#rajongás

[csacskamacskamocska]

De hát itt vagyok!

Hiába vagy kész arra, hogy az egész világ legyél a másiknak, ha ő nem téged akar. Emlékszem ennek a fájdalmára, hogy milyen kibaszott szar látni a másik vergődését vagy akár az önsorsrontást vagy az értelmetlen kapálózást és nyújtanád a kezed, hogy együtt jobb lesz, mert neked valóban jobb lenne együtt, hiszen szereted, nyilván jobb a közös jövőképet nézni, mint az ő fuldoklását, de nem fogja meg a kinyújtott kezedet és nem is vesz rólad tudomást. És mennyire más, amikor nézed, és azt gondolod, felesleges fuldokolnod, leér a lábad!

Valószínűleg sokat kibírok, nem fordulok el azonnal, nem szakítom meg a beszélgetést, rugalmas vagyok a „szolgálatban”, így alakulhat, hogy gyakran tartok kapcsolatot olyanokkal, akik valaki más után epekednek. Volt párkapcsolatom, ami így kezdődött, aztán szerelem lett. De ott voltam akkor is, amikor az a másik elutasította vagy amíg bizonytalanság volt. Barát, barát, barát. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy egészséges dolog ezt csinálni. Vagy, hogy nekem egészséges. Merthogy ezzel túléltetem a sérülést, amit anyám okozott azzal, hogy folyton „mást választott helyettem”. Más volt jobb, mást állított elém példaként, mást ajnározott, mással kivételezett. Néha ez bombaként robban fel az életemben. Szerintem ezt csak az érti, aki megélt hasonlót. De valójában egy turbózottan szar érzés, amikor nőként láthatatlan vagy a másiknak. Elmondja, hogy ő mindennel elfogadó, nem érdekli mekkora egy nőnek a melle vagy a segge, milyen hosszú a haja vagy milyen színű, volt már neki sokféle barátnője. De te nem kellesz. Elmondja, hogy az ember valójában azért társas lény, és bármennyire jó elvan egyedül meg nem prioritás a társkeresés, de azért hiányzik neki a gyengédség. De te nem kellesz. Szar egyedül, lányok írjatok! De te nem kellesz. És nem azért mert barát vagy, ami érték és nem érdemes felborítani egy bizonytalan kapcsolatért (hiszen abból a mélységből, ahol egy barátság van, a legjobb kapcsolatokat lehet építeni), hanem mert nem képes úgy nézni rád. Adott esetben mert szét is válik az agyában: ezzel beszélgetnék, ezt kúrnám.

És te hallgatod, hogy epekszik azért, akit kúrna.

Végül, végül, sok idő után már tényleg unalmassá válsz, hiszen várakozásban leéltetek egy házasságnyi időt.

Brrrr. Kurva szar emlékek ezek, és nem is foglalkoznék vele, mert a múlton rágódás tényleg az önsorsrontás egyik legborzasztóbb formája. Csak tegnap éjjel valahogy belerobbant az agyamba ez a dolog „nem téged választott” és mellé a anyám. Hogy folyton ezt éltem meg, ezt az érzést, hogy nem engem választott. Ami amúgy valójában egy faszság, most megfejtem nektek is: Anyám masszív narcisztikus volt. Ebből következik, hogy mindig azt mondta, amit az adott helyzetben a legalkalmasabbnak talált arra, hogy Ő tündökölhessen, hogy Őt szeressék. Ezért a dologért bármikor beáldozta a gyerekét, a férjét, bárkit. Ettől ő még nagyon szeretett engem. Csak a pillanatokat, amikor a másik gyerek vagy a másik gyerek anyukája rajongva nézett rá, na ezeket a pillanatokat jobban szerette nálam.

A pillanatot, amikor más valakit boldoggá tesz, és az rajongva néz rá, azt jobban szerette nálam.

[rimnelkul]

Négy mester

Csillagszemű, örök figyelő, Gyors és feszes, rugalmas erő.

Csapott vállon gránit koponya, Száz dimenzió kalandora.

Csontos fegyelem, felhúzott falak, Árnyakba burkolt, szikár alak.

És a negyedik, aki mindenben más Nyári szellőn ezüst csillanás.

[ertem-miert-nehez]

Az árnyékom még lopódzik utánad

Éjjelenként bekúszik a szobádba

És a plafonról lelógva

Rója ezen összetört sorokat

Nem értheted, ez rajongás

Vagy inkább reménytelen koslatás

Pedig valaha követtük egymást

[whaledocboi]

caitlyn one eye is REAL and CANON, i win AGAIN, we are SO back

[angelofghetto]

megmagyarázhatatlan válaszok

Van egy másik műfaj, mikor kérünk jelet. Jelet az ember legtöbbször a gödör alján kér, mikor már végletesen fáradt vagy elkeseredett, vagy mikor döntésképtelen. És a jelek jönnek, ha figyelünk.

Mondok példát.

