#visszaemlékezés

[flowbykrisz]

Napra pontosan, 1 évvel ezelőtt (2021.12.05) készült ez a fotó, a GreenGo, elektromos, közösségi autómegosztó, futáros munka próbanapján, csak akkor valamiért nem posztoltam ezt a képet, vagy szimplàn elfelejtettem kirakni, de nem is ez a lényeg. ⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣ Hanem az, hogy akkor azt hittem, hogy a rà következő év, talàn valamivel könnyebb lesz, mint 2021, illetve az előtte lèvő, kèt esztendő, gondolok itt 2019-re, vagy az igencsak pánikolós, depresszív 2020-ra. ⁣⁣⁣⁣ Bàr még nincs teljesen vége 2022-nek, de talàn már kijelenthetem, hogy fizikálisan, illetve szellemileg elég hosszú, és nehéz időszak van mögöttem, amit kevés verejtékkel, de vègig csinàltam, az elmúlt 12 hónapot, és emiatt büszke vagyok magamra, és a kitartásom erejére.⁣ ⁣ ⁣ Azèrt hozzàtenném, hogy voltak szép momentumai is 22-nek. Hiszen idèn végre részt vettem az AlfaCityn, ami óriàsi buli volt a Dunaújvàrosi Szalki Szigeten, remek hangulattal, gyönyörü Alfa Romeo-kal megtelve a külső - belső parkolóban. Majd megszerveztem az első Opel Astra G Bertone Club Hungary nyàri túràjàt, amely során konvojba gurultunk le Siófokra. Ráadásul új embereket is megismertem ebben az évben, akikért végtelenül hálás vagyok a sorsnak. Illetve mindkét alkalommal ott voltam, a ràdiózàs koronàzatlan királyainak, vagyis Balàzséknak a pesti kitelepülésein, az egyik az Európa hajózàkàs, a màsik pedig az Etele Plàzàs eseményük volt. Ezen felül Dj Nara-nak hála, kicsit újra élhettem a régi időket, mivel a sajàt hiphop parti sorozatàval megidézte azokat az éveket, amikor a fővàrosban, egyes szórakozóhelyekről csak fekete zene szólt, és bizom benne, hogyha egy màsik helyszínen is, de januàrtól folytatódik majd, a sajàt szervezésü, havi szintü estèje.⁣ ⁣⁣⁣⁣ Mindent összevetve, nem tudom milyen 2023 esztendő vár rám, azon tervek mellett, amiket szeretnék végre megvalósitani jövöre, de ahogy Khloé Kardashian mondta, a The Kardashians cimü reality sorozatuk, 2. évadjának 10. részének, a végén : “Amikor lefelé tartasz, akkor tudod, hogy utàna felfelé vezet az út” ⁣ebben, a gondolat menetben, pedig èn is hiszek. ⁣ #évösszegzés #visszatekintés #2022év #évértékelés #összegzés #visszaemlékezés #ramblingflowblog #kriszcsanyi https://www.instagram.com/p/Cly2kMiIYq5/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[fovarosiblog]

"

A budai Vár alatt húzódó Tabán egyik leghíresebb kocsmájának a Mélypincéhez címzett vendéglőt tartották, melynek cégtáblája büszkén hirdette, hogy a helyet 1549-ben alapították. A hagyomány úgy tartotta, hogy a török időkben örömtanya volt, majd a hajósok és halászok kocsmájaként működött.

A hajdan a Görög utca és a Fehér Sas utca sarkán álló vendéglő a nevét az épület alatt levő háromszintes pincerendszerről kapta, amelynek legalsó részéből állítólag alagút vezetett a Várba. Ami tény, hogy a kedves tabáni helyiség később, az első világháborút követő évtizedben „irodalmi kocsmaként” vált ismertté.

Ekkor vette át az üzlet vezetését Krausz Lipót, vagy ahogyan mindenki szólította, Poldi bácsi, akinek alakját számtalan visszaemlékezés örökítette meg. Az egykor Virág Benedek és Ady Endre által is látogatott vendéglő hírnevét azonban Krúdy Gyula alapozta meg, aki megannyi éjszakát töltött el a családias hangulatú kocsmában Poldi borát kortyolgatva.

Krúdy nyomán jött Bródy Sándor, majd Márai Sándor, Szerb Antal és rengeteg ismert és kevéssé ismert művész, hogy a budapesti Montmartre magával ragadó atmoszféráját egy többszáz éves ház kerthelységében tapasztalja meg. Amikor a főváros a Tabán elbontása mellett döntött, Poldi bácsi és törzsvendégei aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy a Mélypince épületét kíméljék meg a csákánytól.

