. Aurél fizetés helyett az apja számlájára íratja az összeget. Szandi szerint ez is elég tré egy randin. Legyen nála kápé ha éles a szitu.

A randihoz pacek öltözet is kell, ezért a fiú megkéri Katát, hogy segítsen neki, mert ő mindig 10/10-s szettekben van.

Aurél valami csillogós pólót akar, de a nő szerint abban max a gyroszoshoz mehet el.

Kata szerint a fiú szókincse nagyon gyér. Látszik, hogy iskolázatlan. Mindenesetre nem adja fel és mindent megtesz, hogy legalább kinézzen valahogy.

Előkap egy inget, de Aurél még a ballagására is rövidnadrágban és pólóban ment, szóval vonakodik.

Talál viszont egy macis pólót, ami tetszik neki.

Katának kezd fogyni a türelme.

Mindenesetre sikerül ráadnia egy inget.

Aurél nem érzi jól magát az ingben, de az jól esik neki, hogy Kata foglalkozik vele.

Mint egy rendes anyuka, a nő elkezdi alázni a "gyerekét". Először azt mondja, hogy nincs karja, aztán azt hogy úgy néz ki mint Justin Bieber.

Aztán a fülbevalóját kifogásolja. Végül a papucsot veteti le a fiúval.

Kap helyette egy ronda cipőt. Még egy órát szeretne ráaggatni a srácra, de Aurél nem akarja, mert nem tudja leolvasni.

Szandi oktatása és Kata öltöztetése után eljött a randi ideje. Aurél nagyon ideges, de pacekul felöltözött és rózsát is hozott.

Megkérdezi a lányt, hogy tetszik a ruhája. Azt mondja egész jó, de van egy kis bökkenő.

Aurél papucsban jött.

Bocsánatot kér az exétől, amiért fasz volt vele régen és azt ígéri, hogy megváltozik és lehozza a csillagos eget is neki, ha visszafogadja.

A csaj nem szopja be ezeket a sablon szövegeket és nem igazán akar megbocsátani Aurélnak. Nehéz menet lesz.

Csabiék meglátogatják Ogliékat.

Ameddig lányok sütnek, a fiúk elvonulnak fifázni.

Olivért, állítólag, senki nem verte még meg a játékban, szóval nagy arccal viszi Csabit a csicskító szobába. Kétmillió a tét.

Herceg szerint kicsi a tv. A házigazda azt mondja széttörte az előzőt és most csak ez van.

A fiúk kiabálva játszanak, amitől a csajok teljesen kivannak. Az első gólt Ogli szerzi.

Csabi szerint a srác nem is tudja, hogy kell ezzel játszani. Mindenesetre kap még egy gólt és Olivér győz. Herceg bepróbálkozik azzal, hogy úgy volt kettőt játszanak és ez csak bemelegítés volt.

Végül sikerül átbasznia a házigazdát és új kört kezdenek.

Papaszíta azon gondolkodik megéri-e az a havi ötmilla ezt.

Csabi csak tudott valamit, mert bevág két gólt is, amitől Olivér úgy kiakad, hogy kibassza a tv-t a kertbe.

A lányok kiakadnak a mutatványon.

A fiú azzal magyarázza a tettét, hogy Herceg csalt.

Papaszíta megáldja a jelenlévőket.

Kész a kaja. A fiúk még mindig a játékon veszekednek. A lányok isznak, hogy elviseljék őket.

Nagyon szomorú kis hamburgerek készültek. Olivér megint felbaszódik, mert hagyma került a burgerbe.

Ezzel a seggfájással proktológushoz kell fordulni.

Már el is felejtettem, de Metta és Filip is benne van ebben a műsorban.

A lány azt hazudja, hogy sokan kérdezik tőle modellkedik-e és most végre azt mondhatja, hogy igen, mert tényleg felkérték valamire.

Kata is hivatalos az eseményre, de szerinte Metta már túl öreg ehhez és a ruhák se tetszenek neki.

Mindenesetre jó fejek Wishes Ungár Petivel és gratulálnak a lánynak.

Ez most egy közepesen unalmas rész volt, de a következőben a Balaton Soundon csapatjuk.

[pajjorimre]

Igazából tök jó lenne ezt az oldalazást elengedni végre, mert szerintem már nem leíró a helyzet viszonylatában.

Van az a probléma, hogy az antidemokratikus autoriter populizmus, Putyinnal az élen, évtizedek óta azon dolgozik, hogy a demokrácia intézményét megbontsa és erodálja az egész világon. Putyin a Kínai Állampárt évtizedekben gondolkodik, és évtizedeken át képes pl azon is dolgozni, hogy a populista széljobb hatalomba kerüljön, az idő és a pénz nem akadály. Ehhez képest a választási demokráciákban 4 évente minden más párt és politikus az újraválasztáson melózik, koalíciókat épít és többé kevésbé demokratikus értékek mentén próbál cselekedni. A demokrácia szabályai és értékei mentén nem lehet legyőzni a demokráciát pajzsként használó, majd azt minden lehetséges módon felörlő populistákat.