1. Állati ronda válásom volt, egy alkesztől váltam, aki valamikor egy eszméletlen jó pali volt, de a piától teljesen kifordult magából. Akkor már régen a hasonló érdeklődésű macájánál lakott, csak zaklatni járt haza hozzánk, vagy mikor a barátnője kidobta, mert olyan részeg volt, hogy nem talált be az ajtón, hozzánk járt kialudni a mámorát. És a magyar bíróságok ehhez évekig asszisztáltak, nem érdekelt senkit, hogy a gyerekek mit élnek át eközben, hogy szörnyfogó csapdákat építettek a lakásban, mint a gumimacik, ha Apa JÖN, akkor ne kiszolgáltatottan, álmukban lepje meg őket. De ez egy nagyon másik történet.

Akkoriban a lakásért ment a harc. Nem mondom el a részleteket, a fenyegetéseket, a fröccsön vett hamis tanúkat. A bírók nem hülyék, csak végtelenül lassan és kimérten őrölnek a jog malomkerekei.

Nagyon úgy nézett ki, hogy utcára kerülünk a gyerekekkel. A lehetőségeket latolgattam, hogy akkor velünk mi lesz. Jelet kértem az univerzumtól. Pár nap múlva egy este anyám felhívott telefonon, alig hallható, elfúló, síri hangon, hogy ő most bevonul a kórházba, mert nagyon súlyos tüdőgyulladása van, és hogy szeret bennünket. Alig tettük le a telefont, hívott a tesóm, és együtt sírtunk a telefonba, hogy muter meg fog halni. Akkor lefektettem a gyerekeket, behúzódtam egy csendes sarokba teljesen letaglózva. Ha muter meghal, akkor vissza kell költöznöm faterhoz, és vezetnem a háztartását, mert ő még abban a világban nőtt fel, amit az akkori idegen nyelv tankönyvek illusztráltak: anya főz, apa olvas, a gyerek játszik. Várjunk csak! Visszaköltözni? Vagyis lesz hová mennem? És az én drága mamikám, aki felvállalta a jelküldő boszi szerepet, másnap vidáman telefonált, hogy tök jól van, és küldik haza.

2. A házasságom utolsó éveiben történt (akkor még nem tudtam, hogy az utolsók). Gyermekeim apja már sűrűbben járt kocsmába mint dolgozni. Akkor már vállalkozó volt, de még nem indult be rendesen, gyakorlatilag az én gyesemből éltünk, meg amit még össze tudtam fusizni, mikor a gyerekek aludtak. Lakott egy srác a környéken, akivel egy sörözőbe jártak a meló utáni pofa sörre (csak emberem utána végiglátogatta az összes többit is), és gyakran vitte magával a srácot segédmunkákra. Meló előtt általában a mi konyhánk volt a gyülekezőhely, ahol órákig kellett várni a "ház urára" a megbeszélthez képest, mire méltóztatott megérkezni. Sokat beszélgettünk várakozás közben. Főztem kávét, teát, papit a legkisebb gyerkőcnek. Panaszkodott a sok meddő holtidőre. Egyetértettem vele, és elpanaszoltam, hogy még a Ligetbe sem hajlandó kijönni velünk sétálni. Kimegyek én veletek - mondta a srác. És lőn. Közben úgy nézett rám, ahogy istennőkre szokás, és én már nem hogy nőnek, de már emberi lénynek sem éreztem magam a házasságomban, de hát a gyerekek ugye, meg minden. Azt mondta nekem, nagyon szeretne minél többet a közelemben lenni, azt sem bánná, ha két férjem lenne, ha ő a másik. Nem bátorítottam, de persze jólesett. Mint később megtudtam, akkor már rég nyitott házasságban éltünk. Mondtam az emberemnek, hogy nekem ez a fiú most kell, és kész. Nem tiltakozott, sőt "véletlenül" neki is épp került valakije.

Ettől a fiútól kaptam életem legfantasztikusabb csókját, mikor vége lett. A konyhában épp főzelékkel etettem a kicsit, a szobában a rokonság csapott valami nagy ramazúrit (talán szülinap volt, vagy mi). Csöndben bekopogott a gangra nyíló konyhaablakon. Beengedtem, és ott álltam, egyik kezemben a bébi, másikban a főzelékes tálka, és ő finoman szájon csókolt, de abban minden benne volt: rajongás, tisztelet, bánat, szerelem, búcsú. Aztán szó nélkül távozott.

De hogy jön ez a jelekhez? Akkor költöztünk az új lakásba, segített cipekedni, felhordani a bútorokat, de a hallnál beljebb nem jött. Aztán növesztett magának egy agydaganatot, és 28 évesen váratlanul meghalt. Akkoriban a hall volt (kis túlzással) nappalinak berendezve fotelokkal, kisasztallal, tévével. Fura dolgokat kezdtem észrevenni. Magától átkapcsolgató tévécsatornákat, korábban nem tapasztalt hirtelen támadó hideg fuvallatokat, és amitől kiakadtam: egy ceruza elindult az asztalon egy irányba úgy 5-6 centit, aztán vissza. Erre nem volt épkézláb magyarázatom. A gyerekek amúgy soha nem féltek a sötétben, de azokban a napokban nem akartak egyedül kimenni a WC-re, vagyis átvágni a hallon. Érdekes volt.

