#zenei kapcsolatok

[izraelinfo]

A párhuzamosok találkozóhelye

[mothmonologue]

Embertípusok közlekedési eszközök szerint

Autó: felelősségtudatosnak mondja magát de kútba ugrana bárki után, ha elég jó ötletnek tűnik, baszó zenei ízlés, listák és határidőnaplók, gazdag szókincs, apró mosolyok, vegyél neki kávét és szeretni fog, "azért mert én azt mondtam"

Busz: mindig fázik, bizalmatlan, túl őszinte, fehér fényben sötét karikák a szem alatt, érzéketlen, mert titkon túlérzékeny, csomó a fülhallgató vezetékén, emlékbe eltett szemét

Vonat: hippi csak még nem vallotta be, ráérünk arra még, analóg videókamerák, dobozos kávé, meglepően jó matekból, megáll bevárni azt, aki lemarad a csoportban, végtelen türelem (vagy mégsem?), "ez nem ronda, ez rusztikus"

Bicikli: minden reggel beveszi a leszarom tablettát, kedvenc állata a baszok rája, ha kell az Istennel is leáll vitatkozni, addig beszél amíg bereked, aktuálpolitika, unironikusan hallgatott phonk, nemtől függetlenül hosszú haj, nemtől függetlenül kontyban

Motoros roller: fosatós turmix és étrendkiegészítő, titkon gyerekes, titkon szét van esve, rosszul szabott zakó/blézer, startup cég vezetője vagy rohadófélben egy multinál, "elmondom, nekem mi segített a rák legyőzésében"

Gyalogos: céltudatos és motivált vagy beletörődött és cinikus, megbízható, realista, naplementék, ugróiskolák az aszfalton, pillanatok fejezetek helyett, rengeteg mesélnivaló, sosem kimerült, maximum fáradt, mély kapcsolatok, csak a szemével mosolyog

Repülő: bonyolult, szeret meglepni másokat, de nem jó az ajándékozásban, a horrorfilmek megijesztik, stressz=evés, állandóan mozgásban van, teli szájjal nevet (néha horkant is), a tüsszentése maradandó halláskárosodást okozhat, összeségében cuki, de vigyázni kell vele

+1 görkorcsolya: divatszent, a stílus maga, egészséges önbizalom, ténylegesen tud táncolni, kicsit sok, de nem bánja senki, nehezen érthető, teátrális, hirtelen haragú, szeret lelépni egy neki nem tetsző helyzetből, döntésképtelen

[onsieluenkeli]

Szántam még több időt Taylor Swiftre, és igazából még jobban tetszik, és örülök.

A NewYork Times zenei és könyvkritikák nagyon jó segítségek szoktak lenni, én ezeket olvasom. (Az előfizetést ki lehet játszani egy gyors copyval. Sokan nem tudják, de a RollingStones krutikusait sajnos megveszik, és ezért ők elfogultak, és nem jók).

Még mindig gyönyörűen tud írni. Irigylem ezt a képességét. És a rajongói is elképesztőek.

A komplett album több csalódásról, szakításról és tanulságról szól. Az utóbbi nekem a legfontosabb. Egyfajta lázadozó én, és felnövéstörténet is egyben. Mind a kettő bennünk van, és fontosak. Mind a kettőre szükségünk van. Tudjátok az ember nem gombnyomásra képes felnőni. Hanem inkább utat jár meg... bukdácsolások, felkelések, élet-leckék és felelősségek tesznek minket érettebbé és ez örökké tart. És most már biztos... hogy Taylor Swift is már úton van, és ez jó.

Kezdjük

A 6 éves Londoni kapcsolatáról kiderül hogy mennyire zárt volt, gyenge, monoton, unalmas, és üres. Szegény srácot mivel túlságosan is jól nevelt, még Jehovának is kigúnyolja. Valószínűleg nagyon szépen indulhatott az a kapcsolat, hiszen a szerelmes albumai is inkább azt sugallták, illetve a srácot sem tépi agyon. Taylor Swift nagyvalószínűséggel rájött az unott kapcsolatában, hogy neki valójában élénkebb élet hiányzik, az izgalom, az adrenalin, az őrültség, és ők együtt nem voltak képesek rá. Ami pedig a legjobb, hogy Taylor maga is elismeri, hogy hibázott, hülyeségeket is művelt, csalta is a srácot. És az ilyen bátor és felelős gondolkozás az, ami érettebbé is teszi. Szóval a boldog-bolondságnak is nagyon fontosnak kellene hogy legyen... Rengetegen ezt nem tudják, nem értik. Egy üres és monoton együttélésben nem a szív törik össze, hanem inkább csak megáll. És az ilyen konzervatívabb kapcsolatok mögött sem biztos, hogy érett, jól együtt/működő felnőttek vannak... Szerintem ők mind a ketten, inkább sérült gyerekek voltak.

A legtöbb szám az azt követő korszakáról szól. Mert Taylor Swift lázadozó énje túl dominált, és London után egy teljesen ellentétes végletbe, egy nagyon rossz régi kapcsolatába esett újra bele. Most igazából ezt a fickot tépi nagyon meg a számaiban. A srác semmit sem változott, és észre sem veszi az éveket. És teljesen felelőtlen és éretlen. Egy reménytelen drogos, aki arra ébreszti fel Taylor Swiftet hogy saját maga már mennyire nem itt tart, és esze ágában sincsen egy ilyennél maradni.

Travis Kelce pedig mostanság pontosan az a fickó akire szüksége van. Egyszerre felnőtt és felelős, komoly terhekkel, és izgalmas is. Egy igazi motiváló és motiválható társ. Van benne nyitottság, és ízig-vérig amerikai. Azt pedig a jövő mondhatja majd meg, hogy kettejük érettsége mennyire kitartó, hűséges, és komoly. - Szívből remélem még sokáig boldogok maradnak.

Egyébként van bajom az inspirációival, bármennyire is különlegesek, és szépek. Méghozzá az, hogy régen TaylorSwift nagyobb spektrumon gondolkozott. Nem hagyta hogy minden dal túl egyszerű legyen, minden személy könnyen értelmezhető, és minden válasz egyértelmű. Most pedig van olyan száma aminél magát a problémát habár szépen kidolgozza, de mégis olyan mintha valódi emberi lény nem létezne mögötte... én legalábbis túlságosan mesterkéltnek érzem.

És hajlamos arra is, hogy valakit imádjon, istenítve, teljes szívből, és mindent bele adva... De amikor csalódik, mindig mindent kidob, elpusztít, lezár. Ilyenkor elfelejti kik, hányszor, és mennyi mindenben támogatták, és önzőbbé válik. Sajnos el tudom képzelni hogy ha szakítana a mostani srácával, tuti kinyírná az amerikai focit is a szemekben. És ez egy felnőtt nő esetében, nem lenne valami szép. Tényleg nem értem, miért kell mindig mindent kukába dobnia, ha nem sikerül... és miért kell mindig menekülnie? Nem érdemli meg az ekkora kudarcokat, senki sem. Ha rosszul sikerül a süti, attól még nem kell kidobni a tepsit, a sütőt, és a fél konyhát.

és

Pán Pétert elengedi, és közben pont azon merengtem hogy más nők akik hasonló utat és felismeréseket jártak be, ők miért maradtak? Mire leesett, hogy azért... mert gyerekük született.

ツ

Azon mosolygok, hogy a mi esetünkben is megvoltak azok a brutális lázadozások, elképesztő őrültségek, és felnövéses szakaszok, próbatételek, kihívások. Az a borzalmas huszonéves kamaszkor, az ördögűzések, a billiárdnyi ihlet, a gyerekvállalás, az új élet, a piskóta, és a tallér, meg Orbán, Trump, Hillary és a Pltyin...

Shhh! Mi húzósabbak vagyunk, mint egy világsztár. És ez pedig ezért jó, és különleges.

Egyszerűen nem tudnám abszolút kukázni ezeket, és eszem ágában sincsen menekülni a csalódások elöl. Azok is már a részeim. Agyhalottnak kellene lennem, hogy sikerüljön törölnöm. Az életben a rossz dolgokat is tudni kell kezelni. - Nem?

.

[hallgatonaplo]

Végzet

A véletlenek előre kiszámitott precizitásával sikerült a Tumblr szövegbeküldős felületén rossz helyre kattintanom, és egy órányi gépelésem ment a levesbe, pont az utolsó zenénél.

Sziasztok, ez itt a Hallgatónapló, és ma este is koszlott, sprőd lemezek forognak képzeletbeli lejátszónkon.

Mai ajánlatunk szintén SNK-nak köszönhető, méghozzá MF DOOM "MM.. FOOD?" c. 2004-es, ötödik albumát kóstoljuk meg.

Daniel Dumile, rappolgári nevén MF DOOM a 70-es években látta meg a napvilágot Londonban, majd rögtön a keleti partra is költöztek szülei. Itt nőtt hát fel, bármiféle brit zenei hatás nélkül, legnagyobb szerencsénkre.