A választási demokráciák úgy tűnik nem képesek, ellenállni 10-20 évnyi fókuszált, jól finanszírozott és minden létező módszerrel megtámogatott antidemokratikus hekkelésnek. Mindezek tetejére jött még a social media, és annak őrületes katalizátor funkciója a populizmus terítésében. Nagyon sok értekezés született arról, hogy a kelet számára a demokrácia mint olyan, civilizációs és egzisztenciális fenyegetés és mindent megtesznek, hogy visszaszorítsák.

Tetszik vagy nem, Kína és Putyin csendes háborút folytat lassan harminc éve a nyugati demokráciák ellen, és van idejük és pénzük is arra, hogy végigvigyék. Csak Putyin maga az egész emberi civilizáció számára fenyegetés.

A baj mégis az, hogy bűnözőket juttatnak ostobák a hatalomba.

[egy-lany-blogja]

Tudom, hogy régóta fáj, tudom, hogy régóta fáj

Tudom, hogy nehezen nyitsz, tudom, hogy nem hiszel már

Bennem is túl sok a seb, szívemen túl sok a heg

Én is elfáradtam már, nekem is nehezen megy, nekem is nehezen megy

Régóta keresem a mélységet, nem csak a kirakatba szépséget

Túl nehezek a lépések, esek-kelek, mint egy félrészeg

Hiába vannak az érzések, rég eltűntek az értékek

Bennünk vannak a kérdések, visszahúznak a kétségek

De mégis tudom ez más - és te is tudod ez más

Én soha nem baszlak át, én soha nem baszlak át...

[csacskamacskamocska]

A marketing csodálatos világa

Volt egy cég, ami azzal foglalkozott, hogy adott egy tanúsítványt arról, hogy a céged megbízható, nem folyik ellene eljárás, sem emberek sem cégek nem emeltek ellened panaszt. Anyám minden évben kifizetett nekik közel 20 ezer forintot és cserébe kapott egy oklevelet meg egy fém érmet. Az oklevélen az állt, hogy ez a hangzatos nevű, de amúgy teljesen ismeretlen cég, tanúsítja, hogy anyám cége teljesen rendben van. Anyám úgy gondolta, hogy ez az igazolás érték. Próbáltam megkérdezni tőle, hogy ha megmutatná ezt az igazolást vagy érmét bárkinek, akkor az az ember mit mondana? Lenne bárki, aki azt mondaná, hogy hűha, én is akarok ilyet? Az ő szava is érne annyit, mint az üzletkötőé, aki elmagyarázta ennek a dolognak a nagyszerűségét? Majd akkor lesz fontos, amikor ez a cég nagy lesz és számítani fog, hogy kinek van igazolása és kinek nincs. Ismételte anyám az üzletkötőt, legalábbis szinte teljesen biztos voltam, hogy ez a csodálatos érv, az olyan klub tagja lehetsz amivel hosszú távon nyersz – ez az üzletkötő szövege. Ki ne akarna nyerni, de pláne okosabbnak és előrelátóbbnak látszani másoknál? Ez a logikai érverés amúgy hibátlan lenne, ha a cég csinálna bármi olyat amit nem lehet két kattintással megtalálni a google-n. Vagy a cégadatbázisban. Nem vártam anyámtól, hogy belássa, hogy egy jól felépített marketing áldozata, mert ismerve őt, soha nem látta volna be, úgyhogy inkább azon dolgoztam, hogy úgy gondolkodjak, hogy az ő 20 ezer forintja, ő kereste meg, azt csinál vele amit akar. De épp tegnap találtam meg a holmija között az érméket 5-6 évre visszamenőleg. A cég semmi szabálytalanságot vagy tisztességtelenséget nem követett el, nem mondtak olyat amit nem csináltak meg, és végülis kitehettük volna bekeretezve az igazolást az irodában. (meg is bolondultam volna, ha naponta néznem kell) Azt hiszem, igazán az zavart, hogy sok év magyarázat után sem lett ebben anyám okosabb, ugyanúgy átejthető volt, mint bárki más (bár magát nagyon éleslátónak tartotta), és leginkább fájt nézni azt, ami belülről mozgatta. Kellett a lelkének az a papírra írt igazolás, hogy ő rendben van. És az neki megért évi húszezret. Franc se érti, hogy én minek baszódok fel ezeken a kurva érméken, de amióta megtaláltam folyton az eszemben van. Lehet, hogy azért mert én a jó dolgokat sem tudtam soha ügyesen eladni, nemhogy a szart. Vagy a miatt, hogy anyám az én szavamra nem adott, egy idegenére meg igen. Nehéz dolog mások szabadságát belátni, hogy mindenki úgy hülye, ahogy neki jólesik. Szeretnénk, ha azok, akiket szeretünk, nem lennének hülyék. Gondolom, én is azt hiszem, hogy nem vagyok hülye :DDD