Akkoriban sokat beszélgettem egy nővel, aki olyan helyen dolgozott egy kórházban, ahol sokan meghalnak. Valami olyasmit mesélt, hogy a haldokló lelkek szeretnek az élőkbe kapaszkodni, amíg el nem fogadják, hogy halottak. (Hittem is, meg nem is.) Erre az a válasz, hogy el kell magyarázni nekik, hogy át kell kelniük, mert egy sokkal jobb helyen várnak rájuk. Gondolom, páraknak itt lesz túl sok a történet, nekem is az volt :) De mi tud történni? Kipróbálom. A következő hideg fuvallatnál elkezdtem beszélni a "semmihez": "Sajnálom, hogy nem mentem el a temetésedre, de nem gondoltam, hogy nekem ott helyem van. Sajnálom a betegségedet, meg hogy ilyen hamar véget ért az életed. Ha valamit szeretnél mondani nekem, gyere vissza az álmomba". És hiszitek vagy nem, néhány napra rá volt egy álmom, amiben egy hivatalban az ügyintézőnek be kellett diktálni az adataimat, a férjem adatait, és a másik férjem adatait is. Hát ezt üzente nekem ez a drága lélek, és aztán örökre eltűnt.

[spraystory]

Szabadság, egyenlőség, testvériség

3.rész Az angolok

Olyan 2002-2003 körül a kezembe került az angol Graphotism magazine #29. száma. Ez a magazin és az ezzel kapcsolatos események alapjaiban járultak hozzá stílusbeli fejlődésemhez és graffitis “karrierem” evólúciójához és mindenféle kalandokat hozott. A Graphotsim egy egészen új és eddig nekem ismeretlen világba vezetett be, a brit graffiti világ��ba, amiből korábban, meglepő módon alig láttam valamit. A brit popkultúrális történéseket éppoly megkerülhetetlennek tartom mint az amerikaiakat és nem tudnék dönteni melyik volt erősebb hatással az egész emberiségre és természetesen rám. A popkultúrálist persze úgy értem hogy ebbe minden beletartozik, a zene, a divat, a képzőművészetek stb. Ahogy ezt meg tudom ítélni, Londonba is kb ugyanakkor gyűrűztek be az amerikai hip-hop/graffiti stb kultúrális események mint nyugat-Európa más nagyvárosaiba, Berlinbe, Párizsba stb, szóval rögtön ahogy megjelentek ezek az USA-ban, megérkeztek Európába is. Azt tudtam hogy annak idején a 80-as években már pl a Metalheadz-ből Goldie vagy a Massive Attack 3D-je, Robert Del Naja festett cuccokat de hogy ezután mi történt a UK-ban graffiti téren, arról semmit sem tudtam. Ezért lepett meg a Graphotism-ban látott óriási mennyiségű graffiti, falak, trainek, amelyek közül számomra kiemelkedett két név és egy beszámoló egy amerikai csapatról. A két feltűnően jó style Aroe és Anie ( később Anie lett az egyik legjobb stylemaster akit valaha láttam, ő ma Roids, másik nevén Will Gates ), a crew pedig az NT (New Team). Az NT amúgy, mint idehaza PNC a GRW ügyében, mesterien válogatta össze a brit stylemastereket maga köré, szintén közülük való pl a mai Gary akinek ha jól emlékszem az akkori neve Rat volt. Nyilván az akkori worldwide graffiti mozgalom történései őket is magukkal sodorták, akárcsak minket itt Európa más részein csak ők valahogy hiányoztak azokból a magazinokból, videókból amik azelőtt a kezeink közé kerültek. Az angolok számomra más, új de látványos és eredményes utat jártak. A másik ami ugyanebben a magazinban volt, az egy nagy kiterjedésű beszámoló volt az amerikai Seventh Letter formációról és az AWR-MSK csoportokról. Első látásra kiégett az agyam, olyan styleok voltak. Életemben akkor láttam először Revok, Rime, Hense, Sever, Saber, Tyke, Krush, Screw, Pusher, Norm stb cuccokat. Elképzelni sem tudtam honnan jöhetett ez a sok bombajó style, azonnal magával ragadott az egész.  Szóval innetől kezdve nem tudtam elengedni ezt a style világot - ez meg is látszik a cuccaimon - és emellett továbbra is figyeltem az NT cuccait is. A stílusbeli fejlődés szempontjából megjegyezném : többször kaptam elismerést és dícsérő szavakat olyan cuccaimra amik már bőven az MSK rajongás hatása alatt készültek. A Graphotism új világot hozott el. Nem sokkal később 2003-ban kaptam egy telefont partyszerevező barátoktól, hogy egyik este a brit Aquasky nevű D’n’B csapat fog fellépni és az egyik tagja amúgy firkász és szívesen festene. Mivel én sosem hallgattam D’n’B-t, nem tudtam ki ő de a haverjaim haverját örömmel kalauzoltam. De még mielőtt találkoztam volna vele, az történt hogy ő összefutott valahol pesti firkászokkal és elment velük festéket venni - valószínűleg a Burnerbe. Ezután a Nyugatinál bandáztak ahol hirtelen három alak vette őket körül, egyikük azonnal el akarta venni az angol táskáját amiben a kannák voltak. Dulakodás, vitatkozás kezdődött, elcsattant valami pofon is, mire a helyi writerek fogták magukat és elszaladtak, hátrahagyva szegényt külföldit. Ő rögtön, hogy mentse magát a kellemetlen helyzetből,  elindult a Nyugatiba, de üldözői követték sőt, a sínek mellől köveket is szedtek fel hogy jól megdobálják.  Egész kalandosan, vonatok közt szaladgálva, ezekre fel-le ugrálva tudott elmenekülni és beszaladt a Nyugati mekibe, ahová végül én mentem érte. Így találkoztam hát “B”-vel a New Teamből akit mint kiderült, a TDF -es srácok kergettek meg. Ilyen kalandosan indult az angolokkal való kapcsolatom. Végül jól alakult minden, bandáztunk, festettünk - összebarátkoztunk. “B” az Aquasky egyik alapítója emellett Baer néven festett s mint kiderült, történetesen épp a New Team tagja. Egyből meséltem neki hogy hát én ismerem a cuccaikat, Aroe, Anie stb. Ez meglepte, nem gondolta hogy Magyarországra őnála is előbb eljut a hírneve. Emlékszem, ennek nagyon megörült és persze mesélte hogy Aroe és a többiek jó barátai, meg is jegyezte hogy amint hazaér, elmeséli nekik, hogy Budapesten nagyon bírják a cuccaikat. Két évvel később egyszercsak csörög a telefonom, felveszem, beleszólnak : “ - Hallo, its Aroe from New Team! Are you Nikon? “ -vagy valami ilyesmi. “B” elmesélt hát mindent otthon. Így történt hogy egyszer csak ott állt az ajtómban Paul azaz Aroe és egyik barátja Verge. Olyannyira jelentek meg ”hirtelen” hogy a hívás után nem sokkal már ide is repültek és  ha jól emlékszem a reptérről egyenesen odataxiztak hozzám. Üdvözlés, egymásnak örvendés után hamarosan megkérte, intézzünk hotelt nekik, mire én rögtön felajánlottam hogy ugyan, lakjanak nálam, ez csak természetes. Emlékszem ez meglepte őket, Paullal rögtön jóbarátok lettünk. Hamarosan elmesélte, azért van olyan sok NT cucc a Graphotismban mert ő a szerkesztője. Az amerikaik bemutatásáért is ő volt a felelős. Volt közös témánk. Paul a writerek kicsapongásaitól eltérően nem élt káros szenvedélyekkel, nem ivott, nem drogozott, nem járt partykba. Ekkor már azt hiszem három gyerek édesapja volt. De egy cseppet sem volt apukás, laza, nagyszájú, határozott és erős jellemű brit volt akit én pont ilyennek képzeltem és nagyon megkedveltük egymást. Az idő stílszerűen “angolos” volt, szürke, borús és esett is, így az “esős” helyünkre vittem őket, az Árpád híd melletti “ártérre” - mi csak így hívtuk. Kíváló hely eső ellen, igaz hogy a hódokon és kacsákon kívül nem látja más a rajzokat de nyugis és fedél van feletted.  Szóval festettünk, várost néztünk, magyar ételeket kóstoltunk, nagyon jól elvoltunk. Természetesen teáztak és nem kávéztak. A mákos rétest például nem értette : “What’s this fucking poppy shit, we cook herion from this shit and you eat it?” - vagy valami ilyesmit mondott. Az angolok csupán néhány napot töltöttek Budapesten de ezzel még nem értek véget közös kalandjaink, sőt. Egy évvel később 2006-ban ismét Brightonból hívtak, ismét Paul volt az de ezúttal ő invitált minket a szigetországba egy nagy közös festésre a Sleeping Giants jamre. Egyszercsak ott találtam magam Paul nagyszerű lakásában Brightonban, rengeteg nagyon jónevű nemzetközi writer, többek között Revok, Rime, Sever, Persue és más Seventh Letter-es amerikai stylemasterek között. Itt találkoztam először és barátkoztam össze azzal writerrel aki az én véleményem szerint az amerikaiknál is hatásosabban megreformálta a worldwide graffiti stylet, az új-zélandi Askew-el a TMD csapatból. Askew és a TMD stílusbeli újításai később látványosan hatással voltak nagyon sok writerre világszerte - többek között rám is. Ő már akkor ott, Brigthonban a leglazább stílust festette amit csak el tudtam képzelni. Meglepetésemre rendkívül szívélyesen fogadott amint megtudta hogy magyar vagyok. Kisült hogy ő Új-Zélandon fiatal srácként összehaverkodott egy általam is mélyen tisztelt firkásszal, a magyar oldschool kinggel, Cak-al a THK csapatból - akikre a GRW írásban a legnagyobb tisztelettel emlékezek - ugyanis Cak akkoriban Új-Zélandon lakott és ha jól emlékszem festettek is együtt. Azonnal megvolt a közös téma, így tulajdonképpen egycsapásra ott találtam magam ezek között az arcok között. Askew-el később találkoztunk Németországban a Write 4 Goldon, ahol előlünk vitték el az aranyat, mi másodikak, ők elsők lettek. Ott ugyonolyan nagy örömmel fogadott, mint első találkozásunkkor. De vissza Aroe házába, ahol mindenki mindenfelé lett elszállásolva, én Paul gyerekeinek a hálószobájában kaptam helyet ( a gyerekek természetesen nem voltak otthon ). Anie azaz Roids egész későn este ért oda, Paul a házigazda is és ő is abban a szobában aludtak ahol én és emlékszem amikor Roids megérkezett, feltűnt hogy nagyon tapintatosan, halkan, csendben beszélgettek, még az amugy határozott hangon szóló Paul is, azért hogy ne zavarják a vendégeiket a pihenésben. Ez nagyon figyelmes gesztus volt, főleg firkászok társaságában. Voltam olyan vendégségben ahol éjjel az egyik writer bejött az alvók szobájába csak azért hogy elszívjon egy cigit, zárt ablakoknál, amíg mindenki aludni próbált, majd kiment, értelmetlenül telefüstölve a szobát. A számtalan reggelig tartó mulatozásokról nem is beszélve. Ehhez képest Paul lakosztálya valóságos Waldorf-Astoria volt, extravagáns társasággal. Itt találkoztam először a szlovén NK/ZEK crew-val akik azóta is nagyon jó barátaim. Másnap a jamen ott voltak még Atom, Kent és Smash is - utóbbinak elvesztek a csomagjai a reptéren így abban a ruhában és annyi cuccal érkezett ami épp rajta volt. Magán a jamen egyébként nem is az angolokkal vagy az amerikaiakkal hanem saját honfitársaimmal, Tish76 és Lopez barátaimmal együt festettem, ugyanis valójában mi hárman voltunk hivatalosak mint magyarok csak ők közben máshonnan érkeztek és a jam után is egymástól más irányokba vitt tovább az utunk. Itt találkoztam Blade-el, a new yorki úttörő legendával, aki 1972 óta írta és festette a nevét. 5000 metrót festett, mindez alatt olyan is volt hogy festés közben Richard Nixon amerikai elnök hangja beszélt a nagy tranzsisztoros rádiójukból és épp hívta be a Blade korabelieket a hadseregbe, hogy menjenek Vietnamba harcolni. Blade maga a graffiti-történelem,  egy élő legenda. Angliai látogatásom Brightoni fejezete a Graphotsim szerkesztőségében ért véget, ahol annyi magazint kaptam hogy alig bírtam hazahozni. Öt esztendővel az első Graphotism nézegetés után, a magazin 2007-es #45. száma, 16 oldalon át, részletesen publikálta az addigi graffitis munkásságom. Még a címlapra is felkerültem. Az ide szánt portréfotókat Miki357 barátom lőtte, de végül Rosy fotóját választották a front coverre. Angol barátaimmal, amennyire az élet mindenféle történése engedi, ma is jóban vagyunk. Az amerikaiakkal pedig ezekután még folytatódtak a kalandjaim.