A szenvedélyes képregénygyüjtő MF DOOM, kedvenc antihőséről, az 5. Fantasztikus Négyes számban megjelenő Doktor Végzetről (DR DOOM) kapta becenevét. Ez lett zenei ars poeticájának alapköve is, és a szereplőhöz hasonlóan minden szereplésekor a maszkot magára öltve zenélt és alkotott, koncerten és stúdióban egyaránt.

Zenéiben felfedezhetjük egy 1970-es években New Yorkban felnőtt ember minden emlékét. Tévébejátszások, jazz, filmzenék, mindent felölel a lemez hangspektruma. A dalok a rapp aranykorához méltóan MPC és SP-303 gépeken készültek. Maga MF DOOM az aranykor méltatlanul elhanyagolt utolsó hirmondója. Zeneileg krémesen lágy, bársonyosan selymes, kenyérre kenhető, aranyszinü hangzása van. Valahol J Dilla és Nujabes közötti képzeletbeli mezsgye középpontjára tudnám elhelyezni.

Epikus ötödik albuma már egy érett, felnőtt alkotás, a szerző saját hangjára talált. Számomra nem volt világos, mitől olyan egyedi, mig korábban (szintén SNK gyanánt) csak egy harmonikás szomorú zenét ismertem, aminek a YouTube hátterén MF DOOM fagyit osztogat gyerekeknek a semmi közepén.

Ettől zeneileg sokkalta sokrétübb dalokról van szó, mindenesetre a "skitekkel" együtt olyan érzetet kelt, mintha a legjobb barátodhoz átmennél beszélgetni, hülyéskedni, és közben menne a tévé háttérzajnak, de még zenét is hallgatnátok közben.

A lemez cime egyrészt a finom ételek fogyasztása közben hallattott affektáló hang ("MM") és az angolszász "étel" (FOOD) szavakból áll. Ez szójáték, mely a szerző müvésznevének betüiből lett kirakva (MF DOOM - MM FOOD).

Ha túl kedves vagy, mindenki hülyének néz

A dalok cimüket tekintve, és témájukban is étel allegóriákon át tárgyalnak közéleti témákat, a szerelem, szex, cigi, pia, és emberi kapcsolatok témáit tárgyalva. A szövegek, néhány vendégelőadó mellett, MF DOOM komótos, cammogó, barátságos mély hangján, jól érthetően kerülnek előadásra. Kevéssé jellemzi a szleng használata (NAS-al, az ATCQ-val, és pl. Mobb Deep-el ellentétben), és a bünelkövetés sem központi toposza a lirikának.

"Fritőzben sült barátok", "Ribanctorta", "Egy sör", "Rapperfilé", "Fügefalevél-bikarbóna", és hasonló cimek utalnak vissza az album boritójára is, melyen a szerző müzlizget és oldalra sandit, a néző háta mögé.

Szövegeit tekintve valahova Guru és Q-Tip közé sorolnám be, talán még Cormega érint hasonló szociálisan érzékeny témákat kevéssé fókuszálva a gettók rideg rögvalóságára.

A sorozatos "skitek" Fantasztikus Négyes, és más "DOOM" rajzfilmekből származ(hat)nak, érdekes átvezetést adva, és kiszélesitve a szerző által felvázolt világot.

A fent emlitett szociális érzékenység és érzelmi intelligencia tanúköve a "Fritőzben sült barátok" c. dal, melynek tételmondata "ha túl kedves vagy, mindenki hülyének néz". A költő előnyben részesiti a személyes találkozásokat, sőt a levelezést is, mint a telefonálást. Mint mondja, itt "olyan valósan érezhetsz, mint egy acélkést". Nemcsak a követelező barátok "villanykapcsolóként" való lekapcsolását festi fel elénk. Szembeállitja a "betyárbecsületet" a "bárók bizalmával" (honor amongst crooks, trust amongst royalty). Egy barátját egy feltehetően illegális fegyvervásárláson ismerte meg (Mr. Fantastikot). Egyik legjobb szófordulata, hogy érdekes, valami milyen olcsó, mégis milyen sok bajt "vesz" (t.i. fegyver - "for something so cheap it sure buys a lot of trouble").

Az egyik érdekesebb záróképek egyike, hogy vannak, akik csökkentett büntetésért képesek beköpni, mig te a sitten rohadsz - mégis mi értelme, kérdezi MF DOOM, hová lett a hüség? És itt állitja szemben a "betyárbecsületet" és "báróbizalmat".

A zenék kellően pörgősek, de csak annyira, hogy fenntartsák a figyelmet. A tévéhangokkal együtt azonban, teljesen pihentető, és kellemesen játékos dallamvilágot varázsol elénk a müvész. Talán kicsit mintha Long Islanden, vagy Staten Islanden vagy ki tudja hol ülnénk egy nyári estén a tenger túlpartján, és piknikeznénk pár sörrel.

Ahogy fentebb irtam, a fotók tanúsága szerint, harci diszben, az MF DOOM maszkban dolgozott a müvész. Fő harceszközei az MPC és az SP-303 főként, a legjobb dobgépek a piacon a mai napig. Talán az Ellis-szigeti kikötő, amerikai tornáca sincs olyan mély, mint ahány réteggel megáldották a beateket. Apró gitárpengetések, Rhodes-zongora akkordok, lusta nagybőgők diszitik a hip-hop diadalmenetének útját.

Az albumon kedvenc dalom a "Guinesses", mely töménytelen mennyiségü, szerelmi bánat miatt megivott irországi sörre utal. MF DOOM vendége, Angelika női szemszögből irja mekkorát csalódott egy "connecticuti télnél is hidegebb" paliban, mig MF DOOM a refrénben az amerikai hadsereg képeivel illusztrája a szerelmi párviadalt, melyet már a filozófus Schopenhauer is leirt “A szerelem metafizikája” c. müvében.

"Szerelemben és háborúban mindent szabad" - erre a közmondásra utal a refrén, és a Lila szivvel (az USA hadseregének legmagasabb, többnyire poszthumusz adott kitüntetése) és morfiummal (erős függőséget okozó fájdalomcsillapitó) illusztrálja az elkeseredett harcot a gének továbbörökitéséért és az emberiség szellemének fennmaradásáért.

A hadifoglyokat hátrahagyják, valaki életreszóló sebesüléseket szerez, és vannak csajok akik egyszerüen túl kemények ahhoz, hogy feleségül vegyék őket, VAGY túl nehéz őket feleségül venni (mi a különbség?). A "too hard to wife" ambivalens kifejezés, hiszen a "too hard" jelenthet keménységet, és nehézséget is egyaránt angolul. Találóan, a zenét egy olyan intro vezeti fel, amelyben a Fantasztikus Négyesben egy hölgy szereplő arról beszél, Dr. Végzet házasságra akarja kényszeriteni, de mivel látta mit müvelt békés világunkkal, viszolyog tőle. Dr. Végzet azzal fenyegeti, elpusztitja a világot ha ellenáll.

Rappbesúgók

"Snitches get stitches", tartja az amerikai közmondás. Magyarul, a besúgók könnyen orvosi varratokat találhatnak magukon. Bár szöveg és zene egységében a Guinesses a kedvencem, zeneileg a Rapp Snitch Knishes viszi a pálmát.

Összetett tematikáját az első refrén vetiti előre: a rappbesúgók elárulják a müfajt, és a koronatanú szerepében tetszelegnek saját koncepciós perükön, egy füst alatt az áldozat álarcát is magukra öltve. Ha sokáig vergődnek, az egész kiadót évekre sittre vághatják.

A verzék a fegyverkereskedelem, a kamugengszterek, és a földalatti zenék kapcsolatát feszegetik. Egy olyan társadalmi réteg tárul elénk, ahol "Mindenki félelemkönnyekkel akarja uralni a világot".

S��mtemémnyek

Az utolsó, meglepően egyszerü beatban csak egy "lábdob, pergő, cin, rhoads" (ahogy Tink mondta a “Nap-Hold” c. Mulató Aztékok nótában) adja a szerepet. A meglehetősen összetett történetből ismét az emberi kapcsolatok komplexitása rajzolódik ki, a 21. század kulturális kommunikációs problémáival megfüszerezve. Végül is, itt azért megmutatkozik szerény angoltudásom és a nyelv komplexitásának keresztmetszete. Mig első hallgatásra előttem valami olyan kép rajzolódott ki, hogy MF DOOM egyedül üldögél, és munka helyett leveleket olvasgat egy Jenny nevü nőtől, az Internet népe egészen máshogy vélekedik.

Az én fejemben valahogy úgy állt össze, hogy MF DOOM-ot ex-nője zaklatja, miközben már házas és terhes felesége.

Ehhez képest, maga a nóta sokkal inkább a pornográfiáról, annak függőségéről, és a kényszeres maszturbálásról szól. És a sütik? A megannyi finomság - csoki-eper-vanilia - barna, vörös, és szőke csajokra utal. Már ha lennének a közelben, MF DOOM azt se bánja, ha "Oreo" - a szleng szerint olyan fekete, aki fehér módon, "burzsujként" él, nők esetében mondhatni tipikus "Karen", karótnyelt újgazdag fehér picsa. Ehhez képest, marad a kiverés, titokban, hogy a terhes (és talán épp szexelni nem akaró) nője meg ne tudja.