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

A mi generációnk velejéig elbaszott. A családi kapcsolatok, a barátságok széthullanak. A szerelmek kihűlnek. Az emberi értékek semmit sem érnek. A mi generációnkban ha az anyukád/nagymamád arra kér hogy menj el vele a boltba és segíts neki, akkor vonakodsz mert nincs hozzá kedved és nehogy már meglássanak az osztálytársaid/barátaid a családtagjaiddal mert az mennyire ciki már, inkább bent punnyadsz a szobádban és chatelsz velük. Pedig ez maximum 1 órát venne el az életedből. Ha az édesapád arra kér hogy menj ki az udvarra vele fát vágni, a baltát sem tudod megfogni. Ha egy családi ebéd van és anyukád szól hogy gyere enni, te még kérsz 5 percet hogy tovább játszhass a gamer haverjaiddal ahelyett hogy egyből mennél, mert egy ranked fontosabb náluk és annál hogy minőségi időt tölts velük, bele sem gondolva abba hogy az az 5 perc már 40 perce is 5 perc volt. Étkezés közben amikor nyitnak feléd, megkérdezik hogy hogy vagy 2 mondatban letudod hogy mi a helyzet, alig várod hogy visszamehess játszani, telefonozni a szobádba. Ők ezt előtted esetleg letudják azzal "kamaszkor" de azt sosem fogod látni hogy ez nekik mennyire fáj, nem fogják mutatni pedig így van. A telefon/pc fontosabb. És ez így megy folyamatosan, tönkre téve ezzel a kapcsolatot a szüleiddel. Prioritás nulla. De talán a mi generációnknak ez nem is számít már. Ha egy rokonoddal találkozol kint a városban és esetleg elbeszélgetne veled egy kis időre, te imádkozol hogy nehogy meglásson egy ismerős mert az is milyen ultrag��z már, pláne ha a rokonod megpuszil vagy megölel mások előtt. A legjobb barátnőddel akit évek óta ismersz egyszer csak megromlik a barátság, azt veszed észre hogy nem keres, és amikor kiderül hogy miért annyi rá a válasz hogy mindegy, de ha mégis elmondja vagy épp mástól tudod meg akkor kiderül, hogy vagy egy pitiáner veszekedésetek miatt, vagy egy fiú miatt van az egész dolog. A legegyszerűbb megoldás helyett pedig hogy megbeszéljétek, ő mást választ és inkább te is megsértődsz hogy milyen szemét és kibékülés helyett szépen csendben eltűntök egymás életéből. Ennyit ér sokaknál egy barátság. Ha a fiúnál és a lánynál megvan a kölcsönös vonzalom várnak, inkább egyikük sem lép mert a büszkeség nagyobb úr, nehogy beégjenek már ahelyett hogy kockáztatnának és mernének lépni. A mi generációnkban a párkapcsolatok zöménél szintén aligha van jelen a kommunikáció. Ahelyett hogy leülnek a párok megbeszélni a dolgokat inkább szőnyeg alá seprik a problémát. A fiú/lány úgy beszél/viselkedik a párjával mint egy kutyával, az alapvető érzelmi kifejezések és tettek, a szeretet, az őszinteség, a kommunikatív hozzáállás, a bizalom már luxusnak számítanak, és utána csodálkozik az illető hogy nincs meg a kémia. A megcsalás úgy megy egymás között mintha teljesen hétköznapi lenne. A buszon ha egy idős ember le akar ülni, akkor nem te adod át a helyed neki mint fiatal, hiszen 7-8 órát suliban ültél és nagyon fáradt vagy nehogy már álljál, inkább feláll a terhes hölgy mert senki más nem tenné meg helyette, és ha egy terhes hölgy akarna leülni, akkor is szintén az idős áll fel inkább. Ha a mi generációnk az egészséges értékrend fogalmával tisztában van, akkor az már nagy dolognak számít. A 3 éves gyerekek jobban kezelik a telefont mint a szüleik, ha anya és apa Iphone 14 Pro-t és Adidast vesz, akkor az nem jó mert a 15-ös Iphone és 80 ezer forintos (vagy több) Jordan kell hiszen Bálintnak/Barbinak már olyan van az osztályban. A mi generációnkban az hogy hány követőd van Instagrammon és mennyit streakelsz a haverjaiddal fontosabb, minthogy az élettel kapcsolatos dolgokat megtanuld. A szomorú az hogy vannak kivételek akiknek jár a tisztelet, de sajnos azoknak a száma egyre inkább elenyésző.

Mi történik ezzel a világgal? Mikor lett a mi generációnk ennyire érzelem, prioritás-és kapcsolatszegény? Mikor vált ennyire rosszá majd természetessé ez az egész?

[zeroz2ro]

"A Cseh Köztársaság kormánya megtiltotta az Oroszországot képviselő sportolók és csapatok részvételét a cseh területen zajló versenyeken. Emellett a cseh sportolóknak és csapatoknak tilos versenyezni az Orosz Föderációban."

Nyugati elkötelezettség, kiállás a nyugati értékek mellett. Ennyikeh.

[apci-blog]

"A magyarok tudják, hogy a hallgatás útja veszélyes, mert Önök már jártak rajta. A kommunizmus alatt a kormány egy alkut ajánlott, az úgynevezett „Kádár-kompromisszumot”: hajtsátok le a fejeteket és csukjátok be a szátokat, cserébe mérsékelten kényelmeséletet élhettek. Lehet, hogy ez nem volt túl jó alku. De egyedül ez volt elérhető.