1.kép : Graphotism #29 száma ami elhozta a style változást és Graphotism #45 Nikon One edition

2.kép : Topdog (Nikon) Baer(NT) - 2003, Nyugati

3.kép : Verge, Nikon, Aroe (NT) - 2005 Budapest

4.kép : Nikon - Sleeping Giants jam - Brighton 2006

5. kép : Lopes, Nikon, Tish76 - Sleeping Giants jam Brighton 2006

6.kép : Blade-el, Aroe a jamen, Rime(MSK) én, Sever(MSK) és egy kanadai writer 

7.-10. kép : Graphotism#45 Nikon One edition

[girlsideblog]

ahj gyerekek már megint nem bírtatok magatokkal. De a lényeg hogy nagy a rajongás ha már félni fél🥰

[dedibelyegei]

Is this some fuckin nightmare?

Nos, hát itt a magyarázat, miért lepődtem meg magam is az előző poszt elején, hogy vannak hongkongi bélyegek, mivelhogy tele van az otthonom II.Erzsébet miniatűr másaival, mint az fent látható. Természetesen a legtöbből nem egy van, szóval így amikor elkezdtem szétszálazni, akkor tűnt fel, hogy nem mindegyik brit bélyeg. Na de most azonban ezekről lesz szó, és egyébként Erzsébet itt is debütöt hoz, mert meglepő módon angol bélyegek sem szerepeltek itt eddig.