Mondhatni, méltó lezárása az albumnak ez a dal is. Látható, hallható, hogy a hétköznapi élet hétköznapi problémáit gyüjti csokorba. Legyen az szerelmi bánat, kábitószerfüggőség, alkoholizmus, "kamugengszterkedés", vagy (a hires Bitto Duo dalra gondolva) az "álmenők, kik adják a vagányt", MF DOOM mindenről mesél nekünk. Egy kis hollywoodi áthallással, ahogy Forrest Gump mamája is mondta, az élet olyan mint egy doboz vegyesszaloncukor - sose tudhatod, mi van a következő papirban. Ilyen MF DOOM zeneisége is, sosem tudhatjuk igazán, mit rejt a következő hangsáv, de bizom benne, hogy mindenki talál köztük kedvére valót, legyen az karamella vagy marcipán, esetleg vanilia.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ma este is, találkozzunk minden hétvégén ugyanitt, ugyanekkor. Kellemes pihenést, jó éjszakát kiván:

 a szerkesztő.

[sm4e86]

Top 40 JAM Project #23

Top 40 JAM Project #23

Bad City ~We’ll be alright!~ Igazából jót tett a TOKYO DIVE albumnak a stílusváltás. Bár az album lényegi mondanivalója nem változott az előzőekhez képest, de a zenei stílusváltás mindenképp jó ötlet volt. Ahogy írtam a címadó dalnál korábban, a futurisztikus hangzásvilágra énekelni az összetartozás fontosságáról jelzi, hogy a jövőben is fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok. Mert olyan ez az…

[flowbykrisz]

A tegnapi nap én is betöltöttem a 30.életévemet, aminél még kimondani is durva, hogy immáron beléptem a 3X táborába. Sőt, szinte fel se fogtam, hogy ennyi év eltelt az életemből amióta megszülettem. Az elmúlt időkben sajnos vagy nem sajnos, elég sok mindent megtapasztaltam. Például, hogy olyanokkal ne tartsam tovább életben a hosszú évek barátságát, akik nem hogy nem hisznek bennem, de direkt vissza húznak, és ha esetleg elbüszkélkedek nekik bármilyen elért sikeremmel, akkor az szerintük úgy sem bele tett energiámnak és munkámnak köszönhető. Emellett megtanultam elnézést kérni olyanoktól akiket korábban talán megbánthattam valamivel, és az ő ismeretségüket jobban becsülni. Hiszen rájöttem, hogy nem az együtt töltött évek száma számít, hanem hogy egy adott személy mennyi jó tanáccsal és építő jellegű segítséggel látta el az embert, mert ők az igazi, valódi kapcsolatok, nem pedig azok akik olyan magas lóról beszélnek, mint akik mindent egyedül értek el, de valójában a háttér segítségeik nélkül sehol nem lennének. Úgyhogy ilyen téren picit büszke lehetek magamra, hogy minden korábbi negatív erő ellenére, soha nem adtam fel a céljaimat, álmaimat, és ez a jövőben is így fog maradni. ******************************* Viszont a másik, hogy így az elmúlt évtizedek képeit vissza nézve egészen mostanáig, sosem voltam normális, mert mindig is egy vicceskedő, humoros fazon voltam, aminek köszönhetően talán sokkal könnyedebben vettem az élet akadályait, nehézségeit mint azok, akik esetleg túlkomolyan vesznek mindent. De aminek külön örülök, hogy 14 évesen szinte egyből rá találtam arra a zenei stílusra, amit úgy hívnak Rap/Hip-Hop, és amely végig kísérte az elmúlt 16 évem vidám és szomorú perceit. ********************************* #tbt #minime #visszaemlékezés #tapasztalat #30születésnap #30thbirthday #kriszcsanyi #ramblingflowblog (helyszín: Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/CADTzShgC4w/?igshid=uphdf5q4ma1o

[nemmondommegannacska]

Vasárnap - pihenőnaaaap!

2020.03.01 Vasárnap

Vasárnap van, az egyetlen szabad napunk a héten.

7 órakor persze magamtól felébredek – folyik az orrom. Viszont a kedvem jó, a nyomasztó gondolatok helyét átvette valamiféle nyugalom. Egyre otthonosabban érzem magam.

Csöndben kikelek az ágyból, felkapcsolom a bojlert, az a tervem, hogy zuhanyzok, megborotválkozok. Tegnap vettem hajszárítót, úgyhogy hajat is fogok majd mosni, de mivel a bojler nagyon pici, ez útóbbi valszeg nap közben lesz, két etapban. Akkor az idő is kellemesebb, most még hüsi van.

Amíg felmelegszik a víz, kiülök a nappaliba és a fotelbe kucorodva olvasom a narancssárga könyvet, ami tananyagul szolgál. Ez az orrtisztítási izébizé izgatja a fantáziámat. Hátha segít a náthán. Valami nyavalya mindig van, de elnézem a testemnek, erről tegnap már írtam.

G is felébred, invitál, hogy bújjak vissza az ágyba addig is, amíg a víz felmelegszik. Könnyű engem meggyőzni, ha egy kis bújásról van szó. A vállára hajtva a fejem visszaalszom és az ébresztő kelt, amit a reggeli miatt húztunk. A zuhanyzás tervem így kútba esett, de legalább még egy picit pihentem.

A reggeli a szokásos, kása, zabpehely, műzli, palacsinta, banán, gyümölcs, méz, tea. Kevesen vagyunk.

A tegnapi esős idő miatt arra számítottam, hogy ma is szar idő lesz, de hétágra süt a nap. Invitálnak minket a többiek ide is, oda is, jóga fesztivál, kirtan fesztivál, barlang, guru…. de mi csak pihenni akarunk.

Zuhany, borotválkozás és hajmosás – sikerül mindezt egy körben letudnom. Megtisztulva ülök ki G mellé a folyosóra, ahol boldogan napfürdőzünk.

Dehogy megyek én bárhova! Egy hónapon keresztül mást se fogunk, mint énekelni, zenét hallgatni, jógázni, az egyetlen szabad napomon nem akarok semmi tennivalót.

Nagyon sok az inger, testileg, lelkileg és szellemileg is. Sok lesz ez, muszáj regenerálódni. Pólóban és rövidnaciban élvezzük a 25+ fokot, az év első nyári napja, lényegében december óta vágyom arra, hogy csak kifeküdjek a napra és ne csináljak semmit. Nagyon jólesik!

Egyetlen küldetést tervezek: ki szeretném próbálni ezt az orr tisztító technikát, a jala netit.  Egyik orrlyukon be kell önteni testhőmérsékletű, enyhén sós vizet, a másik orrlyukon pedig szépen kifolyik. Ehhez kaptuk a műanyag kancsót. Elég bizarrul hangzik, de én az a típus vagyok, aki megműti magát, ha kell. A tüszőket is leszedtem a torkomról, meg vannak egyéb furcsa bevállalásaim is, sok vesztenivalóm nincs.

Gábort is nagyon érdekli a dolog, végig akarja nézni, ahogy csinálom és ő is kipróbálja. Előkészülünk, a napon melegítem fel a vizet és oldom fel a sót.

A procedúra egyszerűbb, mint gondoltam, elsőre sikerül és teljesen fájdalommentes, még csak nem is kellemetlen. 

https://www.youtube.com/watch?v=wTUMu7Y_dZw&list=PLWzTF4McVm10-HmxTY_54DQcO_8km3JkP&index=1

A hatása pedig elképesztő! Annyira kipucol, hogy érzem a fejemben az üregeket. Egész furi érzés. Mióta lehetett ott betokozódva a trutyi, aminek -ezek szerint - nem kellene ott lennie? 

Basszus, hát ez nagyon jó érzés! Érzem, hogy a fülem, szám és orrjárataim között elkezdett áramolni a levegő. 

Hulahoppozok picit az erkélyen.

Ebédnél az egyik srác mutat egy szétszedhető műanyag didgeridoot, tök szép hangja van, ahogy G megfújja, kapunk instrukciót, hogy hol vette, úgyhogy fölkerekedünk és elsétálunk abba a városrészbe, ahol még nem voltunk.

Szerencsére a tegnapi forgalmas-büdös út helyett nagyon kellemes sétány vezet végig a Gangesz partján, a nap továbbra is kényeztet minket, jól esik turistáskodni, élvezem, hogy nincs semmi kötelező dolog.

Ez a városrész teljesen a turistákra, a spiri jógás arcokra épül, spiri hangszerek, spiri ruhák, spiri ékszerek, réz szobrok, parfümök. Be is vásárolunk szépen, boltról-boltra járunk, valaki otthon mondta, hogy Rishikest ilyen Siófok feeling Indián belül, most kb értem, hogy mire gondolt. Röhögök, hogy a papírzsepi és wc papír is a kínálat részét képezi mindenhol, teljesen egyértelmű, hogy ez az, amit a helyiek nem hasznlnak egyáltalán és csak a külföldiekre specializálódtak.