A kádári kompromisszum sajnos nem pusztán történelmi ereklye. Ma, itt és másutt is, a szabadság és a demokrácia iránt elkötelezett, aktív állampolgárok hasonló döntés előtt állnak: el kell döntenünk, hogy mi – mindannyian – milyen szerepet fogunk vállalni. Milyen életet fogunk élni. "

-------------------------------------------------------------------

DAVID PRESSMAN UTOLSÓ, AZ USA MAGYARORSZÁGI NAGYKÖVETEKÉNT ELHANGZOTT BESZÉDE:

2024. december 16.

(David Pressman nagykövet beszéde a civil társadalom és a független média tiszteletére és a nagykövet magyarországi megbízatásának lezárása alkalmából, az amerikai zenei ikon, James Taylor fellépésével rendezett fogadáson )

-------------------------------------------------

“You’ve Got A Friend”

Excellenciák, tisztelt vendégek, barátok, és mindenekelőtt ma esti díszvendégeink, a magyar civil társadalom és a független média képviselői: köszöntöm Önöket.

Mint tudják, családommal január közepén elhagyjuk Budapestet. És sok búcsúzással jár, ha elhagyunk egy olyan helyet, amely az otthonunkká vált. Azonban talán azoktól a legnehezebb a búcsú, akik ma este itt összegyűltek, és akik olyan keményen dolgoznak a szabadság és az emberi méltóság érvényesüléséért ebben az országban. Ezért ezen a búcsúfogadáson azt szerettem volna, hogy a ma este ne rólam szóljon, hanem inkább az Önök előtti tiszteletadásról.

A mai este a hangok ünnepe – és azoké, akik hangjukat arra használják, hogy rendkívüli szépséget és erőt teremtsenek általa. De mielőtt a hangokat dalok formájában ünnepelnénk, szeretnék szót ejteni a hangok hiányáról: a csendről.

Ma este egy olyan időszakban találkozunk, amikor a világban hatalmas változások zajlanak és komoly kihívások vannak. A határon túl továbbra is véres háború dúl, amely a második világháború óta az egyik legsúlyosabb fenyegetést jelenti Európa biztonságára; egy olyan háború, amely komoly párbeszédre kényszerít arról, hogy mit képviselünk; egy olyan háború, amely megkérdőjelezi a szuverenitásról, a szabadságról és a demokráciáról alkotott elképzelésünket, és azt, hogy hogyan is néz ki ezek védelme.

Oroszországnak a demokratikus szomszédja, Ukrajna elleni inváziója nem az egyetlen olyan csatatér, ahol a demokráciát ma próbára teszik. A demokrácia elleni támadások nem csak Kalasnyikovok és Kinzsal rakéták formájában érkeznek. A demokratikus értékek – itt és világszerte is – támadás alatt állnak. A miniszterelnök szeret úgy gondolni a „háborúra”, mint ami a szomszédban zajlik, de a demokrácia frontvonala is itt húzódik, és visszaszorulóban van.

Ma este egy olyan országban találkozunk, amelynek népe egykor a világot inspiráló bátorsággal szállt szembe a szovjetekkel. Ez egy rendkívüli ország, és egy olyan ország is, ahol a demokráciát a kleptokrácia teszi próbára, ahol úgy érezzük, hogy a jogállamiság egyre inkább a propaganda uralmának van alárendelve. Annak, hogy Magyarországot továbbra is Európa legkorruptabb országának tartják, és gazdaságilag is lemarad társaitól, kevés köze van Brüsszelhez, Soros Györgyhöz vagy a külső, fosztogató erőkhöz. Mindennek oka az állami korrupció és a magyarországi demokratikus intézmények elleni támadások.

Ez abban is tükröződik, hogy a magyar kormány milyen külföldi partnereknek udvarol. Ezt látjuk Magyarország és Oroszország egyre mélyülő kapcsolatában, miközben utóbbi továbbra is brutális, provokálatlan háborút folytat Ukrajnában. Láthatjuk ezt abban a buzgalmában is, melyben olyan titkos üzleteket köt Pekinggel, amelyek egy belső kört megkérdőjelezhető haszonnal gazdagítanak, gyakran a magyar emberek számára óriási, hosszú távú költségek árán. Látjuk ezt az indokolatlan gazdasági közeledésben Irán és a hozzá hasonló országok felé, ami eközben instabilitást gerjeszt és háborút szít a Közel-Keleten.