Talán sejthető, hogy ez a tizenkét darab, közel sem egy sorozatot alkot, már csak az ismétlődő értékek miatt sem, különböző színekben. Tulajdonképpen ezt a dizájnt évtizedeken keresztül nyomták, különböző címletek és színek kombinációjában, szinte minden évben új variánsokat kiadva, úgy hogy persze mellette forgalomban maradtak a korábbiak is. A fent látható bélyegek nyolc különböző évből és sorból származnak, nyilvánvalóan nagyon nagy mennyiségben, de azért vannak köztük a semminél kicsit értékesebbek vagy érdekesebbek, illetve a tömegnyomás ellenére itt is picit látszik az Erzsébet rajongás mint jelenség létezése. Időrendben fogunk röviden végigmenni rajtuk:

1977: Hátulról a második, a világosabbik 50 pennys már közelíti az 50 évet korát tekintve is. Érdekessége a többiekhez képest, hogy magányos, nincs több tagja a sorozatnak. Talán emiatt, vagy kitudja, de van némi értéke, a csúnyán nyomottak is egy 100-asért mennek, egy ilyen mint itt fent inkább 200-300 forint.

1980: A világoszöld 12 pennys a következő, 44 évével, meg is fakult, színe már inkább az ebben az évben kiadott 17 pennysére hajaz. Ez már egy négytagú sorozat volt, köztük sajátos, nem egész pennys névértékekkel, mint a 13,5 vagy 17,5 pennys. Hát igen, akkoriban még fél pennynek is volt értéke úgy fest. Értékét tekintve nem mutat sokat, egy használatlan példány kóstálhat olyan 150 forintot. A teljes sorozat megy postatisztán egy ezresért kb.

1981: A lilás 18 pennys - szintén megfakulva - már egy hatos sor ötödik tagja, egy évvel későbbről. Hasonló értéket képvisel, mint az előző 12-es, tisztán talán inkább már 200 forint ér egy jó példány. A teljes hatos sorozat, itt is egy olyan ezrest ér.

1983: Ebből az évből ketten is valóak, a 16-os és a 17-es darab. Ezt a kollekciót még nagyobbra duzzasztották, már hét gonosz királynő van benne. Értéke is kicsit jelentősebb, a legkisebb három és fél pennystől eltekintve, mutatnak két-háromszáz forintot a bélyegek, persze postatisztán. A 31 pennys, legnagyobb bíborszínű még nyomva is hozza ezt. A teljes sorozat 1.500-2.000 forintért szerezhető meg.

1984: Az orwelli évből is két bélyeg való, a 13-as és a másik, olivazöld 18-as. Ez meg egy ötdarabos sorozat lett, a fenti kettő a két alsó tagja. Ezek nem bírnak túl jó értékkel, érdekesség, hogy viszont készültek belőlük 'szél' verziók, tehát a bélyegív két szélén található példányoknak nem volt perforált vagy a jobb, vagy a baloldaluk, attól függően melyik oldalon voltak. Az ilyen példányok érnek 200-400 forintot akár. A 13-asból láthattok egyet a lenti képen, a második. A teljes sorozat (fogasak) használtan már ilyen 400 forintért van, tisztán pedig 1.200 körül.

1988: A 14-es és 19 pennys bélyegek vannak ebből az évből, egy tekintélyes, 8-as soriból, szintén a legkisebbek. Itt is készültek nem perforált verziók minden oldalról, és a sarkok sokat is érnek, akár 3.000 forintot is (tehát aminek két oldala egyenes teteje, meg az egyik széle). A normál verziók itt sem nagyon izgalmasak, t��l a 19-es vad rikító színén. Azért persze, ha a teljes nyolcas sorozatot szeretné az ember jó állapotban, az így is 2.000-2.500 forint.

1990: A másik, szétpecsételt 50 pennyssel már megérkezünk a '90-es évekbe. Ez a bélyeg két verzióban létezett, ami itt megvan az az izgalmasabb. Bár a pecséttől elég rosszul látszik, de a bélyeg 'dereka' alatt kétoldalt látható egy szünet a fogazatban, úgy tűnhet mintha hibás lenne, leszakadt volna, azonban ez egy szándékos különleges nyomási mód, amit nem igazán figyeltem meg még más országnál. Egy úgynevezett szélesebb, elliptikus perforáció van a bélyegen. Ez is egy önálló bélyeg, annyi, hogy nyomtak belőle normál módon fogazottat is, abból kevesebett, így az egy picit értékesebb, de ez is ér 150-200 forintot így összenyomkodva is, postatisztán akár 1.000-ig is elmehet.

2011: Közel negyvenéves utazásunk végére érve, a két első darabot, a kettő és tizenegy pennyst érjük el, amik már XXI.századi bélyegek. Ezeken már sokkal szebben megfigyelhető a már fent említett elliptikus perforáció, illetve a régi bélyegekhez képest, ezek már öntapadósak voltak, nem kellett őket nyalogatni, mint a régi szép időkben. A sorozat öttagú egy pennytől húszig terjedően. Mivel még elég újak, nemigen van jelentős értékük, ha megvan mind az öt újkorában, az egy 800-1.000 forintot azért képvisel.

