#univerzum

[szornyueletem]

777 Az Univerzum pontosan azt küldi nekünk, amire készen állunk, pontosan akkor, amikor szükségünk van rá.

[angelofghetto]

megmagyarázhatatlan válaszok

Van egy másik műfaj, mikor kérünk jelet. Jelet az ember legtöbbször a gödör alján kér, mikor már végletesen fáradt vagy elkeseredett, vagy mikor döntésképtelen. És a jelek jönnek, ha figyelünk.

Mondok példát.

1. Állati ronda válásom volt, egy alkesztől váltam, aki valamikor egy eszméletlen jó pali volt, de a piától teljesen kifordult magából. Akkor már régen a hasonló érdeklődésű macájánál lakott, csak zaklatni járt haza hozzánk, vagy mikor a barátnője kidobta, mert olyan részeg volt, hogy nem talált be az ajtón, hozzánk járt kialudni a mámorát. És a magyar bíróságok ehhez évekig asszisztáltak, nem érdekelt senkit, hogy a gyerekek mit élnek át eközben, hogy szörnyfogó csapdákat építettek a lakásban, mint a gumimacik, ha Apa JÖN, akkor ne kiszolgáltatottan, álmukban lepje meg őket. De ez egy nagyon másik történet.

Akkoriban a lakásért ment a harc. Nem mondom el a részleteket, a fenyegetéseket, a fröccsön vett hamis tanúkat. A bírók nem hülyék, csak végtelenül lassan és kimérten őrölnek a jog malomkerekei.

Nagyon úgy nézett ki, hogy utcára kerülünk a gyerekekkel. A lehetőségeket latolgattam, hogy akkor velünk mi lesz. Jelet kértem az univerzumtól. Pár nap múlva egy este anyám felhívott telefonon, alig hallható, elfúló, síri hangon, hogy ő most bevonul a kórházba, mert nagyon súlyos tüdőgyulladása van, és hogy szeret bennünket. Alig tettük le a telefont, hívott a tesóm, és együtt sírtunk a telefonba, hogy muter meg fog halni. Akkor lefektettem a gyerekeket, behúzódtam egy csendes sarokba teljesen letaglózva. Ha muter meghal, akkor vissza kell költöznöm faterhoz, és vezetnem a háztartását, mert ő még abban a világban nőtt fel, amit az akkori idegen nyelv tankönyvek illusztráltak: anya főz, apa olvas, a gyerek játszik. Várjunk csak! Visszaköltözni? Vagyis lesz hová mennem? És az én drága mamikám, aki felvállalta a jelküldő boszi szerepet, másnap vidáman telefonált, hogy tök jól van, és küldik haza.

2. A házasságom utolsó éveiben történt (akkor még nem tudtam, hogy az utolsók). Gyermekeim apja már sűrűbben járt kocsmába mint dolgozni. Akkor már vállalkozó volt, de még nem indult be rendesen, gyakorlatilag az én gyesemből éltünk, meg amit még össze tudtam fusizni, mikor a gyerekek aludtak. Lakott egy srác a környéken, akivel egy sörözőbe jártak a meló utáni pofa sörre (csak emberem utána végiglátogatta az összes többit is), és gyakran vitte magával a srácot segédmunkákra. Meló előtt általában a mi konyhánk volt a gyülekezőhely, ahol órákig kellett várni a "ház urára" a megbeszélthez képest, mire méltóztatott megérkezni. Sokat beszélgettünk várakozás közben. Főztem kávét, teát, papit a legkisebb gyerkőcnek. Panaszkodott a sok meddő holtidőre. Egyetértettem vele, és elpanaszoltam, hogy még a Ligetbe sem hajlandó kijönni velünk sétálni. Kimegyek én veletek - mondta a srác. És lőn. Közben úgy nézett rám, ahogy istennőkre szokás, és én már nem hogy nőnek, de már emberi lénynek sem éreztem magam a házasságomban, de hát a gyerekek ugye, meg minden. Azt mondta nekem, nagyon szeretne minél többet a közelemben lenni, azt sem bánná, ha két férjem lenne, ha ő a másik. Nem bátorítottam, de persze jólesett. Mint később megtudtam, akkor már rég nyitott házasságban éltünk. Mondtam az emberemnek, hogy nekem ez a fiú most kell, és kész. Nem tiltakozott, sőt "véletlenül" neki is épp került valakije.