A hatóságokat ezer aláírás sem győzte meg a már akkor legendás vendéglő történelmi jelentőségéről. 1933-ban bontották el a Mélypincét, ugyanabban az évben, amikor a leghíresebb törzsvendég, Krúdy Gyula – miként egyik kötetének alakjai – maga is „a tegnapok ködlovagjává” vált."

(A Budai Várséták hírlevélből)

[new-low]

Döbbenetes visszaemlékezés

[versinator]

Gyülésén példád

Berkén enna dühétől enyészik Búzakalászt tanuljon kegyességünk férfihoz Mártsatok kohol kitiltja megőrzik Gavallérnak esvén tekintetik hanghoz

Vandaloknak lantodat allegoria őrizik Badacson véthet barlangjába mindazokhoz Lelkesedéssel mívelik bölcsességedet fedezik Intéztél nagyobbá hajdú tánchoz

Józanabb királynénk állhatatos repdezett Ellankadok hervadtam rabigába erkölcsödet Megszünt visszavonás voltaire lelkesedett

Többel visszaemlékezés zabolázva éltedet Repdesnek villámfénybe kiméri ültetett Szenderedő záporozó vidor véreidet

[petofi200]

petőfi #szendreyjúlia #kolozsvár #1849/50

part7: Helfy Ignác - Kolozsvár / 2

a Varga Dániel (2022) disszertáció oldalait (azt a két oldalt, ami engem most érdekel) kiteszem újra

(pp. 22-23)

első oldal:

kikerestem a Helfy Ignác: Egy kis visszaemlékezés - Fővárosi Lapok, 1894 cikket is (arcanum)

itt arról ír, hogy amikor 1848-ban megjelent írása a Jókai és Petőfi által szerkesztett Életképekben, akkor ő ott Jókaival került kapcsolatba (Petőfivel nem)

második oldal:

Debrecenbe kerül, és Kossuth kormányzóelnöki irodájába nyer alkalmazást

és feltételezhető, hogy a szabadságharc végéig Kossuth-tal is maradt; vagyis ott volt Aradon is a kormánnyal; mert egyébként azt írja, hogy világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után ment Erdélybe bujkálni; amikor Kossuth (és Bem) pedig emigrációba 

Varga Dániel három cikkre hivatkozik, mint független forrás; de ezek valójában nem független források; mind a három Helfy beszámolója; a két későbbi újságcikk is; ami ott benne van az életéről, azt ő mesélte, ő mondta

szóval ezek egyébként nem független források; ezek Helfy beszámolói; időrendben:

A magyar magyar, 1869

Vasárnapi Újság, 1897 (nekrológ)

Szatmáry Mór, Világ, 1923

A magyar magyar cikket már betettem korábban; ez a saját visszaemlékezése 1869-ből; Helfy még Milánóban van; 1870-ben jön vissza, haza; előző évben halt meg Szendrey Júlia

Vasárnapi Újság, 1897 (nekrológ)

1870, azaz már majdnem 30 éve van itthon, végig országgyűlési képviselő volt; amit itt írnak, az továbbra is Helfy verziója; ő mesélte; ezek az információk nem más forrásból vannak; senki nem ment el Kolozsvárra érdeklődi, hogy “tessék mondani, mit tudnak erről a haditörvényszéki ügyről”; archívumban senki nem kereste - Varga Dániel sem; ez egyébként hiányossága ennek a disszertációnak

akik tudhattak róla valami érdemit, már mind meghaltak; Szendrey Júlia, Balázs Sándor, Lendvay Márton, az akkori szűk baráti köre; a Vadadi család lehet, hogy eleve sem igazán követte, hogy mi lesz Helfy-vel miután Szendrey Júlia hazament; nekik egyébként alapvetően vele lehetett a bajuk SzJ társaságából; féltek, hogy rájuk hozza az osztrákokat; ott abból a családból a gyerekek még biztos éltek (3 lány, 2 fiú volt); de Vadadi Berta a cikkéből is kihagyta Helfy-t; de szóval olyan nagyon nem volt senki, akit egyébként meg lehetett volna kérdezni, hogy mi volt Helfy-vel Kolozsváron a haditörvényszéki tárgyalásán

az archívumból kéne kikeresni; az egy másik (meg autentikus) forrás volna

szóval a Vasárnapi Újság nekrológja:

ez pedig a Szatmári Mór cikk, Világ, 1923:

ez a cikk egyébként azzal is indít, hogy Szatmári Mór 1897-ben, még a halála előtt meginterjúvolta

ez pedig a korábbi, az 1867-es A magyar magyar-os visszaemlékezése:

és akkor itt ezzel kapcsolatos gondolatok… (kicsit grafomán módon…, szóval nem lett rövid):

egyrészt, hogy mikor lehetett ez a kolozsvári haditörvényszéki ügy?

azt írja, hogy több hétig tartott; és (nyilván pontosan onnan lehetne tudni, ha valaki kikeresné az archívumból) én oda teszem, hogy 1850 február második fele, inkább a vége, március első fele, első pár hete; március vége felé már túl van rajta

legyen mondjuk 1850 március

ez azt jelenti, hogy úgy 6 hónapot bujkált előtte, mert félt az osztrák haditörvényszéktől

amiért viszont haditörvényszék elé állították, arról valószínűleg ő előtte nem is tudott; ha egyáltalán igaz volt (nemcsak (az osztrákok) találták ki)

tehát hogy Csányi László kiakasztotta az egyik írását Aradon

Csány László ekkor már nem él:

(...)

(wikipédia)

és egyébként nekem nem is igazán tűnik olyan karakternek, aki a szabadságharc végnapjaiban valaki írásait ragasztgatná ki a falra, buzdításképpen; ha meg lenne az akta, akkor talán erre is lenne valami bizonyíték; de egyébként erre én sehol semmi infót nem találtam; még az sincs meg sehol, hogy mi lehetett ez az írása Helfy-nek

de én abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy valóban ezzel állították haditörvényszék elő; de hogy nem emiatt bujkált, az biztos

ez pedig arra volt jó, hogy ezt az ügyet lehetett ejteni, hogy “hát, ez azért nem annyira súlyos”, ect.; olyan “fiatalka” (bár ez egyébként egyáltalán nem volt szempont az osztrákoknál másoknál); ha…

és akkor itt jön be Szendrey Júlia timeline-ja

Helfy a társasága (január); Helfy az aki igazán nem tetszhetett a Vadadi családnak; Helfy beszéli rá arra, hogy lehet, hogy Petőfi él; egyébként pedig jól elvannak (pl. színházaznak)

csak aztán elfogy Szendrey Júlia pénze; haza kell mennie Erdődre; amit én látok, abban nincs benne az, hogy már ekkor meg lenne az a gondolata, hogy el kéne mennie Bemhez Törökországba

az egyébként természetes, hogy ez a gondolat alapvetően Helfy-től jöhetett; ő, mint Kossuth egykori munkatársa, Kossuth törökországi emigrációban; innen már csak egy gondolat, hogy Bem is ott van; de ez a gondolat amikor SzJ elment Erdődre, még nem volt meg; ez neki utána jött; amit én látok, az az, hogy ez a gondolata 1850 március végén jött; onnantól van ezen rajta

az pedig egybeesik azzal, hogy Helfy szabadul a haditörvényszék alól; és azt is ő javasolhatja neki, hogy menjen el Heydte-hez újra

-

még két adalék ehhez az időszakhoz:

ez is egy Petőfi-Múzeum-os visszaemlékezésből van; 1892 Krizbayné is megnyilatkozik a témában

itt azt írja, hogy Szendrey Júlia azt mondta, hogy a férfiruháját valójában Petőfi csináltatta neki, biztonsági okokból

-

a másik pedig 1895, Petőfi Múzeum; Petrich Sámuel (Orlay Petrich Soma apukája) visszaemlékezése, amit még 1850-ben jegyzett le

a vége az érdekes:

“(...) Petőfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenből”

eddig arról nem tudtunk, hogy SzJ 1850 tavaszán Nagyszebenbe is ment volna

Erdődön van március végén, április elején; aztán elmegy Heydte-hez Székelykeresztúrra; április 17-én onnan írt az apjának; előtte, utána Kolozsváron volt; majd Pestre ment

Székelykeresztúr után már nem fér bele egy út Nagyszeben irányába; ha tényleg volt ott 1850 tavaszán, akkor előtte kellett oda mennie; de miért ment oda???

a másik érdekes:

“Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőfiné s a nálam hagyott holmiját elvitte.”

itt az van, hogy július 10-én írt Orlay Petrich Somának, hogy ne induljon még el külföldre, megy a holmikért (ez a levél megvan, volt is róla szó korábban); és SzJ elindul Mezőberénybe Pestről; de akkor úgy tűnik, hogy ott csak az apját találta; és egyébként azt mondja az apjának, hogy 

“Petőfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: a mint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta; azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt.”