Akár Ukrajnában, akár Magyarországon vagy bárhol máshol, ahol a demokráciát támadás éri, számít, hogy mi – mindannyian – hogyan reagálunk. Bár nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Amerikai Egyesült Államok nevében beszélhetek, és mindig is hittem Amerika erejében és jóságában, a következő fejezetet nem csak a kormányok és kormánytisztviselők hangja fogja meghatározni. Hanem az Önöké. Az ebben a teremben levő embereké. A jogvédők és aktivisták, művészek és alkotók, álmodozók és megvalósítók e rendkívüli csoportjának hangja. Azoké, akik előre törnek és felemelik a hangjukat. Akik kritikát fogalmaznak meg és alkotnak. Azoké, akik szerepet vállalnak és bátorítanak, még akkor is, amikor nehéz, sőt, különösen akkor, amikor nehéz. Azoké, akik akkor is felemelik a hangjukat, amikor a leghangosabb hangok – eurómilliókkal, közpénzek milliárdjaival támogatva – olyan üzeneteket terjesztenek, amelyek célja, hogy bárkit bűnözőnek, kémnek, bolondnak vagy akár pedofilnak állítsanak be.

Tudom, hogy az ilyen pillanatokban lehet, hogy ösztönösen inkább visszavonulnánk. Hogy túl magasnak gondoljuk az árát annak, hogy beszálljunk a harcba ezen a küzdőtéren. A rágalmak szégyenletes volta túl soknak tűnhet ahhoz, hogy elviseljük. Megértem. De az Önök hangjának alternatívája a hallgatás.

A magyarok tudják, hogy a hallgatás útja veszélyes, mert Önök már jártak rajta. A kommunizmus alatt a kormány egy alkut ajánlott, az úgynevezett „Kádár-kompromisszumot”: hajtsátok le a fejeteket és csukjátok be a szátokat, cserébe mérsékelten kényelmeséletet élhettek. Lehet, hogy ez nem volt túl jó alku. De egyedül ez volt elérhető.

A kádári kompromisszum sajnos nem pusztán történelmi ereklye. Ma, itt és másutt is, a szabadság és a demokrácia iránt elkötelezett, aktív állampolgárok hasonló döntés előtt állnak: el kell döntenünk, hogy mi – mindannyian – milyen szerepet fogunk vállalni. Milyen életet fogunk élni.

Abban a kiváltságban volt részem, hogy az Egyesült Államok kormányának magas rangú tisztviselőjeként szolgálhattam több elnök alatt, és közelről láthattam a hatalommal járó előjogokat. A kényelem választása mindig rendelkezésre áll – élvezni a hivatal kiváltságait anélkül, hogy elérnénk a célját, sütkérezni a küzdőtér reflektorfényében, miközben a harcot elkerüljük.

A döntés, hogy elfogadjuk, vagy elutasítsuk napjaink kádári kopromisszumát, mindannyiunk előtt áll nap mint nap; elkötelezzük magunkat, vagy visszavonuljunk; ellenálljunk vagy belenyugodjunk; higgyünk abban, amit el lehet érni, vagy lemondjunk arról, hogy valaha is megvalósul.

Egy néhai barátom – egy rendkívüli republikánus vezető, John McCain szenátor – gyakran idézte Teddy Roosevelt elnök beszédét a „küzdőtéren levő emberről”: „Egyedül azé az érdem, aki kiáll a küzdőtérre, akinek arca porban, verejtékben és vérben fürdik…, aki síkra száll a nemes ügyért; aki szerencsés esetben végül megízlelheti a diadal gyümölcseit, s ha derekas teljesítménye dacára végül mégsem arat sikert, legalább tudja, hogy soha nem kell osztoznia a bátortalanokkal és hidegszívűekkel, akik nem ismernek sem győzelmet, sem vereséget.”

McCain szenátor a küzdőtéren levő embert gyakran a bátor politikus alakjával azonosította. Én a magam részéről mindannyiukra gondolok, Önökre, magyar hazafiakra, akik nem az államhatalommal, hanem a jóra és a rosszra történő ráérzéssel, és a jövőjük alakításának elszántságával vannak felfegyverkezve. Akik nem hajlandók meghajolni a kormány médiagépezetének támadása előtt, amelyet a rágalmazásra, lejáratásra, gyalázásra és – végső soron – elhallgattatásra terveztek. Ezeknek az embereknek az elhallgattatása – kevesebb mint negyven évvel azután, hogy honfitársaik kiléptek a kommunizmus sötétségéből és elutasították a kádári kiegyezést – nemcsak Magyarország, hanem minden szabad nép számára mindenütt tragédia lenne.

Az Egyesült Államok elnöke kért arra, hogy idejöjjek, mert Ő és én, akárcsak Önök, hiszünk abban, hogy Magyarország számít. És mert túl sokáig néztük tétlenül, ahogy az Önök országa letért a demokratikus szövetségesei útjáról. Akármit is tettek az Egyesült Államok és szövetségeseink a múltban, hogy megpróbálják megakadályozni ezt az irányváltást, nem vált be.

Ezért másképp közelítettük meg ezt a kapcsolatot, más eszközökhöz folyamodva, mint a múltban, többek között őszintén és világosan beszélünk arról, hogy mi történik ebben az országban és az országgal való kapcsolatunkkal. Remélem, hogy ha Amerika továbbra is úgy akar vezető szerepet betölteni, ahogyan az elmúlt két és fél évszázadban tette, akkor azok, akik elég kiváltságosak ahhoz, hogy képviseljék, továbbra is felemelik szavukat a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok érdekében azokon a helyeken, ahol ez a leginkább számít – az ilyen helyeken, mint ez az ország.