A wc papír helyett egy cső van mindenhol a kagyló mellett, amolyan seggmosó, orrot nem törölnek, ellenben fújják. Az út közepén előre hajolva, kábé bárhol. Hörögve turháznak és hegyeset köpnek a férfiak, a kulturális különbségek közt ezt is meg lehet említeni.

Amikor besokalunk a shoppingolástól, G mutatja, hogy vannak kávézók az emeletes, magas épületek tetején (én észre se vettem volna, ha csak magam vagyok). Kiválasztunk egyet és felmegyünk, egy kicsit sem finom masala chai mellett beszédbe elegyedünk egy dán nőcivel, aki ajurvéda könyvet olvasgat, aztán mikor elkezd picit csöpögni az eső elhúz.

Mi pedig kipróbáljuk az új szerzemény szájdobot. Nagyon cuki hangszer, tetszik. A kilátás pazar, a Gangesz épp kanyarodik, a túlpart épületeit láthatjuk, valahol ott kell lennie annak a kávézónak, ahol egy magyar csajszi dolgozik. Ajánlották, hogy látogassam meg, cseteltem is vele, hogy majd megyünk.

https://www.youtube.com/watch?v=UiIt8mALMEs&list=PLWzTF4McVm10-HmxTY_54DQcO_8km3JkP&index=2

Visszaséta, vacsi előtt a kávézóban kis netezés, közben a nagyon cuki finn lánnyal, Magdalenával beszélget Gábor, a projekteiket mutogatják, Korai Öröm, sound hecking. Kapunk egy meghívást, és felmerül a közös nada yoga session ötlete is. Ilyen fesztivál, olyan fesztivál, kapcsolatok…..Ültetjük a magokat.

Vacsi után zenei koncert, senkit nem zavar, hogy közben a laptopomat és a telefonomat kb egyszerre nyomkodom. Naplót írok, dolgozom, töltöm föl a videókat.

Elalvás előtt rámjön a rendcsinálási láz, hirtelen a dolgok teljesen maguktól találják meg a helyüket. Hipp-hopp széthúzom a székeket, a fölösleges asztalkát a falhoz tolom, rápakolom a hangszereket, de jó, van zene sarok! Az asztalon összerendezem a füzeteket, a ruhákat szétválogaton. A cipők itt fognak lakni, ebbe a kis fiókba meg pont belefér a pampuckás neszeszer. A gyógyszereket elpakolom - ezekre most nem lesz szükség. 

Tisztul a terep, tisztulok belül kívül -  még jobb kedvem lesz, imádom, amikor rend van! Látom, hogy Gábornak is tetszik, nem is annyira maga a rend, hanem láthatóan imponál neki, felizgatja, hogy én ilyen kis rendes csaj vagyok, otthonos lakot teremtek apróságokkal. Erős női energiák ezek - és ő erős férfi energiákkal válaszol rá. 

Gyönyörű szeretkezéssel koronázzuk meg ezt a perfect day-t, teljesen egyszerre jutunk a csúcsra. Ez becses  kincs, nagy élemény, az összhang és szinkron testi-lelki megnyilvánulása, sokáig ölelkezünk még meghatódva, kiélvezzük a hormon koktélt, ami - mint valami speckó drog -  beüt és egyszerre jár át minket a transz, az aufória és a végtelen nyugalom.

Az ágy kemény, még meg kell szoknom, olyan élmény itt aludni, mint sátorban - szétnyomja a csípőcsontomat.  

[cikkiro]

Kulissza 19/06

A filmvilág legérdekesebb zenei géniuszai

A különleges zenészek különleges élete a vásznon

A Bohém rapszódia lett minden idők legjövedelmezőbb zenés életrajzi filmje, így nem is lehetett sokáig kérdés, hogy aki él és mozog Hollywoodban, az felül majd a Queen-film által keltett hullámokra. Már meg is érkezett a következő hullámlovas, az Elton John életét bemutató Rocketman, ami könnyen túlszárnyalhatja az elődje sikereit. A hatalmas zenei ikonok bemutatása amúgy nem újkeletű dolog. A filmipar mindig is szerette a tehetséges és/vagy különleges művészeket, így az az előadó, aki legalább egy bejegyzést produkált már a nagy zenetörténeti lexikonba, biztos, hogy ihletet adott legalább egy filmhez az elmúlt 20-30 évben. Ehavi listánk a hatalmas kínálatból próbálja meg kiemelni a legérdekesebbeket.

Dalok szárnyán (1997)

Selena Quintanilla volt az első olyan mexikói-amerikai énekesnő, aki úgy lett híres, hogy csak spanyolul énekelt. Selena pályáján minden adott volt ahhoz, hogy előbb-utóbb világsztárrá váljon, de 1995-ben, máig tisztázatlan körülmények között, meggyilkolták. Az énekesnőt eredetileg Salma Hayek alakította volna, de az utolsó pillanatban Frida Khalo kedvéért kilépett a projektből. Ekkor került a képbe a zenei karrierjét is szorgosan építgető Jennifer Lopez, aki maga akarta elénekelni a filmben felcsendülő dalokat, de a producerek ezt nem tartották túl jó ötletnek.

Piaf (2007)

Olivier Dahan filmje nemcsak annak lehetne iskolapéldája, hogy a nagy átalakulások hogyan hoznak Oscart, az addig más műfajú filmekben domborító színésznőknek, hanem annak is, hogy mennyire lenyűgözi a kritikusokat és a nézőket is, ha egy színész még énekelni is tud. Az Edith Piafot alakító Marion Cotillard-nak sikerült egészen hátborzongató módon megidéznie a francia nemzeti ikonná vált énekesnőt, ezzel pedig végképp maga mögött hagyta a Taxi-szériával szerzett hírnevét.

The Runaways - A rocker csajok (2010)

A The Runaways volt az első igazán sikeres, csajbanda Amerikában. Az 1975-ben alakult rockformáció tagjai, Joan Jett (Kristen Stewart) és Cherie Curriet (Dakota Fanning), alig voltak 16 évesek, amikor kiadták az első lemezüket. A 2010-es film a zenekar tiszavirág életű sikereit mutatja be, mint később kiderült nem egészen hitelesen. Joan Jettnek például nagyon nem tetszett, hogy az őt megformáló Kristen Stewart bőrnadrágot visel a filmben, mikor ő soha nem húzott magára ilyen ruhadarabot.

The Doors (1991)

A legendás The Doors zenekarról Oliver Stone készített filmet, melyben a ’90-es éve egyik legnagyobb sztárja, Val Kilmer játszhatta el Jim Morrisont. Az egykori banda billentyűse, Ray Manzarek, nagyon nem örült neki, hogy megfilmesítik a történetüket, és Stone többször is kérte, ő mindig megtagadta, hogy segítséget nyújtson a készülő műhöz. Az elkészült alkotásról pedig azt nyilatkozta, hogy köze sincs a valósághoz. Az együttes többi tagja szerint azonban Val Kilmer annyira jól leutánozta Morrisont, hogy sokszor nem tudták megkülönböztetni a hangját az eredeti felvételektől.

Sid és Nancy (1986)

A film a ’70-es évek punk világába kalauzolja nézőket, és betekintést nyújt a Sex Pistols egykori énekesének és barátnőjének nem mindennapi életébe. Sid Vicious (Gary Oldman) és Nancy Spungen (Chloe Webb) kapcsolatát teljes mértékben megmérgezték a drogok és az erőszak, így csak idő kérdése volt, hogy mikor válnak majd tragikussá a dolgok. Az alakításáért egekig magasztalt Gary Oldman egyébként el sem akarta vállalni a szerepet, mint mondta, akkoriban teljesen hidegen hagyta a punk kultúra.

Bird - Charlie Parker élete (1988)

Charlie "Bird" Parker, egyszerre volt a ’40-es évek Amerikájának egyik legnagyobb jazz zenésze és kőkemény drogfüggő. Amikor, a rock’n’roll rohamosan növekvő népszerűsége egyre inkább háttérbe szorította a jazzt, úgy süllyedt Bird is egyre mélyebbre a drogok világában. A nehézsorsú zenész életéről Clint Eastwood készített filmet a ’80-as évek végén, amikor egy kaliforniai kisváros polgármesteri tisztjét is betöltötte. Erről később egyébként azt nyilatkozta, hogy a film forgatását jobban élvezte, mint a politikát.

Ray (2004)

Csakúgy, mint Charlie Parker, Ray Charles is a generációjának egyik legtehetségesebb zenésze volt és neki sem volt egyszerű az élete. A vak zongorista mindennapjaiban álandóan jelen volt a rasszizmus, és a megbélyegzés, a drogok és a hamis kapcsolatok is. A virtuóz zongorista nem sokkal azután hunyt el, hogy befejezték a film forgatását. Az őt játszó Jamie Foxx számára pedig elég megterhelő volt a szerep, mert rengeteget kellett gyakorolnia, hogy hihető legyen a zongorajátéka.