ez így nyilván nem igaz

(ezt követően SzJ visszamegy Pestre, és július 21-én összeházasodik Horvát Árpáddal)

* 

follow-up

jav: Székelyudvarhely, nem Székelykeresztúr (ahova ment SzJ, Heydte-hez)

*

még egy follow-up:

mondjuk Petrich Sámuel korábban is írja ezt a Szeben-t; hogy (1849) július 21-én ott voltak; de akkor Tordán voltak; lehet, hogy később is keveri Tordát Szebennel… (???); bár levélről beszél, hogy onnan kapta (1850 tavaszán); Tordára akkor ment SzJ (Mikes könyv azt írja) (1850-ben, még odafele, Kolozsvár után, meglátogatta Miklós Miklósékat)

*

[csampasrozi]

Kitöröltem legalább három mondatkezdeményt, mert képtelenség egy koherens gondolatot leírni valamiről, ami csak emlékképként van a fejemben. Egy olyan érzés, ami mellett most eltörpülsz. Ma eszembe jutottál, de el sem hiszem, hogy ezt nem mondhatom el az elmúlt hétről. Kicsinek érezlek és melegnek, de közömbösnek. Annyi minden történt velem eddig, és átmeneti beszűkülés volt minden gondolatomat beléd szőni. Szóval ez a mai egy kellemes visszaemlékezés — rád, meg a kis butusra, aki voltam.

[atisztaszar]

Megjelent egy igényes képeskönyv Budapest egyik régi furcsaságáról, a Tabánról., amely a budai Naphegy oldalából nézett Pestre és Gellért hegyre. Sajnos 20 ezer forint az ára, de remek történeti visszaemlékezés.

Érdekes hely volt a Tabán, leginkább a szegénység és egy találó kifejezéssel a "szakadt bohémia" uralta, jóllehet valójában nem volt több, mint az urizálásba kezdett nagyvárosba ékelődött hegyi falu.

[dalszoveg-planet]

Emlékszem arra a napra, amikor találkoztunk Olyan voltál, mint egy fény, amiről nem tudtam, hogy szükségem van rá

Dean Lewis - Hurtless

[lelkiegeszseg]

Jéghideg - Krubi

Álmomban akkor is beszélek hozzád ha nem hall senki. De ha valahogy ott vagy, csak annyit mondj hogy boldog vagy. Bár lehet hogy a boldogság fogalma értelmét veszti az állapotodban. Szóval inkább csak kívánom neked a boldogság ottani megfelelőjét..

[viktoriaajuhasz]

Előfordult már veled , hogy visszaemlékeztél az első beszélgetésetekre, aztán összehasonlítottad azzal, ahol most tartotok? Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle?

[szomoruigazsag]

The place that means everything

[nemethangi]

VISSZA AKARTAM VENNI

Mindent vissza akartam venni,az időmet,a szeretetemet,a szerelmemet,a hűségemet,az öleléseimet,az apró puszijaimat,az érzéseimet,a beszélgetéseimet,az aggodalmaimat, én csak vissza akartam venni mindem erőfeszítésem..

[vivii1018]

Mikor kezdtem már rólunk fantáziálni, lefeküdtem és el aludtam.

Azt kivánom bár visszamehetnék oda és felébredve látnám a viszonzatlan szerelmem csak egy álom volt, nem törted össze a lelkem sem a szívem, nem voltak álmatlan éjszakáim, te sem voltál és ez a fájdalom egyszeriben semmivé lenne.

Mert minden csak egy rossz álom lenne

[versinator]

Lesbosi heverőhelyének

Kapuidba megutálva amor elcsüggesztik Habjaid hérói bélyegét átvirraszt Lejtnek kincseidet kinyisd eltöltik Kacagást nyúgalom leragadva búzakalászt

Teleki agynak menthet felélesztik Előkor eos csalhat dagaszt Buzdítsd nézhetnek megszeged tekintetik Bellerophon elsóhajtva hajdú akaszt

Gratia huszárt istenfiaknak félistenekkel Virradozott sóhajtást lelkesíthetem népeink Visszaemlékezés philémon elmén füvekkel

Szeretete csűrében álltanak századaink Elkábítja kényünkre luna őrszemekkel Riadással geniális anglia mezeink

[getting-tired-of-my-own-words]

Néha ügyetlen voltam, néha egyenesen idegesítő és elesett, olykor mélységesen szomorú, de mindig, mindig önmagam voltam. És így volt tökéletes.

Regina Cox

[youaremyreasonblog]

Egy csók a balaton közepén, fürdőruhában, szorosan ölelkezve.