Ezek a vezetők inspirációt meríthetnek az ebben a teremben összegyűlt emberektől. Azok a hazafiak, akiknek nincsenek titulusaik, hivataluk vagy biztonságuk, de akik szeretik a hazájukat, és minden nap úgy döntenek, hogy harcba szállnak a szabadságjogok megőrzéséért. Olyan emberek, akik egyszerűen fogalmazva nem hallgatnak. Mert ahogy Önök megtanulták, és ahogy én is megtanultam Önöktől: semmi jó nem származik az országuknak abból, ha kompromisszumot kötnek a lelkiismeretükkel.

Elődöm Paul Ankát hozta el Budapestre, hogy elénekeljen egy Sinatra-ódát az Önök miniszterelnökének az „ő útjáról”. Én most elmondtam Önöknek az én utamat (ahogy Sinatra énekli, “my way”). Ezért úgy gondoltam, hogy a legjobb, ha elhozok valakit, hogy énekeljen azok előtt, akik nem az állam hatalmával, hanem a meggyőződés erejével vannak felvértezve; akik nem a hatalom felhalmozásának, hanem az elvek előmozdításának megszállottjai; akik nem politikai párthoz való ragaszkodással, hanem a demokrácia iránti elkötelezettséggel tevékenykednek; akik nem azért dolgoznak, hogy Magyarországot uralják, hanem azért, hogy biztosítsák demokratikus jövőjét.

Nem tudok senki mást elképzelni, aki jobban tudna reagálni erre csend által fenyegetett pillanatra, mint barátom, James Taylor. James Taylor zenéje oly sok amerikai életének zenéje. A Grammy-díjak, a Rock and Roll Hall of Fame, az Elnöki Szabadság-érdemrend és a Kennedy Center Honors által hazám joggal ismerte el őt a legtehetségesebb művészek között. James Taylor egyszerű és gyönyörű hangján – számomra – mindig is az egyéniségről szólt, nem pedig a hatalmasokról. Az elmúlt évtizedekben a szerelemről, veszteségről és reményről szóló dalai amerikaiak generációinak nyújtottak vigaszt és inspirációt.

Jameshez csatlakozik a színpadon drága barátom, aki maga is kiváló zenész, és még sok minden más, és aki történetesen James felesége, a rendkívüli Kim Taylor, valamint a saját jogán is tehetséges zenész fiuk, Henry. Őket a Bostoni Szimfonikus Zenekar virtuóz csellistája, Owen Young kíséri, aki ma délelőtt maga is mesterkurzust tartott a magyar zenészek új generációjával a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián.

A Taylor család azért repült Európába, hogy Önöknek, a magyar civil társadalom és a független média képviselőinek játsszanak. James Taylor azért van ma itt, hogy énekeljen, nem politikusoknak, hanem hazafiaknak, nem egy koncertteremben vagy stadionban, azon a küzdőtéren, amelyről beszéltem, azoknak, akik nap mint nap – nagy személyes költségek és kockázatok árán – azért dolgoznak, hogy előmozdítsák azt, ami helyes, ami igazságos, és ami Magyarországot szabadon tartja.

Gyakran mondom, hogy az Egyesült Államok mindig azok mellett fog fellépni, akik a helyes és az igazságos dolgokért harcolnak. A történelmi távlat hosszú, és – ahogy azt a magyarok tudják – megvannak a hullámvölgyei. És bízom benne, hogy a végén, az Önök bátorságától inspirálva, együtt fogunk sikert aratni.

Köszönöm. Köszönöm a barátságukat. Köszönöm a hazájukért és az amerikai-magyar kapcsolatokért tett szolgálatukat. Az Amerikai Egyesült Államok és nagykövete megtiszteltetésnek veszi az Önök jelenlétét. Nagyon köszönöm.

[dedibelyegei]

Is this some fuckin nightmare?

Nos, hát itt a magyarázat, miért lepődtem meg magam is az előző poszt elején, hogy vannak hongkongi bélyegek, mivelhogy tele van az otthonom II.Erzsébet miniatűr másaival, mint az fent látható. Természetesen a legtöbből nem egy van, szóval így amikor elkezdtem szétszálazni, akkor tűnt fel, hogy nem mindegyik brit bélyeg. Na de most azonban ezekről lesz szó, és egyébként Erzsébet itt is debütöt hoz, mert meglepő módon angol bélyegek sem szerepeltek itt eddig.