Most egy darabig nem lesz több II.Erzsébet királynős bélyeg, ezt megígérhetem.

[tobbpenztazembereknek]

A székelyekért és Tusványfürdőért való rajongás Magyarországon olyan, mintha a németek az osztrákokért és a Grazért (ott is van fürdő és klinika is!) rajonganának? Nem állítom, kérdezem?

NEM ÉN TALÁLTAM KI!

Ui.

Az azért nagyon adná, ha a német kancellár minden évben Grazban tartana tömegtalálkozót és elmondaná a grazi beszédet.

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[perverted-soul]

Eszeveszett rajongás

Minden egyes alkalom, mikor tekintetem reád téved, csodálattal nézem minden porcikád és részed.

Csodálom szemeid,

mik oly gyönyöruen néznek rám, s gondolkodom…..

Mily szerencse, hogy téged a sors nekem szánt.

Szavakba nehéz foglalni azt a rajongást mit érzek én irántad,

s mégis csak, szeretem minden tökéletesnek tűnő hibádat.

S ha az életemből csak pár perc maradna hátra,

azt veled tölteném, karjaidba zárva...

[pitypangosgitar]

Fogalmam sincs hol áll a fejem. Teljesen a végletek amit érzek. Fejlesztenem kell az érzelmi intelligenciámat hogy meg tudjam neked adni amire vágysz az biztos. Nálam a szerelem inkább mániákus rajongás ami egy nagyon vékony peremen táncol az őrület határán. Kicsit mint ahogy Harley Quinn szereti Jokert. És hogy pont ezt a példát hoztam fel a hab a tortán… Az elmúlt két nap bizonyította számomra hogy valóban magamat is meglepő őrültségekre is képes vagyok érted. Akkor ott abban a pillanatban bármeddig kergetőzhettünk volna a városban, nem állok meg ameddig meg nem talállak. Tegnap rengeteg olyan dologra világítottál rá amit borzasztóan szégyenlek. Mindeddig világ életemben saját magamat helyeztem mindenki elé és fölé. Most először egy pillanatra elengedtem az egot és nem a saját boldogságomra gondoltam elsőnek. Furcsa volt. Abban az érzésben lennem kicsit olyan volt mintha lebegnék a semmiben és elveszne a lényegem, a fizikai testem és tudatom és csak az az egy érzés maradt. Kell egy kis idő hogy lássam mennyire erős az akaratom és hogy temiattad, teérted el tudom e engedni az egot. Labilis vagyok. Egyik pillanatban azt érzem hogy érted, a te személyedért képes vagyok rá. Aztán pedig teljesen összeomlik minden hitem és azt érzem sosem lennék képes elengedni a saját egom hisz ez éltet. De mi van ha sosem leszek boldog, pont emiatt. Vagy mi van ha sosem leszek boldog ha elengedem. Igazából úgy látom jelenleg hogy semmi egyébből nem áll a személyiségem mint egobol és az egyedülléttől való rettegésből. És ez csak mégjobban elszomorít és mégtöbb félelmet szül.

[backancslista]

Egy párkapcsolat kemény munka. Miután túljutunk a kezdeti rajongás időszakán, a valóság kezd belénk ivódni és elkezdjük egyre jobban megérteni, hogy ki is az illető valójában.

[dontlovethewayyoulie]

Leértékelés

Képzeld el...

Képzeld el, hogy sétálsz a sorok között. Leértékelés. 

Meglátod. Sérült, hol itt hol ott. Külsőleg nem fog meg igazán, de az utolsó darab. 

Elviszed. Olcsó volt és mert miért ne. Külsőleg nem a legjobb, kaptál már jobbat is. Most jó lesz valamire.

Majd hazaérve nézegeted, felméred, megérte? Kérdezed magadtól. Hisz volt már jobb is.

Hisz nem nyűgözött le, értékesebb lenne szebb külsővel.

De utolsó darab. Meg hát már haza vitted.

Nem önt el imádat vagy rajongás, nincs beteljesülés vagy érzelmi áradat.

Elvárnád tőle, hogy a legjobb is lehetne, elvárod, hogy változhatna, hogy számodra még megfelelőbb legyen.

Szebb külalak, szebb vonások, szebb forma.

Összehasonlítás, elvárások és ítélkezés vakít el. 

Hisz tudod, volt már szebb is.

Számodra ebben a formában már kevesebb értékkel bír. 

Akkor miért nem hagytad ott másnak?