A nyughatatlan (2005)

A legendás countryénekes, Johnny Cash életét bemutató alkotás két főszereplője Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon nem csak a páratlan énektudását csillogtathatta meg a filmben, hanem a szerep kedvéért még mindketten gitározni és harmonikázni is megtanultak. Phoenix-re maga Johnny Cash is áldását adta, miután látta őt a 2000-es évek egyik legnagyobb sikerében, a Gladiátorban. A filmet annak idején 5 Oscar-díjra is jelölték, ebből egyet oda is adtak Reese Witherspoonnak, akinek így némileg sikerült eltávolodnia a butuska, romantikus szerepeitől is.

A zongorista (2002)

Roman Polanski filmje, a lengyel zongorista, Wladyslaw Szpilman történetét meséli, aki ugyan megmenekül a koncentrációs tábor borzalmaitól, de a háború sújtotta Varsóban végül mindenét elveszíti. A Szpilman visszaemlékezésből írt történethez Polanski a saját háborús élményeit is hozzátette, a zongoristát játszó Adrien Brody pedig nagyon komoly áldozatokat hozott azért, hogy minél jobban átérezze a veszteség fájdalmat. Hosszú heteken keresztül éheztette magát, eladta lakását, az autóját, megtagadott magától szinte mindent, sőt még a barátnőjével is szakított.

Amadeus (1984)

Milos Forman örökérvényű klasszikusa a zene örökérvényű klasszikusának, Wolfgang Amadeus Mozartnak a rövid életet meséli el. A 8 Oscar-díjjal jutalmazott remekmű túlmutat azon, hogy szembe állítsa a középszerűséget és a tehetséget. Forman filmjében szakított a korábbi narratívával, és inkább azt mutatta be, hogy Salieri (F. Murray Abraham), és Mozart (Tom Hulce) mennyire összetett figura lehetett a valóságban.

Wimmer Doro

(Megjelent a Mozimánia 2019. júniusi számában)

[nemzetinet]

A magyar oktatásba fektet a kínai Wailian

Új ingatlanfejlesztésekben, többek között lakás- és hotelépítésekben is gondolkodunk Magyarországon, Európa-szerte vannak hasonló projektjeink – mondta a Világgazdaságnak Linda Mei He, a kínai Wailian csoport elnök-vezérigazgatója.

Mekkora a cégcsoport, amelyet vezet? Melyek a legnagyobb beruházások?

Vállalatunk jelenleg a legnagyobb projektjeit az Egyesült Államokban hajtja végre, ezek közül is kiemelkedik a New York-i Hudson Yard, ahol az egykori vasútállomás helyén bevásárlóközpontot hozunk létre, ezzel pedig munkahelyeket teremtünk. A projekt teljes értéke 25 milliárd amerikai dollár, amelyben több szálon is részt veszünk, a finanszírozás folyósítását például már megkezdtük.

Európában is vannak tevékenységeink, a budapesti irodánk mellett például Spanyolországban, Svájcban és Görögországban is jelen vagyunk, ezekben az országokban főleg ingatlannal és oktatással foglalkozunk.

Milyen típusú ingatlanfejlesztéseik vannak Európában?

Portugáliában főként tengerparti lakóingatlanok fejlesztésével foglalkozunk, és Görögországban is a lakásépítés a fő tevékenységünk. Athénban egy új Chinatown kiépítése folyik, a görög kormánnyal együtt jelentős szerepet vállalunk a projektben. Svájcban és Máltán a helyi ingatlanforgalmazókkal működünk együtt, ezek a projektek elsősorban a turizmusra és a munkahelyteremtésre vonatkoznak, hiszen ezekben az országokban jelentős az idegenforgalom, a beruházások ezt az iparágat fejlesztik. Nem szabad annak a jelentőségét sem elfelejteni, hogy a fejlesztések során megismerhetjük a helyi kultúrát, és ez segítheti további projektek indítását.

Milyen magyarországi terveket szőttek? Hogyan kapcsolódnak ezek az új selyemút kiépítéséhez?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és az East China Normal University közösen indított budapesti képzése a kezdet. A felsőfokú intézmény székhelye a Sofia Palace, amelyet 4,5 millió euróért vásárolt meg és újított fel a cégünk. Ez egyébként a két állam vezetői által aláírt megállapodási csomag részét képező vállalás volt. Emellett előkészületi fázisban van egy oktatási célú zenés tévéműsorunk is.

Nemzetközi iskolákat hoznánk létre, amelyek a magas szintű magyar zenei képzésen alapulnak, ezt a két területet házasítanánk, így egyedi arculatú képzést indíthatunk. A következő projektünkkel majd a nyelvtanításra, az életmódra koncentrálunk. Összességében ezek az oktatási beruházásaink várhatók a következő időszakban. Az ingatlan kérdésére rátérve: ebben is gondolkodunk, elvégre azt látom, Magyarországon bőven van termálvíz. Bár a turizmusfejlesztés fontos az országnak, nincs még elegendő szálloda, ezen a területen tehát van lehetőség. Még csak ismerkedem a magyar vállalkozói körökkel és a lehetőségekkel, de a jövőben szeretnénk majd közös projektet indítani.

Kelet-Közép-Európában mennyire fontos szereplő hazánk a Wailian vállalatnak, illetve Kínának?

Magyarország fontos, már csak azért is, mert Kína és Magyarország baráti országok, a kapcsolatok erős alapokon nyugszanak. Az ELTE-t muszáj megemlíteni ebből a szempontból, mivel az itteni, Kínával kapcsolatos oktatás igen magas szintű, sok szakembert és kutatót képeznek ki, ezzel pedig hozzájárulnak a jó kapcsolathoz.

A teljes interjú a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható

A magyar oktatásba fektet a kínai Wailian a Nemzeti.net-en jelent meg,

[korkep-blog]

Programok és szórakozási lehetőségek a Rimaszombati járásban

Ezen a héten Rimaszombatban szórakozhat kedvére. A Csillagházban hétközben lesznek előadások, mig a Városi művelődési Központban a hétvégén lesz nótaest és briliáns komédia.

Ezen a héten Rimaszombatban szórakozhat kedvére. A Csillagházban hétközben lesznek előadások, mig a Városi művelődési Központban a hétvégén lesz nótaest és briliáns komédia.

  Minden kedves olvasónknak nagyon jó szórakozást kivánunk!

  Október 10-én (szerdán)  18:00 órakor Rimaszombatban a Városi Művelődési Központban (VMK) előadást tart

  Pavol „Hirax” Barička.

  Megívjuk Önöket Pavol „Hirax” Barička motivációs előadására, amely a rimaszombati VMK-ban lesz megtartva október 10-én (szerdán) 18:00 órakor. A sikerkönyvek szerzője az előadásában olyan témákkal fog foglalkozni, mint a kapcsolatok, válás, hűtlenség, féltékenység, félelmek, megbocsátás, önmegismerés, gyereknevelés kérdése a gyermeki lélek ismeretének a fényében.

  Jegyek elővételben VMK,TIC 6 euró,a helyszínen 8 euró.

    Október 11-én (csütörökön)  17:00 órakor Rimaszombatban a Csillagházban, Esték a Gömöri Hírlappal sorozat keretén belül beszélgetés lesz

                          Így írtuk mi a Gömöri Hírlapot – címmel.

  Októberben folytatódik az Esték a Gömöri Hírlappal beszélgetősorozat, amelynek keretében október 11-én, csütörtökön 17:00 órától az Így írtuk mi a Gömöri Hírlapot című kötet bemutatására kerül sor a Csillagházban (Daxner u. 36).  

  Az est meghívott vendégei Hacsi Attila és Juhász Dósa János, Farkas Ottó, Ádám Zita és Danyi Zoltán lesznek, akik a saját új kiadványaikat is bemutatják. Az est házigazdája Virsinszky Tamás, a Magyar 7 szerkesztője lesz.

  A kötet (s a többi alkotó kötete is) a helyszínen kedvezményes áron megvásárolható.

    Október 13-án (szombaton) 17:00 órakor Rimaszombatban a Városi Művelődési Központban  Nótaest lesz

                                 Legszebb város Batyi  –  címmel.

  Legszebb város Batyi címmel parádés szórakoztató műsort láthatnak a magyar nóták, operett- és operaslágerek kedvelői október 13-án, szombaton 17.00 órától a rimaszombati kultúrházban. A műsor első részében a szlovákiai magyar nótaénekesek legjobbjai, az Őszirózsa Országos Nótavetélkedőn  minősítést nyert dalnokok lépnek fel, majd őket a magyarországi sztárvendégek – Gyöngyösi Kiss Anna, Nádasdi László és Szeredy Krisztina – váltják a színpadon. A zenei kíséretet Botos Lajos cigányzenekara biztosítja.

  Csendül a nóta, Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki, Álmodó Tisza part, Halljátok cigányok, Nád a házam teteje, Nem zörög a haraszt, Zsebkendőm négy sarka, Egy kicsi ház van a domb tetején, Csitt csak rózsám, hallod … ezekre, s még sok más ismert nótára és  operett slágerre szórakozhatnak mindazok, akik megtisztelik jelenlétükkel a gálaműsort.

  Jegyek elővételben 5 €-s áron a Tompa Mihály Könyvesboltban és a Rimaszombati VMK-ban kaphatók.