Ettől a fiútól kaptam életem legfantasztikusabb csókját, mikor vége lett. A konyhában épp főzelékkel etettem a kicsit, a szobában a rokonság csapott valami nagy ramazúrit (talán szülinap volt, vagy mi). Csöndben bekopogott a gangra nyíló konyhaablakon. Beengedtem, és ott álltam, egyik kezemben a bébi, másikban a főzelékes tálka, és ő finoman szájon csókolt, de abban minden benne volt: rajongás, tisztelet, bánat, szerelem, búcsú. Aztán szó nélkül távozott.

De hogy jön ez a jelekhez? Akkor költöztünk az új lakásba, segített cipekedni, felhordani a bútorokat, de a hallnál beljebb nem jött. Aztán növesztett magának egy agydaganatot, és 28 évesen váratlanul meghalt. Akkoriban a hall volt (kis túlzással) nappalinak berendezve fotelokkal, kisasztallal, tévével. Fura dolgokat kezdtem észrevenni. Magától átkapcsolgató tévécsatornákat, korábban nem tapasztalt hirtelen támadó hideg fuvallatokat, és amitől kiakadtam: egy ceruza elindult az asztalon egy irányba úgy 5-6 centit, aztán vissza. Erre nem volt épkézláb magyarázatom. A gyerekek amúgy soha nem féltek a sötétben, de azokban a napokban nem akartak egyedül kimenni a WC-re, vagyis átvágni a hallon. Érdekes volt.

Akkoriban sokat beszélgettem egy nővel, aki olyan helyen dolgozott egy kórházban, ahol sokan meghalnak. Valami olyasmit mesélt, hogy a haldokló lelkek szeretnek az élőkbe kapaszkodni, amíg el nem fogadják, hogy halottak. (Hittem is, meg nem is.) Erre az a válasz, hogy el kell magyarázni nekik, hogy át kell kelniük, mert egy sokkal jobb helyen várnak rájuk. Gondolom, páraknak itt lesz túl sok a történet, nekem is az volt :) De mi tud történni? Kipróbálom. A következő hideg fuvallatnál elkezdtem beszélni a "semmihez": "Sajnálom, hogy nem mentem el a temetésedre, de nem gondoltam, hogy nekem ott helyem van. Sajnálom a betegségedet, meg hogy ilyen hamar véget ért az életed. Ha valamit szeretnél mondani nekem, gyere vissza az álmomba". És hiszitek vagy nem, néhány napra rá volt egy álmom, amiben egy hivatalban az ügyintézőnek be kellett diktálni az adataimat, a férjem adatait, és a másik férjem adatait is. Hát ezt üzente nekem ez a drága lélek, és aztán örökre eltűnt.

[tvoja-tt]

Jupiteru moj

Jedna sasvim neobična noć jupiteru ja ti pošla doć, da usaglasimo misli svoje da se moje stope tvojih ne boje.

Daleko si mi ti, dušu mi video nisi, eh moj jupiteru zvezde se tebe ne boje dok ti sateliti obrte broje.

Ja kradem slike od unuverzuma dok mu ti ram krasiš.

Dok svet obasipaš svojom lepotom.

Osećam se tako mala ali u svakom atomu tvoje lepote nađem, beskrajnu čežnju što me uvek nekako i prokleto napali.

Tvoja. t.t.

[badthing72]

Nisam unutar vremena,

niti sam potpuno izvan njega.

U neprekidnom toku jednog ogromnog trenutka sam,

svaki oblik kao da je usklađen sa bojom čudnog sna,

čak ni pero koje leti na vjetru nije toliko lagano kao ja.

Moja glava je beskrajni mlin koji melje tišinu.

Osjećam svijet ukorjenjen u meni,

plivam usred tame.

§M

[lifeinbooks]

Možda mi i univerzum i oprosti to što sam bila nekad glupa... Ja sebi sigurno neću

[strawberrywhoree]

Ah...Im so happy as a middle child.

Like Cinderella.

Love u fam.