Talán sejthető, hogy ez a tizenkét darab, közel sem egy sorozatot alkot, már csak az ismétlődő értékek miatt sem, különböző színekben. Tulajdonképpen ezt a dizájnt évtizedeken keresztül nyomták, különböző címletek és színek kombinációjában, szinte minden évben új variánsokat kiadva, úgy hogy persze mellette forgalomban maradtak a korábbiak is. A fent látható bélyegek nyolc különböző évből és sorból származnak, nyilvánvalóan nagyon nagy mennyiségben, de azért vannak köztük a semminél kicsit értékesebbek vagy érdekesebbek, illetve a tömegnyomás ellenére itt is picit látszik az Erzsébet rajongás mint jelenség létezése. Időrendben fogunk röviden végigmenni rajtuk:

1977: Hátulról a második, a világosabbik 50 pennys már közelíti az 50 évet korát tekintve is. Érdekessége a többiekhez képest, hogy magányos, nincs több tagja a sorozatnak. Talán emiatt, vagy kitudja, de van némi értéke, a csúnyán nyomottak is egy 100-asért mennek, egy ilyen mint itt fent inkább 200-300 forint.

1980: A világoszöld 12 pennys a következő, 44 évével, meg is fakult, színe már inkább az ebben az évben kiadott 17 pennysére hajaz. Ez már egy négytagú sorozat volt, köztük sajátos, nem egész pennys névértékekkel, mint a 13,5 vagy 17,5 pennys. Hát igen, akkoriban még fél pennynek is volt értéke úgy fest. Értékét tekintve nem mutat sokat, egy használatlan példány kóstálhat olyan 150 forintot. A teljes sorozat megy postatisztán egy ezresért kb.

1981: A lilás 18 pennys - szintén megfakulva - már egy hatos sor ötödik tagja, egy évvel későbbről. Hasonló értéket képvisel, mint az előző 12-es, tisztán talán inkább már 200 forint ér egy jó példány. A teljes hatos sorozat, itt is egy olyan ezrest ér.

1983: Ebből az évből ketten is valóak, a 16-os és a 17-es darab. Ezt a kollekciót még nagyobbra duzzasztották, már hét gonosz királynő van benne. Értéke is kicsit jelentősebb, a legkisebb három és fél pennystől eltekintve, mutatnak két-háromszáz forintot a bélyegek, persze postatisztán. A 31 pennys, legnagyobb bíborszínű még nyomva is hozza ezt. A teljes sorozat 1.500-2.000 forintért szerezhető meg.

1984: Az orwelli évből is két bélyeg való, a 13-as és a másik, olivazöld 18-as. Ez meg egy ötdarabos sorozat lett, a fenti kettő a két alsó tagja. Ezek nem bírnak túl jó értékkel, érdekesség, hogy viszont készültek belőlük 'szél' verziók, tehát a bélyegív két szélén található példányoknak nem volt perforált vagy a jobb, vagy a baloldaluk, attól függően melyik oldalon voltak. Az ilyen példányok érnek 200-400 forintot akár. A 13-asból láthattok egyet a lenti képen, a második. A teljes sorozat (fogasak) használtan már ilyen 400 forintért van, tisztán pedig 1.200 körül.

1988: A 14-es és 19 pennys bélyegek vannak ebből az évből, egy tekintélyes, 8-as soriból, szintén a legkisebbek. Itt is készültek nem perforált verziók minden oldalról, és a sarkok sokat is érnek, akár 3.000 forintot is (tehát aminek két oldala egyenes teteje, meg az egyik széle). A normál verziók itt sem nagyon izgalmasak, túl a 19-es vad rikító színén. Azért persze, ha a teljes nyolcas sorozatot szeretné az ember jó állapotban, az így is 2.000-2.500 forint.

1990: A másik, szétpecsételt 50 pennyssel már megérkezünk a '90-es évekbe. Ez a bélyeg két verzióban létezett, ami itt megvan az az izgalmasabb. Bár a pecséttől elég rosszul látszik, de a bélyeg 'dereka' alatt kétoldalt látható egy szünet a fogazatban, úgy tűnhet mintha hibás lenne, leszakadt volna, azonban ez egy szándékos különleges nyomási mód, amit nem igazán figyeltem meg még más országnál. Egy úgynevezett szélesebb, elliptikus perforáció van a bélyegen. Ez is egy önálló bélyeg, annyi, hogy nyomtak belőle normál módon fogazottat is, abból kevesebett, így az egy picit értékesebb, de ez is ér 150-200 forintot így összenyomkodva is, postatisztán akár 1.000-ig is elmehet.

2011: Közel negyvenéves utazásunk végére érve, a két első darabot, a kettő és tizenegy pennyst érjük el, amik már XXI.századi bélyegek. Ezeken már sokkal szebben megfigyelhető a már fent említett elliptikus perforáció, illetve a régi bélyegekhez képest, ezek már öntapadósak voltak, nem kellett őket nyalogatni, mint a régi szép időkben. A sorozat öttagú egy pennytől húszig terjedően. Mivel még elég újak, nemigen van jelentős értékük, ha megvan mind az öt újkorában, az egy 800-1.000 forintot azért képvisel.

Most egy darabig nem lesz több II.Erzsébet királynős bélyeg, ezt megígérhetem.

[defacto-io]

Demokráciára számítottak, diktatúra lett belőle

A diktatúrákban élők gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy hazájuk nem demokrácia, vagy hogy miért lenne jó, ha az lenne. Azonban egy rövid szembesülés a valósággal azonnal változtathat a helyzeten.