    Október 14-én (vasárnap) 18:00 órakor  Rimaszombatban a Városi Művelődési Központban  komédia

     A Név avagy a Komédia, amely szerencsére nem Önnel történt meg.

  Egy komédia, amely minden bizonnyal elszórakoztat minden nézőt. Meghívjuk Őnöket egy briliáns francia komédia megtekintésére Rimaszombatba a VMK színháztermébe vasárnap, október 14-én 18:00 órakor. Fellépnek a Stúdió L plusz S színészei.

  Jegyek kaphatók: VMK, TIC 16 euró áron.

    Összeállította: Mede Géza

[peterweiser]

Oren Lavie: Bedroom Crimes

Oren Lavie nem hiszem, hogy nagyon ismerős lenne a nagyközönségnek. Ha más nem, talán a grammyre is ajánlott Her Morning Elegance -ra emlékezni fognak azok, akik a jobb videoklippeket is jegyzik, amelyek a dalokhoz készülnek. Már csak azért is, mert a Her Morning Elegance stop motionnel forgatott klippje (a szerző által 48 órán keresztül, alvás nélkül) eléggé impresszív volt annak idején.

A Bedroom Crimes a korábbi albumhoz (The Opposite Side of the Sea) nagyon hasonlító hangzásvilágra épít. A főleg zongora és vonósok által uralt borongós lemez egyáltalán nem a mainstream vonalat képviseli. Lassan, ráérősen visz minket egyre lejjebb vagy emel el minket a valóságtól - egyenesen be a hálószobák és kapcsolatok világának személyes vetületébe. Nem szexizmusra kell itt gondolni, hanem a már-már pátoszi jelenetekre, érzésekre, lebegésre, ki nem mondott gondolatokra. Tárlatra önmagunkról, társunkról, rólunk. Mondom ezt azért is, mert maga a szerző fogalmazta meg ezt a koncepciót, 11 szín a hálószobából, 11 jelenet. Pontos. Hétköznap elmegyünk mellette, mégis olyasmiről szól két ember között, ami a felszín alatt munkál, időnként megjelenik és aztán ugyanúgy tűnik el, időtlenül. Sosem beszélünk róla de állandóan jelen van és mindenki érti. Nehéz ezt megfogalmazni. Micsoda reménytelenség és időtlenség árad ebből az albumból! Annyi mindent közvetít a szöveg és a zene együtt. Valahogy azt érzem, nem ennek a valóságnak íródott, hanem 100 év múlva is érvényes lesz. Végiglebegünk a trackek között, ezt pedig nem szakítja meg semmilyen komoly ritmusváltás vagy meglepetés. Lehelletvékony szálakkal operál, mi pedig vele utazunk.

Ezen a lemezen nem fog brutális dob, széttekert szinti dörrenni vagy elektromos gitár. Nem fogjuk a nappaliban meg a kocsiban teli torokból ordítani. 2 vagy 3 számban van dob pl. összesen. Zongora és vonósok meg egy kis gitár, szinti. Oren Lavie mellett az első számban, a zseniális "Did you really say no?" -ban Vanissa Paradist hallgathatjuk. A jelenléte természetes, később nem hiányoljuk mégse. Annyira finom az egész koncepció - bármikor tesszük be a lemezt, hajnalodik vagy szürkül, elindítjuk és minden belassul az album hatására. A világ a hatása alá kerül. Azonnal működni kezd, nem várat magára. Próbálja ki mindenki, érdemes! Nehéz letagadni, hogy be lehet tőle fordulni, de ebben a világban, ahol minden felfokozni, pörgetni meg nagyon hatni akar, jól esik hallgatni ezt a csendes, nem tolakodó zenét. 

A dalokat Oren Lavie egyedül írta egy zongorán. A hozzá készült klipp is saját munka. A legutóbbi album 10 éve jelent meg, de valahogy nem is várom el, hogy ennél sűrűbben hozza ki ezeket a kiváló, egyedi lemezeket. Merésznek, rádiók világától távol álló alkotásnak gondolom, mégha azt is lehetne mondani rá, hogy egy kaptafára készült album ez, nagyobb zenei meglepetések nélkül. S talán így is van, de egyedülálló érzékkel teremt magának hangulatot még körülöttünk is, ez pedig önmagában megbocsájt neki mindent, ami a plusz elvárásainkkal lenne kapcsolatos.

Oren Lavie: Bedroom Crimes

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/a-letezo-legerosebb-osi-ima-mely-stimulalja-a-dns-t/ A létező legerősebb Ősi Ima, mely stimulálja a DNS-t

A létező legerősebb Ősi Ima, mely stimulálja a DNS-t, hatására képes újjászületni a test. Ana Bekoach Az Ana Bekoach 42 szó kőré épülő kódsorozat a Teremtés könyvéből.

A 42 szó első betűi alkotják Isten szent neveit, (ami a Tórában elrejtve is megtalálható),mely 7 sorba van felosztva, és az Életfa a hét szefiráját helyettesiti.  Minden sor hét különböző típusú energiát tartalmaz. E betűkombinációkból felépülő ima, egy olyan eszköz, mely minden alkalommal, ha meditálunk, visszavisz minket a romlatlan, tiszta forráshoz.

Ana Bekoach minden mondata, 7 bolygónak, 7 napnak, 7 különleges Angyalnak felel meg. Ana Bekoach, olyan energiákat aktivál, s juttat a a testbe, melyek hatására, meggyógyulhatunk, újjászülethetünk, emellett védelmet biztosít, örömöt, boldogságot, gazdagságot, békét hozhat.

Ana Bekoach fény és szeretet!

Ez az Ősi Ima hatalmas erőket aktivál, de önmagunkkal szemben nem véd meg. Akit felelőtlen, egyéni cél, számító hozzáállás vezérel, vagy nincs felkészülve a változásra, az az ellenkező hatásokkal szembesül. Ana Bekoachnak minden sora más és más lelki, fizikai, szellemi terület hat, ezért mielőtt úgy döntesz, hogy segítségül hívod, feltétlenül olvass utána az alkalmazás szabályainak.

Csak úgy kíváncsiságból nem tanácsos elkezdeni.

Ősi Solfeggio, Gyógyító frekvenciák

Tudományosan is bizonyított tény, hogy a zene, bizonyos speciális hangok, mint például az OM mantra is, mely egy szakrális szótag, az Amen megfelelője, sőt Mozart némely szonátái is gyógyító, regeneráló hatással vannak a testünkre. Az alábbi cikkben a Hat Solfeggió frekvenciáról gyűjtöttünk információt, bár az Ana Bekoach szekvenciáknál nincs erősebb. (A hat frekvencia videóit megtalálod a „Videótár/ Gyógyító Frekvenciák’ címen.)

A Solfeggio frekvenciák az ősi zenei skálából erednek, s ezeket a hangfrekvenciákat tartalmazzák az ősi gregorián énekek is, mint például Keresztelő Szent János himnusza, de ahogy sok minden mással együtt az egyházi hatóságok szerint évszázadokkal ezelőtt, ezek is elvesztek.

Őseink hitték, hogy különleges vallásos énekek, hangok hatalmas lelki áldásokat közvetítenek, ha a szertartások alatt együtt éneklik öket. E hatékony frekvenciákat Dr. Joseph Puleó és Dr. Leonard Horowitz fedezte fel újra, s adta vissza az emberiségnek.

Keresztelő Szent János Himnusza: “Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek zenghessék hírét szabadult szolgáid, oldd meg, Szent János, kötelét a bűntől szennyes ajaknak.”

Hat solfeggio frekvenciát különböztetnek meg, mindegyik más-más hatású:

DO – 396 Hz – Megszabadít a bűntudattól és a félelmektől,

RE – 417 Hz – Feloldja a Múltat és elősegíti a Változást,

Mi – 528 Hz – Szerelem, Csodák, (DNS helyreállítás),

Fa – 639 Hz – Csatlakozás, Kapcsolatok, (A két agyfélteke öszekapcsolása),

Sol – 741 Hz – Intuíció felébresztése,

La – 852 Hz – Feltétel nélküli szeretet,

Például a harmadik hangjegy, frekvencia 528, tárgya a “MI” hangjegy a skálán, és a “AI gestorum” a latin szóból származik “csoda” (megjegyzem a csoda: angolul: miracle, latinul=miraculum).

“Lehetőleg akkor kezdd el hallgatni, amikor senki sem zavar meg. Mondjuk elalvás előtt. A még jobb hatás érdekében használj jó minőségű fülhallgatót. Fókuszálj közben a hangokra, hagyd, hogy vezessenek. A legjobb hatás elérése érdekében legalább hat hétig kell az egyes frekvenciákat hallgatni, minden nap 15 percen át. Ugyanakkor sosem szabad, hogy kötelességnek érezd. Ha épp semmi kedved hozzá, vagy bármilyen feszültséget érzel, próbáld meg egy másik alkalommal. Nem kell állandóan hallgatnod, hogy hatásos legyen.”)