[prologusblog]

Gaura Ágnes: Sárkánytűzküldetés

Hát mire való a boldogság, ha nem arra, hogy adjunk belőle, és másokat is boldogabbá tegyünk? Volt szerencsém elolvasni Gaura Ágnes legújabb regényét, ami a Sárkánytűzküldetés címet viseli. Tudni kell rólam, hogy van bennem egyfajta megszállott rajongás a sárkányos történetek iránt, és nem igazán érdekel, hogy pontosan milyen korcsoportnak is szánják az adott történetet: ha sárkány van benne,…

[aranysziv]

szerettelek. annyi mindent szerettem volna mondani neked, de azt hiszem, hogy igazából bármennyi sorba próbálnám összefoglalni, ez lenne a lényeg. azt a pár alkalmat leszámítva, nem szóltam hozzád az elmúlt félévben, de azt hiszem, hogy jobb is így. nagyok voltak a hullámok, néha még most is azok, és a pillanat hevében talán olyat is találtam mondani, ami mára már érvényét vesztette.

de szerettelek. és ez nem egy elhanyagolható tény. nem lesz olyan, hogy egyszer csak felkelek, és elfelejtem, hogy ki voltál. hogy nekem mit jelentettél. még akkor sem, ha mára már nem ugyanazt jelented. könnyebb volna úgy ébredni néha. nem emlékezni arra, amit tettél. vagy épp arra, amit nem tettél. vagy arra, akivé váltál. de nem lesz ilyen. emlékezni fogok,

mert szerettelek. vajon van-e ennél szomorúbb szó? írok-e még neked valaha, vagy ez lesz az utolsó? foglak-e még látni? vagy olyan leszel nekem, aki ezentúl csupán egy idegen, akinek a nevetését mégis bárhol felismerem? te vajon gondoltál rám azóta? te vajon sajnálod, ami történt? elgondolkoztál azon valaha, hogy bocsánatot kérj? elmesélted valakinek? vagy rólam? beszéltél arról valakinek, hogy mit jelentettem neked? vajon te tudod egyáltalán?

ugyanis én szerettelek. aztán ez elmúlt, emiatt a múlt idő. habár azt én sem tudtam, hogy ez lehetséges. mert régen mérget vettem volna rá, hogy életem végéig foglak. bizony, mai napig az egyik legszebb emlékeim közé tartozik, amikor megláttalak sétálni felém a múzeumnál. úgy éreztem, hogy hozzád tartozom. nem érdekelt, hogy merre megyünk, és fogalmam sem volt róla, hogy ki vagy te, de nem is számított, ahogy az sem, hogy én ki vagyok. mert onnantól kezdve én már csak a tiéd akartam lenni.

tehát szerettelek. az első perctől kezdve az utolsóig. talán valaki azt mondaná erre, hogy ez nem szeretet volt, hanem rajongás, de én tudom, hogy te tudod. hogy érezted. a többi pedig nem érdekel. és most hibáztathatnálak. azért, hogy ez elmúlt. hogy vége lett. hogy eltört. meg is tettem, ami azt illeti. korábban, az olyan pillanatokban, amikor épp haragudtam és válaszokat, felelőst kerestem. és hát, épp ezért nem teszem, ezért nem hibáztatlak. mert most már nem keresek válaszokat. és még ha felelősnek is tartalak sok szempontból, nem számít,

hiszen szerettelek. és ilyen a szeretet. legalábbis az enyém ilyen. vagy ilyen volt. és tudod, mióta nem beszéltünk, annyi borzalmas, tényleg csak rettenetes dolgot tudtam meg rólad, olyanokat, amiket nem is gondoltam volna. és lehet, hogy már ez vagy te, és akit én szerettem, ő már nincs, de volt. és nagyon hiányzik. és szükségem volt rá. december végén bármit megadtam volna azért, hogy gyere oda és csak ölelj meg. hogy tarts meg legalább pár pillanatig. amikor elvesztettem apát, a döntéseid következtében te engem vesztettél el. és lehetne ez egy szomorú történet is, és idő kellett hozzá, hogy megértsem, de most mégis úgy gondolom, hogy mégsem az,

ha már egyszer szerettelek. azt hiszem, hogy amúgy sem végződhetett volna jól. nem voltál képes arra, hogy betöltsd azt a szerepet, amit neked szántam az életemben. de nem baj. a nehezén már túl vagyok, azt hiszem, és egész jól helyt álltam. mostanra sokféle érzést táplálok irántad. van közte szeretet is. mégse úgy. inkább csak a remény, hogy valahol, mélyen belül, még te vagy az. talán már nem látjuk egymást többé, vagy nem beszélünk, de a fél szememet mindig rajtad tartom. még ha sokszor kiábrándító a látvány, akkor is. elfogadtam, még ha nehezen is, hogy ma már ez vagy te. és már nem is bánt a dolog. meg amúgy sem akarlak közel. csak így a távolból, szépen. mint a Hold.

úgy szerettelek. tiszta szívből, teljesen. te voltál a legjobb barátom. az ember, akit úgy, ahogy volt, a legjobban szerettem. az összes hibájával együtt. sőt, az én összes hibámmal együtt. és nem volt könnyű téged elengedni. néha még most sem az. de tudod, bármi is történt, bárkik is lettünk vagy lenni fogunk, ez az egy már sosem fog változni. az, hogy

szerettelek. minden egyes szívdobbanásommal.