[bdpst24]

Az univerzum a rezgő húrok szimfóniája 

Az univerzum a rezgő húrok szimfóniája

Multiverse címmel mutatja be új albumát a Horváth Gábor Trió A minket körülvevő univerzum, az elméleti fizika és a dalokban rejlő hangulti sokszínűség adták a kiindulópontját a Horváth Gábor Trió ötödik, Multiverse címmel megjelent albumának. A jazz-zongorista, zeneszerző kompozícióit a játékosság, a zenei humor és az érzelmi sokszínűség jellemzi, így a lemezen a vidám, ritmusváltásokban gazdag…

[angyal527]

Sziasztok! Legújabb wattpad történetem Helláról szól, aki egyik napról egy másikra, egy párhuzamos univerzumba kerül át, ahol bizony máshogy alakultak a dolgok, mint ahonnan jött. Történetemben végig követhetitek, hogy hogyan birkózik meg ezzel a misztikummal, és hogy alakul ki egy különleges barátsága a gimi új diákjával, a transz Alexszel, aki indokolhatatlan módon elhiszi a lány őrült sztoriját 😊

(Nem reklámnak szánom, csak szeretném ha olyan emberekhez is eljutna a történet akiket talán érdekel is) https://www.wattpad.com/story/353801824?utm_source=android&utm_medium=com.tumblr&utm_content=story_info&wp_page=story_details_button&wp_uname=CsengeWritings&wp_originator=htdnG6F9zyO7F5kabrQGj7lZOu6PhEH0UlhWlcGudX2xw3LLrZorEZU9SqJ0TNi%2FsnmenJKIJiZTC07ehdToVQR4Z7pU8ZMkxXoy6JGUP7LddBQeHIV69m%2F%2FjXFzbXMk

[csacskamacskamocska]

Rövid válasz

Nem az univerzum küldte. Te választottad őt ezer közül, és választott ő téged, hogy bántson, hogy szeresd, hogy megtanulja, hogy megtanuld, kipróbáld, lásd, érezd, eltöltsd az időd és vétkezz magad ellen, ha megtartod, ha elengeded. Ebben nincs semmi földöntúli, minden kapcsolat ilyen. Akkor is, ha kevésbé lenne rossz, ha hihetnénk, hogy nem tudtuk előre, pedig tudtuk, és mégis meg kellett tenni, mert éppen ez a lépés következett.

[natrix-natrix]

Once castle, then factory, then housing complex has decayed even more. Nature has reclaimed it almost fully as sunlight poured through the young green branches onto the bleached ruins. The aroma of powder and moisture hung thick in the air.

I was there, exploring as I always do; but this was one of those rare occasions where I was with a team. We saw a child on the ground floor, dirty, skinny and pale. We approached cautiously.

Turns out the little girl had a mother nearby, but the woman was very sick. Lack of food and excess of mould probably got to her. We took care of her and part of my team escorted her to a secondary location.

The little girl was curious about me. I wanted to get to her as quickly as possible so she could join her mother. The only problem in the picture this time were these big black dogs, two of them.

The first dog was as calm as it could be. I made myself non threatening and small as possible. I let it smell my neck before it decided I am not dangerous. Now I could almost reach the little girl, sitting on a wet mattress, dust plastered to her face.

I inched closer, almost crawling. Her eyes were big and almost hopeful as she reached for me. The second dog leapt to me. I froze, avoiding eye contact.

A wet muzzle was breathing down my neck, inspecting me. I guess I didn't pass the vibe check as it started to growl. I gestured for the girl to move while the dog was occupied with me. The growls grew louder and the maw full of teeth came closer.

I saw the little girl reaching the rest of my team out of the corner of my eye. I slowly bunched my arms to be ready to push away the angry dog if needed.

And that's how the dream ends.

[fishyfos]

[chimie]

Én: Miért vagyok bágyadt és ingerült egész nap? Univerzum:

#egymilliószoros_ner_nap

[ljubavniromani]

6 SRETNIKA ZODIJAKA – treba da očekuju finansijski uspjeh i obilje

Neki ljudi, čini se, jednostavno znaju kako da uspiju u svijetu finansija, a horoskop često može otkriti koji znakovi imaju tu posebnu sposobnost. Bilo da je riječ o ambiciji, talentu za prepoznavanje prilika ili veštini upravljanja novcem, određeni znakovi horoskopa imaju sve predispozicije da postanu finansijski uspješni. I dok nekima bogatstvo dolazi gotovo bez napora, drugi se mnogo trude…

[bdpst24]

Face Team UNIVERZUM – Titkok, talizmánok és varázslat

Face Team UNIVERZUM – Titkok, talizmánok és varázslat

[sotetsegben-a-visszhang]

Egyszerűen, szerintem olyan ember vagyok, aki a szenvedésre született. Mintha tőlem az egész univerzum sajnálná a boldogságot. Körülöttem mindenki boldog lesz, amolyan filmbe illően, felhőtlenül boldog. Én meg megrekedtem egy balszerencsével körbevett, szürke ködben, és nem találom a kiutat onnan.