Egy kis történelem

“(David Hulse) A századfordulón a DNS-re terelődött a figyelem a világ kollektív tudatosságába. Isteni lényként ebbe az emberi tapasztalásba inkarnálódtunk, mintegy fénymásolatként, egy rakás használati utasítással. (DNS) Tudjuk, hogy csak nagyon kis része (mintegy 3%-a) alkotja a fiziológiánk (testünk, működésünk) információt.

Carl Sagan azt írja, hogy a DNS-nek döntő része (mintegy 97%-a) használatban van. Ő úgy nevezi ezt, hogy “genetikai halandzsa”. Lehetséges, hogy ezeknek a még rejtett, nyugvó részeknek szerepük van az emberi potenciál, képesség meghatározásában?

A régi vallás-paradigma a “potenciál, képesség” meghatározásáról az emberi értelem számára titok maradt, és ezért alakult ki egy misztikus kifejezés rá, a “lélek”, az ami szétválasztott minket, amit nem szereztünk meg, és nem is szerezhettünk meg, csak a legvallásosabb rendszerekben.  A régi paradigma és ennek előfeltételei azt állítják, hogy az ember az édesanyáink biológiai méhében kezdődött.

Telliard de Chardin azt mondja, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik szellemi/spirituális tapasztalatokat akarunk szerezni, hanem sokkal inkább spirituális lények vagyunk, akik emberi tapasztalatokat akarnak szerezni. Ez a felfogásbeli eltolódás óriási eltéréseket okoz abban, ahogy mi magunkat észleljük/megéljük/felfogjuk ebben  a harmadik/negyedik  idő-univerzum conitinuumban.”

[zeneegyenmeg]

Hiánydalok egy huzatos lakásból

Barkóczi Noémi: Linóleum, 2017

Másfél év telt el azóta, hogy megismerkedtem Barkóczi Noémi debütáló, Nem vagyok itt című lemezével, néhány nappal később írtam is róla (a cikket lásd alább). Nem volt nehéz, hisz’ abban az időszakban (és azóta sokszor) én is „nagyvárosi népdalokra” voltam hangszerelve, erőteljesen rezonáltak bennem azok a szerzemények. Kisebb túlzással azt is mondhatnám: annak dacára, hogy kiváló albumok jelentek meg, az elmúlt közel 550 napban alig volt más, ami ennyire megmozgatott.

Vártam tehát egy új lemezt. S lőn. Igaz, csak kis- (négy dal csupán), de fontos – mert iránymutató. A Nem vagyok itt nemcsak válaszokat adott, hanem kérdéseket is hagyott maga után. Például azt, hogy hogyan tovább? Mit várhatunk ezután a dalszerző-énekesnőtől? Egy újabb akusztikus szólóalbumot, vagy valami egészen mást? (Nyilván nem én voltam az egyetlen, aki feltette ezeket a kérdéseket.)

Nos, most itt a felelet: ugyanazt, csak másképpen.

Ugyanazt, hiszen a Linóleum című EP ugyanolyan meghitt, bensőséges atmoszférát teremt, mint ami a korábbi dalok sajátja volt, de ehhez más eszközöket használ. Változott a zenei artikuláció, mert közben Noémi mögött kerekedett egy csodálatos zenekar, és ezzel együtt a meditatív dalok is elmozdultak a pop irányába. Mondhatnám, hogy rádióbarát(abb) szerzemények születtek. De akkor rögtön hozzá is kell tennem egy sóhajszerű mondatot: bárcsak ilyen minőségi dalokat játszanának a rádiók, és bárcsak ilyen lenne ma Magyarországon a „pop”.

A Linóleum legvidámabb szerzeménye kétségkívül az első, bár a hallgató gyorsan eljuthat addig a megállapításig, hogy a vidámság itt relatív fogalom. Lehet-e egy dal vidám, ha ihletője és alapállapota a hiány, ha nem a lehetőségek, sokkal inkább a kudarcok lajstroma? Az éjszaka ígéret, tudjuk jól mi, akik Shakespeare drámáin nevelkedtünk, és mi, akiket az éjszaka nevelt. Ebben az összefüggésben pedig az Át az éjszakán az üres ígéretek dala. Mindegy, hogy ételszag vagy parfümillat, határozott cél vagy tévedés, hiba űzi-csalogatja az éjszakán általutazót, a beteljesülésig soha nem juthat el. Ennek a keserű felismerésnek a terhét két dolog képes csak könnyíteni, az egyik az az éterien tiszta, sodró dallam, amely e szerzemény sajátja, a másik pedig a versszakok közötti dúdolós átvezetés.  

A kislemez címadó dala az örök ismeretlen (kiismerhetetlen) éjszakából egy sokkal beláthatóbb, feltérképezhető helyre vezet át bennünket – a lakásba. Barkóczi Noémi dalaiban több esetben a körülhatárolt tér, a lakás a szemlélődés és úgy általában a történések helyszíne. Így volt ez a korábbi albumnál is – gondoljunk csak a Magnószalag vagy a Köd a nappaliban című dalokra. A Linóleum kezdőképében a lírai én (nevezzük így, jobb híján) a konyhában, a padlón tükröződő neonfény vibrálását figyelve elmélkedik. Ha felszínesen közelítünk a dalhoz, azt mondhatjuk, nem nagy dolgokról: az épphogy csak kialakuló, megtapadni vágyó szerelem érzését igyekszik elhessegetni, ezáltal önmagát megóvni az újabb csalódástól. Istenem, hány hasonló dalt hallottunk már? – kérdezhetné ezen a ponton a felszínes zenehallgató, már ha valóban ilyen egyszerű lenne a helyzet. De ennél azért összetettebb. Egyrészt dicséretes a szövegnek a népdalokéhoz hasonló építkezése, ahogy az egyszerű „természeti” kép előrevetíti az egyéni „tragédiát” – a vibráló neon utal a belső zavarokra, a külső rend hiánya a lelki rendezetlenségre. Szintén hatásos irodalmi húzás az, hogy a kis kudarcot univerzálissá tágítja már a dal második megállapításában: „szenved mindenki születéstől”. Összességében elmondhatjuk, hogy a Linóleum egyedi ízét-zamatát az adja, hogy rendkívüli pontossággal váltogat a végletek között: előbb az emberi gyötrődést említve, majd megcáfolva az egyéni szenvedés létjogosultságát, hiszen néhány sorral alább egyértelmű magyarázatot kapunk arra, hogy a dal elbeszélője valójában egy álproblémával viaskodik („Nem viszket semmi, de megvakarom”). Ilyen értelemben a lemezcím-adó szerzemény a “mi lenne, ha” dala.

A Távolabb ehhez képest a szerelemnek egy másik arcát/pofáját mutatja meg. Ha jól emlékszem, a korábbi lemezről írott cikkemben is operáltam némileg Ady költészetével (Héja-nász az avaron), és most újra adja magát a helyzet, hogy előrántsam őt a kalapból (ejha, ráadásul épp tegnap volt a születésének száznegyvenedik évfordulója!). A Távolabb című szám refrénje ugyanis előhív az iskolásszagú emlékek közül néhány Ady-verssort: „Meg akarlak tartani téged, / Ezért választom őrödül / A megszépítő messzeséget.” 

Noémi dalában ugyancsak a távolság az, ami szavatolja a megőrzést, újrafelfedezést, és végső soron a szerelem újbóli feléledését/felélesztését.

És van itt még egy dal: a Pókoké. Jó is, hogy a végére maradt, mert mindenképp szerettem volna visszatérni a lakáshoz, elmagyarázni (vagy csak fecsegni) arról, hogy mennyi minden rejlik ebben a metaforában. Az EP záródalának színtere ugyanis az új lakás.

„Fekszünk az új lakásban, körülöttünk kupleráj…” – ezzel a képpel indít, és talán a szemfüleseknek itt már az is világossá válik, hogy a lakás nem pusztán értelmezési keret, hanem tulajdonképpen maga az emberi élet (ami végső soron értelmezési keret, nem?), és ezen belül az emberi kapcsolatok (minőségüktől függetlenül). Mert mi az élet? – tehetnénk fel a kérdést mímelt filozofikussággal. Hát, pont az, amit egyre csak igyekszünk (több-kevesebb sikerrel) belakni. És mik a problémáink, traumáink? Nagyságuktól és intenzitásuktól függően: izzócserék, csőtörések, letört kilincsek, odakozmált tejbegrízek, na, meg persze rosszul csukódó nyílászárók, amelyeknek köszönhetően mindig betolakszik valami odakintről, vagy éppen eliszkol, amire oly nagy féltékenységgel vigyáztunk. Ebben a lakásban a pókok szövik a múltat, és a jövő egy távoli pontján a jelen sem lesz más, csak sűrű vagy laza szövésű pókfonál. Talán erről is szól(hat) ez a dal – hogy rajtunk áll, hogy milyen lesz a szövet. Talán valami teljesen másról szól – olyasmiről, aminek még csak a közelébe sem sikerült érnie az elmúlt pár percben e sorok írójának.

Egyet mindenesetre elhihetnek nekem: a Linóleum jó, mi több, addiktív szer. Kell belőle még.