Joseph de Maistre francia konzervatív filozófustól származó idézet szerint “minden nemzetnek olyan kormánya van amilyet megérdemel”. De vajon tényleg elnyomásra vágynak Kína, Oroszország vagy Észak Korea polgárai? Esetleg azért nem lázadnak jobban a hatalom ellen, mert nincsenek tisztában a helyzetükkel? A kérdés régóta foglalkoztatja a világ politikusait és társadalomtudósait egyaránt.    

Erre a kérdésre keresi a választ az idei Közgazdasági Nóbel-díj győztesének, Daron Acemoglunak és társszerzőinek új tanulmánya, ami a 2023-as törökországi választások alatt végrehajtott kísérletekkel vizsgálta a választók viszonyulását Erdogan rendszeréhez.

Recep Tayyip Erdogan 2003 óta irányítja miniszterelnökként Törökországot, ez idő alatt a török demokrácia és sajtószabadság helyzete látványosan romlott. Erdogan 20 éves országlása alatt Törökország Nicaraguát leszámítva minden országnál többet esett a Freedom House szabadság rangsorában. Nem csoda, hogy a 2023-as választásokra sok nyugati elemző a török demokrácia utolsó esélyeként tekintett.

Végül Erdogan magabiztosan nyerte az elnökválasztást, ráadásul pártja, szövetségeseivel együtt, megőrizte többségét a török parlamentben is. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi magyarázza az autokratikus eszközökkel kormányzó Erdogan elnök sorozatos választási sikereit. Tényleg ilyen irányítási stílusra vágyik a török választók többsége vagy csak nincsenek tisztában azzal, hogy a kormányuk semmibe veszi a demokratikus normákat? Esetleg nem érzékelik ezen értékek gyakorlati hasznát?

Kézenfekvő megoldás lenne erre a kérdésre válaszolva egyszerűen összehasonlítani az elnök és az ellenzék támogatóinak véleményét arról, hogy mennyire szabad a török politika és a sajtó, illetve, hogy mekkora ennek a gyakorlati haszna. Sajnos azonban ez az összehasonlítás nem ad megbízható választ a fenti kérdésekre. Ugyan a rezsim támogatói rendszerint kevésbé informáltak a hatalom viselt dolgait illetően, de jó eséllyel akkor is támogatnák azt, ha többet tudnának róla.

Éppen ezért a fent idézett tanulmány szerzői az egyszerű összehasonlítás helyett két kísérlettel vizsgálták a közéleti ismeretek következményeit. Egy online és egy személyes megkeresésen alapuló kísérletben egy véletlenszerűen kiválasztott csoport tagjainak információt adtak a török demokrácia és sajtószabadság állapotáról, illetve ezen tényezők természeti katasztrófákkal szembeni védekezésre és a korrupció elleni küzdelemre gyakorolt hatásairól (a Dél-Kelet Törökországot 2023-ban megrázó földrengést követően ezek lettek a török politika domináns témái). Ezt követően összehasonlították őket egy másik véletlenül kiválasztott csoport tagjaival, akik nem kaptak hasonló tájékoztatást.

Az online kísérlet eredményeit a következő ábrán foglaljuk össze. 

Az első két oszlop azt ábrázolja miként értékelik az informált illetve nem informált polgárok átlagosan a török demokratikus intézmények állapotát. Jól látható, hogy a kezelt csoport tagjai kevésbé tartották rózsásnak a török demokrácia állapotát. Az első oszloppár tehát igazolja, hogy az információs kampány képes volt megváltoztatni a szavazók nézeteit az országuk helyzetét illetően. A második két oszlop a kezelt és a kontroll csoportok tagjainak demokratikus intézmények értékéről alkotott átlagos véleményét mutatja. Ezek alapján az információs kampány a demokratikus intézmények értékéről is sikeresen meggyőzte a választókat. Végül a harmadik oszloppár a két csoport politikai preferenciáit hasonlítja össze. Jól látható, hogy a kezelt csoport tagjai mintegy 4 százalékponttal nagyobb arányban tervezték, hogy az ellenzéki elnökjelöltre adják le szavazataikat. 

Sokan arra tippelnének, hogy egy erősen polarizált országban, a tájékoztató kampány hatása csekély. A kísérletek azonban az ellenkezőjét bizonyították. Az ellenzék nemcsak több új szavazatot szerzett a kísérlet hatására, hanem azok nagy része olyanoktól származik, akik a tájékoztatást megelőzően Erdogan támogatójának vallották magukat. 

A kísérlet tehát világosan bizonyítja, hogy Erdogan támogatottságának hátterében, legalábbis részben, tájékozatlanság és nem a demokrácia tudatos elutasítása áll.   

A Defacto szerint fontos, hogy a magyar választók is pontos képet formálhassank a magyar intézmények és a sajtó állapotáról ahhoz, hogy valódi politikai szándékaiknak érvényt tudjanak szerezni. A kormányzati befolyástól független magyar média megteremtése elengedhetetlen feltétel ebben. 

Szűcs Ferenc, Stockholmi Egyetem kutatója

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[diogenesz2020portugal]

Az úgynevezett keresztény értékek.