[csacskamacskamocska]

Hogy ő engem elvisz

A baráti megnyilvánulások akkora széles határok között mozognak, hogy csak kapkodom a fejem. Nem értem a férfiakat és engem, minden látszólagos magabiztosságom ellenére, zavarba hoznak. Tegnap az utcán épp egy edzőterem előtt menetkéztem, jön szembe egy szép nagy kigyúrt csávó, végignézett rajtam, és kb 10 éve nem hallottam ilyen elragadtatott hangot: „ez igen!” mondta. Úgy éreztem magam, mintha megnyertem volna Az univerzum legszebb középkorú nője díjat. És akkor én elkezdtem magamban mosolyogni, hogy köszi, ismeretlen kigyúrt csávó, bearanyoztad a napom. Aztán azon kezdtem szorongani, hogy ha bárki tudná, hogy ez nekem ennyire jólesik, az elég gáz lenne. De közben meg annyira jó lenne, ha a pasim így nézne rám. De amikor meg volt ilyen pasim, annak meg az agya volt kevés nekem. De ez baszdmeg, legalább egyértelmű. Ám, felhív a kollégám, és beszélgetünk melóról, aztán nem csak melóról, kéne vennem autót, de nem akarok, meg kéne oldanom ezt a problémát, blablabla. Erre ő, hogy ő engem elvisz szívesen. Sikerült magamból kipréselni egy kedves reakciót, de belül rémülten görcsberándult a gyomrom. Hogy mi a fasz? Hogy ez hol helyezkedik el a barátság skálán, hogy valakit elautóztatsz 2000 kilométert? Nem mondom, hogy nem tudnánk annyit beszélgetni, de nekem ez nagyon intim. És a felesége elengedné? Hogy venné ez ki magát? Én ezt nem tudom viszonozni. Közben nem gondolom, hogy több van benne, mint picike tetszéssel megfűszerezett intellektuális barátkozás. ő is úgy gondolja, hogy tudnánk 2000 km-t beszélgetni. Csak nagyon közeli kapcsolatban nem méricskélem a dolgok árát. De amúgy rettegek tőle, hogy adósa maradok valakinek. Így aztán még a szakításaimból is anyagi meg érzelmi többlettel távoznak a delikvensek. Legyenek tiéd a barátaink, használd nyugodtan..., legyen biztonságod, mert én megoldom a magamét. Nyilván, egy fasz vagyok. Meg el vagyok romolva ezzel az egész kétség dologgal :( Nade vissza. A férfiak szeretik magukat hasznosnak érezni. – mondják a tenyérjósok. Mindent a szex mozgat. – mondják ugyanazok a tenyérjósok. Mindenki a saját életéért felelős – tenyérjósok... Felelős vagy a kapcsolataidért, a kommunikációd minőségéért – mondják a képzettebb tenyérjósok.

Mit mondanak a barátnők? Pont ugyanilyen ellentmondásos véleményük van, annak függvényében, hogy éppen milyen pasijuk, barátaik, élethelyzetük és beállítódásuk van. Nagyon-nagyon szeretném úgy gondolni, hogy csak baráti gesztusok ezek, segíteniakarás, szimpátia, kellemes időelbaszás pozitív melléktermékkel és hasonlók. Azt hiszem, én attól rettegek, hogy elfogadom a kedvességet, a támogatást, aztán kiderül, hogy volt e mögött valami szándék, szexuális vagy érzelmi, és amikor ez kiderül, az kényelmetlen és fájdalmas lesz, ha én nem úgy érzem. És én mindig szembesülök azzal, hogy én milyen elbaszottul nehezen kötődök, mennyire bizalmatlan vagyok, folyton ugrásra készen, hogy valami baj most mindjárt kiderül. Bár ez csak az én agyamban van, de ez az alapja annak, hogy többnyire arra törekszem, hogy egyedül oldjam meg a dolgaimat. Miközben, ha ez nem lenne, rengetegen segítenének nekem és nem gebednék meg a lehetetlen vállalásaimba.

Így lehet még attól is szenvedni, hogy mások jófejek.