Barlog Károly

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/atadtak-a-petofi-zenei-dijakat/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/atadtak-a-petofi-zenei-dijakat/

Átadták a Petőfi Zenei Díjakat

A Halott Pénz három kategóriában is elnyerte a második alkalommal átadott Petőfi Zenei Díjat hétfőn este Sopronban. A 25. Telekom VOLT Fesztivál mínusz egyedik napján tartott gálán mások mellett a Quimbyt és a Wellhellót is díjazták.

A Petőfi Zenei Díjakat nyolc kategóriában adták át. Az év dala a Wellhello #Sohavégetnemérős című száma lett, a díjat Zsédától és Molnár Ferenc Carameltől, A Dal 2017 két zsűritagjától vette át a zenekar.

Az év együttese a Halott Pénz lett, díjukat Dzsudzsák Balázs, a magyar labdarúgó válogatott csapatkapitánya adta át.

Az év női előadója Lábas Viki (Margaret Island), az év férfi előadója Marslakó Dávid (Halott Pénz), akik Palvin Barbara divatmodelltől és Miskovits Márton műsorvezetőtől vették át díjaikat.

Az év videoklipjéért járó elismerést a Halott Pénz kapta az Élnünk kellett volna című dalért, amelyet Csillag Mano vágótól vettek át.

Az év felfedezettje a Soulwave lett, a díjat Horváth Charlie adta át.

Az év dj-jének Lotfi Begit választották, aki ef Zámbó István Munkácsy-díjas képzőművésztől vette át díját.

Az év koncertjéért a Petőfi Zenei Díjat a Quimby kapta. A szobrot Bentzik Réka, az MVM Zrt. kommunikációs és külügyi kapcsolatok igazgatója adta át az együttesnek Micsodaország című, tavaly november 26-án a Papp László Budapest Arénában tartott koncertjéért.

A kategóriadíjak után kiosztott Életműdíjat Demjén Ferenc kapta, aki a VOLT Fesztivál főszervezőitől, Fülöp Zoltántól és Lobenwein Norberttől vette át az elismerést.

A Petőfi Rádió és a VOLT Fesztivál közös díja a magyar könnyűzenei élet kiemelkedő szereplőit ismeri el. A Petőfi Sándort egy mikrofonnal a kezében ábrázoló díj bronzból készült és kristálytalapzaton áll.

A jelölés alapját a Petőfi Rádión 2016. március 1. és 2017. március 1. között legtöbbet játszott 150 magyar dal képezte, közülük választotta ki a kategóriák öt-öt jelöltjét a zenészekből, producerekből, zenei szerkesztőkből, újságírókból, koncert- és fesztiválszervezőkből álló kétszáz fős szakmai testület. A jelöltekre június 20-ig lehetett szavazni a www.petofilive.hu oldalon és a szakmai testület is újra voksolt. A végeredményt a szavazatok összessége adta.

A két és félórás műsorban fellépett a motoros show-val kísért Tankcsapda, a Vad Fruttik, a Brains, a NAZA, a Hősöket, Denizt és Sub Bass Monstert egyesítő Rap Allstars formáció, a VOLT idei himnuszát mutatta be a Punnany Massif Horváth Charlie-val és Pásztor Annával. Szerepelt a műsorban továbbá Alle Farben berlini dj, a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilmből ismert Bakáts téri ének-zenei általános iskola kórusa a Halott Pénzzel közös produkcióban, Benji mint A Dal 2017 akusztikus versenyének győztese, a gála végén pedig a brit Fatboy Slim adott koncertet.

A díjátadó műsorvezetője Rátonyi Krisztina és Harsányi Levente volt. A Petőfi Zenei Díj gálát a Duna World, a Petőfi Rádió, a Petőfi TV és a petőfilive.hu élőben közvetítette.

[korkep-blog]

Koncertek, előadások, kiállítások. A Pozsonyi járás színes programkínálata

Március 5. (hétfő) – Zalatnay Sarolta koncertje Pozsonyban   Zalatnay 70 címmel kerül megrendezésre március 5-én, hétfőn 19.00 órától a Új Színpad (Malá scéna) épületében Zalatnay Sarolta jubileumi koncertje. Az est vendégei Koós János és a Reflex zenekar. Belépő 15 és 25 euró.   &nbs...

Március 5. (hétfő) – Zalatnay Sarolta koncertje Pozsonyban

  Zalatnay 70 címmel kerül megrendezésre március 5-én, hétfőn 19.00 órától a Új Színpad (Malá scéna) épületében Zalatnay Sarolta jubileumi koncertje. Az est vendégei Koós János és a Reflex zenekar. Belépő 15 és 25 euró.

    Bővebb információ itt.

  Március 6. (kedd) – Anyám és más futóbolondok a családból (filmbemutató)

  A Pozsonyi Magyar Intézetben március 6-án, kedden 18.00 órától kerül bemutatásra az Anyám és más futóbolondok a családban című film bemutatása.

  A film rendezője: Fekete Ibolya, szereplők: Ónodi Eszter, Gáspár Tibor, Barkó György, Danuta Szaflarska, Básti Juli, Kerekes Vica, Adorjáni Bálint, Törköly Levente.

  Fotó: Port.hu

  A film egy család négy generáción átívelő történetén keresztül mutatja be a magyar történelmet az 1900-as évektől napjainkig. A főhősnő, Anya kilencvennégy évet él, és huszonhétszer költözik életében. A viharos természetű és példás veszélyérzettel megáldott nő végigvonszolja a férjét meg a lányát a fél országon, valahányszor veszélyt szimatol. Márpedig veszély mindig van: a XX. század viszontagságos eseményei elől rendre tovább kell állniuk. Át kell vészelni két világháborút, 1956-ot és még sok minden mást.

  Bővebb információ itt.

  Március 6. (kedd) – Horbulák Zsolt előadása a Pozsonyi Casinóban

  Hogyan fejlődött, illetve maradt le az utóbbi 25 évben Szlovákia déli régióinak gazdasági helyzete Pozsonytól Nagykaposig? A témába március 6-án, kedden 18.00 órától Horbulák Zsolt könyvbemutatóval egybekötött előadása nyújt betekintést. Műsorfelelős: Nagy Ildikó, háznagy: Győri Teréz.

  Bővebb információ itt.

  Március 7. (szerda) – Mátyás király – mecénás és katona (kiállítás a Mátyás király Emlékév keretében)

  A maga nemében egyedülálló műtárgy-kompozíció különleges módon, a 21. századra is reflektálóan mutatja be Hunyadi Mátyás életét. A kiállítás a történetmesélés előtérbe állításával, a történettudományon átszűrt érzelmekre helyezve a hangsúlyt jeleníti meg az igazságos király életének főbb motívumait.

    A kiállítás megnyitójára március 7-én, szerdán 18.00 órától kerül sor a Pozsonyi Magyar Intézetben (Štefánikova/Stefánia út1.) A kiállítást megnyitja: Potápi Árpád János, Magyarország Kormányának nemzetpolitikáért felelős államtitkára. A kiállítás megtekinthető: 2018. március 23-ig.

  Március 8. (csütörtök) – Európáról közép-európaiként (kerekasztal-beszélgetés)

  Március 8-án, azaz csütörtökön 18.00 órától kerekasztal-beszélgetésre kerül sor a Pozsonyi Magyar Intézetben (Štefánikova/Stefánia út1.). A kerekasztal-beszélgetésen A szabad Közép-Európa múltja és jövője című kötet járják körül. A kötet a 2008-ban kiadott azonos című kiadvány bővített változata, amely a kereszténység, a közép-európai kapcsolatok és a globalizáció kérdéseit járja körül. A kiadványt bemutatják a kötet szerzői: Csáky Pál, Duray Miklós, Mészáros Alajos, Popély Gyula, valamint a METEM kiadó képviseletében Zombori István. Köszöntőt mond Dániel Erzsébet.

  Bővebb információ itt.

    Március 8. (csütörtök) – „Daloljunk Matus Jánossal” a Pozsonyi Casinóban

  Március 8-án, csütörtökön 17.00 órától ezúttal rendhagyó, komolyzenei előadás nélküli estet tartanak a Pozsonyi Casinóban, amelyen a hölgyeknek kedveskednek irodalmi és zenei alkotásokkal. Műsorfelelős: Janda Magda, Nagy Ildikó, háznagy: Fülöp Magda.

  Bővebb információ itt.

  Március 8. (csütörtök) – RINGATÓ – Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

  A Magyarországon nagy sikernek örvendő, szabadalmaztatott Ringató énekes-játékos foglalkozás immáron a Felvidéken is elérhető. A foglalkozás a 0–3 éves kisgyermekes családok részére ideális; fejleszti a zenei hallást, közösségi élményt nyújt szülőnek és gyereknek egyaránt. A Pozsonyi Magyar Intézetben (Štefánikova/Stefánia út 1.) megrendezésre kerülő foglalkozásokra azokat a babákat, anyukákat és nagymamákat várják, akik maguk is úgy érzik, fontos, hogy a művészet eszközeivel neveljünk.

    Bővebb információ itt.

  Összeállította: Takács Henrietta